Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-08-27 / 35. szám

Mit tanítanak a Zsoltárok ? wHol találsz olyan szenve­déstől kicsorduló, jajgató, si­ránkozó szavakat, mint a pa­naszkodó zsoltárokban? Itt beleláthatsz a szent emberek szívébe és mintha csak a ha­lálba és a pokolba néznél. Mennyire elsötétül és elho­mályosodik minden, mikor Is­ten szörnyű haragjára kell te- kintenük”. (Luther) A zsoltárok bőséges taní­tást nyújtanak arról, miként kell helyes módon a földi élet sokféle szenvedését Isten elé vinnünk. A zsoltárok tudják mit jelent a súlyos betegség, mit jelent Istentől és embe­rektől nagyon elhagyatva, fe­nyegetések, üldöztetések, fog­ság és a föld minden elkép­zelhető ínsége közt élni. (13., 31., 35., 41., 44., 54., 55., 56., 61, 74., 79., 86, 102, 105.) Mindezt nem kendőzik el, nem ámítják magukat kegyes szavakkal. Elmondják, hogy mily kemény próbára teszik ezek hitüket, hogy néha bi­zony ki se látnak a szenve­désből (Zsolt 88.). De mindezt Istennek panaszolják el. Nincs olyan ember, aki saját ta­pasztalatai alapján imádkoz- hatná el a panaszkodó zsoltá­rokat. Itt minden idők vala­mennyi gyülekezetének a nyomorúságát viszik Isten színe elé, úgy azonban ahogy azokat egyedül Jézus Krisztus élte át. Mivel ezek a nyomo­rúságok Isten akaratával tör­ténnek, mivel Ö ismeri őket, sőt jobban ismeri mint mi, ezért csak ö segíthet rajtunk. Ezért kell a szenvedésből fel­tört kérdéseknek újra meg I tovább ezeket, vedd le rólunk újra Isten színe elé özönlenie. A zsoltárokban nem talál­kozunk a szenvedésbe túlhir- telen beletörődő magatartás­sal. Küzdelmen, rettegésen és kétségen át jutnak el ide a zsoltárok. Bizony meginog az Isten igazságosságába, jó és kegyelmes akaratába vetett bizalom, mikor a kegyeseket szerencsétlenség éri, s az en­gedetleneknek jól megy so­ruk. (Zsoltár 44,25.) Ilyenkor nagyon érthetetlen Isten eljá­rása. De a zsoltárok még a reménytelenség mélyén is Is­tenhez fordulnak. A segítsé­get nem embertől várják és a belsőleg tipródó emberek nem veszítik szemük elől Is­tent, mert nyomorúság köz­ben is Ö az alap és a cél. Az ember itt szembeszáll ugyan Istennel, de Istenért. Számta­lanszor tárják Isten elé — mikor haragszik — ígéreteit, előző időkben tanúsított jótéteményeit, nevének az emberek közötti dicsőségét. Vétkeztem, de miért nem bocsát meg Isten? Ártatlan vagyok, miért nem vet véget gyötrelmemnek és miért nem bizonyítja be ártatlanságomat ellenségeim előtt? (Zsolt 38, 79, 44.). Elméleti feleletet ezekre a kérdésekre az Újszö­vetség sem ad. Az egyedüli valóságos felelet ez: Jézus Krisztus. Ez a felelet azonban már a zsoltárokban is fel­hangzik, mint könyörgés. A zsoltárok közös sajátossága, hogy minden nyomorúságot és kísértést Isten vállára he­lyeznek: mi már nem bírjuk és hordozd magad, egyedül csak te tudsz a szenvedéssel megbirkózni. A panaszkodó zsoltároknak ez a célja. Jé­zus Krisztusért könyörögnek, Aki betegségeinket magára vette és sebeinket elhordozta, Jézus Krisztust hirdetik, mert ő az egyedüli segítség a szen­vedésben, mert benne itt az Isten köztünk. A szerető és igazságos Is­tennel való tejes közösségről szólnak a panaszkodó zsoltá­rok. Jézus Krisztus azonban nemcsak célja imádságaink­nak. Imádkozás közben maga is velünk van. Érettünk vette magára a föld minden nyo­morúságát, hogy Isten színe elé vigye és Isten nevében így imádkozzék: „Ne úgy le­gyen, amint én akarom, ha­nem, mint Te.” Miérettünk kiáltott így a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Most már tudhatjuk, hogy nincs olyan szenvedés a földön, amelyben Krisztus nem lenne velünk és egyedüli segítőként ne szenvedne, ne imádkozna velünk. Ebből a talajból nőttek ki a bizakodás mai zsoltárai. Az Isten iránti bizalom Krisztus nélkül üres, bizonytalan do­log, sokszor az önbizalomnak csak egy másik formája Aki azonban tudja, hogy Jézus Krisztusban Isten maga hor­dozta szenvedésünket, az nagy bizalommal mondhatja: „Ve­lem vagy, a Te vessződ és bo­tod azok vígasztalnak engem.” (23., 37, 63, 73, 91, 121.) MITZENHEIM PÜSPÖK 70 ÉVES Augusztus 17-én töltötte be 70. életévét D. M. Mitzenheim német evangélikus püspök, a thüringiai evangélikus egyház vezetője. Ebből az alkalomból meleghangú levélben fejezte ki a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa a köz- tiszteletben álló püspöknek és a thüringiái evangélikus egy­ház vezetőségének a magyar- országi protestantizmus meg­becsülő szeretetét. „Immárom több mint 15 esztendős püspöki szolgálata a német nép életének egyik leg­tragikusabb történeti pillana­tában kezdődött — mondja az üdvözlő levél. — Azóta sem szűnt meg Ön az isteni kegye­lemre és a Krisztusba vetett hitre támaszkodni, az egyház útját munkálni a nagy törté­nelmi sorsfordulón, amelyben ma élünk. Ezek az erőfeszíté­sek közvetlen továbbfolytatása volt annak a bátor és hit- valló kiállásnak, amelyet a német hitvalló egyház harca során ön is — több más, az evangéium tisztaságáért küzdő és szenvedést is vállaló test­vérrel együtt — megbizonyí­tott.’» D. M. Mitzenheim püspök Hildburghausenben született. Édesapja tanítóképző intézeti tanár és kántor volt. 1914-ben, az első világháború kitörése idején szentelték lelkésszé. Több kisebb thüringiai gyüle­kezetben szolgált. 1929-ben hívják meg Eisenachba lel- késznek.A hitlerizmus idején határozott magatartást tanúsí­tott az evangélium tisztaságát meghamisító ún. német ke­resztyének mozgalmával szem­ben ö volt a hitvalló egyház szószólója Thüringiában. 1945- ben választották püspökké. 1954 óta a Német Demokra­tikus Köztársaság területén élő tartományi egyházak kon­ferenciájának elnökhelyettese, 1955-ben a Német Evangé­liumi Egyház tanácsának tag­jává választották hat évre. Mitzenheim püspök szolgálata jelentős mértékben segítette elő, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaság és a terüle­tén élő evangélikus egyházak közötti viszony rendeződött. Amíg Dibelius püspök „Felső­ség” c. ismert iratában kétsé­gessé akarta tenni, hogy a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kormányzata olyan felső- ség-e, amely iránt Isten igéje engedelmességre kötelezi a ke­resztyéneket, Mitzenheim püs­pök lutheránus hitének józan­ságával abban látta a Német Demokratikus Köztársaságban élő keresztyének feladatát, hogy „hitüknek megfelelő mó­don teljesítsék állampolgári kötelességüket a törvényesség szellemében, tartsák tisztelet­ben a szocializmus irányában történő fejlődést és a nép éle­tének békés építésén legna­gyobb igyekezettel munkál­kodjanak.” Sajnálatos ténynek kell tekinteni, hogy a legutób­bi össznémet zsinaton azok az erők, amelyek a Német Evan­géliumi Egyház szervezetét a Német Demokratikus Köztár­saság tekintélyének meginga­tására szeretnék felhasználni, meg tudták akadályozni Mit­zenheim püspöknek a Német Evangéliumi Egyház Tanácsá­ba való újbóli megválasztását. Evangélikus egyházunk Ma­gyarországon boldogan vallja, hogy az új társadalmi rend kialakulása közben is megta­lálható és hitben járható az egyház útja; figyelemmel, sze retettel és imádkozva gondol a 70. életévét betöltő thürin­giai püspökre. Életére és szol­gálatára Isten áldását kéri. IMÁDKOZZUNK Hálával áldunk, mindenható szent Isten, hogy nem hiába­valóságra teremtettél bennünket, hogy jó munkánk és fárad­ságunk nincs eredménytelenségre kárhoztatva, hanem napról napra, évről évre láthatjuk azok eredményét és sikereit. Kö­szönjük, hogy népünket szörnyű megpróbáltatások viharain átmentetted és hogy most békés és okos munkával buzgól- kodhatunk hazánk jólétén, népünk felemelésén. Könyörgünk is Hozzád, áldd meg mai ünneplésünket. Különösképpen is könyörgünk a népek, hazánk és a világ békéjéért. Segíts leküzdeni minden sötét, gonosz hatalmat és kiküszöbölni mindent az emberiség és népünk életéből, ami veszélyeztet! a jövőt. Or Jézus Krisztus, aki meghaltál azért, hogy a bűn hatal­mát megtörjed, könyörgünk, adj erős hitet, hogy bűnt legyőző érdemedben higgyünk, s így bátran, kitartással küzdhessünk a bűn minden megnyilvánulása ellen a saját életünkben, egy­házunk és népünk életében is. Könyörgünk, vedd körül vigasz­taló szeretettel azokat is, akiket gyógyíthatatlan betegség és az öregség ebből a világból való eltávozásra készít elő. Bűn­bocsátó szent kegyelmed adjon belső békességet minden Hoz­zád térőnek. Őrizz meg, tarts meg, gyógyíts meg, szentelj meg mindnyájunkat, véghetctlen szeretetedért esedezünk Hozzád. Ámen. HÍREK. — Szentháromság ünnep«, utáni 13. vasárnapon az oltár- terítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Jel, 3,1—6; szó­széki igéje: Lk. 13,22—27. Dél­utáni igéje: Ez. 18,1—9. — A VESZPRÉMI EVAN­GÉLIKUS EGYHÁZMEGYE TANACSA szeptember 5-én este fél 11 órai kezdettel ülést tart. * — A VESZPRÉMI EGY­HÁZMEGYE LELKÉSZI MUN­KAKÖZÖSSEGE szeptember 5-én és 6-án tartja értekez­letét Gyenesdiáson. Az érte­kezlet 5-én este fél 9 órakor áhítattal kezdődik. Úrvacsorát oszt Mátis István, írásmagya­rázatot tart Mohácsi László, Halász Béla esperes a Prágai Keresztyén Béke-Világgyűlés- ről tart beszámolót, Kiss Já­nos pedig előadást tart: A gyarmati sorból felszabadult népek és a keresztyénség cí­men. Szentgyörgyi Ferenc és Vető Béla: Az alkalmazás kér­dése az igehirdetésben címen ad elő. Bárdossy Jenő béke­mozgalmi hírekről tart be­számolót. • — A FEJER-KOMÁROM1 EGYHÁZMEGYE lelJcészi mun­kaközössége szeptember 7-én ülésezik Budapesten, az Egye­temes Egyház székházában. Bevezető igehirdetést tart Bohus Imre, igehirdetési elő készítést pedig Pálfy Mihály. Esperesi tájékoztató után Jakab Miklós előadásában, Kajdg János korreferátumé val: A keresztyén etika alap­kérdései János apostol első levele alapján foglalkoznak. A tárgysorozat folyamán meg beszélik a jövő évi munka tervet: a) Hogyan kapcsolhatjuk be a gyülekezetét magyar népünk és az emberiség nagy ügyei- Inek szolgálatába (Plachy Lajos). b) Hogyan tehetnénk eleve­nebbé bibliaóráinkat (Molnár Gyula). c) A gyülekezet tanításának új alkalmai (Lábossá Lajos). d) Lelkigondozásunk főbb problémái (Csonkd Albert). Békebeszámolót nyújt Né­meth Géza. Befejező áhítatot tart Hódy Pál. • — HALÁLOZÁS, özv. Ko­vács Ferencné, szül. Kovács Zsófia, Kovács Róbert presbi­ter édesanyja, 76 éves korá­ban az acsádi leánygyüleke­zetben elhunyt. Acsádon te­mették el nagy részvét mel­lett augusztus 11-én. Az igaz­nak emlékezete áldott. KRUMMACHER PÜSPÖK 60 ÉVES Augusztus 3-án töltötte be D. Friedrich Krummacher püspök 60. életévét. A püspök szolgálati helye Greifswald. A CDU elnöksége a püspök születésnapja alkalmából sze- rencslekívánatait fejezte ki. Magunk is csatlakozunk a jó­kívánók seregéhez és Urunk gazdag áldását kérjük a püs­pök életére. MILÁNÓBAN SZÁZ ÉVES A VALDENS EGYHÁZ A valdens egyház (a refor­máció előtt alakult, ún. elő­reformált, protestáns egyház) Milánóban rövidesen fennállá­sának száz éves jubileumát ünnepelheti. Ez alkalommal számos előadás fog elhangza­ni, amely a protestáns egyház történelmét világítja meg Olaszországban. Az ünnepség istentisztelettel és megemléke­zéssel veszi kezdetét. A palermói valdens egyház is’ száz esztendős történetre te­kinthet vissza. A keresztyén erkölcs nevében (Flytatás az 1. oldalról.) professzor mondta a Prágai Keresztyén Béke-Világgyűlé- sen főreferátumában: „Elkép­zelhetetlen a béke Európában — és nemcsak Európában, hanem az egész világon, a két Németország békerendje nél­kül. Nemcsak a mindkét Né­metországban élő testvéreink­ről van szó, hanem rólunk, mindnyájunkról.” A keresztyén erkölcsi fele­lősséget akarta Hromádka professzor megmozgatni, ami­kor a továbbiakban megkér­dezte: Milyen megoldási ja­vaslatok állnak rendelkezés­re? Egy megoldási javaslatot — ami már tulajdonképpen hányadik — nyújt a Szovjet­unió békeszerződési javaslata mindkét német állammal. A keresztyéneknek és az egy­házaknak meg kellene kérdez­niük önmaguktól, vajon akar­ják-e valójában segítőén szol­gálni Németországban a fe­szültség csökkentését azzal, hogy a békeszerződés megkö­tését támogatják, vagy ahhoz akarnak-e hozzájárulni, hogy tovább élesedjék a helyzet Németországban és a világ­ban. Keresztyének, feleljünk erre a kérdésre a keresztyén er­kölcs nevében! — BOCSA (Bács megye). A gyülekezet levélben kereste meg szerkesztőségünket. Meg írják, hogy három istentiszte­leti helyen szolgálnak, egyik helyen a reformátusok har- móniumát használják, a másik két istentiszteleti hely számá­ra pedig összesen egy har­monium áll rendelkezésre. Ez a harmonium vándorol tehát a két templom között. Mivel a gyülekezet minden lehetsé­ges anyagi eszközét építkezé­sei emésztik fel, egyelőre har- móniumot venni nem tud, s ezért testvéri kéréssel fordul a gyülekezetekhez, ha van va­lahol használaton kívüli har­monium, engedjék át számára ajándékba, vagy kölcsönkép- pen. — OTTHONT nyújtok 1—2 jólne- veit vidéki diákfiúnak Budapes­ten, VI, Nagymező u. 8. I. 3. Tóth Lajosné. — Magánkézből előadó teológiai könyvek jegyzékéről, cím az Evan­gélikus Életnél. ^ EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyfcáí Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és »eladó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatali Budapest, Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Sajtóosztály! telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,- Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 615138/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felületességből — felelősségre Lk. 13, 22-27. Felületes kíváncsisággal nem lehet Jézus Krisztus közelé­ben maradni. Igénk névtelen kérdezője saját igazsága tudatá­ban az üdvösség, az élet és halál kérdéseiről magabiztosan és felületesen csevegni akar Jézussal: „Uram, vajon kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Kíváncsiskodó kérdés ez. Mellé­beszélés. Háttere gőgös önhittség: mert én, természetesen... Lelkészek jól ismerik az ilyen érdeklődést. Gyülekezetünk sok tagja érdeklődik ma is így, a semmire nem kötelező „tisz­tes távolból” a világ sorsa és benne az egyház élete részlet- kérdései felől. Krisztus közelében járunk, ha közel jutunk önmagunkhoz. Ha felismerjük felelőtlenségünket és tévedéseinket is. Az Ö közelében ismerjük fel azt, hogy az élet célja, a teljes, igaz élet, az üdvösség nem tartozik az élet természetes adottságai közé. Még a mi számunkra sem. Mert bizony szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az üdvösségre vezet, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. Jó cselekedetekkel nem érde­melhetjük ki az üdvösséget, de önző felelőtlenséggel biztos, hogy elveszítjük azt. Mert a hit az életet féltőn védő, igaz cselekedetek nélkül értéktelen, értelmetlen és üres. Halott. Utcai balesetnél történt. Egy gyermek csodával határos módon, épen került ki a villamos kerekei közül. A kíváncsi tömegben cigarettázva és tréfálva ott állt egy férfi, akit, mint annyi mást csak a látványosság érdekessége, a szenzáció csalt oda. Mikor megtudta, mi történt, kíváncsisága rémületté vált. A gyermek apja volt. Veszélyben az élet Isten teremtette testi-lelki teljességé­ben. Veszélyeztetettsége sosem volt nyilvánvalóbb, mint ko­runkban. Az élet feladatainak érdektelen szemléléséből, közömbös­ségből és felelőtlenségből a szolgáló szeretet útjára indítja ma népét Jézus Krisztus. Schreiner Vilmos ««MiRnmmRiitmiiiiiW!tnRiMiiiiiiiniiiriri!t!iiiiiim:niimi!ii!iiiniiiiiiiii'.i!i:iiiii:i!i!iiiii!imiii'iiiiinii!i!iii i iiiiiiiií'Müiiiiitiitn HÉTRŐL—HÉTRE Krisztus megtart Mt. 12, 20. A megrepedezett nádszál és a pislogó mécses emberi íté­letünk szerint semmire sem jó. Az elsőt tűzre szokták vetni, a másikat pedig eloltják. Mindkettő képe a mi bűnös emberi életünknek. Ez az ige tehát arra indít bennünket, hogy úgy lássuki magunkat, „amint vagyunk sok bún alatt" és ennek követ­keztében még ha igyekeztünk is, hogy mindeneket meg­tegyünk, amire hitünk és hivatásunk kötelez: ne legyünk di­csekvő, öntelt emberek. Ez-az ige tehát komoly bűnbánatra hív, amikor a megrepedezett nád és pislogó mécses képével ábrázolja igazán élethűen az életünket. Ha nem megy a bűn­bánat — ami nélkül nincsen keresztyén elet —, akkor emlé­kezzünk erre, mert nem a többiek a mások, hanem mi va­gyunk azok, akiknek ilyenféle az élete. Milyen jó azonban, hogy az ilyen életünk felett a kegyelem ragyog. Jézus Krisztus nem azért jött, hogy felszámoljon, hanem azért, hogy meg­tartson. Megtartó kegyelmének mindenekfelett való jele a ke­reszt, amelyen érettünk és helyettünk ö lett áldozat. így sze­rezte meg bűneink bocsánatát megmagyarázhatatlan isteni ke­gyelemből. Ezt akkor tudjuk igazán megérteni, ha tudjuk: A mennyei Atya kezdettől fogva való akarata, hogy a bűnös el ne vesszen, hanem megtérjen és éljen. Nos hát, hogy ez valósuljon bennünk is, erre ad erőt Jézus keresztkalála, amikor az ott vérét ontó isteni irgalom önmaga iránt teljes bizalmat támaszt szívünkben. Olyat, amelyik legyőzi kishitű kétségeinket és így tud szólni: íme nem vetett el orcája elől, nem vette le kezét rólam, nem az ítélet haragjával van felém, hanem ilyen nagyon szeret. Ezzel az irgalmas szeretetével pedig új életre, a hamisság és gyűlölet útjáról az igazság és szeretet útjára von. Mert az az igazság, amelyet diadalra akar vinni az Istennek minden emberre különbség nélkül kiáradó bűnbocsátó, megáldó, üdvözítő szeretete. Ezt az igazságot azért hirdettette már olyan sokszor és azért erősített meg benne most is, hogy így emelje fel és tegye használhatóvá a meg­repedezett nádhoz és pislogó mécseshez hasonló életünket arra, hogy a méla vagy érdektelen szemlélődés helyett teljes szívvel legyünk hasznos eszközeivé itt és most a megöpcsátó békességet szerző, mindenki felé nyílt, tiszta, igaz életet mun­káló szeretet útján. Visontai Róbert NAPRÓL-NAPRA VASARNAP: JÖS. 24, 18; ROM. 15, 30. — Ne csak ma­gunkért imádkozzunk! Pál apostol az egymásért való imád­ságra szólítja fel a gyülekezetét. Gál. 3, 15-22; Zsolt. 117. HÉTFŐ: ZSOLT. 119, 54; TITUS 2, 13. - A nagy cél, amely felé tartunk Krisztus eljövetele. A keresztyén ember­nek erre a találkozásra jól fel kell készülnie. Jak 2, 1—13; Ez. 1, 1-28; Jel. 4, 7-8. KEDD; ZSOLT. 68, 20; II. TIM. 2, 1. - Isten nem feled­kezik el rólunk! Minden nap velünk van a mi szabadításunk Istene! Mt. 10, 40—42; Ez. 2, 1—3, 3. SZERDA: JER. 25, 6; FIL. 3, 8—9. — Minden bűnt, minden szerencsétlenséget és békétlenséget a hivő embernek messze el kell magától távolítania, hogy egyedül Krisztus kegyelme, a szeretet és békesség legyen hitének ismertető jele. Zak 7, 8-14; Ez. 3, 16-21. (17.) CSÜTÖRTÖK: JER. 42, 6: JÁN. 12, 25. — Isten azért hir­detted az Ö igéjét, hogy figyeljünk szavára! II. Móz. 22, 20—26; Ez. 3, 22—27. PÉNTEK: JÖB II, 7; JAK. 4, 15. — Hitünkkel nem Isten tökéletességét „érjük” el, hanem az örök életet, amelyet az e testben elkövetett cselekedetek számonkérése után ad ne­künk az Ür Jézus Krisztusért Zsid. 2, 11—18' Ez 6 1 __14­(I . Kor. 10, 19-21). SZOMBAT: ZSOLT. 51, 5; JÄN. 1, 29. — Vajon tényleg ismerhetjük minden bűnünket? Számon tudjuk azokat tar­tani? Bűneink számontartása helyett inkább kérjük szünte­lenül az Atya bocsánatát, a Fiú kegyelmét és a Lélek erejét Jer. 22, 13-19; Ez. 9, 1-11; (I. Kor. 1, 18); Lk. 17, 11-19. (k—á) i X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents