Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-12-24 / 52. szám
( Valóságos karácsonyt K arácsony egyházi romantikája foszladozóban van. Több körülmény is közrejátszik ennél. Ezt hozza magával az élet lüktetése. Igen találó egy dán karikaturista képsorozata a karácsonyról. Egy asszonyt látunk rajta, aki rohan egyik üzletből a másikba, azután a konyhán süt-főz; majd ugyanazt a nőt látjuk a munkahelyén írógépelés közben; a következő pillanatban ez az arc egy zsúfolt autóbuszban jelenik meg. Az utolsó kép: férje és a két gyerek ott áll a gyönyörű karácsonyfa tövében, mellettük az asszony egy fotelben, a sok hajszától kimerültén, s ez a felirat: „Óh be szép karácsony!” — A tengerentúl már nem is honosodott meg a karácsonyeste és a karácsonyfa, - az ünnep reggelén történik az ajándékozás. felvilágosultság is koptatja a régi romantikát. A korszerű nevelési módszereket alkalmazó szülők gyermekei — nagyon helyesen — a keresztyén otthonban sem szőnek már álmokat röpködő angyalkákról, a karácsonyfát és az ajándékokat lopva elrejtő „Jézuskáról”. — Ami azelőtt inkább csak a teológiával foglalkozók előtt volt ismeretes, ma mások előtt is tudottá válik, s ez nem baj; Jézus születésének dátumát homály takarja. Az egyház századokkal később keresett egy napot, amely alkalmas volt Jézus születése tényének megünneplésére. A téli nap-éj egyenlőség után, amikor a nappalok növekszenek, a vi lágosság terjed, december 25.-e alkalmas arra, hogy kifejezze Jézus születésének jelentőségét: Benne az igazi világosság jött el a földre. E gy évvel ezelőtt egyik ne' vés külföldi egyházi lap, a Stimme der Gemeinde, cikket közölt, amelyben a karácsonyi történet legendáris vonásaival foglalkozott, s megállapította, hogy egyesek számára az egyházon belül is kétségessé vált a karácsonyi elbeszélés egy-két mozzanatának történeti hitelessége. Ez nem zavarja meg hitünket, mert a döntő számunkra úgy is egyedül Jézus születésének TÉNYE, s annak bibliai elbeszélése csupán arra szolgál, hogy kifejezze, megvilágítsa, szemléletessé tegye Krisztus születésének értelmét, jelentőségét. H gen, ma már józanabbul nézzük és éljük át karácsonyt, s jól van ez így, mert jobban tudunk figyelni a lényegre, s a karácsonyi romantika talán kevésbé fedi el az ünnep igazi tartalmát. Ezért áll közel hozzánk János evangélista karácsonyi beszámolója: „És az Ige testté lett”. '(an egy mélyértelmű vers erről. Elmondja, hogy i megszokott karácsonyi törté' netben Lukács evangéliuma festői vonásokkal ecseteli Jézus születésének körülményeit. De János messze áll és egyedül. Nem tud gyermekről és nem tud anyáról, nem születésről, nem fogantatásról, csillag, csecsemő, angyalok kara, jászol, jászol-szag, József, Mária, rongy és pólya, királyok, pásztorok, induló végtelen karácsonyok: nem érdeklik, — vagy mint rostán a szem kihull az ő külön történetéből, kihull mindez, és mindez idegen, apró, földízű, emberi dolog, a Titok! És ez a titok; Kezdetben vala az Ige. S az Ige testté lön. János evangélista karácsonya a modem ember karácsonya. Eltűnnek a mellékes, csillogó, romantikus vonások. Ű a lényeget ragadja meg. Karácsony lényege, hogy Isten kilépett túlvilági eszmék, gondolatok messzeségéből és megfoghatatlanságából, s belépett a térbe és időbe. ISTEN EMBERRÉ LETT. Rá lehet nézni egy valóságos emberi életre, Jézusra és benne meg lehet ismerni a távoli Istent. Itt újra visszatér az ismerős karácsonyi történet jelentősége, mert Jézus születését emberi körülményeiben mutatja meg. De nemcsak a gyermek-jézusról van szó, hanem