Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-02-07 / 6. szám

Legyen az egyház Isten Krisztusban kijelentett szeretetének tanúbizonysága és eszköze A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának 1960. január 29-i közgyűlésén dr. Bartha Tibor református püspök, az ökumenikus Tanács elnöke figyelemre méltó elnöki meg­nyitót tartott. Értesülésünk szerint az elnöki megnyitó tel­jes terjedelmében megjelenik a Teológiai Szemle legköze­lebbi számában. Megállapításai, mondanivalójának tartalma és a fogalmazás, mellyel magyarországi evangéliumi egyhá­zaink közös kérdéseit és feladatait megmutatja, helyén­valóvá teszik, hogy a megnyitó néhány részletét olvasóink elé tárjuk az alábbiakban. Az elnöki megnyitó első — nagyobb része a Tanács újjáalakulása óta, vagyis az 1959. esztendőben végzett munkájáról ad számadást, a meg­nyitó második felében az előadó a Tanács további felada­taira való felkészülés útját jelöli meg. I. Számadás Megállapította az előadó, hogy a Tanács munkájának mértéke Istennek a teljes Szentírásban számunkra hoz­záférhetővé tett igéje. 'Ez nem általános „keresztyén” princí­piumok gyűjteménye, hanem a ma élő egyházat megszólító, élő konkrét üzenet. Ennek az üzenetnek a megértésén és az üzenet iránti engedelmességen mérettetik meg szolgálatunk. A jól értett, a teljes Szent­írásban minket megszólító ige „Isten ítéletes haragját jelen­tette ki előttünk afelett és amiatt, hogy Krisztus egyházai Urukkal való közösségükben megerőtlenültek. A főtől való elszakadás félelmes jeleit is­mertük fel a keresztyén taní­tásunk, életünk és szolgála­tunk területein. Az üzenet Isten Krisztushoz visszahívó kegyelmes és ör­vendetes parancsát érttette meg velünk. Ez a Krisztushoz visszahívó parancs a keresz­tyén tanítás területén a Biblia újból való felfedezésére, Isten megváltó tettének Krisztus küldetésének, az egyház hiva­tásának új megértésére köte­lez el... ... az üzenetnek a meg­értésén és engedelmes el­fogadásán mérhető le minden szolgálatunk.” A kérdés, amire válaszol­nunk kell „ökumenikus Ta­nácsunk hozzájárult-e ahhoz, hogy Isten élő üzenetét egy­házaink és az egyházak meg­értsék és elfogadják?”, és ah­hoz, hogy a hallott üzenetnek egyházaink és az egyházak engedelmeskedjenek. Készek-e a szolgálat vállalására? A szol­gálat nem a hagyományos egyházi szolgálat-fogalmat je­lenti, ami lényegében az egy­házi élet fenntartásának és folytatásának a biztosításában merül ki. Krisztus szolgálatá­nak a Biblia szolgálat-fogal­mának értelmezésében arra a kérdésre kell válaszolnunk: hTudtunk-e Isten Krisztusban kijelentett szeretetének tanú- bizonyságai és eszközei lenni? Hozzájárultunk-e ahhoz, hogy egyházaink és a lakott föld (ökumené. Szerk.) egyházai Urukat megértve jót cseleked­jenek az ember, a teremtett világ javára.“ A SZOLGÁLAT TERÜLETE A szolgálat területe legtá­gabb értelemben a lakott föld, az egész embervilág életének a területe. A lakott föld megosztott vi­lág. Két világrendszer küzdel­mének a feszültségében él. E küzdelem legmélyebb vonása szerintünk nem eltérő ideoló­giák jelentkezése és nem a politikai hatalmi csoportok képződése, hanem az a tény, hogy elnyomott társadalmi osztályok és népek, a társa­dalmi fejlődésben visszama­radt és gyarmati sorban élő országok küzdenek az élet­hez való jogukért. A lakott föld az atomener­gia korszakába belépett világ, ez azt jelenti, hogy mindkét irányban beláthatatlan lehe­tőségek birtokába jutott a vi­lág: az élet és haladás irányá­ban is, de a halál, a pusztu­lás szinte apokaliptikus ka­tasztrófa irányában is. „Az 1959. esztendő a lakott föld megmentésére irányuló erőfeszítések fokozásának és egyben hatalmas sikerének az esztendeje volt." Az előadó itt felsorolta azokat a látogatáso­kat, melyeket a nagyhatalmak képviselői elsőrenden a Szov­jetunió miniszterelnöke tett az elmúlt esztendőben, illetve ké­szítettek elő az 1960-as esz­tendőre a béke megmentése, biztosítása, a békés egymás mellett élés érdekében. Meg­állapította, hogy „az az idő­szak, amelyben végzett szol­gálatainkról kell ma számot adjunk, a lakott föld megmen­tésére irányuló erőfeszítések fokozódásának esztendeje volt.” „Az életért folytatott harc­ban soha nem látott ará­nyokban mobilizálódott az emberi jóakarat." Az ese­mények mögött az egész emberiség elemi erővel feltörő békevágya és béke­akarata is ott van. Az el­múlt esztendőben növeke­dett a jóakarat esélye. Szolgálatunk területe szü- kebb értelemben és körben „a lakott föld egyházainak a te­rülete." Az 1959-es esztendő az egyházak életének is mozgal­mas esztendeje volt. Felsorol­ta és értékelte az előadó azo­kat az egyházi konferenciákat, terveket és látogatásokat, me­lyek mind azt mutatják, hogy „a nemzetközi egyházi élet te­rületén egy bizonyos klíma- változás jelentkezett. Érdemes kutatnunk ennek a jelenség­nek a szülő okát... Kézen­fekvő feltevés, hogy a nenzet- közi helyzet alakulása a la­kott föld megmentésére irá­nyuló erőfeszítések fokozódása és sikere érezteti a hatását egyházi téren”, önmagában véve fájdalmas jelenség volna, ha csak ennyiről, a nemzet­közi politikai eseményekhez való alkalmazkodásról volna szó és nem többről: a refor­mációról, hitben, teológiai gondolkodásban és szolgálat­ban való megújhodásról. Mert ez utóbbiakra van szükség ah­hoz, „hogy a lakott föld egy­házai az egymással való egy­ségét keresve Krisztusban való egység után vágyjanak: az után az egység után, ami a Biblia fogalmai szerint a Krisztus szolgálatában és szol­gálatáért való egységet je­lenti”. „Az emberi történelem való­ban fordulóponthoz érkezett." Az egyházak is történetük for­dulópontjához érkeztek. Az egyházak számára is eljött a döntés ideje. Ez a döntés az embervilág javának a szem előtt tartását kell jelentse. Ez csak úgy lehetséges, ha az egyházak Krisztust követve. Krisztus indulatával és felté­telhez nem kötött szereteté- vel foglalnak állást a lakott föld életkérdéseiben. Ez a döntés feltétel nél­küli szeretettől indittatva az emberi élet védelmére kell mozgósítsa Krisztus gyülekezeteit, közelebbről — azok mellett a törekvé­sek mellett, amelyek az emberiség békéjének a megőrzéséért a háború ki­küszöböléséért küzdenek... A világ életének e döntő je­lentőségű fordulópontján az egyházak éppen ennek a sze­retetnek a felmutatásában kell, hogy bizonyságot tegye­nek arról: hisznek Krisztus­ban és követik Urukat. Krisz­tussal való szembefordulást jelentene minden olyan állás- foglalás, amely a lakott föld javán, az élet védelmének a szempontján kívül bármilyen más szempontot, vagy érde­ket kívánna szem előtt tartani — még abban az esetben is, ha az ilyen állásfoglalás hit­vallásos, egyházi, vagy vala­milyen ún. keresztyén világ­nézeti érdekekre hivatkoznék is. Minden ilyen állásfoglalás az egyházakat a feszültség és megosztottság íokozóivá, egy­I ben alkalmatlanná tenné arra, i hogy Isten szeretetének té- { nyét a világnak hírül adják. A döntés tehát e két lehetőség egyikének a választását je­lenti: Krisztus mellett, vagy Krisztus ellen. És ez azt je­lenti, hogy a világért, az em­berért való, feltételhez nem kötött szeretetböl folyó szol­gálat mellett, vagy ellen. íme ez a döntés, melynek ideje el­érkezett, és amely döntés fe­szültségében élnek Krisztus egyházai ma. AZ 1959-BEN VÉGZETT MUNKA Itt először azokat a szolgá­latokat említette az előadó, melyeket az ökumenikus Ta­nács tagegyházain belül vég­zett. Három ilyen jelentősebb szolgálati alkalom volt: a Hirosima-napok előkészí­tése, a budapesti Kálvin téri templomban tartott közös re­formációi istentisztelet, az Imahét alkalma. (La­punkban ezekről annak idején beszámoltunk. Szerk.) Foglalkozott ezután magyar- országi egyházaink egymáshoz való viszonyával. „Isten meg- hálálhatatlan ajándékának kell tekintenünk tagegyháza­ink egymáshoz való testvéri jóviszonyát... Több figyelmet kellene azonban arra fordíta­nunk, hogy ezt a közös ige­megértésben és az együtt fel­ismert szolgálatokban gyöke­rező harmonikus jóviszonyt vidéki gyülekezeteink is még háládatosabban érezzék. Fő­ként arra kell nagy gondot fordítanunk, hogy semmlnémű Igével szemben engedetlenség se vallhassa azilumnak tag­egyházaink egyikét sem!” Megemlékezett az előadó a szomorú tényről, hogy a római és görögkatolikus egyházak hatóságai és egyes lelkipász­torai részéről fájdalmasan kell tapasztalnunk a türelmet­lenséget, amely elsősorban a vegyes vallású felek házasság- kötése alkalmával az ún. re- verzálisban jelentkezik. Nem elég azonban, hogy szomorú­ságunknak adjunk ezért kife­jezést, hogy fájdalmasnak mondjuk azt a magatartást, amely Krisztus szellemétől idegen és Krisztus egyházai­hoz méltatlan. A reverzális- j kérdés nem szolgálja Krisztus magyarországi egyházainak jobb megértését és közeledé­sét, de nem szolgálja a ma­gyar állam polgárainak lelki békességét és nyugalmát sem. Sőt! Népköztársaságunk alkot­mánya nem ismer reverzálist. Mindent meg kell tennünk, hogy hazánkban Alkotmá­nyunknak az a szelleme érvé­nyesüljön, mely megengedhe­tetlennek tartja a magyar ál­lam polgárainak vallási, lelki- ismereti megkötözését bárki részéről is. Magyar ortodox testvéreink­kel jó viszonyban élünk, jó kapcsolatainkat rendszereseb­bekké kell tennünk. Szólott az előadó azokról a szolgálatokról, melyeket or­szágunk határain túl élő ama testvéreinkkel egytitt végez­tünk, akik az ige megértésé­ben és az ige iránti engedel­mességben egyek velünk. Itt a Prágai Keresztyén Békekon­ferencia munkájában való részvételünket és kínai testvé­reinknél tett látogatásunkat említette és értékelte. Végül az ökumené tagegy­házaival való érintkezéseink eredményeit és lehetőségeit mérte le. Előrehaladásnak ál­lapította meg, hogy „egy pa­rányit előbbre jutottunk ab­ban a vonatkozásban, hogy sok teológus és egyházi ember (Nyugaton is. Szerk.) óvato­sabb lett a politikai előítéletek alkalmazásában. A magyar delegáció... is kifejezte az Egyházak Világtanácsa leg­utóbbi Központi Bizottsági ülésén ismételten azt az igé­nyét, hogy a nyugati egyházak ne folytassanak monológot azokon a konferenciákon, ame­lyek az egész lakott föld egy­házainak a konferenciái kí­vánnak lenni. Természetesen az igény még mindig csak igény, de a légköri feltételek ez igények megvalósulására mintha javultak volna.“ (Folytatás a 4. oldalon) HÍREK — Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mk. 6, 20—29; szó­széki igéje: Km 2, i2—16. — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi Rádióban február 14-én, de. 8 órakor. Igét hirdet Boros Károly zug­lói lelkész. — LELKÉSZIKTATÁS. A gádoros; egyházközség meg­hívott lelkészét, Huszák Jó­zsef volt kardoskúti lelkészt január 24-én iktatta hivatalá­ba Koszorús Oszkár, a nyugat­békési egyházmegye esperese, — FERENCVÁROS. Február 7-én, vasárnap este 6 órai kez­dettel szeretetvendégséget tart a gyülekezet (Budapest, IX., Thaly Kálmán u. 28.) A sze- retetvendégségen közreműkö­dik a Lutheránia énekkar ka­marakórusa. A gyülekezet tag­jait és az érdeklődőket ez úton is szívesen hívja és várja a gyülekezet vezetősége. — BUDAVÁR. A gyülekezet február 7-én, vasárnap dél­után 5 órai kezdettel szeretet­vendégséget tart. A szeretet- vendégség előadója' Hafen- scher Károly, előadásának té­mája: Schweitzer Albert, az őserdők orvosa. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSÁNAK KÖZGYŰLÉSE A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa január hó 29-én tartotta évi közgyű­lését új hivatalos helyiségé­ben, Budapest, V. Havas u„ 6. szám alatt. A közgyűlésen az elnöklést dr. Bartha Tibor, az ökumenikus Tanács elnöke látta el. Helyet foglaltak az elnöki asztalnál Káldy Zoltán evangélikus, Szamosközi Ist­ván református püspökök, dr. Szabó László, a baptista egy­ház elnöke és Muraközy Gyu­la, a Tanács főtitkára. A Mi­nisztertanács Állami Egyház­ügyi Hivatalának képviseleté­ben részt vett a közgyűlése» Veres Pál főosztályvezető. Az elnöklő dr. Bartha Tibor püspök köszöntötte a tagegy­házaknak a Közgyűlésen meg­jelent résztvevőit és köszön­tötte Veres Pál főosztályveze­tőt, majd megtartotta elnöki megnyitóját. £Az elnöki meg­nyitóról külön beszámolót ho­zunk. Szerk.) Meghallgatta és tudomásul vette a Közgyűlés Muraközy Gyula főtitkári jelentését Káldy Zoltán jelentését a Prá­gai Keresztyén Békekonferen­ciáról, dr. Kádár Imre jelen­tését az ökumenikus Tanács kiadásában megjelenő Theoló- giai Szemléről és Pintér Jenő jelentését az ugyancsak a Ta­nács kiadásában megjelenő ökumenikus kőnyomatosról Ezután Pintér Jenő terjesztet­te be az Egyetemes Imahét­ről szóló jelentését. Dr. Pálfy Miklós a tanulmányi bizottság munkamegosztásáról és azok' ról a munka körökről és té­mákról tett javaslatot, melye­ket a tanulmányi bizottság­nak az 1960-ban az Ökume­nikus Tanács előtt álló fel­adatok jobb elvégzéséért kell munkálnia. Végül Muraközy Gyula előterjesztésében meg­tárgyalta és jóváhagyta a Közgyűlés az ökumenikus Ta nács 1960. évi költségvetés- tervezetét. — SZÜLETÉS. Varga Árpád sze- petneki lelkésznek és feleségének Dezső Évának 1959. december 19-én második gyermekük szüle­tett. Neve: Árpád Sándor. — HALÁLOZÁS. Schöpflin Géza nyugalmazott főgimnáziumi tanár 84 éves korában, rövid szenvedés után Eperjesen elhunyt. A ked­ves agaastyán az ősrégi eperjesi evangélikus kollégium kiváló ta­nára volt és mint költő (Szom- bathy Géza) a régi evangélikus folyóiratokba sok szép vallásos tárgyú verset írt. A magyar— szlovák baráti kapcsolatok hűsé­ges munkálója volt. 35 évvel ez­előtt a legnagyobb szlovák költő, Pavel Országti-Hviezdoslav nagy epikus költeményét: „A csősz fe­leségét” fordította magyar nyelv­re. Élete végéig az eperjesi gyü­lekezet kedves presbitere volt. — Brenner Ferenc távirász ja­nuár 19-én hosszas szenvedés után a szombathelyi kórházban el­hunyt. Temetése január 21-én volt Kécskén. 116. Zsolt. 15. — Pápay József, Budapest, Szondy u. 63. sz. lakos, lapunk hűséges olvasója tragikus körül­mények között elhunyt. Isten kritikája alatt „Akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el, és akik törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítéltetnek el — mert nem azok az igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt megcselekszik. Mert mikor a pogányok, akiknek nincsen törvényük, természettől fogva cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ök, bár törvényük nincs, önmaguk maguknak a törvénye, mint akik megmutatják, hogy a tör­vény által követelt cselekedet be van írva szívükbe, amiről egyetemben bizonyságot tesz lelkiismeretük és az ő gon­dolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy men­tegetik —, azon a napon, amelyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliomom szerint, a Jézus Krisztus által.” Rom. 2,12—16. Könnyen válik kísértéssé keresztyének számára, hogy Is­tenhez való viszonyukat rendbenlevőnek véljék. Az ítéletet azonban Isten magának tartotta fenn. Azon a napon, amelyen Jézus Krisztus megjelen, Ö maga fogja meg­ítélni az emberek titkait. Keresztyén hitünkben jelentős helyet kell elfoglalnia a felkészülésnek az ítélettételre. — Az evangéliumtól — attól a jó hírtől, hogy Isten elküldötte Fiát, Jézus Krisztust megvál­tásunkra — nem szabad elválasztanunk Istennek azt a bejelen­tését sem, hogy az üdvösséget ítélet előzi meg. Az Isten ítélő mérlegének egyik felén ugyan ott van a Jé­zus Krisztusban kapott kegyelem, a másik oldalon azonban ott van cselekedeteink súlya is. Számot kell adnunk arról, hogy mit cselekedtünk e testben — jót vagy gonoszt egyaránt. Ez a tény alázatra késztet bennünket. Míg egyrészt erősen bizakodunk a Jézus Krisztus érdemében — az érette kapott bűnbocsánatban és ígéretekben —, másrészt el kell távolítani szivünkből minden hamis biztonságérzetet. Elhivatásunk még nem egyenlő a célhoz éréssel, az üdvösség elnyerésével. Mert kicsoda tudja elszámolni a vétkeket — s aid áll, vigyázzon* hogy el ne essék. A törvény, melynek alapján Isten cselekedeteinket leméri, nagyon szigorú. Aki egyet is megszeg a törvény rendelkezései közül, az egész ellen vét. Bizony, az Istent komolyan félő em­ber, aki ismeri s újra meg újra maga elé idézi Isten törvényét, sosem gondolja magát jobbnak, vagy megtartásra méltóbbnak többi embertársánál. A mások felett kimondott, önigazultság- ból támadó kritika, bizony hitetlen beszéd. Hát még ha körülnézünk s elfogulatlanul megállapítjuk, hogy Isten egyik-másik törvényét a nem hivő emberek — lel­kiismeretűk szavára — nagyobb igyekezettel törekszenek be­tölteni, mint mi — Istennek erre felszólított gyermekei. Pál is lehetségesnek tartja ezit, hiszen Isten az ő törvényeit „a ter­mészet rendjébe” beleírta. Napjainkban is sokszor tapaszta­lunk ilyesmit. Akik a háború ellen felemelték szavukat, s kö­zülük némelyek még üldöztetésben is részesülnek ezért — kü­lönben töltik be Isten ötödik parancsolatát, mint azok a ke­resztyének, akik a béke ügyében még mindig nem jutottak el határozott állásfoglalásra. Sok nem hivő a közösség építé­sében is önfeláldozóbban vesz részt s több készség van benne embertársaiért munkálkodni, mint a vagyon elmúlásáról, az önzés rútságáról és a felebarát szeretetéről sokat halló keresz­tyének közül sokan. — Nem mondhatjuk, hogy ezek* az em­berek ezzel már üdvösséget is szereztek maguknak, de az bi­zonyos, hogy az Isten kritikája szerint cselekedeteik itt telje­sebbek, mint sok magát hitbenjárónak valló és ezért bizton­ságban érző keresztyénnek. Isten az ó igéjében sokszor kritizál bennünket és nem egy­szer megszégyenítő és alázatosságra késztető összehasonlítás­ban. És jó, hogy ezt tesizi. Mert ezzel megoltalmaz bennünket a hamis biztonságérzettől. Attól, hogy a törvény ismeretében, végül is e törvény ítélete alatt elvesszünk. Másrészt kritiká­jával ösztönöz, hogy törvényeinek teljes betöltőivé váljunk. Mert a hit akkor igazi, ha cselekvések születnek belőle. Ez a cselekvő hit pedig Isten egyedüli jogának vallja az ítéletet, örül annak, ,ha Isten akarata valósul olyanokon keresztül is, akik Isten törvényét nem ismerik. Maga részéről pedig teljes erejével igyekszik azon, hogy Isten akarata rajta keresztül is valósuljon, sőt beteljesedjék arra a napra, mikor Krisztus visszajön. ► Mezősi György NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: — ÉZSAIÁS 53, 7. — Ézsaiás, az ószövetség evangélistája csodálatosan rajzolta meg a Megváltó képét. Jézus a Bárány, Akire Isten ráhelyezte minden bűnünket. Messiás, Aki miattunk, helyettünk, érettünk szenvedett. Ami­kor vádolták, néma maradt, hallgatott. Hallgatásával is üd­vünket munkálta. HÉTFŐ: — ÉZSAIÁS 25, I, — Isten a kegyelmét Jézus Krisztusban adja. Jézusban adott kegyelem az is, hogy imád­kozhatunk. Isten az imáinkra az Igével válaszol. Hűséges és igaz tanácsa az Igében az, hogy hallgassuk és kövessük Jé­zust! KEDD: — JEREMIÁS 24, 6. — A hitben járók lépéseit figyelemmel kíséri az Ür, megoltalmazza, megtartja és üdvö­zíti őket. SZERDA: — JEREMIÁS 32, 40. — Isten Jézus Krisztusban új szövetséget kötött az emberrel. Ha mi ebben a szövetség­ben élünk, Isten nem fordul el tőlünk, hanem áldásával ve­lünk marad mindörökké. CSÜTÖRTÖK: — ZSOLTÁR 82, 4. — Isten a bűnös embert Jézus megváltói halála által megmenti a kárhozattól. Hogy mi Istennek ezt a szeretetét elfogadtuk, arról az embertársak felé cselekedetekben megnyilatkozó keresztyén élettől teszünk bizonyságot. v PÉNTEK: — JÖB 5, 8—9. — Az élet nagy kérdései között legtöbbször tanácstalan az ember. A hivő keresztyén Istenre bízza az ügyét. Istennél minden lehetséges. Legyen bátorsá­gunk nekünk is Jézus Krisztusba vetett hit által Istenhez for­dulni. * SZOMBAT: — ZSOLTÁR 103, 13. — Isten a bűnösön meg­könyörül. Vele nem a bűnei szerint cselekszik, hanem úgy, ahogyan az atya cselekszik a gyermekeivel. Bűnét meg­bocsátja, életét megváltja a bűn zsoldjától: a haláltól. Bándi István — Jó állapotban levő Köhler gyártmányú 2 manuálos, 21 re­giszteres orgonaharmónium, 8 önálló sípsorral, villanymotor haj­tással, lábpedállal eladó. Cím a kiadóban. — Orgonaharmónium javítása, hangolása, felújítása több évi ga­ranciával. Pokomy Károly, Bp., Üjpest, Rózsa u. 59. — Kántori szolgálatot vállalnék Pesten, vagy Pesttől 30 km-es kör­zetben, kis lakás ellenében. Cím: Zuglói Evangélikus Szeretetház XIV« Lőcsei út 32. Megjelent ; • az V. és VI. o. evangélikus • hittankönyv ^ j AZ EGYHÁZ TÖRTÉNETE \ 5 címen. ; £ írta: dr. Ottlyk Ernő £ • Kapható a Sajtóosztályon • J (Bpest, VIII., Üllői út 24.) : • Ára: 14,- Ft. $

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents