Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-10-22 / 43. szám
KP, BÉRM. BP. TL R 5 ZÁ G 0S E V A NG I L I K U XXVII. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM 1961. Oktober 22. ÄRA: 1,40 FORINT Emberek fognak járni azon A késő délutáni órákban nehezen lehetett napilapot kapni Budapesten az elmúlt napokban. Nem nehéz kitalálni, hogy miért?! Nemcsak a parlamenti képviselők, a törvényjavaslatok előadói és a miniszterek végeztek országépítő munkát az országgyűlés új ülésszakán, hanem a nép is részt kért magának ebből a munkából! Hallgatta a rádió helyszíni tudósításait, mohón olvasta a sajtótudósításokat az elhangzott beszédekről és hozzászólásokról. Családi és baráti körben vitatkozott azok mondanivalójáról, tartalmáról és életet formáló értelméről a mai Magyarországban. Egyszóval mindenki, az egész magyar nép, munkások, parasztok, értelmiségiek, kommunisták és nem kommunisták, részt kértek maguknak abból a munkából, amely az ÜJ ÖTEVES TERV időszakában reánk vár. A jö- vönkröl van szó. Ebben világnézetre való tekintet nélkül egyetértünk. Es milyen jó és fölemelő volt hallanunk és olvasnunk, hogy a magyar katolikus és protestáns egyházak képviselői ezt a meggyőződésüket elmondhatták a magyar parlamentben. Lényegében azt mondták el, amit a magyar protestáns egyházak a felszabadulás óta világos szóval hirdetnek, hogy mi azok közé a becsületes és tisztességes magyar emberek közé akarunk tartozni, akiket Kádár János miniszterelnök a Magyar Népköztársaság becsületének és tekintélyének a megőrzői és védelmezői közé sorolt. Ez a megállapítás azonban nemcsak a múltba mutat elismerésként, hanem a jövőre is vonatkozik kötelezettségként. És ez a nagyobbik dolog! Helytállni evangélikus népünkkel együtt a szocializmust építők munkásbrigádjaiban, termelőszövetkezeti csoportjaiban és az értelmiségiek tudományos szakköreiben úgy, hogy közben Luthernek a szavai visszhangoznak a szívünkben: „Bátran, nyugodtan nézek a dolgok elébe, mert bizton tudom, hogy helyes és igaz ügyet képviselünk.” Igen! Az a rend és nyugalom jellemző ma leginkább a mi hazánkra, amelyben egy egész nép bátor és magabiztos léptekkel járja a megkezdett helyes utat, alkotja meg törvényeit és gyűjti, össze minden erejét azoknak a megvalósítására. TÖRVÉNY LETT AZ ÖTÉVES TERVBŐL ÉS AZ ISKOLAREFORMRÓL SZŐLŐ JAVASLATOKBÓL. Míg egyik szemünkkel éberen figyeljük a nemzetközi eseményeket és a békét és nyugalmat akaró népek millióival együtt harcolunk az emberiség életéért, addig itthon a magunk szép életét formáljuk még szebbé és gazdagabbá. Az ötéves terv és a közoktatásról szóló törvény egyaránt AZ EMBERÉRT van. A kettő szorosan összetartozik. Az egyik az anyagi keretet biztosítja, az emberséges körülményeket teremti meg mindenkinek ahhoz, hogy dolgozni és alkotni tudjon. Most már csak még több gyárat kell építenünk, hogy szebbé tegyük a családi otthonokat. Hidakat gs utakat építünk, hogy emberek járjanak azokon. De számunkra az is fontos, hogy kik és milyenek azok az emberek, akik a gyárakban és szocialista gazdaságokban dolgoznak, akik megépülő szép hídjainkon és utainkon járnak. Művelt és képzett szakmunkásokat, kulturált családanyákat és tudósokat akarunk fölnevelni ebben az országban, ahol a felszabadulás előtt csak a kiváltságosak léphettek be a műveltség világába. Az új közoktatási törvény a művelt emberek Magyarországát akarja fölneveltetni, akik azonban mindig össze tudják kapcsolni a tudást az élettel, a munkát a másik ember jólétével és akik szakképzettségükkel és munkájuk eredményével megbecsülést tudnak szerezni nemcsak itthon, hanem külföldön is. Gyönyörű program ez, amely azonban valósággá lesz, hiszen „a mi népünk szocializmust akar építeni, alkotó kedve van, leküzdi a nehézségeket, ... vállalja a terheket is...” Az elmúlt esztendőkben mindig figyelemmel kísértem azokat a külföldi jelentéseket, amelyek arról számoltak be, hogy melyik állam mennyit áldoz magának a népnek az oktatására, nevelésére, magára a műveltségre. Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy például az amerikai kongresszus elutasította az iskolasegélyre, a munkanélküli segélyre és az általános társadalmi biztosításra vonatkozó javaslatokat. A világ egyik leggazdagabb országában nincs pénz az iskolára és az emberek gyógykezeltetésére! Nincs pénz — mert mindent fölemészt a hadikiadás! Amerikában és nagyon sok nyugati országban nem jut pénz arra az életre, amelyet< az emberek a föld felett akarnak élni nyugalomban és boldogságban, hanem bunkerokat építenek a föld alá, ahol csak rettegni lehet a haláltól. Nem jut pénz az élet, a jövő szépítésére, de van elég pénz a halál előkészítésére! Mennyire más ehhez képest mindaz, amivel a mi ország- gyűlésünk foglalkozott! Ha minden embernek négy keze volna, akkor is tele volna munkával. Értelmes és szép munkával. A jövőbe tekintő gondoskodással, mert nálunk nyugodt maga- biztossággal lehet és kell néznie minden embernek a jövőbe. Mi nem akarjuk beásni magunkat a föld alá a nukleáris fegyverek elöl, hanem vizet akarunk és fogunk vezetni oda, ahol még &úkes a talaj. Mi Erzsébet-hidat építünk, amelyet elpusztított a nagytőke háborúja. Parkokat építünk, ahol vidám gyermeksereg fog hancurozni a verőfényes napon. A jövőbe tekin- tően végzünk minden munkát, ami értelmes és okos munka. 1 mindezt nemcsak magunkért tesszük, hanem a gyerme- '•.einkért, az utódainkért, mert a verőfényes napon végzett munkánknak a gyümölcsét nemcsak mi akarjuk élvezni, ha- 'em tovább akarjuk hagyományozni az utódainknak is. Megnyugtató és jó érzés, hogy mi a világnak ahhoz a részéhez tartozunk, ahol nem a föld alá akarnak vonulni az em- ’ erek a napfény elől, hanem a ragyogó napfényben ofkarnak okos és értelmes munkát végezni, hogy okosan, szépen éljenek. Hogy békében éljenek! Mi magyar evangélikus keresztyének szívesen és lelkesen veszünk részt ebben az országépítésben. Hiszen Istentől mi is azt a megbízatást kaptuk, hogy az okos és szép élet követei legyünk a világban. És Luthertól is azt tanultuk meg, hogy szeressük a holnapot, bízzunk a jövőben és diófákat ültessünk, amelyekről mi már talán nem, de a gyermekeink és unokáink enni fognak. Dr. Pálfy Miklós Részletek Dr. Vető Lajos püspöki jelentéséből Az ember javát szolgáló evangéliumot szólaltatta meg Luther Márton és a reformáció Az óbudai gyülekezet kebelében tartotta ez évi rendes közgyűlését az Északi Egyházkerület. A közgyűlés gazdag tárgysorozatából kiemelkedett D. dr. Vető Lajosnak, az Egyházkerület püspökének a közgyűlés elé terjesztett jelentése. Ez a jelentés nemcsak részletes, mindenre kiterjedő tájékoztatást nyújtott az egyházkerület eddigi működéséről, de rávilágított az egyházkerület és annak gyülekezetei soron következő feladataira is. Kaput nyitott arra a szolgálatra is, melyet az egyház Ura elvár a gyülekezetektől és minden egyes evangéliumi keresztyéntől. Jelentésében a püspök többek között ezeket mondotta: A lutheri reformáció hónapjában gyülekeztünk össze Északi Evangélikus Egyház- kerületünk közgyűlésére. A reformációról emlékezni tehát különösen is kötelességünk. A XX. század első felére jellemző, hogy a lutheri reformáció öröksége jobban megelevenedett, mint talán a reformáció százada óta bármikor is. Nyilvánvalóvá lett, hogy Luther fellépése a szabadságra vágyó emberiség történetének egyik legnevezetesebb eseménye. Előzőleg Jézus Krisztus evangéliumát eltorzította a középkori római katolicizmus és súlyos bilincsekbe verte a nyugati embert lelki téren. Azzal igázta le és tartotta rabságban lelkileg az embert, hogy visszájára fordította az evangélium értelmét és tartalmát. Nem a bűnbocsátó kegyelem áldásával ajándékozta meg a híveket, hanem azt kívánta, hogy az ember a maga erejéből igyekezzék megszerezni az örökkévaló üdvösséget, vagyis kilátástalan vállalkozásba ölje minden erejét. Luther Márton szinte koper- nikusi fordulattal változtatta meg ezt a téves irányt: Jézus Krisztusban Isten nem bilincseket rakott az amúgy is szenvedő és küzdő emberre, hanem megfordítva: bűnbocsánatban, kegyelemben részesíti s örökélettel és üdvösséggel boldogítja. Az ember kizárólag Krisztus érdeméért üdvözül, akiben Isten emberré lett, aki meghalt a golgotái kereszten, feltámadott s mindezt „érettünk” tette: az emberért s az ember javára. Ezt az evangéliumot szólaltatta meg Luther Márton és a reformáció. Magyarországi eleink is ezért az evangéliumért szenvedtek és küzdöttek évszázadokon keresztül. Minket evangélikusokat a reformáció megindulása óta erős szálak kapcsolnak Németországhoz, Luther Márton hazájához. De nem közömbös ránk nézve ma sem az, hogy Németországban milyen álláspontot foglalnak el az emberiség égető kérdéseivel kapcsolatban. Sajnos, a vezető egyházi emberek közűi némelyek, mint O. Dibelius berlini püspök és H. Lilje hannoveri püspök fanatikus háborús uszítók hírében állnak, Valóban, egyes német egyházi vezetőembereknek nem kis részük van abban, hogy a német egység eddig nem valósult meg, Nyugatnémetországban a militariz- mus újjáéledt s revans- háborúra készülődik, s / egyáltalán, hogy olyan feszült éppen ezekben a hetekben az európai politikai helyzet. Annál jobban örülünk, hogy Nyugat-Németországban is vannak olyan egyházi emberek, akik rettenthetetlen bátorsággal küzdenek a békéért, mint Dr. Niemöller Márton egyházelnök és baráti köre, továbbá, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban egyre reményteljesebben bontakozik ki Dr. Moritz Mitzen- heim thüringiai püspökkel az élen egy egészséges és felelősségteljes egyházi magatartás. Mitzenheim püspök a múlt hónapban meglátogatta egyházunkat, s reméljük, hogy nálunk szerzett tapasztalatai komoly segítséget fognak jelenteni a németországi evangélikusok helyes politikai magatartásának megerősödéséhez. Vajha a német evangélikus egyház népe, lelkészei. püspökei egyre inkább a béke, az egység és az egész emberiség boldog jövője iránti felelősséggel segítenék elő a német nép problémáinak megoldását, s a német népnek a béke népévé való nevelését! Hiszen mi veszélyezteti ma elsősorban az európai békét, s ezzel együtt a világbékét? A megoldatlan német kérdés! Ürömmel üdvözöljük mi is tehát a magyar ország- gyűlésnek október 7-i határozatát, amellyel felhatalmazta kormányunkat arra, hogy a békeszerződést a maga részéről még az idén megkösse lehetőleg mindkét német állammal, de mindenesetre a Német Demokratikus Köztársasággal. Ügy gondolom, hogy eddigi fejtegetéseimmel sikerült érzékeltetnem azt a világhelyzetet, amelyben egyházkerületünk az elmúlt években élte s a jelenben is éli életét. Érthető, hogy amikor az emberiség szinte állandóan az atomvilágháború szákadókának szélén tántorog, mint Isten előtt felelős egyházi emberek a béke érdekében folyó küzdelemből kivettük részünket mi is. És mivel az elmúlt évek történelme megtanított minket arra, hogy a világbéke őre tulajdonképpen a szocialista népek tábora, élén a Szovjetunióval, már csak ezért is támogattuk . népünket és kormányunkat a szocializmus építésében. örömmel fogadtuk, hogy hazánkban most már nemcsak az ipar, a tudomány és a kereskedelem, hanem a mezőgazdaság is csaknem teljes egészében a szocializmus útjára lépett. Mindenesetre a sokszor válságos világpolitikai helyzetben, s a hazai rohamos ütemű fejlődés közben is élt egyházunk, egyházkerületünk s végezhette áldásos szolgálatát a hívek üdvére és Isten dicsőségére. Ritka ünnepe volt okt. 1-én az alberti gyülekezetnek. Megalakulásának negyedévezredes jubileumát ünnepelte. Ez az évforduló egybeesik Alberti község megalapításával is. A gyülekezet tagjai 250 évvel ezelőtt 1711. szeptember 29- én, Mihály napján települtek le ezen a hülyén. A Felvidékről, Szlatyinka községből indultak el 24 szekérrel délfelé. Valószínűleg gazdasági és vallási szempontok vezették őket régi falujuk elhagyására. A Felvidéken abban az időben nehezek voltak a gazdasági viszonyok. Úgy látszik evangélikus vallásukat sem gyakorolhatták szabadon odahaza. Ezért indúltak új ”honfog!alá&”-ra, olyan helyet keresve, ahol több a kenyér és szabadabban szolgálhatják Istent. Először rövid időre Szent Márián telepedtek le 1711. okt. 14-én. Amikor értesülést szerzett ittlétükről Váracskai András, a kurucok egyik vezére, meghívta őket birtokára, a mai Albertibe. Mivel a kuruc vezér biztosította számukra evangélikus vallásuk szabad gyakorlatát, engedtek a hívásnak és letelepedtek Albertiben. Magukkal hozták Szlatyinkáról lelkészüket, Klaudinyi Frigyest is. Megérkezésük után a szabad ég alatt tartottak hálaadó és könyörgő istentiszteletet. A gyülekezet és vele együtt a falu, hamar fejlődésnek indúlt. Templomot építettek, amely később már nem felelt meg és akkor felépítették a mostani szép templomukat. Lelkészeik hosszú sorából különösen is kiemelkedik Juhász Ferenc, aki 37 esztendőt szolgált Albertiben. A jegyzőkönyvek úgy emlegetik, mint „Alberti nagy pap- já”-t. Ö volt a lelkésze Albertinek az 1848—49-es szaNegyedévezredes gyülekezet badságharc idején és szíwel- lélekkel támogatta népünk akkori harcát az elnyomó bécsi udvarral szemben, majd a szabadságharc leverése után keményen küzdött a császári önkényuralom ellen. Azóta a gyülekezet sokat fejlődött. Jelenleg szépen folyik a gyülekezet élete. A gyülekezet megtalálta helyét az új társadalmi és gazdasági körülmények között. Segítik a falu fejlődését és elől járnak a gyülekezet tagjai a szöveke- zeti gazdálkodásban. A jubileumi ünnepen részt vett Káldy Zoltán püspök feleségével együtt. Az istentiszteleten igehirdetésének alapjául azt az igét választotta. melyet a gyülekezet a templom falába elhelyezett emléktáblára vésetett a megalakulás emlékére: „Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről:’ (Zsolt 103,2). A püspök többek között ezeket mondotta: — Vannak az életnek alkalmai, -amikor a hívő emberek szívéből ellenállhatatlanul tör fel áz Isten iránti hála. Máskor viszont ez a hála elhalkul és elszürkül. A zsoltáríró úgy látszik olyan eseményt élt át életében, amelyben nagy erővel tört fel benne az Isten dicsérete, neki való hálamondás. Ilyen alkalom az alberi gyülekezetnek ez a negyedévezredes juIMÁDKOZZVNK Mindenható Istenünk, alázatosan borulunk le előtted és megköszönjük Neked, hogy ezen az estén egyházunk dolgaival foglalkozhattunk. Köszönjük Neked mindenekelőtt azt a sok áldást, melyet az elmúlt években is ajándékoztál egyház- kerületünk népének és gyülekezeteinek. Könyörgünk, bocsásd meg fogyatkozásainkat, erőtlenségeinket, mulasztásainkat, titkos és nyilvánvaló bűneinket. A Te kezedben van életünk, időnk, a jövőnk és Te magad vagy az örökkévalóság. Hozzád könyörgünk tehát, áldd meg egyházunkat, egyházkerületünket továbbra is, hogy Neked tetszőén, embertársaink javára és mindnyájunk üdvére végezhesse Tőled kapott szolgálatát. Legyen áldásod hazánkon, a benne folyó nagy építő munkán. Áldj meg mindnyájunkat belső és külső békességgel. Adj igaz emberszeretetet, hogy a világ békéjének őrzésén és biztosításán mindnyájan képességeink szerint fáradozhassunk. Legyen áldásod gyülekezeteinken, egyházmegyéinken, egyháztanácsainkon, lelkésztestvéreinken és világi munkatársainkon. Adj jó egészséget a jó munkához, türelmet a betegségben és megpróbáltatásban, szeretetet egymás iránt és megnyugvást mindenekelőtt abban a végtelen szeretetben, melynek forrását önmagadban nyitottad meg számunkra a Jézus Krisztus által. Mostan pedig bocsáss el minket innen a Te atyai áldásoddal. Adj pihenést a munka után és ha Neked is úgy tetszik, friss ébredést holnap, hogy hűségesen járhassunk életünk útján, míg csak el nem érkezünk Hozzád, az örökkévalóságba, ahol megnyugszunk a mi fáradtságunktól s örök boldogságban lehetünk Tenálad, kegyelmedből. Amen. bileuma. A gyülekezet tagjainak szívéből valóban ellenállhatatlanul kell feltörnie a hálának ezen az ünnepén. Áldani kell azt az Istent, aki gondoskodó szeretetével elhozta erre a földre az ősöket. Megadta itt mindennapi kenyerüket. Ugyanakkor meg- cselekedte, hogy megalakuljon a gyülekezet. Gondoskodott a gyülekezet tagjainak lelki kenyeréről. 250 éven keresztül Isten küldött mindig pásztorokat, hogy hirdessék Jézus Krisztus evangéliumát és segítsék a gyülekezetét jó úton járni a mindennapi élet? ben is. A gyülekezet 250 éven keresztül sok nehézségen ment át, de Isten mindennél nagyobb volt. Ezért a gyülekezet ma igazán szívből mondja ki a zsoltáros szavát: „Áldjad én lelkem az Urat!”. Az a tény, hogy a gyülekezet megalakulása összeesett a falu megalapításával, mindig figyelmezteti a gyülekezetei, hogy egynek kell lennie faluja népével. Mintahogy negyedévezreden keresztül a gyülekezet lelkészei és tagjai résztvettek a falu kultúrális Ős gazdasági felemelésében, ma ugyanúgy, sőt fokozottabban kell munkálkodniuk azon, hogy falujukban egyre szebb legyen az élet, növekedjék a jólét és a kölönböző V állású és világnézetű emberek egyre jobban összefogjanak népünk felemelkedése érdekében. — Délután a püspök vezetésével a gyülekezet több tagja kiment a alberti temetőbe és megkoszorúzta a gyülekezet régi lelkészeinek és levitáinak sírját. Este pedig dísz- közgyűlés volt a templomban, ahol a szomszéd gyülekezetek lelkészei köszöntötték a jubiláló gyülekezetét.
