Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-09-17 / 38. szám

Lapunkban mindig örömmel közöljük külföldi egyházak és egyházi személyek olyan meg­nyilatkozásait, amelyek a mai feszült nemzetközi helyzetben a megbékélés és megbocsátás hangját ütik meg. Megnyugta­tó, hogy nyugati egyházi kö­rökben is egyre gyakoribb a józan, a békés kibontakozást szorgalmazó szó. Annál megdöbbentőbb, ha felelős egyházi személyek en­nék az ellenkezőjét teszik és a megoldásra váró kérdések forrpontján cinikus nemtörő­dömséggel vétkeznek népek és országok békéje és nyugalma ellen. Még súlyosabban esik latba a hidegháborút szitó hang, ha a nyilatkozat tevő püspök, és látszólag az élet igéjének a szolgájaként hinti él a békétlenség magvait a hívek szívébe. »0 TÖRTÉNT? ZX Dr. Hanns lilje, a hannoveri tartományi egyház evangélikus püspöke, több nemzetközi keresztyén szerve­het vezető embere, televíziós beszélgetést folytatott öt nyu­gatnémet újságíróval a „Sza- bad-Berlin” stúdiójában. Ülje nyilatkozatai a világ- békéről és a keletnémet evan­gélikusoknak adott tanácsáról fnagában Nyugat-Németország- ban is nemcsak feltűnést kel­tettek, hanem felháborodást is váltottak ki Ezt látva, Lilje néhány kérdésre adott vála­szát szükségesnek tartotta sa­ját lapjában, a „Sonntags- blatt” augusztus 6-i számában, közreadni, abban a remény­ben, hogy így csökkenteni tudja azok súlyosságát Azzal is tisztában kell len- öünk, hogy Lilje nem egysze­rűen a keletnémet keresztyé­neknek szánta válaszait, ha­nem azokon keresztül, minden keresztyén embernek, aki nem Nyugaton, illetve nem kapita­lista országban él. Ezért nem hagyhatjuk mi sem szó nél­kül ülje püspök szavait L tütie ét a háború. . A Liliének föltett első foér- lÉés arra vonatkozott, hogy német nép a jelenlegi kelet-nyugati-konfliktusban ismételten fölteszi a kérdést: j Lesz-e háború? Tud-e tenni valamit az egyház annak ér­dekében, hogy erre a kér- f désre jó lelkiismerettel tud- innak az emberek tagadó vá­laszt adni7” Lilje megállapítja válaszá­ban, hogy szerinte az egyház­nak fontos feladatai vannak fezen a téren. Az egyháznak kellene megteremtenie „a bé­kés érzületet”, Mert szerinte L r&yűlölef „reális politikai !alommá* lett Lehetővé kell tenni szerinte, hogy az femberek érzését ne a gyűlölet És félelem határozza meg. Eddig mi nagyon egyet tu­fáink érteni Lilje püspökkel. A hiba ott kezdődik, hogy vá­laszának egyik nagyon lénye­ges mondatában úgy állítja be á dolgot — persze nem vilá­gos szavakkal, mert ő diplo­matikusan szokott fogalmazni, hiszen tudja, hogy akkor hatá­rosabb a mondanivalója! —, jiogy ez a gyűlölet csak Ke­leten, „reális politikai hata­lom” és ez fenyegeti a világ- békét. Világos magyar szóval: JA keleti szocializmus veszé­lyezteti egyedül és kizárólag a világbékét Lilje szerint, inert abban „reális politikai hatalom^ a gyűlölet Ha ezt a reális politikai hatalmat, vagyis a szocializmust szün­tetjük meg, „akkor minden más intézkedés, amely a há­ború leküzdését célozza, értel­metlen dolog” — fejezi be Lilje a gondolatmenetet. Te­hát Lilje szerint: „Értelmetlen dolog” a Kelet .minden békés szándéka és el­kötelező nyilatkozata a béké­iről! T ^Értelmetlen dolog” minden keleti leszerelési javaslat és a leszerelés terén tett minden ^„keleti” tényleges lépés! ^Érthetetlen dolog” a lesze­relésről tárgyalni akár Géni­ben. akár New Yorkban! „Értelmetlen dolog” a ke- resztyénséget mozgósítani Prá­gában a béke, az élet mellett ‘és a háború, a halál ellen! Ellenben Lilje szerint: , „Értelmes dolog” a hideg­háború minden eszközével és majd a „békés érzület” szent Jegyében fegyverrel harcolni a Szocializmus ellen! „Értelmes dolog" Nyugat­Németország hadseregét atom­rakétákkal fölfegyverezni a békét építő Német Demokra­tikus Köztársaság és a „Ke­let” ellen! „Értelmes dolog” Egyházi Napokat rendezni Nyugat-Ber- linben. Olyan időben, amikor ez provokáció Kelettel szem­ben! „Értelmes dolog” Niemöller ellen hajszát indítani, mert a két államban élő német nép egymás iránti szeretetét ápol- gatja és tud keresztyén em­ber lenni! „Értelmes dolog” a ökume­nikus Tanács és a Lutheránus Világszövetség égisze alatt 1956-os ellenforradalmat szí­tani, menekült ellenforradal­márokat istápolni, hazai reak­ciós egyházi embereket „gu­ruló dollárral” segélyezni! „Értelmes dolog”, ha nyu­gatnémet felelős politikusok bejelentik igényüket három magyar vármegyére! Mindez nyilván „értelmes dolog” Lilje szerint, hiszen az „értelmetlen dolog” ellentéte, amiben Lilje eddig szorgosko­dott és ami ellen Lilje soha nem tiltakozott. Lilje válaszának az utolsó bekezdése így hangzik: „Egyéb­ként tudott dolog, hogy az Egyházak Világtanácsa régóta töri a fejét azon, hogy hogyan lehetne konkrét javaslatokat tenni olyan nemzetközi rend megteremtésére, amely való­ban lehetetlenítené a hábo­rút?” Meg kell jegyeznünk: Amíg az Egyházak Világtanácsa 13 esztendeje „töri a fejét”, addig éppen a „gyűlölködéssel” vá­dolt „keleti egyházak” kül­dötte! az Egyházak Világtaná­csa minden eddigi ülésén nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy a béke, a megbékélés, a megbocsátás, a keresztyéni bűnbánatban megtisztult ke­resztyén emberek imádsága és figyelmeztető keresztyén szava helyet kapjon, meghallgatásra találjon ebben a keresztyén világszervezetben! Ahol viszont a német keresztyének voltak együtt, pl. az EKiD zsinatán, ott mindig elsikkadtak, vagy homályos megfogalmazásban kerültek elő ezek a kérdések. Pedig ugyan kiknek kellene ezen a téren a legtöbbet cse­lekedniük, mint a német evan­gélikus keresztyéneknek, ép­pen a Stuttgarti Hitvallás folytatásaként Az akkori bűn­vallásból azonban semmi sem fedezhető föl Lilje püspök nyilatkozatában, pedig vala­hogyan ma is ott kellene el­kezdeni minden „televíziós” beszélgetést Az Egyházak Világtanácsa ma is „töri a fejét” Lilje sze­rint a nagy problémán. ' Vi­szont a Prágai Első Keresztyén Béke-Világgyűlés ezen a „fej­törésen” már régen túl van és ezt azok is tudják, akik olyan formában helyezkedtek szembe ezzel a nemes keresz­tyén vállalkozással, mint ép­pen a hannoveri püspöki hiva­tal (amit mi akkor is elítél­tünk), és akik még most is a homokba dugják a fejüket és úgy várják a „mennykőt az égből”! , A Prágai Konferenciát kez­dettől fogva (1958) az a kérdés foglalkoztatta, amire Lilje püspök utal és a 10. Munka- bizottság jelentésében benne is van a válasz a „fejtörésre”. Az Egyházak Világtanácsánál viszont eddig — kevés kivé­teltől eltekintve és ezeket min­dig örömmel nyugtázzuk! — éppen az a nagy probléma, hogy hogyan lehetne ezeket a „nagyon kényes”, de még­sem mellőzhető, mégsem el­hallgatható, mégis minden egyszerű keresztyén embert foglalkoztató problémákat úgy megválaszolni, hogy a „kecske is jóllakjék, de a káposzta is megmaradjon”! (Folytatjuk) Apróságok A vicinális vonatok nevét mindezideig csak gúnyolódva hallottam emlegetnie Bizony, olyanok ezek a vici­nálisok, mint az öreg embe­rek. Jobban szeretnek álldo­gálni, mint menni. Ha aztán mégis rászánják magukat a továbbhaladásra — prüszköl­nek, köhögnek, nyögnek, de így is alig jutnak tovább egy óra alatt huszonöt kilométer- néL A vicinálisok életére jel­lemző az a párbeszéd is, amely egy utas és a vicinális­mozdony vezetője között folyt le valahol útközben. Az utas ugyanis azt kérdezte a moz­donyvezetőtől, nem tudna-e valamivel gyorsabban menni, mire a mozdonyvezető így fe­lelt: „tudnék bizony én, de nem hagyhatom itt a moz­donyt.” Vicinálisunk hosszabb pihenő után végre kiindult az állo- másróL A maga módján jó iramban haladt már, amikor egy idős ember tűnt fel sza­ladva abból az irányból, amerre a vonat igyekezett. Látszott, hogy igen-igen el szeretne utazni az öreg. Nos, mi történt? A mozdonyvezető fékezett Az egyik kalauz máris lelépett a vonatról, hogy felsegítse az öreget Ezenköz­ben a fékező vonat is meg­állt Meglepődve láttam, hogy ketten segítik már az öreget a felszállásban. Az előbb em­lített kalauz és a mozdony­vezető. Aztán, mintha semmi se történt volna, a kalauz visszajött a kocsiba, a moz­donyvezető felment a moz­donyra, tovább indultunk. Nem bántom többé a viciná­lisokat! Gúnyosan se emle­gesse többé őket senki előt­tem. Aranyos vonatok ezek a vicinálisok! Szívük van! Em­berség van bennük. A szív és az emberség pe­dig a gyorsaságnál is töb­bet ÓE. m Szülővárosomba érkezve, az első ember, aki barátságosan rámköszöntött, a temetkezési vállalat üzletvezetője volt Be­hívott az üzletébe. Megmutat­ta a raktáron levő összes ko­porsókat Figyelmesen meg­néztem valamennyit Rövidek ezek a koporsók — mondtam. Ilyen hosszú ember, mint ami­lyen jómagam is vagyok, alig férhet bele Megnyugtatott hogy nálamnál „nagyobb” em­bereket is belegyömöszölt már ilyen koporsókba. Nem nyugodtam meg. Sietve elköszöntem. Sok dolgom van még — magyaráztam. Nem szeretnék hagyni semmi res­tanciát. — Valóban, mielőtt bele­gyömöszölik az embert egy szűk koporsóba — mindennel rendbe kell jönnie. Még az üdvösségével is. Németh Géza ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, 1%1. szeptember 17-én. Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András de. 1L (úrv.) Hafenscher Károly du. 6. dr. Kékén And­rás Fasor de. fél 10. de. 11. ifj. Blázy Lajos du. 6. ifj. Blázy La­jos Dózsa György út 7. de. fél 10. ifj. Blázy Lajos Üllői út 24. de. fél 10. (úrv.) Grünvalszky Károly de. 11. Grünvalszky Károly Kará­csony Sándor u. de. 10. Fodor Ottmár Rákóczi út 57,/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3/42. Fodor Ottmár Thaly Kálmán út de. 11. Rédey Pál du. 6. Sze- retetvendégség Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du. 5. Szeretetven- dégség: Jakus Imre Utász u. de. 9. Takács József Vajda Péter u. de. fél 12. Takács József Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly Rá­kosfalva de. 8. Szabó István Gyarmat u. de. fél 10. Boros Ká­roly Fóti út de. 11. Gádor And­rás Váci út 129. de. 8. Gádor And­rás Frangepán u. de. fél 9. Nagy István Újpest de. 10. Blázy La­jos Pesterzsébet de. 10. Soroksár- Uj telep de. fél 9. Rákospalota MAV-telep de. a. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kis templom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Rákoshegy de. 9. Rákos- liget de. 10 Rákoskeresztúr de. fél 11. du. féi 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston. Bécskapu tér de. 9. Várady La­jos de. 10. (német, úrv.) Várady Lajos de. 11. Schreiner Vilmos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 Fülőp Dezső, du. 5 Fülöp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9 Zoltai Gyula de. 11. Zoltay Gyula este 7. (úrv.) Lábossá László Pesthi- degkút de. fél 11. Ruttkay Ele­mér Budakeszi (úrv.) de. 8. Rutfc- kay Elemér Kelenföld de. 8. (úrv.) Kendeh György de. 11. (úrv.) Kendeh György du. 6. Ken­deh György Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Albertfalva de. 7. Visontai Róbert Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagyté­tény du. 3. Visontai Róbert Csil­laghegy de. lé1 JÓL Csepel de. 1L du. &. KÜLFÖLDÖK! w TÖRTÉNT A testvéregyház életéből Augusztus 24-től augusz­tus 29-ig tartotta a Refor­mátus Világszövetség Zü­richben Európai T erületi Konferenciáját, öt-hat éven­ként szokták tartani ezeket a területi konferenciákat az egyes világrészekben élő református egyházak közös kérdéseinek megtárgyalásá­ra. Az ez idén tartott zü­richi konferencia levelet in­tézett valamennyi európai református egyházhoz. E le­vélből közöljük az alábbia­kat: „Jézus Krisztus egyháza nem irányul sem az egyes ember, sem valamely embercsoport ellen, Urához hasonlóan, min­den emberért él. Vannak ha­tárok az egyház és a világ kö­zött, az egyháznak azonban ebbe belenyugodni soha nem szabad. Ura szólítja fel arra, lépje át újra és újra a hatá­rokat ... ... Jézus Krisztus egyháza egy intézmény a sok közül. De az a hivatása, hogy több legyen ennél, őrizkednie kell attól, hogy mint szerve­zet megmerevedjék és attól, hogy intézményei öncéllá le­gyenek, valami olyanná, ami Krisztus és az emberek közé áll, ahelyett, hogy hidat ké­pezne közöttük. Ez azt jelenti, hogy az egyháznak állandóan meg kell kérdeznie önmagától, vajon formái, nyelve és kü­lönösen tagjainak magatartá­sa, hátráltatja-e vagy elősegíti a kívülállókért végzett szolgá­latát, melyet végeznie kell. Mindenekelőtt szükséges, hogy döntéseink felelet legye­nek Istennek Jézus Krisztus­ban értünk hozott pozitív dön­tésére. Minden szolgálatunk­nak Jézus művét kell a meg­békélésben és megbocsátásban tükröznie. Ez a szolgálat nem elsőren­den a lelkészek feladata, ha­nem az egyház tagjaié, hiszen ők vannak mindig a világban és dolgoznak abban. A lelké­szek nem viselkedhetnek spe­cialistákként olyan területen, ahol egyáltalán nincsenek is ott. A lelkészek akkor nyújta­nak döntő segítséget az egyház tagjainak, ha a maguk sajá­tos feladatait oly gondosan töltik be, amint az csak lehet­séges, ezek: igehirdetés, taní­tás, lelkipásztorkodás és a teológiai tudományok művelé­se. Ennek a munkának gyü­mölcsei fogják az egyház tag­jait eligazítani, hogy dönté­sekre jussanak azokon a terü­leteken, amelyeken rajtuk a felelősség. Nem írhatjuk elő Önöknek ezeket a döntéseket. Kijelent­hetjük azonban, hogy ezek elöl önök nem térhetnek ki, poli­tikai és társadalmi téren sem, mert ezek a területek döntőek az élet közös élése szempont­jából mai modern világunk­ban. Fájdalmas tapasztalataink közé tartozik, hogy döntéseink egy és ugyanazon egyházon belül is gyakran olyan külön­bözők és nagyonis ellentmon­dók. Meg keU önmagunktól kérdeznünk, hogy személyes, presbiteri és zsinati döntésein­ket valóban az Ürral való kö­zösségben hoztuk-e, ebben a közösségben valamennyien Is­ten igéjére hallgatunk-e és és imádkoztunk-e a Szentlélek megvilágításáért7” ELSŐ EGYHÁZZENÉSZ GHÁNÁBAN A ghanai evangélikus egy­ház Otto Boateng személyé­ben megkapta első egyházi zenészét. Boatengnek két esz­tendős tanulmányútra Német­országba kell mennie. A ha­zai egyház megbízatása alap­ján a ghanai evangélikus gyü­lekezetek részére énekesköny­vet kell szerkesztenie és ki­adnia. Egyidejűleg németül is tanul, mivel a következő év­ben Esslingben egyházzenét fog tanulmányozni; A METODISTA EGYHÁZ MALAYÁBAN A metodista egyház Mala- yában az elmúlt huszonöt év­ben évi 637 új taggal növeke­dett Az egyház összesen nap­jainkban 25 000 hívövei ren­delkezik. Fennállása óta egy új iskolával, egy klinikával és két egyházi épülettel áll hívei szolgálatára, Az igazság és a béke ügyének oldalán „Az igazságot és a békét szeressétek.” Ezzel a felszólí­tással fordult Isten már az Ószövetségben is népéhez. (Zak. 8,19.) Napjainkban ez a régi ige új erővel szólal meg és döntésre ösztönzi a keresztyénséget. Olyan dönté­sekre, amelyekben érvényesül az igazság és amelyek tény­legesen segítik a világ béké­jének megvalósulását. E kettő: az igazság és a béke összetartoznak. A Szent­írás az igazság gyümölcsekép­pen emlegeti a békét És való­ban, az igazság érvényesülése nélkül nem tud kialakulni a tartós béke. Ezért a békéért folytatott komoly küzdelmet mindig jellemzi az igazság ér­vényesüléséért folytatott küz­delem is. Az igazság és béke sze- retete megkívánja, hogy döntéseinket a valóság ta­laján állva hozzuk meg, hogy a tényleges helyze­tet vegyük figyelembe. Az igazság és a béke sze­retet« kívánja meg azt is, hogy bátorsággal tárjuk fel azokat az okokat, amelyek a béke létrejöt­tének akadályai — így minden igazságtalanságot, jogtalanságot, önzést, ki­zsákmányolást, háborús hangulatkeltést, hazug hí­resztelést. Olyan jelensé­gekről van szó, amelyeket keresztyén terminoló­giánkkal a bűn fogalma alá sorolhatunk, mert el­lene van Isten akaratá­nak — igazságot és békét követelő akaratának. Az igazság és a béke sze- retete követeli a jogtalanságok orvoslásáért folytatott öntuda­tos küzdelmet, a béke létre­jöttét akadályozó okok felszá­molását, a háborús izgatás le­leplezését, a nyugtalanságot keltő gócok megszüntetéséért tett határozott lépéseket, a hazugsággal szemben a való­ság feltárását De az igazság és a béke szeretető követeli azt is, hogy megkeressük azo­kat az utakat és módokat, amelyek segítségével a világ népei eljuthatnak az igazsá­gos békéhez és minden em­ber, szorgalmas élete gyü­mölcseképpen, emberhez mél­tó körülmények közé kerülhet és megelégedéssel részesedhet a föld javaiból, a társadalom közös tevékenységének, az em­beri tudásnak, munkának jó eredményeiből. A mai keresztyénség szol­gálatához tartozik, hogy az igazság és a béke iránti szeretetből támogas­son minden olyan törek­vést, amely alkalmas a béke akadályainak meg­szüntetésére és a nyu­godt, békés, igazságos élei kialakítására. így kerül egyházi szolgála­tunk körébe a GYARMATI KÉRDÉS. A gyarmati rend­szer felszámolása napjaink egyik legnagyobb követelmé­nye. Ez világosain kitűnt az ENSZ legutóbbi ülésén, ahol a Szovjetuniónak a gyarmati iga megszüntetésére tett ja­vaslata olyan páratlan vissz­hangra talált az igazságra és békére törekvő népek köré­ben, ami szinte páratlan a nemzetközi politikai életben. De, hogy milyen következete­sen kell harcolni a gyarmati rendszer felszámolásáért, ^rra figyelmeztet az a tény, hogy az akkor hozott határozatok­nak a gyarmattartó hatalmak még máig sem tettek eleget, bár akkor a világ közvélemé­nyének nyomására jórészük szinleg alávetette magát e ha­tározatoknak. A béke elérésé­hez szükséges, hogy a világ elnyomott, kizsákmányolt né­pei felszabaduljanak és része­sedjenek az emberi munka, a civilizáció, a kultúra, a fejlett technika jó gyümölcseiben. A már felszabadult, volt gyar­mati népek gondjainak fel­vállalása, hatékony megsegí­tése a betegségek, járványok leküzdésében, gazdasági éle­tük megerősödésének támoga­tása, a tudomány tárházának feltárása a ma még jórészt írástudatlan néptömegek előtt: olyan emberséges feladatok, amelyeknek támogatása nem­csak emberi jóérzésünk köve­telménye, hanem Isten akara­tának betöltése is a felebaráti szeretet nagy parancsa alap­ján. Az igazság és a béke sze- retete alapján kell döntésre jutnia keresztyénségünknek a NÉMET BÉKESZERZŐDÉS és a BERLIN körül kialakult helyzet kérdéseiben is. Világé san kell látnunk és elítélnünk azt az állapotot, amely még a második világháborúnak a következményeképpen, a há­borúra törekvők halogató po­litikájaképpen létrejött. Nyu- gat-Berlin megmaradt a há­borús gyújtogatás tűzfészké­nek és állandóan zavarja a békét és egy igazságosabb em­beri élet kialakítását építő Német Demokratikus Köztár­saság életét. Az igazság sze- retete követeli, hogy elutasít­sunk minden olyan hazugsá­got, amely ezért az NDK-t próbálja felelőssé tenni, rejte­getve ezáltal azt a békeelle­nes tevékenységet, amely kez­dettől fogva kihasználta Ber­lin megosztottságát. A béka iránti szeretetből kell helye­selnünk azokat az intézkedé­seket, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság kormánya a háborút okozható tevékenység elhatárolására tett. Az igazság és a békeszeretet kívánja meg tőlünk, hogy meglássuk, hogy a háború melegágyai azokban az orszá­gokban vannak, ahol az egyel­ni és csoportos önzés szaba­don érvényesülhet és a töme­gek munkájának gyümölcsét a kevesek élvezik, örömmel kell meglátnunk és szívesen támo­gatnunk azt a programod amely a mi népünk célkitűzé­se is és amely az igazsága« társadalmi rend kialakításán fáradozó szovjet népnek máf a közeljövőben elérhető cél­jává lett: hogy az emberek egyképpen részesedjenek a föld javaiból, a természet kin­cseiből, a közös munka gyümölcseiből. Ez a törekvés olyan távlatokat nyit meg as emberiség előtt, ahol termé­szetes következményképpen szűnik meg az ember és em­ber, nép és nép egymással szembe állása. Az igazság és béke szere- tete alapján tudjuk helye­selni és részt vállalni azokban a célkitűzések­ben, amelyeket legutóbbi ülésén az Országos Béke­tanács a Hazafias Nép­fronttal együtt vállalt. Éppen az ige felszólítása é# buzdítása tesz bennünket készségessé arra, hogy mi i« részt vegyünk abban a felvi­lágosító, döntésre és segítésre késztető szolgálatban, amit « két országos szerv népünk széles körére támaszkodva, kö­zeli feladatként jelölt meg. Egyházunk népe hitbeli meg­győződése alapján áll, magyar népünkkel együtt az igazság és béke oldalán és ezért tá­mogatja célkitűzéseit és min­den igaz ügyet, ahogyan ez a Német Béketanácshoz intézett táviratban is kifejezésre jut Mezősi György Az amerikai teenagerek szítják a faji gyűlölködést EPD. A „Christian Century” jelenti, hogy Chikágóban egy szállodatűz alkalmával — ahol a négereket súlyos vesztesé­gek érték — az Amerikai Vö­röskereszt azt kívánta, hogy bocsássanak a négerek ren­delkezésére helyiségeket a szomszédos lutheránus egyház gyülekezeti házában. A. H. Constien a „Holy Cross” (Szent Kereszt) lutheránus egyház lelkésze azonnal eléget tett a kívánságnak. Nemsoká­ra azonban teenagerek bandá­ja vette körül az egyházi épü­letet, amelyben a négereket elszállásolták és azzal fenye­getőzőt!, bogy szétdúlják a csak nemrég renovált egyházi helyiségeket, ha a négereket nem távolít jak el belőlük. A zavargás további folyamán valamennyi követelés azt fe­jezte ki — a Christian Cen­tury szerint —, hogy jó ügyet szolgálnak: a vendéglátók, a vendégek és az egyházi épület biztonságát szolgálják azzal« hogy a négereket kizavarják. Az üggyel kapcsolatban azl írja a protestáns újság: „Szé­gyen Chikágóra! A keresztyén vendégszeretet még nem ve­szett ki, de az északi állam­beli képmutatás gyűlölködj ábrázata is lelepleződött.” i FI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents