Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-07-02 / 27. szám

Rnth könyve KÉSZÜL A JÖYÖ Ruth történetének végéhez érkeztünk. Boáz és Ruth há­zasságkötésének útjából min­den akadály elhárul, mert a legközelebbi férfirokon nem él jogával és lemond Ruth elvételéről. Teljesülnek a re­ménységek. Naómi boldogan szemlélheti, hogy Ruth, az idegen, az elhagyott, otthonra talál szerető férfi oldalán. Az­tán Ruthnak fiúgyermeke szü­letik. Az asszonyok áldáskívá­nása kifejezi, hogy mit jelent­hetett unokája születése a két fiát idegenben elveszített Naóminak: „Legyen ő életed megújító ja és vénséged istá­polója, mert menyed szülte őt, aki szeret téged és aki többet ér neked hét fiúnál”. Egy öregasszony naplementéjének boldogságát jelzik az egyszerű sorok: „Naómi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette és dajkája lett.” 1. Isten itt három emberi életet a földön teljességre jut­tat Nyilván maradt bajuk és terhük, de elmondhatták, hogy elértek mindent, amire vágy­tak. Az élet persze nem állt meg, futott tovább, jöttek ké­sőbb gondterhelt, szomorú na­pok, de abban az órában Naómi, Ruth, Boáz nagyon hálásak lehettek Istennek a nekik adott boldogságért. Helytelen keresztyén szem­lélet lenne a földi életet „si- iralomvölgynek” tekinteni. Nem igaz, hogy csak könny, sóhaj, fájdalom az élet. Naómi és Ruth élete útján megismer- 1fük előzőleg a szenvedést, hányódást, de most a minden nélkülözést, otthontalanságot, gyászt feledtető örömöt is. Életünket érdemes mindig egészben nézni. Ha ezt tesz- szük, akkor kapunk tulajdon­képpen reális benyomást róla. S akkor látjuk meg a homá­lyosabb völgyek mellett a napsütötte tetőket, amelyekre Isten elvezetett. Nyilván nem egy olyan szakasza van éle­tünknek, amire úgy nézhe­tünk, mint életünk kiteljese­désére. Jó ezeket tudatunkba idézni, és értük Istennek há­lát adni. 2. Itt egy idegen vált Isten népének tagjává. Ha meggon­Kedves Testvéreink! Az első Keresztyén Béke- Világgyűlés nevében az apos­toli üdvözlet szavaival köszön­tünk benneteket: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ür Jé­zus Krisztustól. Örömmel állapíthatjuk meg a munkánk iránti növekvő érdeklődést, amely az itt kép­viselt egyházak számában és változatosságában jutott kife­jezésre. Ez a tény különös jelleget adott idei gyűlésünk­nek. Elő-Ázsia tiszteletre mél­tó egyházai s az ethiópiai egyház éppen olyan aktívan vettek részt a munkában, mint Afrika és Ázsia fiatal egyhá­zai tetterős képviselőikkel és a kínai egyház. Alexij pat­riarcha, az orosz ortodox egy­ház feje, mely egyház gyű­lésünk munkájának egyik leg­erősebb támasza továbbra is, kijelentette készségét, hogy tagja legyen a Prágai Keresz­tyén Békekonferencia Folyta­tólagos Bizottságának. Ugyan­csak örvendünk az egész vi­lág ifjú keresztyénéi fokozódó együttműködésének is. Meggyőződésünk, hogy kon­ferenciánk dokumentumai, amelyeket az Egyházak Vi­lágtanácsa elé fogunk terjesz­teni, fontos szolgálatot tesz­nek majd a New Delhi-i ta­nácskozásokon, különösen a keresztyéneknek ama kötele­zettségéről szóló vitákban, hogy békeszeretők legyenek a földön, valamint a Kelet és Nyugat népei, meg a füg­getlenséget nyert ázsiai és af- 'rikai népek közötti baráti ki­dőljük, hogy milyen előítélet­tel néztek Izraelben a nem­zsidókra, felmérhetjük ennek jelentőségét. Egy nő a jöve­vény-sorsból megbecsült asz- szonnyá válik, akinek férj­hez menésekor nagy ószövet­ségi asszony-ősök, Ráhel és Lea emlékét idézik. A moábita Ruth alakja a népek seregére emlékeztet, amelyek majd később Jézus Krisztusnál találnak otthonra. Krisztus keresztjében ledőltek a válaszfalak és eltűntek a távolságok. Messzi népek fiai és leányai is „közeliekké” let­tek — testvérekké. Az anya- szentegyházban, Isten nagy családjában, megsokszorozva ismétlődött meg Ruth törté­nete. „Azért immár nem vagytok jövevények és zsellé­rek, hanem polgártársai a szenteknek és az Isten háza- népe, akik felépíttettetek az apostoloknak és a prófétáknak alapkövén, a szegletkő pedig maga Jézus Krisztus” (Ef. 2,19—20). Az egyház népek és fajok fölé emelkedő testvériségének ez az ószövetségi előképe, Ruth története, indítson ben­nünket is arra a széles öle­lésre, amely Isten szereteté- vel fogadja a legtávolabbi embert is — jöjjön az föld­rajzi vagy lelki messzeségből. 3. Ruth története messzebb mutat három ember életsorsá­nál. Naómi, Boáz, Ruth régen meghaltak. De egy nagyobb történet — amelynek ők csak öntudatlan részesei és előre­vivői voltak — tovább futott. Ruth dédunokája Dávid ki­rály lett, aki Isten kinyilat­koztatásának ószövetségi sza­kaszán kimagasló jelentőségű szerepet tölt be: a későbbi messiási remények árnyképé­vé válik. De Dávid királynál is tovább vezet Ruth történe­tének jövő szála. Az Újszö­vetség Jézus családfájában Ruthot is említi. Ruth család- történetileg Jézus őse. Ruth tehát egész változatos emberi életsorsával és anyaságával egyik parányi előkészítője lett Jézus születésének. S ez az a pont, ahol Ruth könyvé­szony kialakításáról szóló megbeszéléseken. Nem akarjuk elhallgatni, hogy köreinkben némi kriti­ka is elhangzott, (az Egyhá­zak Világtanácsa munkája fe­lett. Szerk.) de úgy véljük, hogy New Delhiben tovább kellene fokozni a munkát, _ hogy minden népből minden keresztyén embert aktívabb részvételre hívjon fel a bé- kééft folytatott erőfeszítések­ben. A nukleáris fegyverke­zés elleni küzdelem az álta­lános és teljes leszerelés kö­vetelése, a mindenféle gyar­matosítás megakadályozása, a világ valamennyi részében je­lentkező politikai veszélygó­cok megszüntetése és a hideg- háborús lelkűiét legyőzése olyan problémák, amelyeknek megoldása minden egyház és minden keresztyén ember fela­data kell hogy legyen. Eltökélt szándékunk e feladat sürgős­ségének hangsúlyozása és sa­ját erőfeszítéseink fokozása abból a célból, hogy segít­sünk a megoldásban. Nagyon reméljük, hogy a New Delhi-i nagygyűlésnek megadatik, hogy elfogadja felhívásunkat és világos bizonyságot tegyen a keresztyéneknek a békeszer­zésre adott feladatról és ígé­retekről, és hogy bizakodó és bátor cselekvéssel dicsőít­se Isten erejét. Tudjuk, hogy a New Delhi-i nagygyűlésnek nagy és bonyo­lult feladatokat kell megol­dania az ökumenikus közös­ség szervezetével kapcsolat­ban, de egységben tudjuk magunkat az ökumenikus moz­galom múltbeli és jelenbeli nek csúcsára érünk. Innen két kitekintés is nyílik. Az egyik — általános meg­állapítás: egyéni életsorsunk egyetemes emberi összefüggés­be illeszkedik bele. Kicsiny, szürke emberi életeknek sok­kal nagyobb a jelentősége, mintsem gondolnánk. Sokszor tudtukon kívül döntő részesei lesznek az emberi történelem­nek. Érdemes lenne egyszer megvizsgálni példákon, hogy nagy történelmi események előidézésében közvetve milyen jelentős szerepe volt egy édesanyának, vagy más egy­szerű, névtelen embereknek. Ma sem mindegy, hogy a „kisemberek” mit tesznek vagy nem tesznek. A béke­mozgalomnak például éppen abban rejlik a felismerése, hogy hisz az apró emberi éle­tek átütő erejében és döntő szerepében. Ha ezt az igaz­ságot nem lehet is mindig ki­mutatni és általános érvényű­vé tenni, de az igaz, hogy az emberi jövő legtöbbször egy­szerű életek kohójában ké­szül — mint itt Dávid király leendő élete és szolgálata egy asszony hányódásában. A szürke emberi életek nyernek Ruth könyve által megvilágí­tást abban a nagy. összefüggő szövevényben, amit történe­lemnek nevezünk. A másik kitekintés — sajá­tos keresztyén látás: Isten az Ószövetség népének és az Új­szövetség egyházának — ma is tartó — történetén keresz­tül munkálja az üdvösséget. Ruth élete parányi láncszeme volt az üdvtörténetnek, amely- lyel Isten készíti elő az em­beriség üdvösségét. Ruth élete magán túl, előre mutat: Jézus Krisztusra! Függesszük most mi is te­kintetünket Reá, Jézusra, az értünk meghaltra, a ma is élőre, a dicsőségben eljövőre. Végülis minden azért történt a bibliai történelemben, a vi­lágtörténelemben és az éle­tünkben. hogy ebben a Krisz­tusban higgyünk, s majd el­érjük azt a célt, ahová ö ve­zeti az eseményeket: az örök­élet otthonát L ama munkásaival is, akik rá­mutatnak arra, hogy az Egy­ház egységét csak merész hit­ben és engedelmes cselekvés­ben való öszefogásunkkal le­het elérni. Hadd fejezzük be köszöntő és biztató szóval mindazok­hoz, akik részt vesznek a New Delhi-i nagygyűlés előkészíté­sében, azzal a kívánsággal, hogy ez a gyűlés hatalmas hozzájárulás lehessen a béke sürgős feladatának megoldá­sához, és buzgó imádságunk­kal azért, hogy gazdag és ál­dott gyűlés lehessen ez a Szentlélek vezetésével. A Sajtóosztály iratterjesztése értesíti a gyülekezeteket hogy július 20—augusztus 20-ig szünetet tart. A Sajtóosztály kéri a gyü­lekezeteket, hogy nyári ren­deléseiket legkésőbb július 10-ig beküldeni szívesked­jenek. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtéceztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: ■>. őr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és Kiadó; Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Sajtóosztályi telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60. i fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412,—VER Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatot’ 613934 ß — Zrínyi Nyomda HÍREK. — Szentháromság ünnepe utáni S. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap oltár! igéje: CseL 4, 32—37; szószéki igéje: Lk. 8, 16—18. Délutáni igéje: Ezs. 43, 10— 1& * — AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Petőfi Rádióban 1961 július 2-án, reggel 8 órakor. Igét hirdet: Harkányi László egye­temes főtitkárhelyettes. Éne­kek: a Keresztyén Énekes­könyv 15. énekének első há­rom verse. Karének: Árok­háti: Ima. Énekel a Luthe- ránia énekkar, Welter Jenő vezényletével. * — A NYUGAT BÉKÉSI egyházmegye lelkészt munka- közössége június 8-án ülést tartott. Huszák József előadá­sa (A gyarmati sorból felsza­baduló népek és a keresz- tyénség) után Táborszky László a holt-tengeri iratte- kercs-leletek problematikáját ismertette. Kovács Pál beve­zető áhítatot tartott, és a bé- lcefront időszerű kérdéseit is­mertette. * — EGYHÁZMEGYEI KÖZ­GYŰLÉS. Június 15-én tar­totta a nyugat-békési egyház­megye évi rendes közgyűlé­sét. Ez alkalommal hat évre megválasztották az új tiszt­ségviselőket. Istentisztelet után Torda Molnár Sándor fel­ügyelő nyitotta meg a köz­gyűlést. „Aki Krisztushoz hű, annak számára a múlt nem visszahúzó erő, hanem tanul­ság, jelene pedig örömmel végzett szolgálat. Jövőjét nem az aggodalmaskodás, hanem a hit örömteli re­ménysége tölti be” — mondot­ta többek között. Koszorús Oszkár esperes megnyitójában a nagy Ígéretekkel terhes ko­runk egyházának fokozott felelősségét hangsúlyozta. A beszámolókat és a javaslato­kat élénk eszmecsere követte. * — ISTENTISZTELETEK A BALATON PÁRTJÁN. Bala­tonalmádiban az evangélikus templomban (Bajcsy Zs. út 27.) minden vasárnap délután 4 órakor, Balatonfűzfőn a reformá­tus templomban minden hó­nap első és harmadik vasár­napján délután 6 órakor tar­tanak istentiszteletet. * — HALÁLOZÁS. Vetsey Kálmánná, született Rónai Mária június 16-án, életének 69. évében elhunyt A sze­gedi temetőben helyezték nyugalomra, mely temetőnek férje, Vetsey Kálmán presbi­ter 38 esztendeje gondnoka. A temetési szertartást Ben- kóczy Dániel lelkész végezte. * — Idős Mátis Istvánná, született Gyenizse Mária 80 éves korában, június 13-án meghalt Az elhunytban Má­tis István ajkai lelkész édes­anyját gyászolja. Az igaznak emlékezete áldott * — A SZARVASI LUTHER LEANYARVAHÁZ felvesz nevelésre és gondozásra 4— 12 éves korig leánygyerme­keket. A felvételi feltételek a szarvasi Leányárvaház Igazgatóságánál tudhatok meg. Cím: Luther Leányár­vaház. Szarvas, Kossuth u. 2. A felvételi kérelmeket kér­jük legkésőbb augusztus lS-ig beküldeni. * — Templomok homlokzat tataro­zását vidéken is vállalom. Bánfy Zoltán építész, Bp. I., Attila u. 103—105. Telefon: 360—671. — Szakadt régi IRHABUNDÁK újjáalakítása, legújabb modellek szerint, SZÖRMEBUNDAK alakí­tása, javítása. Bart szűcs, Bp. VH., Lenin krt. 23. udvarban. Második kiadásban megjelent Dr. Luther Márton KIS KÁTÉJA Kapható: a Sajtóosztályon Budapest, VIII„ Puskin u. 12. Ára: 3 forint TEMPLOMABLAK művészi ké­szítését, javítását, színes és fe­hér kivitelben vállalja fizetési kedvezménnyel KOPP FERENC iparművész, Főt, Pest m. A béke megőrzése és biztosítása minden egyház és minden keresztyén ember feladata... Az első Keresztyén Béke-Világgyűlés, abból a keresztyén felismerésből, hogy az egyház Urának, a Jézus Krisztusnak engedelmes szolgálat yna elsőrenden az emberiség békéjének gyakorlati szolgálata, levélben kérte az Egyházak Világtaná­csát, hogy minden erőfeszítésével álljon a béke megnyerésé­nek és biztosításának szolgálatába. Az Egyházak Világtanácsához Genf be Intézett levél szöve­géből köböljük az alábbiakat: Lábaimnak axövétneke a te igédl Lk. 8, 16-18. Van-e világosságunk? — Ezt a kérdést veti fel számunk a vasárnap szószéki igéje. Másképpen így is kérdezhet) ú úgy hallgattuk és hallgatjuk-e Isten igéjét, — úgy fogadjuk az „elveszett magot” (igénket megelőzően Jézus a magvetői szóló példázatot mondja el), hogy az világos felismerések és határozott döntésekre segít el bennünket. Mert Isten ; ő igéjét erre szánta. Nem arra való az, hogy szobatudos íróaszíalszagú tanulmányokat írjanak róla; hogy magukb zárkózott kegyes csoportok mások számára érthetett« kánaáni nyelvévé legyen; vagy, hogy szónoki produkciók kedvelők csemegézzenek rajta. — Világosságul kapjuk, hoj általa tájékozódni tudjunk magunk és a világ életének n ponta felvetődő száz és száz kérdésében, a kis horderejűekbi és a nagyokban egyaránt. Felismerjük, hogy mindebben r Isten szándéka, terve, akarata. Isten azt akarja, hogy igéje világosságánál nyert feli méréseink nyomán határozott döntések szülessenek. Kerülj« napvilágra igéjére épült állásfoglalásunk, véleményünk. A a lámpást meggyújtotta, olyan lámpatartókat keres, akik tar ják, hordozák világosságát, hasznára minden körülötti élőnek. így foglalja el az ige megértése nyomán életünkbe az engedetlenség helyét a megszentelődés, az önzés helyét szolgálat, a gyűlölség helyét a békeszerzés, a jogtalanság t dezése helyét az igazságért folytatott küzdelem, az elnyom: kiszolgálása helyét mindenek szabad, boldog életéért vívc tudatos harc. Ezek a „gyümölcsök” bizonyítják hogy Iste igéje világosságot gyújtott szívünkben. Isten igéje világosságán alapuló felismeréseink egyre hr tározottabb döntésekre és mind több szolgálatra ösztönözne Ha ma „a szobánkba belépőnek” kell bizonyságot tennür hitbeli állásfoglalásunkról, holnap már egy nemzet, vagy e egész világ előtt kell azt megismételnünk. — Így tágította c tágítja Isten a békességszerzésnek, — az igazságért, a népe szabadságáért, a hidegháború ellen, a leszerelésért, a népe haladásáért és egységéért vívott küzdelmünknek szolgálati — úgy is, ahogyan az a Prágai Keresztyén Békekonferenc munkájában a világ keresztyénségének mind szélesebb és szí lesebb körét éri el és mozgósítja a béke ügyében. Ha szolgálatunkat jól végezzük, Isten új és új szolgáié tokra tesz alkalmassá bennünket. Ha elmulasztjuk, azt a vili gosságot is elveszítjük, amit igéjéből nyertünk. Ezért figye! meztet bennünket a vasárnapi igében Urunk így: „Vigyázza tok tehát, hogyan hallgatjátok.” — Ez a figyelmeztetés arr int, hogy Isten igéjét úgy fogadjuk, mint az Ö világosságai amely eligazít az élet dolgaiban, eseményeiben, kérdésé­ben és egyúttal megmutatja számunkra a szolgálat helye útját, idejét és helyét. Mezősi György HÉTRŐL—HÉTRE Céltudatos keresztyén élet Lukács 9,62. Senki sem kezdhet munkájához jókedvvel, örömmel, he nem látja előre tevékenysége célját. Keserű bizonytalanság kísér minden célnélküli tevékenységet. Munkánk elkezdése­kor ezért kell előre tekintenünk és lelki szemeink előtt ki­alakítanunk, megterveznünk célunkat. Lelki egészségünk függ attól, hogy ezt a célt mindig meglátjuk-e. Ennek érdekében időt kell szakítanunk arra, hogy munkánk célját tisztázzuk. Jó, ha nemcsak egy-egy elvégzendő munka célja alakul ki bennünk, hanem az egész nap célját össze tudjuk fogni, s még jobb, ha nagyobb időszakokra terjedő munkánk célját is előre látjuk. Jézus figyelmeztetése tanítványait még nagyobb, még át­fogóbb cél megtalálására bíztatja. Jézus tanítványa azt látja, amit így jelölhetnénk meg: életcél. Aki csupán máról hol­napra él, aki nem tudja munkájának, napjainak sokféle cél­jait egységben látni, hasonlít ahhoz az emberhez, aki tör­téneteket beszél el — csattanó nélkül. Jézus tanítványainak életcélját Isten országában mutatja meg. A képes kifejezés nekünk ma röviden ennyit jelent: Isten szeret. Életcélunk naponként úgy tisztázódhatik ben­nünk, ha szüntelenül eszünkbe jut: Isten szeret. Minden mun­kánk, fáradozásunk célhoz jutását ezen mérhetjük le: úgy végeztünk-e mindent, hogy Isten szeretete megmaradt-e ben­nünk s mi megmaradtunk-e szeretetében. S ha életünk kerül egyszer mérlegre előtte, célhoz jutott az ő szeretetében. Előre nézzünk hát tépelődés, kétkedés nélkül, célunk [elé Muncz Frigyes NAPRÓL-N APR A VASARNAP: II. MÖZ. 7, 2; I. PÉT. 4, 11. — Szavunk, szol­gálatunk mindig olyan legyen, hogy általa Isten dicsőíttessák. Mert a keresztyén ember csak úgy szólhat és csak azt csele- kedheti.^amit Isten parancsol néki. - I. Pét. 3, 8-15/a; Róm. 9; HÉTFŐ: ZSOLT. 25, 5; n. TIM. 2, 7. - Isten Szentekével vezet minket az igazság útján és igéjével tanít bennünket; hogy megismerjük az ö igazságát és járjunk az Ö utain. — Mk. 9, 38—41; Róm. 10, 12—21. (17—18.) KEDD: JER. 29, 11; II. KOR. 5, 7. - Ismeri az Ür a mi gondolatainkat még akkor is, ha azok nem is válnak csele­kedetté. A mi gondolataink sokszor gonoszak, de Isten Jézus Krisztusért bocsánatban részesít bennünket. Mert az ö gon­dolata” a békesség! - I. Kir. 19, 15-21; Róm. 11, 1-10. ” ... 'ü GÁL. 5, 1. — Jézus Krisztust azért küldte az Atya, hogy hirdesse az élet evangéliumát. Bizony­ságot tegyen a szeretetről és prédikálja a bűnök bocsánatát. Megnyitja a „vakok” szemét, hogy lássanak és megtérjenek — Mt. 19, 27—30; Rém. II, H—24. (11, 22.) CSÜTÖRTÖK: II. SÁM. 6, 22; RÖM. 12, 16. - A felebarát! szeretetről soha el ne feledkezzünk - hirdeti Pál apostol. Jézus Krisztus indulatával szeressük felebarátainkat — Ez 1?* 17-23; Róm. 11, 25-32. (32.) ' ’ PÉNTEK: I. MÓZ. 23, 16; II. TIM. 4, 22. - Isten kegyelme velünk van. Sokszor talán nem érezzük, de ez mégis ígv van — I. Tess. 2, 13-20; Róm. 11, 33-36. SZOMBAT: EZ. 48, 35; II. PÉT. 3, 13. — Hitünk remény­sége, hogy Isten Jézus Krisztusért új éggel és új földdel aján­dékoz meg minket. A holnapi ünnepnap igéje is ezt a remény­séget akarja Isten Lelke erejével szívünkben erősíteni. -* Mt. 13, 47-52; Ap. Csel. 14, 1-7; Mt. 5, 17-22. k. &.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents