Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-12-03 / 49. szám
KP. BERM. BP. TS. XXVII. ÉVFOLYAM, IS. SZÁM 1961. december 3. RSZÁGOS E VAN G É L I K U S HÉT I LAP ARA: 1,40 FORINT Ádventi iránytű A dveut van — mondogatták gyermekkorom éveiben s alig jelentett többet a szó, mint a fehér hópelyhek, karácsonyi fenyőágak, különös fények s a szaloncukor illatát, hangulatát, előízét s azt a kedves belső meleget, amikor esténként különös izgalommal játszottunk a kiskredenc előtt, tudva, hogy annak aljába zárattak be karácsony előregyártott elemei: a különböző, fára aggatható karikasütemények s a szaloncukor, amit édesanyánk a kredenc hideg márványlapjára öntött ki, lapított el s szeletelt apró kockákra. Mert akkor még otthon készítettük a szaloncukrot. így olcsóbb volt. Igen, akkor a szaloncukortábla letöredező, alaktalan szélének meleg-édes ize jelentette az igazi ádventi hangulatot. TS ésőbb belecsendült a várakozásba a szó: eljön. Dallamok úsztak a szó körül: jöjj népek Megváltója — ó, miként fogadjalak, inlág Megváltója — s már a karácsonyi dallamok is zsongani kezdtek. Meg-meggyulladtak az ádventi koszorú gyertyái s voltak éveim, amikor ádventi vasárnapokon csak gyertyával világítottunk. (Nagypénteken nem szóltak a harangok s otthon nem muzsikáltunk. így hordozta' akkor a fény és a csend az evangélium szavát.) Aztán ízek, illatok, fények, dallamok hangulatán túl meg- ^ telt a szó üzenettel. Eleinte csak így: eljön karácsony ünnepe. Azután igék értelmezték az üzenetet s megtelt az advent tartalommal. És ez lett a szép: amikor minden előbbi csak keretezte a tartalmat. Tj1 gyházunkat az teszi egyházzá, hogy életét az ige tartal- másítja. Az egyház Ura az igében népe közé áll, Isten népe pedig aZ ige hallgatásában és befogadásában Urának színe előtt áll. Idei ádventünkön a magyar perikóparend levélbeli igéiben találkozik az egyház népe Urával. Lessünk el egy-egy pillanatot e négy találkozásból. 7 Urának színe elé készülő egyház képmutatás nélkül való •*-' szeretette erősödik. Képmutatás nélkül annyit jelent, hogy őszintén. Ügy, ahogy van, tisztán, leplezetlenül, mellékgondolatok nélkül. Ravaszkodva és kibúvókat keresgélve nem lehet szolgálatunk útját járni. Az tartja meg a keresztyénséget, aki szeret. Ezt a leckét pedig nagyon komolyan kellene vennünk, mert tévútra visz minden más kiindulás és enélkül nem állhatunk az Érkező elé. De képmutatás az is, ha a belső megújulás bizonygatásával a régi képet mutatjuk. Ha megújult életet hirdetünk, ha arról beszélünk, hogy megismertük Isten iránymutató intését, hirdetjük, hogy megítélte múltunkat, de közben tovább hordozzuk a régi képét s cipeljük csomagjait. Isten valóban elkezdte bennünk az újat, a „romolhatatlan magot” elhintette. Megújult szívvel megújult szeretetre indit s ha ilyen megindított ember a régi képét mutatja, az oly groteszk, mint amikor a farsangi ember arcán elcsúszik az álarc, nem lát ki a szemnyíláson s csak botladozik. Egyre groteszkebb az olyan, keresztyén, aki régi álmok régi képét kép- zelgeti magára. o Urának színe elé készülő egyház biztos reménységben vá- rakozik. Mint a földműves várja, hogy az elvetett mag lakéi, úgy várja az elhintett mag gyümölcsét. Ebben az a bizonyosság csendül meg; hogy Isten népe bízik a portékája értékében. Portékája az evangélium. Az az örömüzenet, hogy velünk az Isten. Az Érkezőben, Jézus Krisztusban van velünk. Ö itt van a miágban, noha eljövendő, mint az elvetett mag a földben, noha kalásszá fog nőni. Aki az egyház jövőjében nem hisz, az ebben nem hisz. Aki aggodalmaskodik és sopánkodik, az nyilván azt képzeli, hogy Isten valami különös mágnessel kiragadta az emberi szívekből az oda elhintett evangéliumot — hogy valami különleges hangelvonóval elszívja a vasárnaponként több mint ötszáz magyar evangélikus temp lomban hangzó igehirdetést, hogy azokból sohase válhassék emberi szivekre huUó termő mag. Mi abban a biztos reménységben ádventelünk, hogy a bőven szertehintett mag megtalálja a jótalaj-szíveket s gyümölcsöt terem: Krisztus érkezésére felkészült igaz életeket. n Urának színe elé készülő egyház a teljes életművét be- fejezett Krisztust várja. Igaz, a hangulatunk karácsony felé mutat s ott a jászolgyermek bája mosolyog ránk. De Mária szivébe már belemart a fájdalom s a prófécia megcsendült a fülekben: az övéi közé jőve, de az övéi nem fogadok be öt. Babits Mihály „Csillag után” c. versében háromkirályokként indul el ajándékával a csillag nyomán, de mire ezer akadályon át odaér, a kereszten függő Krisztus lábát kenheti keserű szagú myrrhájával. Az ádventi egyház a Bárány királyi széke elé készül. 4 Urának színe elé készülő egyház felöltözve várja Urát. • Az öltözék: az igaz cselekedetek (Jel. 19, 8.). Ez kapcso lódik ahhoz, amit az őszintéről, a megújultról mondottunk, De belekapcsolódik ilyen értelem is: ami salakmentes, ami előre visz, ami kertelés nélküli, ami Istennek tetsző, ami „így van”. Korunk nagyon egyszerű kérdéseket tesz fel nekünk keresztyéneknek. Szinte csak ezt az egyet: és ez igaz? Szeretjük egymást — hirdetjük. És ez igaZ? — kérdezi a világ. Békességet akarunk! És ez igaz? Mindenki javán, életünk emelkedésén munkálkodunk! És ez igaz? Felteszi a világ kérdést egyszerűen azért, mert hallja a szavunkat s a cselekedetünkre néz. Oka van hát kérdezni. Az otthonainkra néz Kongóra néz. Nyugat-Németországra néz. Tárgyalóasztalokra néz. És nézi, hogy a kicsiny és nagy kérdésekben vajon minő igaz cselekedetekbe öltözik az egyház. Bizony, jövel, Uram Jézus! Segíts igaz cselekedetekben 'járnunk! Korén Emil Az ádventi ember Az a négy hét, amelyik minden évben megelőzi Karácsony ünnepét, mindig döntő dolog a keresztyén ember életében. A Karácsonyt megelőző négy hét az Advent ünnepi időszaka, ez alatt az idő alatt készül fel a keresztyén ember Karácsony fogadására és a karácsonyi szeretet elfogadására. Az Advent azért is jelentős a hivő ember számára, mert Advent első vasárnapjával hitbéli életének új szakasza kezdődik: az új egyházi esztendő. Így lesz Advent első vasárnapja ünnepi küszöbbé és aki hittel lép át rajta; ádventi emberré. Az ádventi emberről mindenekelőtt azt kell elmondani hogy ÚJRAKEZDŐ ember. — Nincs befejezettség, megszokás és megrögzöttség az életében. Nem hiába hasonlítják a hitet hömpölygő folyóhoz, amelyik mindig előre halad, minden méteren tisztább és gazdagabb. A hit nem megszerzett, vagy örökölt kincs, hanem mindennap megerősödő, növekvő, megtisztuló, békés és boldog közösség Krisztussal. Olyan valami, amit mindennap újra kell kezdeni, mint a szolgálatot, a munkát, a szeretetet és a jóságot. Az ádventi ember így kezdi el az új egyházi esztendőt az újrakezdés friss készségével, hálával és örömmel azért kegyelemért, hogy Isten megajándékozta egy új egyhá- év alkalmával és lehetőségével. Ez az újrakezdés az ádventi ember öröme. Hiszen mindig nagyszerű dolog újból elkezdeni valamit. Az új kezdet tele van annak a hitével, és annak a reménységével, hogy van idő kijavítani a hibákat, van alkalom helyrehozni elrontott helyzeteket és van lehetőség szebben és jobban elvégezni mindazt, amit a gyarlóság gyönge kezével próbáltunk formába önteni. Az új munka, az új szántás, az újra kezdett imádság, az új hajnal örömétől szép mindig az ádventi ember arca. Jó elkezdeni valamit és kétszeresen jó elkezdeni mindazt, ami megszépíti az ember életét. Az ádventi ember örvendező, újrakezdő ember! Az ádventi ember másik arcvonása az, ahogy az Advent csendjében, komoly perceiben ÁTNÉZI AZ ÉLETÉT. — Egészen természetes és magától értetődő dolog, hogy az embereket nem kell külön figyelmeztetni arra, hogy testi életüket átnézzék, megvizsgálják és lehetőleg rendben tartsák. Milyen nagy gondot fordítunk magunkra, testünk tisztaságára, ruhánk rendjére, valahányszor csak kilépünk az emberek közé. Tisztán látjuk helyünket és képességeinket. Ismerjük jövő életünk céljait és az életünk természetes parancsa, hogy a terveket teljesíteni kell. Advent az az idő a keresztyén ember életében, amikor a lelkiekben is elvégzi ezt a rendezést. Az ádventi ember ilyenkor újra rendezi Istennel és az emberekkel való életét. Elcsendesedik és hagyja, hogy az Ige fénye és világossága végigpásztázza az életét. Istennel való közösségét, hitét és imádságát, gondolatait és érzéseit és legfőképpen a cselekedeteit. Az ádventi embert ebben az időben igen gyakran ott lehet találni a Tízparancsolat tükre előtt, Krisztus arca előtt és a Szeretet nagy parancsolatai előtt, amint éppen ezekhez újra hozzáméri az elmúlt életét. Olyan mozI MÁD KO ZZUNK Hálát adunk Neked, mennyei Atyánk a Jézus Krisztusban igédnek mai útmutatásáért. Dicsőítünk Téged, hogy Te nem a holtak s az elmúlt dolgok ura vagy, hanem tegnap és ma és mindörökké egy és ugyanazon Isten, akiben nincs változás, sem a változásnak árnyéka. Az idők is Téged magasztalnak, s ez az új egyházi esztendő, ez az új advent is a Te nagy dicsőségedet hirdeti, amiért megtartod a Te egyházadat és népedet minden időben, s új meg új feladatokat állítasz eléje, s áldásaiddal halmozod el. Köszönjük, hogy a mai időkben se élhet céltalanul kicsiny nyájad, a hívőknek serege, hanem szent Fiad érdeméből és nyomdokai jó szolgálatokat végezhet az általad teremtett és fenntartott világban a szeretetnek, a felebaráti szeretetnek s a béke szeretetének mindig új parancsolatában. Kérünk, légy az ádventben is gyermekeiddel. Vezesd őket a beteljesülés szép karácsonya felé! Gyújtsd fel és erősítsd bennünk a hit fényét, hogy reménységünk csillagát mindig magunk előtt láthassuk, s odaadással követhessük. Áldd meg egyházunkat s annak népét itt e hazában, és szerte az egész világon. Áldásod kisérje az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésének munkáját a távoli Indiában. Vezéreld haza jó egészségben és jó eredményekkel küldöttségünk tagjait. Legyen áldásod hazánkon s népünknek benne folyó építő munkáján. Áldd meg népünk vezetőit, hogy jól vezessenek a béke, a jólét és a szabadság útján. Kísérje áldó kegyelmed a világ békéjéért folyó erőfeszítéseket. Hozd el mielőbb a kort, amikor hadviselést már senki nem tanul, s a fegyverek a békés munka eszközeivé lesznek. Áldd meg gyülekezeteinket s ádventi készülődéseinket. Légy a betegekkel, öregekkel, özvegyekkel é? árvákkal: erősítsd, gyógyítsd és vigasztald őket Legyen és maradjon a Te kegyelmed velünk és rajtunk az egyházi új esztendőben is és minden időben. A Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minkéi. Ámen. dulat ez, mint amikor emberek a pontos időhöz hozzámérik, hozzáigazítják a maguk óráját. Hogy jól járjon az óra és az időt jól mutassa. Az Advent az az idő, amikor a hivő ember újra hozzáigazítja magát Krisztus parancsához, Krisztus szeretettől sugárzó arcához. Hogy szép és jó időt mutasson mindenkinek, aki vele együtt békés és boldog karácsonyok felé igyekszik. Az ádventi ember harmadik arcvonása az, hogy BELÁTJA BŰNEIT. Az ádventi rendezésnek mindig ez a végső mondata: én voltam az oka! Istennel és emberekkel való minden ügyemben én voltam a hibás, mert lehettem volna más: hívőbb, igazabb, jobb és megbocsátóbb. Tehettem volna többet, lehettem volna erősebb és önzetlenebb, hogy példa és segítség legyek azoknak, akik gyengébbnek bizonyultak. Az ádventi önvizsgálatnak ez a legnehezebb mondata: Nem voltam a helyemen! Nem voltam a helyemen, amikor Krisztus keresett. És nem voltam a helyemen, amikor embereknek reám szüksége lehetett. Alkalmai voltak annak, hogy Isten szavaira figyeljek és én nem hallgattam Reá. Alkalmai voltak annak, hogy Isten gyermeke legyek és én nem voltam az. Alkalmai voltak a munkának, a megértésnek, a másokkal való törődésnek és én nem voltam a helyemen. Családom, gyülekezetem, népem és az egész emberiség valahol számított reám és én nem voltam a helyemen. Vagy csak álltam a helyemen mozdulatlanul, pedig valamit tennem kellett volna. Az ádventi ember mindig bűnbánattal áll meg önmagával szemben, amikor megszólítja az ádventi csend. 4. Az ádventi ember újrakezdő, komoly és bűnei miatt elszomorodó ember, mégis mindig REMÉNYKEDŐ EMBER! — Az a nagy reménysége, hogy az ádventi Krisztus közelsége és a Vele való találkozás minden hibát, bűnt és vétket rendbehozhat az életében. Az ádventi embernek az a reménysége, hogy az Advent nemcsak a csendnek, a komolyságnak, a bűnbánatnak az ideje, hanem a gyógyulásé is. Az elrendezett keresztyén élet megnyugvása és békéje teszi boldoggá és boldogítóvá az ádventi tisztulá- láson keresztül ment embert. Ügy is mondhatjuk, hogy az ádventi embernek az a reménysége, hogy Krisztussal rátalálhat az igaz és jó útra, hogy Isten gyermeke legyen az emberek között. Hiszi, hogy ő maga is lehet az, akin keresztül Krisztus békessége és szeretete árad, akin keresztül boldog és magára talált emberek békéje érkezik meg a karácsonyi világba. Még csak annyit, hogy az ádventi ember MINDENNAPI EMBER! — Nem különc és nem magányos. Krisztussal jár az emberek között. Helyesebben a testvérei között Így lesz karácsonyi ember, aki békességet, örömöt és szeretetet hord magával. Aki előtt szép lett az élet és aki után mindig szebb marad a világ. Friedrich Lajos Advent A mai vasárnappal új egyházi esztendőbe lépünk. Ez a* új egyházi esztendő ismét ád- venttel, a krisztusvárás idejével kezdődik. Az ádventi vasárnapok pedig a Krisztussal való találkozásra készítenek fel bennünket. Isten nem zárta be számunkra az élet könyvét, nem tett pontot az elmúlt egyházi esztendő utolsó vasárnapjával a mi életünk végére is, hanem új ádventet adott. A mai vasárnap igéi erről az új adventról tanítanak minket. Az ádvent új kezdet. Ezt az újat az az Isten adja számunkra, Aki eddig is velünk volt, Akivel eddig is számtalanszor találkoztunk, Aki eddig is naponként reánk pazarolta szeretetét, jóságát. Az az Isten adja számunkra az ádventi új kezdetet, Akinek sokszor hátat fordítottunk, Akit az életünkkel sokszor raegta-r gadtunk, Akit sokszor elfelejtettünk. Isten új kezdetet ad azzaL hogy lezárta a régi egyházi esztendőt, s új lapót nyitott az életünkben. Erre az új lapra Krisztus neve van felírva. Annak a Krisztusnak a neve, Aki egykor gyermekként jött el erre a világra, s Aki az ige szava által ismét közeledik hozzánk. Való igaz tehát, hogy az ádvent új kezdet. De az ádvent új lehetőség is. Lehetőség Isten számára, hogy Isten kézbevegye a szívünket, az életünket, a hitünket és a szeretetünket. És Isten él is ezzel a lehetőséggel. Ezért szól hozzánk ádvent idején, ezért hívogat minket magához, ezért simogatja meg az életünket megújított sze- retctével. De új lehetőség az ádvent a mi számunkra is. Nem kell a sötétségben, a bizonytalanságban keresnünk Istent, mert az ige világossága fénylik a számunkra. Nem kell tántorgó léptekkel keresnünk a helyes utat, mert a Szentlélek a helyes, a jó útra térít minket. Való igaz tehát, hogy az ádvent új lehetőség. Végül az ádvent új feladat is. Készülnünk kell a Krisztussal való találkozásra, s egyengetnünk kell az Ö útját. Ezt a készülődést Péter apostol így szabja meg számunkra feladatként: „Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek”. Szcretetben beli járnunk akkor, amikor emberek Istent keresik, de akkor is, amikor a boldog földi élet útján akarnak járni. Szerctetbcn kell járnunk akkor, amikor a lelki békességre vágynak, de akkor is, amikor a világ békéjét munkálják. És ebben a szere- tetben soha nem szabad megfáradnunk. Való igaz tehát, hogy az ádvent új feladat. Ebben az új ádventi időben töltsön el minket az öröm az új kezdet, az új lehetőség és az új feladat láttára, s teljesítsük hűségesen Istentől kapott feladatunkat. így készülünk fel méltóan a Krisztussal való találkozásra. Harkányi Lásd?
