Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-11-26 / 48. szám
HAZAFELÉ »Es Cfrus perzsa király első esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, az Ür felindítá Cirus perzsa király lelkét és ő kihirdetteté az ő egész birodalmában élőszóval és írásban is: Valaki azért ti közietek az ő népe közül való, legyen vele az ő Istene és menjen íel Jeruzsálembe.. Esdrás 1,1.3. • ■AZ IDŐ HOMOKÓRÁJÁN az évek gyorsan peregtek. A holtakat eltemették, sírjukon virág nőtt. Az élők saját gondjukkal és bajukkal voltak elfoglalva. Állt ez a hatalmas előkelőkre éppúgy, mint az egyszerű rabszolgákra vagy foglyokra. A babiloni trón úgy váltogatta gazdáit, mint a mezők lilioma a köntösét. A romlás egyre nagyobb méreteket öltött. Szenvedésre feledés, feledésre újabb megpróbáltatás következett. A népnek hol iszonyatosan nehéz igát kellett vonszolnia, hol felcsillant a szabadulás reménye és köny- nyebb volt a teher. Sok bánat és kevés öröm jut mindig a szegény embereknek. De ebben az évben talán nem lesz délibáb a remény. ENNEK TÖRTÉNETE pedig röviden ez: Neriglissar, az összeesküvők által uralomra jutott katona-király nem sokáig élvezhette a trón gyönyöreit. Vasmarokkal próbálta a végzet paripáinak gyeplőjét visszatartani. Erejéből azonban csak annyi telt, hogy gyermeke örökölhette a birodalmat. Az atyák vétkeit a fiákban büntető Isten azonban épp azt a sorsot szánta Labasi Marduknak, Neriglissar fiának, amilyen sorsban ő részesítette Evil- Merodákot, a jóságos királyt. Labasi Mar- dukot négy és fél hónapi uralkodás után meggyilkolják. A gyilkosok közül kerül egy, ettől a vértől ázott trónra: Nabunaid. A babiloni uralkodók közül ő volt az utolsó. A kegyelemdöfést a haldokló birodalomnak azután Cirus perzsa király adta meg. EKÖZBEN IZRAEL FIAI is eltemették atyáikat, akiket a hetven év alatt akár a babiloni munkafelügyelők vertek agyon, akár a börtönökben múltak ki, akár pedig megrokkanva a sok kíntól, ütlegtől, hunyták le a szemüket örökre. Üj nábik és hóze-k támadtak és fiatal anyák adták az anyatejjel együtt egy másik haza, az igazi haza utáni vágy érzését a gyermekeknek. Anyák, akik hivatást láttak abban, hogyha szenvedésre is, de szüljék gyermekeiket és neveljék őket Adonáj és a haza szeretetére. És amikor Cirus király rendelete megjelent, hogy minden nép, a zsidó nép is hazamehet, as anyák voltak az elsők, akik lobogó hajjal, kiáltozva és sikongva, kéztördelve és erőszakosan beszélték rá egymást és a férfiaikat, hogy induljanak haza, az ősök földjére. A férfinép mindig nehézkesebb. Megfontolt és józan. A férfiak számotvetnek, gondolkodnak. A MEGVÁLTOZOTT HELYZET különösen is gondolkodásra késztette a férfiakat. Babilónia Perzsia uralma alá került. A perzsa király jó. Ennek jelét is adta. Itt is terem a föld, a munka eredménye itt is az élet. Ezer mérföldekre innen, messze a kö lös múltban van egy feldúlt, tönkrevert, elpusztított ország: Izráel. Így amint ezt végiggondolták, nem is volt vonzó. Nincs egy hajlék, amely befogadná a népet, a megműveletlen föld megsava- nyodott, nem tud kenyeret adni. Nincs folyó, vagy csatorna, amely gazdagon öntözné az árpatáblákat és gyümölcsösöket. Csak rom, üszkös rom mindenütt. Így gondolkodtak a férfiak, józanul, kötelességszerűen. De az asszonyok másként láttak, másként gondolkodtak, másként éreztek. „Hazamenni! Hazamenni!” Majd ők felszítják a kialudt tűzhelyeket, elvetik a magot, megörlik a szemet és megsütik a kenyeret. * TAMAR IS OTT GYALOGOLT három fiával a tömegben. Hat gyermeke volt. Hármat az urával és az atyjával együtt elvitt a dögvész, a fekete halál. Iszonyatos volt az az esztendő. Először megrokkant atyját vitték ki a temetőbe. Aztán egy napon két gyermekét. Majd a harmadik fiú is elhagyta őket Es végül a férjének állt meg a szive dobogása. A halál úgy aratott közöttük, mint egy jókedvű fiatal legény, mintha dalolt volna. Senkit nem kímélt. A három megmaradt fiát egymaga nevelte, majd, hogy nem koldulásból. A sok-sok szegény fogoly gazdag volt mellettük, nekik viszont semmijük sem volt. Ez most is látszik. A többiek mégiscsak vezettek egy-egy szamarat, öszvért, némelyiknek még tevéje is volt, rajtuk a nyomorúságuk, vagy egy-egy beteg, aki járni nem tudott. A hazafelé vándorló nép hosszan kígyózott az úton. Lassú hetekig, sőt hónapokig tartó volt az út. Nem csoda, a sok gyerek, öreg, beteg, gyenge test igazán nehezen bírt lépést tartani. Az, aki bírja, annak hátán háza, úgy meg van pakolva, hogy a teher miatt kell újra, meg újra pihennie. A nép nem is vonult, inkább csak vánszorgott. Messziről lerítt róluk, hogy ezek a szerencsétlen emberek foglyok voltak, akikben a lelket a szabadulás utáni vágy tartotta és akiknek erőt most a hosszú gyalogláshoz az a puszta tény adott, hogy szabadok. De bizony soknál a lélek is, az erő is kevés volt. Mielőtt megpillanthatták volna a hazai tájakat és megsimogathatták volna a hazai rögöket, mély sóhajjal lehelték ki lelkűket. Mindent megpróbáltak, de az utat már nem bírták. TÁMÁR FÉLSZEMMEL mindig a gyermekeit nézte. Gyenge, csenevész fiúcskák voltak, miként maga is. A nélkülözés, a kegyetlen sors, a fogság sötét évei és a számkivetettség úgy rágták le róluk a húst, mint hernyók a falevelet. Csak a csupasz ágak maradtak. De az asszony szemével etette őket. Nem hitt a lehetetlennek. A haza, amelyről apja mesélt, a föld, a kis falu, a szent hely: Jeruzsálem, amelyről ő beszélt gyermekeinek, úgy hívta őt, mint párját a galamb. És a sok nép, amely itt hullámzik, verejtékezik körülötte, fáradtan, elcsigázva, a közös sors közös emlékeitől űzetve, közös reménységgel a szívekben, minden nap új erőt adott néki. — Majd holna, majd holnap megpillantjuk a földet és meglátjátok, minden milyen szép — szokta mondani, amikor a három rogyadozó térdű, gyenge gyermek lihegte: „meddig még, anyám?” — Csak még egy kevés erőt adj, Adonáj! — És könyörgés ilyen mélyről még nem jött. Üt sem volt soha még ilyen hosszú és fárasztó. TÁMÁR HOL BIZTATOTT, hol kacagott hol dorgált, de gyermekei egyre kisebb darabot tudtak pihenés nélkül megtenni. A harmadik hónap végén Ámon, a legkisebbik ülve felejtkezett a pihenés után. Karjai, mint vékony karócskák, élettelenül estek ölébe, nagy szemében semmitmondó, üres kifejezéssel. Giddél és Elám, a testvérei, megszeppenve állták körül. És Támár most vállalkozott a lehetetlenre. — Nem hagyhatsz te is el bennünket! — lihegte az életet Ámon arcocskájába. — Meglásd, hamar hazaérünk. Otthon kis báránykát kapsz, fehérszőrűt, aranykösöntyű lesz majd a nyakában. Ügy fog követni a rétre, mint a testvérkéd. — így babusgatta a félig élettelen, beteg gyermeket. Ámont a legnagyobb nyomorban szülte, talán ezért volt legkedvesebb fia. De a gyermekben most már alig volt élet és Támár erejét a félelem, hogy a halál kiragadja karjai közül, megacélozta. Ölébe vette Ámont és ettől kezdve nem tette le. Megint napok, fárasztó és hosszú napok következtek. Mintha az örökkévalóságban lépkedne a sovány asszony a gyermekkel. Az útnak nem alzart vége szakadni. Hegy, völgy, lanka, síkság, sivatag és erdő, folyó és patak elmaradozott mögöttük, de nem fogyott el soha. Nappal a hőség, éjjel a hideg verte őket. Hogy mennyien maradtak le a hazafelé tartó seregből, azt csak a jó Isten tudja. A GYERMEK ÉPPEN CSAK P1HEGETT. Támár úgy szorította magához és cipelte, mintha hozzánőtt volna. És melyik anya nem tett volna így? Az egyik délután hangos rivalgás zúgott végig a sokaságon. Az elsők elérték a határt. Támár ereje is már a végét járta, mint a kis Ámon élete. És mire lenyugodott a nap mesz- sze nyugaton, Támár is letehette gyermekét és nem maradt más szava, mint: , — Hazahoztalak! Olyan gyengéden hántolta el, mint amikor anya pólyába teszi gyermekét Se könnye, se jajja nem volt már, • A két gyerek anyja oldalán állt. Előttük egy város, azt mondják a többiek: „ez Jeruzsálem”. Embermagasságú dudva, gaz, közöttük feketére szürkült kövek. A bozótból, indák szövevényéből, ijedt rikácsolással vad madarak csapata száll fel. A gyermekek anyjukra néznek, az asszony szeme a távoli jövendőt kémleli és minderre csak annyit mond: — Itt lesz az otthonunk. A gyermekek értetlenül néztek farkasszemet a romokkal. Rédey Pál Megjelent a legújab A Lelkipásztor legújabb Számának borítólapján az ik- ladi templom orgonájának fényképe látható. A Csenabett Isten előtt rovatban Káldy Zoltán püspöknek, a Déli Egyházkerület október 10-én tartott közgyűlése előtti istentiszteleten elmondott igehirdetésének egy részletét olvassuk: Szeressük a „másik”-at és „egymás”-! A Tanulmányi rovat a püspöki jelentésekből közöl részleteket: Káldy Zoltán püspök október 10-i Déli Egyázkerü- leti közgyűlési és D. dr. Vető Lajos október 11-i Északi Egyázkerületi közgyűlési jelentéseinek egy-egy részletét. Ebben a rovatban találjuk Gáncs Aladár: Hymnológiai ismertetés' című írását, Rédey Lelkipásztor ) száma Pál tanulmányát „A bandung'i határozatok” címen, Káldy Zoltán püspök megemlékezését Muraközy Gyuláról, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elhunyt főtitkáráról és Barcza Béla ismertetését az 1891—94, évi budapesti zsinatról. Film, Színház, Irodalom rovatban Zay László: Űj magyar filmekről, Kamer Ágoston: Könyvekről címen számol be. Az Igehirdető műhelye az egyházi esztendő utolsó estéjétől Vízkereszt ünnepe utáni harmadik vasárnapig közöl igehirdetéseket. Várady Lajos, Káldy Zoltán, Uzon László, dr. Ottlyk Ernő, Gartai István és Koszorús Oszkár tol- lábóL As első keresztyén kötelesség Olyan korban élünk, melyben a békeállamok és a békeerők a világban egyre inkább növekszenek és gyarapodnak és állandóan növekvő túlsúlyukat a háború erői felett meg is őrzik. Emberek csinálják-e a háborút, vagy Isten rendelése az? Az egész keresztyénségben senki sem merészelheti azt állítani, hogy a háború Isten akarata. A béke megőrzéséért harcoló erők első soraiban állni — ez az első keresztyén kötelesség. Külföldöm w történt A kínai keresztyének támogatják a Német Demokratikus Köztársaság álláspontját a német kérdésben A Német Demokratikus Köztársaság Keresztyén Demokrata Uniójának elnöksége a nyár folyamán nyílt levélben tájékoztatta a világ keresztyén személyiségeit a német béke-terv tartalmáról és célkitűzéseiről. A népi-Kína protestáns egyházainak Három önmozgalom Bizottsága erre válaszul a közelmúltban memorandumot küldött a CDU-nak. A memorandumban a kínai keresztyének ünnepélyesen kijelentik: „... mindenestől támogatjuk, az Önök álláspontját, hogy meg kell kötni a német békeszerződést az európai és a világbéke biztosítására.” A kínai keresztyének megállapítják, hogy a nyugati hatalmak bűne, hogy 16 évre a második világháború befejezése után még mindig nincs Németországgal megkötve a béke. „Az VSA vezette nyugati hatalmak a potsdami szerződés megszegésével, újra fegyverezték Nyugat-Németor szagot és a militarizmus Nyu- gat-Németországban újjáéledt. Ez az európai és a világbéke komoly veszélyeztetéséhez vezetett.” „Az európai és a világbéke biztosítása érdekében a szovjet kormány újra és újra javaslatokat tett a Németországgal kötendő békeszerződésre... és a nyugat-berlini helyzet normalizálására.” Megállapítja a memorandum, hogy a nyugati hatalmak kemény nyakúsága az, mely mindezidáig elutasította az ésszerű szovjet javaslatokat. „A népi-Kína keresztyénéi teljesen egyetértenek a mindkét német állammal kötendő békeszerződésért és ezen az alapon a nyugat-berlini probléma megoldásáért síkraszálló szovjet javaslatokkal. Támogatják a vársói szerződés államainak álláspontját a német békeszerződés megkötése és azoknak az intézkedéseknek tárgyában, melyeket a Német Demokratikus Köztársaság határainak biztosítása érdekében tett. A szovjet kormány döntését a nukleáris kísérletek folytatására úgy tekintjük. hogy az szükséges és ‘fontos lépés, amellyel a szovjet kormány elébe vág az imperialisták militarista kalandjainak és elősegíti a világbéke biztosítását.” A memorandum a továbbiak során a kínai keresztyének elítélik az imperialista hatalmakat, amiért azok a szovjet békejavaslatot lázas háborús előkészületeik igazolására igyekeznek felhasználni. Majd megállapítja: „Krisztus evangéliuma hív minket ma a béke ügyének szolgálatára. Ebből kiindulva szükséges, hogy elítéljük a nyugati hatalmaknak azokat a vezetőit, akik gyakran élnek vissza ilyen kifejezésekkel: »keresztyén civilizáció« és »kereszlyénség«, s ezeket őrült militarista expanziójuk és háborús készülődésük álcázására használják...” „... Mélységesen hisszük: a német nép és a németországi keresztyének a szocialista tábor népeinek és a világ minden békeszerető emberének támogatásával diadalt aratnak a Németországgal kötendő békeszerződésért és a tartós világbékéért vívott harcban, az USA-imperializ- mus és a német militarizmus felett.” GERMAN PATRIARCHA a szerb orthodox egyház feje, aki kéthetes látogatást tett a Szovjetunióban és hazatérőben — mint arról annakidején hírt adtunk, — hazánkban is töltött néhány napot, kijelentette, hogy az orosz és szerb egyház „azonos nézeteket vall annak szükségességéről, hogy előmozdítsák a világbékét és, hogy minden orthodox egyházat megnyerjenek a világbékéért való fáradozáshoz.” German patriarcha meghívta Alexej partriarchát, hogy egy neki alkalmas időpontban viszonozza a Szovjetunióban tett látogatását. A „Var Kyrka” című tekintélyes svéd evangélikus egyházi lap egyik legutóbbi számában aggasztó jelenségekre mutat rá a svéd egyházi élet némely köreiben- A magát „Egyházi Tömörülés” -nek nevező csoportról van szó. A svéd evangélikusság ebben a semmiesetre sem nagyon népes csoportosulásában igen különböző vallásos irányzatok képviselői adtak egymásnak találkozót. Egy érdek fűzi őket össze: a női lelkészek szolgálatának merev elutasítása. Mellesleg szólva: immár négy női lelkész végzi szolgálatát a svédországi gyülekezetekben, közmegelégedésre. Legutóbb nyolc az „Egyházi Tömörülés” irányzatához tartozó lelkész levelet intézett illetékes espereséhez, kijelentve, hogy a lelkészgyűlések alkalmával nem kívánnak élni az egyházmegyéhez tartozó női lelkésztársuk szolgálatával: nem hallgatják meg prédiká ciójukat és nem vesznek kezéből feloldozást és úrvacsorát. Mindebben az Üjtestamentom- ra hivatkoznak- Általában gyakorta hangoztatják az „Egyházi Tömörülés” emberei Irás- és hitvalláshűségüket. Amivel kétségkívül kétségbe akarják vonni mindazoknak az írás- és hitvalláshűségét, akik nem tartoznak hozzájuk. S ez az ítélkező magatartás jellegzetesen szektás vonás. Mindeddig az ügy úgy tűnik, mint a svéd evangélikus egyház belügye, amit ugyan érdeklődéssel kísérhetünk „remélve, hogy a svéd evangélikus testvéregyház vezetőinek bölcsessége leszereli majd az egyház törvényes rendje ellen izgatókat — mert a női lelkészek szolgálata törvénybeiktatott rend immár, Svédországban! — egyébként azonban nincsen sok közünk hozzá. Vannak azonban ennek a svéd egyházi belügynek ökumenikus, a világ keresztyén- ségét is érdeklő olyan mozzanatai is, amikre fel kell figyelnünk és amikből le kell vonnunk a tanulságot. Arról van szó, hogy az „Egyházi Tömörülés" lapja a „Svensk pastoraltidskrift” éles támadást intézett a svéd püspöki kar ellen Dag Hammarskjöld nemrégiben elhunyt ENSZ főtitkár temetése alkalmából. A támadás oka az volt, hogy a temetéssel kapcsolatban a svéd püspökök imádságot rendeltek el a gyülekezetekben a békéért! S ezzel a tettükkel — az „Egyházi Tömörülés” véleménye szerint — ellentétbe kerültek papi esküjükkel, mely „az Isten igéjéhez való ragaszkodásra kötelezi” őket. A békéért való imádság tehát — ellentétben áll Isten igéjével! — Mert hiszen — írja ckkében a Svensk Pastoral- tidskirft szerkesztője — Isten a Biblia szerint gyakran akarja a háborúid). Az ENSZ- ben egyébként is vannak nem- keresztyén államok és személyek is, — folytatja a cikkíró —, így az ENSZ „gonosz” béketörekvései szöges ellentétben állanak Isten akaratával. Mindez hajmeresztő, de sajnos igaz. Megtörtént, leírták. Akadnak tehát még ezer- kilencszázhatvanegyben magukat keresztyénnek nevező emberek, akiknek nem tetszik, hogy az Egyesült Nemzetek Világszervezetében „nemkeresztyén államok és személyek” is résztvesznek s a világ békéjének megvalósításán fáradoznak. Bizony, valóban szégyenére van a keresz- tyénségnek, hogy ezek a „nemkeresztyén államok és személyek” inkább szívügyüknek tartják a békét, mint sok ún. „keresztyén” nemzet és személy. Az pedig egyenesen elképesztő, hogy az „Egyházi Tömörülés” körei Isten igéjére hivatkozva izgatnak a béke ügye ellen. Ezek után persze nem meglepő, hogy ennek a körnek egy másik lapja a „Kyrka och folk” szerint: nem érdemes az emberiség égető gazdasági és társadalmi kérdéseivel foglalkozni, hiszen — az írás szerint — az utolsó ítélet „menetrendjének” már első szakaszában elpusztul az emberiség egyharmad része. Megoldódnak a kérdések tehát maguktól A „Var Kyrka” lap szerint ezek az aggasztó jelenségek a következő kérdéseket vetik fel a svéd egyház számára: 1- Vajon meg akar-e maradni ez az egyház a luteri reformáció talaján? — 2. Helyes-e az, ha az egyház az írás betűjéhez való merev ragaszkodással visszahúzódik a világból, nehogy azzal „megfertőzze” magát? — 3. Nem kellene-e az egyháznak az Űj- testamentom középponti kérdését, a felebarát szeretető! ismét életének középpontjává tenni ?A magunk részéről a következő tanulságot szeretnénk mindezekből levonni: Mély összefüggések vannak az ún. „Egyházi Tömörülés” vallási szemlélete és politikai magatartása között. A Szentírás betűszerinti értelmezése, a betűimádó vakhit, a Bibliából és a hitvallási iratokból papírospápát csináló bigott kegyeskedés óhatatlanul rajongáshoz, szektás eretnekséghez és ezzel egyidejűleg politikai maradisághoz, reakcióhoz vezet. Ne feledjük: Luthernek a maga idejében legalább annyit kellett küzdenie a rajongókkal. akik a fent idézettekhez erősen hasonló nézeteket hirdettek, mint Rómával! A lutheri reformáció örökségéhez csak akkor maradunk hívek, ha nyitott szívvel és látó szemmel új meg új fáradozással keressük a Szentírás értelmét s abban a mai nemzedékünknek szóló üzenetet. És a Szentírás helyes megértéséért való fáradozás nemcsak a teológiai tudomány hivatásszerű művelőinek, a lelkészeknek a dolga, hanem mindannyiunké- Az összes gyülekezeteké az ún. egyszerű híveké is. Ez a fáradozás s a Szentírás helyes megértése vezethet el bennünket az emberiség nagy kérdéseiben való tisztánlátásra és felelősségvállalásra, ami ma egy a békéért való elszánt küzdelemmel. Groó Gyula Helyet a népi Kínának! (London) A népi Kína ENSZ-felvételéért emelt szót a Brit Egyháztanács Londonban tartott őszi ülésén. Felszólította a brit kormányt, hogy az Egyesült Nemzetekben ugyanezt az álláspontot képviselje. Az Egyháztanács ezzel dr. C. M. Dryburgh javaslata mellé állt. Dr. Di’y- burgh annak a bizottságnak az elnöke, melyet a skóciai egyház a kommunizmus tanulmányozásával bízott meg. Dr. Dryburgh azt az álláspontot képviselte javaslatában, hogy a világbéke van veszélyeztetve mindaddig, míg hétszáz millió ember, aki a világpolitikára egyre nagyobb nyomást gyakorol, nem juthat szóhoz a népek nemzetközi közösségében. Hasonlóan vélekedik a shef- fieldi püspök, dr. Leslie Hunter is. Szerinte az Egyesült Nemzetek rossz szolgálatot tesz azzal a békének, hogy a népi Kínától való félelme miatt a nyugati nemzeteket egy erkölcsileg tarthatatlan álláspontra sodorja. A veszprémi egyházmegye lelkészi munkaközössége december 6-án Pápán tartja ülését. Az úrvacsorái istentisztelet szolgálatát Csaby József végzi. írásmagyarázati előkészítést tart Váczi Dezső. Három előadás hangzik el majd a munkaközösségi ülésen: A keresztyén etika alapkérdései János apostol 1 levele alapján (Németh Ferenc), A vallás keresztyén kritikája és értékelése (Horváth József), A qumrani leletek értékelése (Asbóth László). A békemozgalom híreiről Nagy Gyula, időszerű kérdésekről Halász Béla esperes ad tájékoztatót.
