Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-11-12 / 46. szám

A megigazulásról Luther nagy felfedezése a jnegigazulásra vonatkozott Egyházunk a hit által való megi gazul ást tartotta szem előtt, mikor berendezkedett sajátosságait kialakította, hit­vallásainknak is ez a tenge­lye. Vele foglalkozva az evan­gélikus kegyesség ütőerén tartjuk a kezünket. De ma, attól félek, száraz tan íze van, ha leírjuk vagy kimondjuk. Sajnos magam sem tudom mással kezdeni, mint megha­tározással. Ha nem ebből in­dulnék ki, igen messze kelle­ne mennem. Erre pedig egy cikk keretében nincs mód. Mit értünk megigazulás alatt? Istennek azt a bírói ítéletét, amellyel az embert IGAZ­NAK NYILVÁNÍTJA. S ügye, ha már az életünk Ura Ö, csak szeretnénk megnyerni tetszését? Hisz ettől függ föl­di és örök sorsunk. Ha meg vonzódást is érzünk Iránta, különösen nem szeretnék, ha eltaszítana. De remélhetünk-e mást? Amit Isten törvényeként hirdetnek nekünk távoltart tőle, fenyeget. Nem lehetünk igazak Istennél, hisz még az iránta való szeretetünk se igaz bennünk! Kapni akarunk Tőle földi előnyöket, vagy ezek híjján túlvilága kárpót­lást. Féltjük magunkat, meg a magunkét az 5 mindenható kezétől. Mikor törvényét — úgy ahogy — tartjuk, akkor is magunkat akarjuk bebizto­sítani Ő ellenében. Elmarasz­tal már az első parancsolat is: Isten helyett tulajdon énünk az istenünk. Isten azonban éppen az „istentelen megigazító”-!». (fim. 4,5.) Minden előzetes ér­demünk és teljesítményünk nélkül fogad el. Ügy tekint nánk, mintha igazak volnánk, sőt az ö Ítéletében azok IS VAGYUNK. Persze a tény­leges tapasztalat, más. A hit­nek azonban az a természete, hogy az Isten szavához tart­ja magát, még ha a tapasz­talat mást mutatna is. Isten ugyanis nem a rideg fölény, hogy konstatálja alul- maradásunkat egy erőnket meghaladó tusában. Mielőtt mellénk állt volna megigazí­tó szavával, mellénk állt cse­lekvőén a Fiában. Krisztust „az Isten halálra adta a bű­neinkért és feltámasztotta megigazulásunkért” (Hm 4,25). „Bűné”-vé, amelynek az íté­letét szenvedte, a mi bűnünk lett, hisz Neki magának nem volt bűne, így most már mint Élő, igazságát nekünk aján­dékozza, hisz úgy sincs saját igazságunk. Érte, Általa és Benne vagyunk mi Isten bi- róí ítéletében igazak Ne hi­tessük magunkat! Nem arról van szó, hogy Isten gyenge atya módjára szemet hány, mintegy becsapva magát, hagyva, hogy mi is öncsalás­sal nyugtassuk meg magun­kat. Tettrekészen, isteni ha­talmával áll az oldalunkra, hogy változtasson a helyze­ten, amelybe a bűn miatt sodródtunk. Bűneink ellenére is magáénak akar, olyan el­szánt és szent akarattal, hogy tulajdon Fiának nem kedvez. Olyan rendibehozó, gyógyító Erő bontakozik ki itt, hogy azt lehet mondani; akit Isten kezébe vehetett, máris igaz. Isten kitart a szava mellett és érvényesíti azt javunkra, e felől ne legyünk kétségben! szeretnie Istent annak, aki a kegyelmet hittel megragadta. Isten szeretetéből fakad vi­szont a felebaráti szeretet, mivel Istennek az ő teremt­ményeiben szolgálni kívá­nunk." Látjuk tehát, hogy a hit nem lebeg a való élet le­lett. Vele új jön a kegyessé­günkbe: Isten igaz szeretete az önszeretet helyett. Keresz­tyéninek cégjelzett kegyesség­nek is hibája, hogy túlságo­san magafelé fordult. így lesz örökké-jajgató önlebecsü­léssé, vagy farizeusi öntúlér­tékeléssé. „A hit a Krisztus­ra tekint.” Igent mond Is­tennek, aki Benne bűnösnek nyilvánít, de egyben igaznak. Az énközpontú kegyesség rettegővé tesz. A rettegő magát biztosítani akarván, igényli, hogy mi­kéntcselekvés céljából az élet minden helyzetére megfelelő előírások álljanak rendelke­zésére. Így fejlődött ki a re­formációt elutasító táborban á hírhedtté vált kazuisztika. Az önféltéstől szabadult és a kegyelmes Istenre hagyatkozó hit nem ilyen mankókon járó és rettegő. Az embert a hite cselekvésében biztonságossá teszi. Hisz Isten kezében tud­ja magát. Amit előírásra, kö- telessógszerűen tesz az em­ber, az merev, sablonos. Érezni lehet rajta az erőlte- tettség izzadtságát. Ami hit­ből van a természetesség, Icözvetlenség és keresetlenség illatát leheli. Becsvágy, érdek, önféltés cselekedtethet az emberrel „jó„-t. Az elmon­dottakból viszont eléggé ki­tűnik, hogy milyen jelentős az a többlet, amelyet a meg­igazító hit ad a felebarát, a közösség szolgálatához. Amennyire szabadulás a megigazító hit az önszeretet­től, annyira tágítja ki látó­körünket, életünket szívünket, hogy teret kapjon bennünk a felebarát szeretete és a kö­zösség elfogultságtól ment szolgálata. Történetileg is felmutatható ez a vonás a re­formáció nyomán támadt ke­gyességen. Az ember mert örülni az életnek, a háziasz- szony, a mesterember elkezd­te a számára Istentől rendelt hivatásnak tekinteni a mun­káját. A kiérdemlés gondola­tának félretételével megszűnt az életnek egy szent és egy profán területre való szétvá­lasztása. Amennyire bizalom­ra gyúlhatott a szív Krisztus iránt, annyira veszítette el a jelentőségé búcsújárás, böj­tölés, szerzetesi élet. Az „üd­vös” szó nem üdvösséget szer­zőt jelentett immár — mert az üdvösséget megszerezte Krisztus — hanem közhaszon­ra szolgálót. Mikor a reformációra em­lékezve a reformátorok ezen alapfelismerésével, a hit által való megigazulással foglalko­zunk, imádságos óhajjal zá­rom gondolataimat: bárcsak adna Isten a megigazító hit megújításával nagyobb kész­séget, több frissességet és eredetiséget, főképpen pedig teljesebb örömöt az Ö te­remtménye., az ember szolgá­latában! Ez a hit mindig ajándék, épp azért ne legyünk restek könyörögni érte! Szabó Lajos Micsoda különbség! A magyar napilapok sport- rovataiban az alábbi hír jelent meg: „A Nemzetközi Labda­rúgó Szövetség (FIFA) végre­hajtó bizottsága kedden Lon­donban felfüggesztette Dél- Afrika FIFA-tagságát a soro­zatosan előforduló faji meg­különböztetések miatt. A vég­leges kizárásról csak később döntenek”. — Az Angol Egye­sült Királyság Nemzetközös­ségének a tagállamai legutóbbi ülésükön olyan éles támadást indítottak a Dél-afrikai Unió ellen, hogy az kénytelen volt kiválni a Nemzetközösségből, mert nem hajlandó változtatni faji ideológiáján. Megjegyez­zük, hogy ezeknek a tagálla­moknak az államfői nagyrészt nem keresztyének, sőt Nehru- ről a hamburgi Sonntagsblatt egyik legutóbbi száma meg­állapította, hogy Nehru val­lástalan, majdnem azt mondta, hogy ateista. És ez a Nemzet­közösség ilyen összetételben vélekedett a faji megkülön­böztetésről úgy, hogy Dél-Af- rikámak meg kellett hátrálnia. — Az Egyesült Nemzetek Szervezetében is újra napi­rendre került ez a kérdés, és már az a javaslat is elhang­zott, hogy gazdasági szankció­kat kell életbeléptéim Dél-Af- rika ellen, ha nem változtat álláspontján! Mindezt tudva, lássuk, mit mond az Egyházak Világtaná­csának a főtitkára a dél-afri­kai problémáról a Genfben megjelent evangélikus újság­íróknak ezekben a napokban: „A dél-afrikai helyzet is fog­lalkoztatja az Egyházak Vi­lágtanácsát”. Szószerint csak ennyit tudósít erről a témá­ról a Svájci Evangélikus Saj­tószolgálat szeptember 20-i száma (16. lap). Mi többet szeretnénk erről a kérdésről hallani s főleg eredményeket és határozott magatartást nyugtázni a keresztyén etika szellemében! És mit mondhat majd az Egyházak Világtaná­csa legközelebbi világgyűlésén Indiában? Annak a Nehrunak az országában, aki nem ke­resztyén, nem „vallásos” de így is többet sejt meg az Is­ten világrendjéről, mint sok keresztyén biblikus vezető ember! Hogyan akarjuk majd éppen Indiában hirdetni, hogy Krisztus a világ világossága, ha ennek a bibliai kijelentés­nek oly sok konzekvenciáját sutba dobjuk?! Sportemberek sporthatósá­gok, sport-világszervezetek, ENSZ-küldöttek maradéktala­nul elítélik a dél-afrikai faji megkülönböztetésre vonatkozó politikai, társadalmi és gazda­sági intézkedéseket, és szank­ciókat követelnek ezeknek a megszüntetésére. Az Egyházak Világtanácsa a főtitkár beje- tése szerint csak „foglalko­zik” ezzel a problémával, em­lékezetünk szerint legalább 5—10 éve. Sportemberek, nem keresztyén politikusok, leg­alább lelkiismeretük szerint, már döntöttek ebben a kérdés­ben. Az Egyházak Világta­nácsa még mindig csak fog­lalkozik ezzel a problémával. Micsoda különbségi! A megigazulás emberi ol­dalról » hit kérdése. Ahogy hiszed úgy lesz, sőt úgy van — állapítja meg Luther. Isten nem úgy bánik velünk mint egy kővel, vagy egy darab fával. Nem hozzájárulásunk nélkül, sőt akaratunk ellenére tesz át a megigazultak listá­jára. Tudtunkra adja, amit értünk tesz, jön hozzánk sza­badító kegyelmével Szentlel- kének a munkájában, hogy hitre bátorodjunk, illetve vál­laljuk a hit kockázatát, tisz­tán a szavára. Ha a megigazulás életszerű­ségét akarjuk bizonyítani, en­nek a hitnek a természetéről kell mondanunk valamit. Me- lachthon a reformáció taní­tásának nagy rendszerezője azt írja: „Nem szabad feled­ni, hogy a hit gyümölcse Is­ten szeretete. Lehetetlen nem r4ílll!llliyil!lll!l!illil!i!IIIWIII!l!!!lll!l!lllll!l(II|lllll|llíllll|l|l|||||Ill||(IUIIII!lllil!l!l!ll|i|!|||l|||||li!|l|im[|||||||||||||i|[|||]|i|i|||i ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, 1961. NOVEMBER 12-ÉN Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscfier Károly, de. 11 (úrv.) Káldy Zoltán, du. 5 dr. Kékén András, du. 6 szeretetvendégség: Hafenscher Ká­roly. Fasor de. fél 10, de. 11 Koren Emil, du. 6 Koren Emil. Dózsa György út 7. de. fél 10 Rácz Mik­lós teol. üllői út 24. de. 10 Fodor Ottmár, de. 11 Fodor Ottmár. du. 5 szeretetvendégség: dr. Szilády Jenő. Karácsony Sándor u. de. 10 Grünvalszky Károly. Rákóczi át 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. 3/<12 Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán u. de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Rédey Pál, „du. 6 Szirmai Zoltán. Kőbánya de. fél 10 (orgonaavatás) Káldy Zoltán, du. 5 szeretetvendégség: dr. Gaudy László. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly, du. 4 szeretetvendégség. Rákosfalva de. 8 Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Ká­roly. Fóti út de. 11 Nagy István. Váci út 129. de. 8 Nagy István. Frangepán u. de. fél 9 Gádor And­rás. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. M. Soroksár-Üj­telep de. fél 9. Rákospalota-MAV- telep de. 6. Rákospalota-Nagytemp- lom de. 10. Rákospalota-Kistemp- lom du. 3. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Pestújhely de. 10 Kür- tösy Kálmán. Sashalom de. 9 Kar­ner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Bárdossy Tibor, de. 11 Schreiner Vilmos, este 7 Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9 Schreiner Vilmos. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Rutt- kay Elemér, de. 11 Ruttkay Ele­mér, este fél 7 Szelényi Zoltán. Pesthidegkút de. fél ll Zoltai Gyu­la. Diana út de. fél 9 (úrv.) Zoltai Gyula. Kelenföld de. 8 Csákó Gyu­la, de. 11 Csákó Gyula, du. 6 Can­ta te-est: Várady Lajos. Németvöl­gyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél M. Csepel de. U, du. 6. HÍREK >— Szentháromság utáni 24. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap oltári igéje: I Tim 6, 12—16; szó­széki igéje: Mt 7, 13—14. Dél­utáni igéje: Zsolt 16, 5—11. * — GYULA. A gyulai evan­gélikus és református gyüle­kezet október 29-én a refor­mátus templomban közös re­formációi emlékünnepélyt tar­tott. Az ünnepi szolgálatot dr. Varga Zsigmond debreceni református teológiai akadé­miai dékán végezte. Közre­működött Nagy Sándor, a bé­kési református egyházmegye esperese és Benkő István gyu­lai evangélikus lelkész. Éne­kelt a békéscsabai evangélikus egyházközség énekkara Mekis Adám esperes vezényletével. * — TATABÁNYA. Az evan­gélikus és református gyüleke­zetek hagyományos módon, ok­tóber 29-én ökumenikus refor­mációi emlékünnepséget tartot­tak. Ünnepi beszédet mondott Pröhle Károly evangélikus teo­lógiai akadémiai tanár. Az ün­nepély befejeztével a résztve­vők közösen járultak úrvacso­rához. — KELENFÖLD. A kelen- födi evangélikus templomban november 12-én, vasárnap délután 6 órakor tartják a gyülekezet hagyományos őszi Cantate-estjét. Közreműködik: Tóth Márta, Ummer György és Mezőfi Tibor (ének), Trajt- ler Gábor (orgona-continuo), a gyülekezeti ének- és zenekar Sulyok Imre vezényletével. Előadásra kerül: Vincent Lü­beck: E-dur präludium és fuga; Bach J. S.: Jöjj népek Megváltója — cantata; Esti ének — csángó népdal, Sulyok Imre feldolgozásában; (bemu­tató) Gárdonyi Zoltán: Di­csérő ének vegyeskarra, or­gonára és vonószenekarra (be­mutató). * — GYÖRSÁG. A reformáció hetében minden este 6 óra­kor előadás volt a gyülekezet­ben. A reformáció-heti elő­adás-sorozat összefoglaló cí­me: A reformáció, mint be nem fejezett és a jelenben is szükséges folyamat. Október 31-én a reformáció emléknapján az evangélikus templomban gyülekezett össze Győrság református és evan­gélikus gyülekezete közös re­formációi ünnepélyre. Pataky Dénes református lelkész ige­hirdetése után Káldy Lajos györsági evangélikus lelkész tartott előadást: A reformáció kötelezése a mai emberre címen. Szavaltak: Honti Györgyi, Schreiber Judit és Horváth Béla. * — Harangok újraöntését, ha­rangikoronák, harangállványok készítését, átalakítását új rend­szerűre vállalja Ducsák István harangöntő. Örszentmiklós, Dózsa György út 26. A Sajtóosztály értesíti a Gyülekezeteket, hogy az 1962. évi ÚTMUTATÓ és NAPTÁR előjegyzéseket a jelentkezés sorrendjében fogja kielégíteni. Mivel e két kiadványból a Sajtó- osztály visszavételezéseket nem fog teljesíteni, kéri a Gyülekezeteket, hogy csak a szükségnek megfelelő mennyiséget rendeljenek. — TELJES TRANOSCIUS eladó. Cím a kiadóhivatalban. — Szakadt, régi IRHABUNDÁK újjáalakítása legújabb modellek szerint. SZGRMEBUNDÄK alakí­tása, javítása. Bart szűcs, vn. Lenin krt. 23. udvarban. — DISZNÖPERZSELÖ, pásztor- eszkCz, kártevőcsapda Kűlcsár kisiparosnál, Bp. Rákóczi út 6. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és Kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, VIII. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Sajtóosztály! telefon; 142—074. Előfizetési ára egy évre 60; — Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VOT. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 616590/2 - Zrínyi Nyomda, Bp. Ab élet útja Mt 7, 13-14. Jézus mindenek előtt azt kéri tőlünk, hogy bízzuk rá magun­kat, mikor a keskeny útról és széles útról szóló jól ismert és nemcsak általa alkalmazott képet használja a Hegyi Beszéd e híres szakaszában. Ne a fantáziánkra bízzuk magunkat, hanem hagyjuk, hogy ő maga adjon tartálmat a képnek. „Én vagyok az út” — mondja más helyen a kérdésével hozzáforduló Tamás­nak (Jn 14, 6). Jézus az út; — ez azt jelenti, hogy Isten nem hagyott ma­gunkra. Isten nem a halált, a pusztulást és a kárhozatot, hanem az életet választotta az ember számára. Jézus Krisztusban ma­ga Isten épített utat mihozzánk szabadításunkra. Isten mentő szeretetének ez az útja keskeny út: az égből a földre, a földön a jászoltól a Golgota hegyéig, ott a bűn, halál, kárhozat hatal­mának megtörésén át a húsvéti diadalhoz vezet. Ez az élet útja. Ezt az utat nem szemlélni kell, járni kell rajta. Ez pedig azt jelenti, hogy naponként ahhoz kell tartanom magam: Isten számomra, az egész világ számára az életet választotta. Ezt erősen kell hinnünk! Nem könnyű, mert egy másik lehetőség­gel szemben, a széles út lehetőségével szemben kell hinni. A széles út a pusztulás útja. A mai nemzedéknek nem kell sokat beszélni arról, hogy a pusztulás lehetőségei mennyire kiszé­lesedtek. A pusztulás útja kényelmesnek látszik, mert nem kell szinte semmit sem tennünk ahhoz, hogy rajta maradjunk. Aki tétlen, beletörődő, hagyja magát sodortatni — a pusztulás útján van. Hinni — azt jelenti, hogy ezzel az úttal, a pusztulás útjá- val, de saját felelőtlenségemmel, akaratgyengeségemmel, kö­zömbösségemmel is szembeszállni. Hinni, mindig azt is jelenti: akarni, összeszedni és nem elhagyni magamat, elszántan, hatá­rozottan cselekedni. Belsőleg kell tehát elhatározásra jutni. Jézus maga táv erre: menjetek be a szoros kapun. Döntés nélkül nincsen kes­keny úton járás. Erre a döntésre Jézus azonban nem mellen», nek szegezett revolverrel hív, hanem a Jó Pásztor féltőn sze­rető, vonzó, ellenállhatatlan szeretetéveL B. L. HÉTRŐL—HÉTRE Mindvégig állhatatosan Máté 24, 13 Isten elkészítette nekünk az üdvösséget. Mindent megtett, hogy ezt nekünk biztosítsa. Ez az üdvösség romolhatatlan örökségként vár ránk. Készen van és az utolsó időben nyil­vánvalóvá lesz. Heti igénk feleletet ad arra a kérdésre, hogy kié lesz ez az üdvösség? Előttünk áll az üdvösség, mint cél, melyet el akarunk érni. Az út, mely üdvösségünk, felé visz nem síma, nem aka­dálymentes. Felmerül a nagy kérdés, hogyan érhető el? Kik érik el. Az állhatatosak, azok, akik mindvégig állhatatosak maradnak. ’ Jézus segít az úton járni. Adja nekünk az igét. Éppen reförmáció napjai mutatták meg nekünk, hogy mit jelent az ige, melynek tanításai Jézus­hoz vezetnek, aki fogja a kezünket és vezet az úton! Szívünkbe adja a szeretet ajándékát, mely arra késztet, hogy felebarátainkat, hazánkat, az emberiség jólétét, béke­vágyát szeressük és támogassuk. Jézus nem hagy magunkra, imádságot ad lelkünkre, mely- lyel kérhetjük Szentlelke megvilágító és minden igazságra el- vezérlő erejét. A vége felé siető egyházi esztendő is az Ür segítő szerete- téről és megmentő irgalmáról akar bizonyságot tenni. Advent- tői a Szentháromság ünnepe utáni utolsó vasárnapig minden ige arról szólt, hogy mit tett és tesz értünk Isten. Az üdvösség azé lesz, aki mindvégig állhatatos. Fliegenschnee Frigyes 3<^cS<®C^<§CSOK3<SCtcSGBCSCSCa<S<^C50h(^<SOK§caoí<SCSaK9e NAP RÓL-N APRA VASÁRNAP: ZSOLT 68,21; RÖM 6,8 - Isten a szabaditól* a múlandóság rabságából. Krisztus az „erős fegyveres”, aki ha­lálával és feltámadásával rést ütött a halál birodalmán. Aki Vele együtt meghal a bűnnek, Vele együtt él örökké. — Ézs 30,15-18; Mát 5,27—32. HÉTFŐ: ZSOLT 145,18; JUD 20 — Ha nem is minden imád­ságot teljesít Istenünk, azért biztosak lehetünk, hogy minden kérésünket meghallgatja. „Kérjetek és megadatik nektek!” — ezért biztat állhatatos imádságra Jézus. — Mát 24,1—8; Mái 5,33-37. KEDD: 2. KRÖN 20,17; TESS 5,8 - Isten ajándékként adja elénk a lelki fegyverzetet. Vegyük magunkra, hogy megállhas­sunk az élet különféle helyzeteiben! — Mát 24,9—14; Mát 5,38—42. SZERDA: JER 17,13 JÁN 4,10 — örök életet adó víz talál­ható Jézusnál. Belőle, mint forrásból, árad az szét a világba. Ebből merítsünk napról napra. — Mát 24,29—35; Mát 5,43—48. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT 34,19; RÖM 8,26 - Isten nem távoli és megközelíthetetlen. Krisztusban közénk jött és Lelke mun­kálkodik közöttünk. Bajban, betegségben is közel tudhatjuk magunkhoz segítségét. — Mát 24,36—42; Mát 6,1—4; 16—18. PÉNTEK: EZ 12,25; GÁL 6,7 — Isten szava nem hiábavaló beszéd, öreá lehet építeni, mert ígéretei biztosak. Ezért bol­dogok, akik hallgatják és meg is tartják Isten beszédét. — 2. Tess 2,1-12; Mát 6,5-15. SZOMBAT: 5. MÖZ 9,3; JÁN 8,51 — A halál ellen is van orvosság: Jézus beszéde. Ha valaki megtartja, örök életet nyer, mert Krisztus a testi halál félelmetességét elveszi, az örök halál: a kárhozat elől pedig megment, magához emel. — Mát 24,43-51; Mát 6,19-24; Mát 25,31-46. Í.H.B. BIBLIA ÉNEKESKÖNYV vászonkötésben 60, — Ft vászonkötésben pegamoidkötésben 40, — Ft 80, —Ft bőrkötésben műbőrkötésben 100,-Ft 50, — Ft Kapható Kapható a Sajtóosztályon a Sajtóosztályon 1 t 1

Next

/
Thumbnails
Contents