Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-07-02 / 27. szám
KP. BÉRM. BP. 72* Kínai protestáns egyházi személyiségek hazánkban A Prágai Keresztyén Béke- Világgyűlés befejezése után a Világgyűlés kínai küldöttségének két tagja: K. H. Ting püspök, a Nankingi Egyesült Teológiai Szeminárium vezetője és F. Sz. Csao pekingi anglikán lelkész, teológiai dékán hazánkba érkezett. . Protestáns egyházainknak érőmére szolgál a kínai egyházi személyiségekkel való üjabb találkozás. Vendégeink vasárnap, 25-én igehirdetéssel szolgáltak gyülekezeteinkben. Ting püspök a Gorkij fasori református templomban, Csao dékán a Deák téri evangélikus templomban prédikált. Hétfőn délelőtt kínai vendégeink látogatást tettek az Evangélikus Teológiai Akadémián, és eszmecserét folytattak a Teológiai Akadémia dékánjával és professzoraival. Ugyancsak hétfőn délután 3 órakor a Ráday utcai Református Teológiai Akadémia dísztermében tartottak előadást a protestáns teológiai akadémiák professzorai, a budapesti és vidékről erre az alkalomra érkezett esperesek, lekészek és a Prágai Keresztyén Béke-Világgyűlésen résztvett magyar egyházi delegáció számára. A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának ülése Varsóban A Lutheránus Világszövetség 20 tagú Végrehajtó Bizottsága ez idén június 27-től július 1-ig Varsóban tartja rendes évi ülését. Erre az ülésre az elnökség a Végrehajtó Bizottság tagjain kívül meghívta vendégként a „szomszédos” országok Evangélikus egyházainak képviselőit is. Ennek következtében á Végrehajtó Bizottság ülésén részt vesznek Jaan Kiivit észt érsek, Gusztáv Turs lett érsek, Jan Chabada és Ludovit Katina csehszlovákiai püspök, Friedrich Müller, romániai püspök, Andrej Wantula lengyel püspök, Martii Simojoki finn püspök, Milan Sírba jugoszláviai lelkész, Gerhard May ausztriai püspök és még mások. Magyarországi Evangélikus Egyházunkat Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke és Weltler Rezső, a győr-soproni egyházmegye esperese képviseli, aki D. dr. Vető Lajos püspök helyetteseként vesz részt az ülésen. . A Végrehajtó Bizottság ülésének, az adminisztrációs ügyek letárgyalásán kívül, legfőbb feladata az 1963 júliusában Helsinkiben tartandó Világgyűlés előkészítése. A megnyitó istentiszteletet június 27-én Dr. Dietzfelbinger és Dr. Wantula püspökök tartják. Káldy Zoltán püspök és Weltler Rezső esperes június *6-án a Ferihegyi repülőtérről elutaztak Varsóba. A% élet igenlése A mai napra rendelt egyik ige színesen írja le az első keresztyének életét. Az első keresztyének kétségkívül szépén, bölcsen és jól éltek. Az az állítás, hogy szűkölködő nem volt közöttük, feltételezi, hogy anyagi javaikat jól használták tel! Vagyis anyagi javaik nem célt jelentettek számukra, hanem eszközt. Házzal, földdel, állattal, pénzzel úgy gazdálkodtak, hogy mindez az életet Szolgálta közöttük. Ügy imádkoztak, dolgoztak, szolgáltak, hogy az életet tették szebbé, jobbá és elviselhetőbbé! Hirdették annak a Jézus krisztusnak feltámadását, aki szerette az életet. Mert, aki ügy tudott gyönyörködni a mezők liliomában, a csillagos égben, az éneklő madarakban, a szántó-vető emberek munkájában, az csak szerethette az eletet. Botor szektások hirdetik, hogy Jézus azért ment a halálba. mert nem szerette az életet. Ez egyszerűen nem igaz. Jézus nem szerethette a halált. A kereszt felvállalásának ténye éppen azt igazolja, hogy Jézus szerette és szereti az életet. Az örökéletet is és a mindennapi életet is! Elárulja Jézust és Jézusnak minden szent ügyét az, aki Jézus életével és keresztfái halálával a halált akarja igazolni. Az a Jézus, aki karjaira vette a kis gyermekeket, ringó kalászok között járt, megsimogatta a liliomokat, sírt, mikor Lázárt holtan látta, legyőzte a halált és az életet választotta. Igenis, Jézus parancsa és óhaja az, hogy szép legyen most is az élet, ne legyen szűkölködő sehol a világon, gazdag legyen az aratás! A háborúk réme örökre eltűnjék és játszó gyermekek tiszta arca és tündöklő szeme köszöntse a boldog jövőt! Jó dolog élni és szépen élni! Jó dolog dolgozni és a jól végzett munka után terített asztal mellé leülni és még .iobb dolog segíteni azon, akinek kevesebb van. Azt mondják egyesek, jó dolog visszaütni, revansot szítani! Nem igaz! Sokkal jobb dolog békességet ápolni és megtenni mindent azért, hogy szépen és jól élhessenek az emberek. Fülöp Dezső Az Újszövetség a hétköznapok nyelvén Angliában A közelmúltban jelent meg az Űj testamentum úi angol fordítása. A 350 éves, régies nyelvű bibliafordítás után most már a jelenleg beszélt angol köznyelven olvasható a Szentírás újszövetségi része. S ez nagy eseményszámba ment! - Tekintélyes újságok vezércikkben foglakoztak vele, s méltatták tudományos és nyelvi szempontból. A cikkírók között van a neves költő, John Masefield is. Az új fordítást egy különféle hitvallású teológusokból áló bizottság 13 évi munkával készítette el. A teljes bibliafordítás elkészültét 1967-re várják. A rendkívüli érdeklődés miatt az első kiadás egymillióra tervezett példánvszámát már a megjelenés napján 1 350 OÓO-re kellett fölemelni. Jellemző példa, hogy a W. H. Smith könyvkereskedő cég, amelyhez a földalatti vasút újságárusító pavilonjai tartoznak, rekordmennyiságet: 80 000 példányt rendelt, ezt azonban a megjelenés első óráiban újabb 50 000-rel toldotta meg. Mint megállapították, a vásárlók közül feltűnően sok volt a fiatalember. Az angliai egyházai- több mint fele istentiszteletein máris az új fordítást használja. Sok helyütt magát a bibliafordítást választották igehirdetési témául. A történelemben először történt I. Talán túlságosan „hangzatos” ennek az írásnak a címe, de a valóságot foglalja magában. Ami ez év június 13— 18 között történt Prágában, az először történt az emberiség történelmében. Először tettek hatalmas erőfeszítést különböző egyházak, azok vezetői és felelősségtől hajtott keresztyén emberek arra, hogy létrehozzanak egy olyan keresztyén világgyűlést, amelyen egységesen és egyértelműen foglalnak állást a háború, az atomfegyverkezés ellen és a béke, a népek békés együttélése mellett. A keresztyén egyháztörténelem ismer olyan kiváló egyéniségeket, kisebb- nagyobb keresztyén csoportokat, amelyek különböző időkben felelős szót mondottak ki a békéért, de arra még nem volt példa, hogy a világ minden részéből, az öt világrészből, azért jöjjenek össze különböző keresztyén egyházak képviselői, hogy egymással összefogva félreérthetetlenül mondják ki: „minden erőnkkel elkötelezzük magunkat az emberek és népek közötti földi béke megteremtésére, fenntartására és megszilárdítására”. A prágai Keresztyén Békekonferencia vezetői és az üléseken résztvevő keresztyének három év óta munkálkodnak azért, hogy ez az Első Keresztyén Béke-Vi- lággyűlés megvalósuljon. És most Isten iránti hálával mondhatjuk el, „munkánk nem volt hiábavaló az Urban”. Ha nem is mondhatjuk még ma el, hogy az Első Keresztyén Béke-Világgyűlésnek a béke meletti egységes állás- foglalása az egész keresz- tyénségnek bizonyságtétele a béke mellett, de azt már is elmondhatjuk: megtörtént az első nagyszerű és bátor kísérlet arra, hogy az egész ke- resztyénség egyértelműen foglaljon állást a háború ellen, és ez a kísérlet minden emberi elgondolás feletti módon eredménnyel járt. Még túl közel vagyunk a. Világgyűlés befejezéséhez, és ezért ma még nehéz lemérni az „eredményeket”, de néhány nagyszerű tényre örvendező szívvel már most fel kell figyelnünk. 2. A Világgyűlés vezetősége legszebb álmaiban arra számított, hogy 1961 júniusában 600 keresztyén ember lesz majd Prágában az Első Keresztyén Béke-Világgyűlésen. Amikor egy évvel ezelőtt ezt a tervet és számítást hallottuk, kissé magunk is „sok”- nak éreztük a 600-as számot. A vége pedig az lett, hogy nemcsak valóra váltak az álmok, hanem més annál is többen jöttek el, mint amit reméltünk. Majdnem 700 résztvevő volt Prágában. Ez a szám azt mutatja, hogy vannak a világ minden részében keresztyének, akik felelősséget éreznek a békéért, és készek arra, hogy összefogva más keresztyénekkel aktívan is szolgáljanak a béke biztosításáért. De ez a szám azt is mutatja, hogy a Prágai Keresztyén Békekonferencia három év óta hangzó „üzenet”-ei és „felhívás”-ai sokak szívében visszhangra találtak. 3. De még több örvendezni- valónk van, ha a 700-as számot kissé részleteire bontjuk. A résztvevők közül sokan voltak olyanok, akik egy-egy egyházat hivatalosan képviseltek. Tehát nem pusztán egyéni indításra voltak Prágában, hanem egyházuknak és benne gyülekezeteiknek kiküldöttei voltak. Ortodox metropolitan érsekek és püspökök, I protestáns püspökök, espere- ‘ sek és lelkészek egyházaiktól kapott megbízás alapján foglaltak állást a háború ellen és a béke mellett. Tehát ezek az egyházi vezetők százezreket és milliókat képviseltek és ezeknek a millióknak akaratát mondották ki, amikor az atomfegyverek megsemmisítését és az általános leszerelést követelték. A magyar delegáció vezetői prágai tartózkodásuk alatt sok táviratot kaptak hazai gyülekezeteinktől, amelyben arra kértek bennünket, hogy az ő nevükben is ítéljük el a háborút és munkáljuk a béke ügyét. Több más delegáció hasonló tartalmú üzenetet kapott hazájából. 4. Nagyon jelentős az is, hogy a 700 résztvevőből majdnem 400 a nyugati országokból jött: Nyugat-Né- metországból, Angliából, Franciaországból, Kanadából, Amerikából és Ausztráliából. Jórészük lelkész, professzor, egyetemi hallgató. Bár a nyugati országokból kevesebb volt a „hivatalos” képviselet, mégis nagyon, örvendetes, hogy maguk a gyülekezeti tagok és lelkészek milyen nagy számmal voltak jelen. Ezek a lelkészek sokszor egy-egy olyan csoportot képviseltek, melyek Nyugaton valamelyik egyházon belül felelősen munkálkodnak a béke fenntartásáért, és harcolnak hazájukban az atomfelfegyverzés ellen. Ha vannak is Nyugaton olyan egyházi vezetők, akik nemcsak felelőtlenül nézik az atomfegyverkezést, hanem sokszor még teológiailag is alátámasztják azt, soha sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egyre jobban növekszik azoknak az egyszerű lelkészeknek és gyülekezeti tagoknak a száma, akiknek semmiféle teológiai megokolás- sal sem kellenek a tömegpusztító fegyverek, ellenben nekik és családjaiknak kell egy fegyver- nélküli világ, szép jelen és békés jövendő. Ezért jöttek el 50 országból Prágába a békét akaró emberek! 5. De ott voltak Prágában a „színesbőrű” keresztyének is: afrikaiak, kínaiak, japánok, indonéziaiak és mások. ők is akarták szavukat hallatni ott, ahol keresztyén emberek a békérői és háborúról tanácskoznak. Az a 30 afrikai néger keresztyén — Ghánából, Kamerunból, Sierra Leonéból — akik szinte egy tömbben minden előadást figyelmesen végighallgattak, jelenlétével kifejezésre juttatta, hogy őket ma már nem lehet kihagyni semmiféle tanácskozásból, mert ők mint egyenjogú emberek akarnak ott lenni és hangot hallatni, ahol a népek jelenéről és jövendőjéről van szó. Szinte felsírt a hirosimai japán keresztyén szava: „Mentsétek meg az embert!” És milyen szenvedélyesen és, meggyőző erővel szólt mind a kínai püspök, mind a gha- nai szuperintendens szava a gyarmatosítás ellen! Az Első Keresztyén Béke-Világgyűlésnek jelentősen növelte a súlyát a színes bőrű keresztyének nagyszámú jelenléte. «. De az Első Keresztyén R^ke Világgyűlés értékelésénél nem nézhetünk csak a számokra, hanem annál mélyebbre kell mennünk. Ez a . Világgyűlés azt .mutatja, hogy a keresztyénség egy nagyon jelentős részében felébredt az emberiség sorsával való törődés. Egyre több egyház és felekezet, általában pedig egyre több keresztyén látja azt, hogy ha hű akar maradni az Egyház Urához, Jézus Krisztushoz, akkor nem élhet önmagának és nem lehet célja az önfenntartás, hanem Urától kapott szeretettel, önfeláldozóan és következetesen kell szolgálnia mindenütt, ahol az emberek békéjéről, kenyeréről, jövendőjéről van szó. Akik Prágába összejöttek arról akartak tanúbizonyságot tenni, hogy nem akarnak megmaradni a gyümölcstelen és elvont teológizálás területén, hanem le akarják vonni életükre és szolgálatukra nézve a meghallott karácsonyi evangélium következményeit: „és a földön békesség”. A' prágai Világgyűlés résztvevőinek szívét átmelegítette az egész emberiséggel váló szolidaritás szelleme. Az Első Keresztyén Béke- Világgyűlés olyan reménységet ad, hogy egy olyan új keresztyénség van születőben, amely a Világfenntartó Isten szolgálatában eszközként adja magát Istennek arra, hogy Isten rajta keresztül is valósíthassa a világ fenntartására, békéjére és boldogulására vonatkozó terveit. 7. Az Első Keresztyén Béke- Világgyűlés „Üzenete” arról is tanúskodik, hogy a Világgyűlés a maga munkáját jel átgondolt teológiai alapon végezte. Nem hagyott kétséget afelől, hogy szolgálatát Istenhez és az Ő Egyszülött Fiához, a Jézus Krisztushoz való kötöttségben akarja elvégezni. Az „Üzenet” minden szakaszában először arról beszél, hogy mit tett Isten értünk Jézus Krisztusban, hogyan adott Benne és Általa békességet, megigazítást, hogyan hordoz Isten bennünket türelemmel és hosszútűréssel és aztán ezekből folyó következményként beszél a keresztyén emberek mai feladatairól és szolgálatairól. Ez a szilárd teológiai alap határozza meg a Béke-Világgyűlés munkáját. Az „önmagáért való gyümölcstelen teológizálásnak” a Világgyűlésen nincs helye, de annál jelentősebb szerepet kap az a teológia, amelyből üdvösség és élet, segítés és előrehaladás, gondhordozó szeretet és az emberek földi boldogulásáért való felelősség fakad. 8. Az is nagy jelentőségű dolog, hogy a Béke-Világgyűlés a maga szolgálatát nem általánosságban, hanem egészen konkréten akarja végezni. Nem általában beszélt a békéről, annak fogalmáról és filozófiai meghatározásáról, hanem félreérthetetlen konkrét- séggel beszélt: a hidegháború okairól, az általános leszerelésről, a tömegpusztító fegyverekről, a német kérdésről, az igazságosságról, a szabadságról a keresztyén- séggel való visszaélésről, a gyarmati kérdésről. Jellemezte a Világgyűlést a feladatok világos felismerése, amelyek a keresztyénekre várnak. A Világgyűlés egyértelműen foglal állást amellett, hogy aki- „elrettentésül atomfegyverekkel fenyegető^ zik, aki ilyen embertelen eszközöket gyárt, az Isten ellen követ el bűnt”. A leszerelés útján első lépésként a „nukleáris fegyverkísérletek megszüntetését” vallja szükségesnek. De állást foglalt a Vi-í lággyűlés az „általános és teljes leszerelés”, az „atomfegyverek betiltása és a meglevő készletek elpusztítása és az atomenergia békés célokra való felhasználása” mellett is; Fontosnak tartja a „népek és népcsoportok békés együttélését és konstruktív együttműködését” stb. Mindmind konkrét javaslatok és konkrét feladatok. A keresztyéneknek ma ilyen konkréten kell gyakorolniuk szere-: tetőket és . felelősségüket; Minden általánosságokba és elméletekbe való menekülés felelőtlenség, és a semmittevés melegágya. 9. A Világgyűlés a tekintetben is jól ismerte fel feladatát, hogy munkáját „hozzájárulásnak” tekinti a béke megszilárdításáért folyó munkában. Azok, akik Prágában együtt voltak, nagyon jól tudták, hogy nem az egyház fog- ja megteremteni a világon a békét és még csak nem is úgy lesz béke, hogy „mindenki megtér”. A béke megőrzéséhez és a fegyvernélküli világ kivívásához az egész jó- akaratú emberiség munkája éi ereje szükséges. Ebben a nagy összefogásban az egyháznak is - meg van a maga „részszolgálata”, amellyel „hozzájárulhat” a megoldásokhoz. De ezt a hozzájárulást az egyháznak meg kell örömmel adnia, mert ha nem tenné, Istentől kapott feladatát mulasztaná el. Ma minden erőt, tehát az egyházi erőt is, bele kell adni a békés jövendőért való küzdelembe. Ezt ismerte fel az Első Keresztyén Béke-Világgyűlés is: 10. De éppen ezen a ponton kell nagyon sajnálatosnak tartani azt, hogy az Első Keresztyén Béke-Világgyűlésen nem volt ott a római katolikus egyház képviselete. A Vatikán ma valamiféle „keresztyén front” megszervezésén fáradozik a Keleten kialakult új társadalmi renddel szemben és közben a „hideg háború” eszközeit is gyakran igénybe veszi. Jó viszont tudni, hogy sok hivő római katolikus ember, szerte a világon, éppen úgy óhajtja és munkálja a békét, mint a protestánsok, ortodoxok, anglikánok közül nagyon sokan. Közülük nem egy vett részt a prágai Világgyűlésen és mondotta el, hogy „lelkiismereti konfliktusba került” több egyházi vezetőjük magatartása miatt. Bárcsak ezek a vezetők is felismernék, hogy ma a legfőbb feladata valamennyi keresztyénnek „hozzájárulni” a béke megszilárdításához. A Világgyűlés nagy örömmel fogadta a magyarországi római katolikus lelkészek egy csoportjának levelét, melyben a Világgyűlés munkájával való egyetértésüket fejezték ki. Csak ez lehet a jövendő útja a római katolikus egyház számára is. A karácsonyi énekkel a szívünkben, reménységgel megyünk a munkás hétköznapokban a béke „szerzésének” útján. Erre kaptunk erőt és bátorságot az Első Keresztyén Béke-Világgyűlésen. Káldy Zoltán
