Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-12-17 / 51. szám

KP. BÉRM. BP. 72.

XXVII ÉVFOLYAM, 51. SZÁMI 1961. december 17.

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP

ÁRA: 1,40 FORINT

A mi ügyünk

KÁDÁR JÁNOS az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság kormányának elnöke a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén beszédet mondott. Ebből a beszédből szeretnénk most négy gondolatot — nem mintha többet is nem lehetne, azonban idő és hely híjján csak ennyit — kiemelni.

A mi ügyünkről szólott a kormányelnök, amikor a magyar nép felemelkedése útjának mostani szakaszát kicövekelte. Így írtam: A mi ügyünkről, — s nem így: A mi ügyünkről is. S ezzel azt akartam jelezni, hogy ezt a néhány mondatot ami e cikkben következik, nem kívülről, hanem belülről írjuk. Mert nem úgy van az, hogy az egyház, a keresztyénség az embereknek valamely zárt köre, amely kívüle áll a társadalomnak, mint egy másik körnek s a két körben mint két szomszédvár lakói élnek egymás mellett. Hanem úgy áll a dolog, hogy mi keresztyének, hívő emberek mindannyian benne élünk a társadalomban, ebben a szocializmust építő magyar népben s énnek államában a Magyar Népköztársaságban, S így belülről valljuk: a mi ügyünkről, mindannyiunk dolgáról van szó akkor, amikor „az egész nép javát, a szocialista jövőt szolgáló politikáról” — amint a beszéd egyik mondata mondotta — esik szó. Nem kívülről szemlélői, hanem belülről építői vagyunk népünk életének, jövőjének.

1. BIZALOM ÉS FELELŐSSÉG — így fogalmazhatnák a feormányelnök beszédéből kiemelt első gondolat magvát. „A személyi kultusz idején tíz- és százezrek felmentve érezték maijukat a gondolkodás kötelessége és a felelősség alól," — mondotta a kormány elnöke. S később hozzátette: ma már nem öt, vagy tizenöt — vagy csupán esetleg egy — ember foglalkozik áz ország sorsával, hanem milliók foglalkoznak vele. Magáénak tudja azt szinte az egész nép.

És ez azt jelenti: Nagy, megtisztelő bizalom sokak, nagyon sokak, szinte mindnyájunk felé. S ez a bizalom váltakat roppantó felelősség terhét jelenti megintcsak sokak, nagyon sokak üidinára. Mert a bizalom kötelez. Az érett, józan emberség gs magyarság magatartását várják tőlünk. Nem kevesek gondolkodnak milliók helyett, hanem milliók gondolkodnak, terveznek körültekintően és döntenek józanul és világosan sok inagy és fontos dologban.

A bizalom és felelősség elvének az egyházi életben is érvényesülnie kell. Azt is jelenti ez többek között, hogy a gyülekezetek, az egyszerű hívek egyházpolitikai és politikai döntésekben sem húzódhatnak egy két egyházi vezető nyilatkozatainak árnyékában, hanem ezeknek a döntéseknek a szellemében maguknak is felelősen és önállóan cselekedniük kell. Sőt esetleg kezdeményezők is lehetnek a jó és előbbrevivő dolgokban. Az egyházi tanácskozó és intézkedő testületekben nem meggyőződés nélküli és ezért felelőtlen, nem a maguk fejével gondolkodni nem tudó és ezért szűk látókörű fejbólintójánosokra van szükség. Hanem lelkes és felelösségtudatos emberekre,

•akik megállnak a maguk lábán és tudják, hogy miért döntenek igy vagy úgy.

. _ 2. A NÉPFRONT-GONDOLAT JEGYÉBEN. — ezt emel- ■aök ki másodiknak. — „Erősítenünk keli a párttagok és a pártonkivüliek összefogását, — aki nincs a Magyar Népköztársaság ellen, az vele van", — viondotta beszédének ebben a szakaszában Kádár János kormányelnök. — S ez azt is jelenti: a haza javának építése nem privilégiuma, kizárólagos kiváltsága a társadalom egy részének sem. Párttagok és nem párttagok, hívők és nemhívők, egyházban és azon kívül élők egyaránt munkálkodhatnak benne. Mégpedig együtt és egymással, egymás kezét fogva, egymás szemébe mosolyogva, mint munkatársak és fegyvertársak. Dolgozva és harcolva a közös jóért, a békéért, az építésért,a jólétért, az életért — s elszántan szembeszállva a közös ellenséggel, a háború, a pusztulás, az emberiség és benne népünk és hazánk mindenféle veszélyeztetése ellen. Nem pusztán egymás ihellett, hanem együtt, ezen van a hangsúly. —

, Nem féltem a magyar szocializmust attól, hogy az országgyűlés egyik elnöke papi ember, — mondotta többek között beszédében, Beresztóczy Miklós nemrégiben történt megválasztására utalva, a kormányelnök. A nagygyűlés derültséggel fogadta e mondatot. S mi is felszabadult derültséggel és egyúttal komolyan rábólintunk erre a mondatra. így van. Mi sem félünk, mert nem kell többé félnünk a közélet klerikálizálá- sától, amire a múltban volt elég példa s némely nyugati országban ma is bőven akad. S tegyük hozzá: mint hivő emberek sem féltjük az ország sorsát, ha történetesen nemhivő emberek kezében tudhatjuk azt. Sőt bizalommal tekintünk országunk vezetőire, mert az emberséget, az emberi felelős helytállást keressük és találjuk bennük. És éppen ebben a kölcsönös bizalomban, egymás megbecsülésében vagyunk erősek, i 3- — A VEZETÉS — A NÉP SZOLGÁLATA — ez lehetne a harmadik kiemelt gondolat. — „Azért kell nekünk felépíteni a Szocialista társadalmat, mert ez biztosítja az emberek jobb életét, a haza és a nemzet virágzását", — mondotta Kádár János. — Vagyis minden az emberért van, az ember mostani és jövendő életéért, boldogságáért. Ez az emberség politikája. Ügy gondoljuk, hogy az egyháznak, a keresztyén embernek a maga sajátos módján és eszközeivel ezen a ponton lehet a legfőbbet tenni népünk és hazánk szolgálatában. Hiszen a mi fiitünk középpontjában az emberért emberré lett, és önmagát odaáldozó, az embert végtelenül szerető Istenről szóló üzenet álL

■' „A vezetés nem uralkodás" — mondotta még ebben az

Összefüggésben a kormányelnök. Mi „a nép szolgálatára rendelt emberek vagyunk”. Ezzel a mondatával szinte szivenütött éppen minket, keresztyén embereket. Mennyi szó esett az egyházban története során a szolgálatról, — és mennyi burkolt, pagy nyílt uralomvágy s uralomratörés volt benne! A mi protestáns egyházunkban is, — félreértés ne essék!

Bizonyosan akad még ma is söpörnivalónk a magunk portáján ebben a tekintetben. S népünk életének összefüggésében pedig azt jelenti ez a gondolat, hogy a keresztyéneknek magatartásukkal és tetteikkel kell megmutatniok hitüket. Szerény ,es áldozatos jó cselekedeteket várnak tőlünk is — és tőlünk kiváltképpen el lehet ezeket várni. Hiszen mi azt a Jézust valljuk tJJrunknak, aki azt mondotta, hogy nem azért jött, hogy neki ■ szolgáljanak, hanem, hogy Ö szolgáljon és az életét adja oda tri,ásókért. És azt is mondotta, hogy az szeret igazán, aki az leletét adja oda embertársaiért. Amikor most hivatalosan a

Az Egyházak Világtanácsa New Delhi-i 3. nagygyűlésének eseményeiből

A VILÁGGYÚLÉS FELHÍVÁSA A NÉPEKHEZ ÉS KORMÁNYOKHOZ

Az Egyházak Világtanácsa nyolc pontba foglalt felhívással fordult a „népekhez és a kormányokhoz”. A felhívásban foglaltak — véleménye szerint — alkalmasak arra, hogy világszerte csökkentsék a politikai feszültséget.

A nyolc pont így hangzik:

1. A háború a közös ellensége, a béke és igazságosság egyike minden nép legfőbb érdekeinek.

2. Véget kell vetni az ideg- háborúnak.

3. Megálljt kell parancsolni a fegyverkezési versenynek és a félelem egyensúlyát az általános együttmunkálko- dás világrendjével kell felváltani.

4. Az értelmet kell az erőszak helyére tenni és erősíteni kell a leszerelés akaratát.

5. Le kell építeni a kölcsönös bizalmatlanság korlátáit.

6. Elő kell mozdítani a kölcsönös bizalmat.

7. Erőteljesebb küzdelemre van szükség a szegénység, betegség, kizsákmányolás és tudatlanság ellen.

8. Minden államnak tudatában kell lennie, hogy ő polgárainak szolgája.

NEHRU FELHÍVÁSA A VILÁG

ÁLLAMFÉRFIÉIHOZ

Nehru indiai miniszterelnök a harmadik világgyűlés delegátusai előtt felhívta a világ államférfiait, hogy a nemzetközi vitás kérdéseket tárgyalások útján oldják meg. A világtanácsi delegátusok élénk helyesléssel üdvözölték Nehru- nak azt a felhívását, hogy ne beszéljenek tovább a „hidegháború nyelvén” és a világ- problémákat „a kölcsönös bizalom légkörében ragadják meg”. Nehru beszéde elején

Hazaérkezett New Delhibél

egyházaink küldöttsége

Az Egyházak Világtanácsa New Delhi-i 3. nagygyűlésén magyarországi egyházainkat hattagú delegáció képviselte. A delegáció vezetője DR. BARTHA TIBOR református püspök, tagjai pedig SZAMOSKÖZI ISTVÁN református, KÁLDY ZOLTÁN evangélikus püspökök, PR. VARGA ZSIGMOND református, DR. OTTLYK ERNŐ evangélikus teológiai akadémiai dékánok és DR. KENÉZ FERENC, Ökumenikus Tanácsunk főtitkára voltak.

A küldöttség december 12-én, kedden délelőtt érkezett visz- sza New Delhi-i útjáról. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren az evangélikus és református egyház vezetőinek és lelkészeinek népes képviselete jelent meg. Az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében MIKLÓS IMRE elnökhelyettes, VERES PÁL osztályvezető és GRNÁK KÁROLY csoportvezető volt jelen.

IMÁDKOZZUNK

János 5,31—35

Jézus Krisztusunk, magasztalunk Téged, hogy Rólad bizonyosságunk lehet. Köszönjük Neked mindazokat az embereket, akik a Benned való hitben bennünket megerősítettek. Hálát adunk Neked a prófétákért, akik jövendöltek Rólad és hatalmas erővel rajzolták elénk századok ködén át a Te eljövendő alakodat. Hálát adunk Neked ezen a vasárnapon külön is Keresztelő Jánosért, az utolsó prófétáért, aki Read mutatott. Égő és fénylő szövétnekként nyomába sorakoznak tanítványaid,az apostolok, az evangéliumok írói, az egyházatyák, az egyháztörténelem bizonyságtevöi, a mi magyar földünk régi protestáns prédikátorai és mai igehirdetőink.

Kérünk Téged, tedd az emberi bizonyságtétel mellé a Te erődet, a Szentlélek belső meggyőzését, hogy mi ne egyszerűen más hivő emberek után menjünk, hanem a magunk belső meggyőződéseként jussunk el annak megváltására: Te vagy a Krisztus, az adventi reménységek betöltője. Megváltónk bűntől, szenvedéstől, haláltól, a történelem ura és a feltámadás hozója.

Add, hogy a Benned való rendíthetetlen hittel és Rólad való szilárd bizonyossággal éljük életünket, végezzük munkánkat, építsük hazánkat és szolgáljunk társadalmunkban. Áldd meg a hivő keresztyéneket, hogy hitük megváltása közben szeretetük is nyilvánvaló legyen, és előre segítsék ebben az országban minden jó dolog fejlődését és az egész világ békéjének ügyét. Ámen.

hangsúlyozta, hogy „nem valami kegyes laposságokat” kíván mondani, és hangsúlyozta: pozitív dolog lenne, ha az egyházak képviselői az egész világon az erkölcsi alapkérdésekkel a népekkel való együttélésben foglalkoznának.

NIEMÖLLER LETT A VILAGTANACS EGYIK ELNÖKE

A New Delhi-i naggyűlésen az Egyházak Világtanácsa hat elnöke egyikévé D. Niemöller Mártont, a hessen—nassaui egyházelnököt választották meg. A Világtanács eddigi németországi képviselője az elnökségben, a bonni katonaegyház exponense, D. Dibelius volt. A Világtanács jelenlegi hat elnöke: D. Martin Nie- möller, Dr. Ramsey Canterbury-! érsek, Jakovos, a gö- rög-orthodox egyház észak- és dél-amerikai érseke, David G. Moses, az Észak-indiai és Pakisztáni Egyesült Egyház lelkésze, Carles Pariin metho- dista ügyvéd (New York) és Sir Francis Ibiam, nigériai kormányzó.

JAVASLAT KELET—NYUGATI EGYHÁZI

tárgyalásokra

New Delhiben egy sajtó- konferencián dr. J. L. Hro- mádka prágai teológiai dékán kijelentette, hogy a harmadik egyházi világkonferencia delegátusai nem jutottak egységre azoknak a javaslatoknak tekintetében. amelyeket a leszerelés és a nyugat-berlini kérdés problémája tárgyában a nagyhatalmak elé lehetett volna terjeszteni. Felvetődött azért az a terv, hogy egy kelet—nyugati egyházi konferencián kíséreljék meg a politikai véleménykülönbségek kiküszöbölését. Hromádka szerint egy ilyen konferenciát olyan sürgősen kellene összehívni, amint az csak lehetséges, és a konferenciára nemegyházi külpolitikai szakembereket is meg kellene hívni az USA-ból és a Szovjetunióból.

NINCS HELYE A HIDEGHÁBORÚNAK

D. dr. Mitzcnheim, a közelmúltban hazánkban is járt thüringiai tartományi püspök New Delhiben az ADN hír- ügynökség levelezőjének nyilatkozatot adott. Többek között megállapította:

„A hidegháborúnak az egyházi életben nem szabad teret engedni. Ez megmutatkozott az egyházi világkonferencián.” A 'tartományi püspök „nyilván nem véletlenül” emelte ki, hogy az orosz orthodox érsek, Nikodim, milyen fáradhatatlanul munkálkodott azért, hogy az ökumené támogassa az általános és teljes leszerelést.

A nagy ajándék

Ahogy közeledik karácsony* egyre lázasabb, gyorsabb ütemű lesz az ünnepre. való készülődés, sürgés-forgás. Mindenki siet, hogy időben minden készen legyen: a feldíszített csillogó karácsonyfa, alatta a sok ajándék, a bőséggel" megterített karácsonyi asztak a még elküldendő csomagok* levelek.

Advent harmadik vasárnap^ jának igéi arra figyelmeztet^ nek, hogy a nagy készülődés és ajándékkészítés közben né^ feledkezzünk meg arról a* ajándékról, melyet Krisztus; ban, a mi Megváltónkban Is^i ten készített nekünk. HiszenJ Ö teszi majd a karácsonyt karácsonnyá! Bármilyen gazd: lesz a karácsonyi asztal, bár milyen sok lesz az ajándék?* — nélküle nem karácsony a" karácsony.

Öt, — a várva várt Megvál-. tót —, látja már lelki szemen előtt a távoli jövendő messzi-* ségében Jeremiás próféta. Soltét és nehéz életútját bearanyozza a reménysugár, hogy eljön majd az Ür és Benné Isten újra szövetséget ,köt az emberiséggel. És ha eljön, akkor a Megváltó lesz az emberiség legnagyobb ajándéka, s a legnagyobb áldás az általa újjáteremtett és megváltott- élet és szív, melyben mélyen bevésve, ott él majd az Isten törvénye.

Pál apostol már az eljött Jé; zus Krisztust magasztalja, s arról a Jézusról tesz boldogan bizonyságot, aki már elvégezte a megváltás nagy művét Ö a legnagyobb ajándékunk, aki megjelenésével eltörölte á halált és világosságra hozta az evangélium által az életet és romolhatatlanságot. Pál úgy tesz Krisztusról bizonyságot, mint akiben megjelent az Isten üdvözítő kegyelmének teljessége. Mindez nem elmélet* megállapítás csupán, mert Pál az életével tehet bizonyságot arról, hogy Ö az, aki elhív, és Ö az, aki megtart, — Ö aki hitet ébreszt és Ö az, aki megőriz, — Ö az, aki a kereszten életét adta és megváltott^ bűntől és haláltól és Ö az, akj bűnbocsánatot ad és új étetr re indít, — Ö az, aki a feltár madás és az élet, Ö az, aki előtt majd egyszer meghajol minden térd, mennyeieké, földieké cs föld alatt valóké. Az apostollal együtt úgy érezzük^ hogy Benne, Megváltónkban nyugodtan bízhatunk. Reá nyugodtan hagyhatjuk életünket.

Krisztus cselekedeteivel tesz bizonyságot arról, hogy Ö a mi Megváltónk. Keresztelő Jár nos nyugtalan és kételkedő lelke is akkor nyugszik meg, amikor meghallja, hogy Jézus szavára a vakok látnak és a sánták járnak, a poklosok megtisztulnák és a siketek haF lanak, a halottak feltámadnak) a szegényeknek pedig az evangéliomot hirdetik.

Jézus közelében, a Benne való hit által, Isten Szentleír kének munkája nyomán m<i is újjáformálódhat a szív. Krisztus éppen úgy akar aján- dékká lenni a mi életünkben) hogy minket akar ajándékká tenni szeretteink, munkatárs saink, felebarátaink számára.

Schultz Jenő

szolgálat elvét teszi országos programmá az ország első tisztviselője, ebben mi keresztyének vele nagyon egyetértünk. És szívesen vállaljuk a több és jobb szolgálatban való versengés szép feladatát.

4. — A TISZTA SZÁNDÉK BECSÜLETE — így fogalmazhatnák a negyedik gondolatot. — „Ügy dolgozzunk, hogy ha lehet, az eredmények is dicsérjenek bennünket, de a szándékot, a törekvést illetően akkor se legyen semmi hiba, ha eredményeink némelykor szerényebbek”, mondotta beszédében Kádár János. — Ezek a mondatok a lelkiismeretünkre apellálnak. Bizonyos, hogy — hitünk szerint — csak Isten ismeri a szívek titkait. Csak ö tudja igazán, kiben van őszinte jó akarat, ki álnok képmutató. Az is bizonyos azonban, hogy a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát. S nagyon megszégyenítő dolog, ha egy keresztyén emberről derül ki, hogy „vizet prédikál és bort iszik.”, magyarán mondva a hit vagy — esetleg

és — a politika, tehát a közügyek szolgálatának dolgaiban csalárd, köpönyegforgató, nem őszinte, hazug. Ne akarjunk töb-, bet, vagy mást mutatni, mint ami bennünk is van. Mert a kevés tiszta szándékkal több, mint ami ugyan soknak látszik^ de nincs mögötte a becsületes meggyőződés aranyfedezete. Az opportunisták, maguk hasznát lesők, maguk pecsenyéjét sütő? getök figurája mindig és mindenütt szánalmas és ártalmas. Azt egyházban azonban éppenséggel utálatos és tűrhetetlen. A% olyan ember, aki csak egy érdeket tart szem előtt — a magáét^ nem való a nép közösségi életet építő új társadalmába — de a Krisztus egyházába sem.

„Dolgozzunk, hogy még jobb legyen a számvetésünk^ — mondotta beszéde végén a kormányelnök. Ezt a mondatot sj mindazt ami benne van maradéktalanul magunkévá téve sa kozhatunk oda egész szívvel népünk jóban szolgáló vez mögé. Gr oá Gyula

\