Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-12-25 / 52. szám

Evangéliumi keresztyén baptisták összbirodalmi tanácsától Moszkva, I960, december 1. A VILÁG MINDEN KERESZTYÉN EGYHÁZÁNAK Kedves testvéreink a Krisztusban! A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Űniójabeli Evan­géliumi Keresztyén Baptista Össz-szövetségi Tanács szívé­lyesen üdvözöl mindnyájato­kat Krisztus születése nagy keresztyén ünnepe és az újév alkalmából. A békéről és a jóakaratról szóló angyali ének, amely a mi Urunk, Jézus Krisztus bölcsőjénél zendült fel, szük­ségképpen szól minden ke­resztyén ember szívéhez arról a nagy veszélyről, amely nap­jainkban az emberiség fölött lebeg, az új világháború ve­szélyéről, amely az emberi­ség előtt eddig ismeretlen borzalmakhoz vezetne, az atombomba fegyverek meg­léte miatt. Mi, evangéliumi kereszt»-#:? baptisták, egy olyan ország­ban, amely minden más or­szágnál többet szenvedett a második világháborútól, egész népünkkel együtt nem akarjuk, hogy az új világ­háború borzalmai bármilyen népet is sújtsanak. íme ez az oka annak, amiért újra és újra felemeljük szavunkat a béke védelmében és amiért az összes egyházakat és az összes keresztyéneket hívo­gatjuk az összes lelki erők egyesítésére, a tartós földi béke megvalósulása céljából. Amikor Krisztus születése ünnepén és újév alkalmából köszöntünk minden keresz­tyént, mindnyájatokkal óhajt­juk a közösséget nem csupán az egész világ békéjéért mon­dott imádságban, hanem az aktív együttmunkálkodásban is a béke nagy és szent ügyéért. Reméljük, hogy már értesültetek a küszöbön álló 1961 júniusára Prágába (Cseh­szlovákia) kitűzött Keresz­tyén Béke Világ-Kongresz- szusról, s örülnénk, ha meg­tudhatnánk, miként viszo­nyultok egy ilyen kongresz- szushoz és kívánjátok-e kül­dötteitekkel képviseltetni ma­gatokat rajta. A Ti részvéte­letek a Prágai Kongresszuson nagyon szép együttmunkálko- dást jelentene a földi békéről és jóakaratról szóló kará­csonyi angyali ének megvaló­sulásában. Örülnénk, ha Prá­gában találkozhatnánk a Ti küldötteitekkel. Áldjon meg mindnyájunkat Krisztus, a világ hatalmas Megváltója! Várva testvéri liíradásto- kat, maradunk őszinte szere­tettel mindnyájatok iránt, kik testvéreink vagytok a Bet­lehemben született Megváltó­ban való hitünkben, az Evangéliumi Keresztyén Baptista Szövetség Tanácsának Tagjai: Zsidkov Jakov Karev Alexandr Ivanov Ilja Levindanto Nyikoláj Andrejev Alexej Ponomarcsuk Dmitrij Orlov Mihail Motorin Ivan Karpov Alexej Veliszejcsik Konsztantyin HÉTRŐL—HÉTRE AZ IGE TESTTÉ LETT János 1, TE Karácsony ünnepén így szoktuk köszönteni egymást: Bol­dog ünnepeket! Áldott ünnep a karácsony, mert a békesség ünnepe! Ezen az ünnepen a haragvó szívű emberek is megbékélnek egymás­sal és megbékélt szívvel térdepelnek az úrvacsorái oltárhoz. . Áldott ünnep a karácsony, mert a család ünnepe! Messzire került gyermekeic is háza sietnek karácsonyra, hogy szent estén együtt legyen az egész család. Áldott ünnep a karácsony, mert az emlékezés ünnepe! Ezen a napon nemcsak ajándékokat szeretnek adni és kapni az em­berek, hanem emlékeznek is a gyermekkor karácsonyaira. De mindezeken jelül áldott ünnep a karácsony azért, mert az idők teljességében, az első karácsony csillagfényes éjszaká­ján az Ige testté lett. Ez azt jelenti, hogy Isten valóságos test és vér emberként közénk jött. Vagyis megszületett a Jézus Krisztus, aki igazán teljes kegyelemmel! Az Ige testté lett, mert az Isten irgalmas Isten! Ez az oka és magyarázata karácsonynak. A Jézus Krisztusban Isten szeretete, Isten irgalmassága öltözött testbe az egész emberiség számára. Ez az Isten leg­nagyobb ajándéka, amit adhatott a világnak. Szabad örülni a karácsonyfa alá helyezett ajándékoknak, de ezek az ajándékok össze sem hasonlíthatók azzal a leg­nagyobb ajándékkal, a testté lett Igével, aki Isten irgalmazó szeretetéböl jelent meg a földön! A kegyelemmel teljes Jézus közöttünk lakik most is! így lesz az első karácsonyból örök jelen! A tavasz március 21-én kezdődik, amikor a hideg enyhülni kezd. Akkor már látni hóvirágot és kökörcsint. A mi hitünk tavasza pedig akkor veszi kezdetét, amikor átéljük az első karácsony jelentőségét és szeretni kezdjük embertársainkat. Az Ige testté lett! Hadd zengjen énekszó, Fel, égig ujjongó, Jászol ágyon szunnyad Az édes Megváltó ... , Fülöp Dezső NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: KARÁCSONY I. ÁMOS 8, 11. LK. 1, 78. ­Amint a hegy mögül előbukkanó kelő nap sugarai a meleget és világosságot hozzák az addig hideg és sötét földre, úgy villant fel Jézus Krisztusban Isten megváltó szeretete és éltető világossága számunkra, bűnösök számára. Ez karácsony nagy­szerű csodája. Zsolt. 2: Lk 2, 8—14; Mik. 5, 1—3. HÉTFŐ: KARÁCSONY II. ZSOLT. 94, 18. JN. 1, 4. - A nap fénye és melege nélkül nincs élet. Jézus az élet világossága számunkra. Általa Isten és emberekhez való viszonyunk he­lyesen alakul. Zsolt. 119, 23. 25. 30-31. 86-88; Lk. 2, 15-20. KEDD: I. MÖZ. 1, 3. II. KOR 4, .6. - A lelki, belső vilá­gosság: életet adó ismeret Istenről, amelyet Jézus által ad nekünk az Atya'. I. Jn. 1, 1—10; Lk. 2, 21—24. SZERDA: JER. 23, 3. GÁL. 4, 7. — Az első karácsonykor új viszony kezdődött Isten és ember között. A bűn szolgasá­gában élő ember elnyerte a fiúságot, s vele együtt az örök­séget, az örök életet. Jel. 12, 1—6; Lk. 2, 25—35. CSÜTÖRTÖK: EZS. 61, 2. I. PÉT. 4, 13. - Az emberré lett Isten ismeri a szenvedést, sőt a halált is, mert Ö mind­ezeken átment és eljutott az Atya dicsőségébe. Ha hiszünk megváltó szenvedésében és halálában, örömmel részesedünk dicsőségében is. Jn. 12, 35—43; Lk. 2, 36—40. PÉNTEK: Zsolt. 18, 30. JEL. 3, 21. — Isten mindent meg­tett üdvösségünkért Fia által. A Tőle kapott örökélet a ke­resztyén élet állandó bűn elleni harcában marad a miénk. A harcban Isten adja a győzelmet. Jn. 12, 44—50; Ézs. 35, 1—10. (Mt. 11, 4-6.) SZOMBAT: I. MÖZ. 24, 7. JEL. 15, 31. - Az elmúlt esz­tendőre visszatekintve megláthatjuk: igazak az Űr útjai. És a miénk? Vajon az Ű útmutatása szerint jártunk? Pedig Ö előttünk küldte angyalait, hogy igazgassák lépteinket. Legyünk nagyon hálásak érte. Ézs. 51, 1—6; Ézs. 55, 1—13; Zsolt. 121 Pintér János Szász Károly : KARÁCSONYI KEGYELEM KARÁCSONY Jövel, családok ünnepe, karácsony! Ügy várom, mint a gyermek, jöttödet. Pedig nincs ajándékra kilátásom, S veled is egy esztendőm lesiet. De én csak emlékszem már, nem remélek; A múltban és nem a jövőben élek. Emlékezem. Hullt nagy pelyhckben a hó. Mintha szitálták volna ízibe. De kandallónál édesebb a jó szó, S több szék nem fért voln’ a sok közibe. Oly jó meleg volt a tűz és az érzés, Az édes szép családi egyetértés. Mi körben ültünk, két öreg, hat apró, Nem volt közöttünk egy is idegen, A kilencedik az öreg kandalló. (Ennek szíve tartott oly melegen) Apa, anya, gyermekek egy rakáson: Oh szép, karácsony, óh áldott karácsony! Apánknak léiké nem ült soha veszteg, Beszélt nekünk, ha mást nem: egy mesét. Ajkunk mosolygott, szemeink könnyeztek. (Óh mint érzem most e könnyük becsét!) A mese végén volt egy fényes angyal. Kit gyermekálom szárnyán hoz a hajnal. Öh mint repestek szíveink e szóra! (Akkor hivők, hogy vannak angyalok.) Alig vártuk, hogy üssön már az óra, Fektessenek le anyai karok; Hogy álmodozzunk — álmunkban bizonnyal Meg fog jelenni nekünk is az angyal. És összvesúgtunk: vajh mit hoz nekem majd? Mit hoz neked? mit hoz a kicsinek? A találgatás bezzeg hogy adott bajt, S a nagy kérdést mégsem fejtette meg. Én képeskönyvet, a más kis lovat várt. A lány esze tán legmagasabb járt. Karácsony ünnepe a legked­vesebb ünnep számunkra. Sze­münkben csillog a karácsonyfa gyertyájának világossága, ma­gunk előtt látjuk kedveseink örömteli arcát, amint bonto­gatják a szeretet ajándékait, a szívünket pedig csendesség, bé­kesség, igazi, tiszta öröm tölti el. Ebben a boldog, csendes ka­rácsonyi hangulatban szólít meg minket Isten igéje, ami­kor elmondja, hogy Krisztus születésével a karácsonyi ke­gyelem részeseivé lettünk. Hallgassuk csendben az ige hármas üzenetét. A karácsonyi kegyelem cso­da. Erről a karácsonyi kegye­lemről prófétának az Ószövet­ség prófétái. Nem értették ugyan, hogy Isten miért tesz jót a bűnös, kárhozatra méltó emberiséggel, de munkájukat mégis Istenbe vetett hittel vé­gezték. A karácsonyi kegyelem cso­dájának hirdetői voltak a beth- lehemi angyalok is, akik az egyszerű pásztorembereknek hírül adták karácsony csodáját. A karácsonyi kegyelem csoda a mi számunkra is. Csoda, hogy Isten megszólít bennün­ket. Csoda, hogy hozzánk küldi az Űr Jézus Krisztust, pedig mi nagyon sokszor Tőle távol járjuk életutunkat; szivünk­ben bizonytalanul pislákol a hit. Isten karácsony ünnepén nem megmagyarázni akarja a kegyelem csodáját, hanem azt hozza tudomásunkra, hogy ez a csoda a mienk. A karácsonyi kegyelem aján­dék. Milyen nagy öröm tölti el a szívünket akkor, amikor gyermekeink bontogatják a karácsonyfa alá rejtett csoma­gokat! Egy-cgy csomag talán nagyon kicsi, de mégis aján­dék, amelyben egy szív szerc- tete dobog. Ugyanilyen ajándé­kul szánta Isten a karácsonyi kegyelmet az egész világnak, az emberiségnek és benne ne­künk is. Ajándékot • kaptunk, amiért nem keit fizetnünk. Olyan ajándékot, amilyet egye­dül csak Isten tud adni az embernek. Ajándékot, ami a karácsony utáni hétköznapok szürkeségében is ajándék ma­rad. A karácsonyi kegyelem örök élet. A karácsonyfa gyertyái néhány nap múlva cllobban­nak. De olyan kevés lenne, ha a karácsonyi kegyelem gyer­tyaláng módjára csak néhány napig világítana az életünkben és utána sötétség következne. Isten azonban a karácsonyi ke­gyelmet, amelyet Jézus Krisz­tus földre küldésével adott a lülágnak, örök világosságul szánta. A miénk ez a világos­ság, akik sokszor olyan nehe­zen találjuk meg Isten útját, A miénk, akik azt szeretnénk, hogy az életünk szép és bol­dog élet legyen. A karácsonyi ajándékok kö­zött Isten nekünk adja kará­csonyi kegyelmét. Ez a Krisz­tusban földre szállt kegyelem csoda, ajándék és örök élet. E nagy ajándék láttára énekel­jük ujjongó szívvel az angya­lok énekét: „Dicsőség a ma- gasságos mennyekben Istennek és e földön békesség és az em­berekhez jóakarat!” Harkányi László „EPIPHANIA it • • A leány volt köztünk a legidősebb, Már rózsabimbó fesiett arcain, De ártatlanka még, és égető seb Nem vérezé még a szív harcain. De mégis már arcára méla ábránd Vont könnyű fátylon áttetsző szivárvártyt. A legkisebbik egy szelíd fiúcska. Anyás nagyon, oly csöndes, szótalan. Kezében ámbár kis ló, kard, fapuska, De arcán béke mélasága van. Anyámasszonynak katonája volt csak, A többiek mind pajkosabbak voltak. £s amikor már fektetni akartak: Az ajtó előtt hangzik suttogás. Na volt öröm! A fiúk felugortak; A kicsi Krisztus! Mi lehetne más? Egyik futott, hogy nyissa ki az ajtót. A másik tapsolt; Istenem! Beh zaj volt! Beh furcsa szép volt! Aranypillikével Bevonva jászol, földje, oldala. A kicsi Krisztus rózsaszín zekével, Körűié sok kis gyertya ég vala. A pásztorok, kenderből nagy bajusszal. Mind énekelt, ahogy csak győzte szusszal. Nehéz gubában, báránybőr süveggel, Nagy bottal jártak a vén pásztorok. Előbb csak néztük őket félelemmel. Majd egyikünk közelebb som potyog, S meglátja a borzas bajusz alatt Az utcából ismerős arcokat. Fclbátrodánk mind s közelebbre lépve Kíváncsian nézzük a szép csudát. Milyen szelíd a kis Jézuska képe! Megszabad fogni ezt a szép bubát? Óh kicsi Jézus! Küldd az angyalt hozzánk! Mi jók vagyunk — s hiába várakoznánk? Elzeng az ének. Viszik már a jászolt És Újra csönd van, ott künn s ide benn Lefekszünk, szemeinkre lenge fátyolt Borít az álom, enyhén, szelíden. Szép álmot látunk, szíveink pihennek. Jöjj, fényes angyal; álmunknak jelenj meg! El jő a reggel. Nem kell költni minket, Pedig máskor ébredni oly nehéz. Most gvorsan kitöröljük szemeinket S párnák alatt kutat-matat a kéz. Ah mily öröm! Szíveink mint repesnek! Az angyal rólunk sem feledkezett meg! Oh édes angyal! Mennyi adománya! S hogy kitalálta: melyik mit kivánt! A gyermeköröm fogyhatatlan bánya, Es benne minden: arany s brillant. Egy semmiségen hogy el tud örülni, S ha sír: könnyét oly könnyű letöröli-' Benyitnak aztán szüléink vidáman, S bámulnak, hogy az angyal mit hozott. Van zaj, kiáltás, öröm a szobában, Minden egy tündérkertté változott. Nincs bú, mosoly van minden pillantáson, Öh szép karácsony, óh áldott karácsony! ESM. JÉZUS SZÜLETÉSNAPJÁT nem ismerjük pontosan. Az egyház eleinte nem tulajdoní­tott nagyobb jelentőséget a születés dátumának, ezért az első keresztyének még nem ünnepelték meg külön a ka­rácsonyt. Annyira a kereszt­halál és a feltámadás állt gondolkodásuk középpontjá­ban, hogy hetenként, az „Úr­nak napján” ennek szentel­tek ünnepet s így a születés ténye háttérbe szorult. Orige- nes egyházatya a keresztyén ünnepek felsorolásában a va­sárnap, a nagypéntek, a húsvét és a pünkösd mellett meg sem említi a karácsonyt. De ha ez a gondolat eleinte nem is volt népszerű, mindig voltak, akik kutattak a szüle­tés pontos dátuma után. A vita először az évszak kérdése körül lángolt fel. Egyesek ab­ból a tényből, hogy „a pász­torok éjjel a mezőn” éjszakáz­tak (Lk. 2:8), azt a következ­tetést vonták le, hogy csak ta­vasz, nyár vagy ősz jöhet szá­mításba. — Ez a vélekedés a Betlehem környéki viszonyok pontosabb ismeretében nem állhat meg. Az ottani pász­torok ma sem laknak házak­ban, hanem éjszakára — té­len, nyáron egyaránt! — szik­labarlangokba hajtják be nyá­jaikat. Télen a hideg; nyáron a ragadozókkal szembeni elő­vigyázatosság kényszeríti ide őket. A nyáj a barlangban könnyebben megvédhető, mint a szabad mezőn. Ezekről a té- len-nyáron kint tanyázó pász­torokról ma is azt mondja a nép. hogy ők a „mezőn hál­nak”. Idővel kialakult az a he­lyes vélemény, amely sze-* rint a hivatalos egyház az Ige értelmezésének megfelelően nem a keresztelést tekintette epiphaniának, Jézus megjele­nésének, hanem a születését. A IV. század első felében már több fennmaradt iratból bizo­nyítható, hogy az egyház ja­nuár 6-án úgy ünnepli az epí- phaniát, hogy az ünneplésben együtt van a születés és a megkeresztelkedés. ruzsálembe, állandóan bimm*» szokat énekelve Krisztus di» esőítésére, aki eljött a világ­ba. Délután itt folytatódott a? ünnep második fele. Efraim, szír egyházatya ezt aa ünnep­séget a „legmagasztosabb ke­resztyén ünnepnek” nevezi* amelyet „kimondhatatlan ör­vendezéssel” ünnepeltek. Min­den házat virágfüzérrel éke­sítettek. Szóval még a IV. szá­zad elején a január 5-éről 6-ára virradó éjszakán örven­deztek a „karácsonynak” a Pa­lesztina környékén élő keresz­tyének. A DECEMBER 25-E MEG­ÜNNEPLÉSE csak a IV. szá­zad folyamán kezdődött el. Miért esett a választás éppen december 25-re? Ez a nap volt a pogány Nap-isten kultusz legnagyobb ünnepe. Az egyház tudatosan állította szembe ez­zel a pogány ünneppel a maga Világosság ünnepét, a kisded Jézus születését, akit Simeon énekében így köszöntének: „a világosság a pogányok meg- világosítására” (Lukács 2:32), Jézus születése ünnepének december 25-ére való áthelye­zése e nap pogány jelentősége teljes ismeretében történt. Az örmény egyház mind a mai napig január 6-án ünnepli Jé­zus születését. SUMMÁZVA A VIZSGÁLÓ­DÁSAINKAT: nekünk nem döntően fontos, hogy mikor született Jézus. Csak az a fon­tos, hogy valóban megszületett és Benne Isten végtelen sze- retele szállott le hozzánk a. mi megváltásunkra. Ezért üün­nepelünk egy napon és ör­vendezünk azon, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete le­gyen.” (János 3, 16.) De hogy ezt január 6-án vagy decem­ber 25-én ünnepeljük-e, az ke­resztyén szemmel teljesen kö­zömbös, mert mi nem dátumot ünnepelünk, hanem egy tényt: KRISZTUSNAK A FÖLDÖN VALÓ MEGJELENÉSÉT! A fejlődés első lépcsője te­hát az, hogy kettéosztják az ünnepet. Január 5-éről 6-ára virradó éjjel emlékeznek meg a születésről, 6-án pedig a megkeresztelkedásről. A Pa­lesztinái epiphania ünnepsé­gekről Aetheriának, a nemes zarándoknőnek a beszámoló­ját ismerjük. Elmondja, ho­gyan mennek január 5-éről 6-ára virradó éjjel ünnepi za­rándoklatban a püspök veze­tésével Betlehembe, hogy éj­szakai istentiszteletet, tartsa­nak abban a barlangban, ahol a hagyomány szerint Jézus született. Napkelte előtt az ■egesz... menet - - visszaind üli Je­Bajusz Ferenc A egyetemes keresztyén hitvallások Az Ágostai Hitvallás Az Ágostai Hitvallás Apológiája tanításait tartalmazza AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ HITVÁLLÁSI IRATAI I. kötet Kapható a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puskin utca 12. L em Ara: 45,— forint J

Next

/
Thumbnails
Contents