Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-12-18 / 51. szám

fap. «em *r. it AZÚR —Ö AZ ÖRÖM. — 23. zsoltár Egy nyugati barátomhoz Az Ür — Ö az én öröm. ö az én pásztorom, Táplál kies mezőkön. Bűbájos partokon. Fut az ármány, fut Nevétől, Ilikémről tűnik a gyász. S ba majd a sír éje főiem dől, Rám ott is ö vigyáz. Mindenható szent Isten! Te öröktől fogva szereted ezt a világot s a teremtés ko­ronáját, az embert. Hálát adunk Teneked azért, hogy Jézus Krisztusban megváltá­sáról és üdvösségéről is gon­doskodtál. Add, hogy amikor ezen a napon karácsonyi ün­Fritchard professzor vezetésé­vel nemrég gazdag leletekre bukkant Gibeonban, Jeruzsá­lemtől 12 kilométerre, észak­ra. A leletek az izraelita-kor előtti időkből valók. Feltár­tak egy a Krisztus előtti II. évezredből, a bronzkorból való nekropolt (halott várost), annak a városnak temetke­zési helyét, melyről Józsué könyve 9. és 10. fejezetében olvashatunk. Eddig 12 sírt si­került feltárni a Kr. előtti 2000—1200 évekből. A sírok egy vertikális hengeres akná­ból állanak, az akna átmérője 1,20—1,50 méter, mélysége 2,00 méter. Az aknából egy sziklával elzárható nyílás ve­zet horizontálisan a tulajdon­képpeni sírkamrába. Temetés után a sírt és az aknát, meg­tömték törmelékkel és ily módon levegő- és vízmentesen elzárták. A holttestet — amint egy teljesen sértetlen sír mutatja — fehér kőlapra fektették és melléje a legkülönbözőbb tárgyakat és eszközöket he­lyezték. Ezek a tárgyak és eszközök szemléletes képet tárnak ma elénk egy bronz­kori, kánaáni város napi éle­téből. A talált agyagcsészék, kor­sók, gyümölcstartók és tálak Hirt adtunk arról, hogy Olaszországban az utóbbi idő­ben milyen sok katolikus lel­kész szakított egyházával. Sokan közülük valamelyik pro­testáns egyházban szeretné­nek szolgálatot végezni. A ki­lépett katolikus papok prob­lémájával legutóbb az olasz- országi valdens egyház zsi­nata is foglalkozott, s elhatá­rozta egy bizottság felállítá­sát, azzal a megbízással, hogy tanulmányozza azoknak a volt katolikus papoknak a problémáját akik protestáns egyházakba léptek, s ott akar­nak lelkészi szolgálatot vé­gezni. A bizottság a zsinat határozata alapján perma­nensen működik, s célja, hogy segítségére legyen ezeknek a volt katolikus papoknak. Vinay professzor figyelmez­tetett a gyors Intézkedések­Istápod megvigasztalt Mindenkor, Istenem, Gonoszoktól mentes asztalt Terítesz Te nekem. Aldóan permetez le Fejemre olajod, Telt poharat kezembe A Te jóságod ad. ben rejlő veszedelmekre. Sze­rinte a volt katolikus papok kérdésében célszerűbb a las­súbb ütemű érlelési folyamat, mert a protestáns teológiai fakultásra való felvételük gyakran újabb problémákat vet fel. A franciaországi református egyház kiküldötte, Bábut ielkész csakúgy, mint Petit lelkész, aki különösképpen is a volt katolikus lelkészek problémájával foglalkozik — beszámolt azokról a tapaszta­latokról, melyeket hazájuk­ban, Franciaországban gyűj­töttek, ahol szintén nagy a katolikus egyházból kilépett papok száma. Elhatározták hogy szoros együttműködést teremtenek e kérdésben Fran­ciaország és Olaszország pro testáns egyházai között. v. Kedves Barátom! Testvérem az Ür Jézus Krisztusban! A Hozzád címzett borí­tékban egy fényképet találsz. Kérlek, ne haragudj, hogy egy kicsit homályos, sötét a kép, de abban az időben, amikor készült, nálunk nem lehetett használható filmet kapni s amellett biztosan tu­dom, hogy aki a gépet ke­zelte, nem tudott ura lenni se szemének, sem kezének. — Bocsáss meg azért, ha rossz a felvétel, rossz a kép. Ennek ellenére tudom, hogy a fekete foltok, az elmosódott körvonalak mögött, az alak­talan tömegben, az egymásra rakódott törmelékben, tenger­nyi szemétben felismered egy épület rombadölt, kiégett fa­lait. Tudom ezt, mert erről ez a különben használhatatlan fotográfia is beszédesen ta­núskodik ... Szinte hallom, ahogy ma­gadban azt mondod: Te lát­tál már a valóságban is ilyes­mit vagy ehhez hasonlót. És — mondod — nem is egyszer. Talán akkor, amikor valaki­nek gondatlanságából leégett egy ház, vagy akkor, amikor a föld gyomra félelmetes mordulással megmozdulva, egy szempillantás alatt egy­másra borította a színére épített falakat.... Én magam is emlékszem ilyen esetekre. Gyerekkoromban valami go­nosz tűz lángbaborított két házat. A rőt lángok bibor fé­nyében két család apraja- nagyja tördelte a kezét, sírt, jajongott. Az öregebbek az égó falak között maradt ér­tékeket: a bútorokat, a sem- mivéváló mindennapi kenye­ret siratták, a kicsinyek meg az álmotadó parányi ágyat, a kedves játékmackót. — S en­A Prágai Keresztyén Béke- konferencia állandó munka- bizottsága 1960 november 27—28. között ülést tartott Prágában. Az ülést az tette rendkívülien jelentőssé, hogy hozzákezdtek a Keresztyén Béke-Világkonferencia általá­nos előkészítéséhez. A kon­ferencia megtartását 1961. jú­nius 13—18. közötti időre ter­vezik, Prágában. Kibővítették ezért a munkabizottságot is. Üj tagul vették fel Nikodim püspököt, az Orosz Ortodox Egyház moszkvai külügyi hi­vatalának vezetőjét. Elhatá­rozták ezenkívül, hogy az újonnan létesített tájékozta­tási osztály vezetőjét és az Szerető mennyei Atyánk! Advent utolsó vasárnapján, karácsony szent ünnepe előtt azért imádkozunk, hogy áldd meg kegyelmesen előkészüle­teinket Krisztus Urunk szüle- 'tésnapjának megtartására. Igéd és Szentlelked által adj ezért mindenekfölött tiszta és igaz hitet szívünkbe, hogy rendületlenül valljuk. Te a mi Krisztusunkban valóban megváltottál minket a bűntől és a kárhozattól. Higgyük és valljuk, hogy Megváltó Krisz­tusunk valóban a Te szent Bárányod, aki elvette a világ bűneit. Ebben a hitben tedd örömünneppé ez év karácso­nyát is. Hadd örüljenek ki­csinyek és felnőttek, csalá­dok, népek és az egész embe­riség is a béke és a szeretet. gedd meg, hogy bevall jam: ma sem tudom, kiknek a sí­rása volt a keservesebb: a felnőtteké vagy a gyerekeké? Kiknek az arca volt rémí­tőbb: a kárvallottaké vagy a segíteni nem tudó, magatehe­tetlen, résztvevő tömegé? Azt azonban ne gondold, hogy az a fénykép, ■ amit ide mellékeltem, valami hasonló tűzvész szomorú végét ábrá­zolja. Ne gondold, mert nem véletlen tűz égette meg, rom­bolta össze a falakat! — Bárcsak így lenne! Akkor csak az Égtől félnénk! Nézd csak meg jobban a képet! Ott, középen, az egymásra- halmozódott törmelék helyén valamikor egy oltár állott! S amit az első pillanatban va­lami szemétkupac tetejének gondolsz, az valaha a Golgota hegyét szimbolizálta, felette a krisztusi kereszttel. És figyelj csak balra: ott a szószék is. Illetve az, ami be­lőle megmaradt. Igen, az volt a szószék, ahonnan — mint más keresztyén templomban — hirdették az evangélium örömhírét, prédikáltak a sze­rétéiről, imádkoztak az egész embervilág lelki, testi békes­ségéért! Tudom, hogy Te sem sze­retsz pontos dátumokat meg­jegyezni. Nem is untatlak vele, hogy megírjam: az 1944-es év melyik utolsó nap­ján gyújtotta fel, rombolta szét egy bomba a templo­munkat. Különben' is,' ez az időpont már a múlté és a dátum észbentartásávai amúgy sem segítenénk azón', ami történt. S azt. se kívánd tő­lem, hogy eláruljam: milyen nemzetiségű . repülőgép szállt el abban a végzetes pillanat­ban Isten-hajlékunk föjott. • De ha eljönnél hozzánk és ifjúsági konferencia egy kép­viselőjét is rendszersen meg­hívják az ülésekre. Létrehoz­ták továbbá a Keresztyén Béke-Világkonferencia nem­zetközi titkárságát, kitűzték a munkabizottság, a tovapb- viteli bizottság és az ezzel kapcsolatban létesített külön­bizottságok üléseinek időpont­ját és ezek programját rész­letesen megállapították. A ha­tározatoknak megfelelően, a Keresztyén Béke-Világkonfe­rencia célkitűzéseiről és az előkészület eseményeiről sajtó és rádió útján fogják a to­vábbiakban tájékoztatni ál­landóan a nagy nyilvánossá­got. tiszta és igaz evangéliumá­nak. Könyörgünk Hozzád a világ földi békéjéért is, ne­hogy a megvert gonoszság há­borút és szenvedést zúdítson a népekre. Áldd meg egyhá­zunkat, hogy a béke és igaz­ság evangéliumát nagy bátor­sággal hirdesse. Békéltesd meg, könyörgünk a viszály- kodókat. Adj jó egészséget a betegeknek, őszinte ember­szeretet szárítsa fel a gyá­szolók és szenvedők könnyeit. Áldásod koronázza a jó mun­kát és igyekezetei. Légy most és mindörökké, életünkben és halálunkban egyaránt a mi jó­ságos, szerető mennyei Atyánk. Megváltó Jézus Krisztusunk nevében kérünk. ÁMEN. megkérdeznéd kedves öre­geinket, Krisztusban testvé­reidet, ők elmondanák: hogy s mint történt az egész. Azzal kezdenék ezek a csön­des emberek, hogy elbeszél­nék: szivük, lelkűk legszebb álmát, az évek hosszú során át keservesen összekuporga- tott filléreik kőbeformált eredményét s egy kicsit az Istenbe vetett hitüket rom­bolta szét az a pilóta, aki egy keresztyénnek valló állam hívatlan és rettegett „küldöt­teként” jelent meg városuk fölött. Aztán elmondanák azt is, hogy ma már újból áll a templom. Igaz hogy még nem olyan szép, mint a régi, de falai újból felegyenesedtek és fölöttük már tető feszül... Megmutatnák Neked azt is, hogy a törmelékkupac helyén márványoltár fehérük, hogy a Krisztus-kereszt ismét ott magasodik fölötte. Ha tudnál magyarul, akkor leülhetnél egy vasárnapi istentiszteleten a gyülekezet tagjai közé, és a magad fülé­vel hallhatnád, hogy most is hangzik az evangélium örüm- üzenete s a tanítás a feie- batáti szeretetről, az imádság az egész embervilág testi-lelki békességéért. Valamit azonban nem mon­danának eLNeked.'Nem, mert az ilyesmit saját maguk előtt is nehezen vallják be. Azt, hogy nem egyszer félelemmel figyelik a világ eseményeit. Néha nyugtalan az álmuk, talán éppen Miattad. Miattad vagy valamelyik honfitársad miatt, aki egy kurta parancs­ra — gondolkodás nélkül — megtenné ugyanazt, amit meg­tett az az ismeretlen 1944-ben. Megtettek azok, akiknek szö­ges csizmája nyomán a gyász, a könny, a halál járt. Pedig — állítólag — keresztyének voltak! Nem gondolod, hogy borzal­mas valami ez? Nézd, én bevallom Neked, hogy ha félelmünk nem ma­rad alaptalan, vagy — ezt ne adja soha Isten — döbbenetes valósággá válnék, akkor mi, az egyház népe megérdemel­jük, hogy minden templomunk rommá legyen, hogy Isten megvonja tőlünk kegyelmét! S ez utóbbit már akkor is megérdemeljük, ha nem te­szünk meg mindent azért, hogy embertársaink — keresz­tyének és nem keresztyenek — nyugodtan hajthassák min­den este álomra fejüket, hogy bizakodva tekinthessünk a gyerekeink s magunk jövője elé. Hidd el, így igaz ez... Végül elnézésedet kérem, hogy levelem ilyen hosszúra íródott, de — magad is tud­hatod — néha nem lehet megállítani száguldásában a gondolatot, a tollat. Azzal a két szóval köszön­telek ott a messze-messze tá­volban, amivel a Mester kö­szöntötte övéit: Békesség Néked! S mégegyszer: Békes­ség nekünk! Budapest-Óbuda, 1960. Ad­vent. Testvéred az Orbán: Vámos Jómét Ádventi várakozás A karácsony előtti napok­ban valami különös várako­zás tölti el a gyermekek szí­vét. Várják a karácsonyi csengő hívó szavát, a kará­csonyfa gyertyáinak fcllobba- nását, az óhajtott ajándékok megpillantását. Advent idején ugyanilyen várakozás tölti el az egyház népének szivet is. Várjuk az ádventi Király, a megígért Messiás érkezését. Advent negyedik vasárnap­jának szentigéi is erről a vá­rakozásról beszélnek. Es ha még kérdés számunkra, hogy hogyan várjuk az üdvözítő Ür Jézus Krisztust, ádvent negyedik vasárnapja — össze­foglalva az ádventi vasárna­pok tanítását — elmondja ne­künk. Alázatosan várjuk az Ural! Példaként áll előttünk Ke­resztelő János, aki ezt mondta hallgatóinak: Jézusnak „nö­vekednie kell, nékem pedig^ alább szállanom”. Advent minket is alázatos­ságra serkent. És ez az ád­venti alázatosság más érté­kelést ad életünk egész te­rületén. Megtanuljuk, hogy: az egészségünk, az erőnk, a munkánk, a családunk, az otthonunk, a boldogságunk mind-mind „felülről ada­tott", Isten ajándéka. Mi ma­gunkban képtelenek vagyunk arra, hogy megőrizzük tisz-. tán a hitünket, a szeretetün-. két, a boldogságunkat, éppen, ezért maga Isten adja ne­künk naponként kegyelmének ajándékait. Csak ilyen teljes, őszinte alázatossággal vár­hatjuk Jézus Krisztust is mi, a sokszor megbotlott és el­esett bűnös emberek. Isten az alázatosságon túl mást is vár tőlünk és ezért mondja: örvendezve várjuk az Urat! Karácsonyt. Krisztust, várni nagyon sokféleképpen lehet! Ezért beszel az ige ki­fejezetten örvendező várako­zásról. Isten nem fejlógató, búskomor, mindenben csak a nehézséget kereső keresztyé­neket akar, hanem azt akar­ja, hogy érkező Egyszülöttjét boldog, örvendező sereg fo­gadja. És ebbe az örvendező seregbe minket is hív, hi­szen számtalan örömben van részünk, örvendezés tölthet el minket Isten szereidének megtapasztalása láttára, öröm az, hogy' Istennél meg­találjuk bűneink bocsánatát, öröm, hogy vannak mellet­tünk emberek, akik szeret­nek minket, de az is öröm, hogy Isten ad mellénk em­bereket. akiknek szeretettel szolgálhatunk. Isten sok örömmel halmoz el minket, várjuk hát örven­dezéssel Jézus érkezését. Már csak néhány nap vá­laszt el minket karácsony estéjétől. Várjuk Jézus Krisztust alázatosan, örven­dező bittel, hogy boldog ka­rácsonyunk legyen. Harkányi László Ügy éltet, úgy ápol engem Irgalmad, szereteted. Az Úr házában a lelkem Örökké otthon lehet. TELEKES BÉLA foritása Imádság népi előkészületeink közben igédet óhajtjuk hallani, tisz­tán és világosan lássuk, mi­ként készítetted elő és hogyan teljesítetted be megváltatá- sunkat Krisztus Urunk által. A Te szent Lelked legyen most is velünk, s áldja meg ádventi ünneplésünket. Ámen QIBEON-I SÍROK Egy régész expedíció J. B. Volt katolikus papok problémája Olaszországban melyekben étel- és italfélesé­geket szolgálta« fel, fejlett formaérzékről, és formaszép­ségről tanúskodnak és annak a színes festésnek a minta­képei, amely színes festés Észák-Sziriában és Cyprusban volt otthonos. Valószínűleg több szép, színes tárgyat köz­vetlenül ezekből az országok­ból importáltak annak ide­jén. Ezenkívül előkerültek ruhadíszek és ruhacsattok, kések, dárdák, bronz nyíl­hegyek, gyöngyök, szkarabeu­szok, alabástromvázák, buzo­gánygombok, gyűrök és csont­ból faragott ékszerszekrény­kék. A környező terep alapos tanulmányozása azt teszi való­színűvé hogy ehhez a nekro- polhoz még további 100—200 sír tartozik. Ezeket a legköze­lebbi ásatási kampány fogja feltárni. De lesz a legköze­lebbi régészeti kutatásnak még egy jelentős objektuma is itt. Egyik sírhalom északi részén egy nagy, valószínűleg nyilvános épület nyomaira bukkantak. A falszerkezet 1,20 méter vastag. A kövek­ből az állapítható meg, hogy az épület a Krisztus előtti 12. századból származhat. A további ásatások eredmé­nyei bizonyosan további ada­tokat nyújtanak majd Gibeon- ról, az ősi kánaáni városról. IS Keresztyén Bélce-Viiághonferenciát 1981. június 13—18-ra tervezik Prágában IMÁDKOZZUNK

Next

/
Thumbnails
Contents