Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-10-15 / 42. szám

JERUZSÁLEM OSTROMA

—.És Benhannán mesélni kezdett.

A nyugtalanság erőt vett rajtunk. Az állat érzi így meg a végzetét. Sedékiás király a templom előtt, a lépcsők legfelső fokán állt. Ott volt a nép apraja, nagyja. Sok, sok idegen, akik már korábban menekültek ® fővárosba, szintén ott szorongott. Anyák tartották karjukon csecsemőiket, aggok sán- tikáltak a lépcsőkhöz, a teret zsúfolásig megtöltötték az izgatott emberek. A papok éppen elvégezték az áldozatok bemutatását, Se- Tája és Sofóniás is oda álltak a király mellé. Ruhájuk tépett volt, fejükről a szél hamut porzott. A főpap homlokán az aranycsillag félrecsúszott. A király ruhája is csupa rongy. A drága kelme hosszú csíkokban lógott alá. Mindenki tudta, hogy fiatal, de ruházatában és külsejében most aggastyánnak hatott. Szánalmas jelenségek a lépcső fokán. Az átvirrasztott éjszaka fáradtsága és a szorongás messziről látszott rajtuk.

— Együtt voltunk azon az éjjelen. A király, a főpapok, a nép vezetői, tanácsosok, tiszttartók, hadnagyok és olyanok, akik kissé jártasak a hadi tudományban. Fárasztó éjszaka volt. Itt dőlt el Jeruzsálem sorsa. Ezen az éjjelen határozták el a védelmet és, hogy Jeruzsálem védelmét én vezetem.

A király mély hangján szólt a néphez:

— Izrael fiai, Jeruzsálem népe! Ti tudjátok, hogy tizenegy esztendeje vagyok királyotok. Nebukadreccár helyezett ebbe a méltóságba. Azt is tudjátok, hogy Adonáj keze évek óta ránk nehezedik. Prófétákat küldött az Ür atyáinkhoz, azok felfedték népünk bűneit. Kicsoda állhat meg a magasságos színe előtt? Adonáj haragja rajtunk- A ba- bilon király ereje hatalmas. Seregei megtörték az egyiptomi király erejét. Hozzánk is nagylelkűen jött, és mégis fogságba vetette Jojákin királyt, pedig ö nem is har- tolt Babilónia ellen.

Halk moraj zúgott végig a tömegen.

Majd hangos kiáltások szakították félbe Se- dekiás szavát. A férfiak ruháikat szaggatták és öklükkel hadonásztak. Mintha mindenki Sedekiásra haragudnék, pedig a nép valójában most zárta a szívébe.

—Ha már annyit vétkeztünk, ne tetézzük újabb és megbocsáthatatlanabb bűnnel lelkünket!

Sedékiás felemelte kezét. Újra csend lett

— Nehéz napok előtt állunk. A babilóniai király nem ismer kegyelmet. Seregei útban vannak már Jeruzsálem felé.

t— Megvédjük magunkat, Adonáj a mi válunk! ..— kiáltozták harci kedvükben a férfiak.-f— A seregek Ura legyen valóban velünk tm folytatta halkan és minden ízében remegve a király, és hangosan ezt kiáltotta:

— Benhannán lesz a vezéretek. Mindenki •neki tartónk engedelmeskedni. Ha valaki a fegyelmet megszegi, halállal lakói. Ugyancsak halál jár az árulóknak.

Ezzel megkezdődött Jeruzsálemben a hadi állapot Ezer és ezer torok hívta segítségül Adonájt és tekintett meleg, fátyolos szemmel a templomra. A nép szívébe zárta Se- dékiást.

Én ott álltam a király mellett Nagy, nagy gond nyomta telkemet. Mi a helyes út? Mi a helyes cselekedet? Hol van most az Úrnak leikével megáldott férfiú, aki kivezet ebből a zavaros, ismeretlen állapotból.

Az eső csendesen megeredt és lehütötte a túlzott lelkesedést Mégiscsak háború van.

Neriglissar volt a babilóniai hadsereg élén. Hetekig tartott, amíg a roppant sereg Izraelbe érkezett. Lomha kígyónak vélné valaki, amely csillogó, pikkelyes testével hullámosán kúszik hegyen, völgyön át.

Hadiszervezetük olyan, hogy nincsen párja a világon. Ez a kipróbált sereg tönkreverte már az egyiptomiak, az asszírok és egy halom nép haderejét. A hadseregben mindenkinek megvan a maga helye, teendője. A feladatokat pontosan, szabályszerűen végzik el, erre külön képezik ki őket. Kürtszóra indulnak, állnak meg, kürtszó jelzi a támadást, amely feltartóztathatatlan és kürtszóra indulnak pihenni.

A gyalogosok fegyverzete mellpáncél és sisak és mindkét oldalon vágófegyver. Egy hosszabb és egy töralakú kard. Mindegyiknek hatalmas bőrrel fedett pajzsa van. Középütt Samasnak, a napistennek korongja. Hozzátartozik még egy-egy lándzsa, és amit ezen felül minden katonának magával kell vinnie: háromnapi élelem, kosár, ásó, sarló.

A gyalogságot egészíti ki egy másik, köny- nyű fegyverzetű osztag, a parittyások osztaga. Ez könnyen mozgó alakulat és minden helyzetben kitűnően tudja használni fegyverét.

A sereg félelmetes ereje a lovasság. A lovasok hosszú kardot viselnek, kezükben rövid dárda. Kerek és kisebb a pajzsuk, tartalékban két, három hajítódárdájuk van. A nyílt csata sorsát rendszerint a lovasság dönti el. Néko, az egyiptomi király ellen is a lovasság küzdötte ki a győzelmet« és a lovasság megsemmisítette azután még a menekülő egyiptomi hadsereget.

A hadsereg számtalan harci gépet visz magával. Ostromtornyot, kő-, és dárdahajitó gépeket, faltörő kost és egyebet, amelyeket öszvérek és tevék cipelnek a sereg után. Megszámlálhatatlan rabszolga kíséri azután a sereget, akik az utakat, vagy a folyóknál az átkelőhelyeket készítik elő, erdőket irtanak, sáncokat ásnak, málhákat cipelnek, gondoskodnak az élelemről és az ivóvízről. A kísérő személyek száma ugyancsak annyi, mint a harcolóké és szükség esetén őket is bevetik.

A vezér mellett tartózkodik a papi személyzet. Jósok és jövendömondók, a tudományok ismerői, akik éjjel a csillagok állásából, nappal egyéb jelekből meg tudják mondani, merre haladjon a tábor, hogy mely városban kicsoda az uralkodó, milyen hadisarc vethető ki reá, mi a gyengéje, vagy az erőssége. De azt is megmondják a vesék és májak elváltozása során, hogy mikor kedvező harcba bocsátkozni és hogy szerencsés kimenetelű lesz-e a háború.

Nebukadreccár meg volt elégedve munkájukkal, eddig mindenütt győzött.

•

Most ez a roppant sereg, Neriglissar fő- vezérletével, Jeruzsálem irányába nyomult. Egy nap és egy éjjel tartott, amíg Jerikó alatt a Jordánon átkeltek. A sebesfolyású viz az őszi esőzések során megáradt és többször elsodorta a rögtönzött hidat, amely vastag kötelekkel és láncokkal volt a partmenti fákhoz erősítve. Az esti órákban a sodródó hídon a tevék is megvadultak, magukkal rántottak az árba néhány vitézt, akik málnástól a habok áldozataivá lettek. Neriglissar rossz előjelnek találta. Hosszú és fáradságos volt az átkelés, ezért pihenést rendelt el. A tábor ott szuszogott a jerikói pálmaerdők csendjében. A századosok megvizsgálták egységeiket, majd ők is lepihentek.

Jerikó már olyan üres volt, mint a csiga háza, ha elpusztul lakója. Kísértetiesen fütyült a szél az elhagyott hajlékokban. A lakosság Jeruzsálembe menekült hevenyészve összekapkodott holmijával. Néhány kutya vonított csak egyedüllétében. Az utakon még szállingózott egy-két elmaradt család. Ezekkel találkoztak embereim, akiket felderítésre küldtem. Néhány bátor ember vezetésével kis csapatokat képeztem ki, ezeket ott helyeztem el a sziklák és barlangok között, amerre a seregnek vonulnia, kell majd. Magam többször ellenőriztem őket. Egyszer megpillantottam a roppant sereget. A vér is meghűlt bennem. Irdatlan nagy volt. Csak Adonáj könyörülhet rajtunk. Nem volt már félelem bennem. Tudtam, hogy a babilon sereg kegyetlen. Két dolog között tudunk csak választani — és ez egyre világosabb lett előttem: — halál vagy szolgaság.

Katonáim a szorosokban bátran megäU- ták helyüket. Sok kárt okoztak a kanyargós, keskeny hegyiutakon a babilon seregnek. Váratlanul lepték meg az ellenséget és állandó nyugtalanságban tartották nyílzáporukkal, vagy legörgetett sziklákkal, a vonuló sereget. A kis csoportok fürgék voltak, ismerték a vidék rejtekhelyeit és valósággal sérthetetlenek voltak. Nem is tudtak velük mit kezdeni a babiloniak. De, sajnos, a sereget útjáról eltéríteni nem tudták.

Hűvös őszi estén érték el Jeruzsálem falait. A védelmet hónapokon át szerveztem. Mindenki, aki csak mozdulni tudott, dolgozott. Kijavítottuk a város falait. Ahol gyengének találtam, megerösíttettem. A két fal szilárdan állt. Az északi oldalon, a templom mellett megmagasítottuk a falat. Ez volt a város leggyöngébb pontja. Itt a szemközti hegyekről szinte be lehet sétálni a városba.

Neriglissar hadserege vastagon gyűrűzött a város körül. Menekülésre már gondolni sem lehetett. A külvilágról és a babilon sereg hangulatáról úgy tudtunk csak hírt kapni, ha a földalatti folyosókat, alagutakat igénybe vettük. Ezekről csak nagyon kevesen tudtunk. A várfalakon elhelyezett embereim farkasszemet nézhettek az ellenséggel. Magam gyakran körbejártam és néha megmosolyogtam őket, amint egymásnak átkiabálnak, kérkedve a katonaerényekkel.

•

A támadás ősszel kezdődött. A mieinkben nagy volt a lelkesedés, de a hadi tudományokhoz keveset értettek. Neriglissar katonái bátrak voltak, de a hosszú ostrom megtörte harci kedvüket.

Rcdey Pál

SVÉDORSZÁG

A svéd kormány határozata értelmében engedélyezték egy karmelita kolostor felállítását Glumslöv-ben. Ez az első római katolikus kolostor Svédországban a reformáció ideje óta. Az engedélyt bizonyos megszorításokhoz kötötték. Szerzetesi fogadalmat csak 25.' életévüket betöltött nőknek szabad letenniök. A rendből való kiválást nem szabad megakadályozni. A hatóságok bármikor meglátogathatják és ellenőrizhetik a kolostor életét és ennek érdekében közvetlenül is tárgyalhatnak a kolostor bármelyik lakójával.

Á LEGDRÁGÁBB BIBLIA

A világ legnagyobb és legritkább bibliája az 1514/17- ben a spanyol Alcalá városban (római nevén Complutum) nyomtatott több nyelvű biblia. Négy oszlopban héber, görög, latin és káld nyelven nyújtja a biblia szövegét Fél évszázaddal a könyvnyomtatás feltalálása után nyomtatták és fontos megjegyeznünk vele kapcsolatban, hogy elkészítésén a keresztyén tudósok együtt dolgoztak a zsidó tudósokkal. Most arról értesülünk, hogy ezt a bibliát a londoni Lambeth-Palota

könyvtára 2000 fontért vásárolta meg.

Második kiadásban megjelent

Dr. Luther Márton KIS KÁTÉJA

Kapható: a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puskin u. 12.

Ára: 3 forint.

KERESZTYÉN

ÉNEKESKÖNYV

Egész vászonban 40,— Ft Műbőrben 50,— Ft

Kapható a Sajtóosztályon, Budapest, VIII. Puskin u 12.

Milyen kérdések foglalkoztatják jelenleg az Egyházak Világtanácsát?

Az európai evangélikus sajtószolgálat munkaköre felkereste Genfben az Egyházak Világtanácsát s ebből az alkalomból az Ökumene főtitkára, dr. Visser’t Hooft beszámolt az Ökumene munkájáról és feladatairól. Beszélt a New Delhi-i világgyűlésről, annak méreteiről és nehézségeiről. Az Egyházak Világtanácsa és a Missziói Világszö- vétség egyesítéséről. Nyilatkozott a főtitkár az Egyházak Világtanácsa javasolt új hitvallásos alapjáról.

Részletesen nyilatkozott az orosz orthodox egyház felvételi kérelméről az Egyházak Világtanácsába.

A katolicizmussal kapcsolatban bizonyos klímaváltozásról beszélt a főtitkár. Olyan megbeszélésekre kerülhetett sor, amilyenekről eddig nem lehetett szó és még hozzá olyan országokban, mint Olaszország és Észak- Amerika. Ezek a megbeszélések az egész helyzetet nem változtatják ugyan meg, de lehetőséget adnak a tárgyaló felek kölcsönös megismerésére. Elsősorban a hivatalos álláspontban nem lehet változásokat felfedezni s ezen a tényen az a körülmény sem változtatott, hogy XXIII. János pápa külön titkárságot szervezett a keresztyén egységgel való foglalkozásra. De öt katolikus megfigyelő Új Delhiben jelen lesz.

Beszélt Visser’t Hooft az atomfegyver-kísérletek újra megkezdéséről s emlékeztetett arra, hogy az Egyházak Világtanácsa már korábban állást foglalt a kísérletek beszüntetése mellett és most lelkiismeréti okok miatt kellett újból megszólalniok.

S végül egészen röviden megemlítette a Berlin-kérdést is, mivel ez a Németországi Evangélikus Egyház egysége szempontjából rendkívül fontos.

» ® *

Mint az Egyházak Világtanácsának a tagegyháza örömmel értesülünk a főtitkár beszámolójából arról, hogy

az Indiában tartandó világgyűlés méreteiben és a résztvevők száma szerint sokkal „reprezentatívabb” lesz, mint az amsterdami (1948) és evan- stoni (1954) világgyűlések. Igaz ugyan, hogy mi főleg tartalmában szeretnénk, ha az Űj Delhi-i világgyűlés minden eddigit felülmúlna. Hiszen a világ keresztyénsé- gének a problémái és létkérdései azóta sok-sok keresztyén nemzetközi összejövetelen kerültek megvitatásra és összegeződtek nagyon fontos döntésekben és határozatokban. Legutoljára Prágában, az Első Keresztyén Béke-Vi- lággyűlés már a nevében is jelezni akarta, határozataiban pedig nagyon őszintén mutatott rá a mai keresztyén embert létében érintő kérdésekre s egyúttal az utat-mó- dot is feltárta, amelyen járnunk kell. Aligha kerülhető el Üj Delhiben, hogy az Egyháziak Világtanácsa szembe nézzen kérdésekkel, amelyek Evanston óta a döntésig értek.

A katolicizmussal kapcsolatban az Egyházak Világtanácsa részéről történtek olyan lépések az elmúlt két esztendőben, amelyeket mi nem tudtunk helyeselni. Mi soha nem fogjuk útját állni az olyan törekvéseknek, hogy protestáns és katolikus hívek jó egyetértésben dolgozzanak saját hazájuk felvirágoztatásán és az emberiség nagy kérdéseinek a megoldásán. De azzal sohasem tudnánk egyet érteni, hogy az Egyházak Világtanácsa a politikai katolicizmussal teremtsen kapcsolatokat, amelyek révén akar- va-nemakarva belesodródnék abba a hidegháborúba, amelynek célja a Kelet ellen indítandó kereszteshadjárat. Ezt a célt szolgálja az egység kérdésének a fölvetése is a Vatikán részéről.

Csak helyeseljük és minden vonatkozásban támogatjuk az Egyházak Világtanácsának minden pozitív megnyilatkozását az atomfegyver- kísérletekről. Végtelenül sajnáljuk azonban, hogy egyrészt egyetlen elismerő szava sem volt akkor, amikor annak idején a Szovjetunió egyoldalúan beszüntette a kísérleteit. Másrészt mélységea hallgatásba burkolódzott, amikor a nyugati hatalmak katonai szövetségének (NATO) egyik tagja, Francia- ország, egymás után robbantotta nukleáris bombáit a> Szaharában s többek között ezzel is arra kényszerítette Nyugat a Szovjetuniót, hogy saját védelme érdekében újból megkezdje kísérleteit.

Meglep azután bennünket, hogy az Egyházak VUágtaná- esát a Berlin-kérdés miatt csak a Német Evangélikus Egyház egységének a kérdése foglalkoztatja. A ma meglevő feszült nemzetközi helyzetnek egyik legfőbb kórokozója éppen a Nyugat-Berlin- ben kialakult egészségtelen helyzet. És sajnos hozzájárultak ehhez bizonyos nyugatberlini és nyugat-németországi egyházi körök is. Amikor ma a világ politikusai minden erejüket megfeszítve igyekeznek Nyugat-Berlin kérdésében megegyezni és a jelek szerint erre minden reményünk meg is van, furcsának találjuk, hogy az Egyházak Világtanácsának a főtitkára csak egyik, ha nem is lényegtelen, vonatkozását említi meg a Berlin-kérdés- nek!

S végűi nagyon szerettünk volna valamit hallani ax Ökumene álláspontjáról a gyarmati kérdésben. Éppen azon a ponton, amikor a fő-, titkár a Missziói Tanács egye* sülöséről szól az ökumené- vel Ma senki sem lehet érdektelen szemlélője annak, hogy a gyarmati uralmai, fenntartani akaró fehér ember hogyan gyilkolja az afrikai négereket, csak azért, mert ezek szabadok akarnak lenni és saját sorsuk, nemzeti életük irányítását a kezükbe akarják venni. Már csak arra gondolva is, hogy a világgyűlés Indiában, egy volt gyarmati országban és nem fehér emberek hazájában lesz, sokat várunk az Egyházak Világtanácsátöl a gyarmati kérdésben.

’ ■ ■ ■ -V.'- tyj;

CIKKÜNK VISSZHANGJA

Olvasóinktól feltűnően sok hozzászólás érkezett a „Különös püspöki nyilatkozatok” című cikkünkre.

A beérkezett levelek közül egyik különösen is figyelemre méltó és ebbe a rovatba kívánkozik. Olvasónk mélységesen felháborodik Lilje püspök nyilatkozatai miatt. Maradéktalanul egyetért az Evangélikus Élet szerkesztőségi cikkének minden megállapításával és azokat magyar szempontból részletezve nem éppen kedvező véleményt mond a nyugatnémet evangélikusok vezetőinek a teológiai és politikai manőverezéséről olyan időben, amikor „minden szó, minden mozdulat és minden tett többszörösen esik latba”.

Olvasónk levele különösen is fontos azért, mert felhívja a figyelmünket D. E. Wilm bielefeldi egyházi elnöknek (a mi fogalmaink szerint püspöknek) Lilje nyilatkozataival kapcsolatos válaszára, amely meglepően egyezik cikkünk megállapításaival s amelyre az Evangélikus Élet csak azért nem tért ki, mert a válasz teljes szövege csak később jelent meg a különböző egyházi lapokban:

„Érdekessé akkor válik Wilm nyilatkozata, amikor arról beszél Lilje püspök, hogy valaki elhamarkodottan puskát fogjon-e kezébe a Német Demokratikus Köztársaságban, vagy sem. Erre mondja Wilm elnök: „azért kínos (ez a mondat), mert végtelenül komoly és feszült helyzetben beszél (Lilje) az ellenállásról ilyen hangnemben, mintha mint 1848-ban a barikádokra kellene mennünk és egy kicsit lövöldözgetnünk kellene. Mintha hidegen hagyhatna bennünket az a kérdés, hogy „puskát fogunk”-e vagy sem! S az ebben a borzalmas, a megdöbbentő —■ hiszen mögötte háború, mészárlás, kivégzés, páncélos-csata, atomháború és sok minden van —, hogy mindezt olyan kívánatossá teszi, mintha csak valami ártatlan lövöldözésről és forradalmiaskodásról volna szó.”

A dolog lényegét illetően azonban azt világosan kimondta Lilje, hogy ha „nem is elhamarkodottan”, de megfontoltan megvan a joga a „Keleti-zónában” élő keresztyénnek, hogy a mai politikai helyzetben „aktív ellenállást” tanúsítson.

„S erre ezt kell mondanom: Nem! Nem! Nem! Ezt nem lett volna szabad kimondania a német evangélikus egyház tagjának és ezt nem is lehet ennyiben hagyni! Ellentmond ez mindannak, amit az Egyesült Evangélikus Egyház (a reformátusokat is beleértve!) és az Egyesült Evangélikus—Lute- ránus Német Egyház teológiai szempontból kimondott a keresztyén ember életéről az ateista világban és kommunista társadalomban. ... Mintha csak azt kívánná tőlük, hogy az ötödik hadoszlop szerepét játsszák, amiről a Német Demokratikus Köztársaságban nem lehet szó.”... „Bele akarja vinni őket abba a keresztes- hadjárat-ideológiába, amelyről Nyugat-Németországban annyit beszélnek, amit azonban mi radikálisan elutasítunk. Véleményem szerint nekünk, nyugatnémet Keresztyéneknek nincs jogunk ahhoz, hogy a Német Demokratikus Köztársaság keresztyénéinek az ellenállásáról beszéljünk. De elsősorban tilos erről valamit is mondani a televízióban.”

Hálásak vagyunk Wilm prásesnek ezért a nyilatkozatáért. Más múltból tanulva és a jelent nyugatról nézve mondja azt, amit a mi lapunk üzent Liljének. Arra kérem lapuk szerkesztőit, hogy a jövőben is szeressék az igazságot Akkor is, ha ez nem mindenkinek kedves. Akkor is, ha ez sok egyházi vezetőnek kínos. Mert evangélikusnak lenni — a speyeri birodalmi gyűlés óta — azt jelenti, hogy „protestálnunfe kell” minden tévtanítás ellen. Minden ellen, ami teológiailag kozervatív, politikailag pedig meghaladott.”

Olvasónk jól látja, hogy Lilje püspökkel sem teológiailag, sem politikailag nem tudunk egyet érteni. Megdöbbentő, hogy Lálje lapja, a Son- tagsblatt, az utóbbi hetekben mennyire gyűlölködő hangon ír a népi demokratikus országok minden lépéséről, amelyeknek az a célja, hogy tárgyalások kezdődjenek Kelet és Nyugat között, hogy megoldódjék a német kérdés és Nyugat-Berlin problémája.

Ezért nem hallgathatjuk el azt a véleményünket, hogy Lilje és a hozzá hasonló gondolkodású emberek egyházi szempontból is helytelen úton, járnak, amikor politikai szempontból a hidegháborús propaganda szolgálatába lépnek és a melegháborút készítik elő.

A KATOLIKUS EGYHÁZ AFRIKÁBAN

Guinea fővárosának, Conak- rynak, érsekét kiutasították Guineából, mert tiltakozott az iskolák (legtöbbjük katolikus missziói iskola) államosítása ellen. Sekou Touré államelnök röviddel utána azt a nyilatkozatot tette, hogy kormánya „afrikaivá” akarja tenni a katolikus egyházat és a jövőben csak afrikaiak lehetnek prelátusok Guineában.

•

A ROMÁNIAI ORTHODOX EGYHÁZ SZENT SZINÖ- DUSA

ez évi, Bukarestben tartott ülésén elkötelezte magát, hogy megkettőzi a világbéke megőrzésére irányuló törekvéseit;