Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-09-10 / 37. szám

Mire tanítanak a zsoltárok? HÍREK A keresztyének reménysége Jézus vissza jövetelére és a halottak feltámadására irá­nyul. A zsoltárok nem fejezik ki ezt a reménységet szó sze­rint. Ami az Újszövetségben, Jézus' feltámadása óta az egy­ház számára már a vég felé tartó üdvtörténet eseményei­nek egész sora, az Ószövetség szemében még egyetlen osz­tatlan egészet képez. A zsol­tárok ima-tárgya a magát ki­nyilatkoztató Isten közössé­gében folytatott élet, Istennek a világban aratott végső győ­zelme és a Messiás-i királyság létrejötte. Tárgyi szempontból nincs itt különbség újtestamentumí viszonylatban. Jóllehet, a zsoltárok az Istennel való közösséget a földi életben ké­rik, tudják azonban, hogy ez a közösség nem szűkíthető le csupán a földi életre, hanem annak határain túlterjed, sőt azzal szembe is száll. (Zsolt. 17:14; 6:34.) Így az Istennel közösségben folytatott élet mindig túl van a halálon. A halál persze testünk és lel­künk kikerülhetetlen szomo­rú végét jelenti. A bűn zsold- ja, és reá gondolnunk szük­séges. (Zsolt. 39, 102.) De nem a halál, hanem az élet fog diadalmaskodni Isten erejé­ből. (Zsolt. 16:9, 56:14, 49:16, 73:24, 118:15.) Ezzel az élet­tel Jézus Krisztus feltámadá­sában találkozunk és ezt kér­jük földi és azutáni életünk­re. Az Istennek és Felkentjé­nek végső diadalát zengő zsol­tárok dicséretre és hálaadásra késztetnek bennünket és' kö­nyörgésre, mert végül is az egész világra megadja Isten­nek a dicsőséget, mert meg­váltott gyülekezete Istennel együtt uralkodik majd az örökkévalóságban, mert a go­nosz hatalma megbukik és Istené lesz minden hatalom, * Azért vettük végig legalább így röviden a zsoltárokat, hogy közülük néhányat talán jobban tudjunk elimádkozni. Nem lenne nehéz valamennyi szóbajött zsoltárt valamikép­pen a Miatyánk keretében el­helyezni. A fejezetek sorrend­jében, csak egészen keveset kellene változtatnunk. A leg­fontosabb azonban mégis csal: az, hogy kezdjük el újra hű­séggel és szeretettel imádkoz­ni a zsoltárokat, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. „A mi kedves Urunk, Aki a Zsoltárok és a Miatyánk imádkozására tanított meg minket, ajándékozzon meg bennünket a kegyelem és az imádság Leikével, hogy jó­kedvvel és komoly hittel, he­lyesen és szüntelenül imád­kozzunk, mert erre van szük­ségünk. így parancsolta és el is várja tőlünk. Legyen Neki dicsőség, dicséret és hálaadás. Ámen.” (Luther) SZÓL A HARANG Szól a harangi Semmi egyébhez nem hasonlítható ércszava messze száll a falu felett. Meghallja a földeken dolgozó szántóvető is. Fel­tekint munkájából s megpi­hen egy szempillantást. Dél van. Még soká lesz este. Ak­kor is majd, alkonyaikor, harangszó jelzi, hogy itt a nyugovóra térés ideje; feljött már a vacsoracsillag. Csendes északai nyugodalom után a hajnali harangszó friss szava keltegeti a munkába induló­kat. Ismertem egy idős embert, aki öreg napjaiban minden nap a hajnali harangszóra ébredt, ©sszetette a kezét és meg­köszönte Istennek, hogy hall­hatja ismét a harang szavát, megérhette az új napot. Vasárnapról vasárnapra templomok harangszava hívja tetei házába az Úr népét. Immár közel másfélezer esz­tendeje. Mert a haramgszó- snak is története van a ke- res ztyén ségben. Nem keresz­tyén találmány a harang, használata azonban hamar el­terjedt az egyházban. Már a Krisztus előtti századokban is készítettek és használtak harangot a népek többfelé is szerte a világban. Időjelző­ül használták ezeket az első, kezdetleges harangokat — in­kább kolompokat. — Már a Római Birodalomban így je­lezték a munkaidő kezdetét, a piac és a nyilvános für­dők megnyitásának idejét. Tűzjelzésre is régtől fogva használták a harangokat. S a