Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-10-30 / 44. szám
Az egyháztörténetből: A reformáció első jelei Magyarországon A 16. század második évtizedében Magyarország belső és külső helyzetében súlyos viszonyok között volt. Az országban igen feszült volt a társadalmi helyzet, hiszen az 1514-es Dózsa-féle paraszt- háború után a legkegyetlenebb törvényekkel sújtották a parasztságot, megvonták a szabad költözés jogát, felemelték az uraknak járó jobbágyi szolgáltatásokat is. Az ország déli határán előrevetítette árnyékát a török betörés veszélye. A nemesi kapzsiság legyengítette az ország véderejét a törökkel szemben. Ebben a feszült helyzetben jelenik meg hazánkban a reformáció. Luther iratai Magyarországon A reformáció első jelei Luther iratai révén jelentkeztek Magyarországon. Már 1518-ban hoztak magukkal Németországot járt kereskedők néhány példányt Luther híres 95 tételéből. Az 1517 október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára kitűzött 95 tétel hamarosan megjelent könyvalakban is, német nyelven. A merész német szerzetes híre és tanítása hamar bejárta hazánkat is. 1521-ben Szakmári György esztergomi érsek kihirdette Magyarországon is X. Leó pápa ítéletét Luther kiátkozá- sáról. Ugyanakkor a magyar- országi ferences rendű szerzetesek utasítást kaptak arra, hogy imádsággal, az ige kardjával és a szent teológia fegyverével küzdjenek a lutheri eretnekség ellen. 1524-ben a soproni eretnek- nyomozáskor az egyik polgár azzal hárította el a vádat, hogy őt nem nyúzhatják meg olyan könyvekért, amelyeket nyilvánosan árusítanak. Ugyanennél a nyomozásnál vallotta Peck soproni plébános, hogy mindenfelé nagy az ereje a lutheri tévelygésnek. Amikor összejönnek a soproni polgárok a vendéglőben, ott nyilvánosan felolvassák Luther iratait, tízen-húszan is hallgatják, s utána annyi rosszat mondanak őszentségére, a bíborosokra meg a többiekre, hogy bűn hallgatni. Bár 1524- ben a papoktól és polgároktól összeszedték Luther iratait és elégették, 1526-ban már újra találtak elégetni való iratokat Ugyanez volt a helyzet Nagyszebenben is, ahová 1524- ben a király küldött rendeletet, amelyben megütközését fejezi ki, hogy „Luther Mártonnak szentségtörő tanai az emberek értelmét mindenütt any- nyira elhomályosították, hogy az evangéliumi igazság és a szentatyák tanításának mellőzésével az ő tanítását és az általa írt könyveket általában mindegyikőtök forgatja, olvassa és követi.” A nagyszebeni polgárok azonban nem sokat adhattak a királyi megütközésre, mert újra meg újra panasz tárgyát képezte a tiltott könyvek olvasása. Mért terjedt gyorsan Luther tanítása ? A reformáció Magyarországon is a katolikus egyház romlottságának bírálatával kezdődött. A jobbágyok és földesurak, a szegény városlakók és gazdag polgárok egyre nagyobb számmal fordultak szembe a római pápával és a katolikus egyház visszaéléseivel. Sokat tett a katolikus egyház leleplezésére Magyarországon az a tény, hogy a pápa, bár tekintélyes jövedelmet hajtott be az országból, mégsem nyújtott komoly segítséget a török elleni harcban, sőt a mohácsi vész előtti időben csatlakozott a franciák, velenceiek és a törökök szövetségéhez. Luther tanítása a búcsúról nagy visszhangra talált Magyarországon is. Luther szerint búcsúlevél nélkül is megilleti a bűnbánó keresztyént a feloldozás. A római egyház romlottsága lepleződött le abban, hogy ezt pénzgyűjtéssel kapcsolták össze. Luthernek az egyházból való kirekesztésről és a kiközösítéssel való visszaélésről szóló tanítása nagy örömet szerezhetett hazánkban is, mert itt is gyakorlat volt, hogy , j(z egyházi járandóságok meg nem fizetéséért egyházi átokkal fenyegetőztek. Luther magyarországi olvasói is hamar megértették, hogy a különféle egyházi parancsok elvetésének a kérdése voltaképpen a római pápa, s általában a papság hatalmának alapkérdésére vezethető vissza. Elsősorban a városi polgárság, de más rétegek is alapot találtak ebben régi keletű törekvéseikhez, amikor a katolikus papság rájuk nehezedő igája alól akartak szabadulni. Most már nyilvánvaló volt, hogy nem Isten ellen lázadnak fel akkor, ha a papság és a szerzetesség hatalmi terjeszkedése elé gátat vetnek Luther fellépésében a legrokonszenvesebb vonás az volt, hogy Isten igéjét állította a középpontba, a pápa és a papi rend lelki hatalma helyett. A sok egyházi visszaélés széles rétegek előtt tette nyilvánvalóvá a magyarországi egyház reformációjának szükségességét. Ehhez az erőt és útmutatást Luther irataiból merítették, ezzel magyarázható Luther írásainak gyors terjedése és széleskörű hatása. „A lutheránusok mind megégetendők“ A katolikus egyház és a vele szövetséges királyi udvar és főnemesség korán megkezdte a reformáció elleni fellépést. Az 1523. 54. te. kimondta, hogy a lutheránusokat, mint nyilvános eretnekeket, fejvesztéssel és összes javaik elvételével kell büntetni. Az 1525. 4. te. pedig ezeket a híressé vált mondatokat tartalmazza: „A lutheránusok szintén mind kiirtandók az országból: s bárhol találtatnak, nemcsak az egyházi, hanem a világi személyek által is akadály nélkül fogattassanak el és égettessenek meg.” így szokták idézni: Lutherani omnes comburantur, a lutheránusok mind megégetendők. Ezeken a törvényeken kívül királyi rendeletek is előírták a lutheránusok kiirtását Ennek megfelelően 1524-ben megégettek Buda határában egy János nevű embert, aiki Luther írásait hozta Magyarországra. 1525-ben Báthory István nádor megégetett 3 lutheránust a birtokain. A főurak attól is féltek, hogy a lutheri reformáció révén fellángol az 1514-ben barbár kegyetlenséggel elfojtott Dózsa-féle forradalom tüze. Ezért minden lehetőt elkövettek, hogy útját állják a reformációnak, amely a feudális társadalmi rend egyik fő támaszának, a pápának és a római egyháznak a támadásával indult Dr. Ottlyk Ernő Luther hite: tevékeny hit! „HISZEL-E?” _ kérdezték az egyszeri szénégetőtől. ’’ „Már hogyne hinnék!” — felelte a szénégető. "Aztán miben hiszel?” — kérdezték tovább, „Amiben az anyaszentegyház.” „S az anyaszentegyház miben hisz?” „Azt nem tudom.” Ma is vannak ilyen „hívők.” A REFORMÁCIÓ nagy harca a hit kérdése körül folyt. Komoly ügy volt ez akkor. Mert a kérdés az volt: hit vagy cselekedet kell-e az üdvösséghez?! Luther „pálfordító” élménye az volt, mikor megértette, mit jelent hitből élni. Így lett a reformáció tanítása szerint; a „hit által való meg- igazíttatás” az egyház egyik alaptétele; az egyház ezen áll vagy bukik. JÓL KELL HAT ÉRTENÜNK, mit értett a reformáció a hiten. LUTHER ÉLESEN ELVÁLASZTOTTA a hitet a cselekedettől. „Különítsd el a kettőt, éppúgy, mint az eget és a földet, a nappalt meg az éjszakát?’ — mondja. Ebben a szétválasztásban Pál apostolt követi. „Ingyen kegyelemből igazulunk meg a Jézus Krisztusban való hit által.” „Azt tartjuk, hogy az ember hit áltál igazul meg a törvény cselekedetei nélkül.” Ez a hit pedig nem az ember teljesítménye, hajiem Isten műve bennünk. Nem a hitünk ért kapunk kegyelmet, hanem a hitünk kel fogadjuk él azt. Isten kegyelmét nem lehet megvenni se pénzen, se véren, se hiten, se jócselekedeten, se életen, se halálon. Mindörökre ajándék marad az. Éppen ez az evangéliom örömhíre. Mihelyt ettől eltérünk, üzletté tettük a keresz- tyénséget. MÁSRÉSZT Luther a legszorosabban össze is kapcsolta a hitet a cselekedettel. „Nem valami tétlen állapot a hit, hanem tevékeny, erőteljes ... sohse pihen, mindig mozog” — írja egy helyen. „Saját erőm vagy okosságom áltál nem tudnék Jézus Krisztusban hinni...” — mondja Luther a harmadik hitágazat magyarázatában, de a hitért mégis küzdeni kell, mégpedig állandóan, mert nem tudjuk a hitünket egyszer s mindenkorra megkaparintani és el is lehet azt veszíteni. „Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” A hit — cselekedet, nem az érdemszerzés értelmében, hanem az elfogadás értelmében. „Ezzel bízunk Isten ígéretében, ezzel vesszük a bűnbocsánatot.” Ahogy a hit maga is aktív cselekvés, viszont születnek is belőle cselekedetek. Csak a hitből születhetnek igazi jócselekedetek. Az Istenre néző hit és az emberre néző szeretet-cselekedet csak ugyanannak a valóságnak két oldala. „Hitemben állok s élek. Ebből fakad minden cselekedetem. Ezzel a hittel... szolgálok, dolgozom, teszek s tűrök mindent, s tudom, hogy mindez Istennek tetsző jó gyümölcs. Az ilyen embernek minden cselekedete — kicsi vagy nagy — csupa jócselekedet. Gyümölcsöt kell teremnie! Nincs az a munka, amit jó kedvvel meg ne tenne, s nincs az a megpróbáltatás, amit zúgolódás nélkül el ne hordozna” — írja Luther. „DOKTORI SÜVEGEMET ADNÁM” szívesen annak, aki a törvényt és evangéliomot, a hitet és a cselekedetet igazán jól össze tudná békíteni” — mondotta a reformátor. Nos, nem kellett odaadnia, mert tanításában ő maga határozta meg a legjobban a hit és cselekedet viszonyát, életében pedig egészen összebékítette azokat. Luthernél gyermekibb és odaadóbb hittel senki sem tudta életét s dolgait Istenre hagyni, ugyanakkor senki sem cselekedett s tett több jót Luthernél. Hivő tevékenység s tevékeny hit — ez Luther példája s örökségünk tőle! Szabó József A „világ felé nyitott66 egyhás Ernst Wolf nyugatnémet professzor tollából két esz- méltető cikk jelent meg a Stimme der Gemeinde című nyugat-németországi egyházi folyóiratban. Az első cikk a „világidegen” egyház, á második cikk „a világ felé nyitott” egyház címet viseli. A két cikk elsősorban a németországi egyházi helyzetet tartja szem előtt, azonban sok, számunkra is tanulságos mondanivalója van Ezért a cikket lapunkban tartalmilag ismertetjük. A „világ-idegen” egyház veszedelmét csak a „világ felé nyitott” egyház győzheti le. A „világ felé nyitott” egyház titkon és rejtetten mindig ott él a „világ-idegen” egyház mögött és mindig újra megkísérli, hogy azt áttörje. Vallja az állítás igazságát: „az evangélium nélkül nincs a világnak értelme, de a világ nélkül nincs az evangéliumnak semmi realitása.” Az egyház világ felé nyitottsága azonban semmiképpen sem azt jelenti, hogy az égy- ház kapitulál a világ igényei előtt; hogy magát mindenkor „modernizálja”, s mindig a világhoz idomítja a maga történelmi jelenét, a világ munka- módszereit alkalmazza magára; rádióprédikációval és televízióval, hangos muzsikával kísérletezik egyházi zene helyett, tömegmegmozdulásokkal kísérletezik a gyülekezet hagyományos istentiszteleti ösz- sze jövetelei helyett. Ezek a „modern” kísérletek végül is nem más célt szolgálnak, mint az egyháznak önmagáért, a maga fennállásáért, tekintélyéért, hatalmáért űzött propagandát; vagyis azt, hogy végül is csak újra be akar rendezkedni az egyház a világon, a világ előtt érvényesülést akar magának szerezni, vagy ezt az érvényesülést újra el akarja érni. A „világ felé nyitott” egyház nem ilyen! Világ felé nyitott az egyház sokkal inkább ott, ahol szerényen és önzetlenül teljesíti a maga nyilvánosság felé történő megbízatását, azaz ahol komolyan veszi, hogy az egyház dolga egyedül és kizárólag az, hogy továbbadja Isten kegyelmének szabad felkínálását mindenki számára; ahol szolgálva azon fáradozik, hogy a ma embere mindenkori égető helyzetében, tehát ott, ahol életküzdemében életének legégetőbb kérdéseiről van szó, Istennel, Isten jó hírének üzenetével találkozzék. Arról az emberről van szó, aki m» tudatosan vagy nem tudatosan a keresztség és talán az egyházi hozzájárulás ellenére is éppenséggel egyház-idegen emberré lett. Világ felé nyitott az egyház ott, ahol Ura akaratából újra helyesen tanulja önmagát érteni: szolgáló eszköze Annak, aki naponként újra azzal az örömüzenettel jön a világba, hogy Isten őbenne — Krisztusban — az emberek között levő korlátokat, a kasztok, osztályok és fajok szerinti elkülönülést megszüntette. Mindenki számára egyenjogúságot hozott; békét és ezzel új életet ígért a világnak. A világ felé nyitott egyház jelenti tehát az egyháznak mindig új és új bizonyság- tételét Krisztusnak az egész emberiséggel való szolidaritásáról; jelenti ebben az értelemben az egyháznak azt a tevékenységét, melynek végzésére az egyházat az ő Ura ebbe a világba küldte: hogy hittel, léte és cselekedetei által a gyógyítást szolgálja. Az egyház világ felé nyitottsága tehát azt jelenti, hogy az egyházat a Szentlélek mindig arra indítja, hogy önvizsgálódást tartva, nézzen szembe az egyház világidegenségének formáival, a maga egyháziérdekpolitikájával, megmerevedett intézményszerűségével és azzal a hamis igénnyel, amit a világgal szemben támaszt. Az egyház egész történetén át fellelhető a küzdelem az egyház világ felé nyitottsága és az egyház világ-idegensége között. Hogy az egyházban érvényesüljön az egyház világ felé nyitottsága — és ez az egyház igazi lényegéhez tartozik — arra kell törekednie, hogy azt a világ-idegenséget, melybe mindig saját maga félreértéséből vagy rosszul értelmezéséből jut — áttörje. Ez azt jelenti, hogy mindig új kezdéssel oda kelt magát adni áldozatosan a világnak anélkül, hogy magát bebiztosítani akarná, vagy olyan hátvédről gondoskodna, amely számára csak kísértést jelent. Persze ez nem történik az egyházban komoly feszültségek nélkül. Mert az egyházban és éppen az egyházban a hagyományok, a hagyományos formák és képződmények különleges megmaradó képességgel rendelkeznek, még akkor is, amikor az őszinte önvizs- gálódás igazabb önismeretre serkenti az egyházat. Álljon itt egy példa: Az evangélikus egyház testvértanácsa az 1947. évi darmstadti szózatában ez* mondja: „Tévúton jártunk, mikor nem vettük észre, hogy, a marxista tanítás, a gazdasági materializmus az egyházat arra a megbízatására és a gyülekezetét arra az elkötelezésr* figyelmezteti, mellyel az egyház és a gyülekezet az emberek evilági életéért és együttéléséért tartozik. Elmulasztottuk, hogy a szegények és jogfosztottak ügyét az Isten eljövendő országáról szóló evangélium mértéke szerint a kereszt j/énség ügyévé tegyük.* Történt-e azonban azóta is « téren széles frontra kihatóart és döntő elhatározottsággal valami komoly? (Folytatjuk) Gádor András A reformáció tanulságai Luther Márton szülőházának udvarán ma is áll még az a kút, amiből Luther és családja merített. Évszázadok múltak el azóta, de ez a kút ina is tiszta vízzel kínálja az odaérkezőket és friss vízzel várja mindazokat, akik a szomjúság üres korsóit nyújtják ki feléje. Ez a ma is élő, ősi kút, a Luther kútja jutott az eszembe, amikor a dolgozószoba csöndjében a reformációra emlékeztem. 443 esztendeje van annak, hogy Luther Márton az Ige forrását rányitotta erre a világra és a Biblia azóta is friss és bő kútja maradt mindazoknak, akiknek Isten után megszomjazott az életük. A reformáció ünnepén az idén is közel 200 millió ember áll meg az Ige felnyitott forrása előtt, a nyitott Biblia mellett, hogy Isten Igéjével feltöltse az életét. Szeretném, ha most nem úgy néznénk Lutherre, mint egy szép szoborra, hanem úgy, mint egy közülünk való csendes és egyszerű emberre, aki azonban komolyan vette az Igét, az Isten beszédét. Luther számára a Biblia nem valami tudományos könyv volt, amelyik egy ismeretlen világra nyitja ki az emberi értelem ablakát. Nem valami regény volt, amelyik el- zsongítja és elringatja az olvasó lelkét. Nem is valami használati utasítás, amelyik utat mutat bölcs lépések felé. Az ő számára* a Biblia valóban beszéd volt! Minden szavában Isten állt előtte és Isten szólott a szívéhez. Tudta és érezte, hogy Istennek ez a beszéde sorsdöntő a számára, mert ítélet és kegyelem van benne. Tudta és érezte, hogy ettől a beszédtől függ a sorsa, az élete és az üdvössége. Luther látta a bűnei börtönfalát és a rab remegésével és izgalmával hallgatta mindennap, hogy mit mond neki az Isten: kárhozatot, vagy szabadulást hoz-e néki a megszólaló Ige?! Reformáció ünnepén minket is ez a kérdés keres: komolyan vesszük-e az Isten beszédét?! Hallgatjuk-e és meghallgatjuk-e azt, amit mindennav mondani akar nekünk az Isten?! Luther az Igét azért vette komolyan, mert komolyan vette az Istent. — így lett hivő emberré, aki mindenestől rábízza magát, életét, szeretteit és üdvösségét az élő Isten ígéretére. Ha egyszer Isten azt ígérte az Igében, hogy Jézus Krisztusért megbocsát, szeret és gyermekévé fogad, akkor ez így is van és én rábízhatom magamat mindenestől az Istenre. Isten igazat mond és Isten engem a hitem kapujában mindig megtalál. így tett számára az „Erős várunk'' nemcsak egy közömbös köszönés, hanem az élet és az üdvösség biztonsága. A hivő Luther, aki komolyan vette az Istent, valóban benne volt és benne élt ebben a várban, az Isten oltalmában és az Isten kegyelmében. Egyszer levelet írt Kóburg várából Melanch- tonnák. Ezt írja benne: szívből gyűlölöm azokat a nagy gondokat, amelyek tő» ged — amint írod — emésztő* nek. Mit gyötrőd magad folytonosan? Nem olvastad ezt a* Igét: ».Minden gondotokat Őreá vessétek/« — Hát levegőbe mondja Isten ezeket aa igéket?!” Reformáció ünnepén ez a kérdés is megkeres minket, vajon komolyan vesszük-e aa Istent?! Luther komolyan vette az. igét, komolyan vette az Istent és ezért komolyan vette aa életet. Jó tudnunk azt, hogy Luther nem az egyházat reformálta meg először, hanem önmagát. Mindennap először a maga életét igazította vissza a kereszthez, azután mindezt ajándékba adta másoknak. Azoknak, akik ö utána akartak járni. A lutheri reformáció lényege az, hogy Luther mindazt, amit a saját élete reformációjával Istentől megkapott, ajándékba adta másoknak is. Luther a reformáció napjától kezdve már nem vonul el a maga megtalált hitével és Istentől kapott új keresztyén életével a régi cellájába, hanem a reformáció ajándékait leteszi népe és világa asztalára. Luther komolyan vette az életet is. Komolyan vette korának kérdéseit, népének mindennapi életét. Hitével mindennap az Isten kezébe kapaszkodott, de a másik kezével népének vezetője volt. Reformáció ünnepén ez a kérdés is megkeres minket: komolyan vesszük-e az életet, korunk kérdéseit, népünk és világunk útját, sorsát és jövendőjét?! Reformáció ünnepén ma ez a lutheri örökségünk adja meg ünneplésünket és mindennapi életünket: KOMOLYAN VENNI! Komolyan venni hitünket és komolyan venni az életünket! Friedrich Lago»
