Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-11-06 / 45. szám

Luther hitvallási irata A Schmalkaldeni Cikkek Luther Márton a Schmal­kaldeni Cikkekben egy terve­zett egyetemes keresztyén zsi­nat elé- — amely azonban so­hasem ült össze — írta meg hitvallását arról, hogy miben érthet egyet a katolicizmus­sal az evangélikus egyház, és mi az, amiben nem engedhet a katolicizmussal szemben. Az utóbbiak a Schmalkaldeni Cikkek második részében ta­lálhatók. Ezek sorában egyik fontos tétel a pápaságról szóló szakasz. A pápaság kérdése az, ami* ben sem Luther, sem az ö hitvallását magáévá te­vő evangélikus egyház nem engedhet, mert kü­lönben Isten Igéjéhez vál­na hűtlenné. JÉZUS KRISZTUS AZ EGY­HÁZ FEJE — tanítja Luther a Szentírás alapján (Ef. 1, 22; 4, 15; 5, 23. — Kői 1, 18. stb.). Ez tehát azt jelenti, hogy a pápa nem lehet Isteni jogon vagy Isten Igéje alapján feje az egész ke- resztyénségnek, mert Ilyen csak egy van, mégpedig Jézus Krisztus, ö nem szorul helyettesítésre. Az ö nevében senki sem le­het az egyház ura, még- kevésbé zsarnoka. A ke­resztyének egységét a Jé­zus Krisztusban való hit biztosítja, ehhez pedig nin­csen szükség az egyház egységét egy személyben megtestesiiö pápára. ROMAI PÜSPÖK a pápa igazi rangja — állapítja meg Luther. Ezt a nézetét az egy­háztörténelemre alapozza. Ar­ra hivatkozik, hogy az anyaszentegyháznak nem volt pápája legalább ötszáz esztendeig. Ebben az időszakban a pápa a római gyülekezetnek lel­késze és azoknak püspö­ke, akik önként vagy em­beri kapcsolatok jogán csatlakoztak hozzá, nem azért, hogy uruk és feje­delmük legyen, hanem hogy vele mint keresztyén testvérek és munkatársak együtt éljenek. Ehelyett az eredeti római püs­pöki állapot helyett a pápák olyan hatalmat ragadtak ma­gukhoz, hogy — amint Luther írja, most már egyetlen püs­pök sem meri a pápát „testvérnek” szólítani, mint egykor, hanem „leg­kegyelmesebb urának” kell őt neveznie, bárki legyen is. A görög és sok más nyelvű keleti egyház az egyháztörté­nelem folyamán sohasem állt a pápa vezetése alatt. Ezzel a gondolattal Luther azt emeli ki, hogy van keresztyénség Rómán kívül is, tehát a pá­paság elismerése nem tartozik hozzá a keres ztyénséghez. Luther kiemeli, hogy a Szentírásban sehol sincs szó a pápaságról és annak hatalmáról, bármennyire is tanulmányozza valaki azt. „A pápa tanítását, még a legjavát is a csá­szári pogány jogból vet­ték.” Ez azt jelenti, hogy a pápaság intézménye me­rőben emberi kitalálás, mégpedig egészen világi hatalmi ambíciók húzód­nak meg mögötte, hiszen a mintát is ilyen helyről vették. KRISZTUS HATALMÁT SÉRTI a pápaság intézménye. Luther hangsúlyozza, hogy a pápa Krisztus hatalmát bitorolja, amikor azt hir­deti, „hogy egyetlen ke­resztyén ember sem üd­vözölhet, csak ha neki en­gedelmeskedik és minden­ben aláveti magát, bármit akar, mond vagy cselek­szik.” Mindez azt jelenti, hogyha hisz is valaki a Krisztusban és benne mindent megtalál, amire szüksége van az üdvös­séghez, az mind semmi és hiábavalóság, ha nem engedel­meskedik és nem hódol a pá­paságnak. Krisztus védelmé­ben fordul itt keményre Lu­ther hangja, amikor ezt írja: „Ez a pont meggyőzően mu­tatja, hogy a pápa az igazi Antikrisztus, vagy Ellenkrisz­tus, aki szembehelyezkedett Krisztussal és magát Krisztus fölé tolta, mert nem akarja, hogy a keresztyének az ő ha­talma nélkül üdvözül jenek. Pedig nem ér a hatalma sem­mit, mert Isten nem rendelte és nem parancsolta meg. Ez jelenti azt, hogy »Isten ellen támad és fölébe emeli ma­gát«, amiről Pál beszél.” (2. Tess. 2, 4.) Luther annyira elszántan vé­delmezi Jézus Krisztus min­denek felett való uraságát, hogy kész a reformáció követői­nek nevében kijelenteni, hogy mi inkább megha­lunk Isten nevében, de nem tudjuk elfogadni, hogy csak az üdvözül, aki a pápának engedelmeske­dik. PÁPA NÉLKÜL sokkal job­ban szolgálhat az egyház Jé­zus Krisztusnak. Ha a pápa­ság merő emberi koholmány és nem nyugszik Isten paran­csolatán, akkor nem lehet az egyháznak semmi szüksége sem rá. „A szent keresztyén egy­ház jól meg tud lenni ilyen vezető nélkül, sőt sokkal jobban ment volna a sora, ha nem hozta volna szóba az ördög az ilyen vezetést. Nincsen az egyháznak semmi haszna sem a pápaságból, mert nem végez egyházi szolgá­latot!” Sokkal jobban lehet az egy­házat kormányozni, ha a ke­resztyenek mindnyájan egy fö> a Krisztus alatt élnek, és a püspökök a szolgálatban mindnyájan egyenlők volná­nak és összetartanának a ta­nításban, a hitben, a szentsé­gekben, az imádságban és a szeretet cselekedeteiben. Lu­ther Hieronymus egyházatyára hivatkozik, aki azt jegyezte fel, hogy az alexandriai papok va­lamennyien együtt kormá­nyozták a gyülekezeteket. A keresztyéneknek ez a testvéri együttélése az a forma, amely­ben az apostolok és őket kö­vetően a püspökök ugyanígy cselekedtek mindaddig, amíg a pápa a fejükre nem nőtt. A PÁPASÁG ÜTJA az egy­háztörténelem folyamán még­(Folytatás az 1. oldalról.) dulatot? Reformációt? Vagy hordozója marad a faji gyű­löletnek, az atombombával való fenyegetőzésnek, a szét- szaggatottságnak? A reformációnak arra a bá­torságára van szükség, hogy újra egyházzá legyünk. Jézus Krisztus testévé. Drága véren megváltott közösséggé, mely Krisztus ajándékaiból él. Meg kell újulnunk az evan­gélium továbbadásában* ha valóban egyház akarunk lenni. Via nem Kálvin és Luther kortársai élnek a szószékeink alatt. A reformációnak az el­ső keresztyének és a reformá­ció közötti időt, de nekünk a reformációtól máig terjedő időt is át kell hidalnunk. Ak­kor az volt az égető kérdés: hogyan nyerhetek kegyelmes Istent. Ez a kérdés ma is kér­dése az egyház emberének, de ma még égetőbb kérdéssé lett: hogyan nyerhetek a faji meg­különböztetés, az atomveszély, a szétszakadottság világában embert, aki mellém áll. Ma ez a nagy kérdés: hogyan munkálja igehirdetésünk az irgalmas felebarátot? AZ IGE TESTTÉ LETT, KRISZTUS EMBERRÉ LETT Bátorság kell ahhoz, hogy hordozója tudjon lenni az egy­ház a nagy világproblémák­nak. Az egyház hitéhez tar­tozik, hogy Krisztus emberré lett. Áldott legyen ezért az Isten! De ez az egyházra azt a kötelességet is rója, hogy hordozója legyen a teljes em­beri életnek, az emberi élet minden problémájának, nem­csak az úgynevezett lelki problémáknak. A testté-létel az egyházat kötelezi, hogy le­gyen: „emberséges egyház”. Victor Hugó: Nyomorultak című művének filmváltozatá­inkább megmerevedett azok­ban a hibákban, amelyeket Luther a 16. században egy­házunk hitvallási iratában, a Schmalkaldeni Cikkekben tá­madott. A reformációval ön­tudatosan szállt szembe a trienti zsinat (1545—63), amely jezsuita hatás alatt kifejezet­ten protestánsellenes magatar­tást tanúsított és a pápa ha­talmát engesztelhetetlenül megszilárdította. Azonban még ez a zsinat sem érezte a pá­pai hatalmat annyira erős­nek, hogy a pápai csalhatat­lanság tanát ki merte volna mondani, pedig erre már meg­volt a szándék. Az 1870-es vatikáni zsi­nat mondta ki a csalat- kozhatatlanság dogmáját, azaz: ha a pápa „ex cha- tedra”, azaz hivatalos pá­pai,^ legfőbb tanítói mi­nőségében nyilatkozik, ak­kor olyan csalhatatlan, mint maga Krisztus és az apostolok. Ezt a tanítást a zsinati tár­gyalásokon a német, osztrák és francia püspökök is támad­ták, azonban a jezsuiták és a latin népek közül való püs­pökök többsége érvényre jut­tatta a pápai csalhatatlanság dogmáját. A katolicizmusban tehát a reformáció óta egyre erősö­dőben van a pápa hatalmá­nak kiterjesztése. A pápaság az emberi lelkeken a feltét­len tekintélyhit erejével akar uralkodni, hatalmas világszer­vezet segítségével, amely a modem kultúra és civilizáció minden vívmányát szolgálatá­ba állítja. A XXIII. János pápa ál­tal meghirdetett új zsinat is valószínűleg tovább fogja erősíteni a pápaság hatalmát. Mi, evangéliku­sok Lutherrel és egyhá­zunk hitvallási iratával, a Schmalkaldeni Cikkekkel együtt valljuk, hogy Krisz­tus mellett döntünk a pá­pával szemben, Isten igéjére támaszkodunk emberi eredetű vallási szabá­lyokkal szemben. Ebben a hit­ben ugyanolyan szilárdan és állhatatosan állunk, ahogy álltak hitbeli .őseink négyszáz esztendőn keresztül. Dr. Ottlyk Ernő ban látni az egyik jelenetben, hogy egy fuvaros a sárban a kerekek alá kerül. Ekkor a félrehúzódó emberek között akad egy megújult életű volt gályarab, aki leveti a kabát­ját, s ropogó gerinccel ott a sárban megemeli a kocsit, s megmenti a szenvedő embert. Ez ma az egyház feladata! Nem félteni a maga „tisztasá­gát”, hanem segíteni, mégha dereka roppan is belé, mert segíteni kell! És ez nem politika, hanem nem Isten követségében já­rás. Ha valaki mégis ahhoz ragaszkodnék, hogy ez politi­ka, hát legyen! De jó politi­ka! Elsősorban nekünk, egyhá­zaknak kellene jobban békes­ségben élni és egymást segíte­ni. A Krisztus előtti, a Krisz­tusban való egységnek kellene a világ előtt Is példáznia, hogy mit jelent az egység. Krisztus megterített egy asz­talt, hogy ennél mindenkinek közössége lehessen: az Űrva­csora asztalát, s nem éppen ez lett a legelválasztóbb kö­zöttünk? Hogyan nézzen hát ránk a világ? Bátorság kell ma újra úgy egyháznak lenni, ahogy azt Isten akarja! Szolidárisnak lenni a világgal, hogy be tud­ja tölteni itt, drága magyar népünk körében a szolgálatát. Az ünnepi beszéd után a „Lutheránia” vegyeskar éne­kelt Weltler Jenő vezetésével. A tőle megszokott művészi felkészültséggel adta elő Kurt Thomas: reformációi ének-ét és Gustav Schreck: Szenthá­romság ének-ét. Szabó László, a Magyaror­szági Baptista Egyház elnöké­nek zárószavai és áldásmon­dásával, majd az ősi 90. zsol­tár együttes eléneklésével ért véget 1960. budapesti közös re­formációi emlékünnepélye. G. A. HÍREK. — Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnapon az oltár- torítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mt. 12, 46-50; szószéki igéje. Csel. 24, 10—16. • — HEJŐCSABA-DÉLBOR- SOD, A Hejőcsaba-délborsodi szórványegyházközség október 15-én és 16-án gyülekezeti napot tartott, a hejőcsabai református egyházközség isten- tiszteleti helyiségében. A szol­gálatot (igehirdetés, előadás, bibliaóra) Virágh Gyula espe­res, Pásztor Pál, Moravcsik Sándor, dr. Weiszer Elek evangélikus és Ablonczy László református lelkészek látták el. Közgyűlésen újítot­ták meg az egyházközség presbitériumát. A közgyűlésen Barna Zoltán felügyelő és Ferenczy Mihályné szolgáltak. * — IRSA. Október 17-tŐl 23-ig igehirdetés-sorozat volt a gyülekezetben. Igét hirde­tett Keveházi László pilisi lelkéS2. _ GYŐR. Október 16-t6l 19-ig a győri újtemplomban és október 20-tól 23-ig a győri öregtemplomban a gyülekezet lelkészei reformáció heti elő­adásokat tartottak „Aktuális Luther-írások” összefoglaló címen. A 30-i esti alkalom reformációi emlékünnepéllyé szélesedett. Vönöczky Endre művészi orgona-, és VÜnöczky Endréné énekszámaival. * — A TOLNA BARANYAI EGYHÁZMEGYE LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGE októ­ber 18-án Szekszárdon tar­totta munkaülését. Úrvacsora: igehirdetés (Németh István) után Magyar László „A római katolikus egyház ökumenikus szemmel” címen tartott elő­adást. Csepregi Béla „Nem mindennapi igehirdető” soro­zatában ismertette Nicolai Pál XIX. századbeli igehirdető életét és munkásságát. Kari Béla és Sólyom Károly könyvismertetést adott Giertz Bo: Harc az emberért és Ko- dolányi János: Vízválasztó cí­mű műveiről. Krähling Dániel esperes a skóciai Sz. Andrew-i konferencia és a Prágai Ke­resztyén Békekonferencia elő­adásait értékelte. * RÁKOSSZENTMIHÁLY. A gyülekezetei szeptember 25-én meglátogatta Káldy Zoltán püspök, aki a presbiterek és családtagjai számára rendezett szeretetvendégségen külföldi útjáról tartott előadást, az esti istentiszteleten pedig né­pes gyülekezet előtt Ján. 13,34—35. alapjám hirdette Isten Igéjét. * ALBERTI. Az Alberti-i evangélikus gyülekezet és egyben a község megalapítói 1711. szeptember 29-én, tehát 249 esztendővel ezelőtt érkez­tek meg Albertibe a Fel­vidékről. A község és a gyü­lekezet megalapításának jubi­leumán, szeptember 29-én Káldy Zoltán püspök prédi­kált a templomban a 100. Zsoltár alapján. A gyülekezet elhatározta, hogy a most in­duló jubileumi évben még több ízben foglalkozik a köz­ség és a gyülekezet történe­tével. * — CSALÁDI HÍR: Dr. Gömbös Lóránd gyógyszerész, életének 49. évében Székesfehérvárott elhunyt. Móron temették el nagy részvét mellett, A temetési szertartást Nagy Tibor székesfehérvári lel* kész látta el. — Harmonium javítás, romos felújítása, zongora hangolás, ja­vítás. Vidékre is leutazom. Po- komy Károly Üjpest, Rózsa u. 59. * — Gladiolus (kardvirág) hagyma 50 fillértől 1 Ft-ért pompás szí­nekben kapható. Érdeklődésre árjegyzéket küldök. Dr. Nádasdy Béla, Kisláng. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme« Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztőt D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Üllői út 24. Telefon: 142—014 Előfizetést ára egy évre 60.—' Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 60.8900/2 — Zrínyi Nyomda, Bp, A reformáció bátorságával! Nyugodt magatartás Megvallom neked, hogy én ama tanítás szerint, amelyet ök eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint aki hltzek mindabban, ami a törvényben és a prófétákban meg van írva. Reménységem ugyanis az Isten­ben, hogy — amit ezek maguk Is várnak —, lesz feltámadá­suk mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Abban gyako­rolom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelki­ismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor. Apostolok Cselekedetei 24:14—16. „A lelkiismeretnek protestáns az anyanyelve” — olvastam egy századeleji írónál. Van is benne valami, hiszen Pálnak hit­ben kései utóda a nyugodt lelkiismeret magatartását ismét tör­ténelmi magasságokba emelte a worms! gyűlésen elhangzott mondatával: „nem tanácsos az embernek lelkiismerete ellen cselekedni”. Reformáció ünnepe után egy héttel jó ismét fel­mutatnunk a szoros egységet a bibliai alak, Pál, s a történelmi alak, Luther között. Pálnak a botránkozás nélkül való lelkiismeretet tanúsító magatartása nyugodt magatartás. „Megvallom neked” - mond­ja csendes szóval vizsgálója előtt, miután lerázta magáról a templomban lázító viták hamis vádját, s feltárja feltámadásba vetett hitét, ami persze a vádló papi fejedelmek előtt izgalma­sabb minden templomi zűrzavarnál. Lenyűgöző Pál nyugalma velük szemben. Így csak Istennel és emberekkel egyensúlyba jutott ember tud viselkedni. Pál lelki egyensúlya mélyen az igében gyökerezik: a tör­vényben, s a prófétákban. Nem új dolgot hirdet, s nem ő ta­lálta fel. Csak éppen ráébredt arra, hogy a Messiás, akinek el­jövetelére oly lázas reménységgel várt, azonos a názáreti Jé­zussal. A damaszkuszi út élménye mellett feltárulnak a szent iratok ősi bizonyságai is. Az atyáknak és a prófétáknak adott ígéretek beteljesedtek: hű az Isten! Nyugalmának ez a gyöke­re. S ón miért nyugtalankodnék? Isten hűséges ígéretei beteljesítésében, Pál gyakorolja ma­gát a bizonyságtevésben, a hűséges szolgálatban. Lelkiismere­te csak nyugodt lehet, életének egyensúlya van. Koren Emil HÉTRŐL—HÉTRE Mindvégig állhatatos Máté 24, 13. Sok kapkodó emberrel találkozunk az életben, akik sok mindenhez hozzáfognak, de semmit sem fejeznek be. Minde­nük rendetlen! Ha gazdálkodó a kapkodó ember, akkor elő­készíti a fejszét, hogy fát vágjon, de mire felvágná az egynapi konyhai szükségletet, eszébe jut, hogy az istállót is rendbe kel­lene tenni, mire ezt is befejezné, eszébe jut, hogy zsuppot is kellene csépelni, mire a kévéket kihordja, eszébe jut, hogy szüretelni is kellene, mire egy-két sajtárt teleszed a lugasról, már más munka jut eszébe és azt is otthagyja. Persze az ilyen embernek sok mindene kárba vész, rothad, pusztul. Sokat dol­gozott és mégsem ment semmire/ Ha szellemi munkát végző ember, aki szeret kapkodni, hasonlóképpen jár. Telerakja az íróasztalát könyvekkel, ira­tokkal, úgy, hogy maga sem igazodik el köztük. Elkezd egy számoszlopot összeadni, közben abbahagyja, később kezdheti elölről! Ilyen a kapkodó embert Minden munkát állhatatosan kell végezni, hogy ered­ményt remélhessünk. De nemcsak a földi eredmények elérésé­nek feltétele az állhatatosság, hanem igénk azt mondja, hogy az üdvösséget is csak a mindvégig állhatatosak nyerhetik el. Legyünk állhatatosak az imádságban, az igével váló fog­lalkozásban, a hitben. A hitben állhatatosnak lenni nem kis dolog, mert ez azt jelenti, hogy állandóan kegyelemből, Isten erejéből, Isten aka­rata szerint éljünk. Ezért, aki állhatatos a hitben, az állhata­tos a szeretetben, az áldozatosságban, a samaritánusi irgalom­ban is. Fáradhatatlan az Isten és az emberek szolgálatában, a türelemben, az alázatosságban és engedelmességben. Állhata­tos a világ békéjéért való küzdelemben, népünk felemelkedé­séért való munkálkodásban, és még ki tudná elsorolni, hogy mi minden tartozik a mindvégig állhatatossághoz. Nem kis dolog, amit ezen a héten vezérigénk elénk szab. Magunk erejéből nem is lennénk képesek erre. De Isten igéje olyan lelki eledelünk, ami egyúttal erőt is ad Isten akarata tel­jesítéséhez. Benkő Béla N APRÓL-N APR A VASÁRNAP: ZSOLT. 66:20,—ZSID. 7:25. — Imádságunk azért lehet közvetlen beszélgetés Istennel, mert Jézus által gyermekei vagyunk. Jézus, a főpap könyörög értünk! Nem veszhetnek el azok, akik ilyen féltő gondoskodás tárgyai. Ézs. 30:15—18., Gál. 2:17—21. HÉTFŐ: ZSOLT. 118:18,—ZSID. 12:6. — Isten szeretete „fordított” szeretet. Megpróbálja, megostorozza azt, akit szeret. Istennek ezt a „fordított” szeretetét egyedül Jézusra nézve érthetjük meg, aki szeretett Fiú volt, mégis megpróbáltatok Mát. 24:1—8. Préd. 1:1—14. KEDD: ZSOLT. 42:12.-11. KOR. 3:12. — A Jézusba vetett élő hit megszabadít attól, hogy a kísértés és próbatétel idején csüggedtté legyek, mert a hit boldogan tapasztalja Urának ál­landó közellétét. Mát. 24:9—14. Préd. 3:1—15. SZERDA: ZSOLT. 9:19.—MAT. 11:4, 5. — Jézusban betel­jesedett Isten minden ígérete, önmagával meggazdagít és szüntelen örvendezővé tesz. Mát. 24:29—35. Préd. 4:17—5:6. CSÜTÖRTÖK: II. MOZ. 19:4.—KOL. 1:23. — Isten azért emlékeztet arra, amit tegnap cselekedett velünk, hogy általa formálja tanítványi életünket. Isten minden bűnöm, önzésem, nyakasságom, engedetlenségem ellenére sem hagy el és el nem távozik tőlem. Mát. 24:36—42. Préd. 6:1—12. PENTEK: ZSOLT. 104:24.—JÄN. 6:11. — A nagy kenyér­csoda az Úrvacsora szimbóluma. Ebben a csodában előre vetí- tődik az utolsó vacsora, amelyre mindannyiszor visszaemléke­zünk, amikor hálaadással vesszük az Ür testét és vérét. IL Thess. 2:1—12. Préd. 12:1—8, 13—14. SZOMBAT: EZS. 68:1,—I. TIM. 3:15. — Nem csupán a templomos életünk, hanem egész életünk Isten előtt folyik. Az őszinte keresztyénség, a nyelv tisztasága, érzelmeim mocsok- talansága abból a tudatból adódik: minden percem, életem Isten előtt járán. Mát. 24:43—54. Jel. 1:1—8. Zsolt. 126. Nagy István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents