Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-10-09 / 41. szám

KP. BCRM. BP. 72.

TEGYÜNK MEG

A Prágai Keresztyén Békekonferencia 3. teljes ülése Prágában.

A hidegháború kérdéseivel foglalkozó Állandó Bizottság felhívása.

A konferencia minden egyes előadását, a felszólalásokat és megbeszéléseket alapjaiban határozta meg az a tény, hogy a mai nemzetközi egyházi és politikai helyzetben a hidegháború egyházi és politikai erői nem hagytak fel idegromboló és háborúra uszító tevékenységükkel. A hidegháború megjelenési formái változtak csupán a mindenkori egyházi, politikai, gazdasági, katonai és lélektani helyzetnek megfelelően, de célkitűzéseiben a régi. Feszültségi gócok teremtése, provokatív megnyilatkozások és cselekmények, a rettegés életérzetének a növelése, a bizalmatlanság légkörének a növelése, mind olyan jelenségek, amelyek mellett a világ Urának színe előtt felelősségben élő keresztyén embernek és egyházaknak sem lehet szótlanul és tétlenül elmenniök.

Ez a meggyőződés vezette a Prágai Keresztyén Békekonferenciát, amikor már 1959 áprilisában az evangéliom szellemében elmondta véleményét a hidegháború kérdésében. Annak idején többek között ezt mondta: „Az evangéliom szabaddá tesz bennünket annak a felismerésére, hogy az úgynevezett hidegháború esetében háborúval van dolgunk... Felhívunk minden keresztyént, hogy leplezze le saját egyházában a hidegháború megjelenési formáit. Nevezze azokat kertelés nélkül a nevükön és keresse meg azok megszüntetésének az útját-módját.” Viszont azt is világosan látta a konferencia vezetősége, hogy a hidegháborúnak teológiai vonatkozásai is vannak az egyházakban s ezért külön állandó teológiai bizottságot alakított, amely a konferencia teljes ülése előtt tartotta harmadik munkaülését és álláspontját az alábbiakban foglalta össze:

„Az elmúlt hónapok politikai alakulása mélyen nyugtalanít bennünket. Sok emberi várakozást ért keserű csalódás. A hidegháború nem enyhült. Azok a jelek, amelyek a katonai feszültség enyhülése, a nemzetközi megértés és a közös emberi feladatokat átfogó együttműködés közelgő korszakára mutattak, ismét a messze távolba tűntek. Ehelyett újból veszedelmesen fellángolt, a hidegháború. A párizsi konferencia meghiúsulása, különböző népek jogos érdekeinek a megtagadása, a Nyugat-Németországban erőteljes formában fölvetett katonai és politikai követelmények és a megoldatlan berlini kérdés nagy nyugtalanságot váltottak ki a világ közvéleményében.

Ebben a helyzetben újból szót emelünk a hidegháború veszélyei ellen. Krisztusért, akiben minden embert szeret. az Isten, nem nyugodhatnak bele keresztyén emberek a hidegháborúba, mert az atomkorszakban nem engedheti meg magának az emberiség a melegháborút. A hidegháború alternatívája a koegziszteneia.

Ezért hívunk fel mindenkit arra, tegyen meg mindent a hidegháború megszüntetésére.

TEGYÜNK meg mindent azért, hogy a politikai realitások ne hagyassanak ezentúl figyelmen kívül, mert azok fel nem ismerése súlyos konfliktusok előidézőjévé lehetnek; külön is utalunk itt a Kínai Népköztársaság távollétére az ENSZ-ben, hogy kérdésessé teszik Lengyelországnak a Hitler-háború után megállapított határait, hogy a két német állam viszonya ren- dezetlén és hogy ma is uralkodik a gyarmati szellem.

TEGYÜNK meg mindent azért, hogy a katonai gondolkodás vezető szerepe megszűnjék a politikában. El kell ítélnünk a tömegpusztító fegyvereket, azok előállítását, raktározását és és ennek a tilalomnak a megtartását hatékony intézkedésekkel ellenőrizni kell.

TEGYÜNK meg mindent azért, hogy ne kapcsolódjanak katonai fenyegetések a diplomáciai tárgyalásokkal, ne használják fel azokat katonai előnyök biztosítására, mert akkor eredménytelenek lesznek.

TEGYÜNK meg mindent azért, hogy létesüljenek olyan területek, amelyek katonailag a feszültség enyhülését és a semlegességet mozdítják elő és ne minősítsük azokat minden további nélkül a háború tűzfészkeinek.

TEGYÜNK meg mindent azért, hogy ne fajuljanak a gazdasági segélyek a politikai elnyomás eszközeivé politikai feltételeknek a felállításával.

TEGYÜNK meg mindent azért, hogy a népek között meglevő politikai, gazdasági és szellemi harcot ne a barát és ellenség, a jó és rossz, a világosság és sötétség erkölcsi kategóriájában vívják meg.

TEGYÜNK meg mindent azért, hogy ne tartsák a kom- munista-ellenességet a keresztyén hit feltétlen tartozékának és ne kezeljék az egyház árulóiként azokat, akik a szocialista országokban egy új társadalmi rend felépítésében részt vesznek.

TEGYÜNK meg mindent azért, hogy a keresztyén szabadságot, amelynek az a feladata, hogy saját belátása és képessége szerint tevékenykedjék a jogosságért és a békéért, ne bénítsák meg kölcsönös rágalmazással.

TEGYÜNK meg mindent azért, hogy a rettegés és a bizalmatlanság helyét foglalja el a népek között a bizalomra és szerződésekre alapozott békerend.

Ma újra megtanulhatja a keresztyénség, hogy az egyház, amelynek Ura minden emberért meghalt a kereszten, nem önmagáért van. Akkor nyeri meg az életet, ha az ökumenikus szolgálat jegyében a béke szolgálatára szenteli az életét.”

A konferencia plenáris ülése nagy egyetértéssel fogadta el ezt a drámai hangú állásfoglalást és megköszönve az Állandó Bizottság eddigi munkáját, arra kérte, hogy folytassa lankadatlan lendülettel a reábízott feladatoknak az alapos teológiai és politikai vizsgálatát.

Bizalomnál és reménységgel nézünk a jövőbe

— mondotta D. dr. Vető Lajos püspök az Északi Egyházkerület tanácsülésén

Szeptember 27-én, kedden Üllői úti székházban tartotta ülését az Északi Egyház- kerület Tanácsa D. dr. Vető Lajos püspök és dr. Fekete Zoltán egyházkerületi felügyelő elnökletével.

A püs-ök megnyitójában megállapította, hopv az egyházmegyékből beérkezett jelentések és statisztikai adatok alapján a kerület élete általábanvéve nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak mondható. „E°ész magyarországi evangélikus egyházunkban normális egyházi élet folyik” — mondotta a püspök, majd így folytatta:

A LELKÉSZI ÁLLASOK

be vannak töltve, inkább több a lelkészünk, mintsemhogy panaszkodnunk kellene a nyugati protestáns egyházakhoz hasonlóan valamiféle lelkészhiányról. Inkább a segédlelkészek tekintetében vannak nehézségeink, ennek azonban az egyetlen oka az, hogy lel- készi karunk legfiatalabb tagjai közül igen sokan alig várják, hogy végezzenek, máris megnősülnek, de az is lehet, hogy még előbb, teológiai hallgató korukban házasságot kötnek. Emiatt mozdítható, egyik helyről a másikra áthelyezhető nőtlen segédlelkész tekintetében vannak nehézsé- geinik s nem is hiszem, hogy ez a kérdés hamarosan megoldódna. Lelkészeink szerényen, de biztosított anyagi körülmények között élnek. Ezt a hívek áldozatkészségén felül elsősorban államunk, a Magyar. Népköztársaság kormánya teszi lehetővé

az Államsegély

100 százalékos folyósításával. Tudvalevőleg az 1948 évben megkötött egyezmény szerinti összegnek már csupán az 50 százalékát lenne köteles államunk egyházunknak is fizetni. Ebben egyrészt annak az egyik jelét kell látnunk, hogy ma államunk összehasonlíthatatlanul kedvezőbb gazdasági körülmények között él, mint az egyezmény megkötésekor, másfelől — mint az államunk és egyházunk vezetői részéről ismételten kifejezésre jut — az állam és egyházak, közöttük evangéli kus egyházunk, viszonya jónak mondható.

EGYHÁZUNK ÉS ÁLLAMUNK

jó viszonya nemcsak egyházi szempontból lényeges, hanem politikai tekintetben is. Erre a jó viszonyra nemcsak dogmatikai okok (a híres Róma 13) késztetnek bennnüket és nem is csak a hála egyházunk munka-lehetőségeinek és anyagi szükségleteinek a biztosításáért, hanem legfőképpen azért, mert látnunk kell és látjuk is, hogy

abból a nagy mélységből, amibe a második világháború taszította hazánkat és népünket, az elmúlt másfél évtized alatt jó irányítás mellett haladunk az egyre jobb élet felé. Bizalommal és reménységgel tekintünk a jövőbe hazánk sorsát illetően és erős a hitünk abban is, hogy az emberiség elkerüli az új világháború borzalmait és ezzel kapcsolatosan emberi nemünk biztosra vehető pusztulását.

Emberileg erre a reményre jogosít fel az a nagy megmozdulás a béke biztosítása érdekében, amely az ENSZ most folyó 15. ülészakát jellemzi.

Ami egyházunk belső életét illeti, meg kell állapítanunk, hogy az 1956-os eseményektől felkavart hullámok teljesen elültek s ma már egyházunk népe és lelkész! kara nagy részben belátja annak az egyházi vezetésnek, mondhatjuk egyházpolitikának a helyességét, amelyet 1948. óta követünk.”

A püspöki megnyitó szólott még a „bokrosítás”-ról, az egyházi sajtóról, a Nyugdíjosztályról, a központi alapról, a két egyházkerület együttműködéséről. majd a közeledő reformáció hetével kapcsolatban így fejeződött be:

— Ragyogjon fel mindnyájunk szívében és életében a tiszta hit fénye és ereje s annak világosságában járjunk s

Az európai egyházak várakozással tekintenek a Második Európai Egyházi Konferencia elé, amely október 3-tól 8-ig ülésezik a dániai Nyborgban. Számítani lehet arra, hogy valamennyi nemKét fontos egyházi konferencia ülésezett nemrégiben Afrikában: a Lutheránus Világszövetség Világmissziői Tanácsa Bukobaban (Tanganyika) és a II. Összafrikai Lutheránus Konferencia a mada- gaszkári Antsirabe-ban. Bu- kobaból a Világmissziói Bizottság határozott felhívást intézett valamennyi országban és földrészen élő tagegyházához, hogy azok törekedjenek a faji megkülönböztetés minden formájának megszüntetésére. „A faji megkülönböztetés minden formája és gyakorlata bűn és a gonosztól van” — hangoztatja a felhívás. A faji megkülönböztetés helyett a szeretet krisztusi parancsát és az emberek közötti egyenlőség elvét szem előtt tartó magatartásra és gyakorlatra van szükség. Az afrikai, ázsiai, európai és amerikai egyházak és missziók Bukobaban összegyülekezett 60 képviselője megfogadta, hogy a maga működési területén a faji megkülönböztetés minden nyomát eltünteti.

A madagaszkári konferencia kinyilvánította: az afrikai szabadságnak és függetlenségnek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az afrikaiak szívét és értelmét az eddiginél jobban megnyissa az evangélium számára. Az afrikai lutheránus

Urunk, könyörgünk, legyen áldásod mai napunkon is, hogy megértsük: örök felelősséggel tartozunk Neked, s mikor ebből a földi világból el kell távoznunk a halál révén, akkor számot kell adnunk életünkről és cselekedeteinkről.

Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban megmutattad nekünk azt, ami jó, amiért élnünk, fáradoznunk és küzdenünk kell. Erősíts bennünket az igazi szeretetben, mely szeret Téged és szereti embertársait nemcsak szóval, hanem cselekedetekkel is.

Ilyen felelősségteljes emberszeretettel töltsd meg népünk minden tagját, hogy hazánkat a szeretet erejével építsük s

annak világosságával vezessünk sokakat a helyes életre, az üdvösség felé.

D. dr. Vető Lajos püspök meleg szavakkal köszöntötte dr. Fekete Zoltán egyetemi tanárt a T essedi k-emlékórem- mel való kitüntetése alkalmából. .

A tárgysorozat tárgyalása közben a kerület Tanácsa kiosztotta 11 gyülekezet között az ez évi Gyülekezeti Segély adományokat, hatvanezer forintot. A templomépítési offertóriumot a galgagutai gyülekezetnek juttatta műemlék templomának helyre- állítására. Tárgyalta a kerület

1959. évi zárszámadását. A gyülekezetek lélekszámúnak helyes megállapítására három tagú bizottságot küldött ki.

katolikus egyház elküldi megbízottait a konferenciára. Evangélikus egyházunk képviseletében Káldy Zoltán püspök vesz részt a konferencián, aki október 1-én repülőgépen elutazott Nyborgba.

egyház egybesereglett képviselői az aetiopiai kormány tagjának az evangélikus Emmanuel Abrahamnak (Addisz- Abeba) szavai alapján a jelenlegi helyzetben lényeges feladatuknak tekintik, hogy eltávolítsák az előítéleteket és azt a gyűlölködést, „amelyet a gyarmati rendszer úrszolga viszonya teremtett”. Kell még hozzá idő — mondotta Abraham —, de merem remélni, hogy a keresztyén szeretet a még meglevő gyanúsítások és a még fennálló bizalmatlanság kiküszöbölésén fog munkálkodni.

Katolicizmus Kubában

A „Thime Magazine” egyik közlése szerint Kubában két katolikus érsekség és négy püspökség van, de csak mintegy 770 lelkész áll rendelkezésre. Azaz csak minden 8000 katolikus hivőre jut egy lelkész. A Santiago de Cuba-i érsekség területén 19 000 hivőre jut egy lelkész. (Az Egyesült Államokban 760 katolikusra jut egy pap.) Kuba lakosságának 85 százaléka — az összlakosság 6,7 millió — katolikus vallású. Az említett lap adatai szerint a katolikus istentiszteleteket Kubában elsősorban asszonyok és gyermekek látogatják.

a békesség és a megelégedés országává tegyük.

Legyen áldásod egyházunkon, hogy Téged félni, embert szeretni neveljen, s így legyen Teelőtted kedves, s így tudjon bizonyságot tenni melletted ezen a világon.

Légy a betegekliel, öregekkel, a szenvedőkkel, özvegyekkel és árvákkal. Gyógyítsd, segítsd őket a mi segítségünkkel is, hogy mindenki érezhesse a szeretet erejét, melegét és világosságát, ahogy Krisztus Urunk nekünk erre példát nyújtott és lehetőséget adott.

Az Ö szent nevében kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen.

Sfáldy Zoltán püspök Nyborgba utazott

A keresztyén szeretet legyőzi az előítéleteket

Két evangélikus konferencia Afrikában

IMÁDKOZZUNK!

Felelős vagy a közösségért!

Egy közösségi életbe, mégpedig Jézus által összetartott közösségi életbe enged bepillantást Máté 20.24 verse, ahol ezt olvassuk: „És hallva ezt a tíz, megbosszankodék a kél testvérre ..Egy ilyen mondat világos bizonysága annak, hogy a legmeghittebb közösségi élet is ki van téve rongálódásnak. S minden megrontott közösség hátterében ott látjuk a Sátánt, de ott kell látnunk bűnös önmagunkat is, akik helyet adtunk ennek a rontónak. Mi sok mindent ennek a Sátánnak a számlájára próbálunk írni azokból a gonoszságainkból, amelyekben nem akarunk megjavulni, amelyekből nem akarunk megtérni. De ha igaz, hogy építhetem a magam hozzájárulásával a közösséget, akkor az is igaz. hogy rombolhatom a magam személyében.

Nem jó dolog a bosszúság, mert vadul tud széttépni testvéri közösségeket, munkatársi viszonyokat. Morddá torzítja az arcunkat, lehúzza a szeretet redőnyeit, etfcledteti pillanatok álatt a kapott szeretet áldásait. Ne bosszankodj, mert bosszúságod bűnébe belepusztul a közösséged.

Vigyázz a közösségre, ne tedd tönkre kiállhatatian magatartásoddal, bűneid tüskéivel.

Látjuk, ahogyan az egyik ember a másik számára lehet drága ajándék, úgy lehet teher is, amelynek elhordozásá- hoz nagy önuralomra, sok plnéző szeretetre van szükség. Ö az én számomra, én a te számodra lehetek ilyen nehéz. Gondoljunk arra, hogy sokszor apró dolgok miatt milyen nehezek az emberek. Tudod te, testvérem, hogy kit, miért nem állhatsz ki, miért menekülsz a társaságából, vagy miért nem szívlelnek téged egy közösségben.

A felbomlott tanítványi kör zösséget Jézus mentette meg a széteséstől. Ö vette kézbe az ügyet, mert ö nem engedi, hogy az Ö jelenlétében megbontott közösségben éljenek az emberek. Ö tudja, hogy a közösségi élet egysége fontos a magunk szempontjából. Haraggal, bosszúsággal nem lehet az üdvösség útját járni Fontos mások szempontjából is. Sértődött lélekkel nem lehet felebaráti szolgálatot vé gezni. És az eredményes munka szempontjából is fontos. Csak ahol békesség, jó közösségi szellem van, ott halad eredményesen a munka és van a munkának látszatja.

Délutáni napilapunk közölt egy interjút, egy anyagilag jól prosperáló gyár dolgozóival, akik közül az egyik a nagyszerű eredmény titkát ebben mutatta meg: „... mert mi itt mindnyájan úgy élünk és dolgozunk, mint a jó testvérek.”

Balczó András