egész földi pályafutásáról. Mint mozgó fényképről láthatjuk; ilyen az Isten! Jézus szavaiban, cselekedeteiben, szenvedésében, halálában, feltámadásában Isten lesz nyilvánvaló számunkra, akik hittel nézünk alakjára, történetére. lényege, hogy az emberré lett Isten születésétől kezdve kegyelmes isteni arcot tükröz felénk. Jézusból az Isten bűnbocsátó, irgalmas szeretet« sugárzik felénk ... Csendes kis szobában fehérhajú asszony nyitotta fel dobozát. Régi idők kedves emlékei közül egy szürke acélgolyót vett elő. Átforrósodott tekintettel nézte, aztán .mozdított egyet rajta, a gömb szétnyílt és benne csillogó aranygyűrű volt, ezzel a felirattal: „Te az enyém vagy”. Régen volt, amikor vőlegényének tenyerén először nyílott ki az egy szerű, első pillanatra jelentéktelen, szürke gömb. A fiatal lányból öregasszony lett, de életében végigkísérte a drága vallomás: „Te az enyém vagy”. A józanabb, acélosabb karácsonyok mélyén is ez a vallomás csillog, de megfordítva. Karácsony lényege, titka Isten vallomása: Én a tiéd vagyok, Tiéd vagyok minden szeretetemmel, hatalmammal. A valóságos karácsony annak felismerése: Jézusban Isten láthatóvá lett és — csodák csodája — kegyelem, sze retet sugárzik belőle reánk. Karácsony lényegének van egy másik oldala is, amelynek felismerése nélkül romantikus hangulat, vagy torz hit marad karácsony keresztyén megünneplése. Isten emberré létele, Isten embersége mérhetetlen megbecsülést adott az embernek és az emberi életnek. Ha valóságos karácsonyt akarunk átélni, erről nem feledkezhetünk meg. Különösen nem feledkezhetnek meg erről a keresztyének a mai világban, ahol az ember és az emberi élet megbecsülése világméretben izzó, döntő korkérdéssé vált. Itt olyan gyakorlati vonatkozások jönnek, amelyek nélkül elképzelhetetlen igazi karácsonyi emlékezés 1961- ben. K arácsonyból következik minden ember emberi méltósága. Jó, hogy nálunk — ha időben csupán 16 évnyire, de gondolatban már végtelen távolságra vannak azok a letűnt idők, amikor a régi társadalmi viszonyok között az egyik ember lenézhette, megvethette és kiszipolyozhatta a másikat. De ez a társadalmi és gazdasági kérdés nincs még mindenütt elintézve a világon. Vajon gondolnak-e a más társadal ml viszonyok között élő nyugati keresztyének karácsonyi ünneplésük közben arra, hogy az első karácsony óta nem lehet senkinek elvitatni emberi méltóságát, legyen akármi a származása, foglalkozása, vagyoni helyzete, hiszen Jézus maga szentelte meg jelenlétével az emberi életet?! A karácsony lényegéből következő emberi méltóság emberi jogokat követel mindenütt a világon. Nem elég keresztyéneknek beszélni az ember megbecsüléséről, hanem küzdeniük kell azért, hogy a világ másik felén is érvényesüljön az ember joga a munkához, a tisztességes megélhetéshez, a pihenéshez, a szórakozáshoz, a kultúrához, az iskolázáshoz, el egészen a legfelső fokozatig, a közügyek irányításában való részvételhez. Nekünk keresztyéneknek Jézust kell meglátnunk minden elnyomott, kizsákmányolt, sanyarú életkörülmények között élő ember mögött: Jézus az ő életük gondját, terhét, baját is magára vette, amikor vállalta az egész emberi sorsot. Nekünk tehát karácsonyi kötelességünk az ő emberibb élethez juttatásukért küzde- nünk, bárhol éljenek is a világon. jM' arácsonyból következik a li\ faji gyűlölet megszüntetése. Egyik indiai keresztyén mondotta: „Jézus ázsiai volt, egy közülünk”. Jézus zsidónak született. Kis-Ásziában, és ez meggondoíkoztathaíná azokat a keresztyéneket, akik még ma is az antiszemitizmus vakságában és a színes bőrű népek „kisebbrendűségének” tévképzetében élnek. Szomorú dolog az idei karácsonyon arra gondolnunk, hogy például Dél-Afrikáoan „keresztyén” fehérek tartják fenn azt a néger-ellenes rendszert, ahol faji előjogok bitorlása az egész világ feViá- borodását váltja ki. K arácsonyból következik az emberi élet védelme, amely napjainkban szorosan összefügg a nukleáris kísérletek beszüntetésével, a német békeszerződés megkötésével, Berlin kérdésének rendezésével, az általános leszereléssel, mert Isten embersége minden ember életét, békéjét drágává teszi itt a földön. A valóságos karácsonyhoz mélyen hozzátartozik ezeknek a mai, nagyon valóságos, égető világ-kérdéseknek pozitív vállalása. A NAGY CSALÁD KARÁCSONYA ALIG VAN MEGHITTEBB családiasabb ünnep, mint karácsony. Mindannyian igyekszünk ilyenkor magunkon kívül hagyni minden hétköznapit s egészen befelé, családunk felé fordulni. Jól van ez így, mert karácsony valóban nagy-családi ünnep. Isten-Atyánk népes családjának ünnepe. Éppen ezért különösen karácsonykor nem szabad megfeledkeznünk arról a nagy tényről, hogy a Jézus Krisztusban valameny- nyien testvérek vagyunk, mind, akik a földkerekségen lakunk, bármilyen színű a bőrünk, bármilyen emberi különbségek, bármilyen távolságok vannak is köztünk. Hogyan ünnepük a karácsonyt a nagy család másutt lakó tagjai, feketék, barnák, fehérek és sárgák, független vagy gyarmati sorban sínylődő keresztyének. Gondoljunk e szerény írás olvasása nyomán rájuk szerető érdeklődéssel. KÜLSŐSÉGEIBEN MÁS ÉS MÁS ez az ünnep a Föld egyes részein. Ami nagyobI NincsKrisztusbanKc-kf, Nyugat s És nin-csen É-szak. Dél, Csak mm egy sze-re - tét - kö-zös-ség, Hol jdl -dönem-ber él. BenUJ J-M r |i r r hr 1 i ne jgye lesz tnin-densziv. És leslvér-re la- lói. Mert M S ősz-sze-köt szol - gá- - la - la. Mini szent a-rany-fo- nál Keresztelő János Az út mögött a sátra rég lakatlan. A parton áll s a kék habokba néz, vagy kémleli a szürke messzeséget szúrós szemével egyre lankadatlan: a köd falában merre támad rés ... ? Szívében új tüzek varázsa égett. Kérdezték őt barátok s asszonyajkak, a messze földről jött zarándokok, hogy éjszakára mért nincs nyughelye? és botját, a keresztre-ágazottat, melyet kezébezárva hordozott, a partfövenybe mért nem tűzte le? De ő csak állt merőn ... nem válaszolt. A lelke selymes úton átsuhant a fellegek s a Végtelen fölött. Az égen illeiődve járt a Hold, a víz is csendben folydogált alant, csupán az álomlátó őrködött. Szoborráváltan, jóslatszomjasan nem látta, hogy vihar van készülőben. Hitében izzóit már a nagy titok... Nem érezte, hogy gyilkos láza van, csak egyre azt susogta eszelősen: ..Hozzám fog jönni... várom... jönni fog!” Mint lángos ostor verte őt a zápor, a Jordán örvénylett, akár a tenger: áradt a víz, zúgott a parti sás... Másnap a zarándoklók csapatából kilépett egy szegényes mesterember, s János már tudta: ő a Messiás! II. Jön már ...! Kiáltja fényrevált valója. Jön már... ! Sikolt a perc, amely siet, agyából minden emléket kitépjen: ” hogy mennyit vágyta, hívta élte óta, s ha hasztalan? hát talmi hírt hitet, mely ott bolyong egy félbolond hifében! S most vége minden köddel küszködésnek ...! De jaj, mi lesz, ha majd elébe áll? A Szent fejére ő hintsen vizet? A sár előtt, előtte hajtson térdet a vér, mely földön is egére vár?! S ha így is lesz: János tovább — minek? Aztán már mitse lát... a léptek szűnnek; egy szívdobbantás tán a torz „igen!”; Az első könny arcán csak átoson, s úgy lesz a pusztaságon minden ünnep, hogy két görcsös kéz végre megpihen egy vándor vállán, hűvös vánkoson... Űj látomás fakaszt új élet-földet, hová ember csak keresztjét vigye! És új parancs kötöz, mely úgy ítél: „A fű füvet fogan és tölgy a tölgyet; — a Küldöttnek kell emelkednie, hogy Öt hirdesse minden, ami él!” Most már csak Öt vigyázza földön, égen az új királyt, az új ítélkezőt; s új lépte nőtt a béke új szaván... S Öt látja. Öt ragyogja lángszemében a börtön részeg pallosa előtt, s Heródes hangos koldus-asztalán! Esti Gyula bára közős, az a karácsonyfa és az ajándékozás. Ezért elöljáróban valamit a karácsonyfáról. A karácsonyfa-állításnak, mint karácsonyi szimbólumnak szokása nem ősrégi. Mai formájában 100—150 éve honosodott meg. A legelső karácsonyi fenyők a XVII. század elején jelennek meg, mint az ünnep járulékai. Felállításuk ekkor még egészen helyi szokás. Csak a strassburgi protestánsok használták. De még gyertyák nélkül. Ezeket a XVIII. században tették fel a fákra, hogy a „világ Világosságát” jelképezzék. A karácsonyfa útja ezután indult nyugatról keletre. A katolikusok sok helyen nem fogadták be, mivel protestáns szokás volt. A római pápa még 1935-ben is egy nyilii- kozatában pogány vagy protestáns szokásnak mondja a karácsonyfa állítást. A karácsonyfa azonban bejárta a világot, gyökeret vert, él mindenütt s különböző formája ellenére is ugyanazt hirdeti: „Született néktek Megtartó...” SZÁLLJUNK MOST KÖRÜL A FÖLDÖN, a testvéri szeretet szárnyán s tekintsünk be karácsonyt ünneplő szeretteink ablakán. Európán át visz az út. Nem mindenütt láthatunk karácsonyfát. Spanyolországban, Olaszországban, sőt Angliában sem. Ők enélkül ünnepük a nagy eseményt, Jézus születését. Angliában például fagyöngyöt függesztenek az ajtófélfára, alá ja állnak a család tagjai és megcsókolják egymást. Ajándékot itt is adnak egymásnak. A finnek kiürítenek egy szobát, felszórják szalmával — bethlehemi istállóra emlékeznek ezzel, — körbeülnek és sokat énekelnek. A fenyőfát dísztelenül állítják fel, csupán egy szalagot tesznek rá, mint mi az ezüst szálakat. A dánoknál még ’ karácsonykor is erősen hangsúlyozódik a nemzeti jelleg, amikor a karácsonyfára is nemzetiszínű szalagot tesznek. Piros szalag, fehér kereszttel. A nemzeti összetartásra figyelmeztet ez. Észt testvéreink már december első harmadától készülnek karácsonyra. Ünnepélyek követik egymást, amelyeken megajándékozzák egymást. Kisebb keresztyén közösségek az ajándékokat kisorsolják. Karácsonyfájukon, fenyőn szintén kevés a dísz. De annál nagyobb a fa. Családok is hatalmas fákat állítanak, melyeken -.jobbára csak gyertyák vánnak. Esetleg kevés dísz. Egész ódventben szigorúan megtartják a böjtöt, attól kezdve, amikor illába öltözik az oltár. Esküvő sincs ekkor. DE MÁR KEZDÜNK FÁZNI itt kinn a hideg télben. Szálljunk csak át a meleg földrészre. Afrika. Itt nemcsak az idő, de a sok kedves, tiszta örvendező ünneplés is felmelegít. Persze az itteni keresztyéneknek nincsen fenyőfájuk, de azért van karácsonyfájuk. Nagyon ötletesek ennek készítésében. Vannak vidékek, ahol az akácfát állítják karácsonyfának, mások maguk készítenek, úgy ahogy nálunk az Alföldön láttam. Egy botot pl. nálunk bodzafát, több helyen kifúrnak. A lyukakba ágakat dugnak. Ezt a favázat aztán valamilyen zölddel bevonják. Látható olyan műfácska is, amelynek ágait zöldre festett tyúktol- lakkal borították be. Nagy szerepet játszanak a gyertyák. Kár, hogy a nagy melegben hamar lekonyulnak, elolvadnak. Általában igen tarka Afrikában a karácsonyi öröm kifejezése. Látható olyan is, hogy a templomban köteleket feszítenek ki, amelyekre tarka selyempapír zászlócskákat aggatnak, az ablakokat pedig olajlámpácskákkal vir lágítják ki. Abban valameny- nyi afrikai keresztyén megegyezik, hogy igen lázasan készülnek karácsonyra. Otthonaikat erősein kitakarítják. Az ünnepeken megajándékozzák egymást. Csupán egyes kelet-afrikai keresztyéneknél hiányzik az ajándékozás. De mindenütt előadások vannak, karácsonyi történet, pásztorjátékok eljátszása és sokat énekelnek. Olyan helyek • is vannak, ahol körültáncolják a karácsonyfát, hisz afrikai testvéreink igen szeretik eltáncolni érzéseiket, örömüket. Vannak nyugat-afrikai gyülekezetek, ahol szentestén az istentisztelet után az egész gyülekezet együtt marad. Amint ők mondják, a jászol körül virrasztanak, s egész éjjel énekelnek. Mások az utcákat járják s ott énekük: „Krisztus ma nekünk megszületett, Emberek, Oh ti emberek.” KARÁCSONY ÉJSZAKÁJA AZONBAN néhány rövid óra csupán. Sietnünk kell. Egy pillantást vethetünk csak mindenhová. Nem láthatunk mindent. Repülünk máris tova, Indiába. Visz a szeretet. A templomokat itt karácsonyra pálmaágakkal és sok élővirág füzérrel ékesítik fel. Az oltár környékén rengeteg lámpást helyeznek el. Otthonaikban is pálmaágakat vagy a mangófa ágait díszítik fel karácsonyfának. Igen érdekes a Chota-Nagpur vidéki szokás. Itt a mangófa zöld ágát bádogtartályba teszik és azt piros paradicsomokkal és piros borsó hüvelyekkel díszítik. Ezeket többsorosan aggatják fel. Itt nagyon tarka az öröm kifejezése. Énekelni is rendkívülien szeretnek, mégpedig úgy, ahogy a torkukon kifér. A karácsonyi napokon a gyülekezet tagjai kölcsönösen meglátogatják egymást. A karácsonyi örvendezés szilveszter estéig tart, amikor is az Űr asztalához járulnak. SZÍVESEN IDŐZNÉNK ITT IS testvéreink körében, hogy zengjük öröméneküket. Vajon mi van Amerikában? Az üzletekkel együtt vásár- szerűen feldíszített utcák vakító fényárban úsznak. Nagy forgalom mindenütt. Színházak) mozik, szórakozóhelyek zsúfolva. Féktelen jókedv, mulatozás. Az emberek köszöntik egymást: „vidám'-karácsonyt”. Mintha nem is karácsony, de inkább szilveszter volna. Ezért hiába is nézünk be a legtöbb otthon ablakán. Sötét van a szobában, nincsenek otthon. Itt hiába keressük karácsony bensőséges családiasságát. Kevés helyen van meg. Nincsen is kétnapos karácsonyuk, csak egy nap az ünnep, melynek reggelén megajándékozzák egymást. Fenyőfa karácsonyfát inkább az európai származásúak állítanak, akik még nem felejtették el e rohanó világrész üzleti forgatagában karácsony melegét, szeretetét. Sok helyen, mint' Angliában, fagyöngyöt tesznek otthonukba s ádventi koszorút kidíszítve. MINDENÜTT JÓ. DE LEGJOBB OTTHON. Térjünk hát haza. Sokfélét láttunk. Különös szokásokat, számunkra talán érthetetleneket. De egy az örömünk. Az, hogy Isten a Jézus Krisztusban közel jött ismét hozzánk. Nem is az a fontos, milyen külsőségek között ünnepelünk. Döntő karácsony üzenete: az Ige testté lett. Isten hozzánk jött. Fiát küldte el, ezzel maga hidalta át a szakadékot, mely elválaszt tőle. Minden Istenkeresőnek ez a válasz. Ezért a nagy ajándékért adjunk hálát neki ezen a karácsonyon is. Dicsérjük őt, messzi testvéreinkkel együtt azzal az énekkel, mely indiai keresztyének egyik karácsonyi éneke: Dicsérd lelkem öt, öt, aki Betlehemben született! A mindenható Isten Ö, aki mindent teremtett És igazgat. És most itt van egyszerű anyja ölében.., Öh, jöjjetek, hódolattal siessünk elébe, Dicsérjük Öt, aki minket annyira szeretett! Dicsérd lelkem Öt, Aki Betlehemben született. Boros Károly
