Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-08-13 / 33. szám

feP. BÉRM. BP. TO. RSZÄGOS E VANG £ L I KÜ S HETI LAP XXVII. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM. 1961. augusztus 13. ÁRA: 1,40 FORINT A Prágai Keresztyén Világgyűlés képeiből Niemöller Márton egyházi elnök és H. Vogel berlini professzor MINDENT AZ EMBERÉRT Július 30-án közzétették a XXII. kongresszus program- tervezetét. Ez a tervezet a Szovjetunió valamennyi dolgozója elé kerül megvitatás céljából cs majdan a vita eredményeit a kongresszuson is megtárgyalják. Azt lehetne mondani, hogy egy ország, egy nép sajátos tervezetéről van csupán szó. De mindjárt az első napokon feltűnt az újságolvasó és rádióhall­gató emberek előtt, hogy az egész világot nagymértékben fog­lalkoztatta a tervezet és igen hosszú ideig fogja még foglalkoz­tatni. Nem is csoda, a tervezet hangja, belső tartalma, célkitű­zése és távlata a milliós tömegek előtt egy széles és végtelen országutat világított be, amelyen egy boldogabb, embersége­sebb jövőbe indulhatnak. Lapzártakör kapott hír szerint Autóbaleset érte Alt-ni filler Mártont Hétfőn, augusztus 7-én Dániában súlyos autószerencsét­lenség érte Niemöller Márton Hessen-Nassau-i egyházi elnö­köt. Bár a súlyosan megsebesült egyházi elnök jobban van, felesége a szerencsétlenség következtében élletét vesztette. Niemöller Márton életéért aggódva, mielőbbi felépülését a Mindenható elé visszük könyörgésünkben. Együttérző részvét­tel osztozunk hűséges hitvesének elvesztésében. SCHWEITZER ALBERT: KERESS MAQADNAK MELLÉKFOQLALKOZAST! jelentéktelen, lehetőleg titkos mellékfoglalkozást! Nyisd ki a szemed, és keresd, hol van szüksége valakinek egy kis időre, egy kis részvétre, egy kis beszélgetésre, egy kis gondoskodásra. Az illető talán magányos, elkeseredett, beteg, vagy ügyetlen, s te jelenthetsz számára valamit. Talán öreg, talán gyermek... Ki sorolhatná fel az értékes forgótőke, az ember befektetésének minden lehetőségét! Űton-útfélen hiány van benne! Hát keresd, nincs-e valahol alkalom emberséged befektetésére! Ne riasszon vissza, ha várnod, vagy kísérletezned kell. Csalódásokra is* vértezd fel magadat! De ne mondj le a mellékfoglalkozásról, amikor ember lehetsz az emberek számára! Bizonyosan vár rád ilyen mellékfoglalkozás, ha igazán akarod. <dK3K3K»<>OäUiOW(CSCKaC&<5<^<^a<SCS0K8QSaKSC!S0H^<»Cic80 IMÁDKOZZUNK Hálát adunk Neked, Istenünk, mi, az Újszövetség népe, az Ószövetség fénylő alakjaiért. Jól esik látnunk, hogy ho­mályosan és töredékesen, de ugyanazt az igazságot sugározzák felénk, amit megismertünk Jézus Krisztusnál: a Te ingyep kegyelmedet. Köszönjük Neked, hogy már rajtunk is megmutat­tad: nem érdemek, hanem a hit számít Előtted, s nekünk nem lehet más megnyugvásunk, csak a bűnbocsánat békessége. Dicsérünk Téged, hogy ezt a drága bibliai igazságot nem hagytad elkallódni a középkor századaiban sem, hanem új fényességgel ragyogtattad fel a reformációban. Köszönjük Ne­ked atyáinkat, a reformátorokat, akik a kegyelemből, hit ál­tal való megigazulás szószólói lettek. Boldogan énekeljük Lutherrel: „Nálad nincs is másnak helye, mini csak az irga­lomnak. Az emberek jótettei hívságnak bizonyulnak. Előtted nem kérkedhetünk, nekünk nincs semmi érdemünk, csak ke gyelmedből élünk.” Így szabadultunk fel az üdvösségünkért való aggódás és állandó kétségbeesett fáradozás helyett a bfinbocsánatot és üdvösséget nyert ember hálás életére. Nem azért tesszük a jót, hogy ezzel megszerezzük a Te tetszésedet, mert ez sok-sok bűnünk miatt úgyis hiábavaló erőlködés lenne. De azért cselek­szünk jót embertársainkkal, mert szeretnénk megmutatni há Iánkat Irántad, és szeretnénk visszatükrözni valamit az em­berek felé abból a szerétéiből, amelyben Te részesítettél ben­nünket, bűnösöket. Ámen. Az emberiség, történelme során sok-sok eszmével, elv­vel és céllal találkozott. Ezek­nek az eszméknek, elveknek és céloknak a szolgálatában nagy dolgokat volt képes vég­rehajtani. De sem embersé­gesnek, sem boldognak nem mondhatjuk e korszakait. Áll­jon itt előttünk csak úgy öt­letszerűen egy-két példa. Az egyiptomi kor eszméjét Ma­dách a Tragédiában így fo­galmazta meg „milliók egy miatt”. Valóban rabszolgák és ingyen munkások százez­reinek eredménye volt a Ní- lus-parti kultúra, a piramis­óriások és a templomreme­kek. A római kornak is volt egy összefoglaló eszméje: Pax Romana, Róma békessége, amely leigázott, mai értelem­ben vett gyarmati sorban élő népek feletti uralmat és ezek­nek a népeknek kiszolgálta­tottságát, sorsukkal'való meg­alkuvását jelentette. Róma pompája, gazdagsága, civili­zációja és „békéje” elnyomott népek „béketűrésén” virág­zott ki. A keresztyén közép­kor már nem tud ilyen egy­séges eszmét felmutatni. Tár­sadalmi kerete semmi eset­re sem ülteti a mindenkép­pen „szenvedni akaró” em­bert valami magas piedesz- tálra. Az újkor már lázadás volt az elnyomott ember ér­dekében. Ekkor szabadul elő­ször fel prometheusi rabságá­ból az ember. De ez a felsza­badulás a lassúság, a vissza- visszazuhanás halálos játé­ka és állandó sebesülésének képét mutatja. Ez a mozgás a szabadság felé csak a múlt század végére robban elemi erővel ki és a mi századunk­ban lett elismert emberi tö­rekvéssé. A mi századunkban az ember évezredes megkö­töttségekből való felsza­badulása a szocializmus. Mint korunk nagy eszméje, tulajdonképpen fél évszázada már valóságos talajon, más­fél évtizede pedig a világ egyharmad részén valósul. Űj társadalmi, gazdasági rend. De ennél jóval több. Valójá­ban az új rendben élő milliós tömegek tudják és érzik, hogy mennyivel több ennél a né­hány szónál. Erről a társadal­mi formáról mondtuk azt ki, hogy sokkal igazságosabb és emberségesebb, mint az ed­digi társadalmi formák bár­melyike. Erről a gazdasági rendről hirdettük, hogy an­nak minden tényezője nem cél, hanem eszköz, hogy általuk az ember jólétét munkálhassák. A keresztyén emberek tö­megei ezért álltak poziti­ven az új társadalmi rend mellé, mert a kinyilatkoz­tatás egyöntetű üzenete alapján: Isten minden em­bert egyformának terem­tett és az egyenlőség nagy elvét teológiánk ősidőktől kezdve vallotta. De valljuk az utóbbit is. Azt, hogy minden ember munkája után részesüljön a mindenkit egyformán megillető bérben. A szocializmus átmeneti ál lapot. Ezt is tudtuk. Átmenet egy még fejlettebb társadalmi Az a programtervezet, amely ma közkézen forog, elhúzza a függönyt a legfejlettebb tár­sadalmi és gazdasági rend elől és két évtized távlatában, te­hát a jelenlegi generáció szá­mára bemutat egy olyan em­berséges és boldog jövőt, amelyért érdemes dolgozni, fá­radni. A gazdag.program egy­két fő vonása: A béke tervezete Régóta tudjuk, sajnos ke­serves tapasztalatból is, hogy a háború nem elemi csapás, és hogy egy-egy háború lciheveré- séhez évtizedek verejtékes munkája szükséges, és hogy a vér- és anyagi veszteség leg­gyakrabban pótolhatatlan, és hogy a háborúk következ­tében beálló nincstelenség és nélkülözés kibírhatatlan és el­viselhetetlen. Ennek józan fel­ismerése és a Szentírás béke­üzenete állította a mi keresz­tyén egyházainkat is csatasor­ba az egyetemes békéért Nyiltan kiálltunk a más viiágnézetüekkel együtt arra a csatamezőre, ahol az emberiség legszentebb érdekéért és jövőjéért folyt a harc: a békéjéért. Ezt hitbeli meggyőződésből tettük. Azért, mert minden emberért egyaránt hozott ál dozatot a mi szerető Istenünk A programtervezet más elvi alapon nyit lehetőséget egy új, háború mentes világkorszak számára. „Főcéljának tekinti, hogy békés feltételeket bizto­sítson a Szovjetunióban kommunista társadalom fel­építéséhez, és a szocialista vi­lágrendszer fejlődéséhez vala­mint, hogy az összes békeszerető népekkel együtt megsza­badítsa az emberiséget a világméretű pusztító hábo­rútól.” Abból indul ki, hogy „a vilá­gon kialakultak és fejlődnek az egyetemes béke megőrzésé- sére és megszilárdítására al­kalmas erők, létrejönnek a feltételek az elvileg új állam­közi viszonyok megszilárdítá­sához. A hatalmas szocialista tábor, a békeszerető nem szo­cialista államok, a nemzetközi munkásosztály és a békéért síkraszálló valamennyi erő összefogásával a világháború megakadályozható.” Az az állam, amely nemzet­közi politikájának sarokkövé­nek tekinti az egyetemes béke szolgálatát, ennek alapján a békés egymás mellett élés áll­hatatos munkálója, minden elismerést és megbecsülést ki­vívott A jólét tervezete Minden az emberért! Az új társadalom, annak minden in­tézkedése, célkitűzése az em­ber javát szolgálja. Az ember érdekében felvázolt ilyen konkrét tervezettel még nem találkoztunk. Az ember jóléte érdekében minden erő, té­nyező latba van vetve. Né­hány évtizede a munkaórák alacsonysága, a reálbérek ek­kora növekedése, s juttatások és az életszínvonal emelkedése utópia-számba mentek. A vi­lágon először fogják megta­pasztalni azt, hogy ha a ter­melő eszközök a közösség ke­zében vannak, ha a fejlett technika és a kiaknázott ener gia a tömegek céljait szolgál­ják, mire képes egy új társa­dalmi rend. Igen, kivihető, hogy a közlekedés, víz, gáz, fűtés, orvosellátás, stb., stb.: mint juttatás kerüljön a dol­gozó asztalára. Hiszen a ter­mészet nagy részét minden­nek megadja. Az ember a ter­mészetadta dolgokat átalakítja és társai rendelkezésére bo­csátja. A hasznot nem az élősdiek fölözik le, hanem a dolgozó nép. Mi, mint a szocializmus táborának kis népe, azzal a büszke reménységgel nézünk erre a jólétre, hogy szorgalmas népünk előtt is megnyílnak ezek a lehetőségek. Nálunk is megszűnt a verejté- kes munka után „könnyen- élők” rétege. Noha az átalaku­lásnak úgyszólván csak a kez­detén vagyunk, a hasonló jö­vő képe előttünk is kibonta­kozik. Ennek a célnak von­zásába belekerültünk. Mun­kánk ezt a jövőt építi. Ha ezt a célt összevetjük más rendszerek és korok cél­jaival, akkor ennek erkölcsi fölénye minden tekintetben kiemelkedik. Mondhatjuk azt, hogy az emberiség történelme során eddig emberibb, mél­tóbb, igazságosabb célt még nem tűztek ki. Ezért érdemes áldozatot hozni, érdemes lel­kesedni. Béke és jólét monumentális tervezete ez. És ami döntő, nem a távoli jövő eszményké­pe, hanem napjainkban meg­valósuló lehetőség. Ezekért a célokért sok-sok ember küz­dött, szenvedett és bizony sok nem élhette meg. Íme az új történelmi szakaszban, a kö­vetkezetes békemunka ered­ményeképpen a mi korunkban bekövetkezik, miután ehhez minden előfeltétel megvan. rendbe, a kommunizmusba, ga után vonni. És mit szólunk mi keresztyének ehhez? A békemunká­hoz mi is hozzáadtuk sajátos erőnket, tehetségünket. Tudtuk azt, hogy számunkra a béke egyenlő a szocializmussal. Ennek tudatában vállaltuk ezt a feladatot. Ma már világosan látjuk, hogy a békemunka eredményei milyen kézzel foghatók. Ilye­nekben mi is, mint a programtervezetben pl. az eredménye­kért is odasorakozunk a leghaladottabb társadalom mellé, mert ez a társadalom mindent az emberért tesz. Igazságos és ember­séges, minden embernek egyenlő feltételek mellett biztosít boldogulást a földi életben. És hogy ez a földi élet anyagi ja­vakban gazdag és sokrétűen színes, ez nem ellenkezik hitünk­kel. Ezért tudjuk tiszta szívből köszönteni a tervezetet és sok sikert kívánni a megvalósulásához. Sőt a magunk keresztyén módján is ott állunk a kimunkálás táborában. Ahol embere­kért jót tesznek, ahol az emberek javát, igazságát szolgálják, ott van az egyház helye is. Ott kell nekünk is a szolgálat ezer lehetőségével részt venni e nemes cél megvalósításában. Felszabadultan, bátran állunk csatasorba a milliókkal, mert itt minden az emberért történik. Béke és jólét, egy bol­dogabb és emberségesebb kor áll előttünk. Hűségesen részt venni ebben a munkában, az emberek megbecsülését fogja ma­Krisztus igazsága A mai napra rendelt igék arra tanítanak, hogy Krisztus igazságáért szeret minket az Isten, mint az ótestamentumi, mint az újtestamentumi és a levélbeli ige is Krisztus igaz­ságához húzza meg a vonalat. Isten szeret bennünket! Nincs emberi szó, kifejezés, mellyel megfelelő módon tud­nánk, elmondani, hogy meny­nyire szeret az Isten. Isten nem a cselekedeteink miatt szeret. Egyébként is a hit által való megigazulás alaptételéből következik, hogy Isten nem a cselekedeteink miatt szeret bennünket. Az emberek hajlandók úgy gon­dolkozni, hogy a jót cselekvő embert szereti az Isten, a go­noszt cselekvőt pedig nem. Még egy kicsit mi js hajlan­dók voltunk, vagy vágyunk így gondolkozni: Ha jót cse­lekszem Isten szeretetében vagyok, ha a bűnt szeretem és cselekszem, akkor Isten szeretetén kívül vagyok!. Ez a magatartásunk a biblia fel­fogásával ellenkezik! Isten szereti a bűnös em­bert, de nem a bűnei miatt. Isten nem a bűnbánatunk miatt szeret bennünket. Is­merjük jól azt a nagyon szép igehelyet, ahol arról van szó, hogy fent a mennyben nagy öröm van egy megtérő bűnös láttán! Mégis Isten szereteténck egyetlen igazi oka van: a Jé­zus Krisztus igazsága! Isten Fia elszenvedte bűneink bün­tetését és ezt az igazságot Is-, ten nekünk tulajdonítja be. Tanuljuk meg a dolgokat Isten szeretőiéből nézni. Mennyi vek más annak az .em­bernek az öröme, szolgálata, munkája, magatartása, aki a dolgokat Isten szeretető télül nézi! Az ilyen ember őrven-, dező ember lesz. Az ilyen ember örül hazájának, ottho­nának, gyermekeinek. min­dennapi kenyerének és a kö­zösségnek, melynek szorgal­mas tagja. Aki az Isten szeretete olda­láról nézi az életet, nein le­het tétlen keresztyén, hanoin teljes szorgalmával műveli a jót, mert tudja, hogy ezzel örömet okoz itt a földön mindenkinek és Istennek is! Az Isten szeretetében élő ember megbánja minden bű­nét, mert azzal bánatot oko­zott az embereknek és Is­tennek is! Így nézünk Isten szerete- tére, Jézus igazságára, mely hit által lehet a miénk! ... „Van igazságom az Úr­ban való hit által, Isieniőí való igazságom a hit alap­ján” ... Fülöp Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents