Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-12-18 / 51. szám

Luther hitvaüäsi irata A SCHMALKALDENI CIKKEK Luther és a rajongók Adventi öröm beteljesedése (Ján. 3, 25—30.) „Az én örömöm immár betelt.» Advent utolsó vasárnapján felhangzik Keresztelő János utolsó bizonyságtétele Jézusról. A karácsonyi öröm fénye izzik át már szavain. Ö beszél, de mégis az eljövendő Messiás alakja tölti el örömmel szíveinket. Életének értelme, küldetésének célja, hogy rámutasson örömünk forrására: ITT VAN JÉZUS, a Békesség fejedelme! Ezzel szolgálata véget ér. Alakja lassan elhomályosul, mert feltűnik Jézus napjának tündöklő fény«. Öröme betelt. Megtanít a mai ige az ádventi örvendezés titkára. 1. Akkor lesz teljes a mi ádventi örömünk, ha egész szí­vünkkel eljövendő Urunk szolgálatába állunk. Boldogító meg­bízatás. Szállást készíthetünk Jézus számára az emberek szívé­ben. A szeretet halk, csendes szolgálatát végezhetjük e világ­ban. Bizonyságot tehetünk a mai feszültségekkel teli békéden világban: A Békesség Fejedelme érkezik. Akkor hiteles a ml szavunk, ha életünkön felragyog a karácsonyi öröm fénye és cselekedeteinkben Jézus irgalmas, megbocsátó szeretete mun­kálkodik. Ma jó szót. meleg, megértő szívet, segítő kezet nyúj­tunk minden békesség után vágyó embernek. Ezzel szíveket nyitogatunk Jézus előtt. Ez a legszebb szolgálat és a leg­nagyobb öröm. 2. Akkor teljes a mi örömünk, ha őszintén örülünk Jézus szavának. Keresztelő János örült a vőlegény hangjának. A gyü­lekezet Jézus menyasszonya. Az ádventi ígéret beteljesül, Jézus szava hangzik szeretett gyülekezetéhez. Jézus szava hív boldog, meghitt szövetségre minket. Az ő szava a szilárd hűség, áldozatos szeretet hangja. Megértést, jóakaratot, békes­séget hirdet nekünk, hogy szívünk és ajkunk tovább adja boldog bensőséges örömünket. Jézus szava megbocsátja bű­neinket, megtisztítja szívünket és új életet indít el bennünk. Kell-e ennél boldogabb öröm? Megváltott emberek vagyunk! Üj életet kezdhetünk! Hallhatjuk állandóan Urunk szavát! 3. Akkor teljes a mi örömünk, ha Jézus növekszik napról napra életünkben. „Annak növekednie kell, nékem pedig alá- szállanom” — csak így válik maradandóvá az ádventi öröm. Tudnunk kell, hogy önmagában, Jézus nélkül. Üres, sötét az életünk. Amint a hold a naptól kapja a fényét, úgy a mi éle­tünk is Jézustól kapja világosságát, értelmét. Keresztelő örö­mének a titka az volt, hogy ő csendesen elhomályosult, mikor Jézus napja felragyogott. Az alázatos, bűnbánó szív őrzj meg az igazi örömet. A mi énünknek mindennap kisebbre kell zsu­gorodnia, hogy bennünk Jézus lehessen nagy, igéje növeked­jék, erősödjék. Egész szívvel szolgáljuk Urunkat, örüljünk szavának és engedjük, hogy napról-napra nagyobb lehessen Jézus az éle­tünkben. Garami Lajos IMÁDKOZZUNK Az egyháztörténet arra ta­nít bennünket, hogy az új, nagy szellemi mozgalmakat nyomon kíséri a rajongás ve­szélye. Így volt ez az őskeresz­tyének körében is, amikor Pál apostolnak a „nyelveken szólás” ellen kellett hadakoz­nia. És így volt ez a refor­máció korában is, amikor ke­mény harcot kellett vívnia Luthernak a rajongók ellen. Innen érthető az is, hogy a Schmalkaldeni Cikkekben olyan nagy teret szán ennek a kérdésnek. LUTHER WARTBURG VÁ­RÁBAN van kényszerű fog­ságban. Dolgozik reformátort művein. Szellemi fegyvereket kovácsol a várható harcra. S ebben az időben nyugtalan lelkek mentek Zwickauból Wittenbcrgbe és a keresztyén szabadság jelszavával, a Luther irataiban található alapelve­ket túllicitálva, kezdték meg­reformálni az egyházi életet: megszüntették a misét, a papok megnősültök, a temp­lomi képeket és oltárokat — részben durva jelenetek köze­pette — kiszórták a temp­lomokból és valóságos ostrom- állapotot teremtettek a lakos­ság körében. Lutherről min­dent lehetne mondani, csak azt nem, hogy maradi volt. De a reformáció tanításának ez a „gyakorlati” alkalmazása felháborította, hiszen ő a gyengébbek iránt táplált sze- retetből fakadóan csan lassan, lépésről lépésre, minden erő­szak alkalmazása nélkül akarta megreformálni az egy­házat. DE ENNÉL A „REFORMÁ­LÁSNÁL” SOKKAL VESZÉ­LYESEBBNEK tartotta Luther a rajongók „tanítását”. Az evangéliomnak ezek az új­sütetű elferdítői azt hirdették, hogy „ige nélkül, vagy már az ige hirdetése előtt meg­kapták a Lelket”. „Ezért az Írást, vagy a hirdetett igét kényük-kedvük szerint bírál- gatják, magyarázzák, csűrik- csavarják.” A rajongók szel­lemi vezére Münzer Tamás, a nagy parasztpróféta lett. Azt hirdette, hogy igazi krisz­tushitre a Szentírás nélkül is el lehet jutni. „Ha valaki egész életében nem is hallott a bibliáról, azért csalhatatlan krisztushitre juthat el a Lélek igaz tanítása révén”, mert az' elmerültség állapotában meg­szólal benne az Isten igéje. Az ember ezt meghallja és hitre jut a Szentírás nélkül, amely ugyan beszél az ilyen élményekről, de az ige hitet nem hoz létre. Csak természe­tes, hogy az egyház minden hagyományos tanítását meg­vetette. Fontos a személyes isteni elhívás tudata és a kö­rülötte csoportosuló elhívot- takból jön létre a szentek gyülekezete. Ezeknek köteles­ségévé tette, hogy akár fegy­verrel is megvédjék Isten uralmát a földön. Luther szenvedélyesen for­dult szembe a rajongókkal, ezekkel a zwickaui „mennyei” prófétákkal és megállapítja, hogy 1. KRISZTUS, AZ ÉLET IGÉJE ÉS A LÉLEK ELVÁ­LASZTHATATLANUL ÖSZ- SZETARTOZNAK. Aki el­lentmond Jézus Krisztusnak, a testté lett igének, az ellene mond a Szentiéleknek is. „Leikével és igéjével” hívja az egész világ emberiségét és gyűjti egybe gyülekezetét az egész emberi nemből a világ kezdete óta az igaz hit egysé­gében. „Igéjével és Leikével” kormányozza a feltámadott Űr gyülekezetét: megoltalmazza, megtartja az igaz hitben és szeretettben. Az a Lélek, amely nem az olvasott és hirdetett igével és bizonyságtétellel egyetértésben vallja Jézust a Krisztusnak, az nem az Istentől van. Ezért mondja Luther a Schmalkaldeni Cikkekben: „A hirdetett, külső igét érintő pontoknál szilárdan ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy az Isten senkinek sem adja Lelkét vagy kegyelmét máskép­pen, csak a megelőzően hirdetett igével.” Tarta­nunk kell magunkat Istennek ahhoz az útjá­hoz, „hogy Isten velünk, emberekkel, csak a hirde­tett igében és a szentsé­gekben altar találkozni. Maga az ördög mindaz, amit ilyen ige és szentség nélkül Lélek gyanánt magasztalnak”. 2. AZ EVANGÉLIUMOT OLTJA MEG AZ, AKI AZ IGÉT ÉS A LELKET EL­VÁLASZTJA EGYMÁSTÓL! Luther tudja, hogy ez a tév- tanítás, ez a rajongás, a te­remtés óta kísérti az embert. „Mindez nem más, mint a régi ördög és a régi kígyó, amely már Ádámot és Évát is rajongóvá tette, Isten hir­detett igéjével szemben ra- jongásra és önhittségre csá­bította.” A rajongók azonban a maguk leikéről beszélnek, belső megvilágosultságukról, vagy éppen saját vérüknek a szózatáról. De ennek semmi köze sincsen a Szentiélekhez, a mi Urunknak a Leikéhez. Az apostolok és a próféták bi­zonyságtétele szerint ez a hazugság lelke. „Ugyanígy kárhoztatják a mi rajongóink is a hirdetett igét, ők maguk azonban nem hallgatnak, ha­nem telefecsegik és telefirkál­ják az egész világot, mintha bizony az apostolok írásából vagy a hirdetett igéből nem jöhetne a Lélek! De az ő írá­sukra és szavukra azonnal jönnie kell! Miért nem hagy­ják abba a maguk igehirdeté­sét és írását, hogy a Lélek magától, írásuk nélkül és előtte szállhasson az embe­rekbe?! Hiszen azzal dicsek­szenek, hogy beléjük az írás hirdetése nélkül szállt!” 3. AZ APOSTOLOK ÉS A PRÓFÉTÁK IGÉJE IS HA­LOTT ÉS TERMÉKETLEN Kedves Szomszédom! Amikor néhány évvel ez­előtt családommal együtt be­költöztünk társbérletünkbe, ön először óvatos arccal fo­gadott bennünket. Én is így tettem volna . .. Nem mindegy, hogy kivel élünk társbérlet­ben s amikor új szomszéd ér­kezik, akivel együtt kell lak­nunk egyazon födél alatt, sem­mit sem mond a név, a fog­lalkozás, a tanultság, még a világnézet se. „Lakva ismerjük meg egymást.” Mégis olyan szépen indult el együttes életünk. Amikor már berendezkedtünk és elő­ször látogattuk meg egymást, értelmesen és határozottan szembenéztünk a tényekkel, önnek két gyermeke van, ne­kem is kettő, korban eléggé közel egymáshoz. A felesé­geink dolgoznak. Mindnyájunk számára a közös otthonunk az a hely, ahol zavartalanul, nyugalomban kell pihennünk, erőt gyűjtenünk, gyermeket nevelnünk, rádiót hallgatnunk, könyvet olvasnunk, szóval azt az életet élnünk, amit sehol másutt nem lehet. Emlékszik erre az első képre? — a gye­rekek játszadoztak, mi cigaret­táztunk, ittuk a kávét, kicse­réltük nézeteinket mindenről és megállapítottuk, hogy mi, mind a nyolcán egymásra utaltak vagyunk! Tőlünk függ, hogy az otthonunk po­kol lesz-e, vagy a békesség szigete egy harmadik emeleti társbérletben. Olyan okosan indult minden... Később együtt mentünk ki­rándulni, voltunk a strandon, vettünk egymásnak mozije­gyet. Ha valamelyikünk fele­sége szombaton este leszaladt a KÖZÉRT-be, megkérdezte: nem kell-e valami a másik háztartásba is. Nem felejtettük el egymás névnapját sem s az első közös karácsony ün­nepen két karácsonyfa örömét éltük át. Olyan szépen ind.ull minden... De azután... egyszer...!? Pontosan nem is tudom, mi­kor ...? Azt sem tudom, mi­ért...? Ön tudja talán? A kezdetre nézve minden bizonytalan, csak az a tény, hogy egy napon msigázádni kezdtünk, már bosszantottuk egymást, csapkodtuk az ajtót és az asztalt, válogatás nél­kül röpködtek (gyermekeink előtt...!) a szavaink, a kicsi­nyeket eltiltottuk egymástól s A SZENTLÉLEK NÉL­KÜL. Itt nem segít és nincs helyén semmiféle önigazság! Csak könyöröghetünk Jézus Krisztus Leikéért, aki elvezet bennünket minden igazságra, És a mennyei Atya adja is Szentleikét mindazoknak, akik könyörögnek érte (Lk. 11,13). És ez a Lélek nem hagyja cser­ben az igére hallgatókat. Ez a Lélek nem új tör­vényeskedésre, hanem az ige olvasására, hallgatá­sára és tanulására neveli az igazi keresztyéneket. A rajongás, a törvényeskedés pedig előbb vagy utóbb Isten igéjének a katolikus értelme­zésére csábítja az embert. Hi­szen „ ... a pápaság is merő rajongás, a pápa is azzal di­csekszik, hogy »minden jog benne van szíve kamrájában« s amit ő gondol és parancsol egyházában, az akkor is Lélek és jog, ha a Szentírással vagy a hirdetett igével ellenkezik.” 3. A RAJONGÁS VESZÉ­LYE MA IS MEGVAN. Ezért kell Isten gyülekezetének tar­tania magát ahhoz az ígéret­hez, amelyet Isten adott igé­jében „ ... lelkem, amely raj­tad nyugszik, és beszédeim, amelyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és ma­godnak a szájából. ..” (És. 59,21). Luther ehhez tartotta rnagát. Lépésről lépésre szere­tettel és türelemmel refor­mált. „Prédikálni akarok — mondja —, igét hirdetni és írni. Kényszeríteni, erőszako­san meggyőzni senkit sem fo­gok. Mert a hitet önként, kényszer nélkül kell az embe­reknek elfogadniok.” Dr. Pálfy Miklós akkor lett az otthon, mind­annyiunk édes otthona, mindnyájunk számára a szét­húzás, a gyűlölet, a gyalázat mindennapos izzó színhelye! Engem ez már régen bánt, sőt kezdettől fogva, talán Önt is — de mindig felvetődött a kérdés: miért kezdjem el én...? De tegnap este kicsi Jut­kánk az ölembe ült, és azt kérdezte: — Apu, most se tar­tunk közösen karácsonyestét Marikáékkal? Tudod, milyen jó volt, amikor egymás babái­val is játszhattunk __ Né zett, nézett reám szelíd őzszeméttel, amelynek sarkán olyan fényesen csillogott egész vágyakozó élete. Ne csodálkozzék, kedves Szomszédom, ha most, kará­csony előtt, bekopogtatok sze­mélyesen és viszem magam­mal Jutka szeméből a frissen csillogó fényt és viszem ma­gammal azt a régi-régi öröm­hírt: az első karácsonykor megszületett a SZERETET és ez a SZERETET csak akkor élő, ha él a közös otthonunk­ban, a közös előszobában, a közös konyhánkban is. Én úgy hiszem, hogy lehet nekünk új­ból kezdeni az életet. Remélem — Ön' is így gon­dolja ... Remélem — Ti is... Szívből köszönt Szomszédod QmdatataU Hibát követni el és nem megjavulni, az még csak az igazi hiba. (Konfucse) * Az ember addig marad fia­tal, amíg tanulni, új szoká­sokhoz alkalmazkodni s el­lentmondást elviselni tud. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyhá2 Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajo Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VIII. Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60. Ft. fél éyre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 10201/2 - Zrínyi Nyomda. Bp. HÍREK — Advent 4. vasárnapján a oitárteritő színe: lila. A vasa. nap oltári igéje: Jel. 19,6—8; szószéki ige: Jn. 3,25—30. Dél­utáni ige: 100. zsoltár. * — Az evangélikus egyház félórája lesz a Petőfi-rádióhan 1960. december I8-án reggel 8 órakor. Igét hirdet. D. dr. Vető Lajos püspök. — BUDAPEST-ANGYAL- FÖLD. A gyülekezet vasárnap, 18-án délután 5 órai kezdet­tel szeretetvendégséget tart. A szeretetvendégség témája: Készüljünk fel karácsonyra. A gyülekezet tagjait, barátait és az érdeklődőket ezúton is szeretettel hívjuk. — TERÉNY. A gyülekezet presbitériuma és közgyűlése az elhalálozás folytán megüre­sedett lelkészi állásra egyhan­gúlag Polónyi Zoltán csákvári lelkészt hívta meg. Polónyi Zoltánt november 20-án iktat­ták lelkészi tisztségébe. — CSAKVÁR. A gyülekezet gondozásával az Északi Egy­házkerület püspöke Simonjay Ferenc rudabányai segéd­lelkészt bízta meg, aki mun­kahelyét november 24-én el­foglalta. — RUDABÁNYA. A ruda-, bányai társegyház és szórvá­nyai gondozásával az egyház- kerület püspöke Harmati Béig, balassagyarmati segéd­lelkészt bízta meg és küldte ki december 15-i hatállyal.- LELKÉSZKÉPESÍTÖ VIZS­GA. Az Északi Egyházkerület Lelkészképesítő Bizottsága D. dr. Vető Lajos püspök elnök­letével december 6-án ülése­zett. Vizsgáztak: Bárdossy Tibor ózdi, Harmati Béla balassagyarmati és Lábossá László soproni segédlelkész. A közel négyórás vizsgáztatás eredménye: egy vizsgázó jeles­rendű, kettő pedig jórendő lelkészképesítést nyert. — HERNÁDVÉCSE. A kis gyülekezetben advent 1. vasár­napján Pásztor Pál vasgyári lelkész, egyházmegyei gyüle­kezeti segély-előadó végzett szolgálatot, abból az alkalom­ból, hogy a Borsod-hevesi egy­házmegyében ez az egyházköz­ség évek óta előljár a gyüle­kezeti segély begyűjtésében. — DIÓSGYŰRVASGYÁR. Advent 3. vasárnapján szere- tetveedégséget tartottak a gyülekezetben. A szeretetven­dégség előadója dr. Weiszer Elek miskolci lelkész volt. — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A Somogy-zalai egyházmegye lelkészi munkaközössége no­vember 22-én és 23-án Gye- nesdiáson tartotta értekezle­tét. Igemagyarázattal, illetve előadással szolgáltak: ifj. Zászkaliczky Pál, Szerdahelyi Pál, Jakus Imre, Szekeres Elemér, Molnár Lajos, Mada­rász István és Lágler Béla. — A KELET-BEKÉSI EGY­HÁZMEGYE LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGE decem­ber 15-én Békéscsabán egész­napos munkaülést tartott Ige­hirdetését felolvasta: Kop­pány János. A Magyarországi Evangélikus Egyház lelkész­képzésének története címen előadást tartott: dr. Ottlyk Ernő teológiai akadémiai dé­kán. A munkaülés foglalkozott a Lelkipásztor című lelkészi szaklap 1960. évi számaival, illetve rovataival. A béke idő­szerű kérdéseiről és folyó ügyekről Mekis Ádám esperes tartott beszámolót. — BACH MÜVEIBŐL, és evangélikus korálfeldolgozá- sokból összeállított műsorral tartja orgonaestjét DÁLNOK LAJOS a Zeneakadémia nagy­termében január 10-én este, fél 8 órakor. Özv. Remete Lászlóné dec. 7-én rövid szenvedés után elhunyt. Te­metése 10-én volt a Farkasréti tér me tőben, nagy részvét mellett. Négy árvája gyászolja. — CSALÁDI HÍR: Szurma Ká­roly dunaegyházi presbiter és le lesége november 26-án ünnepelték házasságuk 25. éves jubileumát. A templomi hálaadáson a gyülekezet szeretete vette körül őket. — GYERMEKSZERETŐ BEJÁ­RÓNŐT keres két kisgyermeke mellé Frankó Tibor, Budapest, XIII. Visegrádi u. 69/e. Telefon: 206—534. (Délután 5 órától.) — A „Lelkipásztor” 1957-es és I959-es számait megvételre kere­sem. Cím a kiadóban. A SAJTÓOSZTÁLY értesíti az érdekelteket, hogy 1961. ! Áldott vagy hatalmas Isten, ki teremtetted a világot, a mezőt, a rónát és az ezer színű virágot, a folyót, az eget, az erdőt, az embert, a csillago­kat, a holdat és a viharzó tengert. Áldd meg azokat, kiket na­gyon szeretek, Anyámat, fia­mat és testvéremet. Áldd meg a csillagokat, me­lyek felettünk ragyognak. Őket körülölelő, szélben hajladozó fákat. Áldd meg a hullámzó arany búzatengert. Áldd meg kezük munkáját. Áldd meg az embert! HÉTRŐL—HÉTRE ADVENTI ÖRÖM Lukács 1, *6—M. „Örülj kegyelembe fogadott! Az Űr veled pap, áldott vagy te az asszonyok között. Kegyelmet találtál Istennél■ És íme fogansz a te méhedben és szülsz fiat és nevezd az ő nevét Jézusnak.” A Názáreti Százhoz ez az ádventi ige hangzott Gábriel angyal ajkáról. De ugyanez az ádventi üzenet szólt hozzá Erzsébet köszön­téséből is: „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse. És honnét van az nékem, hogy az én Uramnak anyja jön énhozzám?” A Jézus születését hírül adó ezen igék hatására telt meg Mária lelke szent ádventi örömmel és ez a szent ádventi öröm jut kifejezésre az ö gyönyörű ádventi énekében, mely így kez­dődik: „Magasztalja az én lelkem az Urat. És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.” Isten a mi lelkünket is betöltheti ezekben a napokban boldog ádventi örömmel. Karácsonyi készülődéseinket, várakozásunkat, ünneplésünr két töltse be Isten örömmel! Kováts Béla N APROL-N APR A VASÁRNAP: ZSOLT. 86,2.-JN. 6, 29. - A Krisztus által szerzett kegyelemért Isten hitet vár tőiüúk- Irántunk való sze­retete nyilvánul meg abbap, hogy a bitet is Ö munkálja ben-» nünk. V. Móz. 18, 15-19; Lk. 1, 18-25. HÉTFŐ: EZSD, 8, 22.-RM. 13, 12. *■ Az üdvösség ideje* mint nappal az éjszaka után elközelgett. Ez arra kötelez ben­nünket, hogy a sötétségnek cselekedeteit elvessük és a vilá­gosság fegyverét, a szeretetet magunkra véve a nappal csele­kedeteit tegyük. Így kerüljük el Isten haragját. Ézs. 45, 1—8, Lk 1 26 _38 ' KEDD: ZSOLT. 124, 7,-GÁL. 4, 4-5. - A bűnös embert rabságában tartja a Sátán, Isten törvénye pedig elítéli. Jézus azért jött, hogy ebből a halálos szorongatottságból kimentsen és Isten gyermekévé tegyen. I. Kor. 2, 6—10; Lk. 1, 39—45. SZERDA: JER, J8, 6.—I. PÉT. 5, 6. — Mindnyájan Isten kezében, az Ö hatalmában vagyunk. Szabadon rendelkezik ve­lünk. Ismerjük el alázatosan, hogy javunkat akarja. Ézs. %, 10-16; Lk. 1, 46-56. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 143, 10.-FIL. 2, 8. - A kereszt­halálig való engedelmességével Jézus tökéletesen teljesítette Isten akaratát, Ezzel tanít és ugyanakkor Lelke erejével vezet az Atya akaratának teljesítésére. Rm. 1, 1—7; Lk. 1, 57—66. PÉNTEK: ZSOLT. 72, 13.—II. KOR. 8,9.— Mennyei gazdag» ságát Jézus nekünk, szegényeknek adta, emberi formát véve magára hozzánk hasonló lett, hogy mi is hasonlóvá legyünk hozzá, Isten dicsőségében. — Jn. 19, 25—27; Lk. 1, 67—80. SZOMBAT: ZSOLT, 49, 16.—JN. 3, 16. — Amit mi bűneink _ . miatt elvesztettünk, az örökéletet, azt Isten irántunk való vég­január 2—7.-e között leltári r felen szeretetéből egyszülött Fiának feláldozása által vissza- szünetet tart. Ez idő alatt adta. Ez a karácsonyi evangélium. Higgyük, hogy örök­mind a készpénzeladás, mind életünk legyen! Rm, 5,12,15b, 17,18, 21; Lk. 2,1-7; Ézs. 9, 6-7, a postai expediálás szünetek i Pintér János Levél a társbérlőmhez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents