Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-10-29 / 44. szám

f Valamennyiünk életéről van szó A Csehszlovákiai Egyházak Ökumenikus Tanácsának nagyjelentőségű határozata A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Egyházai Ökumenikus Tanácsának elnöksége 1961. szeptember ZZ. és 23-iki üléséről kommünikét bocsátott ki, mely elsősorban is a Prágai Keresztyén Békekonferencia további munkáját illetően nagy jelentőségű. A Kom­müniké szövegét az alábbiakban közöljük: A Csehszlovákiai Egyházak Ökumenikus Tanácsának el­nöksége az orthodox és a Csehszlovák Egyház képvise­lőinek jelenlétében Pozsony­ban, szeptember 22. és 23-án tartott ülésén, foglalkozott a jelenlegi komoly nemzetközi helyzettel és a tárgyalás után mindezen problémák tárgyában egyhangúlag ezt az álláspontot foglalta el: VAN MÉG IDŐ A TÁRGYALÁSOKRA Tudatában vagyunk annak, hogy ezek a hónapok döntőek a háború utáni nemzetközi helyzet tekintetében. Ebben a komoly helyzetben még van idő a tárgyalásokra. Mint egyházaink hívő tagjai, nem adjuk át ma­gunkat a végzetszerű­ség érzésének, mintha egy új katasztrófa elhá­ríthatatlan volna. Sokkal inkább tudatában va­gyunk hitünk nagy fele­lősségének, sőt egészsé­ges emberi értelmünk­nek, mely félelem nélkül és elfogulatlanul tekint a mai nemzetközi viszonyok fényére. Tudatában vagyunk annak, hogy egyházaink és az úgy­nevezett keresztyén társada­lom nem tettek eleget azért, hogy a legutóbbi háborút megakadályozzák és a mai feszült és veszedelmes hely­zetet feloldják. Egyházaink nevében és a Jézus Krisztus evangéliu­mában való hitünk fé­nyében fordulunk egyhá­zaink tagjaihoz, csakúgy, mint a külföldi egyházak­ban élő testvéreinkhez, hogy a maguk helyén terjesszék a bizalom és a reménység légkörét és a ma eseményeinek meg­értése által, imádságaik, tanácsaik és munkájuk által támogassák az ál­lamférfiakat nehéz és fe­lelősségteljes tevékenysé­gükben. Nemcsak tisztán politikai, hatalmi-politikai, vagy gaz­dasági kérdésekről van szó. Emberileg szólva, mindenről szó van: az életről ezen a földön, testvéreink, gyerme­keink életéről, és azok éle­téről, akiknek utánunk kell jönniök. Hitünk teljes komolyságá­ban úgy véljük, hogy min­den nehéz és fenyegető kér­désre lehet olyan megoldást találni, mely minden nép szá­mára elfogadható lehet, sőt megteremthetné a feltételt az egész emberiség fejlődése, a tartós béke légköre, és a né­pek közötti valóságos, aktív együttmunkálkodás számá­ra. Ebben a tekintetben aka­runk befolyást gyakorolni a magunk környezetére és kér­jük nyugati, különösen pedig nyugat-németországi testvére­inket is, hassanak kormánya­ikra. A jelen ezen fontos kérdé­seihez tartozik a lefegyverzés és a Németországgal kötendő békeszerződés kérdése. At. emberiség békére vá­gyik és türelmetlenül várja, hogy a felelős államférfiak egységre jussanak a szigorú nemzetközi ellenőrzés alatti általános és teljes leszerelés alapelveire nézve. Az embe- riség—ezeknek a tárgyalások- • nak állandó halpgatása kö­vetkeztében a nyugtalanság állapotába került, különösen is azért, mert hiszen a Szov­jetunió az Egyesült Nemzetik közgyűlése elé terjesztette már leszerelési javaslatait, és alapelvileg elfogadásra talált, hogy erről tárgyaljanak. Ha egyes államférfiak azt a né­zetet képviselik, hogy ezek egyoldalú javaslatok voltak, akkor őszinte szívvel elő ■ kel­lene terjeszteniük a maguk ellenjavaslatait. A fő dolog’ hogy minden oldal konkréten tárgyalásokat kezdeményez­zen, mert a tárgyalás min­den vitás kérdés megoldásá­nak az alapja. Tudjuk, hogy a mai világ­ban a háborús veszélynek sok góca van, de számunkra a csehszlovák nép tagjainak számára, az a legsúlyosabb és legíenyegetőbb veszély, mely a jelenlegi németorszá­gi helyzettel van összefüggés­ben. Kérjük külföldi testvérein­ket és barátainkat, ne felejt­sék, hogy mi olyan terület­ről szólunk, amely a máso­dik világháború áldozatainak milliónyi sírjával van bevet­ve. A mi nyugtalanságunkat nem helyi, vagy nemzeti mo­tívumok diktálják, hanem egy olyan új katasztrófától való félelem, amely Európát, sőt az egész világot fenyeget­heti. Mert minden háború, amely Európa szívében tör­ne ki, világkatasztrófává fej­lődnék. Ebben az értelemben ért­jük mi az aggodalmat és tá­mogatjuk népünk vágyát, amint az a csehszlovák kor­mánynak a Németországgal megkötendő békeszerződés szükségességéről szóló prok- lamációjában kifejezésre ju­tott. Minden nézeteltérés el­lenére, amely a német kér­désben jelentkezik, feltéte­lezzük, hogy már most egy­ségre lehet jutni ezekben a kérdésekben: Megkötni a békeszerző­dést mindkét német állam­mal, ezek ma már egy tör­ténelmi tényt jelenítenek meg. A békeszerződés által Né­metország határait úgy rög­zíteni és szavatolni, amint azokat a négy világhatalom megegyezése közvetlenül a A szerb görögkeleti egyház küldöttsége látogatást tett Magyarországon második világháború után megállapította. A nyugat-berlini kérdést szabad Nyugat-Berlin létesí­tésével tisztázni olyan stá­tussal, melyet a négy nagy­hatalom és az Egyesült Nemzetek Szervezete szava­tolna. Mindkét semlegesített és lefegyverzett német államot egy atomfegyverektől men­tes zónába vonni. Meggyőződésünk, hogy ezek­nek a kérdéseknek békés megoldása egyik fél számára sem jelentene hátrányt, ha­nem hasznos volna egész Eu­rópa, az egész világ, és az egész német nép számára. Egész helyzetünk és a bé­kéért vívott egész har­cunk igazolja azt a mun­kát, melyet a Keresztyén Békekonferenciában vé­gezni akarunk a béke győzelméig a világban, a hidegháború okainak megszűnéséig a világban, és a népek közötti barát­ság megszilárdulásáig. KESERŰ TAPASZTALATOK FIGYELMEZTETNEK Felhívjuk a határokon túl levő testvéreinket, fogadják komolyan szavunkat, amely- lyel hozzájuk fordulunk. Mi magunk keserű tapasztalato­kat szereztünk a fasizmus és annak megjelenési formáival kapcsolatban. Nem felejthet­jük el soha, a müncheni ka­tasztrófát, lelkészek és gyü­lekezeti tagjaink életáldoza­tát, amelyet a második világ­háborúban hoztunk. És mert semmiféle hasonló tapaszta­latra nem vágyunk, felhívunk minden hívő keresztyént és minden jóakaratú embert: csatlakozzanak hozzánk az ezen célok eléréséhez vezető út keresésében. A szerb görögkeleti egyház tíztagú küldöttsége érkezett pénteken, október 20-án Ma­gyarországra. A küldöttség a Szovjetunióból hazautaztában szakította meg útját, hogy German patriarcha, a küldött­ség vezetője kanonika vizitá- ciót tartson a magyarországi szerb görögökeleti egyház gyülekezeteiben. A küldöttség tagjai között Budapestre ér­kezett Damaszkin zágrábi ér­sek, Danilo montenegrói érsek és Kliement bilajai püspök. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Taná­csa képviseletében dr. Bariba Tibor püspök, Szamosközi István püspök a református egyház részéről, dr. Vető La­jos püspök, Káldy Zoltán püspök az evangélikus egy­ház részéről fogadták. A ma­gyarországi szerb görögkeleti egyház nevében Vujisics Dusán püspöki vikárius fogadta a vendégeket. Megjelent a fo­gadtatáson Veres Pál, az Ál­lami Egyházügyi Hivátal osz­tályvezetője. Részt vett a fo­gadtatáson Mirko Tepavac, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság budapesti nagykövete és a nagykövetség több mun­katársa. Szombaton, október 21-én délelőtt 10 órakor a Magyar­országi Egyházak ökumenikus Tanácsának vezetősége adott fogadást a szerb görögkeleti egyház küldöttsége tiszteletére. A fogadáson, melyen egyhá­zaink képviselőin kívül az Ál­lami Egyházügyi Hivatal és a jugoszláv nagykövetség is képviseltette magát, dr. Bariba Tibor köszöntötte German pat- riarchát és kíséretét. Tájé­koztatást adott egyházaink életéről, és arról a testvéri összefogásban végzett közös szolgálatról, mely az ökume­nikus tanács keretében tör­TEMETŐINK — HALOTT AINK Ezekben a napokban kato­likus testvéreink két nagy ünnepükre készülnek. Az egyik mindenszentek ünnepe (nóv. 1.), a másik halottak napja (nov. 2.). A halottak napjára különösen is úgy ké­szülnek, hogy rendbe teszik szerettéik sírját és arra koszo­rút, virágot visznek és a síron halottak napjának előestéjén, gyertyát gyújtanak. Nékünk, evangélikusoknak sem a mindenszentek napja, sem a halottak ünnepe, nem ünnepnapunk. Mi a Szenthá­romság ünnepe utáni utolsó vasárnapon szoktunk halot- tainkra \ emlékezni. Mégis a legtöbb helyen a protestánsok is kimennek ezekben a na­pokban a temetőbe és éppen úgy virágot, koszorút visznek kedveseik sírjára, esetleg gyertyát is gyújtanak (a gyertyagyújtás szokása a sí­rokon, ezer esztendővel ké­sőbb jött szokásba, mint ahogy a keresztyén egyház megalakult). Beszélgessünk hát a teme­tőinkről és halottainkról. Becsüljük meg mi is na­gyon a temetőinket! Mikor becsüljük meg a temetőket? Akkor, ha rendben, tisztán tartjuk azokat. Tartsuk tisz­tán a sírokat, a sír feletti egy­szerű emlékeket. Vessük be zölddel a sírhalmokat. Az üde zöldben pár szál nyíló vi­rág mindig szép! A besüp­pedt, behorpadt sírok gondo­zását — amennyire lehetsé­ges -7- vállalják a gyülekeze­tek. Becsüljük meg a temetőt, hiszen olyan elgondolkoztató, hogy a hangos, zajos város mellett ott van a csendes vá­ros is. És ez a csendes város néma sírjaival, szinte megál­lítja és figyelmezteti az em­bert! Figyelmeztet minden em­bert, hogy a mi helyünk is ott lesz egyszer. Figyelmezteti a nagyképű, felfuvalkodott embereket: Legyetek alázato­sabbak! Legyen áldott az Isten, hogy életünk nagy rohanásá­ban néha megállítanak pár percre a sírok, kedveseink sír­jai. Talán éppen az''édes­anyánké, akit olyan nagyon szerettünk! Becsüljük meg a temetőt, hiszen kedves hoz­zátartozóink nyugszanak ott! A temető a holtak lakóhe­lye és az élők tanítómestere, mondták a régiek! De necsak a temetőkről be­szélgessünk, szóljunk pár szót a halottakról, feltámadásról is! Ezekben a napokban több­ször eszünkbe jut, hogyan lesz a halottainkkal, azoknak feltámadásával. Az apostolok általában, ami­kor a feltámadásról beszéltek, nem előre néztek, hanem visz- szafelé. Mi fordítva tesszük! Előre szoktunk tekinteni és beszélni arról, hogy a halotta­kat nem köti az idő, ők szin­te „kiestek” az időből és a nagy feltámadáskor, Jézus szavára, örökéletre támadnak fel. A sorrend nem jó. Először visszafelé kell tekintenünk. Akkor teszünk helyesen, ha visszafelé tekintünk és arról szólunk, hogy Jézus feltáma­dott és ebben a múltban ben­ne van a jelen pillanata is, mert hitünk szerint Jézus él és áldásaival, erejével min­dennap megajándékoz, de benne van a jövő is, mert az ő feltámadása jelenti á mi dicsőséges feltámadásunkat is! Éppen a reformációnak volt a felfedezése, a biblia egybe­hangzó tanítása alapján, hogy Jézus él — nemcsak a múlt­ban élt, hanem él ma is és mindörökké — amiért — mondja — Luther: végül is az utolsó szó nem a halálé, hanem az életé lesz. Jézus a halál felett végső győzelmet aratott. És az a keresztyén ember, aki ebben az örvende­ző szemléletben nézi a világot. Emlékezzünk csak, hogy a feltámadás klasszikus igéiben ezt olvassuk: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nin­csen itt, feltámadott!” Ebben a pár szóban benne van Isten halált megtörő hatalmas ere­je. Ez a láthatatlan erő lát­ható győzelmet jelent. Jézus feltámadása gyakorlati erőt jelentett és jelent a halál vastörvényével szemben! Szabad kimennünk a temető­be, persze jobb, ha akkor me­ténik. E szolgálatból hangsú­lyozottan emelte ki egyházaink békeszolgálatát és részvéte­lünket a Prágai Keresztyén Békekonferencia munkájában. Dr. Bartha Tibor püspök kö­szöntésére és tájékoztatására German patriarcha válaszolt. Megköszönte a szíves fogadta­tást, egyházaink képviselőivel való eszmecsere alkalmát és annak a készségnek adott ki­fejezést, mellyel a szerb görög­keleti egyház a maga szolgála­tával is támogatja mindazo­kat, akik az emberért, az em­beriség és a világ békéjéért fáradoznak. Szombaton este 8 órakor jugoszláv nagykövetség adott fogadást a vendégek tiszteletére. A fogadáson részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében Veres Pál osztályvezető, Grnák Ká- | jelent. roly csoportvezető, az Öku­menikus Tanácsunk képvise­letében dr. Bartha Tibor, Szamosközi István, dr. Vető Lajos, Káldy Zoltán püspö­kök, dr. Kenéz Ferenc espe­res és Gádor András titkár. A szerb görögkeleti egyház küldöttsége szombaton és vasárnap felkereste a ma­gyarországi szerb görögkeleti gyülekezeteket, kanonika vi- zitációt tartott és istentiszte­leteken szolgált, A küldöttség október 23-án, hétfőn reggel 9 órakor uta­zott tovább hazájába, a Ke­leti-pályaudvarról. Búcsúzta­tásukra azokon kívül, akik fogadtatásukon is jelen vol­tak, a magyarországi szerb görögkeleti egyház híveinek népes küldöttsége is meg­gyünk ki, mikor csendben megállhatunk kedveseink sír­ja mellett. Nem kell szégyell­ni, ha könnyeink hullanak a sírra, mintha egy jóságos arc­ra hullanának. Szabad a síro­kon kinyilt virágokat megsi­mogatnunk, de a sír mellett is, szívünkben, az igéből fa­kadt gondolatok legyenek. Szabad a sír mellett átélni, hogy bizony életünk múlandó élet! Egyik év gyorsan repül a másik után, de mi örök hazánk felé tartó emberek va­gyunk. És a vándorúton úgy járunk, mint akik tudjuk, hogy Jézus éL A halottak városából pedig az élők városába megyünk vissza. Megyünk az élet, a munka felé és pedig öröm­mel megyünk! És miközben az élők városába megyünk, arra gondolunk, hogy a feltá­madott Jézus Krisztus az élő emberek között szeretetközös- séget akar teremteni. Olyan közösséget, ahol az emberek megértik és segítik egymást. Fülöp Dezső IMÁDKOZZUNK Hálát adunk Neked, örökkévaló Istenünk, a reformátorokért. Magasztalunk Téged azért, hogy engedelmes szolgáiddá tetted őket és hatalmasan prédikáltattad általuk Jézus Krisztust, a mi Megváltónkat. Reformáció ünnepén nem azokat az embere­ket dicsőítjük, akik az egyház megújulásának művét véghez vitték, hanem Téged zeng magasztaló szavunk, akinek hatal­mát és szeretetét hirdeti munkájuk. Köszönjük Neked a Szentlélek fényét, amely a reformáció­ban újra ráhullott Jézus Krisztusra, a megfeszítettre és feltá- madottra. Ebben a világosságban ismét felragyogott Krisztus egyedüli megváltó érdeme, értünk vállalt bűntörlő szenvedése, atyai szíved irgalma. Az egyedül kegyelmedből, egyedül hit által való bűnbocsá­nat és üdvösség örömhíre azóta is legdrágább kincse egyházad­nak, amint az volt az apostolok idején. Ezt a kincset, az evan­géliumot őrizted meg számunkra négy évszázad megpróbálta­tásai között, hazánkban is a Habsburg-elnyomás sötét korsza­kán át. Tudjuk, hogy nem vagyunk méltóak e drága kincs, a Te atyai szereteted és Krisztus megváltó érdeme hordozására. Egyházad és szolgáid sokszor megfáradnak ennek a bizonyság- tételnek hirdetésében. Nem tudjuk korunk problémái és a ha­zánk földjén épülő új társadalom új viszonyai közepette elég örvendezéssel és az emberek iránti nagy szeretettel szólni azt. Hitünk is elfogyatkozik sokszor és erőtlenül kopognak monda­taink a szószékről. Bocsásd meg nekünk, a reformáció mai nemzedékének cserépedény-voltunkat, de tölts el bennünket annál inkább annak tudatával, hogy ha mi erőtlenek vagyunk is, a Te erőd az igehirdetésen keresztül ma is dolgozik a szivek­ben s ugyánazt a Krisztust teszi életben-halálban reménysé­günkké. Ámen. • • Ökumenikus reformációi emlékünnepély Magyarországi evangéliumi egyházaink szolgálatában im­már hagyományossá vált a reformációról való közös meg­emlékezés ökumenikus refor­mációi emlékünnep tartá­sával. Ez idén a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Taná­csa a közös reformációi emlék- ünnepélyt a Budapest-Kálvin téri református templomban tartja minden magyar evan­géliumi egyház közreműködé­sével október 29-én, vasárnap este 6 órai kezdettel. A reformációi emlékünne­pély sorrendje: 1. „Erős vár a mi Iste­nünk ...” Énekli a gyülekezet. 2. Imádkozik: Nagy József, a Magyarországi Baptista Egy­ház alelnöke. 3. Igehirdetés: Tartja Káldy Zoltán, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. 4. Énekel: a „Lutheránia” vegyeskar: a) Sweelinck (1562—1621) 121. Zsoltár. b) Bárdos Lajos: Az Űr­istent magasztalom... Vezényel: Weltler Jenő. 5. Ünnepi beszédet mond: Szamosközi István, a Duna- melléki Református Egyház- kerület püspöke. 6. Énekel a Kálvin kórus: a) Händel: Messiás orató­riumból Halleluja kó­rus b) Schütz: Jézusé a dicső­ség ... Vezényel: Kupay Dénes. 7. Befejező imádságot és áldást mond: Hecker Ádám, a Magyarországi Methodista Egyház szuperintendense. 8. 90. Zsoltár: „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” Énekli a gyülekezet. Az ökumenikus reformációi emlékünnepélyre egyházaink népét ez úton is szeretettel hívjuk és várjuk. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1961. október 29*-én Deák tér de. 9. (urv) dr. Kékén András de. ll. (urv) Hafenscher Károly du. 6. Trajtler Gábor Fa­sor de. fél 10. Nagy István de. 11. du. 6. Blázy Lajos Dózsa György út. 7. de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 10. Fodor Ottmár de. 11. Bozorády Zoltán teol. Kará­csony Sándor u. de. 10. Grün- valszky Károly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády .Tenő de. 3/< 12. Fodor Ottmár Thaly Kálmán út de. 10. Szirmai Zoltán de. 11 (urv) Rédey Pál du. 6 Szir­mai Zoltán Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Veörös Imre Zugló de. 11. (urv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Szabó István Gyarmat u. de. fél 10 Bo­ros Károly Fóti út de. 11 Nagy István Váci út 129. de. 8. Nagy István Frangepán u. de. fél 9. Újpest de. 10. Blázy Lajos Sorok­sár Újtelep de. fél. 9. Pesterzsébet de. 10. Rákospalota Máv telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosli­get de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszentmihály de. fél lí (urv) Karner Ágoston du. 4. Szeretetvendégség: Blat- niczky Jenő. Bécsikapu tér de. 9. B'árdossy Tibor de. 11 Bárdossy Tibor este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. 10. várady Lajos Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. Fülöp De­zső du. 6. Szeretetvendégség XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Zoltai Gyula de. ll Zoltai Gyula este fél 7. Szelényi Zoltán Budakeszi de. 8. Károlyi Erzsébet Pesthidegkut de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelen­föld. de. 8. Kendeh György de. 11 Kendeh György du. 6. (urv) dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út 138. de. 9. (urv) dr. Rezessy Zol­tán Budafok de. 11. Visontai Ró­bert Nagytétény de. 8. Visontai Róbert Kclenvölgy de. 9. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11. du. 6. Budapesten, 1961. október 31. Deák tér de. 9. (urv) Hafenscher Károly de. 11. (urv) Káldy Zoltán du. 6. (urv) dr. Kékén András Fasor de. 11 B’lázy Lajos du. 6. Koren Emil Üllői út 24. de. 11 Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 10. Fodor Ottmár este fél 7. Ref. emlékünn. Gaudy László Rákóczi út 57 b. de. % 12. Fodor Ottmár Thaly Kálmán út de. ll. Szirmai Zoltán du. 6. Szir­mai Zoltán Kőbánya de. 10. Veö­reös Imre este 7. Koren Emil Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vaj­da Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. ll. Boros Károly este 7. Csengödy László Fóti út de. 11. Nagy István este fél 7. Gádor András Váci út de. 8. Nagy István este fél 7. Nagy Ist­ván Pesterzsébet de. 10 Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán Rákos­szentmihály de. fél ll. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. ll Schreiner Vilmos este 7. Várady Lajos Óbu­da de. 10. Fülöp Dezső du. 6. Sza­bados László ref. leik. XIII, Tar­csay Vilmos u. de. 11 Szelényi Zoltán este fél 7. Zoltai Gyula Kelen "öld de. 11. (urv) dr. Rezes­sy Zoltán du. 6. (urv) Kendeh György Németvölgyi út du. 5. dr. Rezessy Zoltán Budafok este fél 7. Visontai Róbert. Csepel de. 11. — Szakadt régi IRHABUNDAX újjáalakítása legújabb modellek szerint. &ZÖRMEBUNDÄK alakí­tása, javítása. Bart szűcs, Bp. VII. Lenin krt. 23. udvarban. * — HARMÖNiUMOK speciális javítása garanciával. Adás-vétel. Pokorny Pál, Bp. IV. Komjáth u. 120. Telefon: 493—017. — DISZNÓPERZSELÖ, pásztor- eszköz. kártevőcsapda Kulcsár kisiparosnál, B-p. Rákóczi út 6. — Harangok újraöntését, harangkoronák. harangállványok készítését, átalakítását újrendsze- rtire vállalja Duesák István harangöntő. Örszentmiklós. Dóz*a György út 26. á 1 r 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents