Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-12-25 / 52. szám

KP. BÉRM. BP. 72. OR S ZÁG OS E V AN G £ LI KU S XXVI. ÉVFOLYAM 52. SZÁM 1960. december 25. A Számfeletti EZSAIAS PRÓFÉTA IMMÁNUELNEK NEVEZI KRISZ­TUST (Ezs. 7, 14), ami azt jelenti: Velünk az Isten! A prófé­cia valóra válásáról tesz bizonyságot János evangélista, ami­kor ezt írja: „Es az Ige testté lett és lakozott közöttünk’’ (Ján. 1, 14). Az ígéret és beteljesedés egyformán arról beszél, hogy az az Isten, Akit az Ötestámentum sokszor úgy jelöl meg, mint „magasságban lakozó ’-t, Jézus Krisztusban megjelent az emberek között, magára vette az emberi életet és sorsot. Az első karácsonykor megnyílt az ég és azóta is nyitva maradt. Ezért mondhatta Jézus: „ahol ketten vagy hárman egybegyűl­nek az én nevemben, ott vagyok lcözöttük” és „ímé én tivele- tek vagyok minden napon a világ végezetéig”. KARÁCSONY TENYEBÖL az következik, hogy életünk minden helyzetében eggyel mindig többen va­gyunk. mint ahányat meg tudunk számolni. A jelen­levőkhöz mindig hozzá kell még számítani Egyel: a Krisztusban megjelent Istent. Ö az „Eggyel, több”, a Számfeletti, a Láthatatlan, de mégis mindig Jelenlevő. Mit jelent számunkra a Számfeletti jelenvalósága7 Elsősorban azt. hogy SOHASEM VAGYOK MAGAMBAN. Még olyan formában sem, hogy „magamban gondolkodom”. Rajtam kívül mindig jelen van a nagy Második. Jelenlétét nem szüntethetem meg. Nem mehetek olyan helyre, ahol Ó jelen ne lenne, ügy hozzám tartozik, mint napsütésben az árnyékom. Ezért az első karácsony óta többé nem gondolkodhatom ..ma­gamban’', hanem esak az Isten jelenlétében. Isten előtt állok, amikor bűnös gondolatokat melengetek és táplálgatom magamat az önző, csak a magam érdekeit néző, mások szempontjait háttérbe szorífó cselekedetekre. A legtit­kosabb titkaim sem titkok'a Számfeletti, előtt. A Számfeletti jélerivaíósága azt is jelenti, hogy SOHASEM VAGYUNK „MAGUNK KÖZÖTT”. Akkor is számolni kell a Számfelettivel, amikor ketten vagy hárman, tízen vagy tizen­öten tervezik a bűn cselekvését és szinte zárt-közösséggé for­málja őket közös bűnük. A bűnközösségben sem lehet nume­rus clausust, tehát „zártszám -ot alkalmazni, mert a Szám­feletti kizártan is belép a körbe és ott is marad, mégha szent­sége körönkívülivé is teszi. Mindig azért van jelen, hogy a hűn közösségét meg­bontsa, a kört megszakítsa és a jelenlevőket „maguk közötti”-ségükből kivonja és összességükben és egyen­ként őket maga elé állítsa. Mindig azért munkálkodik, hogy a bűnnel való szolidaritást szétszórja és az igazi közösséget valósítsa. A Számfeletti azt sem engedi, hogy „MAGUNK KÖZÖTT” legyünk MINT EGYHÁZ. Sok gyülekezetnek és gyülekezeti tagnak van olyan hamis gondolata, hogy olyan helyzetekért kell harcolnunk, amelyekben az egyház tagjai „maguk között” lehetnek a „világ”-gal szemben, összehajolva, a „kívül-valók”- na.k hátat fordítva. Ilyen „magunk közöttiség”-ben — mint mondják — olyan dolgokról is beszélhetünk, „amelyek senki másra nem tartoznak”. Az ilyen elgondolásokban mindig van valami világmegvetés, a világtól való elfordulás, sőt világ- ellenesség. A Számfeletti azonban, mindig ki akar bennünket emelni az ilyen összehajolásokból is, mert Ö a Jézus Krisztus­ban nemcsak az egyháznak, hanem a világnak is Ura. Az Ö személye a legfőbb összekötő kapocs egyház és világ között és ö soha nem engedi meg. hogy a Vele való közösség „ma­gunk közöttivé” tegyen bennünket a világgal szemben. De ott van a Számfeletti életünkben akkor is. AMIKOR BŰNEINKET MEGVÁLTJUK ÉS BÜNBOCSÁNÁTÉRT KIÁL­TUNK. Akkor, amikor az úrvacsorái asztal előtt egy ember ajkán keresztül hangzik: „megbocsáttattak a te bűneid”, akkor is ott van a Számfeletti, a kegyelmes Isten és Ö maga az. Aki a bűnöket bocsátja és az új szívet megteremti. Éppen karácsony csodája prédikálja azt, hogy a Számfeletti nemcsak úgy van jelen a bűnös emberek között, mint szent Isten, hanem mint kegyelmes Isten, Aki Jézus Krisztusban Atyánkká lett. A Számfeleti JELENLÉTE TESZI IGAZÁN SZÉPPÉ AZ ÉLETÜNKET. Az Ö jelenlétében szép a világ és szép az élet. Mivel Ö benne van a világban és a mi életünkben is, azért ■nem lehet sem a világot, sem az életet önmagunkban nézni. Együtt kell látnunk mindig a Számfelettit és a világot, a Számfelettit és az életet. Teljesen hamis dolog a világ­ról állandóan ügy beszélni, mint „bűnös” világról, és az életről, mint „nyomorúságos" életről, mert ebben a világban lett testté az Ige, hogy neki szabadulást szerezzen, és ezt az életet vette fel ka­rácsonykor Jézus Krisztusban maga az Isten. A Számfeletti jelenléte BIZTOSÍTÉKA ANNAK. HOGY NEM HIÁBAVALÓ A MUNKÁNK ITT A FÖLDÖN. Jelen­létéből erőt kapunk a munkára és reménységet a munka ered­ményességére vonatkozólag. Ö, Aki a golgotái kereszten és a húsvéti sírban legyőzte a bűnt, erőt ad arra, hogy gyümöl­csözően tudjunk dolgozni és a bűn rontását meg tudjuk fékezni. Ezért dolgozhatunk a siker reményében a háborús erők megfékezéséért, a békéért, a fegyver nélküli «Rág meg­cAid&tt kmácsöiuji ünnepi'két „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat!” — Ez az an­gyali szózat ölelte át Krisztus Urunk földrejöttének drága valóságát. Már az ószövetség prófétája Békesség Fejedel­mének nevezte Öt. Isten békességét hozta. A feltámadott Úrnak ez az első szava övéihez: Békesség nektek! Minden olvasónknak áldott, békés karácsonyt kívá­nunk. A szent ünnepen adja Isten drága karácsonyi aján­dékaként minden evangélikus testvérünk otthonába Jé­zus Krisztust és vele a békességet. Adjon Isten békét szíveinkbe és adjon Isten békét a világnak. Ünnepeljünk karácsonykor és éljünk karácsony után Isten dicsőségére békességben. , A SZERKESZTŐSÉG valósításáért, a tömegpusztító fegyverek megsemmisíté­séért, az elnyomott gyarmati népek szabadságáért és a gazdaságilag elmaradt népek kenyerének megteremté­séért. A Számfelettinek van hátalma arra, hogy jóalsaratú embere­ken keresztül mindezt megvalósítsa. Ha valamikor, akkor éppen karácsonykor kell új lendületet kapnunk az egész emberiség boldog jövendőjéért folytatott harcunk­hoz, hiszen éppen karácsonykor hangzik leghangsúlyo­sabban: „Immánuel, velünk az Isten!” De most kará­csonykor kell új erőt kapnunk ahhoz a munkához is, amelyet drága hazánk boldogulásáért folytatunk. Isten jelenlétéből fakadó erő kell hogy megacélozza izmain­kat, dolgossá tegye kezeinket, frissé tegye értelmünket, hogy így munkálkodhassunk népünk békéjéért, jólétéért, előrehala­dásáért, a gazdasági és társadalmi életben egyaránt. A Számfeletti jelenlétében álljunk a karácsonyfa alá, üljünk le a karácsonykor megtérített családi asztalhoz, térdeljünk az úrvacsorái oltár elé és kívánjunk egymásnak békességes szép Karácsonyt! Káldy Zoltán Karácsonyi Szenet a küifSIdön éle evangélikus keresztyénséghez Dr. Vető Lajos püspök a külföldön élő evangéli­kusokhoz a Magyar Rádión keresztül az alábbi üze­netet küldte: Jó néhány év óta szokás­ban van, hogy mi magyar- országi evangélikus keresz­tyének karácsony ünnepe alkalmából hittestvéreink­nek az egész világon a bu­dapesti Rádió útján küldjük el jókívánságainkat. Levele­zéssel szinte lehetetlen len­ne megtenni azt, amit e nagyszerű, tudományos tech­nikai találmány, a rádió út­ján olyan személyesen el tu­dunk végezni: minden isme­rős és ismeretlen evangéli­kus keresztyént a legszívé- lyesebb áldáskívánságaink­kal felkeresni és üdvözölni karácsony, a hit, a remény és a béke áldást hozó ünnepe előtt Magunkról mindössze any- nyit,’hogy mi, magyarorszá­gi keresztyének, előrelátha­tólag ebben az évben is telt templomokban, jól látoga­tott istentiszteleteken, vala­mint családi körben szépen és gazdagon megterített asz­taloknál fogunk ünnepelni. Mindenek előtt "természete­sen Megváltónk túláradó szeretetéről fogunk megem­lékezni, aki ezen a földön a megváltás művét tökélete­sen végrehajtotta, a Gonosz félelmetes és sötét hatalmát egyszer s mindenkorra le­győzte, az örök üdvösséget biztosította, s az áldott földi lét forrásait megnyitotta. Azután pedig gondolni fo­gunk azokra a kedves test­véreinkre, akik velünk együtt ünnepük az egész vi­lágon karácsony ünnepének örömüzenetét. Milyen szép is, ha kölcsönös szeretetben és békességben ünnepelhe­tünk! Az Ür áldja meg gaz­dagon minden hivő lélek tiszta örömét! És milyen szép és jó lenne, ha minden ember valóban békében ün­nepelhetne és egyáltalán bol­dogan élhetne, nem csupán most, hanem mindig, a jö­vőben is! Mi ugyanis most sem hallgathatunk arról, hogy mi innen, Magyarországról aggódva tekintünk az embe­riség jövője felé. Míg ha­zánkban, s egyáltalán a szo­cialista országokban minden nép békében él és munkál­kodik, addig az úgynevezett „szabad világban” több or­szágban véres harcok és há­borúk folynak. Mialatt az it­teni népek teljes erővel igenük és támogatják kor­mányainak az általános és ellenőrzött leszerelésre tett javaslatait, ugyanakkor ná­latok még a nyugatnémet hadsereget is nukleáris fegy­verekkel szerelik fel. Gon­doljátok csak el, mire ve­zetne mindez, ha azok az em­berek, akik az Istentől aján­dékul nyert életet becsülik, az általános pusztulás kitö­rését nem akadályoznák meg! Ebben a nagy küzde­lemben Nektek is közre kell működnötök. A napokban írt nyugati barátjának egy magyar evangélikus lelkész. Ebben- elmondja, hogy 1944 utolsó- napjaiban hogyan pusztítot­ták el repülőbombák telje­sen templomát, amely azon­ban most már — ha nem is olyan szépen, mint a korái»- bi — ismét felépült és hir­deti Isten dicsőségét. Az­után kihangsúlyozza, hogy ha ez a szomorít esemény újra megismétlődne, a ke­resztyének megérdemelnék,- hogy minden templomuk romba dőljön, mivel ők meg­akadályozhatnák áz új vi­lágháború kitörését. Így gon­dolkodunk mi az új háborít lehetőségéről, így gondol­kodnak elsősorban a leg­buzgóbb keresztyének. Bé­kében szeretnénk élni és azért imádkozunk, hogy Ti is, Németországban, Auszt­riában, Svájcban és az égés» világon külső és belső béké­ben élhessetek. Ez az én karácsonyi jókí­vánságom is számotokra és arra kérlek Benneteket, hogy szívből imádkozzatok érettünk és minden lehetőt tegyetek meg a béke meg­őrzéséért s az emberiség boldogságáért. Mi erre érez­zük magunkat elkötelezve, mivel Megváltónk az Ö bé­kességével ajándékozott meg hennünket. A keresztyének békeszolgálatára reménytel­jes alkalmat nyújt számunk­ra és számotokra az új esz­tendőben megtartani terve­zett prágai Keresztyén Bé­kekonferencia is, mely egy­re szélesebb körben fogja össze a béke evangéliumi alapon álló híveit. De ezen kívül is, minden országban és minden egyházban van­nak olyan emberek és moz­galmak, akikkel és ame­lyekkel együttmunkálkodva a keresztyének valóban so­kat tehetnek a béke bizto­sítása érdekében. A Jézus Krisztus karácsonyi evangé­liuma buzdítson fel mind­nyájatokat erre az életfon­tosságú szeretet-szolgálatra. Ö tegye áldottá imádságai­tokat és erőfeszítéseiteket ebben a szolgálatban is, hogy az egész világon minden ember békéje és megelége­dett élete dicsőítse az Istent. Életünk, s ne csak ünnepi szavaink zengjék a betle­hemi éneket: „Dicsőség a magasságos mennyekben Is­tennek, s e földön béke a juh. akarat emberei között.”

Next

/
Thumbnails
Contents