Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-12-11 / 50. szám

Luther hitvallást irata A SCHMALKALDEN! CIKKEK I A papok házasságáról Mivel a reformáció Isten igéjének fényében vizsgálta az élet egész területét, kénytelen volt kritikát gyakorolni a kö­telező papnőtlenség gyakorlata felett is. Ez a kritika abban az alapvető reformátori fel­ismerésben gyökerezett, hogy az ember ingyen, hit által lesz igazzá isten előtt Jézus Krisz­tus érdeméért. A reformáció nem fogadhatta el a szüzes­ségi életforma felsőbbrendű­ségét, érdemszerző voltát és nem nyugodhatott bele abba, hogy a római egyház emberi rendeletekkel kényszeríti pap­jait a házasságon kívüli élet­formára. Luther nemcsak ta­nította a papok házasságának lehetőségét, hanem 1525-ben maga is házasságot kötött és attól kezdve példás családi életet élt. Nem lenne helyes egysze­rűen lebecsülni azokat az oko­kat, amelyek alapján a római egyház a szüzesség szerzetesi életeszményét papjai számára is kötelezővé tette. Mert két­ségkívül igaz, hogy a pap Isten embere, akinek egész életét Isten országának szolgálatá­ban kell eltöltenie. Az is igaz, hogy Isten feltétlen tisztasá­got, életszentséget kíván a pa­poktól. Az is bizonyos, hogy Isten szolgáinak minden ide­jük és erejük teljes latbave- tésével kell végezni szolgála­tukat. 1. A TISZTA ÉLET EGYEN­LŐ-E a házasságon kí­vüli ÉLETTEL? Ebben a kérdésben áthidalhatatlan el lentét van egyházunk és a ró­mai egyház között. Mi is vall­juk, hogy Isten szentséget, er­kölcsi tisztaságot kíván szol­gáitól, a papoktól. De azt nem tudjuk, elfogadni, hogy a tisz­taság egyértelmű a házasélet­ről való lemondással. Igaz, Jé­zus beszél olyanokról, akik Is­ten országáért önként vállal­nak egész életre szóló szüzes­séget. Az írás alapján nem is becsüljük le, sőt értékeljük annak a keresztyénnek, vágj' annak a lelkésznek az elhatá­rozását, aki azért mond le a házaséletről, hogy odaadób- ban szolgálhassa Isten orszá­gának ügyét. Viszont úgy lát­juk, hogy a tisztaság, amit Isten kí­ván, nem az életforma, hanem a szív kérdése. Él­het valaki tisztán és szen­tül úgy, hogy felesége van és gyermekei vannak, ha szívét naponként megtisz­títja a bűnbocsánat igéje és ha hálaadással veszi Istennek a családi életben adott nagy ajándékát. Ugyanakkor lehet valaki az úgynevezett szüzességi életfor­mában is nagyon tisztátalan és parázna, ha nem bír a szíve mélyéről feltörő bűnös vággyal és nem menekül oda naponként a Megváltó Jézus kegyelméhez. A reformátoro­kat éppen az riasztotta el na­gyon a szerzetesi életeszmény­től, hogy szerzetesek és apá­cák, püspökök és pápák éle­tében rengeteg erkölcsi fogya­tékosságot, elfojtott érzékisé­get és kirobbant botrányos er­kölcstelenséget láttak. Mi is valljuk, hogy Isten a házas­életet az emberek javára ren­delte. Nemcsak az élet tovább- plántálása érdekében, hanem gyógyszerül is az emberben meglevő kívánság elhatalma­sodása ellen. Azt is valljuk, hogy bár tiszteletre méltó az Isten országáért önként vállalt szüzesség, annak nincs és nem is lehet érdemszerző jelentő­sége; Becsületesebbnek tartjuk a papok házasságát, mint az olyan szüzességi foga­dalmat, amelyet az ember nem bír megtartani. Hisszük, hogy tiszta, Istennek tetsző életet a házasságban is lehet élni, ha életünket na­ponként a Szentlélek fegyel­mező és megszentelő ereje irányítja. 2. A PAPNŐTLENSÉG ÖN­MAGÁBAN BIZTOSÍTJA-E ISTEN ORSZÁGÁNAK AB- SZOLŰT, MINDEN FÖLDI KÖTÖTTSÉGTŐL MENTES SZOLGÁLATÁT? Nem hisz- szük. Igaz, hogy Pál apostol találóan állapítja meg: ..Aki nem házas, az azzal törődik, ami az Űré, hogyan tessék az Úrnak. Aki viszont feleséget vesz, az a világi dolgokkal törődik, hogyan tessék a fe­leségének.” (I. Kor. 7, 32—33.) Az is igaz, hogy a családos lelkészt sokszor nagyon meg­terheli a családi élet sokféle gondja, megnövekedő anyagi nehézségek, a gyermekek ne­velése, betegsége. Nagyon sok időt és energiát elvesz tőle a házi munka, a családi otthon zökkenőmentes életének biz­tosítása. Az is bizonyos, hogy aki magányosan él, az több idővel rendelkezik és gond­talanabbá, szabadabban vé­gezheti szolgálatát. Mégis, az a megfigyelésem, hogy ez csak elméletben van így. Ismerek nagy családdal rendelkező lel­készeket, akik erős hittel hor­dozzák a családi életük és a szolgálatuk között jelentkező feszültséget és igyekeznek szolgálatukat — a családi gon­dok hordozása mellett — tel­jes hűséggel ellátni. Ugyanak­kor ismerek egyedülálló pa­pokat, akik kényelmes paró­kiájukon unatkoznak, szóra­koznak, vagy szomorúan őr­lődnek a magány súlyos ma­lomkövei között, s közben a híveik nem érzik, hogy pász­toruk van. A szolgálat hűséges végzése megint csak nem az életforma kérdése, hanem a küldetés és a hit kérdése. Ehhez még azt kell hozzá­tennünk, hogy éppen a szol­gálat jó végzése tekintetében jelent nálunk a lelkészek há­zasélete felbecsülhetetlen több­letet. A családos lelkész az em­beri élet teljességét isme­ri. Amikor pásztorolni akarja híveit, az életük­ben felbukkanó kérdések­hez úgy tud hozzászólni, mint aki maga is ezekkel a kérdésekkel vívódik. Nem elméletileg nyúl hoz­zá a házastársak között előkerülő problémákhoz, nem idealista alapon ad nekik kegyes, fellengzős tanácsokat, hanem pász­tori munkáját reálissá te­szi saját házasélete, an­nak sok öröme és olykor lezajló krízise. Amikor hí­vei a gyermeknevelés dol­gában megkérdezik, ta­nácsa mögött ott van az a nehéz harc, amelyet ő maga vív meg gyermekei jó neveléséért. S ha olyan családnak kell hir­detnie a vigasztaló igét, amely elvesztett gyermekét siratja, lehet, hogy szavának éppen az ad nagy nyomatéket és hi­telt, hogy maga is állott már gyermekének kicsiny koporsó­ja mellett, vérző, de Isten igé­jében vigasztalást talált szív­vel. Az evangélikus lelkész, aki családot alapított, a közösségi életformában gyakorolja ma­gát. Nincs annyi csendessége, mint amennyit szeretne. Gyer­mekei zsivaja, a velük való foglalkozás sokszor olyankor is zavarják, amikor pedig a szolgálat érdekében nyugalom­ra lenne szüksége. Talán néha irigykedve gondol a szomszéd kollégára, aki egyedül, zavar­talan magányban foglalkozhat papi munkájával. De ez az „irigykedés” nem igazi és nem tart sokáig. A családos lel­kész szíve végtelen hálával van tele Isten iránt az övéi­ért. Feleségéért, aki hűségesen vándorol vele az úton és szol­gálatában is sokat segít. Gyer­mekeiért, akiket egyenként Is­ten nagy ajándékának tekint és akiket igyekszik igaz em­berekké nevelni. A családos lelkész hálás Istennek a családi élet ele­ven kohójáért, ahol Isten közösségi emberré neveli és megtanítja az áldozatra, a többiek szeretetére, hor­dozására. A mai időkben, a közösségi életforma nagy térhódítása idején, hitünk szerint a családos lelkész jobban megérti ko­runk mozgató rugóit, mint az, akit a pápás egyház törvényei magányra kár­hoztattak. A papokat eltiltani a há­zasságtól a reformáció látása szerint helytelen, veszedelmes és ige-ellenes. Ám válassza a lelkész a nőtlen életformát, ha ehhez megvan Istentől a külön kegyelmi ajándéka és gondolja, hogy így jobban tud majd szolgálni. De ha úgy akarja végezni szolgálatát, mint családos ember, egyhá­zunkban ennek sincs akadá­lya. Ez az igazi keresztyén szabadság s ettől a szabadság­tól nem engedjük magunkat soha megfosztani. Tarjáni Gyula Levél a feleségemhez Kedvest Ugye emlékszel az eskü­vőnkre? Azon a napon úgy éreztük: senki nem lehet olyan boldog és gondtalan, mint mi ketten! Autó, virágok, aján­dékok, gratulációk, táviratok és az a sok-sok mosolygó arc ... Mintha az öröm szédü­letében kavarogtunk volna, amely nem ér véget soha­sem ... Azután új lapot mutatott életünk könyve. Sok. új lapot, de mindegyiken volt valami ugyanaz: versenyfutás az idő­vel, a munkával, az új, a há­zasélet hiányaival, meg ezer­nyi ismeretlen aprósággal. Mennyire más lett minden és mások lettünk mi is, Te is ... Nem, ez a mondat nem a csa­lódást jelenti, hanem a csodá­latot, amelyet naponta érzek. Hiszen Te, aki akkor, évekkel ezelőtt, éppenúgy álmodoztál, mint én és ebben a legkevésbé gondoltunk a mindennapos küzdelmekre, Te mégis felül­emelkedtél mindezen azóta, amióta vállaltad sok-sok asz- szonytársaddal együtt a — „két műszakot’. Az egyiket valahol egy irodában, egy osz­tályban, egy gép mellett, vagy az autóbusz kalauznöje he­lyén. A másikat meg otthon, a családban, a gyermekek kö­zött, a háztartásban. Mind­kettő egész embert kíván, tel­A Lutneránia ének- és zenekar 1960. december 18-án, vasárnap délután 6 órai kezdettel előadja BACr KARÁCSONYI ORATÓRIUMÁT. Belépés díjtalan. jes odaadást, teljes hűséget, minden erőt. Az egyiknek terhe nem lehet liibúvó, ki­fogás a másik helyen. Sehol sem szabad fáradtnak lenni vagy mulasztani, mert az élet rendje, a két közösség, amely­nek tagjai vagyunk, követel és parancsol. Ez az, amit csodá­lok Nálad, hogy mégis ennyi­re erős tudsz lenni, öntudatos, kitartó és a messzeségbe néző. Ez a szürkeség hősiessége: fe­leségnek, anyának és dolgozó­nak lenni egyszerre! Rámoso­lyogni emberekre és dolgokra, eseményekre és futó napokra olyankor is, amikor pedig jól­esnék leülni, szemet lehuny­ni, pihenni és hallgatni a csönd meséjét... Nem akarlak úgy beállítani, mint színésznőt a színpadon, hogy csak a szép legyen lát­ható. Te is, én is, sokszor egé­szen kicseréltek vagyunk, de az tagadhatatlan, hogy mégis előttünk bontakozik ki a szép teljesség: az otthonunk vé­dettsége, melege, a gyerme­keink lelki-szellemi-testi fej­lődése, a nyári szabadság vi­dám békessége és sok más ki- sebb-nagyobb öröm együttes- sége. Érdemes! Van értelme mindennek, mert épülünk és növekszünk. De ebben a szol­gálatban Te, a gyengébb, de sokszor hordozod a nehezeb­bet! Ugye tudod, mi akar lenni ez a levél? Csak egy színes virág az asztalodon, csók a két szeme­dén, vidám szellő a fejed kö­rül, szikrázó csillag az égen, órákon, vallomás a szívednek. Gyermekeinkkel együtt kö­szönjük! Köszönjük! Az Űr legyen Veled és ve­lünk! Csókol Férjed HÍREK- ADVENT 3. VASÁRNAI JÁN az oliárterítő színe: lila. A vasárnap oltári igéje: II Tim. 1, 8—14; szószék: igéje: Jn. 5, 31—35. Délutáni ige: Jer 31, 31-34, *- AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ félórája lesz a Petőfi-rádióban 1960. decem­ber 18-án reggel 8 órakor. Igét hirdet D. dr. Vető Lajos püspök. — VESZPRÉM. A gyüleke­zet közel 5000,-— Ft-os költ­séggel rendbehozatta orgoná­ját. A teljes kitisztításon, in- tonáláson, hangoláson kívül két sípsor átalakítása folytán új hangszínek is kerültek az orgonába. A munkák elvégez­tetéséhez szükséges összeget a gyülekezet saját erejéből adta össze. A veszprémi gyülekezet a megüresedett egyházközségi felügyelői tisztségre Szabó Lajos presbitert választotta meg. Beiktatása ünnepi isten- tisztelet és közgyűlés kereté­ben 1961. január S-án lesz. # — ÓBUDA. A gyülekezet december 11-én délután 6 órai kezdettel szeretetvendég- séget tart, melynek előadója dr. Mesterházy László fő­orvos: „Az atomsugárzás és az emberi élet orvosi szem­mel” címen. Az érdeklődőket szeretettel látja a gyülekezet. * — A LELKÉSZ! MUNKA­KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A budai egyházmegye lelkészi munkaközössége november 30-án Budahegyvidéken tar­totta ez évi nyolcadik ülését. Madocsai Miklós áhítata után Sárkány Tibor előadása hang­zott el „A római katolicizmus ökumenikus szemmel” címen. I. Mózes 1—3. fejezetének mai kérdéseiről Csengődy László olvasta fel első hozzászólását. * A KELET-BÉKÉSI egy­házmegye lelkészi munka­közössége november 24-én tar­totta Békéscsabán munka­ülését. A munkaülésen szol­gáltak: Gabányi Géza, Pethö István, Fabók Ferenc, Nagy- bocskay Vilmos. A béke idő­szerű kérdéseiről az esperes adott tájékoztatót. * — AZ EGYHÁZEGYETEM SAJTÓTANÁCSA december 16-án, péntek délután 3 óra­kor az Egyházegyetem Üllői út 24. számú tanácstermében ülést tart. Az ülés tárgya az 1961. évi költségvetés meg­állapítása. A Sajtóosztály értesíti a Gyülekezeteket, hogy az 1961. évi. ÚTMUTATÓ és NAPTÁR előjegyzéseket a jelentkezés sorrendjében fogja kielégíteni. Mivel e két kiadványból a Sajtó- osztály visszavételezéseket nem fog teljesíteni, kéri a Gyülekezeteket, hogy csak a szükségnek megfelelő mennyiséget rendeljenek. — CSALÁDI HÍREK: Fábry Er- zsébet és Gecse Gábor november 19-én tartották esküvőjüket a fa­sori templomban. Az esketési szer­tartást Petor János bokori lelkész végezte. — Haniffel Emilia nyugalmazott zenetanár hosszú szenvedés után életének 76. évében november 13-án Sopronban elhunyt. Legyen áldott emléke. — Kovács Imre, a pestimrei fiókgyülekezet felügyelője életé­nek 70. esztendejében november 2l-én elhunyt. A pestlőrinci teme­tőben temették el, a pestlőrinci és a vecsési lelkész végezte a szertartást. — GYERMEKSZERETÖ BEJÁ­RÓNŐT keres két kisgyermeke mellé Frankó Tibor, Bp., XIII. Vi­segrádi u. 69/c. Telefon: 206—534. Délután 5 órától. — Disznóperzselő, pásztorcikk, csapda Kulcsár kisiparosnál, Bu­dapest, Rákóczi út 6. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és Kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VH3. Üllői út 24. Telefon: 142—074 előfizetési ára egy évre 80,— Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 2C412.—VIIT Árusítja a Magyar Posta to 000 példányban nyomtatott 60—10.038/2— Zrínyi Nyomda* Bp. „Ezeket azé rí mondom, hogy ti megtartassatok „Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtéte­lem nem igaz. Más az, aki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amelyet tesz rólam. Ti elküld- tetek Jánoshoz és ő bizonyságot tett az igazságról. De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt, hanem ezeket azért mon- hom, hogy ti megtartassatok, ö az égő és fénylő szövétnek volt, de ti csak ideig-óráig akartatok örvendezni az ő világos­ságában.** Ján. 5, 31—25» Kicsiny gyermek egy betlehemi istálló jászlában — vándor­tanító Izrael országútjain — szörnyű kínok között kiszenvedő ember a Koponyák hegyén. Ennyit lát az ember a földre jött és földön járt Isten Fiából. És hogy is látna belőle többet Nemcsak a bűn által meghomályosult szemei képtelenek érzé­kelni az isteni igazságot, Isten megváltó cselekvése is messze túlhaladja az emberi gondolatok határát. Nem emberi szó, elismerés teszi hitelessé Jézus Megváltó" voltát és a megváltás tényét. Isten szólal meg és Isten cse­lekszik, hogy szemünk megnyíljék Jézus arcának felismeré­sére és a megváltás elfogadására, ö szólaltatja meg az angya­lok énekét és készteti sietős útra a betlehemi pásztorokat; vagy a napkeleti bölcseket. Ö adja a hálaadás énekét Zakariás­nak, Máriának, Simeonnak és Annának az ajkára. Ö küldi Keresztelő Jánost a Jordán partjára — a vízből kilépő Jézus felett az ő kinyilatkoztató hangja szólal meg — ö készteti vallástételre Pétert Cézárea Filigpinél és ö döbbenti az igaz­ságra a római századost a kereszt alatt. Valahányszor emberi szemek megnyílnak Jézus istenftó ságának meglátására, valahányszor emberi szívek nyílnak meg irgalmának elfogadására és valahányszor emberi szavak hang­zanak szeretetének magasztalására — ott mindig az Atya csele, kedett. A Szentlélek erejével Ö maga ad helyes felismerést Jézus felől. Az emberi ajkak bizonyságtételét is ö tudja égő és fénylő szövétnekké tenni, hogy annak fénye ráhulljék a betlehemi jászolbölcsőre és a golgotái keresztre és világossá tegye számunkra mindazt, ami ott történt. A Szentlélek által ismerjük fel Istennek azokat a cselekedeteit is, amelyeket ma­gunk, családunk, népünk, vagy az emberiség nagy közösségben javunkra tesz. Mert végül is mindaz, amit Jézus szólott és cselekedett — ami vele történt —, azok az események és szavak is, ame­lyek ebben az ádventi időben az igehirdetésekből felénk hang­zanak — megtartatásunkat munkálják. Isten azért bizonyítja szóban és cselekvésben Fiának Jézust, hogy általa megtartas­sunk. A karácsonyi ünnepkörben is erőteljesen hangzik felénk a megtartásnak — a bűnbocsánatnak, megújításnak, üdvözítés- nek drága igéje. Szívünk biztosan gyakran ujjong fel a Szent­lélek munkája nyomán mindezek hallatán. Hiszen a földre jött Jézus azért lett ennyire emberré, hogy a bűn uralmát a tisztaságé, a betegségét az egészségé, a gyülölségét a békéé; a halált az életé váltsa fel. Hogyne örvendezne hát a szívünk. De legyen ez az ujjongás maradandó. Tegye örvendezővé éle­tünket, késztessen boldog bizonyságtevésre a megismert Űrről és legyen jókedvű szolgálatok forrásává családunkban, munka­helyünkön. népünk életében. Mezősi György HÉTRŐL—HÉTRE ÚTKÉSZÍTÉS Ezs. 4», 3—1«. Ez akkor is nehéz munka, amikor munkás-brigádok föld­ből és kövekből készítik az utat Sokkal nehezebb, ha ember­nek emberrel való találkozása végett történik a fáradozás, pl. békéltető céllal. Hát még akkor, ha nekünk azon kell fáradoz­nunk, hogy az Isten találkozhassék emberekkel. A népét vigasztaló próféta arra mutat, hogy láthatóvá lesz az Ür dicsősége, azért, hogy szeretetének és hűségének szabadító hatalmával minden megkötöttségünkből, még a halál kötelékeiből is kimentsen minket Isten azt akarja, hogy sokak szívéhez egyengessük az Ö útját. De hogyan áll az ő útja mi magunkhoz? Engedtük mi, hogy Jézus odatéríthessen minket magához? Az útkészítést elkezdeni magunkon kell. Magunkhoz keH szabaddá és járhatóvá tennünk az utat az ő számára. Magunk­nak kell haladék nélkül elszakadnunk mindentől, ami őt tő­lünk távol tartja. Magunknak kell figyelnünk, lesnühk, vár­nunk: mikor kopogtat szelíden a mi szívünk ajtaján és mondja el minekünk drága igéjét: „Ha valaki meghallja az én szómat és kinyitja az ajtót bemegyek ahhoz” (Jel. 3, 20.). Ha így figyelgetnénk csak ennek a hétnek a napjain is, rajtunk lenne teljességgé, amiről így beszélt: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek” (Jn. 10, 10.). „Készítsétek az Úrnak útját!” Nyirő József NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: FÉLD. 16, 7.—JN. 1, 6, 8. — Isten formálta a Keresztelőt így és formálhat bennünket is, hogy ne tulajdo­nítsuk magunknak azt, ami az Istené. így lesz igaz bizonyság- tételünk: Krisztus a világ világossága. Mt. 11, 2—10, Ézs. 32, 1—5. (Jel. 19, 16.) HÉTFŐ: ÉZS. 43, 3.—I. TIM. 3, 16. — Keresztyén hitünk­nek és istenfélelmünknek alapja: Isten, aki egykor csak hall­ható volt, Krisztusban láthatóvá lett, testet öltött. Nincs okunk tehát a kételkedésre, mert a titokzatosságból előlépett az Isten. Mt. 11, 11—15; Ezs. 33, 14—19. (I. Jn. 3, 3.) KEDD: EZS. 65, 17.—JEL. 21, 23. — E múlandó világ he­lyett Isten újat és romolhatatlant ígér, amelyben az ö és a Bárány dicsősége ragyogja be az üdvözültek életét. Ez hitünk­nek nagyszerű perspektívája. Mt. 3, 1—II; Ézs. 33, 20—24. (Jel. 21, 3—4.) SZERDA: EZS. 2, 2—4.—LK. 2, 14. — Jézus földrejövetelé- nek kettős célja: megmutatni Isten dicsőségét, békességet hozni az embernek. Isten már ebben az életben részeltetni akar dicsőségében és az emberi együttéléshez nélkülözhetetlen belső és külső békében. Jn. 5, 31—36; Ézs. 42 1—4. (Mt. 11, 28—30.) CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 50. 23.—II. KOR. 9, 15. — Isten I nagyszerű ajándékaiért hálával tartozunk. A hálaadás Isten dicsőségének a legszebb szolgálata. Jn. 1, 6—9; 15—16; Ézs. 42, 5 __9^ (Mt 4 23__25 ) PÉ NTEK: ZSOLT. 56, 14.—JN. 10, 10/b. — A kárhozattól való megmentésünk, az örökélet. Isten drága ajándéka. Ezt hozta számunkra Jézus és kínálja ma is nekünk, jn. 1, 29—34: Lk. 1, 1—4. SZOMBAT: EZS. 8, 10.—II. KOR. 2, 14. — A sátán meg aka- akadályozni abban, hogy elfogadjuk Isten kegyelmét. Fölötte csak Krisztus erejével győzhetünk, Aki a döntő csapást már reá mérte a kereszten. Ézs. 62, 1—3; 10—12; Lk. 1 5—17; V. Móz. 18, 15—19. Pintér János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents