Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-10-29 / 44. szám

A reformáció és a keresztyén egység May püspök: A vatikáni zsinatnak foglalkoznia kell a vegyesházasság kérdésével Az egység, az összefogás és összetartozás jelszavától vissz­hangzik ma a keresztyén világ. Üj-Delhiben megtartja harma­dik világgyűlését az Egyházak Világtanácsa, amelynek a programján előkelő helyet fog­lal el az egység kérdése. Töb­bek között közös és egységes hitvallásos alapot akar megfo­galmaztatni a küldöttekkel, hogy arra támaszkodva végez­hesse a keresztyéneknek egy táborba hívó munkáját. „Egy­ségzsinatot” hirdetett meg a pápa, hogy a katolikus egyház­nak „egy akolba” hívó hangja eljusson nemcsak a katolikus hívekhez, hanem a szerintük s.szakadárokhoz”, az „eretnek” protestánsokhoz és az első nagy egyházszakadás másik feléhez, az ortodox egyházak­hoz is! Első pillanatra rokonszen­vesnek látjuk ezt a nagy szor­goskodást az egység érdekében. Hiszen mint bibliaolvasó ke­resztyének, Jézusnak a főpapi imájára gondolhatunk, amely­ben számot ad az Atyának küldetéséről és a mennyei Atya kegyelmébe ajánlja ta­nítványait és gyülekezetét. Közvetlenül Jézus távozása után szakadárok bontották meg a nagy egységet. Pál após­tól így búcsúzik a reá bízott gyülekezettől: „Vigyázzatok azért magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett az Isten egyházának legeltetésére, ame­lyet tulajdon vérével szerzett. Mert tudom, hogy távozásom után gonosz farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a ta­nítványokat maguk után von­ják.” (Ap Csel 20,28—30). A megkívánt éberség azonban nem használt. Nagy Konstanti- nus megcsinálta az első állam­egyházat Róma vezetésével. Majd bekövetkezett a nagy egyházszakadás 1054-ben, ami­kor Róma vezetésével a nyu­gati keresztyénség és Bizánc vezetésével a keleti keresz­tyénség két nagy táborra sza­kadt. A lutheri reformáció legmé­lyebb értelmében egységre hív­ta a keresztyénséget. Hiszen amikor Luther Mártonnak a 95 tétele és utána sorozatos bizonyságtétele elhangzott, ak­kor az akkori keresztyén világ szinte érettnek látszott a luthe­ri tanítás befogadására. Min­denkinek elege volt a közép­kori keresztyénségnek abból a tanításából, hogy az embernek nem a földi dolgokra, hanem a mennyeiekre kell fordítania minden figyelmét. Ez a világ múlandó és minden azon for­dul meg, hogy „mi lesz a tisz­tító tűzben”! És minden em­ber gazember, aki nem törődik hozzátartozóinak a sorsával a tisztítótűzben, akinek a szen­vedését néhány „garassal” meg lehet váltani. Még a középkor emberének a lelkiismeretét sem lehetett az ilyen mesék­kel elaltatni és megnyugtatni! öt nem az a kérdés izgatta, hogy Isten odafenn mit csinál vele, hanem hogy itt lenn a földön lehetséges-e keresztyén embernek olyan állapota az Isten igéje alapján, amely em­beri, az akkori társadalmi vi­szonyok között elhordozható életet biztosít minden ember­nek már itt a földön? A lutheri reformáció idején az akkor ismert világ minden emberének egy kérdése volt: Elfogad-e Isten engem, a bű­nös embert, itt a földön gyer­mekének? Tud-e szeretni en­gem Isten itt a földön úgy, hogy ez a szeretet engem ujjá- teremt hivatásom helyes betöl­tésére és békességet szül ben­nem, az emberben? Tudok-e ezen a földön úgy élni, hogy az tetszik az Istennek ég javára válik embertársaimnak?! S ezek a kérdések akkor abban csúcsosodtak ki, hogy „Ho­gyan tudok szert tenni a ke­gyelmes Istenre’’? Tudok-e itt (Folytatás a 3. oldalon.) Salzburgban szeptember 5-én, mintegy 300 német és osztrák lelkész találkozója al­kalmából, dr. Gerhard May, az ausztriai evangélikus egy­ház püspöke köszöntötte az egybegyűlteket, és felszólalá­sában foglalkozott a jelenlegi ökumenikus helyzettel. A kü­szöbön álló II. Vatikáni Zsi­nattal kapcsolatban May püs­pök utalt dr. König bécsi bí­boros érseknek arra a felhívá­sára, melyet a főhatósága alatt álló lelkészekhez intézett, hogy közöljék kívánságaikat a zsi­nattal. Bár az evangélikus lelkésze­ket nem kérdezték meg — mondotta a püspök —, azok mégis adhatnának néhány ösztönzést. Ausztria evangélikusainak több mint 50 százaléka — per­sze ez az ottani katolikusok­nak csak 2—3 százaléka — mondotta a püspök — él ma evangélikus-katolikus vegyes­házasságban. A vegyesházas­ságoknak eme tízezreiben a gyakorlatban valósul napról napra az UNA SANCTA, vagyis két felekezetnek az együttélése a legszorosabb emberi közösségben. Az evangélikus házastárs számára elviselhetetlen, hogy azt a házasságot, amelyet az állam törvényesen összekötött és elismert, az evangélikus egyház megáldott: ágyasság- nak becsméreljék. Súlyos lelki megterhelést je­lent mindkét házasfél számá­ra, hogy a katolikus felet a szentségekkel való élésből és az egyházi szertartású teme­tésből kizárják. A katolikus házasságkötés­nél megkövetelik az állami törvények által hatálytalan­nak nyilvánított reverzálist, vagyis, hogy a mindkét nem­beli gyermekeket a katolikus vallásban nevelik. Ez ugyanis nem kívánatos lelkiismereti kényszert jelent. A következmények kézen­fekvők: a katolikus egyház maga panaszolja, hogy a ve­gyesházasságból származó utó­dok legkésőbb a harmadik ge­nerációban veszendőbe men­nek, de minden esetben a val­lási közömbösség előmozdítói. A vegyesházasok lelki gon­dozása mindig új, nem kívá­natos konfliktus-anyagot hoz a két egyház viszonyába. Mi legyen a teendő? „Ha a bíboros megkérdezne engem — mondotta May püs­pök —, ezt kellene válaszolni: A Vatikáni Zsinat foglal­kozhatna a vegyesházassági jog revíziójával.” A lehetőség ehhez megvan. A vegyesházassági jog a keresztyén fegyelem szek­torába tartozik, A katoli­kus egyház 1918-ig egész sor országban érvényesnek ismerte el az evangélikus egyház által megáldott ve- gyesházasságokat. . Csak a Codex Juris Canonici élezte ki a vegyesházas­sági gyakorlatot. A kánon­Nemigen ismerjük azokat a nyomdászokat, akiknek jelen­tős szerepe volt Luther Már­ton, a reformátor iratainak elterjedésében. Pedig szolgála­tuk a reformáció művében nagyon jelentős volt. Hogy a reformáció az ismert mére­tekben érvényesülhetett, jó­részben az akkor éppen elter­jedt könyvnyomtatási művé­szetnek és azoknak az embe­reknek köszönhető, akik ezt a művészetet művelték. Az első jelentős Luther-publikációkat egy nyomdász állította elő, akinek neve nagyon hasonlóan hangzik a reformátoréhoz: idősebb Melchior Lotter. Lotter adta ki egyéb Luther- írások mellett a 95 tételt pla­kát-nyomtatásban, és ő nyom­ta Luther első bibliafordítá­sait. Az 1522-ben megjelent „Szeptember-Testamentum”-ot Lotter nyomdájában szedték ki és húzták le. Persze Luther és a nyomdász neve nélkül került forgalomba. Melchior Lotter az Érchegy- I ségből származott. Körülbelül 1470 előtt született Aue-ban. I jog azonban nem hit-dog­ma és nem isteni jog, ha­nem történetileg keletke­zett egyházjog. Amint 1918-ban proklamál- ta ezt a pápa, úgy most a Va­tikáni Zsinat, mint arra illeté­kes legmagasabb hely, revi­deálhatná azt. „Hogy vége legyen a mind­két felekezethez tartozó sok, százezer keresztyén lelki sa­nyargatásának, hogy előmoz- díttassék a keresztyének kö­Igaz örömmel kell beszá­molnom arról, hogy a refor­mátus testvéregyházzal való­ban testvéri viszonyban va­gyunk. Kapcsolataink elmé­lyültek és egyre igazabbá váltak. Nemcsak azért va­gyunk testvéri viszonyban ve­lük, mert erre kötelezi a reformáció két ágát a közös gyökér és a közös törzs, amely az evangéliumban és a re­formációban adatott ne­künk, hanem azért is, mert a szocializmust építő Magyarországon a két testvérfelekczet együtt kereste és együtt találta meg az új utat, melyen egyházainknak járniok kell, ha hűek akarnak maradni az evangélium­hoz, a reformációhoz és a néphez. Látásom sze­rint egyre inkább kéz a kézben szolgál a két test­vér-egyház. Egyre tisztább módszerek­kel folyik a szolgálat és egy- 1 Róma beszél az egységről. Róma hangja kedves, de a farkasok hangja. Az az egy­ség, amelyről Róma beszél, valamiféle olyan érdekházas­ság, melyet a protestantizmus eszközi jellege határozna meg. A politikai katolicizmus­nak az a célja, hogy a protestantizmus eszköz legyen a kezében a reak­ciós politikai célkitűzé­sekhez. Ezek nem protestáns, ha­nem határozottan protestáns­ellenes célok. Ilyen egységet nem vállalunk. A reverzálissal kapcsolato­san Szamosközi István püs­pök kijelentette: Nem akarunk lutheránu­Vándor évei során került el Lipcsébe, ahol Conrad Kache­lofen nyomdásznál tanulta meg mesterségét. 1495-ben jelent meg első saját nyomta­tása. Lépésről lépésre dolgoz­ta fel magát Lipcse első könyvnyomdászává és könyv- kereskedőjévé. Luther, aki 1512-től 1517-ig ismételten megfordult Lipcsében tudós barátaival egyetemben, ezek­ben az években lett rá figyel­mes. A már említett Tétel­plakát nyomása után Melchior Lotter 1520-ig húsznál több latin- és németnyelvű irat kinyomatásával korának fő Luther-nyomdásza volt. Meghalt 1549. február 1-én (Hieronymus Lotterhez, a je­lentős Szász építőmesterhez, aki az Augusztus-várat, a ré­gi lipcsei tanácsházat építet­te, s kinek kortársa volt, semmi kapcsolat nem fűzte). A „wittenbergi írás”, ame­lyet 1508-ban Lotter alkalma­zott először műhelyében, egész Közép-Németországban hasz­nálatossá lett zötti békesség, hogy legyűr­hessék a mélyen a mindennapi életbe és a meghittség légkö­rébe benyomuló etikai és val­lási kényszer, hogy közös ke­resztyén bázis létesüljön, megkíséreljük, hogy ezt a kér­dést komolyan megvizsgáljuk” — jelentette ki a püspök. Ez éppúgy érinti a vegyes­házasságban élő katolikuso­kat, plint protestánsokat. E téren lehetne pozitív hozzájá­rulást nyújtani a keresztyén­ség egységéhez. re tisztább előttünk a eél. Hiszem, hogy a haladó pro­testantizmus útján járva, egyre gyümölcsözőbb lesz szolgálatunk egymás felé és drága magyar népünk felé; A külföldi konferenciákon is mindig egyértelemben szólal­nak meg testvéregyházaink képviselői és képviselik egy­házunknak és népünknek ügyét; A testvérek közötti minden félreértés és kölcsö­nös megszomorítás kikerülé­se céljából azt hiszem, itt az idő annak a történelmi örök­ségnek felújítására és való­ban komolyan vételére, hogy a két testvéregyház nem fogad el a másiktól re­verzálist. Csak így tu­dunk hitelesen küzdeni a római katolikus egyház reverzális hajszájával szemben. Legyen áldott a két test­vér, gazdagodjon és mélyül­jön egymás iránti szeretetük j a jövőben is. sokat kálvinistákká ten­ni. Elvetjük azt a közép­kori szellemet, amely a reverzálisban jut kifeje­zésre. Értelmesebb papok számára ez ma már nem kérdés. Magyar alkotmá­nyunk sem ismer ilyet! Nem akarunk dekadens po­litikai szövetséget alkotni. Akkor töltjük be igazán hi­vatásunkat, ha azok az izzó és izzító szép emlékek ösz­tönöznek, ahol az egyház a maga teljes küldetését vé­gezte. Ott kell szégyenkez­nünk, ahol egyoldalúak vol­tunk. Egyházaink teljes kül­detésének jó szolgálatára sok alkalmat kínál az ötéves nép- gazdasági terv. Adjon Isten erőt, áldást a teljes keresz­tyén élethez. KERESZTYÉNT NEVEZETT KI SUKARNO HELYETTESÉÜL (Djakarta) Mialatt Sukarno Jugoszláviában a semleges or­szágok értekezletén vett részt, majd az Egyesült Államokban tett látogatást, azalatt Indo­néziában dr, Johannes Leima helyettesítette őt. Dr. Leima indonéz keresztyén körökben jól ismert személyiség, az in­donéz egyháztanács vezető munkatársa. Sukarno távollé­tében nemcsak az államfőhe­lyettesi, de a külügyminisz­teri tisztséget is ő látta el. Most fordult elő először In­donézia történelmében, hogy keresztyént bíztak meg az ál­lamügyek átmeneti vezetésé­vel. BRAZÍLIA A legdélibb brazíliai szö­vetségi államban: Rio Gran­de do Sulban, ahol az- össz­lakosságból a legtöbb az evangélikus, — több mint 10 % — az evangélikus egyházi közösségek szövetségébe tö­mörültek: „Akció-szövetség a szociális kérdések megoldásá­ra” néven. PÜSPÖKI JELENTÉS a Déli Egyházkerület évi közgyűlésén A Déli Egyházkerület október 10-én tartott évi köz­gyűlésén elhangzott püspöki jelentést lapunk folytató­lagosan közli. Az alábbiakban a jelentésnek az egyházi világszervezetekkel és a Prágai Keresztyén Béke- konferenciával foglalkozó szemelvényét ismertetjük. EGYHÁZI világszervezetek A nemzetközi élettel össze­függésben szólnunk kell az Egyházak Világtanácsának munkájáról és a Lutheránus Világszövetségről is. Az Egyházak Világtanácsa ez év őszén Újdelhiben tart­ja harmadik nagygyűlését. A nagygyűlés összefoglaló té­mája ez lesz: Jézus Krisztus a világ Világossága. Meggyőződésünk szerint a harmadik nagygyűlés akkor végzi helyesen szolgálatát nemcsak az egész protestantizmus, ha­nem az egész keresztyén­ség, sőt ezen túlmenőleg, az egész emberiség érde­kében, ha minden lehető­séget és rendelkezésére álló eszközt megragad a Nyugaton és Keleten élő egyházak olyan szolgála­tára, melyből áldás fakad a békére és szép jövendő­re vágyakozó emberiség számára. Nyilvánvalóan hamis min­den olyan teológizálás, amely­ből az egyházak nem kapnak komoly indítást az emberek üdvösségéért és földi életük szebbétételéért folytatandó cselekvésre. Ezért a főtémák a nagygyűlésre összesereglő keresztyéneknek elsősorban kérdés formájában kell fölten­ni önmaguk felé. Éspedig ilyen formában: hogyan aka­dályozta meg a keresztyénség azt, hogy rajta keresztül úgy jelenhessék meg Jézus Krisz­tus, mint a világ Világossá­ga? És mjt kell tennie azért, hogy ne akadályozója, hanem hordozója legyen Krisztus vi­lágosságának a népek életé­ben? Ezt a szempontot kell figyelembe vennie a nagygyű­lésnek, amikor a főtémát a következő három altémára bontva fejti ki: bizonyságté­tel, egység, szolgálat. A harmadik nagygyűlés egyik legjelentősebb esemé­nye az lesz, hogy megtörté­nik az orosz ortodox egyház felvétele az Egyházak Világ­tanácsába. A moszkvai pat- riarkátus döntése, hogy fel­vételét kéri az Egyházak Vi­lágtanácsába, a Világtanács megalakulása óta egyik leg­jelentősebb esemény lesz. A A magunk részéről is igaz testvéri örömmel értesültünk az orosz ortodox egyháznak erről az elhatározásáról és már előre örülünk, hogy a Világtanács keretén belül az orosz ortodox egyház képvi­selőivel együtt munkálkodha­tunk azért, hogy az Egyhá­zak Világtanácsa valóban be­tölthesse azt a szolgálatot, amelyre Isten elhívta a ke­resztyénség és az egész em­beriség szolgálatában. Szükségesnek tartjuk azt is, hogy az Egyházak Vi­lágtanácsa harmadik nagygyűlésén tárgyaltas- sék meg az Egyházak Vi­lágtanácsának a Prágai Keresztyén Békekonfe­renciához való viszonya. Reménységünk szerint e vonatkozásban olyan döntés születik, melynek nyomán a Világtanács hathatósabban fogja támogatni azokat a cé­lokat, amelyeket a Prágai keresztyén Békekonferencia maga elé tűzött. A Lutheránus Világszövetség is nagygyűlésre készül, mely­nek témája ez lesz: „Krisztus ma”. E megadott téma kifej­tése közben azt akarja a Lu­theránus Világszövetség vizs­gálat tárgyává tenni. hogy mit jelent ma hitből élni. A téma kiválasztása azt mutat­ja, hogy a Lutheránus Világ- szövetség munkájában nem akar csupán elvi síkon ma­radni, hanem a gyakorlati keresztyénség útjait és mód­jait keresi a jelen világban. Ha az előadók a téma egyes részeit helyesen fejtik ki, az egyes tagegyházak bizonyára komoly indítást fognak kap­ni arra, hogy a maguk he­lyén és eszközeivel segítse­nek az emberiség nagy kér­déseinek, a béke munkálásá- nak, a népek békés egymás­mellért élésének, az általános és teljes leszerelés megvaló­sításának, a gyarmati népek felszabadításának előmozdí­tásában. A PRÁGÁI KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA őszintén meg kell monda­nunk, hogy az egyházi nagy világgyűlések munkája közül a Prágai Keresztyén Béke- konferencia szolgálata áll szivünkhöz legközelebb. A Prágai Keresztyén Békekon­ferencia a mi korunkban a keresztyénség egy jelentős ré­szének legszebb vállalkozása. Mert azt mutatja, hogy a ke­resztyénség egy nagyon je­lentős részében felébredt az emberiség sorsával való tö­rődés felelőssége. Azok az egyházak és keresztyének, amelyek jelen voltak a Prá­gai Keresztyén Békekonferen­ciákon, azt látják, hogy ha hű akarnak maradni az egy­ház Urához, Jézus Krisztus­hoz, akkor nem élhetnek ön­maguknak és nem lehet cé­juk az önfenntartás, hanem Uruktól kapott szeretettel, önfeláldozóan és következete­sen kell szolgálniuk minde­nütt, ahol az emberek béké­jéről, kenyeréről és jövendő­jéről van szó. Ez a konferen­cia olyan reménységet ad, hogy egy olyan űj keresztyénség van születőben, amely a világfenntartó Isten és a megváltó Jézus Krisztus szolgálatában eszközként adja magát Istennek ar­ra, hogy Isten rajta ke­resztül valósíthassa a vi­lág fenntartására, békéjé­re, boldogulására és az emberek üdvösségére vo­natkozó terveit. A Prágában összegyűlt ke­resztyének nem akarnak meg­maradni a gyümölcstelen és elvont teológizálás területén, hanem le akarják vonni éle-, tükre és szolgálatukra nézve a meghallott evangélium kö­vetkezményeit. Ezt a szép munkát egy kicsi csapat kezdte el, melynek szíve égett az Isten szeretetétől hajtva az emberek boldogulásáért az emoeri élet megmentéséért és a béke biztosításáért. Ez a kis csapat egyre nőtt. A má­sodik nagygyűlésen már 1B ország 91 kiküldötte volt je­len, a harmadikon pedig 30 ország 20Ü kiküldötte. Ezek a gyűlések előkészítették az Első Keresztyén Béke Világ­gyűlést, amelyen már 5* or­szágból majdnem 700 kikül­dött vett részt. A történelem­ben pedig először történt, nogy a keresztyének ilyen je­lentős testületé azért jött össze, hogy segítse a béke megvalósítását és megszilár­dítását. A mi Magyarországi Evangélikus Egyházunk kez­dettől fogva részt vett ebben a munkában. Boldogok lehe­tünk, hogy Isten bennünket is felhasznál e szép szolgá­latban. De örüljünk annak is, hogy Magyarországi Evan­gélikus Egyházunk gyüleke­zeteinek is szívügyévé lett a Prágai Keresztyén Konferen­cia, amelyet nemcsak imád­ságukkal támogatnak, ha­nem érte anyagi áldozatot is hoznak évről évre. Az ún. Hiroshima-bűnbá- nati-napok megtartása gyüle­kezeteinkben azt mutatják, hogy a gyülekezeti tagok egy­re nyitottabb szívvel és egyre készségesebben fordulnak a Prágai Keresztyén Békekon­ferencia munkája felé. Abban a reménységben élünk, hogy a Prágai Békekonferencia ügye a világ keresztyénségé- ben egyre szélesebb körben nyer támogatást és ennek nyomán a konferencia egyre hatékonyabb munkát tud vé­gezni az egész emberiség ér­dekében. (Folytatjuk.) Aki Luther tételeit nyomta Melchior Lotter, az első Luther-nyomdász Káldy Zoltán evangélikus és Szamosközi István református püspök — a reverzálisról Káldy Zoltán püspöknek a Déli Egyházkerület köz­gyűlésén előterjesztett püspöki jelentését lapunk más helyén folytatólagosan közöljük. Helyesnek tűnik, hogy May püspök nyilatkozatával kapcsolatban ehelyütt is­mertessük a püspöki jelentésnek a református egyház­hoz való viszonnyal foglalkozó szakaszát és Szamos­közi István református püspök felszólalásának vonat­kozó részét: A Déli Egyházkerület közgyűlésén a Magyarországi Református Egyház képviseletében felszólalt Szamos­közi István, a Dunamelléki Református Egyház püspöke. A Római „egységtörekvésekkel’, és reverzá­lissal kapcsolatban a következő megállapításokat tette: & k tá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents