Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-12-25 / 52. szám

TÖRTÉNELMI HATÁRKŐ A kommunista és munkás­pártok ■ képviselőinek . Moszk­vai Értekezletén egyhangúlag elfogadott Nyilatkozat törté­nelmi határkőnek nevezhető az emberiség életében. Egy­szerű igazságok hangzottak el ebben a Nyilatkozatban, amik a tények megcáfolhatatlan erejével hatnak. S nem sok­kal utóbb megjelent a Kiált­vány á világ népeihez1 is. Min­den jóakarattá emberhez for­dul eZ a szó, a béke dolgá­ban, vagyis mindannyiunk élete és jövendője dolgában. Lehetetlen, hogy az egyház népe, a keresztyén ember fel ne figyeljen azokra a gondo­latokra, amik a Nyilatkozat­ban és a Kiáltványban hangot kaptak s ne foglalkozzék azok­kal behatóan. Az alábbiakban báró ni olyan gondolatot sze­retnénk kiemelni, amikhez úgy véljük, az egyháznak s a Ke­resztyén embernek különös­képpen is sok köze van. 1. A szocialista világrend- szerről Szólva a Nyilatkozat megállapítja, hogy „a kapita­lizmusra jellemző politikai el­szigeteltséget és nemzeti ön­zést felváltotta a népek test­véri barátsága és kölcsönös segélynyújtása”. — Sok szó esett eddig is, kiváltképpen a második világháború óta a nacionalizmus és sovinizmus kiküszöböléséről. Arról, hogy a világ népeinek egymás kölcsönös megbecsülésé­ben és támogatásában, nem egymás ellenére, ha­nem egymással és egy­másért kell élni. Ez a célkitűzés mint megvaló­sítandó feladat most kézzel­fogható közelségbe kerül. És ezzel a feladattal kapcsolat­iban az egyháznak sok meg- fibánnivalója és sok tennivalója Hran. A történelem során hány­szor találtatott maga az egyház is — valamennyi felekezet kivétel nélkül — a nemzeti önteltség és ön­zés szítéinak sorában. Mennyi fájdalmat és kárt, könnyhullatást és véron­tást okozott ez a romboló erő éppen hazánkban, amelyet a történelem több nép lakóhelyévé tett s a Ennamedencébén, amely­nek egymásrautalt népei oly sokszor marcangolták egymást. Idegen érdekek s az uralkodó osztályok felelőtlensége egy­más ellen fordították e. népe­ket, álnok hírverés akadályoz­na ' egymás megismerését és megértését. Az egyház tartozik a vi­lágos bizonyságtevéssel arról, hogy Isten egy vér­ből teremtette az emberi­séget. Jézus Krisztus azért lett testvérünkké, hogy minden ember kivétel cs feltétel nélkül a testvé­rünk legyen. Mindenféle faji és nemzeti előítélet és gyűlölködés bűn. E téren rengeteg tennivalónk van még, hazánkban jelesül az antiszemitizmus minden még lappangó indulata elleni hatá­rozott. tanítással s a világ né­peinek egységére való rámuta- tással. Fel kell ébresztenünk a felelősséget minden hivő emberben a távoli népek igazságos ügye iránt, ame­lyek szabadságukért, a nap alatt való helyükért küzdenek. A népek test­vériségének a köztudatba vitele biztos alapot te­remthet a békéért, az egész emberiség békében való életéért való törek­vésnek. 2. E mondat már átvezet a következő gondolatra. „A tör­ténelem folyamán első ízben harcolnak a háború ellen nagy szervezett erők ...”, „a kom­munisták történelmi küldeté­süket abban is látják, hogy már a mi korunkban meg­szabadítsák az emberiséget az új háború rémétől”. E monda­tokban nem ok nélkül fordul elő a „történelmi” kitétel. Valóban páratlan jelenség az emberiség történetében, hogy u-szágök, népek sora, ólI">mok­m szervezetten élő százmil- ók, kormányok és kormány­fők tűzik ki zászlajukra a béke jelszavát. A békéről min­dig álmodozott az emberiség s ezért sóvárogtak a népek. Ámde a béke megvalósításá­nak eszméje és ügye egyes ‘„álmodozók”, lelkes kis cso­portok dolga maradt. A közép­kor is emlegette „Isten béké­jét”, ezen azonban csak időn- kinti íegyvernyugvást értett, némi lélegzetvételt a fegyver­zörejtől hangos századokban. Általános és végleges békéről a nemzetek között szó sem esett a hivatalosok körében — egy-két lelkes fejedelem, ha próbált tenni valamit a maga szűk körén belül ezért. In­kább hivatalos programmá vált a háború s az első világ­háború egyik német táborno­ka szerint a szüntelen hadvi­selés a népek normális álla­pota, amit csak ídőnkint sza­kítanak meg a béke kénysze­rű szünetei. Hitler békéről szavalt, de háborúra nevelte népét s egész Németországot kaszárnyává változtatta; Mus­solini „veszélyes életre” hívta fel az olaszokat s a fasizmus életeleme volt a háborús ka­landok keresése. Most először vált hivata­los célkitűzésévé népek­nek és kormányoknak az általános leszerelés, az egész világra kiterjedő egyetemes béke. Lélegzet­elállító távlatokat nyit meg az emberiség számá­ra ez a hadüzenet a há­borúnak! „Tárgyalások út­ján oldják meg a vitás nemzetközi kérdéseket, tartsák tiszteletben az ál­lamok egyenjogúságát, te­rületi épségét, független­ségét, biztosítsák az egy­más beliigyeibe való be nem avatkozást, fejlesszék a népek közötti kereske­delmi, kulturális kapcso­latokat”, követeli a Nyi­latkozat. Az egyháznak és a keresz­tyén embernek a béke dolgá­ban is sok megbánni- és tenni­valója van. Erről sokat ir­tunk és szóltunk már, de úgy tűnik, még korántsem tettünk eleget. Véglegesen fel kell szá­molnunk egyházi tanítá­sunkban a háború teoló­giai igazolásának minden­féle kísérletét. Meg kell mutatnunk, hogy e téren mennyit vétkeztünk és a Szentírás világos tanítása ellen cselekedtünk. Hir­detnünk kell, "hogy Isten, aki a Jézus Krisztusban megbékélt minden ember­rel, békességet akar az emberek között is. A ka­rácsonyi evangélium nem véletlenül hirdet oly nyo­matékosan békességet a földön, az emberek között. „Nem szabad, hogy politi­kai. vallási, vagy egyéb kér­désekben való különbség aka­dályozza a békemunkát”, mondja a Kiáltvány. Valóban, lehetnek eltérő nézetek sok dologban az emberek között. Ebben a dologban azonban, a béke dolgában egyet lehet és egyet kell értenie minden jó- akaratú embernek. És a ke­resztyéneknek • elsőknek kell lenniök ennek. az egyetértés­nek-a munkálásában. 3. „A gyarmati rendszer tel­jes összeomlása elkerülhetet­len.” Századunknak talán egyik legnagyobb eseménye lesz a gyarmatosítás felszámo­lása. Ez a rendszer az embe­riség történetének szégyen­foltja volt: népeknek más né­pek által való "kizsákmányo­lása. Ez az egyszerű mondat mennyi szenvedést, vérontást, nyomorúságot rejt magában. Iszonyú krónikát lehetne írni a fehér ember rémtetteiről, amiket elkövettek az észak- és dél-amerikai indiánusok, Af­rika négerei, Ázsia és a Szi­getvilág népei ellen. Most ezek a népek világméretű har­cot indítottak szabadságuk visszanyeréséért. Ez a folya­mat feltartóztathatatlan. S e harcban „a szocializmus or­szágai minden segítséget meg­adnak nekik”, hirdeti a Nyi­latkozat. Az egyháznak és a ke­resztyén embernek a gyar­matosítás dolgában is na­gyon sok megbánni és tennivalója van. Az ide­gen földrészekre lépő fel­fedezők és gyarmatosítók a kereszt jegyében vették birtokba e területeket s a fegyverbe öltözött hódító seregek élén keresztyén papok haladtak. Fegyver­rel kényszerítették rá a keresztyénséget a „vadak­ra” s az ellenszegülőket máglyára küldték. A pro­testáns misszió munkájá­ban is sokszor keverték, vagy éppen összecserélték az evangélium hirdetését a „nyugati civilizáció” ter­jesztésével. Talán soha és sehol nem éltek oly szé­gyenletes módon vissza J ézus Krisztus nevével, mint éppen a gyarmatosí­tásban s az azzal sokszor párhuzamosan haladó misszióban. E vétkek ke­serű gyümölcsei most ér­nek meg. Az egyháznak félreérthetet­lenül bűnvallást kell tennie ebben a dologban. Minden erejével támogatnia kell Ázsia, Afrika, Latin-Amerika, Óceánia népeinek szabadság- harcait. Nem taktikából és hasznossági megfontolásokból, hanem önzetlenül és áldoza­tos szívvel. Isten parancsola­tának engedelmeskedve, az Ö képére teremtett minden em­ber iránti tiszta szeretetből, az emberség megbecsüléséből. Anélkül, hogy ezért a termé­szetes magatartásáért hálát, vagy jutalmat, előnyt vagy kedvezést várna vagy remél­ne. És ebben a szolgálatban együtt kell működnie azokkal, akik más elvi megfontolások­ból kiindulva, de ugyanazért a célért küzdenek. Csak néhány gondolatot emeltünk ki a történelmi je­lentőségű Nyilatkozatból és Kiáltványból. Szeretnők e gondolatokat gyülekezeteink szívére helyezni, hogy meg­fontolják azokat s e meg­fontolásból jó tettek szülesse­nek. Nem embereknek tarto­zunk ezzel, hanem Istennek, Aki igéjében világosan paran­csot és ígéretet adott nekünk a békesség útjáról, népek együttéléséről, az igazságról és széretetről. S Aki annyira szeretett minket, hogy ember­ként jött közénk s így szen­telte meg emberi életünket. Groó Gyula Hol találjuk A nemrég elhunyt híres nor­vég evangélikus püspök, Eiwind Bergrav fiatalabb korában Norvégia legészakibb gyüleke­zeteibe is ellátogatott. Egy gyermekistentisztelen az „Is­ten hátamögötti” gyülekezet­ben végzett látogatásáról a kö­vetkezőket beszélte el: Azt akartam kivenni a gyermekek­ből, hogy Jézus volt az, akitől minden tudásunkat szereztük Istenről. „Hisztek Istenben?.” Kórus­ban: „Igen! „Láttátok Istent?” Bizonytalanul: „Nem!”. Meg­álltam egy 3 éves fiú előtt: meg Istent? „Tudsz te valamit Istenről?” „És semmit se tudok róla!” — hangzott a válasz, amelynek a hatása olyan nagy volt a többi gyermekre, hogy amikor a ne­vetés kitört, kénytelen voltam a fiú álláspontjára helyez­kedni: „Nem én se tudnék semmit se róla magamtól. De ismersz te valakit, akinek Jé­zus a neve?” kérdeztem a fiú­tól. „Igen, Jézust — azt isme­rem!” hangzott olyan biztosan és vidáman, mintha a testvére felől érdeklődtem volna. És ez megmentett bennünket. (Német leszakítós Naptár 1960.) CraiiaéL Lukács, Luther és Keresztelő János között Az idősebb Cranach Lukács- I nnk, a reformáció nagynevű festőjének, aki 1533. október ií)-án halt meg, köszönhetjük, hogy Luther Mártonról és a többi reformátorról olyan jó képeink maradtak. Utolsó mű­vén, a weimari városi temp­lom oltárképén Cranach magát is lefestette, összekulcsolt ke­zei, komolyan és mégis megví- gaszlalódva feltekintő szemei mutatják, milyen hálásan fo­gadta el Istennek a Krisztus­ban való szeretetéről szóló evangéliumot életajIndákul. A különös csak az ezen a képen, hogy Luther Márton és Ke­resztelő János közé helyezte el a saját képét. Ezzel akarta Is­ten küldöttei iránt, akik meg­mutatták neki is az utat a Megváltóhoz, hálás szeretetét megörökíteni. (Német laszakítós Naptár 1960.) ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1960. december 25-én: Deák tér de. 9 (úrv) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv) Káldy Zoltán, du. 6 Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10 ifj. Blázy Lajos, de, 11 (úrv) Koren Emil, du. 6 Korén Emil. Dózsa Gy. út de. fél 10 (úrv) Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 10 (úrv) Kardos József, de. 11 (úrv) Grün- valszky Károly. Karácsony Sán­dor ii. 31. de. ló (úrv) Grün­valszky Károly. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12 (úrv) Kardos József. Thaly Kálmán u. de. 10 Drenyovszky Jánds, de. 11 (úrv) Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky Já­nos. Kőbánya de. 10 (úrv) Veöreös Imre. Utász u. de. 9 (úrv) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv) Veöreös Imre. Rákosfalva de. 8 (úrv) Szabó István. Gyarmat utca de. fél 10 (úrv) Boros Károly. Zugló de. 11 (úrv) Boros Károly, du. 6 Boros Károly. Fóti út de. il (úrv) Gádor András. Váci út 129. de. 8 (úrv) Nagy István. Frange- pán u. fél 9 (úrv) Gádor András. Újpest de. 10 (úrv) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Űj- telep de. fél 9. Rákospalota MÁV telep de. fél 9. Rákospalota nagy­templom de. 10. Rákospalota kis- templom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9 (úrv) Karner Ágoston. Rákosszent­mihály de. fél 11 (úrv) Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 (úrv) Várady Lajos, de. 11 (úrv) Várady Lajos, du. 7 Schreiner Vilmos. Torockó tér de. 8 (úrv), de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 10 (úrv) Fülöp Dezső, du. 5 Fülöp De­zső. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9 Zoltal Gyula, de. 11 Zoltal Gyula, este fél 7 Zoltai Gyula. Diana út de. fél 9 Ruttkay Elemér. Pesthi- degkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv) Kendeh György, de. 11 (úrv) Kendeh György, du. 6 (úrv) dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 (úrv) dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 (úrv) Visontai Róbert. Nagy­tétény de. 8 dr. Bfenes Miklós. Albertfalva de. 7 (úrv) Vlsohtai Róbert. Budafok de. 11 (úrv) Vi­sontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11 (úrv) Mezősi György, du. 6 Mezősi György. Budapesten, 1960. december 26-án: Deák tér de. 9 (német úrv) dr. Nagy Gyula, de. 11 (úrv) dr. Ké­kén András, du. 6 Haíenscher Ká­roly. Fasor de. 11 (úrv) Sülé Ká­roly, du. 6 ifj. Blázy Lajos. Üllői út 24. de. fél 10 Kardos József, de. 11 Kardos József. Karácsony Sán­dor u. 31. de. 10 Grünvalszky Ká­roly. Rákóczi út 57/b de. 10 (szlo­vák) dr. Szilády Jenő, de. három­negyed 12 Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán u. de. 10 Rédey Pál, de. 11 (úrv) Drenyovszky János, du. 6 Drenyovszky János. Kőbá­nya de. 10 Takács József. Utász u. de. 9 Drenyovszky János. Vajda Péter u. de. fél 12 Takács József. Zugló de. 11 (úrv) Szabó István, du. 6 Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 (úrv) Nagy István. Váci út 129. de. 8 Gádor András. Frange- pán u. de. fél 9 Nagy István. Új­pest de. 10 (úrv) Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 1Ö. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Rákospalota MÁV telep de. fél 9. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kál­mán. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 10 (né­met) Groó Gyula, de. 11 Madocsai Miklós, du. 7 Madocsai Miklós. To­rockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 10 (úrv) Vámos Józséf, du. 5 Vámos József. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, este fél 7 Károlyi Erzsébet. Pesthidegkút de. fél 11 Zoltai Gyula. Budakeszi de. 8 Zoltai Gyula. Kelenföld de. 8 (úrv) dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 (úrv) Kendeh György. Németvöl­gyi út de. 9 Kendeh György. Ke­lenvölgy de. 9 dr. Benes Miklós. Budafok de. 11 dr. Benes Miklós. Nagytétény du. 3 dr. Benes Mik­lós. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11 Barcza Béla. Megjelent ÜJ HITTANKÖNYV Bibliai történetek címen. Az állami általános iskola IV. osztálya részére, frta: Kínczler Irén Ára: 6 Ft 50 fillér. Kapható a Sajtóosztályon, Bp. VIII., Üllői út 24. Karácsonyi hangulat helyeit — karácsonyi tények „És az ige testté lett és lakozott miközöttünk — cs lát­tuk’ az Ü dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicső­ségét, — aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett róla és kiáltott: ez volt akiről mondtam: aki utánam jön, megelőzött engem, mert előbb volt nálamnál.- Mivel az 0 teljességéből vettünk mindnyájan, mégpedig ke­gyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus áital lett. Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, az jelentette ki öt.” János evangéliuma 1, 14—18. Fülünkben a „Csendes éj” édes muzsikája. Szemünk a karácsonyfagyertyák reszkető fényeit issza. Kedves családi együttlét. Ajándékot kap mindenki, legnagyobbat az, aki — adhatott. Valóban: karácsony a leghangulatosabb ünnepünk. S kell a hangulat is. Isten adja azt is. Adta azon a legelső karácsonyon is, mikor angyalt küldött, pásztort indított s csil­lagot tűzött az égre. ö nem akar rideg karácsonyt. De karácsony hangulata mögött lássuk meg a fontosabbat: karácsony tényeit. A nagy, szent valóságokat. Az Ige testté lett. Értsük ezt úgy, hogy Isten emberré lett. Közénk jött, egészen a mélybe, ahol vagyunk, testünket fel­vette, mert nem a magasból akart megleckéztetni, hanem mel­lénk szegődve akart segíteni rajtunk. A teremtés óta ez a leg­nagyobb esemény. Majd csak utolsó visszatérése lesz4ehhez fogható. Akár szegényes, akár nagyon gazdag a karácsony­fánk, ne takarja el ezt a legnagyobb karácsonyi ajándékot: az Isten testté lett! A törvény evangéliummá lett. Amit Isten Mózes által adott, a tízparancsolat, az is nagy ajándék. Hogyan is élhet­nénk, ha nem tudnánk, hogy mit tegyünk s mit ne?! De sok­kalta nagyobb ajándék, amit Krisztus hozott, örök életünk örömhíre. S Krisztus maga ennek az örömhírnek tartalma, tel­jessége. Ez nem azt jelenti, hogy bűn-elnézőbb az Isten, mint volt régente. Sőt. Az evangéliom megvetése nagyobb bűn, mint a tízparancsolat megszegése. Karácsony emberi örömeit iá hadd mélyítse el a megmentő Jézus Krisztus örömhíre! Az ítélet kegyelemmé lett. Ha Isten második Mózest kül­dött volna, az csak második özönvizet vezényelhetett volna a bűnös világra. De Isten az Egyszülöttjét küldte, aki teljes ke­gyelemmel. Isten egész bocsánata, minden ereje, a teljes élet mienk Krisztusban. Az Ö teljességéből valamennyien vehe­tünk, kegyelmet kegyelemre. A karácsony hangulata elmúlik. A karácsony valóság- tényei megmaradnak. A karácsony utáni hétköznapokban is éljünk az emberré lett Jézus Krisztus teljes kegyelmének, öröméből! Szabó József Hitünk jele „Űj parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek} ^mint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról ismert meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagy­tok, ha egymást szeretitek.” Jn. 13, 34—35« Karácsonykor egy sereg új holmi vesz bennünket körük Űj játékok, könyvek, ruhadarabok — és ki tudja, mi minden új, ami oda volt rejtve a karácsonyfa alá. Isten azt akarja, hogy a karácsonyfa alatt álló ember is megújult ember legyen. Jézus új parancsolatot ád. A sokszor hallottat ismétli meg újra, hogy szívünkbe fogadjuk és új szavak, új tettek szülessenek belőle. Az újra szóló parancs: a szeretet törvénye, amely számtalan formában, az életmeg­nyilvánulások sokaságára alkalmazva hangzik felénk a Szent­írásból. Isten azt parancsolja, hogy életünk minden területén és minden idejében, minden viszonylatában ez a szeretet le­gyen a legerősebb belső indulat. A szeretet parancsához Jézus a mércét is megadja: ahogy én szerettelek titeket. Ö pedig úgy szeretett, hogy emberré lett, testvérré — baráttá, közösséget vállalt velünk, bajban hű segítőnkké lett s szeretetét élete odadásával pecsételte meg. Ez azt jelenti, hogy a szeretetnek nincs határa. Önmagunk megüresítése, erőnk elpazarlása, életünk felőrlődése sem hősi tett. A hétköznapok folyamatában, szürkének tűnő esemé­nyekben. mondatokban, és mozdulatokban mindig a másik boldogulásán munkálkodni — ez a szeretet parancsának telje­sítése. A keresztyén közösségeknek a szeretet iskolájának kellene tennie, ahol Isten és ember tanúja lehetne a vizsgának. Volt idő, mikor a keresztyéneket szeretetközösségükért becsülték. De hányszor keltettek botránkozást. gyűlöletükkel — s keltenek ma is. Nincs megdöbbentőbb, mint mikor a keresztyén ellen­ségévé, üldözővé, kizsákmányoióvá lesz. Itt lényegében véve ncni is lehet többé ke reszty én ség ről beszélni. Bizonyos, hogy Jézus nemcsak a templomban mellettünk ülő iránt kötelez bennünket szeretetre. hanem minden feleba­rátunk iránt, ha világnézetben, nyelvében, bőré színében kü­lönbözik is tőlünk. Jézus szeretetének igaz megismerése mentő szeretetet ébreszt szívünkben, hogy mindent megtegyünk min­den ember boldogságáért, békéjéért, szabadságáért, üdvössé­géért. Ez hitünk igazi ismertetőjele. Karácsony, a szeretet ünnepe. Isten földrehajló áldozatos szeretetéé. Ez az esemény legyén számunkra kútforrássá,- amelyből naponként megújul szeretetünk. Mezősi György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents