Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-11-06 / 45. szám

Barlahida ünnepel EMLÉKEK ÜTJÄN Mint a rossz tüdő, hörög, köhög a vicinális. Lassan, eről­ködve vonszolja magát előre; erejét ugyancsak próbára te­szik a fogas kapaszkodók, a göcseji „hegyek”. Nyikorogva gurulnak a kerekek és az utas­embernek az az érzése támad, hogy a tempót nemcsak az emelkedők fogják le, hanem az őszi „sűrűség” is, ami alatt a göcseji magyarok a lassú hervadásba hulló erdők, mezők és az egész teremtett- ség lehalkult, álomra készülő­dő, ködcsókolt életét értették. Tágult szemmel nézem a 5,sűrűsödő” őszi világot, hi­szen először látom Göcsejt. Végül is állomásra érünk és innen kocsin folytatjuk irtun­kat tovább. Barlahida még ti­zennyolc kilométer! „Főnek” lassan és „lenek” is csak lé­pésben haladhatunk. Cuppog, egyre cuppog a göcseji agyag, e faluban már tengelyig ér a sár, de az izmos murák biz­tos lépttel léptetnek a zsupp- fedeles tanóti lakás felé. I960 OKTÓBER KILENCEDIKÉ Istenem, Istenem, de régi Ís volt mindez. Azóta, több mint 25 év pergett le az idő •rostáján; negyed század, és most ismét úton vagyok, sie­tek a kedves, régi fészek felé. Ezúttal Zalaegerszegen szál­ltunk le a vonatról s az autó­busz süppedő bőrüléséből fi­gyelem a jól ismert tájat. 'Előttem Novák Lajos, az ár­vák egykori sofőré ül. Tatá­ros arcában szinte ég a két ■sötét szemgolyó. Hátra-hátra »fordul és büszke öröm ül sza­vai szárnyán: „Ez itt Gelén- háza, ráismer-e még?” Gelénháza? Akkor gubbasz­tó, aprócska házak, amiken úgy ült a zsupptető, mint er­A Hazafias Népfront ren­dezésében megyénként is­mét előadások hangzanak el i lelkészeink tájékoztatására. ■ Az előadásokat békegyűlés ke- s ceté ben a Hazafias Népfront írendezi. Az elmúlt esztendő­iben ezeknek a békegyűlések- 'nek előadásai, lelkészeink és espereseink ismételt megnyi­latkozásai szerint, hasznos és ijó szolgálatot végeztek. Se­gítettek abban, hogy egyhá­zaink, különösképpen pedig a protestáns egyházak lelké­szei, mint igehirdetők meg­ismerjék azokat a nagy kér­déseket és összefüggéseket, me­lyeknek ismerete nélkül az läge is aligha szólaltatható • meg az ezekkel a kérdések­kel tusakodó gyülekezetek számára. Bízunk abban — és a most soron lévő első elő­adás a sorozatból erre a bi-’ zalomra fel is jogosít, — hogy az új előadás-sorozat előadásai is nagy segítséget jelentenek lelkészeink szá­mára ahhoz, hogy az embe­riség égető kérdéseit is szi­vükön hordva, felelősségtel­jes és féltő szeretettel fordul­hassanak az ember, az egy­házban élő és a világban te­vékenykedő ember felé. Budapesten október 28-á» délután gyűltek össze a bu­dapesti evangéliumi, ortodox, izraelita és unitárius lelké­szek, hogy meghallgassák a sorozat első előadását, mely a nemzetközi helyzettel fog­lalkozott. Dr. Hajdú Gyula professzor, a nemzetközi jog tanára, előadásában nem a nemzetközi események egyes eseményeit, epizódjait tárta hallgatói elé, hanem kereste és megmutatta azokat a ru­gókat, amelyek az államok Viszonyának alakulásában ha­tótényezőként szerepelnek. Ok­nyomozó módon mutatta meg. hogy a két világháború életet és javakat pusztító rombolá­sa hogyan ébresztette fel a népek vágyát és hogyan lett ebből követelés: soha többé ne legyem háború. Bemutat­ta, hogy a népeknek ehhez a követeléséhez hogyan csat­lakozott fő tényezőként an­nak a Szovjetuniónak köve­telése, amelyre kezdetben gú­nyosan tekintettek, amikor hatalmát „Potenkim-hatalom- nak” és ágyúit „Poten kim ágyúknak” tartották. Ezekkel H i^Potenkim-ágyúkkáPi ázan­dó: gombák tömzsi szárán a roppant kalap. És ma? Ge­lénháza újjászületett Pompás épületek, kémények, fúrótor­nyok és olajkutak mindenütt. Az álmélkodásból magamhoz sem térek még és máris rám­köszönt Göcsej új panorámá­ja, a nagylengyel! iparvidék. Ezüstszínű, hatalmas gáztartá- lyok .köszöntének sorban, olya­nok, mintha csak a mesék óriásainak luftbállonjai len­nének. És kutak, olajkutak mindenütt, amerre csak ellát a szem. Egyikhez, másikhoz egészen közel kerülünk. Látom a szí­vókarokat, mint emelkednek és süllyednek itt is, ott is. S rabul ejt e látvány és mesél­ni, dicsekedni kezd az „elát­kozott” Göcsej régi fiának. „Ugye, így még jobban sze­retsz bennünket? Nézd, mivé is lettünk? Ölünk kitárult és nincsen perc, nincsen pillanat, amelyben ne segítenénk orszá­got építeni, új és gazdag hol­napjait e drága hazának.” ISMÉT BARLAHIDÄN Csoda-e? Az autóbusz Bar- lahidán áll már és mi régi ismerősöket köszöntve indu­lunk el a papiak felé. Ezekben az órákban a barlahidai gyü­lekezet a szívét kínálta min­denkinek, aki eljött, hogy a templomépítés 25 éves mér­földköve mellett együtt örül­jön a gyülekezet kicsinyével, nagyjával. Magas vendéget vár a gyülekezet, az egyház- kerület püspökét, és híre fu­tott a faluban annak, hogy a püspök Dániában, Nvborgban képviseli egyházunkat A vasárnapi második ha­rangszó foszlányai is szétte­rülnek már a falu és táj fe­lett, mikor a püspök autója megáll a papiak előtt;.. Nincs késés egy perc sem, s beharangozásra 12 lelkész élén ban győzött s győzelme követ­kezményeként tekintélye meg­növekedett. Ez a hatalmas te­kintélyű szocialista ország az összes népek békeakaratának képviselője azóta is. Ez a békeakarat hozta létre az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét. Az előadó végigvezette hallgatóit azon a rögös úton, melyet a Szovjetunió és a békeszerető emberek követe­lése az ENSZ története fo­lyamán mind a mostani 15. ülésszakig megtett. Nemcsak a béke erőinek lankadatlan küzdelmét mutatta be előadá­sában, de leleplezte a mili- tarizmus és monopolkapitaliz­lépi át a püspök a felújított templom ajtaját A TEMPLOMBAN Az oltári szolgálatot Lág- ler Béla esperes végzi, majd a kerület püspöke a szószé­ken felolvassa a 42. zsoltár 1—6. versét. Ennek az Igének üzenetét hozta el 25 évvel ezelőtt a dunántúli egyházkerület ak­kori püspöke a templomszen­telésre és ma, negyed század múltán ehhez az igéhez tér vissza az egyházkerület jelen­legi püspöke, Káldy Zoltán is. A zsoltáríró tudta — mond­ta többek között igehirdetésé­ben a püspök —, hogy az ő Istene: élő Isten! Halott Is­tennel mi sem tudnánk mit kezdeni. Öt kell megtalál­nunk, Benne kell hinnünk, Róla kell bizonyságot ten­nünk, Róla, aki élő Isten! Olyan világban élünk — emelte fel szavát a püspök —, és pedig Isten akaratából élünk olyan világban, amelyik tele van mozgással, alkotás­sal, jövőteremtéssel. Nekünk örömmel kell részt vennünk népünk jövőjének munkálásá- ban. AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS Istentisztelet után Pintér János, a barlahidaiak lelké­sze ismertette a barlahidai gyülekezet, majd a templom felépítésének és tatarozásának a történetét. Ezután a testvérgyülekeze­tek köszöntése, jókívánsága hagzott az ünneplő gyüleke­zet felé. Elhozták köszöntésüket a Barlahidán szolgált lelkészek közül is néhányan. A köszöntések sorát Káldy Zoltán püspök zárta le. Jakus Imre mus mesterkedéseit is, me­lyek a béke erőivel állandóan szembehelyezkednek. A két roppant erő feszültségében minden államnak és minden egyes embernek döntenie kell — mondotta, — melyik olda­lon áll. Egyetlen ember gyen­ge ereje sem felesleges és ha mindenki teljes felelősséggel, képességeinek, erőinek, mun­kájának, teljes „fegyverzeté­vel” áll a béke oldalára, ak­kor nem lehet kétséges, hogy diadalmaskodik is a béke. Egyházunk és annak lelké­szei köszönettel és várako­zással tekintenek az előadás- sorozat további előadásai elé. €&3LFÖlDÖN w történt Dr. Carl E. Lund-Quist Kína EJNSZ-tagságáról és a csúcskonferenciáról (Minneapolis) Dr. Carl E. Lund-Quist, a Lutheránus Vi­lágszövetség volt főtitkára, a Lutheránus Világszövetség el­nöki tisztétől megválása után, Minneapolisban egy interjú al­kalmával kijelentette, hogy a békéért való fáradozás két elengedhetetlen lépése szerin­te: Kína felvétele az Egyesült Nemzetek közösségébe és az Eisenhower és Hruscsov mi­niszterelnökök közötti tárgya­lások újrafelvétele. Ügy véli, hogy az Egyesült Nemzetek közösségében ott a helye a világ legnépesebb országának, a népi Kínának. Amíg Kína nem kapja meg helyét az ENSZ-ben, nem nyerhetjük el, amit mindnyájan sóvárogva kívánunk: a világbékét. A békéért való fáradozás másik elengedhetetlen lépése­ként jelölte meg azt a szük­ségességet, hogy a tárgyaláso­kat Eisenhower elnök és a szovjet miniszterelnök között újra fel kellene venni, hogy újra szabaddá váljék az út a legmagasabb szintű tárgya­lásokhoz. „A tárgyalások nem árthatnak” — mondotta. Dr. Lund-Quist nyilatkoza­tával általámosságban egyetér­tünk. Sajnálatos, hogy ezt az álláspontot nem képviselte ha­tározottan és nem igyekezett érvényesíteni határozottan, amikor még hivatalban volt, mint a Lutheránus Világszö­vetség főtitkára. Nem értünk egyet azonban azzal az álláspontjával, ame­lyet ki nem mond ugyan, mégis a sorok között egyértel­műen olvasható, hogy tudni­illik azt érezteti nyilatkozatá­ban, mintha a csúcskonferen­cia kudarcáért a Szovjetuniót, illetve annak képviselőjét ter­helné a felelősség. Ismerjük a történelmet, tudjuk mi történt 1960. május 1-én és tudjuk azt is, hogy mi történt az ENSZ most folyó 15. üléssza­kán és mi történik az ENSZ- közgyűlés politikai bizottságá­ban éppen napjainkban a le­szerelés kérdése körül. És ép­pen, mert mindezt tudjuk, va­gyunk bizonyosak abban, hogy ha lesz legmagasabb szintű ér­tekezlet, azon a szovjet mi­niszterelnök nem Eisenhower- rel fog értekezni, hanem eset­leg az utódjával. És bizonyo­sak vagyunk abban is, hogy egy ilyen értekezlet nem az Egyesült Államok nagylelkű­ségéből, hanem a népek kö­vetelő békeakaratából fog ösz- szeülni. AZ AFRIKAI EGYHÁZ SZÁMARA LEGNAGYOBB VESZEDELEM AZ ÁL-KERESZTYÉNSÉG Alan Paton, az ismert dél­afrikai író, aki egy amerikai irodalmi díj átvételére ment New Yorkba, egyik nyilatko­zatában kijelentette, hogy a keresztyénséggel szembenálló világnézeteknél és az izlámnál is nagyobb veszedelmet jelent ma Dél-Afrikában a keresz- tyénség ügye számára az „ál- keresztyénség”. Megállapítása szerint az ál-keresztyénség olyan irányzat, mely a stabi­litást akarja előnyben részesí­teni az új renddel szemben, a törvényt szereti hangsúlyoz­ni az igazságossággal szemben és a pillanat követelményeit fölébe helyezi a felebarát! sze­retetnek. Ezért az ál-keresz­tyénség éppenséggel arra hív­ja fel szívesen az egyházat, támogassa a kiváltságosokat és álljon útjába a jobb élet­re törekvő haladásnak. Ezzel különösen Dél- és Kelet-Airi- kában kelti az egyház a maga rossz hírét a lakosság széles rétegeiben, mint a status quo őrizője. Ettől a megítéléstől pedig a keresztyén hittől való elfordulásig már csak egy lé­pés keik Ülésezett a Nyugdijosztály Tanácsa Az Evangélikus Egyház­egyetem Nyugdijosztálya fo­lyó évi október hó 28-án tar­totta őszi tanácsülését D. dr. Vető Lajos püspök elnökleté­vel. Az ülés részvéttel és ke­gyelettel emlékezett meg az elhunyt lelkészekről és özve­gyekről, és megállapította az özvegyek nyugellátását. Meg­emlékezett a lelkésszé avatá­suk 50. évfordulóját megért lelkészekről is. Ezek: Bódi Pál, Klenner Adolf, Maczák György, Nagy Lajos, Szabó Ferenc, Sztik Gusztáv. Ebben az évben 24 lelkész érte el vagy haladta túl a 60 éves nyugdíjkorhatárt. Az egyházkerületek püspökei egyiknek nyugdíjazására sem tettek javaslatot gyülekezeti és közérdekből, s így a Tanács 1961. évre a korhatárt elért lelkészek közül senkit sem nyugdíjazott. — Az ügyvivő részletes tájékoztatót adott a Nyugdíjosztály pénzügyi hely­zetéről. A Tanács örömmel állapította meg, hogy ez év­ben a gyülekezetek az 1960- ra kivetett nyugdíjjárulékuk­nak körülbelül már 65 száza­lékát küldték be a Nyugdíj­osztály pénztárába. A Tanács köszöni, hogy gyülekezeteink komolyan veszik kötelezettsé­güket a szolgálatban megfá­radt, öreg nyugdíjasok nyug­díjának biztosítása érdekében s továbbra is nagy bizalom­mal viseltetik gyülekezeteink iránt, kérve őke*, hogy a ki- vetett-nyugdijjárulékot decem­ber hó fojyamáa teljes égé-4 szében rendezzék a Nyugdíj­osztály stabilitása érdekében. — Tárgyalta a Tanács az 1961. évi költségvetést is, melyet gondosan megvizsgált és elfo­gadott. Ezzel kapcsolatban a Nyugdíjosztály közli a gyüle­kezetekkel, a közületekkel, il­letve azok vezetőivel, hogy a Tanács 1961. évre a tavalyi járulékkulcsot nem változtat­ta meg, hanem arra kéri az illetékeseket, hogy az 1961. évi költség- vetésükbe ugyanazt az ösz- szeget állítsák be nyugdíj­járulékként, mint a múlt évben. A gyülekezeteknél az alapjárulék évi 200 fo­rint, telkenként 1,10 fo­rint, a közületeknél az ál­taluk foglalkoztatott lel­kész! képesítésű egyének után a teljes javadalom 4 százaléka. — A Nyugdíjosztály az egyes számlák záró eredményének közlésével egyidejűleg a pon­tos kivetésről értesítést küld majd az illetékeseknek. —.' A Nyugdijosztály hálásan köszö­ni gyülekezeteinknek, hogy a kötelező, nyugdíjasok megsegí­tését szolgáló offertóriumra az 1960. évre eddig 24 000 fo­rintot meghaladó összeget ado­mányoztak. Isten áldása le­gyen az adományokon és az adakozókon. Továbbra is sok szere tetet, együttérzést és ál­dozatot kérünk nyugdíjasaink epétekében. Üjabb előadássorozat lelkészeink tájékoztatására (Barlahidai emlékek Kedves meghívót kaptam lelkészt szolgálatom első ál­lomásáról: Barlahidáról. 21 évvel ezelőtt templom­építésre készült a misszió központja. Most a templom 25 éves jubileumát tartotta. Erre az ünnepre valamennyi régebben ott szolgált lelki- pásztorát is meghívta. Gaz- I Maróthy Jenő íróval Barla­hidán történt találkozásom emléke. — Vanyarci szülőhá­za (evangélikus parókia) em­léktábláján olvasható: „...hű tolla mindig nemes, tiszta volt”. De hivott a pezsdülö falu fejlődésének bontakozó jövő- I je és vonzóereje, is. dag gyülekezet az, melynek az országban ily sok papja és a környékből besereglő népe van. Amikor a meghívót és a szeretetet sugárzó kisérő so­rokat olvastam, megelevenedő emlékek kezdtek integetni fe­lém. Ifjú varázsával állt elém az egykori gyülekezet. Első szol­gálati helyem. A sokféle első szolgálat. Az első szórvány­kutatások boldog izgalma. S a szórványbeli hívek megta­lálásának öröme. Az első, zúz- marás erdei szánúton meg­tett barabásszegi, kustánsze- gi, pajzsszegi, vörösszegi lá­togatások. Hívogattak a kies zalai tá­jak. Kakukszótól hangos er­dők. Legősibb sajátosságokat őriző göcseji nyelvjárás ígé­retes szépsége .. . göcseji szór­ványok népét gyűjtő, jubiláló templom dombhátakon átnéző tornya. Hívott egy sír is, melybe 1934 tavaszán fiatal életet te­mettem. S a korán elhunyt S a hívásoktól hangosan dobogó szívem vallomást tett. Minden hívásra hálával vá­laszolt. Legerőteljesebben még­is egy hívünk 27 év- előtti szavaira felelt. Félévi szol­gálatom végén igy szólt: „Szeretném a Tisztelendő urat majd később is hallani, ho­gyan prédikál akkor...” Az arca elmosódott már előttem. A nevére sem emlékezem. Csak egyet tudok, erre jól emlékszem: szavaiból minden­nél tisztábban az ige hallása utáni vágy csendült ki! Ez a hang egy volt a sok közül. A barlahidai gyüleke­zet hangja volt. Ez hívta életre, építette fél s tartotta fenn negyedszázadon át a templomot. Ez a hang szí­vemben most újra visszhang­ra talált. Barlahidai gyülekezet, Is­ten tartsa hiveidben tisztán, messzehangzón ezt a hangot! Csengjen templomodban, mely az ország temploma is. Le­gyen erős az utódokban időt­len időkig! Rónay Zoltán Albert Schweitzert örökíti meg az első gaboni levélbélyeg Gabon, a csak újabban füg- I getlenné lett afrikai köztár­saság, kiadta első levélbélye­gét 200 Fr. márkás címlétben. A levélbélyeg Albert Schweit­zer portréját ábrázolja. Lam- barene ugyanis — ahol a hí­I rés őserdő-doktor, Schweit­zer, kórháza van — Gabon területén fekszik. A bélyeg- motívum hátterében egy or­gona is látható, rajta felütött Bach-partitúra — a muzsikus Albert Schweitzer tiszteletére^ Bonn mór három éve tudta Eichmann címét Joel Brand izraeli újságíró Kölnben közölte a sajtóval, hogy a bonni kormány már három éve tudta Eichmann argentínai címét. Ennek elle­nére semmit nem tett Eich­mann ellen, mert az Eich­mann elleni eljárás egy sereg vezető ember kompromittálá- sával járt volna Nyugat- Németországban, ISTENTISZTELETI REND Budapesten. 1900. november 6-án. Deák tér de. 9. (úrv) Hafen- scher Károly de. 11. (úrv) dr. Iveken András du. 6. Egyház­zenei áhitat dr. Kékén András Fasor de. fél 10. Koren Emil de. 11. Koren Emii du. 6. ifj. Blázy László Dózsa Gy. út de. fél 10. (úrv.) Sülé Károly Ü lői út 21. de. fél 10. Kardos József de. 11. Kar­dos József Karácsony Sándor u. de. 10. Grünvalszky Károly Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. háromnegyed 12. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán u. de. 10. Drenyovszky János de. 11. Rédey Fái du. 6. Drenyovszky János Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Weöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó István Zugló de. 11. (úrv) Szabó István du. 4. Szeretet.vendégség Fóti út de. 11. (úrv) Nagy István Váci út 129. de. 8- (úrv) Nagy István Üjpe*t de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár—Újtelep de. fél 9. Rákospalota MÁV telep de. 9. Rá&ospafeto Nagytemplom dfe. ». Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de« 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. 4. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Kamér Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Várady Lajos de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. 8. (úrv) de. fél 9. Madocsai Miklós Óbuda de. 9. Vámos Jó­zsef de. 10. (úrv) Fülöp Dezső este 6. szeretetvendégség: dr. Pálfy Miklós Tarcsay Vilmos u. de. 9. (gyermek) dr. Rezessy Zol­tán de. 11. Ruttkay Elemér este fél 7. Károlyi Erzsébet Pestliideg- kút de. fél 11. Zoltai Gyula Budakeszi de. 8. oúrv) Zoltai Gyula Kelenföld de. 8. (úrv) Kendeh György de. fél 10. (gyer­mek) Kendeh György de. 11, (úrv) Kendeh György este 8. Kendeh György Németvölgyi út 138. de. 9. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. «1 Mi (See&A rte. ^ da. i Ok ** fleiftni

Next

/
Thumbnails
Contents