nemkeresztyén vallások is használtak — s ma is hasz­nálnak — csengettyűket, ki­sebb nagyobb kolompokat is­tentiszteleteikben. Varázserőt tulajdonítottak hangjuknak, mely elűzi a gonosz szelle­meket. Ez lehetett az oka an­nak, hogy az egyház kezdet­ben idegenkedett a haran­gok használatától Csak a Kr. u. ötödik szá­zadtól kezdve terjedt el a harang használata a ke­resztyén gyülekezetekben, Keleten előbb, mint Nyu­gaton. Hamarosan általá­nossá válik a templomi harangok felszentelése, ünnepélyes szertartással való használatba vétele. Minden harang nevet kap, a harang köpenyét díszes fel­irattal ékesítik, — szinte élő­lényként tekintik őket. Erre utal egy régi találós versike a harangról. „Nincs nyelvem s mégis szólok — Nincs tüdőm sem s mégis kiáltok — Szivem sincs nekem S mégis együtt sírok és örülök Az emberekkel”. A 12. századtól kezdődik a harangok fénykora. A harang­öntés mestersége művészetté nemesül; titkai apáról fiúra szállanak egyes harangöntő családokban, melyeknek tag­jai századokon át folytatják ezt a nemes ipart. Egyre több harang kerül a templomok tornyaiba. Külön harang hir­deti az imádság óráját, is­mét másik hív istentisztelet­re, a „lélekharang” szólal meg, ha utolsó útjára készül valaki a gyülekezetben s ha­rangszó kíséri Isten temető­kertjébe az Úrban elaludta- kat. Valóban keresztyén em- bér egész életét végigkíséri a harang szava, bölcsőtől a koporsóig, — néhol külön ha­rang szólal meg keresztelés­kor, ismét másik hívogatja az Űr asztalához a híveket. A sok harangot úgy válogatták össze, úgy készítették, hogy együttes hangjuk szép össz- hangzatban csendüljön össze s híressé váltak néhol a dalla­mot megszólaltató harangjá­tékok is. A harangszó legfontosabb feladata volt minden időkben az egyházban, hogy istentisz­teletre hívogassa Jézus népét. Szól a harang s a templomba hív, Isten dicséretére, igéjé­nek hallgatására buzdít. „Christi sum tuba — domini voco osianna,, — „Krisztus harsonája vagyok, az Úrnak hozsánnát kiáltok”, — hirdeti egy 1463-ból való harang fel­irata. „Segíts Uram Isten, hogy minden harangütés támasszon bűnös szívekben megtérést”, — kéri egy 1730-ból való ha­rang-felirat. Goethe kedves verset írt a harangról, amely leszállt tornyából s utána eredt a templomkerülőknek. Szomorú dolog, ha el kell némulnia a templom harang­jának. Erre is sor került nem egyszer az egyháztörténetben. Abban a gyülekezetben, ahol gyermek és ifjúkoromat él­Budapesten, 1961. szeptember 10-én Deák tér de. 9. (urv) Hafenseher Károly de. 11 (urv) Káldy Zol­tán du. 6. Trajtler Gábor Fa­sor de. fél 10. ifj. Blázy Lajos de. 11. Koren Emil du. 6. Koren Emil Dózsa György út 7. de. fél 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 10. Fodor Ottmár de. 11. (urv) Fodor Ottmár Kará­csony Sándor u. de. 10. (urv) Grünvalszky Károly Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3A12. Grünvalszky Ká­roly Thaly Kálmán út de. 11. Ré- dey Pál du. 6. Rédey Pál Kőbá­nya de. 10. Takács József Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Pé­ter u. de. fél 12. Takács József Zugló de. 11. Szabó István du. 4. Szeretetvendégség Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Szabó István Fóti út de. 11. Nagy István Váci út 128. de. 8. Nagy István Frangepán u. de. fél 9. Gádor András Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Rákospalota MÄV-telep de. 8. Rá- kospalota-NagytempIom de. 10. Rákospalota-Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszentmihály de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este tem, nem volt az evangéli­kus templomnak sem tornya sem harangja. II. József Tü­relmi Rendelete idejében épült templom volt ez; abban az időben nem volt szabad az evangélikusoknak sem tor­nyot építeni sem harangot használni. Úgy megszoktam a harang hiányát, hogy ugyan­csak elcsodálkoztam, amikor más városban — először éle­temben — meghallottam egy evangélikus templom mély­hangzású harangszavát. A harangnak is — mint minden egyébnek is, ami szép és emberi, nemes és szívet melegítő — legnagyobb ellen­sége a háború. A háború el­viszi a templomharangokat, hogy ágyút öntsenek belőlük s szavuk Isten békéje helyett halált és pusztulást hirdessen. Már az első világháború meg­tizedelte hazánkban s másutt is a hamgokat. Még inkább a második világháború, Hitler hirdetett „totális” háborúja, amikor mindent a pusztítás szolgálatába igyekeztek állíta­ni.' Sok harangot beöntöttek, sok ott olvadt meg a felgyúj­tott templom lángtengerében. A németországi templomha­rangok egy részét az utolsó pillanatban mentették meg — a háború végén —; egy Ham­burg melletti raktárban talál­tak reájuk. Beöntés várt vala­mennyire. Adjunk hálát Istennek, hogy templomaink tornyából szabadon s békében szárnyal­hat ég felé az Isten dicsére­tére hívó harangszó. S kér­jük Istent az egyik legrégibb keresztyén harang feliratával: „O REX GLORIAE VENI CUM PACE MCC” - „Dicső­ség fejedelme jöjjön veled a béke 1200.” — Vagy ahogy egy másik, későbbi keletű ha­rang felirata kéri: „Szólalj harang, hirdess békét, minden ember szívébe, S majd ha életem ér végére, Mutass utat a mennybe”. 7. Bárdossy Tibor Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9., de. 10., du. 5. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Ruttkay Elemér este fél 7. Károlyi Erzsébet Pesthidegkút de. fél H. Zoltai Gyula Diana út de. fél 9. Lábossá László Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11. dr. Rezessy Zoltán du. 6. Kendeh György Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Nagyté­tény de. 8. Visontai Róbert Buda­fok de. 11. visontai Rózert Csil­laghegy de. fél 10. Csepel de. 11. A Sajtóosztályon kapható hittankönyvek Virágh: Evangélikus hittan­könyv I. o. 7,50 Ft Molnár: Bibliai Történetek II. o. 6,- Ft Molnár: Bibliai Történetek III. o. 8,— Ft Kinczler: Bibliai történetek IV. o. 6.50 Ft Dr. Ottlyk: Az egyház tör­ténete V—VI. o. 14,— Ft Groó: A Szentírás VII. o. 9,- Ft Prőhle: Az evangélium igazsága VIII. o. 12,— Ft Groó Gyula ISTENTISZTELETI REND — Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnapon az ol­tárterítő színe: zöld. A va­sárnap oltári igéje: I Tim 6, 6—11; szószéki igéje: Mt 6, 19—21. Délutáni igéje: Amos 6, 1—7. *- AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Petőfi Rádióban 1961. szep­tember 10-én reggel 8 óra­kor. Igét hirdet: Vámos Jó­zsef. Közének: Keresztyén Énekeskönyv 13. 1—2. vers. * I Az Evangélikus Teológiai Akadémia szeptember 11-én kezdi meg az 1961—62. tanévet. A félév eleji kollokviumok és különböző vizsgák 16-áig tartanak. 18-án reggel isten­tisztelet vezeti be az elő­adásokat. Az istentisztelet szolgálatát az Akadémiának ebben az esztendőben soros püspöke, D. Dr. Vető Lajos végzi. Az Evangélikus Teológiai Akadémia Felvételi Bizottsága szeptember hó 2-án D. Dr. Vető Lajos püspök elnökleté­vel tartotta ülését. A Bizottság 11 jelentkező közül az alábbia­kat vette fel az első évfo­lyamba: Bízik László, Blatniczky Já­nos, Fáy János, Kertész Géza, Megyaszai László, Wisinger János, Kaczkó András és Szi­geti Jenő. *- TÁRNOKRÉTI. Szeptem­ber 3-án ünnepi istentiszte­let keretében adta át szolgá­latának a tárnokréti evangé­likus gyülekezet újjáöntött ha­rangját W eitler Rezső, a Győr—soproni egyházmegye esperese. * — A GYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége augusztus 28-án Győrött ülésezett. Urva- csoraosztás (Hülvely Sándor) prédikáció bemutatása, illetve igehirdetés! felkészülés (Reuss András, Puskás János) után Magassy Sándor tartott előd­adást a Qumráni leletek teo­lógiai jelentőségéről. Weltler Rezső esperes a békemozga­lom híreiről, Bárány Gyula az önsegélyről tartott beszá­molót. Az egyházmegye lel­készei ezután Bezi—Enese gyü­lekezeteivel ismerkedtek az „Ismerjük meg egymást” ke­retében. Esperesi bejelenté­sek zárták be az ülést. *- HALÁLOZÁS; Id. Lá­bossá Lajos ny. evangélikus lelkész, a nyíregyházi volt evangélikus gimnázium nyu­galmazott vallástanára és igaz­gatója augusztus 31-én 71. életévében súlyos szenvedés után Nyíregyházán elhúnyt. Az elhunytban Lábossá Lajos tatabányai lelkész és Lábossá László budahegyvldéki segéd­lelkész gyászolja édesapját Szeptember 2-án temették el Nyíregyházán nagy részvét mellett „Igen Atyám, mert így volt kedves Teelőtted.” (Mt 11,26.) — Saródy József né, szül Bókkon Lujza augusztus 23- án 64 éves korában elhúnyt. Nagy részvét mellett temet­ték el Csöngőn. Az elhunyt­ban dr. Fabinyi Tiborné cs'ög- lei evangélikus lelkész fele­sége édesanyját gyászolja. „Az igaznak emlékezete ál­dott”. — TANULÓLEÁNTNAK Ott­hont nyújt özvegy pedagógusnő, Budán. 23. sz. postahivatal 3. — Szakadt, régi IHHABUN- DÁK újjáalakítása legújabb mo­dellek szerint. SZÖRMEBUNDÁK újjáalakítása, javítása. Bart szűcs, Bp. VII. Lenin krt. 23. udvar­ban. TEMPLOMABLAK művészi ké­szítését, javítását, színes és fe­hér kivitelben vállalja fizetési kedvezménnyel KOPP FERENC Iparművész, Fót, Pest m. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egybá* Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és Kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, Vin. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Sajtóosztályi telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 615344/2 — Zrínyi Nyomda« Bpest I A múlandó és maradandó kincsekről Mt. 6, 19—21. Jézus Krisztus szerette az életet. Tanítványait sem világ­tagadásra szólította fel, hanem arra, hogy hűségesen köves­sék a Mestert. Amikor főpapi imájában az Atya elé vitte övéi ügyét, akkor is így könyörgött értük: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a go­nosztól.” Könyörgése, cselekedete, megváltói munkája mind azt célozzák, hogy a világban élő ember megszabaduljon a Go­nosz hatalmától. A Gonosz egyik „erős” területe a vagyon. Ezen a ponton tud a legjobban az ember szívéhez férkőzni és az ember gon­dolatvilágában teret nyerni. Ebben a tekintetben is igaz Jé­zusnak az a mondása, hogy „az vessen rá először követ, aki nem vétkes” a vagyonszeretetben. Jézus nem tiltja a földi kincsekkel való okos sáfárkodást. Sőt! Ö tanít éppen a bölcs és okos életszemléletre! Ez az ige első hallásra vagy olvasásra komornak és erős­nek tűnik. Pedig ha jobban belenézünk akár a magunk, akár ismerőseink életében, akkor azonnal látjuk és érezzük az igé­nek kettős üzenetét. Egyrészt az ítéletet a túlzott Mammon imádatunkért, másrészt a kegyelmet az el nem múló kinci birtoklásáért. Ismerek egy öreg nénit, aki már jól benne jár az élet alkonyában. Valamikor régen — lehet annak vagy 40 éve —- néhány öl földért megátkozta édes testvérét.' Azóta a testvér élete a földel együtt az enyészeté lett, de az öreg néni még ma sem tud kimenni a temetőbe testvére sírjához, mert — ahogy ő mondja —: megkárosította őt a testvére. Falusi ismerősöm mesélte, hogy azért szokott le a dohány­zásról, mert még azt az egy-két cigarettát is sajnálta magától; mert kellett a földre a pénz. Aztán elröppen az ifjúság s ma megroppant derékkal panaszkodik gyermekeire, akik el­adták az apai jussot, hogy városra jöhessenek. Egy egész élet omlott össze ebben az emberben. Akikről szólottám keresztyén emberek. Legalább is Sí annak tartják magukat. Vajon ezek az elmúló életek hogyan tesznek majd bizonyságot a sokat hallott ígérői; „Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is”. Isten ítélete szól felénk, ha elfeledkezünk az „életről”; meggyalázzuk emberségünket és átkot szórunk egymásra a múlandó földi dolgokért. És ha valamiben, akkor ebben is igaz a közmondás „söpörjön mindenki a saját háza előtt”. Nézzük meg ebből a szempontból is keresztyén életünket és helyezzük azt az ige mérlegére, vajon nem találtatunk-e könnyűnek? Isten kegyelme egyetemes. Mindenki számára felkínálta Jézus Krisztusban. Ez olyan kincs, ami nem tesz bennünket felfuvalkodottá és elbizakodottá, hanem megtanuljuk Urunk­ban az alázatos és engedelmes életet, amely örök kincsül szolgál az örök életre. Istent ismerni örök kincs a keresztyén ember számára. Eből a „kincsből” élő ember tudja értékelni a múlandó kincseket is és tud velük úgy sáfárkodni, ahogyan arra as Űr Jézus Krisztus tanította és elhívta. HÉTRŐL—HÉTRE Minden gondotokat I. Péter 5,7. Heti igénk semmiesetre sem <elenti azt, hogy mától kezdve felelőtlenül és munkátlanui éljük mindenna.pi éle­tünket. Nem jelenti azt, hogy munka nélkül várjuk aszta­lunkra a „sült galambot.” A keresztyén ember munkás, szorgalmas, törekvő ember. Heti igénkben arról van szó, hogy gondjainkban nem vagyunk egyedül, hogy gondjainkat nem Isten nélkül kell megharcolni. Azt jelenti, hogy minden gondunkban velünk az Isten. A keresztyén ember egyik legfontosabb hitvallása az, hogy Jézus él! Itt van közöttünk szeretetben, segítésben, jó­cselekedetekben. Ez a magyarázata annak, hogy a keresz­tyén embernek konkrét tapasztalata van arról, hogy min­den gondunkat Istenre bizhatjuk. Nincs okunk az aggodal­maskodásra! Céltalan a felettébb való idegeskedés és kap­Icodás! , Heti igénk és a másik ige: „Jöjjetek enhozzam mind­nyájan, akik megfáradtatok és megterheltettek és én meg­nyugosztallak titeket”, örömet jelent minden keresztyén em­bernek! Jézus megnyugtat és nyugodalmat ad. Az életküzdelmekben, az óhatatlanul kapott sérelmek­ben, feszült idegállapotunkban nyugodalmat és békességet találhatunk. Még hozzá tesszük azt is, hogy hitünk és ta­pasztalataink szerint, Jézus olyan nyugodalmat tud adni, ami magunktól nem telik! Hogy Krisztus él, az reálisan abban is átélhető, hogy elveszi aggodalmainkat és valóságos nyugalmat ad. A keresztyén ember élete azon is lemérhető, hogy csendes szavú, nyugodt és békességet sugároz mindenütt, ahol éppen megjelenik, vagy dolgozik! Minden gondunkat reá vessük! Felhatalmazott minkéi erre! _ „ F. D. N APRÓL-N APR A VASÁRNAP: ZSOLT 9, 14—15; I. TESS 5, 8. — Az Űr várja az elcsendesedő embert, aki alázatos szívvel tud imádkozni kegyelemért. — I. Kir 17, 8—16; Ez 20, 18—29; I. Kor 10» 11—12. HÉTFŐ: ÉZS 44, 11; I. JÁN 4, 4. 1 — Isten gyermekei vagyunk ha hiszünk az Atyába és abba, akit az Atya küldött; a Jézus Krisztusban. —Péld. 30, 4—9; Ez 20, 30—44. KEDD: ZSOLT 50, 2; KOL 1, 12—13. — Isten megszabadított bennünket a sötétség hatalmából. — Lk 16, 9—13; Ez 22, 17—31; Róm 2, 21—24. SZERDA: ÉZS 16, 5; II. TIM 4, 8. — Pál apostol hiszi, hogy elnyeri az igazság koronáját mindazokkal, akik hozzá hason­lóan megharcolják a hit harcát. — I. Kor 1. 20—24; Ez 24, 15—27; Zsid 10, 30—31. CSÜTÖRTÖK: ÉZS 9, 1; JÁN 8, 12. — Jézus Krisztusiban Isten dicsősége jelent meg. — I.. Kir. 17, 1—6; Ez 33, 1—20 (7—10, 11). PÉNTEK: BÍRÁK 6, 23—24; RÓM 5, 1. — Jézus Krisztusért békességünk van az Istennel. Erre a békességre hitünk vezet el. — Ján 4, 31—38; Ez 34, 1—16 (15—16). SZOMBAT: JER 32, 19; I. KOR 3, 8—9. — Isten ismeri éle­tünket. Látja cselekedeteinket, ismeri hitünket illetve hitet­lenségünket. Az Űr megfizet kinek-kinek cselekedetei szerint: — Jel 22, 1—5; Ez 34, 17—3-1 (23—25); LK 7, 11—16. k—á. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents