Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-10-08 / 41. szám

Hálaadó istentisztelet Békésen A gyülekezeti jubileumi ün­nepélyek mindig jó alkalmak arra, hogy a gyülekezet fele­lős vezetői és tagjai komolyan szembe nézzenek a múlt hi­báival és örömeivel és nyitott szemmel nézzenek előre is. Ez történt szeptember 17-én a békési gyülekezetben is, amely fennállásának negyedszázados jubileumát ünnepelte. A gyü­lekezet önállósulását 1936-ban mondották ki. Tagjai a békés­csabai, a kondorosi, a mező- berényi és más nagyobb gyü­lekezetekből toborzódtak. A gyülekezet az elmúlt 25 év alatt egyre jobban megerősö­dött. Imaházat és lelkészla- tfeást szereztek, és a szolgálat­ikat is egyre tervszerűbben vé­gezték a lelkészek. Nemcsak Békésen, hanem a hozzátar­tozó szórványgyülekezetekben is —, többek között Bélme­gy eren — hangzott Isten igéje. A gyülekezet első lelkésze id. Abaffy Gyula volt, aki jó munkát végzett Jelenlegi lel- 1 késze, Gabányi Géza, hűsége­I sen végzi szolgálatát, nemcsak Békésen, hanem a szórványok­ban is. A 25 éves jubileum alkal­mával felkereste a békési gyü­lekezetét Káldy Zoltán püspök és prédikált az ünnepi isten­tiszteleten. Az istentiszteletre ■a szórványokból is többen el­jöttek, és együtt ünnepeltek áz anyagyülekezet tagjaival. 'A püspök az Efezusi levél 4, 15—16 verse alapján a gyüle­kezet Jézus Krisztusban való növekedéséről beszélt. Többek pcözött ezeket mondotta: A békési gyülekezet 25 év alatt számban kétségtelenül megnövekedett. Bármennyire örvendetes a külső növekedés, fontosabb az a kérdés, hogy belsőleg is növekedett-e ilyen arányban a gyülekezet? Pál apostol az Efezusi levélben arra intette a levél olvasóit, bogy „mindenestül fogva nö­vekedjünk Abban, aki a fej, ft Krisztusban". Krisztusban növekedni pedig elsősorban azt jelenti, hogy egyre job­ban megismerni Krisztust Megismerni azt a Krisztust, l»fct nem önmagának élt, ha­nem az emberekért és ennek legfőbb bizonyságát a golgotái kereszten adta. Megismerni azt a Krisztust, aki nemcsak Isten és az emberek között vert hidat, hanem ember és ember között is. Megismerni azt a Krisztust, aki nem egy kis szűk körért, a „kegyesek” köréért halt meg, hanem az egész világért és az egész em­beriségért. Megismerni azt a Krisztust, aki „megtisztelte” és magasra emelte az emberi életet, amikor ő maga is em­berré lett és áldozatos halá­lával ezt az emberi életet megszabadította a bűn hatal­mából. Megismerni azt a Krisztust, aki könyörületes Volt és irgalmas szívű. Ebben a Krisztusban kell növeked­nie a gyülekezeteknek és nem abban a „krisztusiban, akit sokszor maguk alkotnak ma­guknak egyes gyülekezeti ta­gok, akiről azt gondolják, hogy csak a gyülekezet tag­jaiért halt meg és támadott fel éspedig azért, hogy nekik legyen „lelki csendességük” és üdvösségük. Ha a gyülekeze­tek az igazi Krisztusban nö­vekednek, akkor másképpen néznek Istenre, a világra, az emberekre és azokra a prob­lémákra, amelyek ma vajúd­nak szerte a világon. A Krisztusban való növeke­déssel együttjár a szeretetben való növekedés is. A gyüle­kezetnek a Krisztusban való növekedése nem valami titok­ban tartható dolog, nem is abban nyilvánul meg elsősor­ban, hogy hangosabban mond­juk az istentiszteleten az Apostoli Hitvallást, hanem mindenekelőtt abban, hogy jobban és igazabban szeretjük az embereket, hűségesebben állunk mellettük és szorgal­masabban segítünk nekik. A szeretetnek meg kell nyilvá­nulnia az üdvözítő evangé­lium továbbadásában is, de nemcsak abban. Hanem ab­ban is, hogy életük minden kérdését magunkévá tesszük, és ott nyújtunk segítő kezet, ahol arra éppen szükség van. Ebből a szeretetszolgálatból egyetlen gyülekezeti tag sem vonhatja ki magát, mert min­denkire rábízatott valami szol­gálat, amit neki kell elvé­geznie. Ma el kell végez­nünk azokat a szolgálatokat is, amelyek az egész emberi­ség békéjét, a népek békés egymás mellett élését viszik előre. Senki se higgye, hogy ez csak a nagy államférfiakra tartozik. Ebből a munkából a keresztyén gyülekezet min­den tagjának ki kell vennie a részét. Erre segítse Isten a békési gyülekezetei is — fe­jezte be prédikációját a püspök. Az istentisztelet után Káldy Zoltán püspök a presbiterek­kel folytatott megbeszélést a gyülekezet problémáiról. Az ülésen Gregor György egyház­ügyi főelőadó is részt vett. Délután a püspök felkereste a bélmegyeri szórványgyüle- kezetet és ott is igehirdetéssel szolgált. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának nagygyűlése Letartóztatták Collins kanonokot Olvasóink lapunk hasábjain már többször találkoztak a neves békeharcos, angol lel­kész; Collins kanonok nevé­vel. Legutóbb egyike volt a Prágai Keresztyén Béke- Világgyűlés főelőadóinak. Nemrégiben Londonban Col­lins kanonokot letartóztatták. Mi volt Collins kanonok „bűne”, amiért börtönbe kel­lett őt vetni? Résztvett abban a nagy tö­megmegmozdulásban, mely a szeptember 17-i vasárnapról hétfőre virradó éjszakán tíz­ezer londoni ülősztrájkjával tiltakozott az atomháborús politika ellen és a nyugat- berlini kérdés békés megol­dása érdekében. A rendőrség akkor 1314 személyt tartózta­tott le, köztük John Collinst, a „kampány a nukleáris le­fegyverzésért” mozgalom el­nökét, John Osborn írót és sok más neves személyisé­get. Collins letartóztatásával kapcsolatban is az történt, ami a polgári rendszerű álla­mokban már olyan megszo­kott, mikor lelkészeket azért tartóztatnak le, mert azok síkraszállnak a békéért és a szociális haladásért: egyházi vonalon is kampányt indíta­nak ellenük. A polgári bíró­sági apparátusnak nyilván szüksége van az ilyfajta el­járásra a célból, hogy csök­kentse azt a kellemetlen ha­tást, amit a „keresztyén Nyu­gaton” kiválthat egy lelkészi személy letartóztatása. Köztudomású, hogy Collins kanonok tiltakozott dr. Stop- ford londoni püspökké válasz­tása ellen. Ez pedig azért tör­tént, mert Collins kanonok nem felejtette el, hogy dr. Stopford volt az a „jeles” egyházi férfiú, aki 1958-ban egy konferencián megdöbben­tően reakciós kifejezéseket tett­Collins nemcsak Stopford személye miatt tiltakozott annak püspökké választása ellen, de tiltakozását fejezte ki a londoni püspökválasztás módozatait illetően is. A püspökválasztás szabályzata ugyanis még a XIV. század­ból származik. E szabályzat szerint a Szent Pál székes- egyház nagy káptalanja jogo­sult ugyan megválasztani az új püspököt, de ennél a „vá­lasztásnál” csak az a jelölt jöhet számításba, akit a Ko­rona a miniszterelnök előter­jesztése alapján jelöl. Collins már ezért is e választási el­járás ellen fordult, de külö­nösképpen mégis azért, mert ezt a „választást” még mindig úgy határozták meg, mint amely „a Szentlélek vezetése alatt áll”. Mint az „Observer” augusztus közepén közölte, Collins ily módon „önmagát helyezte törvényen kívül”. Az angol rendőrségi appa­rátus nyilván ezt a tényálla- dékot használta fel arra, hogy végre Collins ellen eljárhas­son és őt őrizetbe vehesse. A teljesség kedvért közöl­jük, hogy a „Church of Eng­land Newspaper” augusztus végén jelentette, hogy Lon­donban közben feladták a ré­gi gyakorlatot, hogy „a püspökválasztás alkalmából a Szentlélek segítségéért imád■ kozzanak". Olyan simogatóan meleg a napfény, mintha nyári délelőtt tenne, pedig már ősz van. Az llUoi úti klinikák előtt sár­guló akácokat kerülget a sze- Ud szeptemberi szél. Jól esik járni az utcán ezen • napfényes, meleg délelőttön. Azt hiszem, más is így van vele, mert szinte tele van em­berrel az utca. És egészen különös, mintha ma ^ nem is sietnének annyira, mint más­kor. Persze ilyenkor ősszel már drága minden napsugár is minden napfényes óva kii- Iön ajándék. Ez a békés csend mosolyog • járdaszigeten is, ahol min­denki a maga villamosára Vár. Ott állunk a napsugárban és csodák csodája, most nem sietünk. Senki sem rohanja meg a villamost, sőt vannak, akik „kihagynak” egy-egy ko­csit, hogy tovább élvezhessék ezt a külön nyaralást. Annál különösebb, hogy eb­ben a nyugodt és békés világ­ban valaki izgatottan feszeng a megállónál. Alacsony néni toporog a járdasziget végén. Nagyon idős már. A haja hófehér, a keze remeg, a szemén vastag lezemüveg. Láthatóan rendkí­vüli nyugtalan. Megszólítom. — Tessék csak nyugodt len- ki. mindjárt jön a villamos, tiányasra tetszik várni? tyj'S-xih' U tfoÜMt — A 42-esre — feleli ő na­gyon izgatottan. — Kelenföld­re szeretnék menni a kis unokákhoz. Ma délután men­nek iskolába, most biztosan otthon vannak. Olyan rég nem láttam őket az otthonuk­ban. Most olyan szép az idő, hogy én is elhatároztam ma­gam erre az utazásra. •— Utazásra?! — kérdem tőle csodálkozva. Hiszen Ke­lenföld ide csak pár percnyi út. — Igen, de én nem szok­tam utazni. És úgy félek. Egy­szer a tolongásban nagyon megütöttek a villamoson. Az­óta még a felszállástól is re­megek. Megnyugtatom, hogy én majd segítek. — Tessék csak nyugodtan várni! Én ugyan másik villa­mosra szállók, de addig el nem megyek, amíg fel nem segítem. Közben megérkezik a villa­mos. A 42-es! Amelyik majd Kelenföldre az unokákhoz vi­szi el a Nénit. Az izgalom az öreg néni elfáradt életében a tetőpont­hoz ér. Két leszálló utas után bele­karolok a nénibe. Érzem, mi­lyen riadtan, mennyire re­megve próbál fellépni. De nem megy. Az izgalomtól alig van ereje. Átkarolom és most már két kézzel segítem. Bi­zony szóval is biztatni kell. — így! Még egy kicsit és aztán fent vagyunk! Fiatal leány áll a peronon. Látja a felszállás küzdelmeit és fentről segíti felszállni a nénikét. Kedvesen, mosolyog­va, szinte „átveszi” tőlem. Én visszalépek, de hallom a csodálkozását, amivel oda­szól a barátnőjének. — Nézd! Nem is a hozzá­tartozója! A villamos lassan megindul, de a leány még hallja, amint félhangosan búcsúzom tőlük: — De igen! — Mindenki a „hozzátartozónk”! A leány mosolyog és int. hogy értette. Aztán gyöngé­den leülteti a kocsiban a né­nikét. Aztán mintha mások is megértették volna, az embe­rek egyszerre kedvesek lesz­nek, megértők és aztán mind nyáján megyünk tovább, mint akik utasokból hozzátartozók lettünk. Bizony régen volt ilyen szép az ősz az Üllői úti fák alatt. Friedrich Lajos Szeptember 21-én, délelőtt 11 órakor zsúfolásig megtelt a budapesti Református Teo­lógiai Akadémia díszterme. A Magyarországi Egyházak Öku­menikus Tanácsának nagygyű­lésére gyülekeztek portestáns egyházaink lelkészei, presbite­rei és hívei. Nemcsak Buda­pestről, de vidékről is számo­sán jöttek. Megjelent a nagygyűlésen az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében OH Károly el­nök, Veres Pál osztályvezető és Grnák Károly csoportve­zető. A Német Demokratikus Köztársaság nagykövetségét Siegfried Hienzsch, a nagykö­vetség első titkára képviselte. A „Jövel Szentlélek Úr­isten” eléneklése után D. dr. Vető Lajos püspök olvasott igét és imádkozott. Elnöki megnyitót dr. Bartha Tibor püspök tartott. Köszöntötte nagygyűlés vendégeit, gyülekezetét, elsősorban is azonban D. M. Mitzenheim thüringiai tartományi püspö­köt és munkatársait. Méltatta D. M. Mitzenheim püspök munkásságának jelentőségét egyházkerültében: Thüringiá ban, a Német Demokratikus Köztársaságban és látogatásá­nak jelentőségét hazánkban. Szavaiból a nagygyűlés részt­vevői elé rajzolódott D. M. Mitzenheim püspök egyéni­sége és szolgálata. Ez, az im­már több mint tizenötéves püspöki szolgálat a német nép életének egyik legtragi­kusabb történelmi pillanatá­ban kezdődött. A thüringiai tartományi egyház volt az első, amely az új német állam­ban, a Német Demokra­tikus Köztársaságban ke­reste a jó viszony kiala­kítását a szocializmust építő új államrendszer és az egyház között. Mun­kálta az egyház szolgála­tában való megújulást és segítette a bek eszerető, re- vansvágytól mentes és így Európa békéjét is biztosí­tó új Németország kiala­kítását. Nem utolsósorban D. M. Mitzenheim püspök fáradozá­sainak is az eredménye az 1958. július 21-i Kommüniké, az a dokumentum, mely el­ső látható jele volt annak, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban élő evangéli­umi egyházak felismerték, hogy „o nekik adott eszközök­kel a népek közötti békét szolgálják és ezért elvileg is egyetértenek az NDK és an­nak kormánya béketörekvé­seivel.” Így vált középpontjává a thüringiai tartományi egy­ház az NDK egyházai el­igazodásának az új társa­dalmi rendben és D. M. Mitzenheim munkássága így vált példamutatóvá az egész németországi egy­ház számára is. Nagyra értékeljük D. M. Mitzenheim munkásságának azokat a vonatkozásait is, melyekkel egyéb konkrét vi­lágpolitikai kérdésekben fog­lalt példamutatóan állást, sík- raszállva „a nemzetek között fennálló bizalmatlanság csök­kentéséért és a légkör megja vitásáért”. Ez a világért érzett felelős­ség mutatkozik meg abban az ökumenikus szolgálatban, hogy Mitzenheim püspök új­fajta testvéri kapcsolatokat szorgalmaz a keleteurópai nagy és kis népek egyházai­val. Ezért utazott a Szovjet­unióba, tett látogatást leg­utóbb a Román Népköztársa­ságban, jelenleg a Magyar Népköztársaságban és készül innét a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba. Nagyra érté­keljük hogy a Prágai Keresz­tyén Békekonferencia tagegy­házainak békéért végzett munkáját a thüringiai tarto­mányi egyház kezdettől fog­va nagy szeretettel és megér­téssel támogatta. Igaz örö­münkre szolgált, amikor 70. születésnapja alkalmából el­nyerte a Német Demokratikus Köztársaság legmagasabb ki­tüntetését, a Haza Arany Ér­demrendjét. D. M. MITZENHEIM PÜSPÖK ELŐADÁSA Dr. Bartha Tibor püspök szavai után D. M. Mitzenheim thüringiai tartományi püspök emelkedett szólásra. „örülök, hogy most Itt is megállapíthatom azt, hogy né­peink és egyházaink között baráti kapcsolat van. Mostani látogatásunkra úgy gondol­tunk, hogy ez azzal a céllal jött létre, hogy a baráti kap­csolat közöttünk mégj óbban elmélyüljön és megszilárdul­jon. A keresztyének, akik az NDK-ban, vagy Magyarorszá­gon laknak, egy nagy család­hoz tartoznak, a hitnek, a re­ménységnek és a szolgáló sze­retetnek ereje által” — mond­ta előadásának elején a püs­pök. Ezután arról szólt, hogy milyen kísértései és nehézsé­gei voltak Németországban az egyházi szolgálatnak. A né­metországi egyházak állam­egyházak voltak, 1918-ig a hercegek egyúttal a legfőbb püspökei is voltak az egyház­nak. Az állam oltalmazó őri' zete alatt állottak. Ennek le' hettek előnyei, de megvoltak sötét árnyai is. Például az, hogy az emberek az egyház­ban könnyen érezhették ma­gától értetődőnek az egyház szolgálatát. Amit pedig magá­tól értetődőnek érez az ember, az iránt könnyen válhat közö­nyössé is. A nemzeti szocializmus ide je alatt is súlyos nehézségek­kel és kísértésekkel küzdött az egyház Németországban. 1945 után a Hitvalló Egy­háznak a vezető személyisé­gei vették át a tartományi egyházak vezetését Háláját fejezte ki a püspök az NDK kormányának azért, hogy biz­tosítja a teret az egyház és az egyház igehírdetői szolgá­lata számára. Ábrahám és Abimélek pél­dájával szemléltette, hogy az egyháznak léte érde­kében szüksége van olyan államhatalomra, mely szá­mára oltalmat, békességet és nyugalmat ad, hogy így végezhesse szolgálatát. „Ezért nékünk az volt a törekvésünk, hogy az ál­lam részéről és az egyház részéről kiküldött képvi­selők között folytatott megbeszélések által nor- malizáljuk az állam és az egyház közötti viszonyt. Ezeknek a tárgyalásoknak eredményeképpen jött lét­re az 1958. július 21-i Kommüniké.” „így na­gyon hálásak vagyunk azért, hogy az állam a mi számunkra, szolgála­tunkra a teret minden időben biztosítja... A fel­adatunk most már az, bogy igazi keresztyén élettel töltsük be ezt a nekünk adott teret... A politikai döntések az ér­telem szerint történnek ... ... határozottan síkraszál- lunk minden emberies ügy mellett, így a népek meg­békélése, a saját népünk és a világ békéje érdeké­ben. Es itt az egyháznak, mint a megbékélés hirde­tőjének különösképpen fontos szolgálata van” — mondotta többek között előadásában D. M. Mitzen­heim tartományi püspök. Az előadást hozzászólások követték Dr. Bartha Tibor püspök volt az első felszólaló. Fel­szólalásában egyetértését fe­jezte ki: 1. hogy a mai egyházi nem­zedék döntő feladata a szol­gálat, az egyház útjának meg­találása, 2. hogy a szolgálat fogalma nem szűkíthető csak valami egyházi cselekménynek a folytatására, sokkal mélyebb dolgokról van szó: Isten pa­rancsának engedelmeskedve, részesedni abban, amit Krisz­tus cselekedett, ez pedig szol­gálni az ember javára, 3. hogy az ember javára való szolgálat ma egyik pon­ton éppen a határozott állás- foglalás, hogy a világháború konzekvenciáit le kell vonni. Ez azt is jelenti, hogy mi nem vagyunk arra hivatva, hogy a tásadalom vezetőinek kezéből kivegyük az irányí­tást, de a társadalom törek­véseit minden tőlünk telhető erővel támogatni kell. Minden tőlünk telhető erővel támogat­nunk kell a német újrafel- fegyverkezés elleni küzdelmet és minden tőlünk telhető erő­vel támogatnunk kell egy új, békességes német köztársaság felépítését. D. M. Mitzenheim előadó« sához dr. Ottlyk Ernő és 6é- kefi Benő teológiai akadémiai dékánok szóltak még hozzá« Ezután Szamosközi István püspök terjesztett határozali javaslatot a nagygyűlés elé. A nagygyűlés a javaslatot ha­tározattá emelte. (Lapunk más helyén teljes terjedelem­ben közöljük). Káldy Zoltán püspök emel­kedett szólásra és kegyelettel emlékezett meg Muraközy Gyuláról, az ökumenikus Ta­nács augusztus 31-én elhunyt főtitkáráról. Káldy Zoltán püspök előadása és az imád­sága után dr. Bartha Tibor elnök a nagygyűlést berekesz­tette és a nagygyűlés gyüleke­zete együtt énekelte közös szép énekünket: „Dicsérd én lelkem a dicsőség örök Kirá­lyát’”. IMÁDSÁQ Örökkévaló szent Isten, hálát adunk Neked és dicsőítünk Téged minden időben, mert Te jó vagy és a Te irgalmasságod örökké megmarad. Magasztalunk Téged önmagadért most és minden időben. Hálával áldjuk nevedet különösen is azért, hogy Jézus Krisztusban kinyilatkoztattad magadat s így irgal­mad és szereteted feltárulhatott előttünk is. Hálát adunk, hogy kegyelmesen alkalmakat adsz nekünk, amikor az egymásközti testvérszeretet örömét és boldogságát tapasztalhat juk. Köszön­jük, hogy ilyen kegyelemben részesítesz bennünket a gyász és a fájdalom idején is, amikor jóbarátot, hűséges munkatársat siratunk, aki a minden halandók útján eltávozott tőlünk Hoz­zád az örökkévalóságba. Legyen Tiéd a hála vigasztaló atyai szereteteknek azért a jeléért, hogy most a reformáció szülő­földjéről kedves követet vezéreltél hozzánk, aki hazájában is és más országokban is kedves az ő békeszolgálatáért. Add, hogy mostani együttlétünket tegye áldotta az ő közöttünk való tartózkodása, szava, bizonyságtétele, tanítása és intelme, hogy így abban a testvériségben tudjunk erősödni, amelyben nem a pogány uralomvágy rak bilincseket embertársaira, hanem amelyet az egymásért való szeretetszolgálat tesz áldottá. Iste­nünk és Atyánk, a Te sokféle nyelvet és népet egy szeretetbeb és egy hitben egyesítő Szentlelkeddel légy most közöttünk. Jé­zus Krisztusért könyörgünk, aki életét adta sokakért, érettünk is váltságul. Ámen. (Elmondotta D. dr. Vető Lajos püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának nagygyűlésén, 1961. szep­tember 21-én) Második kiadásban megjelent Dr. Luther Mártim KIS KÁTÉJA Kapható: a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puskin u. 12. Ára: 3 forint. Oj kiadósban megjelent a Lelkészt szolgálati napló Ára 11. — Forint Kapható a Sajtóosztályon Budapest. VIM. Puskin ts. 12. 4 1 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents