Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-07-09 / 28. szám

Foglalkozzunk bátran az emberiség nagy kérdéseivel!

sára. A megnyitó beszédet V. Hájek, a Prágai Keresztyén Békekonferencia elnöke mondotta. Meleg szavakkal köszöntötte a gyűlés részvevőit, majd javaslatot tett a man- kaelnökség, a díszelnökség és a szerkesztőbizottság tagságaira.

MÄSNAP, JÚNIUS 14-ÉN

a teljes ülésen hangzott el dr. J. L. Hromádka professzor közel négyórás előadása. Idézzünk a főreferátumból is néhány gondolatot! Hromádka professzor Isten iránti hálával juttatja azt kifejezésre, hogy itt mint Krisztus egyházának tagjai gyűltünk össze. Sokan közülünk egy-egy egyházi közösség hivatalos képviselője. Hálával és örömmel hangsúlyozza az autokefál orthodox egyházak részvételét, amelyeket hivatalos delegátusok képviselnek.

Gyűlésünk e tekintetben ma egyedülálló fórumot képez, ahol ilyen sok orthodox egyház ilyen nagy mértékben nyújt kezet Nyugaton, Keleten, Északon és Délen élő egyházak képviselőinek, csoportjainak, vagy egyes tagjainak.

Az orthodox egyházakkal annak a keleti keresztyénség- nek a gazdag öröksége kerül bele gyűlésünkbe, amely évszázadokon, sőt több mint egy évezreden keresztül vívta evangéliumi harcát.

Hogy gyűlésünkön mégsem teljes a keresztyénség létszáma, annak okát Hromádka a következőkben látja:

„Ahogy a mai helyzetet nézzük, úgy tűnik előttünk, hogy különösen két akadály és válaszfal az, amiről szó van: főként a római egyház legmagasabb tisztsége, amelynek betöltője nemcsak tévedhetetlenséggel, a hit- és erkölcsi kérdésekben végső szuverén tekintéllyel van felruházva, hanem a végső és abszolút pász- torsággal is az egész világ felett. Ez a dogmatikai tétel jelentős mértékben megnehezíti a római egyházzal való öku- ménikus beszélgetést”.

A másik okot abban véli felismerni, hogy a római katolikus egyház „egyházfrontot szervez” a mai világ bizonyos részei ellen.

Tanúi vagyunk annak, — mondotta — hogy a római katolikus egyház éppen annak a társadalomnak hatalmi törekvéseivel azonosuljon, amely elvesztette a békét és a második világháború katasztrófájának bűnrészese.

Márpedig fel kell ismernünk azokat a veszélyeket, amelyek húsz évvel ezelőtt katasztrófába sodorták a vilár got Fel kell ismernünk azokat a tényeket is, hogy az Elba és a Csendes Óceán között egy milliárd ember új alapokon Végzi a társadalmi átépítést és hogy az emberi szabadságnak és méltóságnak ezt az átformálását hatékonyabb eszközökkel akarják biztosítani, mint ezt a régi feudális és liberális társadalom meg tudta tenni. Ez most már nem kísérlet, hanem egy új rend átgondolt, megtervezett és megvalósított programja városon és falun egyaránt:

EZ A TÉNY KÉTSÉGEN KÍVÜL meghatározza a mi keresztyén magatartásunkat is „Kemények akarunk lenni önmagunkkal szemben, de bensőségesebben akarunk szeretni és abban a meggyőződésben, hogy a valódi szeretet kiűzi a félelmet és hogy az, aki az evangélium világosságában és szeretetében lép oda embertársaihoz, megszabadul a félelemtől és reményteljes örömet nyer”.

Békesség a földön — ez az a jelszó, amelynek jegyében összegyűltünk. A békét úgy értjük, amint ezt a próféták és apostolok értették és ahogyan az evangélium tartalmát képezi.

Az evangéliumban hivő ember nem kérdi, hogy szabad-e együtt munkálkodni azzal, aki más világnézeti alapokon áll. A mi Üdvözítőnk a segítségnyújtás pillanataiban sohasem azt kérdezte, milyen politikai felfogása van a szenvedőnek, hanem egyszerűen segített rajta. Mi most azon fáradozunk, hogy a viiág arculatát eltorzítani akaró „fájdalmakat és szenvedéseket” a magunk módján gyógyítsuk. Ezért merünk bátran a mai nemzetközi helyzettel, népi Kína kérdésével, Németország problémájával és a leszereléssel kapcsolatban állást foglalni.

A továbbiakban Hromádka professzor a tíz munkabizottság konkrét feladatát és vitaanyagát vázolta, maid azzal fejezte be, hogy e pillanatban is arra tekintünk, aki a mi örömünk és reménységünk, aki az út, az igazság és az élet: „Benne hiszünk és vele indulunk az útra és kezdjük a munkát”.

EZEN A NAPON MÉG sor került a főtémához kapcsolódó egyéb előadásokra. Nyiko- din érsek: „Békesség a Krisztus . követésében” címen, Inoue japán professzor pedig: „A hidegháborútól a valóságos békéig” címen, Ulmann angol professzor és Stephens ghanai lelkész pedig „A béke és az új államok” témáról szólt.

50—80-as csoportokban a következő két napon a tíz albizottság tartotta megbeszéléseit. Némelyik bizottságban igen heves volt a vita, de minden esetben a részvevők összekovácsolódtak. Testvérekké és barátokká lettek a felelős kérdések megvitatásában:

Az utolsó munkanap június 17-én volt. Ismét plenáris

gyűlésen vettek részt a képviselők. Ekkor került sor az „Üzenet” felolvasására és megvitatására (az üzenetet lapunk teljes terjedelmében közölte). Néhány elmaradt referátum ismertetése és a tíz bizottsági munka eredményeinek és téziseinek felolvasása után fejeződött be a világgyűlés munkaszakasza.

És amint istentisztelettel kezdődött a világgyűlés, azzal is fejeződött be. Vasárnap két templomban tartattak a részvevők számára istentiszteletet. A Betlehem-kápolnában ökumenikus istentiszteleten Ting kínai püspök hirdette az igét, az orthodox istentiszteleten II. Jefrem grúziai orthodox pátriárka vezette a liturgiát.

Rédey Pál

Pillanatkép a Béke-világgyűlés egyik tárgyalási szünetében. Balról jobbra: Abba Wolde Hawariat ethiópiai lelkész, Stephens S. A. Jakob ghanai metodista szuperintendens, Abuna Petrosz ethióp püspök, Nikodim, Jaroszlav és Rosztov érseke, Jusztin, Jasi érseke és Moldva metropolitája

Dr. Nolde és az atomkísérletek

ISTENTISZTELETI REND

. LAPUNK OLVASÖI az Első Prágai Keresztyén Béke-Vi- tággyűlésröl sokat olvastak már. Volt szó arról, hogyan készült a magyar delegáció a_ prágai munkára, volt szó a fő témáról és arról is, hogy a gyűlésen hány országból hány résztvevő szerepelt. Most arról tudósítjuk kedves olvasóinkat, hogyan szerveznek meg ilyen meretű világgyűlést és hogyan tud eredményesen tanácskozni ennyi ember, valamint miként születnek meg közös nyilatkozatok, üzenetek, álláspontok.

Több, mint egy éve adtunk hírt arról hogy Debrecenben ülésezett a Prágai Keresztyén Békekonferencia világgyűlést előkészítő bizottsága. Egy éve tehát már elhatározást nyert a Világgyűlés időpontja és fő témája. A debreceni előkészítő bizottság Lukács 2, 14. alapján ágy fogalmazta meg a fő témát: *£s e földön békesség”. Ugyancsak határozatot hozott arra, hogy ezt a fő témát tíz munkabizottság tárgyalja és részleteiben dolgozza a fő té- 3na elé. Az ügy lebonyolításához a konferencia nemzetközi «titkárságot létesített. Egy év felit tehát rendelkezésre az ©lapos szervezéshez és készüléshez:

A VILÁGGYŰLÉS ELŐKÉSZÍTŐ MUNKÁJA ez idő alatt rendkívül lelkiismeretesen folyt. Hogy el tudjuk képzelni ezt a munkát világszerte, gondoljunk a mi hetilapunk «.prágai kérdésekkel” foglalkozó cikkeire. Vagyis az tör

Í

ént, hogy minden „tagegy- íáz”, minden részvevő egyház, {valamint komoly teológiai tekintélyű egyházi személy megkapta az albizottsági témákat és lelkiismeretes teológiai munkával a maga látását, állásfoglalását, felismerését eljuttatta a nemzetközi titkársághoz. Ezek a „részletmunkák” képezték alapját a fő témának, a fő referátumnak, a ffő előadásnak — ahogyan ezt «nevezni szoktuk. De ugyanfezek a dolgozatok tárgyalási alapot nyújtottak a bizottsági üléseknek:

A Világgyűlésen tehát készen kapott volt a fő referátum. Ezt a dolgozatot is meg kellett újra vitatni és most már visszafelé gombolyodott a fonal: Ennek a megvitatása nehézkes lett volna hétszáz részvevő vitája közepette, fezért a vita fóruma az a tíz bizottság lett, amely e kér désben előre munkálkodott, vagyis az albizottságok. Itt az albizottságoknak azonban már nemcsak a terméketlen kritikai hangot lehetett megütni, hanem a bizottság saját téziseit is meg kellett vitatni és tovább kellett fejleszteni. Az egységre jutott megállapodásokat éppen úgy, mint a nyitva hagyott kérdéseket ismét a plénum elé terjesztette. Látjuk tehát, milyen bonyolult és szövevényes feladat egy ilyen világgyűlés szervezése és lefolytatása.

És most engedjék meg a kedves olvasók, hogy a nagygyűlés programját ismertessük és ezen belül néhány szót szóljunk a fő témáról

AMINT AZ KÖZTUDOMÁSÚ, június 13-án nyílt meg a nagygyűlés. A prágai Újvárosháza nagyterme este 8 órakor istentiszteleti helyiséggé alakult. Az elnöki emelvényen dr. H. Vogel bér lini professor tartotta meg igemagyaráz«tát Lukács 2, 14. alapján. Vogel professzor hangsúlyozta, hogy Isten maga készít és indít fel bennünket arra a munkára, amely miatt itt együtt vagyunk. Isten nem marad zárkózott, hanem világosságában lejön a földre és itt szerez békét. Ugyanis

nem arról van szó, hogy béke legyen a mennyben, hanem, „hogy dicsőség legyen annak, aki a mennyben van, de béke legyen a földön”. Ezt munkálni nagy és szent kötelesség az angyali üzenet óta.

Mit akarunk itt mindnyájan? — tette fel a kérdést Vogel professzor. Isten békéjét. Miért jöttünk ilyen messziről, ilyen sokfelől össze? Egyszerűen azért, hogy Isten békeszavát, amely nem hagy nyugtot nekünk, más szóval: Isten örök békeüzenetét kimondjuk.

Ezután került sor a gyűlés biegalakulására és megnyitáBudapesten, 1961. július 9-én

Deák tér de. 9. (urv) Traitier Gábor, de. 11. (urv) Káldv Zoltán, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. 11. Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Dózsa György út 7. de. fél 10. Koren Emil. UUől út 24. de. fél 10. (urv) Fodor Ott- már, de. 11. Fodor Ottmár. Karácsony Sándor u. 31. de. 10. Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57/1). de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. 3/4 12. Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán út de. 11. Drenyovszky János, du. 6. Dre- nyovszky János. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Nagy István. Váci út 129. de. 8. Nagy István. Frangepán u. de. fél 9 Újpest de. 10. id. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Rákospalota MÄV Telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József, ltákosnegy de. 9. Rákosliget de.

10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kúr- tösy Kálmán. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston.

Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos, de. 11. Bárdossy Tibor, este 7. Schreiner Vilmos. Toroc- kó tér de. fél 9. Bárdossy Tibor. Óbuda de. 9. Fülöo Dezső, de. 10. (urv.) Fü)öp Dezső du. 5. Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, este fél 7. Zoltai Gyula. Pesthidegkút^de. fél 11. Zoltai Gyula. Diana út de. fél 9. Zoltai Gyula. Kelenföld de. 8. Reuss András, de. 11. Reuss András, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. 8. visontai Róbert. Ke- lenvölgy ele./ 9. visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. ILj

Dr. Fr. Nolde, az Egyházak Világtanácsa Nemzetközi

Ügyekkel foglalkozó Bizottságának igazgatója és a Lutheránus Világszövetség hasonló bizottságának a tagja. Amit mond, az minden bizonnyal az Egyházak Világtanácsának és a Lutheránus Világszövetségnek a hivatalos álláspontja és nyilatkozata. Csak néhány napja fejeződött be a világkeresztyén- ség hatalmas seregszemléjének egy hetes prágai tanácskozása, ahol minden előadás, minden hozzászólás, minden nyílt beszéd tükrözte nemcsak az ott jelen levők, hanem az általuk képviselt egyházaknak és gyülekezeteknek, gyülekezeti tagoknak és elöljáróknak a szent elhatározását:

Minden erővel és elszántsággal, imádsággal és bizonyságtétellel, a hit bátorságával és halál helyett az élet, az emberi élet akarásával, kiállni a béke mellett úgy, hogy annak előfeltételeit: Az atomfegyverek megsemmisítését, az általános és ellenőrzött leszerelést, a népek és emberiség megbékélését munkálják s erre odaszentelik az életüket is.

Ezek a keresztyének bizonyára megrökönyödéssel olvassák a Lutheránus Világ- szövetség Sajtószolgálatában (1961. jún. 5.) Dr. Noldenak. a pennsylvániai lutheránusok Buck Hill Falls-ban tartott zsinatán elhangzott nyilatkozatát a genfi háromhatalmi konferenciáról, tehát az atomkísérletek kiküszöböléséről és ellenőrzéséről. De azt is elmondhatjuk s ezt a tényt kénytelen lesz Dr. Nolde is elismerni, hogy ma már a világkeresztyénség szempontjából is megváltoztak az erőviszonyok. A prágai első Keresztyén Béke-Vil ággyűlés után Dr. Noldenak is látnia kell, hogy ma már nem az Egyházak Világtanácsa az egyetlen fórum, ahol a keresztyén emberek tanácskozni tudnak az emberiséget aktuálisan mozgató problémákról. Lassanként illetékesebb helye alakul ki ennek a Prágai Mozgalomban és visszavonhatatlanul tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy a világkeresztyénség eddigi fórumainak (Egyházak Világtanácsa, Lutheránus és Református Világszövetség) minden megnyilatkozását erős és hiteles kritika alá vesszük az első Keresztyén Béke-Világ- gyülés határozatainak tükrében.

1. Szívből helyeseljük Dr. Noldenak azt a kijelentését, hogy az amerikaiak ne kezdjék el az atomkísérleteket még akkor sem, ha a genfi konferencia nem végződnék a kívánt sikerrel. Ebben a vonatkozásban tehát szembehelyezkedett Nolde azokkal az amerikai szenátorokkal, akik azon a véleményen vannak, hogy az USA-nak el kell kezdenie az atomfegyverkísérleteket, mert „a Szovjetunió szemmel láthatóan halogató politikát folytat Géniben”. Noldenak ugyanis volt alkalma tárgyalni Genf ben az amerikai, brit és szovjet küldöttség vezetőjével és a megbeszélések alapján az a meggyőződés alakult ki benne, hogy a bécsi Hruscsov—Kennedy találkozón ez a kérdés napirendre kerül és sikerül pozitív irányba lendíteni a tárgyalásokat.

hamis prófétáknak az ökume- néval való párbeszédünkben. Mindenesetre újból fájdalmasan érint bennünket Dr. Noldenak s rajta keresztül cca Okumenénak az a politikai naivitása is, hogy a sorok között bizalomra hív az Egyesült Nemzetek főtitkárságának a kongói, angolai vágjf algériai magatartása iránt és azt hiszi, hogy majdnem két évtizedes hidegháború utá% „csak jót várhatnak” a világ népei a nyugati ellenőrző bizottságtól.

2. De erősen visszazökken Dr. Nolde a hidegháború világába, amikor arról kezd beszélni, hogy ő, a keresztyén politikus, miben látja a helyes politikai magatartást és taktikát a jelenlegi helyzetben.

a) Kijelenti, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad elfogadnia azt a szovjet javaslatot, hogy az atomkísérletek kiküszöbölését a nyugati, kommunista és semleges országok háromtagú bizottsága elenőrizze, mert ez a javaslat biztosítja a vétójogot a szerződés gyakorlati alkalmazásában és kihatással lesz az Egyesült Nemzetek főtitkárságára és minden olyan egyezményre, amit a leszerelésre vonatkozólag a jövőben meg fognak kötni. Viszont az Egyesült Államoknak és Angliának olyan javaslatokat kellene kidolgoznia, ami el tudná oszlatni a Szovjetunió aggodalmát és bizalmatlanságát az egyoldalúan nyugati többségű ellenőrző bizottság működésével szemben.

Dr. Nolde többszörösen zsákutcában mozog elgondolásaival. Megfeledkezik mindenek előtt arról, hogy „erő- egyensúly jött létre a nyugati államok és a szocialista országok között”, amint ezt a tényt ma már a nyugati hatalmak képviselői is látják és nyíltan el is ismerik. Nolde' még ezt sem ismeri el, pedig neki egy lépéssel előbbre kellene menetelnie mint keresztyén embernek és azt tanácsolnia, hogy a reális helyzet felismerése alapján a nyugati hatalmak lépjenek a béke és a békés együttélés politikájának az útjára —, ahogyan ezt a prágai Keresztyén Béke-Világgyűlés világosan megfogalmazta és tanácsolta üzenetében és határozataiban. A világnak ez a része bízik a semleges országok reális látásában s ezért rá tud hagyatkozni azoJí ítéletére. Ügy látszik Dr. Nolde is tudja ezt, s ezért nem javasolja a nyugatiaknak, hogy velük leüljenek a tárgyaló asztalhoz. A világnak ezen a részén élő keresztyének több mint tíz esztendeje élesztgetjük az Egyházak Vi- lagtanácsának lelkiismeretét a reális történelmi helyzet felismerésére. A testvéri hang sok-sok bizonyságtétele tanúskodik erről és tanulságos volna egyszer fehérkönyvet adni ki arról, hogy menynyire bizonyultunk igaz vagy

b) Az „okos politika” je* gyében azt tanácsolja Dr, Nolde az Egyesült Államok* nak, hogy ne hagyja ott a genfi konferenciát akkor sem, ha újból hozzáfog az atom* fegyver-kísérletekhez.

Más szavakkal ez azt jelenti, hogy végeláthatatlan tárgyalásokba kell bocsátkozni a szocialista Kelettel, s a tárgyalási készség imitá- lásával saját népeiket is vezessék félre (Nolde „szolid megegyezésről” is beszél a cél érdekében!), hogy a népek „csak” reménykedjenek a megegyezésben s a valóságban tovább kell fegyverkeznie a Nyugatnak, hátha még sikerül a veszett fejsze nyelét megfognia. Közben a felelősséget minden eredménytelenségért a másik félre kell hárítani a Nyugatnak a polgári diplomácia és propaganda ismert fogásaival.

c) Dr. Nolde azonban még saját nyugati testvéreinek az ellenőrzésében sem bíz'k, amikor arról beszél, hogy „hibátlan ellenőrzés” nincsen. Másrészt szerinte nyugodtan lehet „szolid megegyezéseket kötni” a Kelettel, hiszen azok ellenőrzése a gyakorlatban nem lehet hibátlan, tehát kibúvót lehet találni.

Mi minden szolid lépést örömmel fogadunk, ha az őszinte és előbbre visz a békéhez vezető úton. S mi keleti keresztyének mindig erről az „egy útról” beszéltünk eddig is és elutasítottunk minden „harmadik utat”, amely nem az életre, nem is az ésszerű együttélésre, hanem a halálba vezet. Mert az őszinteség hiánya, a felemás iga, a hidegháborún keresztül a melegháborúhoz visz. Nem szeretnénk azt hinni, hogy Dr. Nolde ezt a célt látja maga előtt. De politikai tanácsai csak ezt eredményezhetik s ezért elutasítjuk azokat. Mi Prágában más úton jártunk és járunk ezután is. Ha valami indokolttá tette a prágai első Keresztyén Béke- Világgyülés összehívását és munkáját, akkor Dr. Nolde tárgyalásai Genfben és nyilatkozata Amerikában egyik ilyen ok a sok közül.

New Delhire, az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésére ebben az esztendőben várakozással és reménységgel tekint a világ keresztyénsége, köztük mi is. Nem lehetne tisztább és őszintébb, keresztyénibb és reményteljesebb akkordokkal készülni erre a nagygyűlésre?!

t

I