Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-12-25 / 52. szám

Szolgáló egyház vagyunk A Déli Egyházkerület taná­csa dec. 13-án ülést tartott, amelyen az egyházkerület 1959. évi s részben az 1960. évi munkálkodását tekintette át. A tanácsülés Káldy Zoltán p üs fbök elvi jelentőségű bő tájékoztatójával kezdődött, amellyel a tanács nem csak hogy egyetértett, hanem el is rendelte, hogy a gyülekezeti presbitériumokban is ismer­tetni kell. A nagyjelentőségű tájékoztatóból kiemeljük a következőket: „A Szentlélek ereje által a szó igazi értelmében szol­gáló egyház szeretnénk lenni. Minden munkánk­ban annak a Krisztusnak a nyomdokaiban szeret­nénk járni, Aki nem azért jött, hogy neki szolgálja­nak, hanem hogy Ő szol­gáljon és adja az ő életét váltságul sokakért.” ..Meggyőződésünk szerint Isten nagy on jót tett egyhá­zunkkal, amikor a nagy tör­ténelmi események során visszavezette arra a helyre, ahol samaritánusként szolgál­hat az embereknek. Egyáltalán nem látunk egyházi szempontból ka­tasztrófát abban, hogy az egyház társadalmunkban nem áll a középpontban, mint valami körülrajon­gott úrnő, hanem a sama- rí tamis helyén tölti be szolgálatát, ahol nem ün­neplésről, hanem munká­ról van szó.” „Ezen a helyen az egyház­nak Istentől az a feladat ren­deltetett, hogy a megfeszített és feltámadott Krisztus szol­gálatából élve és ezt a szol­gálatot a maga munkáján ke­resztül továbbadva, a valósá­gos embernek segítsen a maga valóságos problémáiban. Csak a samaritánus helyén tud az egyház igazán együttérzővé, szolidárissá lenni az emberek­kel és ezen a helyen tud se­gíteni nékik, amikor arra ép­pen szükségük van.” „Ezt a szolgálatot az egy­ház csak „tiszta szív”-vel vé­gezheti ei a világban. Tehát le kell mondania minden „taktikázásáról, melynek jegyében bizonyos szolgá­latokat csak azért volna hajlandó elvégezni, hogy annak fejében az ún. „spe­ciális egyházi szolgálato­kat” elvégezhesse. De le kell mondanunk minden ún. „egyházmentő” tevé­kenykedésről is, tudva azt, hogy egyfelől a sa­maritánus nem önmagát men­ti, hanem segít önmagára való gondolás nélkül azokon, akik rászorulnak, másfelől tudva azt is, hogy az egyház léte nem a hely­zetektől függ, hanem Jé­zus Krisztustól, aki az egyháznak a fundamen­tuma.” „Egyházunk ezt a szolgá­latot a szocializmust építő Magyarországon csak önfelál­dozó, kikötések és feltételsza­bások nélküli, forró és égő szeretettel végezheti el. Tak­tikázások, egyházmentési te­vékenységek, a magunk jogai­nak keresése, külső és belső félelmek élése helyett arra van szükségünk, hogy napon­ként kérjünk Istentől önfel­áldozó szeretetet szolgálatunk elvégzéséhez. A samaritánus szolgálatot sem hátsó gondo­latokkal, sem haszonleső szá- mít.gatásokkal, sem néhány szép szóval nem lehet elvé­gezni.” A továbbiakban arról szó­lott a tájékoztató, hogy mi­vel kell szolgálnia egyházunk­nak s rámutatott, hogy „adósai vagyunk minden embernek egyfelől az evangéliummal, másfelől a világ fenntartásáért folytatott munkával.” A teljes evangélium hirdeté­sének. kötelezéséről szólt, majd J a világ fenntartásáért vívott igaz haixunkról, az élet vé­delmének szolgálatáról, a bé­kés egymás mellett élés ügyé­ről, az elnyomott gyarmati és félgyarmati népek szabadsá­gáért vívott harc felelősségé­ről. „Jószíwel és felszabadultan kell munkálkodnunk azért — mondotta a továbbiakban ma­gunk felé tekintve —, hogy drága magyar népünk egyre előbbre jusson, jóléte növe­kedjék, élete egyre szebb le­gyen. Ének érdekében segítenünk kell minden olyan munkát, amely azt célozza, hogy virágzó le­gyen az iparunk, fejlett a mezőgazdaságunk, ver­senyképes a kereskedel­münk és elmélyülő kultú­ránk egész népünk köz­kincsévé legyen. Népünk­nek most legnagyobb gaz­dasági feladata a közös­ségi gazdálkodás rendjé­nek a teljes kiépítése. Eb­ben a munkában egyhá­zunknak segítenie kell né­pünket a lelkipásztori szolgálat • révén a közös­ségi szellem megerősödé­sében, a közvagyon meg­becsülésében és a munka­erkölcs szilárdításában.” Az egyházfegyelem kér­désére tért át később a püs­pök, majd az egyházkormány­zás egyes kérdéseire, a hitok­tatás nyugodt menetére, az énekeskönyv új énekeinek el­tér fedettségére, a kislétszámú gyülekezetek problémáira, az egyházi épületek állapotára s az anyagi kérdésekre. Ez utóbbiaknál különösen is rá­világított, hogy az 1959-es év anyagi helyzete jobb volt az előző évinél, a hívek összeg­szerűen is többet áldoztak. A kerület tanácsa a püspök tájékoztatójához hosszú hatá­rozatban csatlakozott, amely­ben a többi között kimondot­ta a következőket: „Kifejezi egyetértését a püs­pöki tájékoztató elvi megálla­pításaival. Vallja, hogy az evangélium hirdetésére ren­delt egyháznak épp úgy kell munkálkodnia a világ fenn­maradásáért, mint sok más embernek, de ezen kívül fel kell használnia azokat a sa­játos eszközöket, amelyeket Isten az egyház tagjainak ajándékul adott. Vallja, hogy az egyháznak és minden tagjának a fenntartó és gondviselő Isten szolgála­tába állva kell munkál­kodnia az Isten által te­remtett és Jézus Krisztus által megváltott drága em­beri élet megmentéséért, melyet a kezdődő atom­korszakban a pusztulás veszedelme fenyeget; a népek békés egymás mel­lett éléséért; a gyarmati és félgyarmati népek szabad­ságáért, hogy minél több ember juthasson elegendő kenyérhez, egészséghez és jóléthez”. A tanács végül meghall­gatta a szakreferensek által előterjesztett jelentéseket az egyházkerület s a gyülekeze­tek életéről, intézményekről és anyagi kérdésekről. K. E. Luál ~ a CwttdUcK íz a Tén^Ue-x Szeretetik Téged, Te áldott Csend... Egész esztendőn át sokszor vágyakoztunk utánad, de nem mindig találtunk meg. Nem értünk rá, sok volt a dol­gunk, magához szorított a vá­ros és a fülünkbe sivított, ri­koltott, zörgött, nyikorgóit a zaj, a hang, a gép, a telefon, az előszoba csengője, az éb­resztőóra és ezernyi kicsi, vi- gyori, cinikus ördög. Sokszor még éjszakánkat is megzavar­ta, becsúszott álmainkba, nyug­talanított és felébresztett. Nem tudjuk magunktól legyőzni ezt a városi zűrzavart, min­dennap vereséget szenvedünk vele szemben. Pedig, óh, de jó, amikor ránk borulsz, édes Csend. Amikor nyáron a hegyek kö­zött csak a madarak cifráz­zák hallgatag Ságodat, vagy csapongsz a vizek meséjében, avagy télen, fehér ágak alatt, mélyen elsüppedünk a hó pu­haságában és hallgatunk Té­ged, a — hallhatalant. Mintha megállna ilyenkor az Idő, mintha megszűnne fájdalom, mintha elfutna gond, mintha kitárulna a tér és mintha megcsókolna minket az örök­kévalóság. Nem tudunk nél­küled élni, kedves Csend. Sze­retnénk a szívünkbe zárni el- veszíthetetlenül, mint valami különösén szép lelki erőt, hogy ne féljünk a zajtól és a hang­tól többé soha... És Téged is szeretünk, sze­líd Fény... Testvére vagy a Csendnek. Testvére vagy Te, a város messzire villanó esti világos­sága, a nappal fehérsége, a csillagok üzenete, az ájtatos hold fénye és az oltári gyer­tya fénye, mert Te se bántsz senkit, nem vagy gonosz és nem vagy rút, megátalkodott. Ezért szeretünk titeket. S most eljön egy este, min­den évnek egyetlen estéje, a Szent, amikor tiétek lesz az egész város, az egész világ. Minden megáll, minden elhall­gat, minden félrevonul, csak Te leszel, Te áldott Csend a hegyek csúcsán és az utcán, a bérházak tövén és a lépcső­házban, házacskák kicsi kert­jeiben ... S akkor egymás­után felvillanok a csillagszó- rók, libegnek-lobognak a gyer­tyalángok és akkor ebben a Csendben és ebben a Fény­ben megszólal az ének ezernyi nyelven: Csendes éj, szentséges éj, Mindenek nyugta mély... Akkor különösképpen érez­zük majd azt, amit olyan sok­szor év közben elfelejtettünk: a Csend és a Fény mindig belső titok. A béke, az öröm, a szeretet, a hálaadás, a meg­elégedés, a hit, az alázat ösz- szessége. Ha nincsen belül csendünk és sötétség honol, akkor ez mind-mind hiányzik belőlünk. Amikor vágyako­zunk utánatok, akkor ezt mind-mind kívánjuk, ezt az ezernyi gazdagságot, ezt a pa­zarló sokaságot, ezt a teljes teljességet. Karácsony szent estéjén, ti ketten, a Csend és a Fény, ti is Isten követei lesztek kö­zöttünk. Amikor betakarjá­tok bűnös szívünket, akkor megérezzük, hogy Isten itt van... Csend és Fény — maradja­tok velünk! Csokonai Vitéz Gizella: Karácsonyi ének Kis Betlehemből jött az üzenet, Hogy testet öltött a szent Szeretet. Oh, szent öröm! Szivünk hő lángra gyűl, Kis Betlehem, kiválasztott az Ür! Egyszerű jászol lett a fekhelye, Bár hódolt néki szentek serege. A szegényekhez jött Ö vigaszul... Szegény jászol, kiválasztott az Ür! Oh, szívem halljad: érted lett e kegy! A nagy Isten így téged szeretett: Míg bensődben a kétely harca dúl. Szívem halld meg, kiválasztott az Ür! Hallelujah! — zengj óh szív szüntelen, Találkozott a földdel íin a menny! Ki értem adta egyszülött Fiát: Zengek néki örök hallelujátl HÍREK. — Az evangélikus egyház félórája lesz a Petőfi Rádió­ban 1961. január 1-én reggel 8 órakor. Igét hirdet: Káldy Zol­tán püspök. * — EGYETEMES TANÁCS­ÜLÉS. A Magyarországi Evan­gélikus Egyházegyetem Taná­csa 1960 december hó 29-én délelőtt fél 12 órakor Buda­pesten, Vili. Üllői út 24. szám alatt az Egyházegyetem, szék­házában kibővített ülést, majd munkaülést tart. * A BUDAI EGYHÁZMEGYE lelkész: munkaközössége ez évi IX. munkaülését a buda­vári gyülekezetben tartotta. Várady Lajos esperes igehir­detésével úrvacsorához járul­tak a munkaközösség tagjai, majd megúeszélték az idősze­rű kérdéseket. Az egyházmegye tanácsa hét lelkészt, akik a munkakö­zösségben az év folyamán jó előadásokat tartottak, pénz­jutalomban részesített. * — TÍZ EVES A MAGYAR BEK K V ED E EMI TÖRVÉNY. December 10-én volt tíz éves a magyar Bckevédelmi Törvény. „Az 1950-ben alkotott Békevé­delmi Törvény hadat üzen a háborús propaganda minden fajtájának. Ezt a Békevédelmi Törvényt mi azóta is szilárdan betartottuk. Nem engedtünk teret az utóbbi évtizedben sem a szóbeli, sem az írásbeli pro­pagandának. Tiszta lelkiisme­retid állunk a népek között. A világ országainak nem mind­egyike dolgozott ki Békevédel­mi Törvényt, de az egyszerű emberek milliói minden or­szágban bűnnek bélyegzik a háborús uszítást, aggodalom­mal, gyűlölettel fordulnak a háború propagandistái ellen.” » — A LELKÉSZI MUNKA­KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A nógrádi egyházmegye lelkészi munkaközössége december 14-én Balassagyarmaton tar­totta 1960. évi X. munkaülé­sét. A munkaülés tagjai kö­zösen készültek karácsony két ünnepnapja igehirdetésére. Ürvacsoraosztás (Kovács And­rás) és elnöki előterjesztések után id. Harmati Béla: „Hit­vallásos önkritüta”. Szabó József: „Az új bibliafordítás kérdései” címen tartott elő­adást. * — CSALÁDI HÍREK. Nagy La- josné, született Fabinyi Erzsébet, nyug. tanárnő, Gyúrói Nagy Lajos nyugalmazott gyúrói evangélikus lelkész felesége rövid szenvedés után életének 66. évében decem­ber 8-án elhúnyt. December 13-án temették el a Farkasréti temető­ben. „Hogy hova megyek, tudjá­tok és az utat is tudjátok.” (Jn. 14, 4.) * — Körösi Sándor, a kiskőrösi egyházközség sok esztendőn át volt hűséges felügyelője hosszú szenvedés után 75 éves korában meghalt. A temetési szertartást. Murányi György és Ponicsán Imre lelkészek végezték. — LAKÁST KERES. Négytagú lelkészcsalád lakást keres gondo­zás vállalással. Cím: Dr. Király Pálné, Pécs. Budai Nagy Antal u. 6. szám. — Egyedülálló gyermekgondozó­nő üres szobát keres. Telefon: 166 —584. 5. mellék. Vecsey Ilona. — Rendes szobát keres, vagy idősebb személyt eltartana lakásér* egyedülálló tisztviselőnő. Gál, Ba káts u. 8. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és Kiadó; Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60, - Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VTJI Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 6010261 /2 — Zrínyi Nyomda. Bp. OCajáeíőiiij, 1960-bűJt. Talán még a gyermekkoromból származó régi szokásom4 hogy karácsony estéjén a templomi és a családi ünnepség után egy félórácskát sétálgatok. Annak idején a falusi gyerekek ugyanis ilyenkor az ismerősök ablaka alatt karácsonyi éneke­ket énekeltek. Részben, hogy az ismerősöknek, rokonoknak boldog ünnepet kívánjanak, részben pedig (s ez volt az akkori falusi gyermekeknél gyakran a fő indíték), hogy valamit „ke­ressenek”: süteményt, diót, almát és egy kis pénzt is. A kato­likus fiúk „betlehemeztek”. Ezekből az utcai gyermekszokásokból valami még ma is látható karácsony táján. Karácsonyesti sétáimon rám azon­ban különösen az gyakorol mély benyomást, hogy látom: név­telenek az utcák, mert mindenki ünnepel, minden lakás min­den ablaka ki van világítva, s minden ablakból valami sza­vakba nem foglalható ünnepi hangulat sugárzik kifelé. Az az érzésem, hogy ilyenkor minden család, minden lakás tele van örömmel, s ez az öröm valóban a szó szoros értelmében túl­áradó: kiárad a kivilágított ablakokon át az utcára is, afelé a néhány elkésve hazafelé siető ember felé is, akivel élvétve találkozom. Mert ilyenkor mindenki hazafelé siet. Min- denkinek kell hogy legyen ilyenkor otthona, ahol szeretet, öröm és békesség veszi körül. Amikor elgondolkodom azon. hogy a második világháború vége óta hogyan is ünnepeltük karácsonyt, eszembe jut, hogy kelet-magyarországi gyülekezetemmel én már 1944 karácso­nyát „háború utáni módon” ünnepelhettem. A harcok pár nappal előbb már elültek. Templomunk kapott ugyan két aknatalálatot, s jó néhány kisebb belövést is, mindamellett teljesen használható állapotban maradt. Szépen össze is jöt­tünk egyetlen megmaradt harangunk szavára, ami külön örö­met jelentett, hiszen a háború végefelé már csak légiriadó esetén volt szabad harangozni. Ez a karácsonyi istentisztelet a végén érte el legmegrendítöbb csúcspontját, amikor Isten iránti hálával, rendíthetetlen hittel s a jövőben reménységgel bízó szívvel elénekeltük a Himnuszt: „Isten áldd meg a ma­gyart, jó kedvvel, bőséggel., Mindnyájunk szemében köny- nyek ragyogtak... A következő években a többivel együtt ezt a templomot is kitataroztuk. A romos lakóházak is újjáépül­tek. Népünk kimondhatatalnul sokat dolgozott és fáradt. Éle­tünk gyökeresen átalakult. A régihez képest valójában új ha­zában élünk. Megújult hazánkban is evangéliumi hittel ünne­pelünk. Körülöttünk az épülő szocializmus vívmányai és terv­szerű erőfeszítései. A vagyon és a kereset egyenletesebben oszlik meg honfitársaink között, mint régebben. Nincsenek égbekiáltó különbségek gazdagok és szegények között. Szere- tetcsomag osztás a szegényeknek nincsen, vagy csak alig vám Egyházunk a szeretetmunkát, az úgynevezett diakóniát szer­vezetten végzi 18 szeretetházában szerte az országban. Meg­tanultuk, hogy az is szeretetmunka, ha kötelességünket a me­zőn és a gyárban, az irodában és az iskolában hűségesen és lelkesen végezzük. Ugyanakkor pedig imádkozunk, és fárado­zunk az emberiség külső békéjének a megóvásán. Sőt ez az igazi, Istennek és embernek egyaránt tetsző fő-fő szeretet­munka. 1945 óta békében ünnepeljük karácsonyt. Mi, magyarok is és általában az egész emberiség is. A két világháborút át­szenvedett népek éberen vigyáznak a világ békéjére. A világ­béke megőrzéséből komoly részt vállalnak az egyházak is. A magyarországi protestáns egyházak az elmúlt 15 évben na­gyon sokat fáradoztak azért, hogy a nyugaton élő keresztyé­nek is ráébredjenek az emberiség külső békéje megőrzésével kapcsolatos kötelességeikre. A Prágai Keresztyén Békekonfe­rencia is évek óta ébresztgeti a keresztyének lelkiismeretét. Most már az Egyházak Világtanácsa is többet tesz a világ békéjéért. De még sokkal határozottabban és erőteljesebben, kellene a béke ügyéért az egyházaknak, síkraszállni, mint 9 múltban tették. Különösen óvakodni kellene attól, hogy hábo­rús hatalmak propagandaeszközévé engendjék magukat leala­csonyítani. A karácsonyi evangéliumból, a betlehemi angyalok Istent magasztaló énekéből félreérthetetlenül zeng felénk • buzdítás, és intelem: Isten mennyei dicsőségéhez elválasztha­tatlanul hozzátartozik a földi béke. Istent gyalázza, aki hábo­rút akar, vagy akár csak közömbös is a béke ügye iránt. Vi­szont Istent dicsőíti, aki a földi békéért imádkozik és fára­dozik. „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, s a föl­dön béke ...” — halljuk minden karácsony ünnepén templo­mainkban. De nemcsak a világ békéje értékes nekünk, hanem az is, hogy hazánkon belül és a családban, az egyházban is béke, megelégedés, sőt szeretet honoljon. A karácsony azért olyan kedves ünnep, mert nemcsak az egyház ünnepe, hanem a csa­ládé is. Nemcsak templomi ünnep, hanem az otthon ünnepe is. A világ egészében a békét ismerjük fel a legfontosabb élet- feltételnek. Az egyéni és a családi élet terén a szeretetben látjuk boldogságunk forrását. A lelkünk akkor boldog, ha sze­retet tölti be. Karácsony ünnepe azért olyan kedves, meleg ünnep, mert nemcsak a béke, hanem a szeretet ünnepe is. A szeretet karácsonykor különféleképpen jelenik meg az emberek között. Már maga az, hogy boldog ünneplést kívá­nunk lwzeli és távoli ismerőseinknek, a szeretet figyelmes jele. A családtagok, a szülök és a gyermekek ajándékokkal adják jelét szereietüknek. A családi otthonban a díszes kará­csonyi fenyőfa, alatta az ajándékoknak, a csillogásnak, finom édességeknek örvendező gyermekek, mind-mind a szeretet jele és erősítője. A szeretet legszebb megnyilatkozásai közé tar­tozik, ha nemcsak a közeliek iránt vagyunk figyelmesek, ha­nem gondolunk a távoliakra is. Azokra, akik különböző okok miatt messzi országokba távoztak e hazából. Akiknek éppen azért talán a legboldogabb karácsonyukból is hiányzik, vala­mi. Akiknek szeretetünnepén örömükbe fájdalmas bánat ve­gyül. Karácsonykor innen az óhazából rájuk is szeretettel gon­dolunk, mert úgy érezzük, hogy ők is a magyar nép nagy csa-« Idájának tagjai. A karácsony pedig a családi szeretet ünnepe is. Ezért szeretettel köszöntőm én is távoli magyar testvérein­ket, külön is evangélikus és protestáns hittestvéreimet. Szív­ből kívánok mindnyájuknak Istentől örömben, békében, bol­dogságban gazdagon megáldott karácsonyi ünnepeket. De kérem is őket, gondoljanak szeretettel régi hazájukra, itthoni szeretteikre, magyar népükre. így ünnepeljünk mindannyian szerte a nagy világon kará­csonykor, a szeretet ünnepén. Annak szent nevében ünnepel­jünk, Akiről hisszük és valljuk, hogy ő tökéletes szeretet: a mi megváltó Jézus Krisztusunk nevében. Mert az ő születés­napja van most is, 1960 karácsonyán, Magyarországon is, és az egész világon! II. én. Ye*o Ujw

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents