Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-12-11 / 50. szám

KP. BERM. BP. 72.

0 R S ZA G O S E V AN G

ÉLI

1 KUS H

E T 11 A P

XXVI. ÉVFOLYAM 50. SZÁM 190. december 11.

ARA: 1,40 FORINT

(Ünnepi készüli) (lfa

Evekkel ezelőtt egyik vidéki gyülekezetünkben jártam. Istentiszteleti szolgálatot is végeztem. Amikor a kezdő ének után az oltárhoz mentem s az előfohász után felpillantottam, szinte hátrahőköltem. A látvány valósággal mellbe ütött. Elszorult a szívem az Ur oltárának állapota láttán. Színehagyott, kopott, pecsétes viaszosvászon borította az oltárt. A fém — talán ezüst — gyertyatartókat régóta nem tisztogatta senki; feketék voltak és porosak. Két oldalt az oltáron virágcserépben pár fonnyadt fenyögally „díszelgett” — a Karácsony utáni hetekben jártunk —, sárgult tűleveleiken némi angyalhaj és — sok por. S a templom egész belső állapota ennek megfelelő volt.

Akkor elhatároztam, hogy egyszer írok erről a dologról. Mert bizony nem mellékes evangélikus templomban az Ür oltárának állapota s általában a templom belső terének csínja és rendje. Kiváltképpen nem mellékes ez ünnepi időben — bár egyébként sem. Beszélgessünk hát egy keveset erről a kérdésről. Talán segíthetünk e néhány gondolat elmondásával gyülekezeteink ünnepi készülődésében, hogy Isten házának rendben tartásával is felkészülhessenek Jézus születésének kedves ünnepére.

„Mutasd meg a templomodat s benne is kiváltképpen az oltárt — s megmondom ki vagy” — ilyenformán lehetne az ismert szólásmondást erre az esetre alkalmazni. S itt nem a templom belső terének s az oltárnak valamiféle költséges és fényűző berendezésére, felszerelésére, kidíszítésére gondolunk. Éppen nem. Mint máskor is, a legtöbb esetben, a templom belső hangulatának kialakítása nem pénzkérdés elsősorban, hanem ízlés, gond és ráfordított fáradság kérdése. Egy kis hozzáértés kell hozzá — és sok szív. Isten házáért, az Űr oltáráért buzgó meleg szív.

AZ OLTÁR az evangélikus templomban az Űr vacsorája ünneplésének helye. Nem ereklyetartó tehát s nem is áldozat bemutatásának helye — legfeljebb emlékeztet Krisztus egyszeri s egyszersmindenkorra szóló áldozatára, aki a „keresztfa oltárán” (174. énekünk) „nagy engedelmes” volt érettünk. Ezért való az oltárra a feszület, amely éppen Jézus keresztáldozatára figyelmeztet. Egyébként azonban olyannak — minél egyszerűbbnek — kell lennie, hogy az Űr vacsorája nyújtását minél célszerűbben szolgálhassa. Tehát asztal az oltár, az Űr asztala, melyet Urunk maga terít meg gyülekezetének, hogy testével és vérével táplálja övéit.

AZ OLTÁR ASZTALLAPJÁRA ezért tiszta fehér lenvászon terítő való. Viaszosvászon — bármennyire „praktikusnak” tűnjék is — semmiképpen sem. E terítő mindig tiszta, frissen mosott, vasalt legyen, belőle többet is tartsunk, hogy lehessen cserélni. Az óltár elülső részén függő ún. „antepen- dium” tulajdonképpen nem „oltárteritö”, aminek általában, tévesen nevezni szokták, hanem az egyházi esztendő szakaszának megfelelő színű s egyházi jelképekkel (szimbólumokkal) díszített szövetdarab. Színe: ádventben és böjtben lila- szín, karácsonykor és húsvétkor fehér, vízkereszt vasárnapjain, Szentháromság vasárnapján és a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapokon zöld, pünkösdkor és reformáció ünnepén piros, nagypénteken — esetleg — fekete (ekkor is megfelel azonban a lila színű). A lila szín a bünbánat, clcsendesedés, előkészület színe; a fehér az örvendező hálaadásé; a zöld a reménységé és növekedésé; a piros az egyházat megújító Lélek tüzéé; a fekete a mély gyászé. Az antependium anyaga lehet egészen egyszerű posztó, szövet. A hivalkodó bársony és selyem kevésbé szép s legszebb a háziszőttes, esetleg beleszőtt egyházi jelképekkel — hogy melyek ezek és melyik milyen alkalomra való, arról egyszer külön kell szólnunk vagy rátétmunkával.

AZ OLTÁR GYERTYÁI Jézus értünk elégetett életáldozatára utalnak. A villanygyertya használata, a hideg mesterséges fény nemigen pótolhatja a viaszgyertyák meleg fényét. Ne restelljük a gyertyákat gyakran cserélni; a fehér sudár gyertyaszál szép dísze az oltárnak. A lecsepegett arasznyi gyertyacsonk nem valami ékes bizonyítéka a gyülekezet áldozatos kedvének.

AZ OLTÁR VIRÁGDÍSZE a gyülekezet kedves áldozata, i,mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek” (II. Kor. 2, 15). Kevés, nemes virág, vagy zöld dísznövény több, mint sok válogatatlanul odahordott virágerdó. A művirág hazugság, ezért semmi körülmények között nem kaphat helyet az oltáron. A virág színe, fajtája alkalmazkodjék az egyházi esztendő szakaszához. Adventben, karácsonykor szép az üde — de mindig friss! — fenyőgally. Az ádventi koszorú kedves szokás. Megfelelően elhelyezve — mennyezetről, csillárról lefüggesztve — a templomban is helyet kaphat. Néhol karácsony estéjére karácsonyfát is állítanak fel a templomban. Oldalt, az Oltár mellett lehet a helye, kevés, ízléses, csak hófehér dísszel, semmiesetre sem színes villanygyertyákkal. Legkésőbb vlzkereszt ünnepére el kell távolítani, akkorra már úgyis hullatja levelét.

Persze mindez a külső ünnepi készülődésünk nem pótolhatja a belső, szívbéli felkészülést a Békesség Fejedelmének fogadására. Másfelől viszont az is kétségtelen, hogy annak, ami a mi szívünkben van: az örömnek és hálaadásnak, a békességnek és szeretetnek ki kell sugározni. Meg kell mutatkozni templomunk, oltárunk megbecsülésében, ünnepi díszé ben. Mert ez is hozzátartozik ünnepi készülődésünkhöz.

Groó Gyula

iiiiiiipinitiiiiiiniiirnimiHtiiiimHiiiHiinriiHiiinnHiiniiiinniniiiiiiiiiiiiimiimwnmiHiHiiimiiummniitiüiiiuHnniiiiHiiiiiiiiiin1

IMÁDKOZZUNK

az ádventi vasárnapon is igéd által, hogy ^temünk látásra nyíljon, s igy rendíthetetlenül járjunk a világosság, vagyis az élet, a szeretet és a béke útján. Add, hogy mi is, akik Tőled kapjuk lelki világosságunkat, így tegyünk bizonyságot a legfőbb világosságról, Terólad. Egykor pedig színről-szinre láthassunk és dicsőíthessünk Téged szent országodban. Ámen.

örökkévaló szent Isten! 1 Te hozzáférhetetlen világosságban lakozol. Olyan vagy mint délben a ragyogó nap, melybe szemünk nem tekinthet. Csak hivő imádságunk érhet el. Hálát adunk, hogy elküldötted Jézus Krisztust a világ világosságául s azt akarod, hogy mi is világosságban járjunk és ne a bűn sötétségében. Világoltasd meg jóságos szent akaratodat ezen

Gyümölcstermő ádvent

Advent azt jelenti, hogy

Jézus Krisztus jön. Jön az igében, amikor halljuk bűnbocsánatot hirdető szavát, jön az úrvacsorában, amikor megtapasztaljuk új életet teremtő erejét. Azért jön, hogy hitünket erősítse és alkalmassá tegyen hivatásunk hűséges betöltésére, embertársaink szolgálatára, egyszóval, hogy életünk gazdag gyümölcsöket teremjen. Az igazi ádvent tehát gyümölcstermő ádvent.

MEGTERMI A HIT GYÜMÖLCSEIT. Ahová Jézus Krisztus megérkezik, ott az emberek hitre jutnak, azaz bizonyosak lesznek afelől, hogy Isten, aki megteremtette a világot, nem hagyja magára a bűnben vergődő embert, hanem mindent megtesz örömére, békességére és boldogulására. A legnagyobb áldozattól se riadt vissza: Fiát, Jézus Krisztust küldte el hozzánk és bűneinkért halálra adta. S ha Isten egyszülött Fiát nem kímélte, hogyne adna meg vele együtt mindent, ami az emberek előremenetelét, békességét és boldogságát szolgálja. A keresztyén ember számára ez a

hit ad erőt arra. hogy az élet nehéz helyzeteiben se csüggedjen el, hogy az élet minden eseménye mögött meglássa az Isten kezét és örömmel tárja ki a szívét a Jézus Krisztusban megjelent áldás előtt.

EZ A HIT TERMI MEG ÉLETÜNKBEN A SZERETET GYÜMÖLCSEIT. Isten Fia elküldésével a legnagyobb sze- retetről tett bizonyságot: az ellene fellázadt és tőle elfordult emberért olyan áldozatot hozott, amilyenre mi emberek soha se lennénk képesek. Isten éppen ezzel a szeretetével fegyverezte le az embert. Mert lehetetlen, hogy látva és megtapasztalva Istennek ezt a kimondhatatlan nagy szeretetét, továbbra is a gyűlölet érzésével gondoljunk Istenre és az emberekre. így termi meg és táplálja Jézus Krisztus megjelenése életünkben a szeretet gyümölcseit, mely képessé tesz bennünket arra, hogy a körülöttünk élő emberek öröméért, boldogságáért még az áldozatoktól se riadjunk vissza. Erre pedig az egész emberiségnek igein nagy szüksége van, mert ez az önfeláldozó

szolgálat az emberi társas együttélés alapja.

A hit által munkálkodó szeretet termi meg életünkben ádvent HARMADIK GYÜMÖLCSÉT, A REMÉNYSÉGET. Nem reménytelen az ember harca és küzdelme a földön. Isten a haladás, a béke és az emberi boldogulás oldalán áll. Ezért, amikor a keresztyén ember a Jézus Krisztustól kapott szeretet alapján síkra száll mindezekért, nem reménytelen ügy mellett foglal állást. A szeretet és szolgálat gyümölcsei által Isten az eljövendő világ öröméből már e földi életben is számtalan kóstolót nyújt, de igazán zavartalanul akkor lesz miénk Istennek ez a megígért boldog országa, amikor az utolsó adventkor Krisztus Urunk újra láthatóan jön el és minden emberi bűnt és rosszindulatot legyőzve, megvalósítja a szeretet és békesség boldog közösségét. Akkor értjük majd meg igazán, hogy Jézus Krisztus megérkezése valóiban gyümölcs- termő ádvent. ,

Sehneczi János

Niemöller egyházelnök Kelet-Németországban

Niemöller Márton hessen- nassaui (Német Szövetségi Köztársaság) egyházelnök hosszabb látogató körutat tett a Német Demokratikus Köztársaságban. Előadásokat tartott egyetemeken, igehirdetéseket templomokban. Megnyilatkozásait nagy tömegek hallgatták és élénk érdeklődéssel kísérték.

GREIFSWALDBAN a teológiai fakultás hallgatód és a város keresztyén lakossága számára „A keresztyén ember a modem társadalomban” címen tartott előadást A nyugatnémet helyzetből kiindulva, elemezte előadásában a jelent és a jövő fejlődésének irányzatát. A nyugat-németországi állapotot tartva szem előtt bemutatta előadásában a diszharmonikus társadalmi rend ábrázolását. Ebben a társadalmi rendben az egyes szinte semmi felelősséget sem érez embertársaival szemben.

Niemöller a továbbiakban kifejtette, hogy a modem társadalomban a keresztyén- ség aktív részvétele az lehet, hogy döntő feladatot vállal és tölt be, ti. a modem társadalom emberének szolgálatát amilyen pl. konkrét formában a világot sújtó éhínség veszedelmének leküzdése.

AZ EGYETEMI AULÄBAN

„A béke mint feladat” címen hangsúlyozta rjiemöller, hogy mint a múltban, ma is a háború és béke kérdésével kell foglalkozni. Ez ideig azt hitték, hogy a béke biztosításához a háborúra való felkészüléssel lehet hozzájárulni. Az ún. békés fázisokban előkészítették a háborút, hogy megnyerjék a békét

Az atomkorszakban ez a megfontolás az abszurdumhoz vezetne. Tizenöt kobaldbomba bevetése a élet totális megsemmisítését eredményezné. A háború ma a politika abszolút végét jelentené, noha a béke a politika legelkötelezőbb feladata. Ennek belátása éppen Nyugat-Németországban arra a következtetésre kell. hogy vezessen, hogy az egymás mellett élés biztosítása életszükségletté vált.

A haszontalan felfegyverke zés manapság a legnagyobb veszélyt rejti magában, mert

akár technikai, akár emberi hiba révén bekövetkezhet a katasztrófa. Ehhez jön még a hidegháború, a gyűlölet magvetésével és a légkör meg- mérgezésévél.

Niemöller Márton fejtegetéseit arra való utalással zárta, hogy nyugaton minden ember személyes feladata kell, hogy legyen, hogy „az atomhalál elleni küzdelem”-ben egész emberként helytálljon. Ezenkívül szembe kellene szállnunk az emberekkel szemben alkalmazott erőszakos cselekményekkel és mindenekelőtt véget vetni az éhínségnek, az éhínség pusztításának, mert annak még most is naponként százezrek esnek áldozatul. E téren a szocialista tábor felelősségtől áthatott gazdasági terveivel már megmutatta az orvoslás útját.

A béke megtartásának alapvető előfeltételeként Niemöl- ler is, mint Albert Schweitzer, az élet mélységes tiszteletben- tartását jelölte meg. Krisztus hirdetésének kell továbbra is e téren, mint szilárd erőinek megbizonyulnia, mert ha voltaic is „hitvány szolgák”, ez a megbízatás továbbra is érvényes.

COTTBUSBAN ÉS FORSTBAN „Az egyház keleten és nyugaton a tegnap és holnap „között” címen tartott Niemöl- ler előadást. Majd feltett kérdésre válaszolva eloszlatta azt a tévhitet, mintha a Prágai Keresztyén Békekonferencia az ökumenével szembeni mozgalom akarna lenni, amolyan „Keleti ökumené”. Niemöller látása szerint a prágai mozgalom egy nagyon is szükséges kiegészítése az ökumené azon törekvéseinek, hogy béke legyen a világon. Az a tény, hogy a Prágai Keresztyén Békekonferencia harmadik ülésén, az ún. nyugati egyházak is oly nagy számban képviseltették magukat, azt bizonyítja, hogy az egyház kezdi keleten is, nyugaton is felismerni, milyen szükségszerű, hogy az ükumenénél nagyobb körben betöltse azt a feladatát, hogy mint egyház hozzájáruljon a világ békéjének biztosításához. Arra a kérdésre, mit tehetnek az egyházak keleten és nyugaton, hogy

a két Németország közötti elmélyülő szakadék eltűnjék és közeledés történhessék, Nie- möller azt válaszolta, hogy az egyházi vezetők nagyon a hidegháború befolyása alá kerültek és még bizonyos időre van szükség, hogy az ebből származott bizalmatlanság megszűnjék. Az egyes keresztyénnek mégis a maga helyén lehet és kell is mindent megtennie azért, hogy hozzájáruljon a megértéshez, vagyis a hidegháború megszűntetéséhez.

ROSTOCKBAN egyetemi hallgatók számára tartott előadást Niemöller „Egyház és társadalom az új idő küszöbén” címen.

Az emberiség egy új kor kezdetén áll. Ezt az új kort a technika hihetetlen előretörése jellemzi. És noha például a modem tömegpusztító eszközök az ember alkotásai, az ember abba a veszedelembe kerülhet, hogy a technika az ember ellen fordul. Ezért Nie- möller arra hívja fel a keresztyéneket, tudatosítsák a társadalom iránti felelősségüket, nehogy az atomerővel, annak háborús célra való felhasználásával visszaélés történhessék.

Egy másik előadásában hamisnak bélyegezte Niemöller azt a főleg egyházi körökben gyakori látást, hogy az ateista állam az egyházat létében fenyegeti. Az egyetlen halál amelyet az egyház elszenvedhet, csak az öngyilkosság: a hitetlenség lehet. Hasonlóképpen, mint hamisat utasította vissza Niemöller azt a véleményt is, hogy az ún. keresztyén állam nyugaton támogatja az egyházat A valóság az. hogy a nyugatnémet állam a keresztyéneket csak saját szekere elé szeretné fogni. Az egyház lényege egyedül a Jézus Krisztus követésén nyugszik.

Tiszta ige — élő hit

Advent egymást követő vasárnapjain egyre világosabban látjuk a karácsony felöl világító fényesség ragyogását és egyre tisztábban látszik a közeledő Jézus Krisztus alakja. A gyorsan múló hetek minket is készülődésre serkentenek. Mielőtt azonban Jézus Krisztus kopogtatását meghallanánk szivünk ajtaján, még sok mindent meg kell tanulnunk.

Advent harmadik vasárnapján Isten a Krisztust váró keresztyén életnek két fontos tényezőjére hivja fel a figyelmünket. Az egyik:

A TISZTA IGE. Isten vasárnapról vasárnapra megszólaltatja igéjét számunkra Ha figyelünk az Ö szavára, akkor megtanulhatjuk, ami eligazít minket a hit útján. Az ige szól Isten hatalmáról és erejéről, amellyel útjára indította a világ életét. Szól áz ige az első emberpár Isten színe előtt való életéről. De szól az ige az emberiség első nagy botlásáról, a bűnesetről és arról is, hogy az ember hogyan szakadt el teljesen teremtő Atyjától. A bűn következményeinek reális megfestésén túl beszél az ige bíinbánatrol és bünbocsánat- ról, hitetlenségről és hitről, gyűlölködésről és őszinte, tiszta, segítő emberszeretet* röL

Amikor Isten igéje megszólal közöttünk, sokszor talán keveredik emberi gondolatokkal, mondatokkal. Ezért tanít minket ádvent harmadik vasárnapja arra, hogy tudjunk különbséget tenni emberi szó, gondolat és Isten tiszta igéje között. Nekünk mindig a tiszta igére keli figyelnünk.

A TISZTA IGE TÖRVÉNY ÉS EVANGÉLIUM. Feddés . a bűnök miatt és kegyelem Jézus Krisztusért. Ha így hallgatjuk az ige szavát, akkor meghalljuk az ádventi evangéliumot, amelyet Pál apostol így fogalmazott meg: A kegyelem „megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, Aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot ...”

A tiszta ige hangzik ma is, és az ige hangzása által megszületik a mai vasárnap másik fontos tényezője:

AZ ÉLŐ HIT. Élő hit töltötte el a Krisztus jövetelét hirdető próféták szívét és hittel prédikált Keresztelő János. Hitte! tudott bizonyságot tenni Uráról János evangélista és hitét mondja el Pál apostol is a mai vasárnap levélbeli szentigéjében.

Élő hitre van szükségünk ma nekünk is. És ezt az élő hitet maga Isten adja nekünk, Krisztust váró tanítványoknak ádvent idején.

Advent harmadik vasárnapján halljuk meg az ige szavát és várjuk élő hittel Jézus Krisztus érkezését.

Harkányi László