Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-12-04 / 49. szám

Luther hitvallást irata A SCHMALKALDENI CIKKEK Luther: Amiből nem engedhetünk A Schmalkaídeni Cikkek Luther egyik leghatározottabb írása. Megharcolt és kiérlelt, szilárd állásfoglalás a keresz­tyén tanítás legjelentősebb pontjain. Nemes szenvedély füti minden sorát. Tételeit ilyen mondatok zár­jak: „ ... Ezekben egészen bizo­nyosaknak kell lennünk és nem szabad kételkednünk .. „ .;. Ebben a kérdésben nem lehetünk sem elnézőek, serr engedékenyek ...” „ Ezen nem tudok sem­mit változtatni. .. ezekből semmit sem engedhetek . ..” „ .;. Nem tűrhetjük, hanem kárhoztatnunk kell...” stb * A Schmalkaídeni Cikkek lényegére tapintunk, mikor számba vesszük, hogy Luther Márton a következő tételek­ben tett éles elhatárolást a ró­mai egyház kevert tanításával szemben. EGYEDÜL AZ IGE! Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy Luther Róma kiépített, félelmetes hatalmi szervezeté­re, látványos szertartásaira, azt merje mondani, hogy az egyházat nem a parancsolga­tás és a sok pápai tilalom te­szi, „nem a karingek, tonzu- rák, hosszú köntösök és cere­móniák, amiket a Szentírással ellentétben kiagyaltak, hanem isten igéje!” Rajongás, merő ördögség az egyházban minden, amit ige nélkül csempész­tek bele. Ezért kell elvet­ni a papnőtlenségtől az úrvacsora megcsonkításán keresztül a tisztítótűzig mindazt, ami ellentétben van az igével. Mert „hittételt csak Isten igé­je alkothat, senki más, még angyal sem.” Felmérni is alig lehet, hogy Luther józan és következetes ige-hangsúlyozá- sa mennyi sötét babonának, misztikus tévelygésnek vette elejét. Mikor olyan erőtelje­sen hangsúlyozza, hogy „Isten velünk, emberekkel, csak az igében akar találkozni”, de az igében mindig és mindenütt. Hogy senki sem vehet Szent- leiket ige nélkül; s aki ige nélküli Szentlélekkel di­csekszik, az csal vagy ra­jong. Ezzel a keresztyén élet búcsú­járó helyek és ember-rendelte ünnepek ügye helyett a min­den napok és minden helyek lehetőségévé lett. Igen, egye­dül az ige, mert ez azt jelenti, hogy EGYEDÜL A HIT! Luther keserűen említi a Schmalkal- deni Cikkek negyedik tételé­ben, hogy „a pápa nem tűri a hitet, hanem azt mondja, hogy csak az üdvözül, aki neki engedelmeskedik”. „Ezt mi nem hisszük, inkább megha­lunk e miatt Isten nevében” — teszi hozzá nyomban. „Nem, mert Pállal tartunk, az apos­tollal, s azt valljuk, hogy az ember hit által igazul meg s nem cselekedetek érdeméből.” Ebből nem lehet engedni. Még akkor sem, ha a másik olda­lon ezt rosszindulatúan félre­magyarázzák és belőle a jó­cselekedetek elhanyagolásának hamis vádját kovácsolják el­lenünk. Lelkűk rajta: az igé­ből fakadt hit majd megmu­tatja, mit tud. De abból nem engedhetünk, hogy akármilyen nagyszerű dol­gokat teszünk is, az mind a hála cselekedete az in­gyenes üdvösségért, nem pedig érdemszerzés üdvös­ségre. Az „egyedül hit által” igei té­telének ilyen keményen elha­tároló hangsúlyozásával Luther A Sajtóosztály értesíti a Gyülekezeteket, hogy az 1961. évi ÜTMUTATÖ és NAPTÁR előjegyzéseket a jelentkezés sorrendjében fogja kielégíteni. Mivel e két kiadványból a Sajtó- osztály visszavételezéseket nem fog teljesíteni, kéri a Gyülekezeteket, hogy csők a szükségnek megfelelő mennyiséget rendeljenek. a filiszter-erkölcsösködés pos­ványától mentette meg a ke- resztyénséget. És az Istenen erőszakoskodó pogányságtól is, mert „egyedül a hit” azt je­lenti, hogy EGYEDÜL A KEGYELEM! Luther szavain, valahányszor a búcsú ellen hadakozik, a lelki üzérkedés miatti undor érződik. Felháborodás azon, hogy pénzért árulják az Is­tent, hitvány talléron a bűn­bocsánatot. A Schmalkaídeni Cikkekben erős kífakadássai beszél arról, hogy a pápa Jú- dásként „áruba bocsátja Krisz­tus érdemét”. Holott „az üd­vösséget kegyelemből nyerjük el minden érdem nélkül.” Luther nem enged abból, hogy az eredendő bűn telje­sen megrontotta az em­bert, s aki ezt tagadja, annak a megtérése csak hamis megtérés lehet, s hogy a szentek segítségül- hívása bálványimádás. Mindezzel a kegye­lem egyedülvaló- s á g á t, tehát Isten di­csőségét hangsúlyoz­za. Ugyanakkor nagy em­berszeretet is vezeti eb­ben, hiszen ha az üdvösség nem kegyelemből van, hanem em­beri erővel kellene, vagy le­hetne megszerezni, ez elbiza- kodásba vinne, vagy kétségbe­esésbe döntene. Mindegyik az ördög műve. Ettől a kettős buktatótól menti meg az em­bert Luther világos igei lá­tása és határozott hangsúlya a kegyelem kizárólagosságá­nak kérdésében. Egyedül az ige, egyedül a hit, egyedül a kegyelem — ez összefoglalóan azt jelenti, hogy EGYEDÜL KRISZTUS! Luther érezhető belső reme­géssel írja a Schmalkaídeni Cikkekben: „. . ; én inkább hamuvá égettetem magamat, de nem engedem, hogy a mise rabszol­Kedves Nagymama! Vannak szavak, amelyeket nehezebb kimotúdani, köny- nyebb leírni. Vannak mély érzések, amelyeket kifejezni sem tudunk, csak hordozzuk inagunkban. Így vagyunk az­zal a szeretettel és hálával is, amelyet Nagymama iránt ér­zünk, amelyet mindig is érez­tünk, mint Édesanyánkkal szemben, de amely csak nö­vekedett azóta, amióta unokák is vannak a családban. Amióta a Mama — Nagymama lett és átvette helyettünk, a min­dennap dolgozók helyett a háztartás vezetését, az unokák nevelését. Tudjuk, látjuk, hogy Nagy­mama mennyire szíve szerint végzi ezt a munkát. Pedig éppenséggel nem lehet azt ál­lítani, hogy a takarítás, a rend- készítés, a mosogatás, az ét­lap összeállítása valami kü­lönösen szép, mindennapi fel­adat lenne. Hiszen mindig élőiről kezdődik és a vége mindennap ugyanaz: megint csak rendetlenség, mosatlan edények, az itt-ott heverő ruhák, megint az unokák csintalansága, hangoskodása. De ebben a rendszeres szür­keségben, ebben a szinte lát­hatatlanná váló fáradozásban, ebben a fizetéssel nem járó munkában olt ég a Nagy­mama szíve, az a véget nem érő áldozat, az a mérhetet­len belső erő, amellyel elhor­dozza gondjainkat. Ez az a hősiesség, amely soha nem jár kitüntetéssel. Azt is jól tudjuk, hogy Nagymama is, mi: a gyerme­kei is, sőt az unokák is — külön világot jelentünk. Kü­lönbözők a múlt, jelen és jövő nemzedék életkörülmé­nyei, gondolkodása, felfogása és ez gyakran ki is ütközik közöttünk. Nagymama nem is titkolja (hiszen szokott velünk zsörtölődni is), hogy nem érti azt, ami bennünk és közöt­tünk végbemegy. Sajnos, mi sem vagyunk eléggé türel­mesek és talán csak annyit mondunk: „Nagyanyú, Te ezt úgy sem értedF’ Hogy mégis rendben folyik tovább az éle­tünk, azt annak is köszön­gája (tudniillik a misézőpap) a maga cselekedetével (misé­zésével) az én Urammal és Üdvözítőmmel egyenrangú, vagy éppen nála magasabb- rangú legyen. Inkább váljunk szét örökre ...” Krisztus azért jött ugyan, hogy nékünk szolgáljon, de senki se próbáljon Krisztuson uralkodni. Gol­gotái váltsághalála teljes és egyszer s mindenkori, bűn azt a misében megis­mételni. Nem a szenteket és nem az angyalokat, hanem egyedül Krisztust illeti meg a tisztelet és hála. Emberi elvételek és hozzátételek semmit sem szá­mítanak, egyedül Krisztusé a szó a keresztség és úrvacsora és minden egyéb dolgában. Ha pedig mindezt a másik olda­lon nem értik meg, „az egy­háznak a pápa nélkül is meg kell maradnia és meg kell állnia.” Jézus Krisztus váltságmű- vének csonkíthatatlanságából és kipótolhatatlanságából sem­miképpen nem engedhetünk' * Makacsság ez a reformátor részéről? Különcködés és csak- azértis-tagadás? Nem, ez áll­hatatosság és az igéhez való szilárd hűség. Tiszta vizet ön­tött a pohárba, Isten kijelen tésének tiszta vizét. Egyedül az ige'. Egyedül a hit!! Egyedül a kegyelem!!! Egyedül Krisztus!!!! Reformátorunk a Schmal- kaldeni Cikkeket így fejezi be: „Ezek azok a tételek, ame­lyekben állhatatosan meg kell maradnom és meg is maradok, amíg csak élek, ha Isten is úgy akarja. Nem változtatha­tok ezeken és ezekből nem en­gedhetek semmit,” Mi sem! Ma sem! hetjük, hogy Nagymama olyan csöndes alázattal tud minket hordozni, tud elnézni és — oh, milyen gyakran! — tud megbocsátani... Nem lehet eltagadni, hogy Nagymama szolgálata, a tíz- és tízezer más nagymamáéval együtt — kiszámíthatatlan ér­téket jelent családunkon kí­vül is. Az a bizonyosság, hogy otthon minden rendben van, hogy otthon van anya helyett anya és apa helyett apa, ne­künk, a másutt dolgozó szü­lőknek felbecsülhetetlen erőt jelent a munkánkban. Áldott körfogás ez, mely az élet számtalan területén láthatóvá válik. Lehetne erről sokat írni... Amikor Nagymama ezeket a sorokat majd elolvassa, bi­zonyosan leteszi gyorsan a szemüvegét, hogy letörölje könnyeit, mert talán kicsit szégyenkezik is. De mi sem tehetünk akkor mást, mert a szívünk nagyon-nagyon tele van hálaadással, örömmel és reménységgel és mert nem is alcartunk mást mondani, mint csak annyit, hogy Isten tartsa meg, áldja meg szeretetével a szeretetéért! Csókolják Gyermekei MEGJELENT BIBLIAI TÖRTÉNETEK címen az új II. oszt. hittankönyv. Irta: MOLNÁR GYULA. Kapható a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puskin u. 12. Ara: 6.— Forint. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60, — Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 609890/2 — Zrínyi Nyomda. Bp. Szabó József Levél egy nagymamához HÍREK. ' — Advent 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap oltári igéje: Jak. 5, 5— 10; szószéki igéje: Lk. 13, 6— 9. Délutáni ige: Mai. 3, I—7a. LAJOSKOMÁROM. Novem­ber 14—16-ig hivatalos esperes látogatás volt a gyülelcezet- ben. Selmeczi János, a Fejér- Komáromi egyházmegye espe­rese ez alkalommal a gyüle­kezetben igehirdetés-soroza­tot tartott. A presbitérium számára pedig tájékoztatást adott egyházunk helyzetéről és arról a szolgálatról, ame­lyet a jelen nemzetközi hely­zetben Végez és ezután is vé­geznie kell. — GYŐR. A Ráth Mátyás építtette győri öregtemplom 175. éves fennállásának jubi­leumát november 37-én ün­nepelte a gyülekezet. A Copf­stílusú épületet a hívek ez al­kalommal teljes külső reno­válásban részesítették, 90 000 forintos áldozatukkal. Az istentiszteletet közgyűlés kö­vette, majd az egyházközség vezetősége a temetőben meg­koszorúzta Karsay Sándor püspök, Kapi Béla püspök, Fálmai Lajos és Ittzés Mihály egykori győri lelkészek sír­jait. A díszközgyűlés köszön­tötte a szeretetház nyugalom- bavonuló és új vezetőjét, Mórocz Katalint, illetve Bánky Károlynét. — TISZTŰJtTÁS. A Bács- Kiskun egyházmegye novem­ber 22-én Kiskunhalason tar­totta tisztújító rendkívüli közgyűlését. Az egyházmegye egyházközségei újraválasztot­ták az egyházmegye espe­resét, Sikter András solt- vadkerti lelkészt és az egy­házmegye felügyelőjét, dr. Rajnay Károlyt. Betöltötték a közben megürült tisztségeket is. — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A Bács-Kiskun egyházmegye lelkészi munkaközössége no­vember 22-én Kiskunhalason tartott ülésén előadást tartott Tóth Szőllős Mihály I. Mózes 1—3 fejezetének teológiai ér­tékeléséről és Palotay Gyula. Melanchton, a teológus és humanista címmel. — A NÓGRÁDI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége november 30-án tartotta Balassagyarmaton munkaülé­sét. Irásmagyarázat (Polónyi Zoltán) és úrvacsoraosztás után Gartai István esperes elnöki előterjesztéseket tett. Az 1960—61. egyházi esztendő perikópa rendjéről előadást tartott Szabó József. Előadási tartottak még Gerhát Sándor: „Szektaproblémáink elvi és gyakorlati szempontból”, Bab­ka Tivadar: „A gyülekezet, mint tömeglélektani képlet” címen és Harmati Béla: I. Móz. 1—3 alapján. — A VESZPRÉMI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége december 14-én és 15-én tartja ülését Gyenes- diáson. — BUDAVÁR. A Bécsikapu téri templomban december 4-én, vasárnap este 7 órai kezdettel egyházzenei estet tartanak. Közreműködik a budavári Mátyás templom énekkara. Vezényel: Bárdos Lajos Kossuth-dijas karnagy, orgonái Kárpáti József orgona­művész. Igét hirdet: Várady Lajos esperes — HALÁLOZÁS: id. Abaffy Gyula nyugalmazott evangé­likus lelkész november 20-án tragikus hirtelenséggel el­hunyt. November 25-én temet­ték el a Farkasréti temető­ben. „Aki énbennem hisz, ha meghal is él.” — özv. Jánossy Lajosné, szül. Trugly Ilona életének 81. özvegységének 22. évében november 25-én Budapesten elhunyt. November 29-én te­mették el a Farkasréti teme­tőben. „Ha élünk, az Urnák élünk, ha meghalunk, az Ur­nák halunk meg ...” — Harmőníumok speciális javí­tása garanciával. Adás-vétel. Pokomy Pál, Bp. XV. Komjáth u. 120. Telefon: 493—017 — Harangok újraöntését, harang­koronák, harangállványok készí­tését, átalakítását újrendszerűre /állatja DUCSAK ISTVÁN harang­öntő. örszentmiklós, Dózsa Gy. út 26. — Disznóperzselő, pásztorcikk • a isapda Kulcsár kisiparosnál. Buda­pest, Rákóczi út 6. ítélet előtt — kegyelem alatt (Jézus) ezt a példázatot mondta: Volt egy embernek egy fügefája a szőlejében. Es elment, és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. És szóit a vincellérnek: Íme, három eszten­deje járok ide. hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, és nem találok. Vágd ki, miért zsarolja ki a földet? De a* így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az eszten­dőben, míg körtilísom és megtrágyázom; hátha Jövőre terén», Ha pedig nem, akkor vágd ki. (Lk. 13, 6—9.) Isten már most akarja látni életünk gyümölcseit. Nem saját szükségére, hanem embertársaink javára, de a magunk érdekében is. A hitből szármázó szeretet cselekedetei ugyanis egyrészt azért olyan sürgetően fontosak, mert hitünk hitele és Krisztus hitele gyakran ezen fordul meg a világban. Másrészt ezek szolgáltatják megítéltetésünk alapját Krisztus Urunk má­sodik ádventjekor. A mai vasárnapon ismét igen erős hang­súlyt tesz az ítéletre Isten Igéje. De egyúttal a mi személyes felelősségünkre is. Ezt az emberek életében most célbatálált és ítéletálló gyümölcsöt veszedelmes dolog volna szóvirágok­kal, filléres látszatokkal, vagy akár keresztutánzatokkal pó­tolni akarnunk. Hitünk, keresztyénségünk vizsgatétele ma is, utoljára is, meg legvégül is, az Isten által joggal remélt gyü­mölcs. Isten gyümölcskeresése ugyanis nem a zsarnok oktalait követelődzése és zsarolása lehetetlen előzmények után. Érde­kében igazán megtette a magáét idejében. Krisztust azért küldte az emberek közé, hogy lehetségessé váljék a Benne való hit által jóvá lett fák jó gyümölcse. Az ítélet előtt ezt munkálja és akarja az evangélium hirdetésével. Ebben nem volt hézag, és Isten hűségéből és szótartásából nem IS lesz. A meghallásában támadt hézag, késedelem, érdektelenség ve­zet gyümölcsfélén virághullatásra. Jó kezdet után rossz foly­tatásra. Az ítélet előtt valóban kegyelem alatt sürget minket Isten ma is gyümölcstermésre. Felkínálja a lehetőséget megtérésre, új és jó gyümölcsre. De éppen úgy sürgeti a késlekedés felszámo­lását is. A számunkra szánt alkalmak ismétlésében Isten kő- gyeimét és irántunk való szeretetét ismétli. Azzal a komoly figyelmeztetéssel, hogy nemcsak a kegyelemnek vannak eszten­dei, hanem a halálnak és ítéletnek is megvan az éúe. Csak az éppen itt és most folyó életünk lehet a kegyelemnek is, meg a célra szánt gyümölcstermésnek is visszahozhatatlan alkalma. A temetőkert, meg az azt követő ítélet már sem a kegyelemnek, sem pedig az abból táplálkozó gyümölcstermésnek nem lehet alkalma. ítélet előtt tegyen minket készségesebbé, mint vol­tunk, annak közeledése, napjaink és alkalmaink elsuhanásávaL Kegyelem alatt újuljunk — mert lehetséges ez, éppen általa — a gyümölcs akarására és áldására. Mert áldás az itt és meg- tartatás az ítéletben amott. Ámen! Szabó Gyula HÉTRŐL—HÉTRE MEGHAJTOTT FEJJEL Lk 21, 28. Néha túl könnyen és túl hamar felkapja az ember a fejéi. Például, ahogyan az első testvérgyilkos vágott szemével Isten felé, amikor testvéréről kérdezte. Hányszor halljuk: se Isten­nek, se embernek nem tartozom számadással a dolgaimról, mert a magam ura vagyok. Vagy úgy, ahogy a példázatbeli, de nagyon t$ élőket pél­dázó kegyes vélt hitétől és képzelt makulátlanságától szinte megittasulva emelte tekintetét a „többi ember”, a „közönsé­gesek” feje fölött Istenhez. Vagy úgy, mint Péter, aki mindent ígért, minden fogadott, hűséget, utolsó csepp vért is, míg egyszer csak magasra emelt feje a mellére csuklott. Ez az időszak, amikor még nem látjuk Krisztust szemtöl- szemben, hanem csak az érkezését beharangozó jelek közül villan fel egyik Vagy másik, jó tanuló idő arra, hogy a néha túl könnyen és túl hamar felvetett fejünk igazabb tartásra igazodjék. Mert ebben az időszakban kell megtanulnunk, hogy nem igényelhetünk kivételezett sorsot sem Istentől, sem em­bertől. Sorsunk emberek millióinak sorsával van összeszőve és ebből a magamét ki nem vonhatom. A hitet sem azért kap­tuk, hogy az a másik ember fölé emeljen, hanem, hogy a testvér mellé állítson. Meg ait is, hogy a „mindvégig” tartó hűségnek nagyon is közeli és apró stációi vannak. Mindezt csak a Krisztus előtt meghajtott fejjel lehet meg­tanulnunk. De aki megtanulta, annaík ö maga mondja: „Fel o fejjel”. Sorsunk, hitünk, hűségünk az ö kezébén van. A tár nuló idő egyszer lejár és akik ez alatt megtanulták az igazi „fejtartást”, örökre Őrajta nyugtathatják, tekintetüket. Fehér Károly NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT 33,4. II. TIM 4,1—2. — Isten szava, igéje igazság és életet formáló erő. Ezért kell szorgalmasan hallgatnunk és tanulnunk, hogy életet nyerjünk általa. Rm 15, 4—13; I Móz 17, 1—9. (Rm 4, 16—18.) HÉTFŐ: ZSOLT 118, 26. Mt 21, 8. — Jézus az Isten Fia és küldötte jön hozzánk. Várjuk és fogadjuk Öt hittel és szemé­lyét megillető tisztelettel és hódolattal, hogy üdvösséges le­gyen a Vele való találkozásunk. Lk 12, 35—50: I Móz 22,1—19. (Zsid 11,17—19.) KEDD: ÉZS 55,10—11. Lk 8,18. — Az ige Isten akaratá­nak hordozója. Vegyük hát nagyon komolyan az ige hallgatá­sát és megtartását. II Thess 3,1—5; I Móz 49, 1. 8—lO. (Zsid 7, 14a) SZERDA: ÉZS 63,16. Mt 1, 23. — Isten elküldte Fiát meg­váltásunkra és szabadításunkra. Jézus által Atyánkká lett, te­hát nem vagyunk magunkra hagyatva; velünk az Isten! Zak 3,1—4; Ézs 7,1—16. (Lk 1,3—31.) CSÜTÖRTÖK: ZSOLT 96,4—5. JN 1,1—2. — Az Isten nem emberi eszme Vagy elgondolás. Nem mi alkottuk öt, ha­nem Ö teremtett, minket és mindent az Ige által, Aki Jézus Krisztusban testet öltött és megjelentette nekünk az Atyát Agg 2. 1, 3—9; Ézs 9, 1—7. (Jn 19, 38.) PÉNTEK: ZAK 4,6. JN 6,63. — Isten a Szentlélek által cselekszik közöttünk. Amint a víz á csöveken árad, hogy eny­hülést adjon á szomjazónak, úgy jön a Szentlélek az igén és a szentségeken át hozzánk, hogy életet adjon nekünk. Lk, 17, 20—25; Ézs 11, 1—10 (II Thess 3, 10a). SZOMBAT: ZSOLT. 26,8. RM 10,17. — Isten kegyelme és a kegyelemből adott örökélet csak akkor a miénk, ha elfo­gadjuk. A hit az elfogadás. A hit nem emberi tevékenység, hanem Isten ajándéka, amelyet az igehirdetés hallgatása által ad. Hallgassuk az igehirdetést, hogy elfogadhassuk az igében felkínált üdvösséget. Ézs 36,1—7; Ézs 28,14—19. (Ef 2,19—20.) ÉzS 40,1—8. Pintér János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents