Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-12-04 / 49. szám

Evangélikus pap fakókban Petőfi nyomőbdn a. CSOMÁDON IIMMMIItMMIMIWMMHWMtM Néhány nappal később i a csomádi köves utat rovom. Négy kilométer az állomástól. Végre feltűnik a falu temp­loma. A szép újonnan épült házak között régi, ágasfás, érádás oromzatosat is lehet még találni foghíjasán. Ezek láthatták őt 120 évvel ezelőtt. Petőfire gondolok, aki ugyan­így jött látogatóba a csomádi papiakba. Igaz, hogy nem na­gyon ismerne rá, mert 1907- ben átalakították. Mellette olajfa bólogat, az is ugyan az öregnek egyik hajtása, ame­lyik alatt Petőfi verset írt, annak csak a tuskóját találta meg Lucsán Márton lelkész. Az emléke azonban változat­lanul él ebben a régi falai­ban újjáépült papiakban. Azóta, hogy ottjárt, az emlé­kezés forrása nem apadhat ki. A PAROCHIA IRODÁJÁ­NAK FALÁRÓL, néz ránk a galambősz Esztergály Mi­hály egykori lelkész, főespe­res, akinek arca öregen is markáns vonásokat árul el. Igaz magyar hazafi volt, a szabadságharc után börtönt is szenvedett, „a Pátens-időb«l mint erélyes esperes ismere­tes". A hagyomány ugyanolyan mondával ruházta fel kisza­badulását, mint egykor Dévai Biró Mátyásét. Ügy tudják a csomádiak, hogy egy sikeres prédikációjával legyőzte a katolikus pap fogoly társát s ezért szabadon engedték. So­kat tett a magyarosodás ér­dekében Péterin, ahol előbb lelkészkedett és Csornádon. 1843-ban a Századunk egy cikket közöl: Nemzetesítés a pestmegyei evangélikus es- peresség némely szláv isko­láiban. — címen. Kiemeli a következőket: „Honi nyelvünk terjesztésére vonatkozólag, kivált a csomádi és péteri is­kolák növendékei vívák ki a közmegelégedést. A csomádi iskola néptanítója t. Györgyéi János a nevelés körüli ügyes tapintata, forró buzgalma, mindenkit kielégít®: midőn a vizsga alkalmával, a kis se­reg magyar nyelven énekelt, imádkozott, magyar üdvözlet­tel köszönté a hallgató kö­zönséget, egész tökéletesen, magyarul, értelmesen el­mondta" ... Ebben nemcsak a tanítónak, de Esztergálynak is érdeme lehetett. HOZZÁ MÉLTÓ ÉLET­TÁRSA VOLT Clementis Ka­rolina, kiskőrösi lelkész lá- pya. Kimagasló egyéniségét példaképül állítja az ország népe elé a Magyarország és Nagyvilág 1873. évfolyamának egyik cikke. Megtudjuk belő­le, hogy milyen művelt; okos nő volt, emellett kiváló gaz­daasszony. Leánygyermekeit maga nevelt® otttion nagy si­kerrel! „Sokan óhajtották leánygyermekeiket legalább pár évre gondjaira bízni. S így történt, hogy évek hosszú során évenkint két-három nö­vendék-leányka tartózkodott házánál” — írja az érdemeit méltató cikkíró, Kemény Mi­hály, atki jól ismerte egész életét. FIÚGYERMEKÜKET, Mis­kát, Aszódon taníttatták. Ko­ren keze alá járt Petőfivel együtt. Jóban, rosszban hűsé­ges barátok voltak később is, mikor elvált az útjuk. Eszter­gály Pozsonyba került, ahol felkereste őt és a régi bará­tokat katonakorában és az­után is Petőfi. Egyszerre vol­tak Aszódon szerelmesek, ami­ről említést tettünk domonyi cikkünkben. Esztergály Misi volt az, akinek tőrét elkunye- rálta Petőfi, mikor Pozsony­ban elbúcsúzik barátaitól 1841-ben. Csornádon is meg­fordult náluk egy iskolai va­kációban. Esztergályék min­denkor szívesen látták a diák­vendégeket. „Házuknál, mint tekintélyes papiháznál, kü­lönösen a nyári szünnapokon, nagy számban megfordult sok főtanodai növendéknek ugyan­csak vigyáznia kellett az Esz- tergály-háznál, hogy képes­sége meg ne csalja, mert a hamis lányok könnyen kifog­tak az érettségre gyöngén ké­szült suhancokon” — írja Ke­mény Mihály, aki maga is megfordult többször e papi házban, maga is barátja volt Petőfinek és Esztergály Misi­nek. Attól nem tartunk, hogy Petőfinek műveltségében csa­latkoztak volna az Esztergály- lányok, sőt francia tudását és a zenében való jártasságát is próbára tehették, ők édes­anyjuktól azt is tanultak. Miskának egy évvel idősebb nővérét Petőfinek egyik ked­ves barátja veszi el felesé­gül 1846-ban: Sárkány János kiskőrösi lelkész, aki diákko­rában Sárszentlőrincen, egy szobában lakott a kis Sán­dorral, s később is állandó kapcsolatban voltak. A költő csomádi látogatását a domo- nyival egyidőre telhetjük, az 1843-as évre. Ennek a látoga­tásnak emléke szájhagyo­mányban maradt fenn. A PAPLAK MINDENKORI GAZDÁI számontartották, hogy az udvaron álló olajfa alatt írt Petőfi verseket. Esz­tergály Miska elvégezte po­zsonyi tanulmányait, hites jegyző lett Valikon, majd Dányban, Isaszegen. írásban nem hagyta hátra emlékezé­seit. Szerény ember lehetett, csak másoknak mesélt el epi­zódokat a költővel kapcsola­tosan. A csomádi papiakban azért nem felejtették el Petőfi emlékét. Egyik lelkésze, Zwarinyi. Petőfivel rokonság­ban is állott. Nagyapja és az öreg Petrovics unokatestvé­rek voltak. A lelkész édes­anyja, aki nyolc évvel volt idősebb Petőfinél, sokszor el­dajkálta másodunokaöccsét, a kis Sándort. Ennek a Zwari­nyi lelkésznek a fia, magyaro­sított nevén Zerinvári Szilárd verset is írt Petőfi csomádi látogatásáról. „Dal egy régen elfeledett olajfáról” — címet viselte. Akkor írta ezt, mikor rég elkerült a papiakból. Pe­dig dehogy is feledték el az egykori olajfát és Petőfit a csomádi papiakban. Onnan néz le az iroda faláról Holé- czy János magyaros, bajszos arca. ö tudná bizonyítani, hogy Petőfi hagyatékát szá­montartották itt. Hogyne, hi­szen az 6 felesége volt Ke­mény Ida, lánya a kiskőrösi lelkésznek, Kemény Jánosnak, aki Petőfinek egyik legkedve­sebb aszódi, pozsonyi barátai közé tartozott. Gyermekeinek sokat mesélhetett a sírban porladozó költőrőL VÉGÜL NEM FÉNYKÉP­RŐL, de szemtől-szembe ül velem Lucsán Márton lelkész. Ö is híven ápolja a költő csomádi látogatásának emlé­két. Kis verset helyez elém, ő írta. Néhány sorát idézem: „Itt járt, itt volt kis falunk­ban, Lába-nyomát érzem, — Szép emlékét, otthonunkban Boldogan idézem". Igen, valahogyan én is úgy éreztem ott a papiak irodá­jában, hogy közöttünk járt Csornádon azon a júliusi dél­utánon. Esteledett. Elbúcsúz­tam kedves házigazdámtól. Az olajfa sötét kontúrját láttam, mintha bólogatott volna utá­nam. Petőfitől is így búcsúz­hatott egykoron. X L Erősítsük a protestantizmus egységét A franciaországi protestáns egyházak Montbéliardban tar­tott közgyűlése megnyitó ülé­sének középpontjában az a sürgető felhívás állott, mely szorosabb összefogást sürget a franciaországi protestánsok között. Dr. Marc Boegner, a franciaországi protestáns egy­házak szövetségének elnöke felszólalásában sajnálatosnak mondotta „a protestáns gyü­lekezetek merevségét, hamis individualizmusát és lelki kö­zépszerűségét”, és nagyobb mozgékonyságra és alkalmaz­kodni tudásra hívta fel őket azon feladatok iránt, melyeket a modem élet ró rájuk. A közgyűlés is kifejezte sajnálkozását a francia pro­testantizmus megoszlása miatt egy túlnyomó többség által elfogadott nyilatkozatában mert a megosztottság „nehéz akadály az egyház megbíza­tásának betöltésében”. Vala­mennyi tagegyházhoz azért azt a felhívást intézte a köz­gyűlés, hogy — akár protes táns egyházi szövetség útján akár közvetlen úton — gya rapítsák a kölcsönös érintke­zés alkalmait és ne engedjék szem elöl téveszteni az egység célját. ........................... A No vember, péntek sehányadika. Számozatlanok bennem a napok, hisz ez olyan mindegy, járom az erdőt s a lábam is s a lelkem is konok nagy kitartással kínzóm előre — emberfeletti most az akarat — ha nem így lenne, összeroskadnék a rőt avarban, itt a fák alatt a többiekkel s millió levél sorstársa lenne tűnő életem — kísértőm is e szörnyű hangulat — de átlépi az okos értelem és visz tovább: a lélek és a test törtetnek együtt s mindenik remeg, akár a tűnő, vérző napsugár e hervadásba mártott táj felett, mert ősz van már és reggelente dér csípi a tájat... sárgul a mező... a tcremtettség arca reg fakul, szövődik már az ősi szemfedő a táj fölé... maholnap hull a bő, vattásán hull majd messze északon, járom az erdőt s félve, révedezve lépegetek a német tájakon hol béke trónol, lételőtti csend, ... figyelnek komor, hallgatag hegyek, én meg az erdő mély ölét lesem hol porlad már a hét halott gyerek akikhez jöttem ... s íme, itt a sir, mint kis bogárhát, szerényen lapul, fűszál őrzi és vedlő nyírkereszt és fáj a szivem irgalmatlanul értük, kik akkor szöktek már haza toronyiránt, a nagy hegyek között s idáig értek s jött a gépmadár csillogó szárnyon s egyre körözött a tér felett, hol bújtak, mint a vad s míg hajszolt szívük félve reszketett robbant a töltet s felnyögött a föld s a mindenségre ült a rettenet, de fáj a szó is... a számtalan levél mi fán aszott még, mind a földre hullt, majd csendesség lett s hét gyerek felett gyászindulót az őszi szél dúdolt selymes szavával, halkan, mint az anyjuk dúdolta rég, hogy: „aludj gyermekem”.. (a régi bölcső hol van és a dal?) ... nem válaszol a hideg sírverem. Csak ennyi történt s folyt a háború! Egy „hadi céllal” nőtt a győzelem s kit renditett meg, hogy az őrület keresztül gázolt hét kis gyermeken s a hét szirom a föld alá került s a föld alá még sápadt milliók? A háború, e részeg Óriás tombolt tovább és újabb víziók vérgőzös ártó révületei őrjítették meg: állt a szörnyű bál. A világ volt a véres táncterem és időtlenné vált a karnevál akkor, régen, hiszen tudjátok miként peregtek búsan a napok, amíg mi vártunk, mint a hű zsidók várhatták rég a Hajnalcsillagot. Vártunk és ólmos, szürke volt az ég s a horpadt sírra hullt a könnye le míg elsusogtam: kis testvéreim indulok én is, messze, délfele... Üzentek vélem? — kísérteties csend most a válasz; nincs egy moccanás. Minden halott, a sziklák és füvek, s a bomba marta fán a forradás s a színek is, a könnyek, sóhajok s a rőt avar, mi rozsdásan hever a szellő zúg csak és egy kismadár nyitja szívét most s íme — énekel! A hangja csattog, trilláz, áradoz a vérben fürdő, lázas föld felett magasra száll a csőrbölcsőjű dal s hátukra kapják fenn a fellegek. Felissza lelkem, szinte habzsolom mint szomjazó a friss forrás vizét, belemerülök s fáradt arcomon fényt gyújt a dal s a béke szent tüzet látom lobogni: égig ér e láng s hajnallik tőle már a végtelen, nyitott madárcsőr?... nem, az nem lehet, nem is madár, a Béke énekel e száműzött s mert máshol nincs helye a vérbe bódult emberek között, itt szórja szét a béke dallamát a nyírkeresztes árva sir fölött... Innen sugárzik égi dallama hogy elöntse a messzi partokat s lakozást vegyen lm már mindenütt hol puska szól és ágyúcső ugat, hol roskadoznak ember-milliók és otthont vesztett sápndt rongyosok, — ne vesszen többé új Hirosima ha egyszer minden lendült kart lefog a győzhetetlen, hódító erő, mi úgy sugárzik, mint az égi fény a betlehemi tág mezők felett a hozsannázó angyalok szemén kik Róla zengtek akkor éjszakán mig ujjongással lett a táj tele, — úgy zeng e da) most győzedelmese:: s én hallom is már, mint ujjong vele az emberiség roppant tábora mert béke lesz majd... csattogj kis maadá- e sír felett, hol hét gyerek miatt minden szemével sírva sír a táj. JANOS TAMARLSZKUSZ-, PLA­TÁN-,' NYÁR- ÉS LÓTUSZ­FÁK sűrű, bozótos vadonjá­ban sebesen rohan a Jordan. A folyó hosszát majdnem két­szeresére növeli kanyargós út­ja. Mint a Tisza' — szabályo­zása előtt —, úgy tesá meg útját a két tenger, a Galileai és a Holt-tenger között, El- Ghór aránylag széles völgyé­ben. Sebes folyású. A Her- momtól, ahol ered, a Holt- tengerig, amelynek vizét utol­jára táplálja, ezen a 220 km- es szakaszon közel egy kilo­méteres esése van. El-Ghór völgyében medrét szinte éven­ként változtatja. Sem állandó hidat, vagy hajózást, sem te­lepülést nem tűr maga mel­lett. A téli esőzések idején a völgy ár alatt áll, a nyári tropikus klíma szelíd patakká varázsolja a makrancos fo­lyók Átkelni csak a gázlók­nál lehet, ahol a harminc­negyven méter széles folyó vize csekély. Határ volt min­dig ez a folyó, Palesztinát mintegy ketté osztotta, ahó- gyan ma is határ igen jelen­tős szakaszán. Kékesszürke vize, medrétváltoztató roha­nása történelemről zúg. Édes vize először a Genezáret (Ga­lileai) tavánál, majd többször a pusztán át a Holt-tengerig tartó szakaszon végig kísérte az Üdvözítőt. Sok-sok Ó- és Űjszövetség-i történet játszó­dott le a Jordán partján. ITT A JORDAN MELLETT TALÁLKOZIK JÁNOS IS ELŐSZÖR JÉZUSSAL. Fia­tal még. Alig húsz éves, ami­kor a Keresztelő bizonyságte­vését hallja: „Íme az Isten ama Báránya!” (Jn. 1. 36.) Ez a Jordán-melletti felismerés teszi tanítvánnyá és hosszú életének ez lesz az alaphang­ja. Mint a zeneműben a ve­zérmotívum, úgy motiválja János életét és mondanivaló­ját az első pillanattól kezdve haláláig, hogy Jézus az Isten­nek Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Jakab testvére, Zebedeus és a jámbor Salome fia. Anyját is gyakran látjuk Jézus társa­ságában. A hivő halászcsalád- bóí két fiú is jut a tanítvá­nyok kicsiny csapatába. Pé­terrel és Andrással a szűkebb, bizalmasabb, meghittebb cso­porthoz tartozik. Elkísérheti Jézust a megdicsőülés hegyé­re épp ügy, mint a Getsemá- ne kertbe, ahol Krisztus gyöt­rődik. Egyik tanítvány sem csüng Mesterén olyan fiúi szeretettel, mint ő, de Jézus éppen ezt a szeretetet akarja kitágítani és elmélyíteni ben­ne. A Mester tanítása, élete és cselekedete csak úgy válik igazzá és maradandóvá, ha másokban szeretjük őt. Ezt Jánosnak is meg kellett ta­nulnia. A Zebedeus-flakat Jé­zus „mennydörgés fiainak” nevezi, mert arra a samáriai falura, amely nem akarta be­fogadni őket, tüzet kívántak a mennyből. „Nem tudjátok, minémű lélek lakozik benne­tek, — tanítja Jézus őket, — az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az em­berek lelkét, hanem hogy megtartsa”. (Lk. 10, 55—56.) A „szeretett tanítvány” egy­re mélyebb, bensőségesebb szeretethez jut Urától. Az utolsó vacsorán ott „nyugszik a Mester kebelén”. Aztán módját ejti annak, hogy elfo­gott Ura után osonjon a fő­pap udvarába. Valószínű, hogy Krisztus kihallgatásánál is je­len van. Amikor Pilátus több­ször kijön a törvényházból, a „feszítsd meg”-et kiáltó soka» ság között állhat ő is némán, s tehetetlenül. A féltő szere­tet könnyeket csal a szemébe; a fájdalom a szívét marcan­golja. A golgothai úton az asz- szonyok között bukdácsol a nagy csodában reménykedve, Jézussal nem eshetik „ez" meg. És amikor mégis „meg­esett” mindez, a fájdalomtól megszédülve lesi az utolsó sza­vakat: „Asszony, imhol a te fiad” és „Imhol a te anyád!” Csak az „elvégeztetett”-ben hallja újra visszazengeni a ve­zérmotívumot: „íme az Isten­nek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” A FELTÁMADÁS UTÁN 0 AZ, AKINEK A SZERETET ÉS A HŰSÉG SZÁRNYAKAT AD. Megelőzi Pétert a húsvéti üres sírhoz való futásban. A Szentlélek kitöltése után a je- ruzsálemi gyülekezet vezetője Péterrel együtt. A gyülekezet mindkét apostolt Samáriába küldi. Ez volt az első állomás­helye és az első próbája an­nak a szeretetnek, amelyet Jé­zustól kapott azok iránt, aki­ket régebben mennyből alá- szálló tűzzel akart elpusztíta­ni. Amikor a háború (Kr. u. 70- ben, Titus) elpuszította Jeru­zsálemet, János is elhagyta hazáját. Történelmileg igazol­ható hogy hosszú időt töltött Efézusban, az akkori Ázsia (Kisázsia) fővárosában. Innen származtatjuk a hat kisázsiái gyülekezet megalapítását, amelyekhez írott leveleit a Je­lenések könyve 2—3. fejezeté­ben olvashatjuk. Itt valóságos iskolát alapít. Ireneus, aki Kis- ázsiából származott, emlékezik arra, hogy mint gyermek, gyakran hallgatta Polykarpus püspököt, aki Jánosról és olyan férfiakról mesélt, akik Jézust látták és ismerték. Domitianus császár, aki ül­dözte a keresztyéneket, Jánost is száműzette. Mint száműzött került Pathmos szigetére, ahol a Jelenések könyvét írta meg: Csak Kr. u. 96-ban, a türelmes Nerva császár idejében, jöhe­tett vissza Efézusba, ahol Ti­motheus püspök halála után a gyülekezet vezetését átvehette: Ekkor, késői öregségében fo­gott legnagyobb és legszen­tebb munkájához, az evangé­lium megírásához. Luther „Fő evangéliumnak” nevezi és ol­vasása közben, mint a homok­ból kicsillanó gyémánt, fedez­zük fel a Jordán-parti üzene­tet: „Íme az Istennek ama Bá­ránya, aki elveszi a világ bű­neit”. Isten hosszú élettel ajándé­kozta meg szolgáját. Száz vagy százegy éves korában halt meg Efézusban. Az egyházi művé­szet mégis mindig fiatalnak, szelídnek ábrázolja, mert szin­te gyerek-ember, amikor tanít­vánnyá lesz. Evangéliumának, a negyedik evangéliumnak szimbóluma a sas, mintegy jel­zi, hogy az evangélium mon­danivalójában oda szárnyal, ahonnan a világ Üdvözítőjét kapta minden ember megtar­tására. Rédey Pál BÖRTÖNRE ÍTÉLTEK EGY AMERIKAI LELKÉSZT Egy évi börtönre ítélték aa „ülősztrájkban” résztvevő dr. M. Luther King amerikai lel­készt, a déli államok néger diákságának egyik vezetőjét. A lelkészt most a közvéle­mény nyomására feltételesen szabadlábra helyezték. 1945. Jakus Imre ^OWWÍKí<»a*3K»CSCK»űíiiOHaiKaWKaKi8<*<3a^^ ISTENTISZTELETI READ Budapesten, 1960. december 4-én Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor de. 11. (úrv) Hafenscher Károly du. 6. dr. Kékén András. 4 Fasor de. fél 10. Koren Emil $ de. 11. Korén Emil du. 5. Ad­♦ venti est: Koren Emil. Dózsa Gy ’ út de. íél 10. Sülé Károly. üllői út 24. de. fél 10. Kardos József de. 11. Kardos József Karácsony Sándor u. 31. de. 10 ♦ Grünvalszky Károly. Rákóczi út ♦ 57 /b. de 10. (szlovák) dr. * Szilády Jenő de. háromnegyed 12. Grün- valszky Károly. Thaly Kálmán út de. 10. Drenyovszky János de. 11. (úrv) Rédey Pál du. 6. Drenyovszky János. Kőbánya de. 10. Takács József. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vaj da Péter u. de. fél 12. Takács József. Zu~ló de. 11. (úrv) Szabó István du. 6. Szabó István. Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél fél 10. Szabó István Fóti út de 11 Navy István Vád iúfc 129. de. 8. Frangepán u. 43. de. fél 9. Nagy István Újpest de. 10. Blázy La­X jós. Pesterzsébet. de. 10 (úrv) ♦ Ferenczy Zoltáh. Soroksár Üj­5 telep de. fél 9. (úrV) Bencze ♦ Imre. Rákospalota MAV telep X de. fél. 9. Rákospalota Nagy­íj templom du. 3. Rákoscsaba de. 9. ♦\ templom de. 10. Rákospalota Kis­Békés József RáJtoshegy de. 9. Ilákoslíget de. 10. Rákoskeresz­túr de. fél H. du. 3. Pestúj ely de. 10. Kürtösy Kálmán S"s- halora de. 9. Kar er Ag 'on Rákosszentmihály de. fél : K rner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Várady L' - jós de. 11. Várady Lajos du. Egyházzen :i áhítat Várady Lr Torockó tér de. íél 9. Sch. Vilmos Óbuda de. 9. Vámos ■ zsef de. 10. Fülöp Dezső c Vámos József XIL Taros r, mos ti. de. 9. GyermekI~te let Zoltai Gyula de. 11 Zoltal la, du. 4. Gyermek, szó. vendégség este fél 7.. VJ rolyj Erz. ébet Pesti:!'.!?rr szeretetvén elégség este fél Károlyi Erzsébrt Pesthldegki^i de. fél 11. Ruttk y Elemér B.:d - keszi de. 8. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. (úrv) Kendeh György de. fél 10. (gyermek Kendeh György de. 11. (úrv) Kendeh György du. 6. Kendeh György Németvölgyi út 138. dr. Rezessy Zoltán Albertfalva de. 7. Visontai Róbert Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagyté­tény du. 3. Visontai Róbert Csil­laghegy de. fél 10. Csepel de. 11. du. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents