Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-12-18 / 51. szám
Evangélikus papjakokban Petőit nyomnhdi* III. CINKOTÁN HBV-vel utazom Cinkotára. Csattognak alattam a villamosvonat kerekei. Petőfi postakocsin rázatta magát négy útitársával összezárva egykoron erre, 1847-ben. Űtileve- leiben a következőket írja róla: „Mmgyárt Rákos mellett esik Cinkota, hol a híres kántor s egyik nagyapám szendereg az Ürban. Egyiket sem ismertem ugyan, hanem azért béke poraikra.” A költő szellemes megjegyzése a Mátyás királyt megtréfáló kántoron kívül anyai nagyapjára vonatkozik, Hruz János csizmadiára, aki egy ideig Aszódon lakott, majd öreg napjait fiánál élte le Cinkotán. Mindössze egy halotti bejegyzés emlékezik meg róla a cinkotai papiakban. Megtaláljuk ott még Petőfi anyai rokonainak, azok leszármazóinalt anyakönyvi bejegyzéseit a mai napig. A község is őrzi azt a házat, ahol a költő nagynénjét meglátogatta 1845-ben s ahol a Felhő és csillag című versét írta. Petőfi nem említi a cinkotai papot, ha már a kántorról szólt. Nem ezt, akinek Mátyás feladta a találós kérdéseit. Gondolunk mi az evangélikus egyház érdemes lelkészére, Jakubovics Pálra, alti itt működött 1832—38 között. Kilenc gyermeke közül négyet szoros barátság fűzött a költőhöz gyermekkorától haláláig. Közülük kettőből evangélikus pap lett. A szoros barátsághoz az is hozzátartozott, hogy minden bizonnyal megfordult otthonukban Petőfi diákkorában, hiszen két Jakubovics- testvérrel együtt járt Aszódon 1835—37 kijzött s minden alkalommal Cinkotán keresztül kellett mennie haza, vagy visz- sza az iskolába. 1834-ben iratkozott be Aszódra Jakubovics János és Mihály. A következő évben jön iskolájukba Petőfi, náluk egy osztállyal feljebb jár. Hamarosan barátság szövődik közöttük. Karácsonyi vakációra együtt megy János Petőfivel, Dlhámyi Zsigával, Csörföly Lajos iskolatársak- fcal Pencre. Jakubovics Csör- fölyékhez, Petőfi pedig ott élő nagynéniéhez. Két éven keresztül járnak a jóbarátok iskolai időn túl kirándulni, játszani, szórakozni. 1837-ben elkerülnek Aszódról a Jakubovics-test vérek, János Szarvasra az ottani „tanodába”, ahol a második syntaxista évet végezte. Innen a következő évben Pozsonyba megy, hová öccse, Mihály is követte. Petőfi viszont Selmecre, majd onnan katonának Sopronba került. 1840 januárjában innen ment egy katonai transzporttal Pozsonyba s felkereste régi barátait. Itt találkozott össze a Jakubovics-testvérek- kel is. Látogatását többször megismételte, addig, míg századával nem vonult el Horvátország felé. Petőfi leszerelése után újból megjelenik Pozsonyban. A két diáktanya lakói között megindul a versengés, hogy melyikhez szálljon? Az Apácapályán lakók közé tartoznak a Jakubovics- fivérek. Velük szemben a Burg lakói győznek. Most ott szállásolja el magát az obsitos katona. Szabad idejükben együtt járják a hegyeket, ligetet. Másfél hónapot tartózkodhat ekkor barátai körében Petőfi. Április elején otthagyja pajtásait. Sokat vándorol, beáll színésznek. Szeptember elején ismét Pozsonyban találjuk. Ekkor az Apácapályán lakik a Jakubovicsi aknái. Jánossal egy ágyban aludtak, így tudják a leszármazott unokák. Másfél hónapot tartózkodott ekkor barátai körében. Jakubovics János helyett a Magyar Társaság önképzőköri ülésére Petőfi két verset is írt, amiért az dicséretet kapott. Ugyanígy kapott tőle egy másik költeményt Dlhányi Zsiga. Október közepén ismét felveszi a vándorbotot s meg sem áll, míg egy színtársulatra nem akad. Ezalatt a Jaku- bovics-testvérek végzik tovább tanulmányaikat. János három évig bölcsészetet hallgat, hátra van még neki két év hittudomány. öccse, Mihály, Pestre kerül s ott tanul és in- struktorságot vállal egy családnál. 1843-ban az országgyűlés Petőfit ismét Pozsonyba vonzotta. Barátai közül Jakubovics Jánost és Dihányi Zsigát találja már csak ott. Nem akarja szívességüket igénybe venni, nem is alszik náluk, bár sokszor találkoznak. Petőfi az Országgyűlési Tudósításokat körmölgeti oldalankint 20 garasért. Innen Pestre hívják regényt fordítani angolból. Elvállalja. Ott elsőnek Jakubovics Mihályt keresi fel. ö segít neki ügyes-bajos dolgait intézni. Petőfi innen ismét színésznek megy. Elindul Mezőberénynek, Erdélybe. Be- rényben tölti a szüretet rokonánál, Orlay Petries Sománál. Itt gyakran meglátogatja Jakubovics Pál tanítót, János és Mihály legidősebb testvérét, aki talán széles e hazában volt legtovább iskolakatedrán: hatvankét évet tanított. Következő év sanyarú debreceni tele után ismét Mihály pesti lakásán találjuk az ifjú költőt. Többek között az ő biztatására megy el Vörösmar- tyhoz megmutatni verseit. János közben befejezte tanulmányait Pozsonyban s mivel nem volt anyagija, nem mehetett külföldi egyetemre. Tanítói pályát vállalt Szarvason. Ekkor magyarosította nevét testvéreivel együtt Kemény-re. Szarvason találkozott utoljára 1849-ben Petőfivel, mielőtt az Erdélybe ment volna. Három évre rá Csővárra került Samu bátyja helyébe lelkésznek. Ennek a testvérének is baráti kapcsolata volt Petőfivel. Békéscsabai lelkészből lett csővári pap. Alig foglalta el helyét ebben a kis községben, alig volt kéthónapos házas, Prónay Gusztáv temetésén mondott beszéde miatt két évre élítélték s Jozefs tad than raboskodott. Sorsát türelemmel viselte, sőt humorérzékét sem veszítette el. Fogságának története belekerült Tóth Béla: Magyar Anekdotakincs gyűjteményébe. Kéthónapos házasság után otthon hagyott fiatal féleségének meghagyja egyik levelében, hogy szebben írjon, mert ott csúnya írása miatt azt hiszik az osztrák és cseh katona-őrzői, hogy az ő felesége valami csúnya, vén nő, pedig az ellenkezője igaz. Kiszabadulása előtti levelében ezeket írja: Még három hónapom van hátra, akkor aztán látjuk egymást, ujjujju, nem leszek én szomorú! Hazatérése után nem maradhatott Csőváron, hiába ragaszkodott hozzá gyülekezete. Nehéz helyzete úgy oldódott meg, hogy ő Maglódra, öccse pedig helyébe Csővárra került. János ott is maradt 1862-ig, mikor Kiskőrösre távozott. Fennmaradt az a közel 100 éves levele, melyben leírja kiskőrösi lelkészi beiktatását, első napjait, benyomásait. Ezzel az érdekes írással egy más alkalommal szeretnénk megismertetni olvasóinkat. A Kemény-testvérek híven megőrizték Petőfi emlékét. Mihály, akiből Békéscsaba képviselője lett később, 1877-ben a Fővárosi Lapokban, János 1881-ben a Koszorú szépirodalmi lapban tette közzé a költővel kapcsolatos emlékeit. A Jakubovics—Kemény-fiúk szerényen vallották magukat Petőfi barátjának, nem hivalkodtak vele. Sehol egy szóval nem említik, hogy náluk járt valaha is Cinkotán Petőfi. Mi mégis hisszük, hogy a cinkotai papiak látta egykor s vendégül fogadta azt a kis diákot, akiből a nemzet legnagyobb költője lett. A Kemény-testvérek igaz baráti szívük révén bevonultak örökre a magyar irodalomtörténetbe. Jakus Lajos ISTENTISZTELETI REND Budapesten, I960, december 18-án Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) Hat'en- scher Karoly, du. 6. Karácsonyi oratórium Káldy Zoltán. Fasor de. fél 10. Sülé Károly, de. 11. ifj. Blázy Lajos, du. 5. Szeretetven- dégség. Dózsa Gy. út de. fél 10. ifj. Blázy Lajos. Üllői út 24. de. fél 10- Kardos József, de. 11. Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. 31. de. 10. Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háronin. 12. Kardos József. Thaly Kálmán u. de. 10. Drenyovszky János, de. 11. Rédey Pál, du. 6. Szeret etvendégség. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 5. Szeretet- vendegség. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. Szabó István, du. 6. Szabó István. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Szabó István. Fóti út 22. de. 11. Nagy István. Váci út *129. de. 8. Gádor András. Frangepán n. 43. fél 9. Nagy István. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Sorok- sár-Üjtelep de. fél 9. Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston, du. 4. Sze_retetvendégség. Becsikapu tér de. 9. Várády Lajos, de. 10. (német, úrv.) Vá- rady Lajosodé. 11. Schreiner Vilmos, du. 7. Maclocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos. Óbuda de. 9. FüLöp Dezső, de. 10. (úrv.) Vámos József, du. 5. Fülöp Dezső. Tarcsay Vilmost u, 11. de. 9. Zoltai Gyula, de. 11. Zoltai Gyula, este fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Budakeszi de. 8. Károlyi Erzsébet. Kelenföld de. 8. (úrv.) Kendeh György de. 11. (úrv.) Kendeh György, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. dr. Benes Miklós. Kelenvölgy de. 9. dr. Benes Miklós. Budafok de. 11. dr. Benes Miklós. Nagytétény du. 3. dr. Benes Miklós. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Mezősi György, du. 6. Mezősi György. ffVjlFÖLDÖKl WTÖRTÉNT Az egység útja nem Róma, hanem Krisztus (Stuttgart.) Dr. Dietzfel- binger bajor evangélikus püspök, a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának tagja, „Az egy egyház és a reformáció” címmel előadást tartott. Ebben az előadásban a római katolicizmus kérdésével is foglalkozott, és többek közt megállapította, hogy Luther Márton reformációja. a maga teljes lényege szerint ökumenikus igénnyel indult. A jelenkornak talán az a legnagyobb egyháztörténeti eseménye, hogy ma — az orthodoxokat is tekintetbe véve — 180 keresztyén egyház tömörül az ökumenikus mozgalomban. A keresztyén ségnek ettől az egységre törekvő mozgalmától a római katolicizmus egyértelműen és élesen elkülöníti magát és kizárólagos igénye az egység kérdésében: „visszatérni Rómához!” A XXIII. János pápa által meghirdetett ökumenikus zsinat sok katolikusban is felkeltette a reménységet az egyiég iránt. Közben azonban világossá lett, hogy Róma szóhasználatában az „ökumenikus” nem jelent mást, mint: „római katolikus”. Ha Róma ma némileg másként lát is, mint 450 évvel ezelőtt, és ha egyes kérdésekben — mint például a liturgia és az egyházfegyelem kérdésében — kompromisszumra hajló készség jeleit lehet is érezni, mindenesetre Róma továbbra is hajthatatlannak mutatkozik a dogma tekintetében. Nem az egyház egysége a döntő, hanem az Isten előtti, a Krisztusban való igazság — hangsúlyozta nyomatéksan a püspök. Luther ökumenikus célkitűzése ebben volt: újra egyedül Krisztusra, a Szentírásra, a hitre és az igazságra irányítani a tekintetet, hogy így újra megtaláljuk a középpontot. Az egység nem lehet öncél, hanem csakis olyan egység, mely egy abban, hogy Krisztusban, az egész világ Megváltójában levő közösséget vallja és éli. „Nincs semmiféle visszatérés Rómához, hanem csakis mindnyájunk visz- szafordulása egyedül Krisztushoz!” Amikor a Bibliában az egy pásztor alatti egy nyájról van szó, az egy pásztor egyedül Krisztust és nem valamely pápát jelent. „Mi Isten protestánsai vagyunk. Nem valamiféle katolikus-elleni hév okából, hanem azért, mert nálunk Isten dicsőségéről, Isten egyházáról van sző. Ezért tehát mi azt az egy egyházat szolgáljuk, melyben egyedül Istennek adunk dicsőséget” — mondotta befejezőül a püspök. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG ÜLÉSE A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága legközelebbi ülését 1961. június 27—július 1-ig tartja. Az ülés végleges színhelyét még nem állapították meg. Lelkésssbeiktatds Gyomron December 4-én, vasárnap délután istentisztelet keretében iktatták tisztébe Vancsó Józsefet, a gyömrői gyülekezet új lelkészét. Iktatási beszédében Detre László Pest megyei esperes a lelkészi szolgálat néhány fontos vonását mutatta meg II. Kor. 4:2. alapján. Hangoztatta, hogy a lelkészi szolgálat nem szólhat egyoldalúan az ember eszéhez, vagy érzelmi világához, hanem elsősorban a lelkiismeretet kell megszólítania. Nem propagálhatjuk önmagunkat, vagy az egyházat. Egy olyan igazságot kell hirdetnünk, amely Jézus Krisztus személyével és munkájával áll szoros kapcsolatban. Szolgálatunknak akkor lesz valóság-íze, ha életfolytatásunk pecsételi meg és ha szerények vagyunk, nem kelletjük magunkat az igazság birtokosaiként. Van sok olyan igazság, amit mások ismertek fel. Ha nem értékeljük ezeket megfelelően, öntelteknek látszunk és hamisan különítjük el magunkat a világtól. Szolgálatunkhoz hozzá tartozik, hogy minden olyan felismerést, emberi igazságot, amely az emberek jólétével, békéjével, társadalmi, kulturális, gazdasági felemelkedésével áll kapcsolatban, mi is elfogadjunk, sőt a magunk részéről is segítsünk. Vancsó József Mt. 17:17—21. alapján prédikált. Nem szabad hitünkkel kérkedni, hivő- ségükkel dicsekedni — mondotta. Jézus sokszor olyan embereknél állapítja meg a hitetlenséget, akik azt hiszik magukról, hogy hisznek, sőt akikről mások is ezt tartják. A hit hirtelen tud megfogyatkozni a hivők szívében. Mégis ez segít keresztül a próbákon. Szórvány-evangélikusok kozott végzett eddigi munkája tapasztalataiból mutatta meg, hogy a hit bizalom Istenben, állhatatosság a reménységben, éppen nehéz feladatok alkalmával. A hit nem riad vissza azoktól a feladatoktól, amelyek a világban egyaránt várnak minden emberre. Szívesen, örömest úgy cselekszi a jót, hogy valóságát — még ha tartalmát nem is ismerné — minden ember megérzi. Az istentisztelet után tartott közgyűlésen dr. Eszlényi Gyula egyházmegyei felügyelő az egyházmegye, Stefáni György egyházközségi felügyelő a gyülekezet nevében köszöntötte az új lelkészt. A környékbeli gyülekezetek üdvözletét lelkészeik hozták el. A helyi református gyülekezet nevében Szilháti Sándor lelkész szólt. Detre László esperes a közgyűlésen értékelte a gyömrői egyháztanács bölcs döntését, amellyel egyrészt bizalmukat juttatták kifejezésre, másfelől a megüresedett lelkészi állás betöltésének folyamatát gyorsították meg. Mikor az állás betöltésének kérdése került elő, a presbitériumban arra kérték a hivatalosan kiszálló esperest, hogy az egyházkerület püspöke küldjön lelkészt hozzájuk, amint ezt az 1953. évi zsinati törvény lehetővé is teszi. Ez volt az első eset, hogy a püspöknek nem azért kellett gyakorolnia lelkészküldő jogát, mert a presbitérium nem tudott az állás betöltésénél egy véleményre jutni, hanem azért, mert teljes egyhangúsággal, maguk kérték erre a püspököt. b. 1. Adenauer gyalázza az atomfegyverkezé*« ellenzőit Adenauer, a nyugatnémet kancellár nemrég azt a kijelentést tette, hogy „bolond, vagy még annál is rosszabb”, aki ellenzi a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel való ellátását. 21 nyugatnémet személyiség tiltakozó iratot küldött Adeanauernak, s ebben tiltakozik a kancellár azon kijelentései ellen, melyekben gyalázta és gyanúsította az atomfelfegyverkezés ellenzőit. I Az iratban kimutatják, hogy Adenauer kancellár visszaél helyzetével és politikai hatalmával. Az aláírók között van dr. Heinz Kloppenbur dort- mundi egyházi főtanácsos, dr. Helmut Gollwitzer és dr. Heinrich Vogel teológiai professzor, dr. Martin Niemöller hessen-nassaui egyházelnök, dr. Heinemann és Ollenhauer nyugatnémet politikusok. Nikodim püspök Genfben Az Orosz Orthodox Egyház Moszkvai Patriarchátusa Külügyi Hivatalának vezetője, Nikodim püspök rövid tájékozódó látogatást tett az Egyházak Világtanácsánál Genfben. Nikodim püspök és kísérője, Alexlj Buevsky, külügyi hivatali titkár Párizsba is ellátogatott, ahol részt vettek a párizsi orthodox püspök beiktatásán. A genfi látogatásra az Egyházak Világtanácsa Főtitkársága hívta meg a vendégeket. Nikodim püspök ez év júliusától vezeti a Moszkvai Patriarchátus Külügyi Hivatalát. Harminckét éves, s eddig ő a legfiatalabb tisztségviselő ebben a szolgálatban. Előde: Nikola j metropolita, 1944-tői töltötte be a Külügyi Hivatal vezetői tisztét. Lutheránia ének- és zenekar 1960. december 18-án, vasárnap délután 6 órakor a Deák téri templomban istentisztelet keretében előadja BACH KARÁCSONYI ORATÓRIUMÁT Igét hirdet: Káldy Zoltán püspök Belépés díjtalan A KÍSÉRTÉS Olyan volt mint bármelyik nyolcéves kisfiú. Talán több folt volt nadrágján és cipői is jobban voltak kitaposva, mint a többi iskolatársáé. De amióta édesapja meghalt, az édesanyjának idegen házakban kellett kenyeret keresnie mindkettőjüknek. Péternek is volt egy kis keresete, Meyeménál volt kifutófiú, és ez is kis többletet jelentett a háztartási kász- szában. Péter alapjában megelégedett fiú volt. De volt egy nagy kívánsága: már régóta vágyott egy szájharmonikára. De ez még mindig fekete bársonyon feküdt egy kirakatban, cédulával, melyen öt frank állt! Egy ötfrankos! Ugyan, honnan venné? Karácsonyra új nadrágot, húsvétra egy pár cipőt ígért neki az édesanyja. A szájharmónikából hát semmi sem lehet. Péter becsületes fiú volt. Mikor elküldték valahová, mindig egyezett a visszahozott pénz! De egy na,pon... Hát nem csodás véletlen, hogy Meyerné nem volt a szobában, sem a konyhában sehol? hogy éppen senki sem jött? Es a fiókosszekrényen ott volt egy ötfrankos! De miért nem volt itt senki? Csak egyedül ö, meg az ötfrankos? De hát ő nem csibész! Csak lábujjhegyen osont közelebb, hogy jobban lássa a pénzt. Egy fénylő ötfrankos ... sötét folttal... és miért nem jön még mindig senki? Sehol egy nesz, csak dobogás a szívében, zúgás a fejében, és szeme előtt köd. mindent mintha piszkos üvegen át látna! Milyen nehéz volt a kezén az ötfrankos, mely villámgyorsan eltűnt a jobb nadrágzsebében... Es most hirtelen egy nesz, és a vér megállt ereiben. De csak a kakukkos óra volt, mely recsegve nyitotta ki ajtaját és háromszor kakukkját kiáltotta. Buta kakukk! — lehelte a fiú vértelen, reszkető ajka. Aztán kiosont, kicsit bizonytalan léptekkel, mert még mindig reszketett a lába. Otthon nem volt senki. Tudta, hogy egyedül van, mégis félve nézett minden szögletbe, sarokba, és lábujjhegyen járt! Lassanként aztán merészebb lett. Elővette zsebéből az ötfrankost... az asztalra tette és nézegette. Fénylő pénzdarab volt, egész új, de fekete folttal közepén. Ez a kerek folt bosszantotta. Kivette zsebkendőjét és tisztogatni kezdte. De a folt ottmaradt! Saját arcát is látta a fénylő felületen, de ennek is foltja volt, csúnya és sötét! Újból és újból tisztogatta, mígnem beleizzadt. Hiába, a folt ott maradt, Es akkor egyszerre az ötlött Péternek eszébe, hogy belsejében neki is ilyen foltja van, csúnya, fekete foltja, melyet letörölni nem lehet most már soha, soha. Tolvaj lett és mintha csak megerősítené, a régi falióra nyögni kezdett és hosszon kiáltozta: tolvaj, rabló! Az izgatottság arcába kergette a vért. Melege lett és fázott! Szeme szikrázott. Nagy sietséggel fogta az ötfrankost, becsomagolta zsebkendőjébe, kinyitotta az asztalfiókot és a csomagot beledobta. Nem akarta látni többé soha! Mindenáron másra akart gondolni. A szájharmonikára, melyet most megvehetne? Undor rázta a. fiút! Lopott pénzen soha, soha! Aztán a feladataihoz látott. Előszedte. számtankönyvét, számtanfüzetét a hátizsákjából. De nem tudta felfogni a számokat, oly zavart volt a feje. A bátor kis szabóról szóló mesét is végigolvasta, de a betűk táncoltak szeme előtt. Kétségbeesett — fáradtan ült megint az asztalhoz. Kezébe támasztotta fejét. Szégyent és megbánást érzett. Anyja,ra gondolt, kinek édesapja halála óta senkije sem volt, csak ő. Meyemére, ki mindig olyan jó volt hozzá. Most meg fogja vetni, és el fogja bocsátani, m:rt tudnia kell, hogy csak ö lehet a tolvaj! Még mélyebbre hajtotta fejét és hirtelen erős zokogás rázta kis testét. Könnypatakocskák folytak az asztal lapjára. Ki kellett fújnia az orrát, elővette hát a zsebkendőjét, melybe előbb a pénzdarabot takarta. Csörömpölve esett az ötfrankos a földre. Mintha ezt kiáltotta volna: tolvaj! és mérgesen továbbgurult. Velötrázó volt! Csak egy út lehetséges, egyetlenegy, a minden becsületes ember útja. Félre hát a büszkeséggel! Az ötfrankost töredelmesen, bűnbánattal vissza kell vinni! Megszületett az elhatározás s máris nyugodtabb lett! Felkelt, a kis tükör elé állt, mely a hálószobában volt, végigsimította kuszáit haját, majd megmosta felhevült, kisirt arcát hideg vízzel, felvette a végzetes ötfrankost a földről és elhagyta, a szobát. Amint Meyerné a fiú gyűrött, elkinzott arcába nézett, amint az reszkető kezekkel, nyújtotta feléje az ötfrankost, megértő, jóságos mosoly futott végig arcán: — Vártalak, Péter — mondta, egyszerűen. — Es az édesanyám? — kérdezte félénken a fiú. — Az édesanyád sosem tudja meg! Esti imáját még sohasem imádkozta oly bensőségesen, mint ezen az estén, mikor ide ért: Es ne vigy minket kísértésbe, mély, felszabadult sóhaj szakadt fel melléből, s az édesanyja aggódva kérdezte: Fiam, mi bajod? Péter pedig hallgatott! Péter ma idős ember, túl van a hatvanont, de élményét az ötfrankossal nem felejti el, amíg él. Fordította: Binder Elza,
