Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-27 / 13. szám

Gaddnyi Jenő Äz első néger bíboros XXIII. János pápa hét új bíborost nevezett ki (Vatikánváros.) A római katolikus egyház története so­rán most fordul először elő, hogy néger bíbomaki kalapot viselhet. XXIII. János pápa március 3-án hét új bíborost nevezett ki, köztük a tanga- nyikai Rutabo püspökét, a né­ger Laurian Rugambwat, To­kió érsekét: Tatsuo Dóit és Manila érsekét: Santost. A bíborosi kollégium tagjainak száma ezzel jelenleg 85. Az új bí homokokat március 28-án egy konzisztóriumom ik­tatják hivatalukba. A bíbor- noki kollégium ezek szerint 33 olasz és 52 nem-olasz bíbo­rosból fog állni. Fentieken kívül bíbomokká nevezte ki a pápa Utrecht és Bourges (Franciaország) érse­két és másik két magasrangú egyházi méltóságot, akik a pápa környezetéhez tartoznak. * Ha a fenti híradás csak any- nyit jelentene — és nem hú­zódnék meg mögötte más szempont is —, hogy Tokió és Manila érseke és Tanganyijgi- Afrika püspöke is helyet kap­nak a bíborosi karban, ezt a híradást a legmelegebben kel­lene üdvözölni. Mert hiszen helyes, hogy a szabadságukért és *függetlenségükért küzdő gyarmati és félgyarmati népek képviselői is helyet kapjanak az egyház legmagasabb testü­letében. Sajnos, azonban a té­nyek mögött olyan szándékok húzódnak meg, melyek nem valami örvendetesek. Politikai szempontokról van itt szó. A hamburgi „Welt” római tudó­sítója F. Meichsner erre a po­litikai szempontra mutatott rá március 4-i tudósításában, amikor ezt írta: „Vatikáni megfigyelők ebben a két ki­nevezésben (a tokiói érsek és a tanganyikai Rutabo püspö­kéről van szó. Szerk.) a kato­likus törekvések hangsúlyozá­sát látják a kommunista befo­lyási terület peremén Ázsiá­ban és Afrikában.. Legalábbis figyelemre méltó, hogy a Vatikán egyházi intéz­kedései többnyire egyben anti- kommunista jellegűek is. A tanganyikai-afrikai püspök ki­nevezése mögött távolabbi cé­lokat is lehet sejteni. A nyu­gat-berlini „Petrusblatt” egyik legutóbbi kiadványa beszél arról az állítólagos egyházi harcról, mely Tuniszban és Kamerunban folyik. (E helye­ken a keresztyén misszió an­nakidején igen szoros kapcso­latban állott a gyarmatosító hatalmakkal.) Ugyanez a tu­dósítás megemlíti, hogy Tan- ganyikában „Julius Nyerere miniszterelnöki posztjára a legesélyesebb jelöltként egy vezető katolikus” jön számí­tásba (G.) RÉGI SZÁVÁK FÍMYBEM Kicsi ország vagyunk a né­pek nagy családjában. De ha számbavesszük kiválóságain­kat, elfogultság nélkül és ön­érzetes szerénységgel idézhet­jük Zrínyi szavait: „Egy nemzetnél se vagyunk alább- valóak.” Elment közülünk Gadányi Jenő is... Nem tartozott a népszerű festők közé. Pedig verhetetlen technikájával, hatalmas rajz­tudásával és káprázatos szín­fantáziájával játszi könnyű­séggel hódíthatta volna meg a legszélesebb rétegeket, ka­póssá válható képeivel. De Gadányi fáradhatatlanul és szünetlenül a bevehetetlen vá­rat ostromolta világéletében: az eszményi tökély lebegett szeme előtt, a kifejezhetetlent, a megfoghatatlan szépet üldöz­te. A látszatvalóság mögött rej­tőző megvalósíthatatlan nyű­gözte le festői képzeletét. Mé­lyen vallásos ember lévén, hitt az öröktőlvalóban és a kegye­lem ajándékának vette, de ön- felten sose volt nagyra magá­val, ha megmagyarázhatatla­nul valami elmondhatatlan si­került a vásznán és lélegzett, ínintha élne a képe. Tavaszi zöldben hallelujázó bokrait üde mozgásukban, Szinte szemmel követhető friss hajtásaikkal örökítette meg, mintha az a bokor nem öltött Volna még végleges formát, fianem mámoros örömmel még csak öltözködnék, a napsugár kacagó tükrébe nézve. Kismé­retű, monumentális hatású fájképein dalolt legbensősége­sebben önfeledt természetsze­retete. Áhítattal festett, mint­ha imádkoznék és a végtelen lehelletét érezte, ha önmagát BILLY GRAHAM SZERINT Á TÖMEGEVANGEL1ZÁCIÖK NEM JELENTENEK IDEÁLIS MÓDSZERT. A híres amerikai evangelizátor, dr. Billy Gra­ham „Hogyan változtattam meg felfogásomat” címen egy amerikai egyházi lapban 10 éves evangelizációs tevékeny­ségének a mérlegét vonja meg s arra az eredményre jut, hogy a tömegevangelizáció nem je­lenti a legidálisabb módszert az evangélium hirdetésére. Mint már közöltük, B. Graham ellen az afrikaiak legutóbb ottani evangélizációi során tüntetőén álliást foglaltak, mi­vel a híres amerikai evangeli­zátor nem volt hajlandó a Sza­hara! francia atomrobbantá­sokkal kapcsolatban állást fog­lalni. . „AMERIKAI LUTHERÁ­NUS EGYHÁZ” lesz a neve annak az új felekezetinek, kereste, amikor a szívéhez nőtt magyar táj hangulatát költötte színekbe. A magyar líra világviszonylatban is a legelsők sorában kap helyet. Nem véletlen ezért, hogy a leglíraibb festmény, a tájkép, olyan kimagasló magyar gé­niuszokat termett. Med- gyánszkynak van egy lehunyt szemű, elhanyagolt külsejű ön­arcképe, mintha szégyenlené, hogy leplezetlenül áll az em­berek vizsla tekintete elé. Bez­zeg tájképein, az ő voltakép­peni önarcképein, diadalma­san és felszabadultan tárul fel kimeríthetetlen szellemi-lelki gazdagságában. A magyar sze­mérmes természet, rejti való­jót és titkos örömet érez, ha váratlanul és észrevétlenül, ott bukkan fel, álcázva magát és szimbólumokban megbújva, ahol nem is sejtik, nem is ke­resik. Gadányi is költő. Megvesz­tegethetetlen hitelességgel áb­rázolta a valót. Azt festette, amit átélt, amit a magáévá hasonlított. Tájképei a belső látás, a befelé szemlélődés, az átszellemített érzékelés, a leg­nemesebb meditáció remeklé­sei. Átengedte magát az ihlet szédületének. Olyan mámor ez, amikor a legfegyelmezet- tebb, legéberebb az agy, legfogékonyabb a szív, amikor eggyé válik személy és tárgy. Alkímia ez, titkos mágia, olyan varázslat, étmire csak a tiszta, érdektelen szellem ké­pes. Olyan igazságokra döb­bent, amiknek szépségénél csak az egyszerűségük és az elfogulatlanságuk nagyobb. Hitvallás, erkölcsi tett, példa­adó magatartás egy-egy ilyen tájkép. II. G. amely négy amerikai egyház egyesülése révén jött létre és amelynek kétmillió tagja van. Az unióra lépő négy egyház képviselői —• névszerint az Amerikai Egyesült Lutherá­nus Egyház, az Ágostai Luthe­ránus Egyház, a Finn Evan­gélikus Lutheránus Egyház és az Amerikai Evangélikus Egy­ház — elhatározták ezenkívül, hogy az egyházvezetés hivata­lát New Yorkban vagy Chi­cagóban állítják föl. Ezenkí­vül lesznek hivatalaik Phila* delphiában, Chicagóban és Minneapolisban. Az egyesülés előreláthatólag 1962. júniusá­ban fejeződik be. DR. PAUL C. EMPIENEW YORKI LELKÉSZT további négy évre megválasztották az Egyesült Államokbeli Nem­zeti Lutheránus Tanács Vég­rehajtó titkárává. Empie 1948. óta tölti be ezt a tiszt­séget. Néha észrevétlenül lassan, máskor nagyon is sebesen, de mindenképpen múlik az idő. A jelen pillanat csak egy pillanatra jelen, a másikban már múlttá válik. A kimon­dott szó amint elszáll, többé vissza nem tér és csak a múltból visszhangozhat fe­lénk. A tavaszt a nyár, az őszt a tél váltja fel. Nemze­dékek, korok váltják egy­mást. A gyorsan, a sebes léptekkel haladó órák és na­pok állandóan hoznak elénk új eseményeket, új, eddig nem látott, nem hallott dol­gokat. A változó időben, az egy­mást váltó korokban a jó. az igaz, a szép tovább él. Ezek kiállják a próbát. Az igazán jó, az igazán igaz, a valóban szép nem múlik, nem múl­hat eL Jézus megjelenése a földön egészen új helyzet elé állí­totta az Isten népét. Szüle­tése új korszakot nyitott az emberiség történetében: az isteni szeretet testetöltésének szent idejét. Ez az „újság” azonban nem jelentette a ré­gi igazságok, Isten előbbi ki­nyilatkoztatásának végét, idő­szerűtlenné válását: a régi igének, a törvénynek van sze­repe, hatása Jézus születése után is. Van, mert jó és igaz s jó és igaz az is, amit köve­tel és, amit Ígér. Sőt egy lé­péssel tovább is mehetünk: Jézus ajkán, cselekedeteiben válnak valóban igazzá az év­százados mondatok, Istennek évezredes kinyilatkoztatása. Ezért mondja magáról a Megváltó: „Ne gondoljátok, bogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak az eltör­lésére. Nem jöttem, hogy el­töröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Máté 5, 17.) Így. ilyen módon válik tel­jesebbé, érthetőbbé, mcgfog- hatóbbá, az Ószövetség, kap új fényt a régi mondatok so­kasága. Így, mert az örök Ige: Jézus Krisztus magya­rázza, tölti be s bizonyítja azt és azokat igaznak és jó­nak. S így — mint lassan hömpölygő folyam — hangzik felénk Isten igéje az áldott múltból, a boldog jelenen át vezetve a Szentlélek által az ígéretes jövő felé. Vámos József Ccdeke* vacak Adenauer a Vatikánban Dr. Adenauer, nyugatnémet kancellár, ez év január 22-én fogadáson jelent meg a pápá­nál. Fogadása után adott saj­tónyilatkozata világszerte megütközést keltett. Nyilván­valóvá tette, hogy a hitlerista idők hamis nacionalista ön­hittségét melengeti továbbra is. „Hiszem — mondotta a pápa előtt —, hogy Isten a némgt népnek ezekben a vi­haros időkben sajátos felada­tot adott, azt, hogy Nyugatot védelmezzük azzal a hatalmas áramlattal szemben, amely Kelet felől tör ránk.” Ugyan­ez a hamis missziói tudat fű­tötte a hitleri Németországot a második világháború idején is. A „keresztyén front”-nak az az evangéliumellenes ideo­lógiája tükröződik benne, me­lyet Dibelius berlini püspök egész magatartásában is olyan végzetesnek minősített dr. Vogel teológiai professzor a Berlin—brandenburgi tarto­mányi zsinat alkalmával tar­tott megrázó erejű felszólalá­sában. Hogyan vették a „német küldetés-tudatnak” ezt a pá­pai trón előtt kinyilvánított legújabb jelét az éppen e kül­detéstudat következtében leg­többet szenvedett Lengyelem* szágban? A lengyel képviselőház (sejm) február 17-í ülésén Zawiejski államtanácsos, akit Wyszinski kardinálishoz ba­ráti kapcsolatok fűznek, fel­szólalásában a következőket mondotta: „Hallottuk, hogy Isten a német népnek a Ke­let és Nyugat között folyta­tandó harcra külön megbízást adott volna. Ez elsősorban Isten nevének hiába vételét jelenti, másodszor pedig egy nép nevében tett hamis kije­lentést. A hívők tudják, hogy Isten minden embernek és minden népnek egyetlen pa­rancsot adott, a szeretet pa­rancsát. Csak ebből kiindul­va lehet konkréten és gyakor­latilag misszióról beszélni, a íóság, becsületesség, tisztesség és igazságosság missziójáról. Ez a mi feladatunk, mégpedig nemcsak saját népünk, hanem minden ember iránt. A misz- szió szó egyértelműen azt fe­jezi ki Adenauer kancellár ajkán, hogy a nyugatnémet szövetségi kormány szembe­helyezkedik az enyhülés poli­tikájával és a nemzetközi helyzet kiélezésére törekszik, Külföldi egyházi hírek KONGO. A belgiumi protes­táns egyházak szövetsége leg­utóbbi ülésén határozatot foga­dott el, amelyben örömmel üd­vözli Belga-Kongó önállósulási folyamatát. Isten áldását kéri azok munkájára, akik az új afrikai állam alkotmányának kidolgozásával foglalkoznak. Reménységét fejezi ki a Szö­vetség, hogy az európai és af­rikai keresztyének testvéri •kapcsolatai a jövőben meg­erősödnek és gyümölcsöző együttműködést tesznek lehe­tővé. „COMUNIO VIATORUM” címen a Comenius Teológiai Fakultás (Prága) negyedéven­ként háromnyelvű (angol, né­met, francia) folyóiratot jelen­tet meg. A folyóirat őszi szá­mában — Hromadka profesz- szor 70. születésnapja alkal­mából — több külföldi pro­fesszor tanulmánya jelent meg. Dr. Nagy Gyula teológiai akadémiai professzorunk „Az egyház és az embervilág egy­sége” címen írt tanulmányt az emlékfüzetbe. SCHWEITZER ALBERT 85. SZÜLETÉSNAPJA ALKAL­MÁBÓL több ünnepséget ren­deztek a csehszlovákiai egyhá­zakban. Pozsonyban dr. Jan Michalkó prodékán tartott elő­adást a híres orvos-misszioná­rius békemunkájáról. Az „Evangelicky posol spod Ta- tier” (Tátraalji evangélikus hírnök) c. lap több cikk köz­lésével csatlakozott az ünnep­ségekhez. Az egyházi vezető­ség pedig levélben köszöntötte a jubiláló Schweitzer Albertet» AMERIKAI SZEMÉLYISÉ­GEK AZ ATOMBOMBA-KU SÉRLETEK BESZÜNTETÉ­SÉT KÖVETELIK. Miután az Egyházak Világtanácsá­nak Végrehajtó Bizottsága a minap az atombomba­kísérletek beszüntetése mellett foglalt állást, most az ame­rikai egyházi és közélet 38 vezető személyisége felhívás­sal fordult Eisenhower köz­társasági elnökhöz. Az elnö­köt arra kérik, hogy még egy­szer szálljon síkra az atom­bomba-kísérletek beszünteté­se mellett és személyes befo­lyásával támogassa a haté­kony megállapodás létrejöttét: EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest* VIII.* Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,—* Ft| fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm, Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 60.4627/2 — Zrínyi Nyomda. KEMÉNY GÁBOR. Egy évtizede halt meg, s akik is­merték Kemény Gábort, ma is fáj a szívük érte. A modern magyar pedagógia nagy kép­viselőjét látjuk benne. Ke­mény Gábor talpig becsületes férfi volt, önzetlen és nemes szívű lény, típusa az embe- ries embernek. Nagy művelt­sége, világos látása, írói mi­volta harmonikusan fejlesztet­te ezt a tiszta jellemet a pe­dagógia felé. Ha felmerül bennem a szocialista peda­gógus eszményképe: az Ke­mény Gáborral azonos. En­gem két évtizeden át barát­ság kötött ehhez az ember­hez. E húsz év alatt abból az ember-gyűrűből, amely mun­kánk és életünk révén körü­löttünk barátság és ismeret­ség révén kialakult, alig ma­radt, akiben nem csalódtam. Hányán buktak el, mikor el­jött a vizsgáztató óra, hán derült ki a nehéz évi hogy emberi és nemzet’ voltuk megannyi napfj való öltöny volt, mely a első szelében szétfoszloti mény Gábor rendüli állta a vihart. Igazi volt, mert önmagát meg. Az ilyen emb érnék’ hihetjük minden szavát:, Cl akinek őszinte meggyőző van, nevelhet meggyőződésre másokat. Az érdek lihegő alakjai csak álorcák. Kemévv Gábor olyan ember volt, aki az igazságot önként ismerte meg s így tudta elhitetni má­sokkal is. Kemény Gábort a szarvasi evangélikus gimnázium nevel­te. Tessedik és Vajda Péter szelleme hatott rá serdülő ko­rában. Az egyetem elvégzése után Tordára került gimná­ziumi tanárnak. Már elkészült habilitációs munkájával a ko­lozsvári egyetemen, midőn az első világháború ezt a szán­dékát tönkre tette. Mint Ma- rostorda vármegye kormány­biztos-főispánja, az utolsó pillanatig iytartott állomáshe­lyén. Élete ettől fogva szaka­datlan háttérbe szorítás a fel­szabadításig. Előbb fogság az osztályrésze Erdélyben, aztán a kiutasítás, majd a budapesti korai nyugdíjazás. Többé nem oktathatta az ifjúságot, me­lyet annyira szeretett. A fia­tal nyugdíjas számára meg­maradt a családi tűzhely és a szellemi munka. Erejét és idejét felülmúlóan látott mun­kához. Tanulmányai, cikkei, bírálatai csakhamar visszhan­got keltettek a magyar nyelv egész területén. Irt és előadá­sokat tartott, az értelmiség­nek s a munkásoknak, igen nagy hatással volt a csehszlo- ákiai és romániai magyar ki- ebbség radikális fiatalságá­ba a harmincas években. Meg­győződése volt, hogy a neve­les nem független a társadal- T állapotoktól. Pedagógiai 'szemlélete és reform-tervei éppen ezért mindig a társa­dalmi létformák változására épültek s nem egy osztályra, hanem az egész népre vonat­koztak. Emlékszem, hogyan fejtegette nekünk 1931-ben az általános iskola tervét. Mikor a második világháború véget ért, számára is megnyílt a szabad tevékenység. Már gyengélkedő testtel, de töret­len lélekkel állott munkába. Nem kímélte erejét. Irányí­totta a magyar pedagógusok szervezkedését, első elnöke lett a Pedagógus Szakszerve­zetnek, később örökös dísz­elnöke, jelentős szerepet ját­szott az iskolai nevelés terén, mint az Országos Köznevelési Tanács alelnöke. Bölcsen és hittel dolgozott haláláig. Ifjú korától kezdve a ma­gyar szellemi élet teljes és közvetlen megismerését tar­totta egyik fő feladatának. Kiválóan ismerte régi irodal­munkat, kevéssé ismert íróin­kat és gondolkodóinkat. Hazai dolgokon túlmenő tájékozódá­sa kezdettől fogva a francia műveltség felé irányította. El­ső nagyobb tanulmánya A gyermektanulmányozás fontos­sága az elemi és középiskolák egymáshoz való viszonya szempontjából, Tordán jelent meg, 1910-ben. A következő a szülők, tanárok és gyerme­kek viszonyáról szólt. Az első világháború elején ír a fran­cia középiskolák szervezetéről és szelleméről. 1916-ban fel­tűnést kelt beszámolója fran­ciaországi tanulmányútjáról. Sokat foglalkozott Rousseau­val. 1916-ban jelent meg Ko­lozsvárt egy tanulmány-kötete Rousseauról, egy évre rá Az emberré nevelés elve Rous­seau pedagógiájában s 1918- bari ugyancsak Kolozsvárt ad­ják ki Rousseau jelleme című művét. Kemény Gábor lelki életét ugyanazok a lázongó érzések uralták, mint Rous- seau-ét. De nem sodorták el, mert Kemény Gábor forrása, amely érzelmeit és gondola­tait táplálta, a magyar társa­dalom volt, nem az egyén, mint a francia gondolkodóé. Társadalmi felfogása és re- formációs protestantizmusa vezette Vajda Péter elfeledett alakjának visszaidézéséhez. Levéltári kutatások alapján kiadta és bevezette Vajda Pé­ter nagyszerű Erkölcsi beszé­deit, a magyar evangélikus tá­jékozódás egyik legfontosabb haladó hagyományát. Ezért foglalkozott a magyar haladó értelmiség fejlődéstörténeté­vel, ezért írta meg a magyar- országi nemzetiségi kérdésről szóló nagy tanulmányát s ezért foglalkozott behatóan Szabó Dezső szerepével a ma­gyar szellemi életben. Irodalmi tanulmányai és kritikái éppoly pedagógiai célzatúak, mint a fogalom szőkébb értelemben vett ne­velésügyi művei. Ne feledjük felsorolni az Iskolai értékelés és kiválasztás című 1934-ben megjelent könyvét, továbbá a Nagy László életművéről írott művét, a Tessedik Sámuel éle­téről és munkásságáról szóló tanulmányát egy Tessedik- kötetben, Apáczai Csere Já­nosról szóló tanulmányát 1947-ben („Apáczai vonalán”), vagy a modern pedagógiai re­formokról írt összehasonlító értekezését, mely a Szocializ­mus című folyóiratban látott napvilágot. Fontosak Schnel­ler Istvánról s a nevelés fo­galmának tudományos és szo­ciális meghatározásáról szóló írásművei. Harmóniája adta neki a nyugalmat és biztonságot. Csak ilyen ember tudott má­sokat vigasztalni és vezetni. Szenvedett ő is, de a szenve­dést nem engedte elúrhódni a lelkén. Néhány panaszló szó, amit egyszer fáradtan és elfásulva pozsonyi küzdelme­im elején egy hozzá írott le­vélben megütöttem, olyan erőfeszítésre ingerelte, hogy öt oldalas hosszú levélben vá­laszolt, kimerítően s halálos pontossággal rátapintott a do­log lényegére. Mindenekelőtt kijelentette, hogy nincs iga-» zam. Nem csalódhat — írta — az ember megismert elvi álláspontja és hite helyessé­gében. Saját életét teregette ki a levélben, holott rendkí­vül szemérmes volt magán­ügyeiben. Függelékül pedig egv 1918-ban írt versét má­solta le, melyet soha senki­nek nem mutatott meg, vívó­dásainak és útkeresésének ezt a nem szándékolt ősziniteségű; hanem valóban teljes nyíltsá- gú vallomását. Most is meg­rendültén olvasom, annyi esz­tendő után. így győzött meg engem. Kemény Gábor igaz ember volt. Az élet értelmét a csa­ládban látta. „Otthonunk' négy fala a legerősebb várunk s az asszony, aki csak a mi asszo­nyunk akar ■ lenni s a gyer­mek, aki az élethez való igen­lés nagy örömével átveszi tő­lünk az örökséget, hogy egé­szebbet, befejezettebbet al­kosson, mint amilyent mi tud­tunk” — írja ’említett levelé­ben. Igazat adunk neki. Olyan barát volt ő, akitől távol ál­lott minden haszonlesés. A családi tűzhely melegéből néz­te nemzete problémáit. Meg volt róla győződve, hogy a családi nevelésnek alapvető szerepe van a társadalmi ne­velésben. Szocialistává belső meggyőződésből vált. a sza­badulás és szabadítás, az épí­tés és rendezés mély vágyá­val és örömével. Hitt a leíki- :sméretben, a kötelességérzet­ben, a becsületességben, mint fontos és nélkülözhetetlen er­kölcsi fogalmakban. Elutasí­totta az erőszakot s.azt a fel­fogást, hogy cél szentesíti az eszközt. Hitt a kölcsönös se­gítség elvében, hitt az ember­ben. Kemény Gábor azok közé tartozott, akiket a bölcs Eöt­vös József szövétveb-embe- rebnek nevetett, valóban so­kaknak világított. Világítania kell ezentúl is. Szalatnai Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents