Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-12-17 / 51. szám

Az igazság kedvéért Fenti elmen a közelmúltban figyelemreméltó cikk je­lent meg a Neue Zeit című német lapban arról, hogy miképpen hamisítják meg nyugatnémet egyházi veze­tők saját korábbi zsinataiknak építő szándékú határo­zatait. A cikket az alábbiakban bő kivonatban ismer­tetjük. 1950 óta, Nyugat-Németor- szág újra felfegyverzésének megkezdése óta, volt ugyan a nyugatnémet protestantiz­mus fejlődésében néhány olyan reményteljes időszak, amely a katonai erők elleni frontalkotásra irányult. Itt kell mindenekelőtt megemlé­kezni az EKD (Németországi Evangélikus Egyház) 1956-os rendkívüli zsinatáról. A katona-lelkészi szerző- I dés megkötése óta azonban j' a nyugatnémet egyházi fejlődés egyre jobban a j! NATO-egyház jellegét 61- >’■ tötte magára. És hogy ennek az egyházpo­litikának a hatásai alól né­hány befolyásos egyházi fér­fiú az NDK-ban még ma sem tudja magát kivonni, az meg­mutatkozik o Berlin—Bran­denburgé egyházvezetőség egy 1961 október 9-t körlevelében, mely FIGUR névvel, tisztség megjelölés nélkül (a Berlin- Brandenburg-i tartományi zsi­nat elnöke) volt aláírva. Még­is ez az írás valójában a brandenburgi egyház hivata­los megnyilatkozása. Ebben a körlevélben Figur szuperintendens, aki soha még csak jelét sem adta a veszé­lyes nyugatnémet militariz- tnus elleni állásfoglalásnak és aki mindig ékesszóló védel­mezője 'volt a katona-lelkészi Szerződésnek, — azzal a kér­déssel foglalkozik, vajon tel- jesíthet-e egy keresztyén az NDK-ban katonai szolgálatot? !á körlevél szavaival: vajon szolgálhat-e egy keresztyén Olyan állam fegyveres erői­méi, mely félreismerhetetle- jjttül, alapvetően atheista, osz- ttályharcos jellegű. Figur, hogy megkérdőjelez­hető politikai és egyházpoli- itókai álláspontját alátámassza, ős EKD 1950-ik évi Weissen- ensee-i és az 1952. évi Elbin- gerode-i zsinati határozatokra hivatkozik, melyek a német­országi keresztyének béke- Ézolgálatával foglalkoztak, el- . fősorban. i Ezekben a zsinati határo- 1 zatokban a keresztyének f, békeszolgálatának pozití­vabbá tétele céljából —* kiegészítésképpen — fel­vették a fegyveres szol­gálat megtagadásának a kérdését is. Figur a határozatokból (a ne- tfei) „megfelelő” passzusokat idézi körlevelében, anélkül, hogy tekintetbe venné ezeket a tényeket, — s ez az, ami Figur eljárását kérdésessé teszi. Ezekre a tényekre az aláb­biakban emlékeztetünk s ak­kor kitűnik, hogy a határo­satok miért nem jártak való­iában „semmiféle eredmény- hyel”. Határozat, amelynek VÉGREHAJTÁSÁT MEGAKADÁLYOZTAK [ Amikor a zsinat 1952-ben idbingerode-ben ülésezett, a Bundestag a Szövetségi Köz­társaságnak az Európai Vé­delmi Közösségbe való belé­pését tárgyalta. Mindenki szá­mára nyilvánvalóan, ennek a lépésnek lettek következmé­nyei: az újrafegyverkezés, a Szövetségi Köztársaság belé­pése a NATO-ba és szükség­szerűen az általános védköte- iezettség, valamint a szövet­ségi haderő atomfegyverzetre Való igénye. A bonni háborús párt kö­veteléseinek az egyházon be­iül különösen dr. Müller ■Eberhard volt a képviselője, öld mint a stuttgarti Kirchen­tag '(1952) előkészületi füzeté­nek kiadója, feltette a kér­dést („Mi köze a keresztyé­neknek a politikához?”, 19 kérdés) vajon „nem vagyunk-e abban a veszélyben, hogy el- ■jelentéktelenítenénk a szó­használatban „az állam kar- dotviselő tisztét, ha nem vol­nánk készek arra, hogy ma atombombaviselő tisztéről” is beszéljünk?” Amikor Elbingerodeba meg­érkezett az NDK presbi­tereinek és a keresztyén hí­veknek több mint 40 tagú delegációja és kérte a zsinat vezetőségétől, hogy mondja ki az egyház figyelmeztető szavát az Európai Védelmi Közösségbe való belépés ellen, — megfogalmazta ugyan a zsi­nat a Figur präses által fent- idézett határozatokat a fegy­veres szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadásáról; De aztán nyomban lehetővé tette azt is, hogy a bonni militaristák és az olyan teoló­gusok, akik „az állam atom­bomba tiszte” után kiáltoztak, a határozatok végrehajtását kijátszhassak. Az események így folytak: Duisburgban létrejött egy 10 evangélikus lelkészből álló csoport. A lelkészek a zsinati határozatok alapján gyüleke­zeti tagjaiknak hivatalos pe­cséttel és aláírásukkal ellátott igazolást adtak arról, hogy rájuk, mint a keresztyén egy­ház hű tagjaira az állam megvédésénél számítani le­het, ha megtagadják is a iegyveres szolgálatot. Ekkor a kettéosztott Né­metországban egy különösen kedvező alkalom kínálkozott arra, hogy a háborús szol­gálat megtagadása és egyál­talán a háború kérdésében kialakítsanak egy közös ál­láspontot, mely útját állhatta volna a bonni újrafegyverkQ- zési terveknek. Mert az NDK kormánya és Népi Kamarája abban az időben elhatározta, hogy javaslatot terjeszt elő a weimari nemzetgyűlés válasz­tási módszereinek alapján tartandó össznémet szabad választásokra. Ez volt 1958- ban. Dr. Heinemann és dr. Dehler a Bundestagban tudva­levőleg előterjesztették a do­kumentációs adatot azokról a tényekről, melyek igazolták, hogy milyen szégyentelenül becsapta akkor Adenauer a nyugatnémet népet. * A FIGYELMEZTETÉSEKRE NEM HEDERfTETTEK Később a Stockholmi Ha­tározatok és a Bécsi Felhívás értelmében aláírás-gyűjtési mozgalmat indítottak az atom­bomba elítélése céljából. Az NDK lakosságát több mint kilenc millió aláírás szólította fel akkor a békéért vívott tervszerű harcra. Ugyanakikor a Szövetségi Köztársaságban minden hasonló akciót betil­tottak. Az NDK-ban nem volt semmiféle nemzeti haderő, mégcsak fegyveres védelem előkészítésére sem került sor — amint időközben ezt nem­zetközileg is elismerték. 1952. május 1-én Wilhelm Pieck államelnök még csupán a fi­gyelmeztető szavakra szorít­kozott: „Ha a nyugatnémet lakos­ság nem akadályozza meg, az ifjúság katonai behívását... és az általános hadkötelezett­séget, és ezzel a Kelet elleni amerikai háború legnagyobb veszélyét idézi föl, akkor eb­ből az NDk számára az a kényszerűség áll elő, hogy mi is megszervezzük hazánk fegyveres védelmét”. A zsinat elnöke, dr. Heine- mann, felismerte a szörnyű veszélyt, melyet a Szövetségi Köztársaság újraf elf egy vér­zésé idézett elő. Figyelmezte- tőleg emelte fél ő is a szavát és ezt mondta: „Az elmúlt évben megkezd­ték a nyugatnémet felfegyver­zés követelését azzal, hogy Koreára hivatkoztak és azt mondták: védekeznünk kell egy Keletről jövő támadás el­len. Ma az európai főváro­sokban az emberek egységesek abban, hogy akut támadási veszedelem nem fenyeget. A szövetségi kancellár maga is ezen a felfogáson van. Mire akkor a felfegyverzés? A fel- f. gy vérzés Németország szá­mára a legmélyebb feszült­séget és a legnagyobb hábo­rús veszedelmet eredményezi. A nyugatnémet fegyverkezés vitathatatlanul kiélező és semmiképpen sem a feszült­séget csökkentő hatással lesz: Oroszország reagálni fog! Oroszország ismételten kije­lentette, hogy egy nyugatné­met fegyverkezést semmikép­pen sem fog eltűrni... Ha létrejön a nyugatnémet had­erő, Oroszország számára a szovjet zóna szabaddá tétele nem lesz vitás. — Németor­szág újraegyesítésének kilá­tása — ha Adenauer megvaló­sítja elhatározását —, legke­vesebb 20—30 évre kitoló­dik!” Ezt a szinte prófétai fi­gyelmeztetést mondta ki a legfőbb zsinat elnöke egye­temben Niemöller egyházel- nökkel, D. Iwand professzor­ral és több más evangélikus lelkésszel. Voltak tehát olyan figyelmeztetők, akik józan fel­ismeréssel előrelátták a vesze­delmet, amelyet a Szövetségi Köztársaság idézett elő. AZ EGYHAZAK TANACSA HALLGATOTT De éppen azért, mert a né­met nép ilyen figyelmezteté­sekét hallott, és a Duisburg-i lelkészekéhez hasonló akciók bontakoztak ki sok más gyü­lekezetben is, elő álltak most bizonyos vezető egyházi fér­fiak, nehogy veszélybe kerül­jön az Európai Védelmi Kö­zösség aláírása. Dr. Ehlers egyházi főtanácsos, a szövet­ségi gyűlés (parlament) elnö­ke, személyesen jelent meg Duisburgban, — ennyire ko­molyan vette az ottani fej­leményeket —, és kijelentette: „Ezzel az akcióval az evan­gélikus egyház 1950-ik évi Weissensee-i zsinatának fele­lősségteljes állásfoglalását meghamisítják. Abban arról van szó, hogy az egyháznak minden bizonnyal könyörgő imádságot kell mondania azo­kért, akik lelkiismereti okból a háborús szolgálatot megta­gadják”. Dr. Ehlers kijelentette, hogy „a félrevezetett emberek meg­zavart lelkiismeretéről van szó”, ha azok a háborús szol­gálatot megtagadják. Nem tartozik azonban az egyház feladatkörébe, hogy ilyen félrevezetett lelki­ismeretet támogasson! A Weissensee-i és Elbin- gerode-i határozatoknak ehhez a szörnyűséges meghamisítá­sához az Egyházak Tanácsá­nak nem volt szava! Hallga­tott a zsinati elnökség is. Ugyanakkor minden eszköz­zel hajszát indítottak Heine- mann elnök és D. Niemöller egyházelnök ellen, mivel ők, mint tanácstagok, rámutattak erre a hamisításra. (Folytatjuk) «!iil!llllllllillliilillimilUlllllilllilllll!lll!llliIiniIIIII|llill|||||||lllllllll11lililllllilil!nilllin!l!Í!i:illllíliiilllllllllll!lil!l!llljillll!l!l!llijti|l'MI ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1961. december 17-ón f palota nagytemplom de. 10. Rá­kospalota KistempJom du. 3. Deák tér de. 9. (urv) Hafen- scher Károly de. 11. (urv) Káldy Zoltán du. 6. dr. Kékén András Fasor de. fél 10. Koren Emil de. 11. — du. 5. Szeretetvendégség Dózsa György út 7. de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 10. (urv) Fodor Ottmar de. 11. Fodor Ottmár Karácsony Sándor u. de. 10. Grünvalszky Károly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szi- lády Jenő de. 3/4 12. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán út de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szeretetvendégség Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du. 5. Szeretetvendégség Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Drenyovszky János Zugló de. 11. Szabó István Rákos­falva de. 8. Boros Károly Gyar­mat u. de. fél 10. Szabó István Fóti út de. 11. Nagy István Váci út 129. de. 8. Nagy István Fran- gepán u- de. fél. 9. Gádor And­rás Üjpest de. 10. Kosa László teol. szuppl. Pesterzsébet de. 10. Soroksár új telep de. fél 9. Rákos­palota máv telep de. &. Rákos­Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de* 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kür- tösy Kálmán Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Várady Lajos de. fél ll. (német, urv) Várady Lajos de. ll. Schreiner Vilmos du. 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 9. Fülöp De­zső de. 10. (urv) vámos József du. 5. Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos tu de. 9. Zoltai Gyula. de. 11. Zoltai Gyula este fél 7. Sze- lényi Zoltán Pesthidegkut de. fél 11 Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Szelényi Zoltán Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11. dr. Rezessy Zoltán du. 6. BárdoS- sy Tibor Németvölgyi út de. 9. Bárdossy Tibor Albertfalva de. 7. Visontai Robert Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. du. 6. Bepillantás az elkövetkező öf‘esztendőbe A Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága december 6-án, a budapesti evangéliumi, ortodox, izraelita és unitárius egyházak lelkészei részére papi békegyűlést tartott az Új Városháza tanácstermében. OSZTROVSZKY Györgynek, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettesének „A második ötéves terv” című előadását nagy érdeklődéssel és feszült figyelemmel hallgatták meg a jelenlevő lelkészek. A nagy perspek­tívát nyitó előadáson keresztül betekintést nyerhettek a hallgatók a békés építés terveibe, amely magyar né­pünk, életének még szebbé, még boldogabbá tételét munkálja. Rámutatott az előadó- arra, hogy a második ötéves terv szerves folytatása a sikeresen teljesített hároméves tervnek. A hároméves terv előirányza­tai nem ábrándképek voltak, hanem az egész terv olyan reális alapokon épült, amit nemcsak teljesített népünk, hanem messzemenően túl­szárnyalt. Ennek következté­ben 20—23 millió forinttal több beruházást lehetett elvé­gezni a tervezettnél. A második ötéves tervben iparunk fejlesztése központi helyet foglal el. Az ipar 50%-kal növeli termelését. Az iparágak közül elsősorban a vegyipar, gépipar és a vil­lamosgépipar fejlesztése kerül előtérbe. A VII. pártkongresz- szus célkitűzéseinek megfele­lően, általában nem új ipari objektumok létesítését terve­zik, hanem a meglévők fej­lesztésével, a gépeknek jobb kihasználásával és a meglévő gyárak rekonstruálásával érik el az ipar 50°,'o-os termelési növekedését. Ezzel az eljárás­sal népgazdaságunk hatalmas pénzösszeget takaríthat meg, amit másutt, más célra fek­tethet be gyümölcsöztetően. Hogy az ipar a tervezett termelési növekedést elérhes­se, elsősorban is szükség van arra, hogy az ország nyers­anyag bázisa tovább növeked­jék. 1955—1960-ban a feldol­gozó ipar gyorsabban épült, mint a nyersanyagtermelő ipar. A második ötéves terv gondoskodik arról, hogy egy­részt saját nyersanyag- és fűtőanyag-forrásainak terv­szerű kihasználásával, más­részt á szomszédos baráti or­szágokból — elsősorban is a Szovjetunióból — behozatallal biztosíttassék az ipari termelé­kenység folyamatossága. Fontos a vegyipar fejlesz­tése ipari és mezőgazdasági szempontból. A textiliparunk gyapotszükségletét külföldi behozatallal tudja csak bizto­sítani. A vegyipar által elő­állított kiváló minőségű mű­szálak lehetővé teszik a gya­potbehozatal csökkentését. Műanyaggal lehet pótolni a drágán vásárolt színesfémet, rozsda-, ho- és saválló acél- fajták nagy részét. A nagy­üzemű mezőgazdaságnak ter­melékenysége fokozásához mind több és több műtrágyá­ra lesz szüksége. Ennek elő­állítása is a vegyipar feladata lesz. A terv végére befejezést nyer a Dunai Vasmű finom­lemezt készítő hideghenger­művének felépítése is. Ennek következtében hazánk rendel­kezik majd megfelelő meny- nyiségű finom-lemezzel. Az ötéves terv népünk kul­turális színvonalának még magasabb emelkedését irá­nyozta elő. Ehhez könyvre, irodalmi termékre, tudomá­nyos ismertetésre van — még nagyobb mértékbei\ mint ed­dig — szükség. A papírszük­séglet fedezését van hivatva biztosítani a szolnoki celulóze gyár, valamint a Dunai Vas­mű mellett felépülő celulóze gyár. A nyírfa és a szalma fel- használásával igyekszik az ipar a papirszükséglet kielé­gítését elérni. Az ipar számít a szocialista mezőgazdaság se­gítségére ezen a téren. Fapótló anyagok felhaszná­lásával segítik az ipar faszük­ségletének kielégítését. A bá­nyászatban szükséges bánya­fák külföldi behozatallal ké­szülnek. Bányászaink ipar­kodnak segíteni az • államot, hogy gazdaságos és biztonsá­gos fapótló anyagok felhasz­nálásával pótolják a faszük­ségletet. A „lépegető” bánya- tárnokkal, ami biztonságos, s acélból állítható elő, érthető, hogy a bányafák 80%-át ezzel cserélik fel. A kohókhoz, gyárakhoz, az otthonok világításához, hogy a villany fénye ragyogjon a legkisebb tanyákon is, szénre, olajra, villamosenergiára van szükség. Hazánk Európában a legszegényebb tüzelőben, A második ötéves terv teljesíté­séhez szükséges tüzelöanyag- mennyiséget a szomszédos ba­ráti országokból való behoza­tal által biztosítjuk. Energia- szükségletünk hatvan száza­lékát saját forrásainkból állít­juk elő, 20%-át külföldi fűtő­anyagból saját területünkön, 20%-át pedig nemzetközi ma­gasfeszültségű áramvezetéken keresztül kapjuk. Az építőipar gondoskodik arról, hogy 250 ezer lakás épüljön. Ezáltal mintegy 900 ezer ember jut modern lakás­hoz. 30 ezer korszerű óvoda várja majd a kisgyermekeket. 4400 iskolateremmel bővül a tantermek száma, hisz egyre többen szeretnének a tudo­mányos ismeretekből a lehető legtöbbet elsajátítani. Gépiparunk világszínvona­lat és elismerést fog elérni. Ikarus autóbuszaink, dömpe­reink külföldiek részéről is a legnagyobb elismerést nyerték el. Újtípusú 3500 lóerős vil­lamosmozdonyok gyártása is tervezett. Gépipari technikánk a műszaki kultúra legmaga­sabb fokát éri majd el. A mezőgazdaság szocialista átszervezése befejezéshez jut. A gazdaságoknak egyre több gépet, vontatót ad a gépipar. A tsz-ekben folyó munka ered­ménye az aszályos esztendő ellenére is megmutatkozott. Az 1947. év terméshozamának — amelyik esztendő szintén aszályos volt — másfélszere­sét, kétszeresét értük el 1961- ben az aszály ellenére is. Itt már megmutatkozott a mély­A nyugatnémet „Tag” és a DP A nyugatnémet hírügynök­ség jelentéseiből az tűnik ki, hogy szorongással szemlélik a világgyűlés eseményeit. A szo­rongás oka az, hogy az Egy­házak Világtanácsa nagygyű­lése nem valami „lelkes” tá­mogatásban részesítette álta­lában a német kérdésben, kü­lönösen pedig a nyugat-ber­lini kérdésben a nyugatnémet elképzeléseket. A „Tag” sze­rint: „Általánosan az a be­nyomás a konferencián, hogy más vitás kérdésekben is min­den elöl kitérnek, ami a ke­leti blokk képviselőit ingerel­hetné.” Nyilván ez a kétség­telenül Dibelius és Lilje püs­pöktől sugalmazott állásfogla­lás arra a beszámolóra is vo­natkozik, amelyet a Világta­nács főtitkára, dr. VissePt Hooft terjesztett a harmadik világgyülés elé. Ennek a be­szédnek tizoldalas kézirata elsősorban is teológiai és egy­házi kérdésekkel foglalkozott s ezek között is különös hang­súlyt kapott az Orosz Ortho­dox Egyháznak a Világtanács­ba való belépése. Még az ál­talános szellemi és társadalmi problémák tekintetében is vi­szonylag mértéktartó volt dr. VissePt Hooft beszéde. Nem mondható el ugyanez dr. Nolde megnyilatkozásáról. 'Az Egyházak Nemzetközi Kér­désekkel Foglalkozó Bizottsá­gának igazgatója, az amerikai dr. Nolde, az egyértelmű ame­rikai álláspontot képviselte a leszerelés és a nukleáris kísér­letek vonatkozásában csakúgy, mint az előráncigált úgyneve­zett „magyar kérd,és”-ben. A „Tag” egy másik beszá­molója még egyszer aláhúzza, hogy „Dibelius püspök volt az egyetlen, aki az augusztus 13-i (határvédelmi) eseményeket szóba hozta”. A „Tag” leve­lezője, dr. Rasch, ebben az összefüggésben a következő fogalmazásra vetemedett: ,JUem minden alap nélkül hasonlítottak ott néhányan (a New Delhi-i nagygyűlésen) azokra a szelídített hüllőkre, amelyek a kongresszus épü­lete előtt indus gazdájuk síp­jára táncoltak. Ha oly sok külföldi keresztyénnel való találkozásunkból megtanultuk szántás, műtrágyázás, áTtala- ban a fejlett nagyüzemi gaz­dálkodás eredményessége. Nagy beruházásokkal épül és szépül tovább fővárosunk, Budapest is. Állami költség­gel 23 ezer lakóházat építe­nek. A peremvárosokat fejlett közüzemi hálózattal látják el. Egészségügyi intézkedésekkel a betegellátás további javulá­sát munkálják. Lágymányoson új kenyérgyárat építenek, a meglévőket korszerűsítik. Üj csuklós buszok és villamosok! beállításával a közlekedési ne­hézségeket küszöbölik ki. Hogy gyáraink termelhes­senek, hogy otthonaink­ban boldog emberek ör­vendezhessenek, hogy fő­városunk és minden város és falu lakója építhesse j boldog jövendőjét, szocia­lista hazánkat —, min­denekelőtt békére van szükség — fejezte be beszédét Oszt- rovszky György, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. A mi népünk a békés épí­tés terveit szövi, a nyugati hatalmak azt tervezik, hogy rombadőntsék a munkáskezek emelte gyárakat, otthonokat* Népünk fáradozik azon* hogy kinevelje a magasabb erkölcsű, magas kultúrájút embertípust, ugyanakkor Nyu­gaton tervszerűen nevelik az embert szabadosságra, erkölcsi telenségre, s arra az életszem­léletre: annál értékesebb as ember, minél több pénz éd> vagyon tulajdonosának mond-* hatja magát. Az előadás után a lelkészek szivéből az az imádságos kí­vánság és kérés hangzott * Békesség Fejedelme, Jézud felé, őrizze békénket, hogy ha­zánk épülhessen, otthonaink­ban vidám gyermekkaoagás éd megelégedettség verhessen ta­nyát. Szolgálatunk közben a cél lebeg a szemünk előtti valósuljon Isten akarata: a földön békesség. Nagy István is, hogy a német dolgokat vi­lágmérce szerint nézzük —, ez a pont mégis érzékeny fájdal­mat okozott nekünk.” A DPA nyugatnémet hír­ügynökség egyebek között ezt írja New Delhiről szóló záró­jelentésében: „A keleti blokk képviselőíz­nek felerősödött jelenléte a politikai tárgyalásokon külö­nösen is észrevehető volt. & konferencia vezetősége ismé­telten túltette magát a nyugat­német delegátusok elképzelé­sein. A konferencia vezetősé­gének és mindenkelött számos angolszász delegátusnak óva­tos és habozó magatartása messzemenően a Szövetségi Köztársaság rovására mént,' Olykor politikai kompromisz- ssum-formulákra is készítek mutatkoztak, s ezekben sok nyugat-európai résztvevő túl messzire is elment.. így pél­dául az ökumené külpolitikai' beszámolójában nemcsak fi­gyelmeztető szó hangzott el a Bundeswehr felfegyverzése ellen, de azt is kijelentették- hogy a korlátozott és ellen­őrzött leszerelés a nagyon ve­szélyes Berlin- és német-kér­dés enyhüléséhez is hozzá­járulás lehetne. Egy záróértekezleten Vis­sePt Hooft főtitkár hangsú­lyozta: „Ez volt az első kon­ferencia, melyen a legősibb egyházak közül néhányan ta­lálkoztak a legifjabb egyhá­zakkal. Most már kezdtük egymást megérteni. Felismer­tük, hogy sokkal több nálunk ami közös, mint ami elvá­laszt.” A főtitkár megtagadta a vá­laszadást a nyugati újságírók­nak a német- és a (Nyugat) Berlin-i kérdésre vonatkozó' firtató kérdéseire. Második kiadásban megjelent Dr. Luther Mártom KIS KÁTÉJA Kapható: a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puskin u. 12. Ára: 3 forint. A nyugat-német sajtó keserűen kommentálja a ]Xeiv Delhi-i eseményekei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents