Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-10-09 / 41. szám
SZÉP AZ ŐSZ «MItöLdWj w törtémi Ott díszlett, pompázott asztalunkon az ősz. Színes, gyönyörűséges csokor. Az őszi rózsák szárát derékban karcsú váza szűk nyaka fogta marokra. Felső testük azonban lazán félgömbbe ereszkedett s ezerszirmú súlyos virág- fejük egymáson keresztül- kasul kandikálva kacérkodott. Nem is virágfejek ezek, hanem arcok. Nem is arcok, hanem egy-egy szívet bizsergető mosoly mindegyik. Az ősznek egy-egy elmélyült fehér, piros, lila, téglavörös, vagy halványsárga mosolya. Szép az ősz. Nem! Nem csak itt az asztalon. Szépsége ott virul most a kertek tobzódó színeiben. Hiszen ilyenkor legszebb a virág, legszebb a kert. Ezelőtt jószáz esztendővel Petőfi leikébe hullott az őszi virágok mosolya. „Még nyílnak a völgyben a a kerti virágok, Niég zöldéi a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takard él a bérei tetötr (Szeptember végén) Nem! Nem kell hozzá a költő figyelmeztetése, hogy a viruló őszirózsák varázsa mögött bennünket is megüssön az elmúlás szele. Petőfi akkor az erdélyi havasok alján tűnődött el sajátosan és mély finomsággal előre érzett korai halálán. Mi hazánk nagy havasa, a Tátra tövében figyeljük a csúcsokra s a fennsíkokra települő első havat s borzongásunkban itt simogatnak melengetőn a szelíd mosolyé őszi virágok. De nemcsak a tátrai hó az ősz. Nem csak a távoli jóslat jelzi a közelgő telet. Itt van valójában rajtunk az ősz. Szemmel láthatóan rövidülnek a napok. Éjszakánként beköszöntenek az első talajmenti fagyok. Mérges szelek szabadulnak, el nyári láncaikról, hideg záporokat hoznak magukkal. S mindennék, a belső képe SS itt van az őszi ember lelkében. Petőfi nincs még akkor harminc esztendős, de már az ősz emberének vallói magát. Szívében még ott tüzel „ö lángsugarú nyár”, még a tavasz kikeletjét hordozza magában, de sötét haja már őszbe vegyült — s mondja — „a tél dere már megüti fejemet”. így is szép-e még az ősz? 1A divatos pesti dal szerint nem. „Kopog az ősz az ablakon” — ijeszt rá az „öreg fiúra!” s teszi hozzá lehango- tón: „Húsz éves már sosem leszelHát igen, ez is az ősz! Az emberi élet ősze, melyben már ott lcisért az elmúlás férge. Fájni kezd olyan belső szerv, melynek létezésről a fiatalabb kor tudomást sem vett. Így hát még sem szép az ősz? Szép, mert nem csak szépsége, hanem gazdagsága is van. Az ősz elsősorban nem virágkertész, hanem gyümölcsérlelő. Sem a tavasznak, sem a nyárnak nincsen annyi gyümölcse, mint az ősznek. Amint a nyár rózsája szíves és széles mosolyában nem kelhet versenyre az ősz rózsájával, úgy a nyár gyümölcse sem az őszével. Ilyenkor érik be itt minálunk a gabona, ilyenkor duzzad meg a föld alatt a burgonya gumója, ilyenkor húzza földig termése az almafát, ilyenkor sárgul venyigéjén a muskotályszölő és telik meg aranyló tevével az őszibarack. Gyümölcstermés ideje az ősz. Ezért is szép az ősz. S ezt ne felejtsd el „öreg fiú"! Az emberi élet ősze az érettség kora. Ilyenkor terem az emberi élet fáján a legzamatosabb gyümölcs. Ne azt nézd a tükörben, milyen barázdát szántott arcodra az idő, ne is azt, mennyit aratott le hajadból a kor és nem az aranyat saját fogad helyén, hanem arra gondolj, hogy a te őszöd is szép. Ne arra gondolj, hogy „öreg fiú” vagy, s hogy húsz éves sosem leszel, hanem az legyen a gondod, hogy életed érett, igazi gyümölcsét megteremjed. Ez lesz a te ékességed. Teremd meg ott, ahol vagy: a gyárban, vagy a traktoroktól kattogó mezőkön, irodában, vagy a műtős asztal fölött, ötletek, javítások, újítások ilyenkor születnek. Ugye, ehhez milyen jó, hogy mögötte van már tavaszod és életnyarad minden gazdag tapasztalata? Érett vagy. Gyümölcsöd megteremheted! Ugye, így is szép az ősz? Motar Gedeon ..............-ili i ■ ■ i iF~N—— Ha mis érvelés Kedves Hittestvérem! Többször voltunk együtt bíbliaórán és nemcsak én, de úgy láttam, a többi hittestvér is figyelemmel hallgatta ilyenkor a hozzászólásaidat egy-egy, az ige által felvetett kérdéshez. De sokszor töprengtem ilyenkor magamban: mikor leszek én is a hit kérdéseiben ilyen járatos, ilyen hivő. Most vasárnap megint csak együtt voltunk a .. .-i templomban. Együtt hallgattuk a börtönőr megtéréséről szóló igehirdetést: „Higyj az Ür Jézus Krisztusban és üdvözülsz mind te, mind a te házadné- pe”. Én ott maradtam úrvacsorázni, te a „Maradj meg kegyelmeddel” után kijöttél, de a templom előtt beszélgettél még, mikor vége volt az úrvacsorának. Beszélgettél. Mikor hozzátok léptem, mondtad éppen azt a mondatot, amin nagyon elgondolkoztam — rossznéven ne vedd — elcsodálkoztam. Azt hiszem így mondtad: „Ma én is szerettem volna úrvacsorázni, de nem úrvacsoráztam, mert ezt a papot nem tartom igazán hívőnek.” Mondom — sokat gondolkoztam ezen — s kérlek, ne haragudj, ha megmondom, én ezt a megokolást hamis érvelésnek, tartom. Az úrvacsora szertartásában ez a kérdés: „HiSzed-e, hogy Jézus Krisztus érdeméért Isten minden bűnödet megbocsátja”, nem az úrvacsorái szertartást végző lelkészt kérdezi a hite felől, hanem a te hitedet keresi, téged kérdez: hiszel-e a Jézus Krisztusban? Aztán, kérlek, mondd meg te, aki olyan talpraesett bibliaórai felszólaló vagy, honnan tudod azt te, hogy a lelkész, akiről beszéltél (vagy bárki más) helyesen és igazán hisz-e vagy sem? Krisztus nemde jobban ismeri őt, mint te, és a lelkész hitének firtatását éppen ezért nyugodtan Krisztusra hagyhatod. Mert egyszer a lelkésznek nem a te itélö- széked, hanem a Krisztus ítélőszéke előtt kell megjelennie. (De ott kell neked is megjelenned!) És akkor Krisztus a lelkészt az ö saját hite felől, téged pedig a te saját hited felől fog megkérdezni. Jó lenne erről a „kérdésről” a bibliaórán tovább beszélgetnünk. Most talán én is hozzá merek majd szólni. Egyszerű evangélikus A KIS KÁTÉ 54 NYELVEN Luther Kis Kátéját eddig 54 modem nyelvre fordították le. Ezzel a Kis Káté a Biblia mellett a világirodalom egyik leggyakrabban lefordított és kiadott könyvévé lett. Az 54 nyelvben 32 az afrikai, 7 az ázsiai és 8 newguineai nyelvkörből való fordítás. •aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa* A Sajtóosztályon kapható Virágh: Evangélikus hittankönyv I. o. 7,50 Ft Molnár: Bibliai Történetek III. a 8,— Ft Kinczler: Bibliai Történetek IV. o. 6,50 Ft Dr. Ottlyk: Az egyház története V—VI. o. 14,— Ft Groó: A Szentírás VII. o. 9,- Ft Prőhle: Az evangélium igazsága VIII. o. 12,—Ft Evangélikus Gyermekek Könyve kötve 18,— Ft Szerelmem Hozzászólás egy sokat vitatott filmhez Az emberkéz előidézte hi- rosimai elemi csapás megdöbbentő, borzalmas utólátványa elevenedik meg nyugtalanítóan zaklató zenekísérettel. Elosztó, vontatott menetű, cselekménytelen film pereg előttünk, egészen újszerű, mindenfajtájú irodalmi hatástól megszabadult, végre önállóan filmszerűnek ható technikával. Már ezzel a forradalmi vívmányával, hogy sajátosan filrrmyelvű, új művészi műfajt sikerült teremtenie, megérdemli a cannesi első díjat. Elsődleges közvetlen hatása abban nyilvánul meg, hogy mozgásingert vált ki, érzelmeket, indulatokat korbácsol fel, elhatározásra érlel, tettre késztet. Hatalmas fegyver birtokában: az eddigi módszereknél és technikáknál jóval eredményesebben tud tömeghatást gyakorolni. Tehát a felelőssége is sokkal nagyobb, mint volt az eddig látott filmeké. Most lépjenek csatasorba a költők, az elhivatott, igaz nagy művészek! És ragadják magukhoz az irányítást, mert a mondanivaló erején, a kifejezés makulátlan tisztaságán, művészi hitelén múlik, hogy épít, vagy rombol a film, ez az egyik legkorszerűbb szellemirányítás! A „Szerelmem Hirosima” filmnek felemás hatása — egyeseknek tetszik, másoknak nem tetszik — abban leli magyarázatát, hogy a technikai bravúr nincsen összhangban a tartalom csenevész bizonytalanságával és a műélvezőt hiányérzés fogja el, mert erőpazarlásnak fogja fel a vetítés közben felhalmozott indulat- és érzésenergiát, ha nincs miért, ha a viszolyogtatóan fárasztó film mottóként kicsendülő tanulsága csupán annyi s nem több, hogy a végtelen sok szenvedést tébolyító testi szerelemmel ellensúlyozni az egyetlen menedék, vigasz, az egyetlen járható út a feledésre, az élet további gürcöléséhez. A szerelem életfakasztó, romboláson, gyilkoláson, halálon diadalmaskodó, roppant hatalma — és sokakat ez a szuggesztio téveszt meg, amikor önfeledten tapsolnak e filmnek! — hazug, értelmetlen és erkölcsrcrmboló abban a beállításban, amit önkéntelenül, tehetetlen passzivitásában sugall a film, amikor a vérfagyasztó pusztulás láttán, ahelyett, hogy az ősmúlt vétkeit felszakító emlékezés sorsdöntő pillanataiban az EMBER lelkiismeretét rázná fel, beéri azzal, hogy az érzékeit lobbantja lángra. Mert miről van szó? Egy francia asszonyt és egy japán férfit egymás karjába hajt az idegeket marcangoló borzadd- , lyos emlék réme. A férfi ép bőrrel úszta meg a hirosimai atommerényletet, az asszony sebzett szívvel elhagyta hazáját, ahol felháborodott honfitársai megalázták, megkínozták, börtönben sanyargatták azért, mert a német megszállás alatt egy ellenséges katonát szeretett, akit aztán kíméletlenül eltették láb alól, sokáig visszafojtott faji gyűlöletüket az önmagáról megfeledkezett asszonyon bosszulva meg. A rém és a kéj kilátástalan kimenetelű párviadala ez a film. Ezért kiábrándító s lesújtó a hatása. Rejtett célzata a béke propagálása. Fel- pirkadhat-e azonban egy jobb jövő hajnala, bármily erős legyen a sóvárgás a béke után ilyen örökös rettegéshez hasonlatos tespedt ernyedtségben, amiben a film két hőse senyved, AMIKOR ALSZIK A LELKE, holott épp most kellene legéberebbnek lennie, éppen most kellene megvilágosodott szellemmel, kart karba fűzve (nem pedig egymás karjaiba omolva), vállvetett együttakarással és bizakodással küzdeni egymásért, az emberiség felszabadításáért! Így volna a film hatása, újszerű, meggyőző technikájával, valóban lenyűgöző, újszerűségében meggyőző és ellenállhatatlan ... Haits Géza ANGLIKÁN PÜSPÖK KITILTÁSA DÉL-AFRIKÁBÓL Dr. Ambrose Reeves Johannesburg-1 püspököt szeptember közepén kitiltották Dél- Afrikából. A püspök, mint ismeretes, határozottan állást foglalt a dél-afrikai kormány fajüldöző politikájával szemben és ezért félévvel ezelőtt le akarták tartóztatni. Ekkor elhagyta Dél-Afrikát és Angliába ment. Szeptemberben váratlanul visszatért, s ekkor tudomására adták, hogy nem térhet vissza. Dél-Afrikában október 5-én népszavazást készülnek tartani arról, hogy az Unió önálló köztársasággá vál- jék-e, vagy megmaradjon a Brit Nemzetek Szövetségében. A kormány számára nyugtalanító volna dr. Reeves a népszavazás idején Dél-Afriká- ban. „Johannesburg püspöke vagyok. Jelen pillanatban az a szándékom, hogy (Angliában) maradok, míg világosabban nem látom, mi használ jobban az egyháznak” — jelentette ki a dél-afrikai kormány kitiltó határozatával kapcsolatban. Hangsúlyozta azt is, hogy Dél-Afrikában sohasem vett részt pártpolitikában. Szószerint ezt mondta: „Az anglikán egyházban a tévtanítások leküzdése és az azokkal szembeni tiltakozás egyike azon feladatoknak, mely a püspök hivatalához tartozik, és én vallom, hogy a faji megkülönböztetés tévtani- tás, mert ártalmára van az evangéliumnak.” Elmondotta, hogy mint keresztyén vezetőembernek nem volt más választása, minthogy kifejezésre juttatta a fajüldöző teória hamisságát. És mint püspök határozottan kötelességének tartja, hogy szorgalmazza a különböző faji csoportok között a jókapcsolatok felvételét és kiépítését. A dél-afrikai közvéleményben a püspök megalázó kiutasítása széleskörű megdöbbenést váltott ki. Joost de Blanck fokvárosi anglikán püspök „Hihetetlen vallásül- dözés”-nek minősítette a délafrikai kormány intézkedését. Dr. Fisher canterbury érsek is nyilatkozott s a püspök va- lámennyi barátjának megütközését fejezte ki a kitiltás miatt. Az Egyházak Világtanácsa Genfben kérte dél-aíri- kai tagegyházait, hogy a kiutasítás körülményeiről küldjenek tájékoztatást. A dél-afrikai Liberális Párt szerint a kitiltás „megtorló intézkedés a nacionalista politika egyik ellenzőjével szemben, aki nem félt nyíltan kimondani, hogy mit tart e politika felől”. Közben a dél-afrikai hatóságok egy újabb beutazást megtagadó intézkedése is ismeretessé vált. A dél-afrikai Presbitériánus Egyház a lehető „legerélyesebb tiltakozását” fejezte ki, mert a dél-afrikai kormány a közép-afrikai föderáció afrikai lelkészeitől a beutazás engedélyezését megtagadta. Az engedélyt a konferencia vezetősége már négy hónappal előre kérte, a kérés azonban elintézetlen maradt. PERON MAR NINCS KIKÖZÖSÍTVE Juan Peron volt argentin államelnök egy madridi katolikus templomban Amando P. Cernuda spanyol költő fiának keresztelésénél keresztapaként szerepelt. Peront annakidején a római katolikus egyház kiközösítette. Nyilván most újra kibékült az egyházzal, hiszen kiközösített személy a katolikus egyházban keresztszülő nem lehet. ♦ A „LEGNAGYOBB” ANGOL PÜSPÖK R. D. Sai, a nemrég kinevezett rochesteri püspök 46 éves. Amint az angol sajtó írja R. D. Sai, az angol anglikán egyháznak nemcsak a legfiatalabb, hanem a legnagyobb püspöke is. Eddigi, a XVI. századból származó Hertfordshire-! parókiáján egyetlen ajtó sem volt, melyen meghajlás nélkül át tudott volna menni. Az új püspök reméli, hogy püspöki rezidenciája valamivel kényelmesebb lesz. JAKAB a tanítványok között KÉT TESTVÉRPÁRT ismerünk. Simon Pétert és Andrást, a Jóna fiait, akiket már bemutattunk, valamint Jakabot és Jánost, a Zebe- deus fiait. A két családot hivatásuk a tenger mellé állította, a szülők és a gyermekek egymást nemcsak ismerték, de a halászás mesterségével járó fáradságot is nem egyszer megosztották. Mindkét testvérpárt ugyanazon a napon hívta el Jézus a galileai tenger partjáról: „Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe hálót vetnek vala, mert halászok valának... És onnan tovább menve láta más két testvért, Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, amannak testvérét, amint a hajóban atyjukkal, Zebedeus- sal a hálókat kötözgetik vala és hívá őket. Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék őt.” (Mt. 4. 18—22) A négy tanítványnyal zárul le a szűkebb tanít- ványi kör, amelyre többször hivatkoztunk. Mind a négy evangélium az első helyen és állandóan Jézus környezetében említi őket, és közöttük is Jakab az, aki a hit rajongásával, tüzes, izzó szemekkel kíséri mestere minden szavát, cselekedetét. Jézussal együtt mentek Simon apa gyógyításához. MÉG INKÁBB SZÜKÜL AZONBAN A KÖR, ha bizonyos esetekben Andrást nélkülözni kell, mert hiszen csak Péter, Jakab és János lesz az, aki Ura dicsőségét és gúnyoLá- sát átéli és ők lesznek tanúi a halálon aratott győzelmének. Jakab is hallotta a „Talitha kumi”, Jairus leányának mondott szavakat (Mk. 5. 41) és megnyílt a szeme Isten dolgainak látására. Ő is ott volt, természetesen Péterrel és Jánossal a hegyen, ahol saját fülével hallotta: „Ez az én szerelmes Fiam, őt hallgassátok”. (Mk. 9. 2—7) Őt hallgatni nemcsak parancs, de szent odaadás volt részéről és alig tudunk Jézus lépéséről, ahol Jakab, mint kísérő nem volt jelen. És amikor a halálfélelem környékezte Jézust, a tanítványok éléről való Jakabot is ott látjuk, magával vitte őt is, kissé távolabb a többitől: „akkor elméne Jézus velők egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. És maga mellé vévén Pétert és a Zebedeus- nak két fiát, kezde szomorkod- ni és gyötrődni. Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt és vigyázzatok énvelem”. (Mt. 26. 36— 38) És ez az a pillanat, amikor a tüzes, rajongó szemű Jakab is elbukik. A vacsora utáni fáradtság, az édes illatoktól terhes levegő, a csillagos mélykék ég és az árnyékok, amelyek rémeket rejtenek, izgalom és félelem, mint az ólom nehezedtek a tüzes szemekre. Jakab, a többivel együtt elaludt. „Akkor méné a tanítványokhoz és aluva ta- lálá őket, és monda... így nem birtok vigyázni velem egy óráig sem? Vigyázzatok és imádkozzatok ... mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen.” (Mt. 26. 40—41) Mily nagyra méltatta mégis Jézus a tanítványait! Simon Pétert, aki egy szolga előtt tagadta meg Urát, Kősziklának nevezte, a Zebedeus fiákat pedig éppen tüzes odaadásukért „Mennydörgés fiainak.” A „Mennydörgés fiai” a Ge- csemáné kertben nem lelkesednek, csendben alszanak, amíg Uruk a keserű poharat többször is ajkához emeli. Erre céloz már jóval korábban Jézus, amikor Jakab és János anyja leborul előtte azzal a kéréssel, hogy két fia ülhessen az ő országában jóbb és bal felől. „Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a pohárt, amelyet én megiszom?” (Mt. 20, 20—22) A „MENNYDÖRGÉS FIAI”, JAKAB ÉS JÁNOS lázas türelmetlenségére vall az is, amikor Jézus, mint követeket küldi maga előtt és egy sama- ritánus falu nem fogadja be őket, így szólnak: „Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből és eméssze meg ezeket, mint Illés is cselekedett? Jézus pedig megfordulván, megdorgáld őket, mondván: Nem tudjátok, minémű lélek van tiberr- netek”. (Lk. 9. 54—55) Ezt a hirtelen haragot, ezt az ügyért való téves buzgó- ságot gyógyítja meg Jézus és teszi méltó tanítványokká a Zebedeus fiakat, és közöttük Jakabot. Jézus menybemenetele, a Szentlélek kitöltése után Jakab személye Péter és János mögé kerül. És mindaddig a háttérben van, amíg újra első nem lehet, de most már csak a halálban. A nagy Iíeródes (a bethlehemi gyermekgyilkosság szerzője) unokája, Heródes Agrippa, aki talán nagyatyja mulasztását akarta pótolni, Kr. u. 44-ben a keresztyének „szektája” ellen fordult és húsvét ünnepén Jakabot kivégeztette. Jakab erre az ünnepre úgy jött el Jeruzsálembe a hívek meglátogatására, mint akik között az evangéliumot hirdette. Heródes keresztyénüldözésének több tanítvány és hívő áldozatul esett. (Csel. 12. 11.) De kivégzésről a Szentírásból csak egyről tudunk, az elsőről, amelynek Jakab apostol az áldozata. „Megölető pedig J akabot, Jánosnak testvérét fegyverrel. (Csel. 12. 1—2.) EZZEL A RÖVID, TÖMÖR TUDÓSÍTÁSSAL NEM ELÉGEDETT MEG a hagyomány. Hogy az apostolról csak éppen halála kapcsán tudunk meg valamit, kevésnek bizonyult.' A legenda, a mondavilág a Krisztus mennybemenetele és az ő halála közötti évtizedet gazdagon színezi ki. Így hallunk arról, hogy mártírhalála előtt Spanyolországban járt. (Ennek az országnak legnagyobb szentje ma is!) San Jago di Compostella alapítóját tiszteli benne, ahol kolostort és kápolnát építettek a középkorban, amelynek gyönyörű freskói a Jakab-legen- dát illusztrálják. Jakab tanítványi elsősége, hűsége, és odaadása mártír halálában is kidomborodott. Hogy élete Ura fényében olyan gazdagon tükröződött, vegyük tanításul. A köréje fonódó legendák, a képzeletet foglalkoztató emberi agy hozzáadása, mivel nehéz elválni attól ilyen rövid tudósítással, akiről az evangéliumok olyan bőségesen értesítettek bennünket. Mi evangélikusok alázatosan azt vesz- szük tudomásul, amit nekünk a Szentírás tanít. Rédey Pál Az Egyesült Államok protestáns egyházainak százötven vezető lelkésze és tagja „Polgárok a vallásszabadságért” címen egyesülésbe tömörült. A tömörülés szándéka, hogy megakadályozza J. Kennedy szenátor elnökké választását, mivel Kennedy elnökjelölt római katolikus. Zárt ajtók mögött tanácskoztak, mégis ismeretessé vált, hogy többek között dr. Daniel Poling, a protestáns „Christian Herold” havilap kiadója is tagja az egyesülésnek, továbbá dr. Norman Vincent Peale, aki „A pozitív gondolat ereje” című könyve által lett ismertté, és aki nagy befolyást gyakorol rádióbeszédei, újságcikkei és havilapja, a „Guideposts”, de mindenekelőtt New York-i prédikációi révén. Egy, a gyűlés által elfogadott határozat annak az aggodalomnak ad kifejezést, hogy egy katolikus elnök az Egyesült Államok külpolitikájában a Vak- kán nyomása alá kerülne, különösképpen is az USA-nak a pápánál létesített követsége tekintetében. Felvetik a kérdést, nem értelmetlen dolog-e arra számítani, hogy egy katolikus elnök a római katolikus intézmények és iskolák számára nem fog messzemenő engedményeket tenni, megsértve ezzel az állam és egyház szétválasztásáról lefektetett alapelveket. Paul Tillich professzor nem ellenezné katolikus elnökjelölt megválasztását, de a Harward egyetemen ezt „rizikónak” nevezte. „Minden (elnök) választás rizikó. Nixon megválasztása, ha más okok miatt is, de ugyancsak rizikó,”
