Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-09-17 / 38. szám
AZ ISTEN TISZTELETE VASÁRNAP REGGEL. Aranysugárral ragyog a nap a kék égen. Harangszó száll a magasból; mintha maga az égbolt nagy üvegharangja szólna. Ünneplőbe öltözött emberek igyekeznek mindenfelől a fehérfalu kis templomba. Mennek az istentiszteletre. Istentisztelet: szép szó. Csak jól meg is értsük, mit jelent. Mert félre is lehet érteni, még hozzá nagyon. Megyünk az istentiszteletre, ez mindenekelőtt nem azt jelenti, hogy: meglátogatjuk az Úristent, megtiszteljük a látogatásunkkal. Hiszen Isten — amint azt annak idején Pál apostol is mondotta az athénieknek — „nem lakik kézzel csinált templomokban. Emberi kéz szolgálatára sem szorul, mintha valami nélkül szűkölködnék.” Nincsen tehát arra sem szüksége, hogy mi valamiféle tiszteletadásban részesítsük, tisztelegjünk színe előtt, megtiszteljük jelenlétünkkel. Bizony nem mi teszünk szívességet azzal Urunknak, hogy elmegyünk a templomba „Istent tisztelni”. Inkább nekünk van nagyonis szükségünk array hogy Isten szóljon hozzánk, szóba ereszkedjék velünk s mi is feltárhassuk előtte szívünket, elmondhassuk kéréseinket, hálaadásunkat. Mert erről van szó az isten- tiszteletben. Legtalálóbban nagy reformátorunk, Luther határozta meg, hogy mi az istentisztelet, 1544. október 4-én a torgaui vártemplom felszentelésekor mondott prédikációjában: „A mi Urunk szól hozzánk szent igéjével, mi pedig beszélünk vele imádsággal AZÉRT MEGYÜNK TEHAT ISTENTISZTELETRE, mert Isten hívott minket. Megszólított minket, szólani kíván velünk. Ezért egybegyűjt, ösz- szehív, így leszünk az ö népe. Mac az ótestamentom prófétái hirdették, hogy az Ür olyan Isten, aki szól, beszél övéihez — nem úgy, mint a néma bálványok. Éppen azért megyünk az istene tiszteletre, hogy meghalljuk azt, amit Urunk mondani akar. Mert Isten úgy rendelte, hogy épp itt és épp így akar hozzánk szólani: a prédikációban. Pál apostol egyszer ezt úgy mondotta, hogy „Isten jónak látta, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket” (L Korin thus 1,21). Dehát máshol és másképpen nem lehet hallani az Isten be- ezódét? — kérdezhetné valaki. Nem szólalhat meg Isten szívünk titkos mélyén, lelkiismeretünkben? Nem ékesen hir- deti-e az Ő dicsőségét a természet gazdag világa? Minden bizonnyal megteheti Isten, hogy mindezekben szóljon hozzánk. Megteheti — ha akarja. Világosan kijelentette azonban, hogy Ö kiválasztott és elhívott szolgáin keresztül akar szólani népéhez. így szólt Isten Izraelhez a próféták prédikációjában s az újtestamentomi gyülekezethez Jézus apostolainak igehirdetésében. Istennek ezt a kijelentett igéjét pedig sehol máshol nem találjuk megírva, mint a Bibliában. Ebből a Bibliából olvasunk fel az istentiszteleten minden prédikáció előtt, úgy is mondhatnék: ebből a Bibliából prédikálunk. Dehát — mondhatná ismét valaki — nem elég akkor az, ha valaki otthoni csendes magányában előveszi a Bibliát és olvasgat benne? így is meghallhatja Isten szavát! Bizonyára így is meghallhatja. Istennek azonban — az egész Szentírás tanúsága szerint — népe van, gyülekezete van. Amikor Ábrahámot elhívta, azt ígérte neki: nagy néppé teszlek. S valahányszor később is valakit elhívott Isten, ebbe az Ó népébe hívta el — Jézus .mennybemenetele után a keresztyén gyülekezetbe. Jézus azt ígérte tanítványainak, hogy ha ketten-hárman együtt vannak az <5 nevében, ott van közöttük. Ezért bármilyen áldott dolog is az otthoni, magányos bibliaolvasás, nem pótolhatja a gyülekezet közösségét, együttlétét az istentiszteletben. Itt kell megszólalnia élő beszédben, a prédikációban Isten igéjének. Ezért, amikor ezt mondjuk: „istentiszteletet tartunk”, le> gyünk tisztában azzal, hogy valójában nem mi „tartjuk” az istentiszteletet, vagyis az nem a mi emberi művünk, hanem Isten tartja a mi számunkra. Ö tartja úgy, hogy szói hozzánk igéjével s asztalt is terít az úrvacsora szentségében. Mindezekben pedig cselekszik is velünk, mert amikor Isten megszólal, akkor mindig .történik valami. Isten beszéde cselekedet s az Megismétlődően előfordul az, hogy a kolumbiai sajtó a protestánsokat kommunista- sággal és egyéb államellenes cselekményekkel vádolja. A „Revista Javerina” júniusi száma Jósé Francisco Corta jezsuita aláírásával „Az egyház ellenségei Latin-Ameriká- ban és kapcsolatuk a kommunizmussal” cikben sértő párhuzamba állítja a protes- tanizmust a kommunizmussal. Protestáns hatásra magyarázza az „erkölcstelen képek, szégyenletes fürdőruhák, igazságtalan bánásmódot a munkások és farmerek között, felelőtlen sajtó, az egyházi ünnepek (katolikus, Szerk.) elszíntelenedése, provokatív ruházkodás, a házasságkötés és születéscsökkenés” jelenségeit. A protestantizmus kapcsolata a kommunizmussal, állandó témája a katolikus személyiségeknek Kolumbiában és tipikus példája a vallásüldözésnek, amely 1948-tói 1959-ig 116 kolumbiai protestáns életébe került, 66 protestáns egyházközséget felszámolt és több mint 200 protestáns iskolát bezáratott. A konzervatív katolikus befolyás alatt álló kormánypárt részéről a rendőrök és katonák azt a tanítást kapják, hogy a protestánsokat mint a kommunizmus agitátorait kezeljék. A májusban megjelenő 68. számú kolumbiai egyházszövetség kőnyomatosa hírt ad arról, hogy 1961. május 23-án Arbolates-ban (Antioyuia tarGÖRÖGORSZÄG Teoklitosz athéni érsek tájékoztatása szerint a görög- országi egyház egy ökumenikus keresztyén konferenciai és tanulmányi központ létesítésének tervével foglalkozik. Ez az intézmény Athén környékén lenne azzal a hivatással, hogy kielégítse a Görögországba látogató külföldi teológusok és egyházi emberek érdeklődését az orthodox egyház iránt, és módot nyújtson, hogy az orthodox egyház életével és munkájával a helyszínen megismerkedjenek. A központ az Athén melletti Hymetus-on levő renovált bizánci kolostora szentség is, a keresztség, meg az úrvacsora. Isten tanít tanácsol, fedd, vigasztal, megvilágosít, megerősít, megörvendeztet, megbékít, vezet bennünket. S mindezt éppen az istentiszteletben cselekszi. ERRE A BESZÉDÉRE. CSELEKEDETÉRE FELELÜNK neki az istentiszteleten imádságban és énekben. Ez is hozzátartozik az istentisztelethez: az ember felelete, a visszhang, a válasz. Nem pusztába hangzó szó akar maradni Isten szava, hanem választ vár. Persze egész életünkkel kell válaszolnunk Istennek. Ezért szoktuk — helyesen — azt mondani, hogy legyen a keresztyén ember egész élete istentisztelet; vagyis hálás, engedelmes, örvendező, jő cselekedetekben gazdag válasz Isten igéjére. Magában a tulajdonképpeni istentiszteletben is elhangzik azonban ez a válasz. Kitárjuk szívünket Isten előtt s elmondjuk mindazt, ami a szívünkön van. Aggodalmunkat is, reménységünket is, kéréseinket és hálaadásainkat is. Megváltjuk hitünket és dicsérjük Isten szent nevét. ÍGY LESZ AZ ISTENTISZTELET BESZÉLGETÉSSÉ. Isten szól s mi válaszolunk, kérünk s Ö felel, bűnvallást teszünk s <5 feloldoz, megbocsátja bűneinket. Eleven párbeséd az igazi istentisztelet: az Ür találkozása népével, ahogyan egyik énekünkben is valljuk: „Itt az Isten köztünk .. Persze Istennel való beszélgetés az egyes keresztyén ember magányos imádsága, bibliaolvasása is. A gyülekezet istentisztelete azonban az a kiváltképpen való alkalom, amikor Atyánk találkozni akar velünk s amikor mi együtt lehetünk egymással is az ö színe előtt. Ebben az együtt- létben vagyunk az ö gyermekei és leszünk egymásnak is testvérei. Groó Gyula tomány) egy protestáns istentiszteletet erőszakkal megzavartak. A helyi katolikus pap vezetésével valamennyi bibliát lefoglalták és összezúzták. Május 21-én egy közbeeső esemény zavarta meg a protestáns egyház életét. Le Jagua de Ibiruco (Magdqléna tartomány) községben egy új protestáns kápolnát kezdtek építeni. A hivatalos átvétel idejét is kitűzték. A helyi katolikus püspök parancsára azonban az egész építkezést be kellett szüntetni. • Nem hagyhatjuk szó nélkül ezeket a jelenségeket és eseményeket. A latin-amerikai katolicizmus középkori ink- vizíciós protestáns üldözése ilyen válogatott eszközökkel megdöbbentő. Kolumbiában és általában Latin-Amerikában a katolikus egyház az uralkodó egyház, sokhelyütt pedig államvallás. Protestáns hittestvéreink üldözöttsége, kiszolgáltatottsága kétségbeejtő. És míg itt Európában a Vatikán barátkozó politikát folytat a hivatalos protestáns egyházi körökkel, adóig Latin-Amerikában megmutatja az igazi arcát. Nyilvánvaló tehát az is, hogy a Vatikán miért olyan „engedményes és barátságos” itt Európában és az Egyesült Államokban a protestáns egyházi szervekkel. Róma Janus-arcából a kolumbiai a valódi. Erre nem gondolni vétkes könnyelműség! ban lenne és nyitva állna minden felekezet vezető képviselői számára. PÁSZTORLEVÉLBEN állapította meg D. May püspök az új osztrák protestáns-törvénnyel kapcsolatban: „Amire az 1848-as forradalom óta törekedtünk, az most osztályrészünk lett: az evangélikus egyház teljes szabadsága és egyenjogúsága.” D. MARTIN FISCHER, az ismert nyugat-berlini gyakorlati teológiai professzor augusztus 9-én töltötte be 50. életévét. HÍREK. — Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: KoL 3,3—7; szószéki igéje: Mt. 6,1—6. Délutáni igéje: Amos 5,21—24. * — SEGÉDLELKÉSZ ÁTHELYEZÉSEK. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke, Dedinszky Tamás segédlelkészt Soltvadkertről Kecskemétre, Szirmai Zoltán segédlelkészt Gyönkről Budapest-Ferencvá- rosba, Zászkaliczky Péter segédlelkészt Kecskemétről Solt- vadkertre helyezte át, folyó évi szeptember 15-i hatállyal segédlelkészi szolgálatra. • — BONYHÁD. Az egyház- község bűnbánati nappal ünnepelte augusztus 20-án temploma felszentelésének 161. évi évfordulóját. Az esti istentiszteletet énekkari számok és szavalatok bővítették és a helyi lelkész szolgálatán kívül igehirdetéssel szolgált Pásztor Pál Miskolc-vasgyári lelkész is. * — DOKTORRÄ-AVATÄS. Pásztor Emil csongrádi tanárt — Pásztor Pál Miskolc-vasgyári lelkész tesívéröccsét — a szegedi egyetemen a magyar nyelvtudomány doktorává avatták. Doktori értekezésének címe: Arany János Toldijának nyelvi sajátosságai. • — A LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. Szeptember 5-én és 6-án tartotta munkaközösségi ülését a Somogy—zalai egyházmegye lelkészi munkaközössége. Szomjas Károly igetanulmánya után előadás hangzott el „Az alkalmazás kérdése az igehirdetésben” címen. (Hegyháti János, Kutas Elek, Szende Sándor.) „A béke ügye napjainkban” címen dr. Pusztay László békebeszámolót tartott. Esperesi tájékoztató és sajtószemle (Németh Zoltán) szerepelt még az első nap programján. Esti áhítatot Schád Ottó tartott. Szeptember 6-án úrvacsorái istentisztelettel kezdték a napot (Madarász István). Az ismerjük meg egymás gyülekezetét sorozatban Jakus Imre Ismertette a tabi gyülekezetei és annak életét. * — A NÓGRÁDI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége Balassagyarmaton tartotta ez évi 6. munkaülését szeptember 6-án. Igehirdetésre való közös előkészület után úrvacsorával éltek a lelkészek. Gartai István esperes „Időszerű kérdéseink”, Cserháti Sándor „A keresztyén etika alapkérdései János apostol 1. levele alapján” címmel tartottak előadást. Fábry Mihály békemozgalmi beszámolót nyújtott. * — Vidéki lelkészék elvállalnák dolgozó házaspár 1—2 gyermekét nevelésre. 2—6 éves korig. Cím a kiadóhivatalban. — Szakadt, régi irhabundák újjáalakítása legújabb modellek szerint. Szőrmebundák alakítása, javítása. Bart szűcs, Bp„ VII., Lenin krt 23. udvarban. — MeetercseUó eladó, harmó- niumért cserélek. Cím a kiadóban. vttttvwttvvtwvvvttvtwvtvtv A Sajtóosztályon kapható hittankönyvek Virágh; Evangélikus hittankönyv I. o. 7,50 Ft Molnár: Bibliai Történetek II. o. 6,— Ft Molnár: Bibliai Történetek III. o. 8,- Ft Kinczler: Bibliai történetek IV. o. 6,50 Ft Dr. Ottlyk: Az egyház története V—VI. o. 14,- Ft Groó: A Szentírás VII. o. 9,- Ft Prőhl^: Az evangélium igazsága VIII. o. 12,— Ft EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadós Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal! Budapest, VIII. Üli« út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Sajtóosztály) telefon: 142—074. Előfizetési ara egy évre 60,— Ft. tél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 615419/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Protestáns-üldözés Kolumbiában Bővölködő élet Máté 6, 1-6. Csodálatos erővel tud felragyogni az ember előtt egy-egy régi igazság. Egy ilyen régi igazságban az egész élet megoldását látjuk. Gyakran összekuszálódnak előttünk dolgok s nem tudjuk mi az, amit Isten megítélt, és mi az, amit vár. tőlünk az Isten. Jézus ebben az igében megszüntet minden bizonytalankodást s arra a régi igazságra tanít, hogy a keresztyén élet bővölködő élet. 1. A bővölködő élet imádkozó élet. Az imádsághoz mindenekelőtt alázat szükséges. Büszke, másokat lenéző, másokat osztályozó és semmibe vevő embereknek semmi közük a ke- resztyénséghez. Jézus a „belső szoba” csendjével nem büszkeségünk, hanem bűneink alázatos meglátására akar vezetni. Akkor imádkozik az ember igazán, ha nem emeli magát a másik ember fölé, hanem az imádság „belső szobájában”, meghitt csendjében tükörbe néz, és ebben a tükörben saját magát látja. 2. A bővölködő élet bizakodó élet. A bizalom szorosan összefügg az imádsággal. Aki igazán imádkozik, az bízik is. A hit nemcsak azt jelenti, hogy általában hiszek Istenben, gondviselésében, hatalmában, hanem azt is jelenti, hogy hiszele az imádság erejében. Hiszek abban, hogy Isten meghallgatja azt az imát, melyet az ő népe könyörög elé az ember életéért» minden jó munka gyümölcséért és áldásáért. 3. A bővölködő élet szeretetben cselekvő élet. Aki Jézus Krisztust ismeri, tudja, hogy ő sohasem vonta szűkre a cselekvő szeretet körét, hanem inkább azt tanította, hogy szeretetünk ölelje át mindazokat, akivel csak összehoz a sorsunk, Minden keresztyén embernek és minden gyülekezetnek konkrét helyzetekben kell tudni hittel és engedelmesen cselekedni.' Tudunk-e cselekedni, oda tud-e állni Isten népe ebben a világban az irgalmasság cselekedetével p mellé a hús-vér ember mellé, aki két háború borzalma után egy harmadiktól való félelemben keres kiutat és megoldást? Ez az odaállás is a szeretet gyakorlása. És ez nem felesleges jócselekedet, hanem kötelesség Kötelesség segíteni az emberek erőfeszítéseiben» mindennapi életük teherhordozásában, az aggodalommentea holnap építésében. Enrre a szolgálatra magunktól nem vagyunk képesek. Üj emberré kell lennünk, hogy Jézusnak ezt a parancsolatát cselekedni tudjuk. Szeretetben cselekvő életet lehet nélkülözni, lehet irigyelni, lehet utána sóvárogni és kívánkozni, de egyet nem lehet: megparancsolni. Ilyen élettel akar megajándékozni minket Jézus. Annak az életnek, amelyiknek Ö a tartalma, az ereje is ö. Oda kell menni a forráshoz, ahhoz a Jézushoz, aki szól hozzánk igéjében, meghallgatja kérésünket és alkalmassá tesz erre a szolgálatra. Mert ez a szolgálat az élet. ifi. Blázy Lajos HÉTRŐL—HÉTRE Örökélettel megajándékozottal! II. Tim. 1, 10. Krisztus emberré léteiével lépett a világba a teljes, a mindenkire érvényes kegyelem. Tartalma és célja szerint a halát legyőzését jelenti ez, Jézus Krisztus halálával és feltámasztásával. A keresztyén ember életében ez a bünbocsánat elfogadásával kezdődik. Azután folytatódik a feltámadás bizonyosságával és az örökélet reménységével Erre céloz újra meg újra az evangélium. Ha ezt szóvirággá vékonyítja és homá- lyosítja a keresztyénség, nyilvánosságra és életre szánt áldása elvesz. Ha éli, hitele van. Örökélettel megajándékozottan frissen tart a bizalom Isten iránt, az élő Krisztusban való hit által. Ez nemcsak <9 gondviselésre hagyatkozásban érvényesül és szerez megnyugtató tapasztalatot. Legalább annyira jelent ez új viszonyt akaratával szemben is, amely a készséges engedelmesség útján gyümölcstermés alkalmává szélesül. Ez a legdrágább visszhang Isten örökéletet szerző kegyelmére. De ez az igazi hála is. örökélettel megajándékozottan maradhatunk meg az alázat, a felelősség és a reménség útján. De ezzel egyúttal megszabadulunk az elbizakodottság, a felelőtlenség és a kétségbeesés keserves nyűgétől is. Ezek az utóbbiak ugyanis visszatérő kísértések, amelyek az életre szánt embert gúzsba kötik és lehetetlenítik, hogy felszabadultan kibontakozzék. örökélettel megajándékozottan kerül új megvilágításba a keresztyén ember előtt az élet egész területe. A szeretet alapállásával veszi észre a felebarátok javát és veszedelmét. Munkája messzeható szolgálattá válik, az önzés és kapzsiság hamis életfundamentumától meg szabadultán. A közösség, amelyikben élete napjai telnek feladatban, felüdülésben, arra való lehetőséggé lesz — a családi közösség is, meg a társadalmi közösségek is —, hogy békessége, reménysége a köz javára is ajándékká érjék, becsületben és áldozatban. Krisztus itt a földön törte meg a halál hatalmát és ide hozta hozzánk az életet. Ebből az emberi élet szeretete és tisztelete következik. Örökélettel megajándékozottan csak védenünk szabad az életeti akár éhség vagy betegség, akár hagyományos vagy tömeg- pusztító fegyver fenyegeti. Krisztus ellensége lett a hálálnak, mi sem lehetünk barátai. Krisztus barátja az életnek, nekünk is azzá kell lennünk! Szabó Gyula N APROL-N APR A VASARNAP: RUTH 1, 16; ROM. 12, 15. - Pál apostol Jézus Krisztusnak azt a parancsolatát hirdeti, hogy egymás terhét — örömben és bánatban — fel kell vennünk, és „együtt kell örülnünk az ürvendezcíkkel és együtt kell sírnunk a sírokkal”, — Jób 5, 17—26; Ez. 36, 16-32 (25—27). HÉTFŐ: I. KIR. 6, 12; L TESS. 2, 12. - Bennünket Isten az Ö dicsőségébe hívott el. Ügy kell azért „járnunk” az életben, hogy Isten méltónak találjon arra, hogy nekünk adj* országát. — Jer. Sir. 3, 22—33; Ez. 37, 1—14. (13—14). KEDD: ZSOLT. 66, 10; I. KOR. 11, 31-32. - Isten megítéli a bűnöst bűneiért és kegyelmet gyakorol rajta Jézus Krisztusért. — Zsid. 12, 4—11; Ez. 43, 1—12 (Ján. 4, 21—24). SZERDA: EZS. 43, 6—7; JÁN. 5, 21. — Az örökélet Isten ajándéka! Jézus Krisztusért adja nekünk Isten! — Jób 2, 1—10; Ez. 47, 1—12 (Jel. 22, 1—2). CSÜTÖRTÖK: PRED. 3, 14; RÓM. 12, 16. — A keresztyén ember Isten bölcsességéből él. Ezért a felebaráttal mindig: egyetértésben kell élnie, mert erre tanítja őt az Ura. — Ef. 6» 18-20; I. Tim. 1, 1-11. PÉNTEK: ZSOLT. 119, 165; II. TIM. 3, 15. - Isten igéje megtanít bennünket szeretetre, hűségre és irgalmasságra. — Zsid. 10, 35-39; I. Tim. 1, 12-20. SZOMBAT: I. SÁM. 3, 18; RÖM. 2, 16. — Jézus Krisztus eljövetelét várjuk. És akkor nem marad előttünk semmi sem homályban. Akkor mindent „színről színre” tótunk* *• Jel. 2* 8—U; I ,Tim. 2, 1—7; Lk. 14, 1—0. k-á. k *
