Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-11-06 / 45. szám
KP. BSRM. Bf. 72. Egyetemes nemzetközi találkozó — egyetemes emberi célok Az elmúlt hetekben az egész emberiség figyelme New York felé fordult, ahol megkezdődött — és most is folyik — az Egyesült Nemzetek Szövetsége közgyűlésének 15. ülésszaka. Nagy várakozással néztek a népek a közgyűlés felé és abban a reménységben éltek, hogy a párizsi csúcstalálkozó meghiúsulása nyomán megromlott nemzetközi helyzetben, a közgyűlésen olyan „levegő” alakul majd ki, amelyben a feszültségek enyhülnek és fennálló problémák elindulhatnak a jó megoldások felé. Ez a vágy és mindenek felett a Szovjetunió miniszterelnökének a nagyszerű kezdeményezése tette lehetővé, hogy a 15. ülésszakon több mint 30 ország államfője, kormányfője és vezető államférfia — köztük sok, volt gyarmati ország küldötte — vett részt. A modern történelemben ilyen egyetemes nemzetközi találkozóra még nem volt példa. Ez a tény már önmagában is nagyon jelentőssé teszi ezt a közgyűlést. Nemcsak összetételében volt egyetemes jellegű a közgyűlés, hanem — megintcsak a Szovjetunió miniszterelnökének felszólalásai és javaslatai nyomán —, annak célkitűzései is az emberiség egyetemes javát szolgálták. A ma élő emberiségnek mindenek előtt álló egyetemes érdeke, hogy a háború halálos veszedelméből megmeneküljön, béke legyen a földön és a népek békés együttélésben fejthessék ki munkájukat az egész emberiség előrehaladása érdekében. Csak így tartható meg a drága emberi élet és az ember embersége. Nem volt még kor, amelyben az emberi életet olyan egyetemesen fenyegette volna a pusztulás veszélye, mint ma, amikor az atomfegyverek és más tömegpusztító fegyverek felhalmozódtak. De még olyan kor sem volt, amelyben az emberiségnek annyi lehetőség adatott volna az egyetemes béke megvalósítására, mint napjainkban, mert ma a béke erői erősebbek, a háború erőinél. A béke biztosítása és tartóssá tétele vezette a Szovjetunió miniszterelnökét, amikor a leszerelésre vonatkozó javaslatát újra előterjesztette a közgyűlésen. Ez a javaslat is egyetemes jellegű, nemcsak azért, mert „általános és teljes leszerelés”-ről beszél, hanem első sorban azért, mert egyetemes érdekű. Az egész emberiségnek érdeke a radikális leszerelés, az atomfegyverek nemzetközi ellenőrzés mellett való megsemmisítése. Csak egy fegyvernélküli világban tudna a háborúktól sokat szenvedett emberiség igazán „fellélegezni” és félelem nélkül jövendőt építeni. Hasonlóképpen egyetemes érdekű a Szovjetunió miniszterelnökének másik nagyjelentőségű javaslata, mellyel a gyar- ;mati rendszer azonnali és teljes felszámolását sürgette. Egyetemes emberi érdek a népek közötti egyenlőség megvalósítása és a gyarmati népek egyenjogúságának megteremtése. Csak így 'tudnak az eddig elnyomott és kizsákmányolt gyarmati népek is emberhez méltó életet élni, népi és nemzeti sajátosságaikkal az egész emberiség kultúrájának gazdagításához hozzájárulni, és csak igy juthatnak hozzá ők is azokhoz az emberi javakhoz, amelyeket sok nép már élvez. Ugyancsak az emberiség egyetemének érdekeit szolgálja az a javaslat is, amely azt célozza, hogy az Egyesült Nemzetek ‘Szövetsége, struktúrájának megváltoztatásával, valóban világ- szervezetté és ne az Amerikai Egyesült Államok egyszerű kiszolgálójává legyen. Amikor az ENSZ megalakult, mások voltak az erőviszonyok a világban és más volt a gyarmati népek helyzete. Azóta a szocializmust építő népek nemzetközi szerepe megnőtt, sok gyarmati nép felszabadult és a semleges országok is jobban akarják álláspontjukat érvényesíteni a nemzetközi helyzetben. Kétségtelen, hogy mindezt figyelembe kell venni az ENSZ felépítésének átformálásánál, mert csak így tudja ez a jelentős szervezet szolgálatát minden nép javára betölteni. Sajnos, több jel arra mutat, hogy az ENSZ 15. közgyűlésének ülésén nem minden nemzet képviselője tartotta szem előtt az egyetemes emberi érdekeket és célokat, hanem azt keresztezni igyekezett. Ez első sorban Kína ENSZ-be való felvételének vitájában mutatkozott meg. Az egyetemes érdek azt kívánná, hogy a 670 milliós Kína ott legyen az Egyesült Nemzetek Szövetségében és a többi nemzettel együtt munkálkod- hassék az egész emberiség érdekében. Vgyáriakkor vannak államok, amelyek ezt a népet ki akarják zárni a nemzetek közösségből, mert nem olyan politikai, társadalmi és gazdasági rendet valósított meg, amelyet ők szerettek volna. Viszont ífi- rw. nélkül nem lehet a fennálló nemzetközi kérdéseket rendezni, az általános leszerelést megvalósítani és az oly szükséges nemzetközi egyensúlyt biztosítani. De a helyzet és az idő Kína javára dolgozik és bizonyára nincs már messze az idő, amikor elfoglalja jogos helyét az ENSZ-ben. Voltak olyanok is a 15. ülésszakon, akik nem azon dolgoztak, hogy az emberiség egyetemes érdekeinek megfelelő nyugodt légkört teremtsenek a különböző fontos javaslatok megtárgyalására, hanem igyekeztek a hidegháború eszközeivel a fennálló feszültségeket fokozni. Ide tartozik az ún. „magyar Ügy” újra való előhozatala. Négy év óta ezt — bizonyos körök *- újra és újra megteszik. De kinek használnak ezzel? Magyar népünknek? Ez a nép a második világháború okozta borzalmas pusztításokat eltakarította, új országépítésbe kezdett és hazáját egyre szebbé és gazdagabbá építi. Vannak még tennivalók, de a feladatok mindig arra jók, hogy megoldjuk azokat. Számunkra. a „magyar ügy” az, hogy elősegítsük a további fejlődést, hazánkban és nemzeti sajátosságainkkal gazdagíthassuk az egyetemes emberiséget. Aki más értelemben beszél „magyar ügy”-röl, az csak nehezíti népünk ügyét és gátolja, hogy népünk is részt vegyen a nemzetközi élet kérdéseinek megoldásra segítésében. Mi, mint evangélikus keresztyének is, csak örülhetünk annak, hogy az ENSZ közgyűlésén olyan javaslatok kerültek elő, amelyek valóban az egész emberiség érdekeit szolgálják. Annak az emberiségnek, amelyet „Isten egy vérből teremtett” és amelyben a különböző népeket és fajokat úgy állította egymás mellé, hogy azok testvérként egymás javát szolgálják és egymásért éljenek. Mint evangélikus keresztyének is munkálkodunk és imádkozunk azért, hogy a leszerelés megvalósulhasson, a gyarmati népek elnyerhessék szabadságukat és épülhessen az emberiség békés jövendője. Káldy Zoltán A reformáció bátorságával! Ökumenikus reformációi emlékünnepély a Deák téri templomban Magyarországi protestáns egyházainknak szép hagyománya, hogy a reformáció évfordulóin közös reformációi emlékünnepet ülnek. A budapesti protestánsok évenkint felváltva a Kálvin téri és a Deák téri templomban ünnepelnek. Ezidén, október 30-án, a reformáció napjának előestjén gyülekezett Budapest protestáns népe a Deák téri templomban. És gyülekeztek a magyarországi protestáns egyházak püspökei és vezetői a Deák téri sekrestyében. Hat óra előtt néhány perc. Budapest legnagyobb evangélikus templomában, a kórusokon is, minden hely foglalt. A sekrestyében pedig Káldy Zoltán püspök csendes imádságban kéri Istennek áldását az egyházi vezetők és a maga szolgálatára, s a reformációi nemzedék késő utódaira, protestáns egyházaink hivő seregére, hogy reformációi emlékezésükből új erők fakadjanak egész népünk és az emberiség szolgálatára. Hat óra. Hömpölyögve árad és betölti a templomot az ősi lutheri hitvalló ének szárnyalása. Evangélikusok, reformátusok, baptisták és metodisták ajkukon Luther dallamával tesznek hitet arról, amit egy szívvel vallanak: Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk ... Aztán elhal az ének szárnyalása, s Hecker Ádám, a Magyarországi Metodista Egyház szuperintendense nyitja meg a „reformáció drága könyvét”, a Bibliát. És felhangzanak az áhítatos csendben Krisztus Urunk szavai: „ ..: És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy 6 szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért .:.” (Mt. 20, 25—23.) Hecker Ádám imádsága után Szamosközi István, a Duna- melléki Református Egyház- kerület püspöke mondott meg-, nyitó beszédet: A LÉLEK EGYSÉGÉBEN JÖTTÜNK ÖSSZE Különbségek vannak közöttünk — mondotta —, de Isten iránti hálával tekintünk a különbségekre. A kegyelmi ajándékokban különbség van, de ugyanaz a Lélek. A Lélek eme egységében jöttünk össze! Egyek vagyunk a reformáció minden édes emlékében, és abban, hogy a reformáció drága ajándékait továbbadjuk fiainknak és leányainknak. Egyek vagyunk abban, hogy egyházaink naponta megállnak az „égő csipkebokor”: az ige mellett. Egyek vagyunk az egyház folyamatosságában, mely ugyanakkor állandó megszakítottságokban jelentkezik. E megszakítottságok a folyamatosságot munkálják. Ez a megszakítottság a megté- rés. Az egyház megtérése a közösség szolgálatára való megtérés. Mert mi másból lehetne látni, hogy Jézus Krisztus feltámadása nem hitrege, hanem életre inspiráló hit?! Egyházainknak arra kell meg- témiök, hogy a magyar nép jelenében megmutassák Jézus Krisztus mindenre elégséges erejét — fejezte meg megnyitóját Szamosközi István püspök. A megnyitó után a Kálvin- kórus énekelt. Kupay Dénes karnagy vezetésével előadta Urunk, hála Neked, hogy keresztyén életre tanítasz mai igéd által bennünket. Óh, formálj belőlünk új embereket, akik felelőseknek érzik magukat másokért is, önmagukért is. Adj vigaszt a megsebzett és beteg lelkeknek, hogy legyen belső békességük és tudjanak Téged és embertársaikat szeretni. És világosítsd meg értelmünket, Franck: 150. Zsoltár-át és Fia-, dala: örvendező Zsoltár-át. Aki részese volt a karnagy és a kar művészi teljesítményének, nehezen hinné, hogy nem régen összeszokott, hanem egy nem régen újjáalakult együttes előadásában gyönyörködött. Az emlékest középpontjában Káldy Zoltán, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökének ünnepi beszéde állott. A REFORM ÄCIÖ BÁTORSÁGÁVAL! Bátorság, melyet a reformáció tanúsított Nem a reformátorok, hanem a reformáció bátorságát állította a püspök hallgatói elé, hogy ne embereken, hanem Istennek a reformátorokban és reformációban megmutatott erején legyen a hangsúly ... Nagy bátorság kellett a 95 tétel kiszögezéséhez kalapácsot ragadni. Azok a kalapácsütések még ma is éreztetik hatásukat. Nagy bátorság kellett megállni akkor a Worms-i birodalmi gyűlés előtt egy életre- halálra szóló vallomással: Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen! Bátorság kellett Kálvin heroikus genfi kitartásához. A bátorság története is a magyar reformátorok és a magyar reformáció története. Nem meghunyászkodó emberek voltak a reformátorok, nem azok voltak a magyar reformátorok sem, hanem elszánt, bátor emberei Istennek. bátorság, amely A MÁBAN KÖTELEZ Bátorság nélkül a reformáció örökösei nem tölthetik be ma sem Istentől rendelt feladatukat. Legalább olyan döntő, ha nem döntőbb időket élünk ma, mint amilyen volt á reformáció kora. Rakéták száguldanak a sztratoszférában, óriási lépéseket tett a tudomány, atomkorszak kezdete a mi korunk. A reformáció bátorságáéhoz hasonló bátorsággal tartozik ma az egyház a világnak. Az egyházon — mondotta a püspök — ne bizonyos — mondjuk — protestáns felekehogy ismerjük emberi létünk végső és egyetlen igazi titkát, ismerjünk Téged! Erre használd fel a reformációról való emlékezésünk napjait is. Legyen áldásod népünkön s annak vezetőin, kegyelmed őrizze a világ népeinek külső békességét s Te adj egykor mindnyájunknak örök üdvösséget a Jézus Krisztusért, Ámen. zeteket értsünk csupán, hanem a harmadik hitágazat értelmében az ott megvallott keresztyén anyaszentegyházat. Az egész, felekezeti különbözőség nélküli anyaszentegyház bátorságáról van tehát szó. Bátorság kell, hogy körülnézzünk az egyház portáján ebben a világban. Gyávaság volna azt mondani, takargass suk magunknál, az egyháznál amit lehet, hiszen úgyis oly sok és súlyos kritika éri az egyházat a világtól. Ne hívjuk ki mi magunk a még élesebb kritikát! Igen, bátran szembe kell nézni a kérdésekkel SZEKULARIZÁCIÓ Sokat beszélünk arról, hogy nagy a szekularizáció (elvilá- giasodás) nálunk. A püspök külföldi személyes tapasztalatai alapján elmondotta, hogy ez egyetemes jelenség szerte a világon, de Nyugaton, melyet sokan az „egyház fellegvárának” szeretnek tekinteni, sokkal nagyobbmérvű ez, mint nálunk. Nyugaton nagy dolognak tekintik, ha a gyülekezet tagjainak 2—3 százaléka van ott a templomban! AZ EVANGÉLIUM TOVÄBBADHATÖSÄGÄNAK A PROBLÉMÁJA A modern természettudomány egyre nagyobb tért hódit a világon Csodálatos titkok tárulnak fel az ember előtt. Megoldódott az atomtitok is. Az atomtitok egy részben úgynevezett keresztyén területen élők kezében van, ilyen területről indult, s így összefüggésbe került a „keresztyén kultúrával’!. GYARMATI NÉPEK Az elnyomott, a gyarmati és félgyarmati népek egyre nagyobb öntudatra ébrednek. Kivívják, vagy követelik függetlenségüket. A gyarmattartó népek pedig kivétel nélkül az úgynevezett „keresztyén államok”. Tűzzel-vassal, fegyverrel, tartani akarják uralmukat. Nézzünk szembe bátran a problémával: a misszionáriusok szerétéiről beszéltek nekik, azok a népek pedig, melyek a misszionáriusokat odaküldték, fegyvert fognak rájuk. Ez az evangélium tovább adhatóságának és az ifjú egyházak fennmaradásának a problémáját jelenti. DÉL-AFRIKA 20 000 embert mészároltak le egy vérfürdőben, mikor elszabadult a faji gyűlölet ördöge. Nem egyszerűen fehérek és feketék álltak azonban egymással szemben, hanem fehér és fekete keresztyének! HIROSIMA Ledobták az atombombát. 200 000 halott. A bombavivö gép indulásánál keresztyén lelkész imádkozott. Utána a bombát ledobó amerikai repülőtiszt igy kiált fel: „Istenem, mit tettem?” KÍNA 700 000 protestáns 150 felekezeti csoportosulásban! Mit jelent mindez az egész keresztyénség számára? Tesz e a keresztyénség bátor for- tFolytatás a 3. oldalon.4 Kezdhetjük újra..,! A mindennapi élet olyan számban dobja elénk az elfogyatkozott szeretet tragikus példáit, hogy az ember nem mehet el mellettük azzal: ez az élet. Ez nem felelet. Látjuk, hogy a szeretetet nem lehet konzerválni. Romlik, fogy, kevesebbedik, hűl. Látjuk, hogy hűti az idő. Ma csodákra képes a szeretet a másikért. Nincs áldozat,- amit meg ne hozna szeretet* tárgyáért. Kész eldobni az életet magától, hogy megbizonyítsa a másiknak, neki semmi sem drága érte. S azután múlik az idő és alábbhagy a lobogás, s egyszer kihűi egészen, mert az idő mellett hűti a megszokás is, hűtik az emberek és hűti legfőképpen a bűn. S ilyenkor hiába igyekszik a másik méltónak maradni a szeretetre, hiába bizonygatja, hogy ő a régi szeretettel szeret, nem használ semmit, mart a másikban megvakult és megsiketült a viszontszeré- tet. A hűséges szeretet részéről minden teherré lesz a másik számára. Szolgálat, simo- gatás, néma szenvedés, lemondó áldozat. Minden csak nyűg és minden csak újabb hazugság. De szomorú, hogy így kopik meg idővel a legégőbb emberi szeretet is! A másik eset az, amikor az egyik méltatlanná teszi magát a másik szeretetére. Az egyiken nem pusztított semmit az idő. Maradt időálló szeretetnek. A másik kicsapongó, hűtlen, hamis szeretetté ham- vadt. Százszor megbocsátanak, de nincs nyugta, míg százegyedszer nem vétkezik. Hiábavaló a jó tanács mások részéről, a kérő rábeszélés* rámutatás a megtaposott szeretet fájdalmára. Mindenért kár. A szelíd szóra kemény szó a válasz. A gyöngédségért ütéssel fizet. A megbocsátó közeledésre haraggal elfordul, A simogató kezet megüti. Ó, milyen utálatos ember, ugye? De mondd, miközben olvasod e sorokat, nem veszed észre, hogy rád mutat láthatatlan ujjávai az édesanyád, hitvestársad, félve a gyermeked keze, hogy te vagy ez az ember. Én bűnbánattal látom ezt a kezet, amint reám mutat. Mi a kivezető űt, mi a megoldás minden megbontott jó szóra, minden kihűlt szeretetre és széttépett kapcsolatra? Jézus! Ilyen egyszerűen, komolyan és kikerülhetetlenül. Ezt mondom magamnak és tudom tanácsolni mindenkinek. Csak ezt az egyet, mert más megoldás nincsen. Légy újra a Jézusé. Azzal a hittel és meggyőződéssel írom e sorokat, hogy a legmeghittebb kapcsolatokra: házastársi, szülő és gyermekek közti, baráti és testvéri kapcsolatokra áldást csak Ötőle kaphatunk. j Balczó András t IMÁDSÁG
