Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-07-02 / 27. szám
Az első Keresztyén Béke-Világgyűlés, a prágai új városháza tanácstermében A megoldatlan német probléma a krízisek tűzfészke A Prágai Keresztyén Béke-Vílággyűlés áltémáit tíz munkabizottság tárgyalta. Napjaink egyik legégr'öbb kérdését: „A béke és Németország” kérdését az 5-ös számú bizottság vitatta. A vita egyik felszólalója Dr. Renate Riemeck nyugatnémet professzornő. Renate Riemecktől a béke melletti bátor kiállása miatt a nyugatnémet hatóságok megvonták a vizsgáztatás jogát. Hallgatói ekkor nagy tüntetést tartottak mellette. Dr. Renate Riemeck felszólalásából közöljük az alábbiakat: A mai vita folyamán többször felvetődött bennem a kérdés: Miért jöttünk mi itt tulajdonképpen össze? Azért, mert az evangéliumnak a békéről szóló üzenete bennünket, keresztyéneket, tatalmába kerített Azért vagyunk itt, mert azt a békét akarjuk, amelyről Vogel Henrik igehirdetésében a konferencia megnyitásakor beszélt: „...és a földön békesség”. Ez a béke, a földi béke, mindig a másikkal, — az egészen másikkal Való békesség! A béke nem egyszerűen mennyei ajándék. A békét meg kell szerezni. Ajándék, amit azért kell nekünk megragadnunk, hogy azután megtartsuk. Nekünk, — vagyis: nekünk keresztyéneknek... ... A német kérdés az európai béke alapproblémája. Ezt a kérdést csak akkor lehet megoldani, ha készek vagyunk egymást megérteni és egymással megbékülni... ... Néhány esztendővel ez előtt még attól féltek az emberek, hogy a fölfegyverzett Kelet megtámadja őket. Ma egy kicsit megváltozott a helyzet. Ma abban hisznek nálunk, (Nyugaton. Szerk.), hogy a Szovjetunió a békében bizonyul erősebbnek hogy a társadalmi viszonyok hideg úton, békésen változnak meg a világban. Ezért nincs kedvük az embereknek a békéhez és a leszereléshez. A szocialista világban élő keresztyéneknek az a féladata, hogy a nyugati keresztyéneknek megmondják: ki az egyház Ura és miért nem kell aggódnunk a keresztyénség jövőjéért, a nyugati keresztyéneknek meg az a feladatuk, hogy megmondják embertársaiknak, hogy az ún. „keresztyén civilizáció” hazug szólam csupán és hogy az atomkorszakban a világon semmi sem igazolhatja az erőszak alkalmazását. Ha ezt megtesszük, akkor teremtjük meg a politikai kijelentés feltételét, mert akkor nekünk, keresztyéneknek, azt kell mondanunk: A megoldatlan német probléma a krízisek tűzfészke. Veszélyezteti a békét, amire a világnak szüksége van s erről nem lehet össze-vissza beszélni! Nagyon komolyan kell ven- Stimk a háborús veszélyt mindent meg kell tennünk, hogy megszüntessük. Ezért az a véleményem, hogy nekünk Prágában, a Keresztyén Béke-Világgyűlésen, az a feladatunk, hogy figyelmeztessük a Szövetségi Köztársaság lakosságai arra a végzetes fejlődésre, amely nemcsak nem csökkenti a háborús veszélyt, hanem inkább növeli. Nekünk keresztyén embereknek bizonyságot kell tennünk arról, hogy ostobaság, ha tizenhat esztendővel a háború befejezése után még mindig nem rendezték Európában a béke kérdését, Itt Prágában szeretném elmondani: Mi németek megtámadtuk 1938 és 1939-ben ezt az országot és borzalmas jogtalanságot követtünk el ellene. A második világháború előjátéka volt ez. És Hitler ezt nem egyedül csinálta. Milliók meneteltek vele együtt. Ezt nem szabad elfelejtenünk s ezért tartom én fontosnak, hogy mi, német- országi keresztyének, őszintén megvalljuk itt Prágában: békejobbot kell nyújtanunk szomszédainknak Lengyelországban és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban! A német kérdésen dől el végső sorban, hogy készek vagyunk-e bűnbánatot gyakorolni. A német kérdésen dől el a kérdés, hogy készek vagyunk-e megtérni. Erre a bűnbánatra kell felhívnunk az embereket. Hogyan kell ezt konkretizálnunk?... Fáradhatatlanul figyelmeztetnünk kell az embereket a militarista katasztrófa veszélyeire — nekünk keresztyéneknek — mégpedig arra a katasztrófára, amely német részről fenyeget! Először is követelnünk kell, Budapesten, 1961. július 2-án Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. 11, du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 10. Üllői ut 24. de. fél 10 Grünvalszky Károly, de. 11 Grünvalszky Károiy. Karácsony Sándor u. 31. de. 10 Fodor Ottmár. Rákóczy út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. 3/412 Fodor Ottmár. Tnaly Kálmán út 28. de. 11 (úrv.) Rédey Pál, du. 6 Dre- nyovszky János. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út 22. de. 11 Éltes Gyula szuppl. Váci út 129. de. 8 Éltes Gyula szuppl. Frangepán u. de. fél 9. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Rákospalota MAV-telep de. 8 Rákospalota-Nagytemplom de. Í0. Rákospaiota-Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9 Békés Jóhogy szüntessék meg a hidegháborút, mert ez a „meleg” háborúra vivő mozgólépcső. Szólítsuk fel tárgyalásra a német kormányokat. Valljuk meg, hogy Kelet- és Nyugatnémetországot nemcsak elválasztják, hanem össze is kötik a dolgok egymással. Ezt azonban csak akkor tudjuk megtenni ... ha elég erős a hitünk — vagy helyesebben: ha mindazt, amik vagyunk, és amink van, a hitünk tartalmává tesszük, a történelem Urába vetett hitünk tartalmává, aki Úr a világ minden erőssége és hatalmassága fölött Szó volt itt a „jóvátételről” Izráelen, amit a Szövetségi Köztársaság már vállalt. Alázatosan meghajlok Izrael népe előtt, amellyel szemben népem olyan sokat vétkezett De az Izráel iránt elismert ún. „jóvátétel” mellett nem szabad megfeledkeznünk a lengyelekről, csehekről, szlovákokról és oroszokról, akikre mi a múltban olyan sok szenvedést zúdítottunk. Izráel nem lehet ürügy arra, hogy megfeledkezzünk arról, hogy nekünk őszintén akarnunk kell a békét keleti szomszédainkkal is. Mert csak akkor lehet béke Európában, ha fölszámoltuk a multat keleti szomszédainkat illetően is. Csak akkor lesz béke, ha a német nép kettéosztottságá- nak a kérdésében is más lesz az álláspontunk. Németország kettéosztottsága nemcsak keserű sors, — feladat is, meg- megbízatás is. Csak ha nem jajgatunk állandóan Németország ketté- osztottságán, hanem megbízatásként is fogjuk fel azt, hogy hidat verjünk a keleti és nyugati emberek között, akkor tudunk, mi németek, nagy szolgálatot tenni a megosztott emberiségnek. Mert ahogyan nekünk a megosztott Németországban meg kell tanulnunk az erőszakról való lemondást és az együttélést, ugyanúgy kell megtanulnia az egész emberiségnek, hogy minden szétválasztó ellentét ellenére együtt tudjon élni. Csak így tudunk közelebb kerülni ebben a világban a békéhez! zsef. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. *10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Pestújhely de. 10 Kúrtö- sy Kálmán. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos, de. 11 Várady Lajos, este 7 Bárdossy Tibor. Torockó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Bárdossy Tibor, uouda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. 11. de. 9 Zoltai Gyula, de. 11 Zoltai Gyula, este fél 7 Ruttkay Elemér. Budakeszi de. 8 Károlyi Erzsébet. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 9 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9 Csengődy László. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény du. 3 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11, du. 1. ISTENTISZTELETI REND A tanú: LIVINGSTONE Régi könyvet forgatok a kezemben. A címs: Afrika. Afrika — e szó ma felpa- rázsiik bennünk, mint a széltől fúvott izzó szén. Nincs nap, hogy e szót ne olvashatnék az újságokban. S nincsen újsághír, amely ne hozna e földrészről valami izgalmasat, borzongatót — és ígéretest. Az elmúlt esztendőt úgy emlegetik majd a világ történetében, mint Afrika évét, s joggal. Előttem a térkép: tizenhét önálló állam alakult 1960-ban Afrikában, több mint ötvenmillió ember nyerte vissza szabadságát s vette kezébe sorsának intézését. E folyamatnak azonban még nincsen vége. Kongóban, Algériában, Dél-Afrikában utolsó hadállásait tartja a gyarmatosítás s minden eszközzel megpróbálja feltartani a feltartóztathatatlant: Afrika népeinek elemi szabadságvágyát. S Angolában írtó háború dühöng. Az újságok jelentése szerint eddig ötvenezer négert gyilkoltak le a portugál elnyomók — s vesztőhelyre hurcolják még a protestáns missziók munkásait, papjait és tanítóit is. A vád ellenük: ők tanították írni-olvasni a négereket s ezzel is előkészítették felvilágosodásukat s a mostani „lázadást”. Folyik Afrikában a vér s folyik a harc a szabadságért. Úgy lehet, 1961 is Afrika éve lesz. Az én régi könyvem azonban nem a mostani Afrikáról szól, hanem a százhúsz év előttiről. S ez benne a roppant érdekes. Mert amit olvasok, mintha egyetlen félelmes és roppant szemléltető kép lenne ahhoz a bibliai igazsághoz: Amit az ember vet, azt aratja is. S a könyvet David Livingstone írta, 1857-ben jelent meg először. Livingstone — e névre gyermekkori emlékek serege rajzik fel bennem. Bizonnyal nemcsak nekem volt egyik ifjúkori ideálom a híres utazó, a „fekete földrész” nagy felfedezője, az evangélium hirdetője, a négerek nagy barátja. Élete sokban emlékeztet Albert Schweitzeréra. 1813- ban született Skóciában. Küzdelmes ifjúsága volt. Szövőgyári munkásként kereste kenyerét s közben állandóan tanult: teológiát és orvostudományt. 1840-ben mgkapta orvosi oklevelét s azonnyomban elutazott Afrikába. Ettől az órától kezdve életét azoknak szentelte, akiket olyan nagyon szeretett: Afrika négereinek. Hirdette az evangéliumot, de nemcsak szóval, hanem nagyon gyakorlati tettekkel is. Az akkori Afrika egyik legnagyobb átkát ismerte fel a rabszolgakereskedésben. Minden erejével küzdött e sötét üzlet ellen. S közben gyógyított, harcolt az álomkórral, a trópusok ezerféle betegségével, tanított és mindenekfelett jó példát adott. Civódó törzseket békített meg, félelmetes törzsfőkkel kötött testvérbarátságot, távoli tájakat járt be ismeretlen népek vendégeként. A feketék kunyhóiban lakott, főztjüket ette, megtanulta nyelvüket, kitárta előttük szívét s azok szívükbe zárták a békesség követét Mert az volt Livingstone. Ezzel a céllal utazta be az akkor még ismeretlen földrész egyharmadát, s közben, szinte mellékesen, hallatlan1 kincsekkel gazdagította a földrajz- és a természettudományt — 1873-ban sátrában ágya mellett térdelő helyzetben holtan találták hű kísérői a betegségektől gyötört Livingstonet. Tetemét bebalzsamozták szeretett feketéi s hosszú, fáradságos menettel vitték a tengerpartra, hogy onnan Angliába vigye a hajó, ahol a Westminster-apátság- ban helyezték nyugovóra. Szivét azonban ott temették el Afrikában, egy nagy Baobab- fa alatt, utolsó kívánsága szerint, abban a földben, amelynek népét annyira szerette. Miről ír könyvében Livingstone, ami annyira időszerű s ami úgy tűnik szinte, mint tanúságtétel — százhúsz év előttről — a gyarmatosítás ellen s Afrika őslakóinak igazsága mellett? Melyek a megdöbbentő mondatok, tények és adatok, amikről napjaink afrikai eseményei jutnak az eszünkbe; jelesül a Délafrikai Unió fajüldöző és fajirtó törvényei és intézkedései. S ami még megdöbbentőbb: némely ottani egyházak magatartása, amiről lapunkban többször beszámoltunk: hogyan akarják bibliai érvekkel igazolni a faji megkülönböztetést? Ez a magatartás a világ keresztyénsé- gével való törésre is vezetett; két dél-afrikai egyház kilépett az Egyházak Világtanácsából, mivel az — bár eléggé enyhén — elítélte a faji megkülönböztetés embertelen elvét és gyakorlatát. — Ám hogyan jön mindehhez Livingstone? A búrokról ír, a mai dél- afrikai fehér telepesek őseiről, akik akkoriban árasztották el ezeket a tájakat. „A búrok — írja Livingstone — jórészt olyan emberek, akiknek meggyűlt a bajuk a törvénnyel hazájukban s ezért próbáltak idegen tájakon szerencsét. Itt is hadilábon állnak azonban az angol törvényekkel — e terület egy része akkor angol fennhatóság alatt volt —, mert azt panaszolják fel, hogy az nem tesz különbséget fehér és fekete között Ezért úgynevezett Búr Szabad Államot alakítottak, ahol kényük-kedvük szerint bánhatnak a feketékkel. Magyarán: rabszolgasorsban tarthatják őket.” A négerek szívélyes istenhozottal köszöntötték a hozzájuk érkező búrokat, akik „sza- badítókként” jöttek — saját szavaik szerint. Hamarosan levetették azonban az álarcot s ültetvényeiken rabszolgamunkára kényszerítették a négereket. „Saját szememmel láttam mindezt” — írja Livingstone, s ez a kitétel: Saját szememmel láttam — még gyakran előfordul könyvében. Felháborodással számol be a búrok cinizmusáról, akik szerint: „örüljenek a feketék, hogy egyáltalában megengedjük nekik, hogy itt lakhassanak a mi földünkön!” — Tehát Afrika — a búrok földje, a Detolakodóké, s nem a négereké, akik ősidők óta laknak e földön! S 'hogyan szerzik rabszolgáikat a búrok? Erről is beszámol Livingstone: rablóhadjáratokon. „Magamfajta ember számára egyszerűen felfoghatatlan, hogy ezek a búrok, miután gyöngéden búcsút vettek családjuktól, lóra ülnek s megrohanják a legközelebbi néger falut. A felnőtt férfiakat és asszonyokat halomra lövik s a gyermekeket rabszíjra fűzve, örökös szolgaságba hurcolják. S mindezt valami szörnyű magátólértődött- séggel teszik. Sőt mi több: e búrok vallásos emberek — legalábbis ők így tar tják —, a hugenották (francia hitvalló protestánsok) és a holland reformátusok leszármazottai. Magukat Isten kiválasztott népének vallják, akik örökségül kapták a „pogá- nyokat”; sőt, szerintük a „fekete teremtményekkel". szemben minden kegyetlenség megengedett, mert a búrok Isten ostora, amit a pogányság fölött suhog tat A négerek legkisebb megmozdulását vérbefojtják s azzal kérkednek: ők teremtenek békét e földön. Pedig a feketék soha nem kezdeményeznek támadást a fehérek ellen, legfeljebb akkor védekeznek, ha megtámadják őket, E rabszolgarendszer lelki következményei is belát- hatatlanok. Idővel teljesen elaljasítja mindazokat, akik körébe esnek. Az el lenszolgáltatás nélkül elfogadott munka kitörll az ember szívéből a becsület és emberség fogalmát s magátólértődővé teszi a rablást és csalárdságot”. Így ír Livingstone — több mint száz esztendővel ezelőtt — a búrok afrikai gaztettei“ rőL E búrok örököse ma a Délafrikai Unió s e búrok szellemi ősei korunk mindenfajta .Jajvédőinek”, a német és más fasisztáknak, Rosenbergnek és Hitlernek. Himmlernek és Eichmannak, az északamerikai négerüldözőknek és a Klu-Klux-Klan lovagjainak. Tanú Livingstone, igaz és hív tanúja annak, mit mívelt a fehér ember a gyarmatosítás századában, a XIX. században a „sötét földrész” fiaival. Az akkori véres vetés most érik be s keserű gyümölcsöt terem a gyarmattartóknak. Jellemző, hogy Livingstonet a búrok többször is felszólít tották: utazásai alkalmával kémkedjék számukra a néger törzsek között. Természetesen a bátor emberbarát megvetéssel utasította vissza az aljas ajánlatot, sőt ahol tudta, óvta-, figyelmeztette néger barátait a búrok készülő gaztetteire. Egész életét a rabszolgakereskedés elleni küzdelemnek szentelte, de egymagában nem érhetett el döntő eredményeket. A rabszolgaság intézménye napjainkig fennállott Afrikában. Az öntudatra ébredt népek szabad társadalma törli el majd annak utolsó nyomait Afrika földjéről — $ másutt is szerte a világon. Groó Gyula Felvéts! a Teológiai akadémiára Evangélikus Egyházunk leendő lelkészeinek kiképzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — legkésőbb július 15-ig küldjék be a dékáni hivatalhoz (Budapest, VI., Lend- vay utca 28.) A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: a) születési bizonyítvány, b) a legmagasabb iskolai végzettség bizonyítványa, c) helyhatósági vagy más olyan bizonyítvány, amely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek foglalkozását és kereseti ill. szociális viszonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részletes), e) keresztelési bizonyítvány, f) konfirmációi bizonyítvány, g) részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészt szolgálatra indulás okait, h) esetleges egyházi működésről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa a lelkészt pályára alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt Ezt a lelkészi bizonyítványt a lelkészt hivatal a kérvénnyel egyidejűleg levélben közvetlenül az Akadémia dékánja címére küldje meg. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatokat „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öí esztendő. A felvételi kérvénnyel egy- időben a jelentkezők kérjék felvételüket az Evangélikus Lelkésznevelő Intézetbe is, ahol az Akadémia hallgatói lakást és ellátást kapnak. Ez a kérvény is a dékáni hivatalba küldendő, részletes önéletrajz kíséretében. A férfi hallgatók elhelyezéséről, a tartásdíjról stb. az Intézet igazgatója, dr.' Pálfy Miklós (Budapest. Vili., Puskin utca 12.) ad felvilágosítást levélbeni megkeresésre. Kérjük a lelkészeket, szíveskedjenek az érdeklődök figyel- mét erre a hirdetményre felhívni.
