Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-10-02 / 40. szám
KP. BERM. BP. 12. ORSZÁGOS L I KUS HETI L XXVI. ÉVFOLYAM 40. SZÁM 1960. október 2. ARA: 1.40 FORINT AZ IDŐ RÖVID-A VESZÉLY NAGY A Prágai Keresztyén Békekonferencia 3. teljes ülése Prágában. A konferencia munkájának az értékelése még folyik. Nem is volna méltó ehhez a nagy keresztyén mozgalomhoz, ha az abban résztvevő egyházak és személyek akár elhamarkodottan, akár felületesen ítélnék meg mindazt, ami Prágában elhangzott és történt! Annyit azonban már most is jó lelkiismerettel állapíthatunk meg, hogy nemcsak az előadásokban, hanem a négy vitacsoportban megbeszélt és a plenáris ülésen nagy egyetértéssel elfogadott határozatokban is minden a nagy cél szolgálatában áll: Eggyé kovácsolni a szíveket és erőket a béke megnyerése érdekében és mindent elkövetni azért, hogy az 1961. júniusában megtartandó össz- keresztyén Békekonferencia valóban az egész világ keresz- tyénségének az egységes és az egész világ lelkiismeretét megmozgató megmozdulásává legyen, S közben úgy kellett szem előtt tartania ezt az egységre törekvést a béke érdekében, hogy ne menjen semmi veszendőbe az elvi szilárdságból: az igazságból. Éppen az a tény avatja a prágai mozgalmat minden más keresztyén megmozdulás és szervezet mellett egyedülállóvá a világ mai helyzetében, hogy nem áldozza fel a minőséget a mennyiségért, nem alkuszik el semmit az eddigi platformból és nem téríti le az egység babonás jelszava sem eredeti útjáról: Mindent az ember megbékéléséért Istennel a Krisztusban és mindent az emberiség békéjéért az emberért, az életért! EZ A MEGGYŐZŐDÉS SUGÁRZIK eleven erővel és reménységgel annak1 az Üzenetnek minden mondatából, amely az emberek minden vágyát és gondolatát ebben a jelszó szerű címben foglalja össze: „És mégis béke lesz a világon!” És ez a mondat azért igaz és így erőt sugárzó a Prágai Konferencia . résztvevői szerint, mert „Isten ígérete mindannyiunknak szól közös ínségünkben. Ezért hívunk fel minden keresztyén embert a reá bízott ökumenikus szolgálat jegyében, hogy egy összkeresztyén békekonferencián harcolják ki velünk együtt a világ békéjét és így dicsőítsék a békesség Istenét”. És ebben a munkában nem lehet „tevegetrú”, hanem gyorsan cselekedni! Ezért mondja zárómondatában: „Csak ne olyan lassan, kedves Testvérek! A világ már sikolt a béke után!” AZ EGYSÉGES FELLÉPÉS ÉS KÖZÖS ALAPÁLLÁS je gyében született meg az Egyházak Világtanácsához intézett Nyilatkozat szövege, örömmel és megelégedéssel értesültünk arról, hogy az ökumené központi bizottsági ülésén a Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottság igazgatója, Nolde, po- .zitivan nyilatkozott a Prágai Békekonferencia célkitűzéseiről. Részben ennek tulajdonítható, hogy a mostani prágai ülésen minden számottevő egyházi világ- és nemzeti szervezet képviseltette magát. Nagy lépés ez a keresztyén béketábor egysége felé vezető úton. A hidegháború és a nemzetközi feszültség leküzdése érdekében is tett az ökumené az utóbbi években néhány helyeselhető gesztust. Viszont joggal állapítja meg a Nyilatkozat, hogy „még hiányzik a keresztyén- ségnek az az egyértelmű bizonyságtétele, hogy keresztyén ember ne vegyen részt atomháborúban vagy annak az előkészítésében. Köszönettel értesültünk arról, hogy a keresztyének és nem keresztyének óvnak egy új háborútól, de még hiányzik a keresztyénségnek az az egyértelmű vallástétele, hogy a mi korunkban a háború előkészítése támadást jelent Isten teremtett világa ellen és a keresztyén ember csak feltétlen nemet mondhat bármilyen háborúra.” Ennek az egységes keresztyén bizonyságtételnek és cselekedetnek a kialakítására lesz hivatott az 1961-es összkeresztyén Békekonferencia, amely nem keresztezni akarja az Egyházak Világtanácsa újdelhi-i világgyűlését, hanem kiegészíteni a leglényegesebb pontokon. Az emberiség legégetőbb problémáinak a megoldására a világos és egységes álláspontot a Prágai Keresztyén ■ Békekonferencia dolgozta ki és képviseli. Ezért hivatott a keresztyén egység megteremtésére a béke és az élet kérdéseiben! A KERESZTYEN EGYSÉG KÉRDÉSE ma benne vibrál a levegőben. Lelkészek és gyülekezeti tagok egyaránt szemben találják magukat vele. Csak természetes, hogy a Prágai Keresztyén Békekonferencia is állást foglalt ebben a kérdésben, Viszont itt is világosan elhatárolta magát a téves nézetektől és hiú reménységektől. Mindnyájan tudjuk, hogy a Vatikán egységzsinatot hirdetett meg és ennek az a célja, hogy a hitbeli ellentétek félretevésével is egységes keresztyén frontot hozzon létre a Kelet ellen. Ez az egység tehát nem a békességet munkálja az emberi szívekben és nem a békéért altar megteremtődni a világban, hanem a gyűlölet, a háborúság, a békétlenség szolgálatában áll. S ezt ma minden igazi keresztyén embernek így kell látnia és vallania! Ezért hívja fel a Prágai Keresztyén Békekonferencia az Egyházak Világtanácsát az igazi egység munkálására abban a hitben, hogy „a mi viaskodásunk a béke kérdésében... lényegesen hozzájárul az egyház igazi egységéhez is.” Határozottan elhatárolja magát a Vatikán egységtörekvéseitöl s ebben éppen az ortodox egyházak jártak elő jó példával és bizonyságtétellel. A Prágai Békekonferencia a tanbeli kérdések nem fe- szegetéséyel a béke megnyerése érdekében munkálkodik a keresztyén egység megteremtésén. Világosan megmondja azt is, hogy a keresztyénség nem lehet antikommunista ideológiává a hűtlen keresztyének kezében. ÉS VÉGÜL AZ EGYETEMES EMBERI SZABADSÁG ÉS BEKE szent céljai hatják át azokat a Leveleket, amelyeket az ENSZ titkárságához és a-nagyhatalmak vezető államférfiaihoz küldött a Konferencia, „örömmel üdvözlünk minden olyan lépést, amelyet ezek a népek (Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népei!) a szabadság, az emberi méltóság kivívása, valamint az éhség és nyomor elleni küzdelem terén megtettek,” Majd azzal a kéréssel fordul az ENSZ-hez „tegyen meg mindent azért, hogy a teljes leszerelés és a pusztító fegyverek teljes eltiltása megvalósuljon, és tegyen meg minden lépést az emberiség félelmének a felszámolására. Az idő rövid — a veszély nagy!” A célkitűzés világosan körvonalazta: a Prágai Keresztyén Békekonferencia jó úton halad. Kísérjük könyörgésünkkel és jó szándékkal minden lépését a szent cél felé vezető útján! Országos Esperes! Értekezlet Balatonszárszón A balatonszárszói evangélikus egyházi üdülő szeptember 1-én bezárta kapuit. Kiürültek a szobák, nem hallatszott többé a fürdözők és az üdülő parkszerű szép kertjében játszadozók vidám zajongása. Szeptember 20-án azonban új vendégek érkeztek. Nem nyaralni jöttek, hanem tanácskozni. A szárszói üdülő csendjét találták alkalmasnak a püspökök és esperesek, hogy országos esperesi értekezleten vizsgálják meg egyházunk mai szolgálatát. Szeptember 20-án délben érkeztek meg a konferencia résztvevői és kora délután már felhangzott a megnyitó áhítat éneke, és áhítat után megkezdődött a tanácskozás. Jelen volt az értekezleten egyházunk két püspöke, valamennyi esperese, az egyetemes egyház, a Teológiai Akadémia és egyházi sajtónk képviselője. Az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében Grnák Károly csoport- vezető jelent meg az értekezleten. Az esperesi értekezletet dr. Vető Lajos püspök nyitotta meg. „Egyházi szolgálatunk fundamentuma” című előadásában mipdenekelött azt a történelmi helyzetet igyekezett tudatosítani, melyben szolgálatunkat végezzük. „Le hetetlen ugyanis, hogy bárhol ezekben a napokban felelős emberek együtt lehessenek és tanácskozzanak anélkül, hogy ne gondoljanak azokra a nagy eseményekre, melyek ezekben a napokban történnek.” Szólott az Egyesült Nemzetek Szervezete új ülésszakának páratlan jelentőségéről, mert azon most nagyon sok tagállamot államfők és kormányfők képviselnek, Hruscsov miniszterelnök kezdeményezésére. „A népek a világbéke tartós biztosítása erős reménységében néznek ma New York felé, mi magunk is hőn óhajtjuk, járjon sikerrel az ENSZ- nek ezen az ülésszakán a világbéke létfontosságú ügyéért vívott küzdelem.” Értékelte annak jelentőségét, hogy a tavalyi esztendőben és az idén egymás után alakulnak Afrikában az új, önálló, független államok. A latin-amerikai népek is teljesebb szabadság irányában mozgolódnak, s hogy milyen elszánt akarattal és erővel arra Kuba szigetének a népe legmegragadóbb példa, mely alig 100 kilométernyire az USA-tól, lerázta magáról a kapitalizmus bilincseit. Egyházunk hazai szolgálatáról szólva, egyházunk hálájának adott hangot, hogy Népköztársaságunk kormánya az Egyezményen messze túlmenően folyósítja 50% helyett az államsegély 100%-át. Államunk értékeli és támogatja egyházunk békemunkáját benn és külföldön, továbbá értékeli a szocializmus építésének támogatását egyházunk erkölcsi tekintélyével, ahol is első helyen a termelő- szövetkezeteknek az erkölcsi támogatását kell említenünk. Ebben a szolgálatban már jőnéhány éve egyházunk lelkészi kara — mondhatjuk teljes egészében — részt vesz úgy, hogy nálunk már régóta nemcsak egyes béke-napokról lehet beszélni, hanem magyar- országi egyházunk egésze valóban a béke egyháza, illetve a béke szolgálatának az egyháza”. Egyházunknak ez a szolgálata akkor erőteljes és egészséges, ha az tiszta és friss belső erőforrásokból, mély hitéletből táplálkozik, ha egyházunk hű marad önmagához, s erőit a saját lényege mivoltából meríti. Szükséges a teológia helyes ápolása, a teológiai alapok tisztán tartása és érvényesítése. A reformáció alapvető felismerését kell ma is magunkévá tennünk, s ennek a felismerésnek az alapján teremteni rendet mindenekelőtt a magunk egyházában teológiai gondolkodásunkban, gyakorlati hitéletünkben, sajtónkban, lelkészképzésünkben. Az értekezlet nevében dr. Vető Lajos püspök köszönetét mondott államunknak azért az érdeklődéséért, melyet kifejezett az is, hogy Grnák Károly csoportvezető megjelent az értekezleten. Kérte a csoportvezetőt, tolmácsolja a konferencia köszönetét és kö szöntését Olt Károlynak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének, Káldy Zoltán püspök számolt be ezután az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának St. Andrews-i üléséről. A beszámolót és a már előbb elhangzott előadásokat élénk eszmecsere követte. A második nap reggeli áhítata után Káldy Zoltán püspök tartott nagy előadást arról, hogy milyen legyen az esperes szolgálata a püspök, a lelkészek és a presbitériumok felé. Ezt a szolgálatot meghatároz- za, hogy egyház akarunk ltenni a szocializmusban. Egyformán hangsúly esik mindkettőre, mert ha csak azt hangsúlyoznánk, hogy egyház akarunk lenni, akkor a „begubózkodó pietizmusnak”, ha pedig csak a szocializmust hangsúlyoznánk, a „német keresztyének” veszélye fenyegetne. Olyan egyház akarunk lenni, amely a teljes igét hirdeti, amely abban a Krisztusban hisz, aki az egész világért halt meg, az egész világ ura. Szocializmusban akarunk egyház lenni, elutasítunk tehát minden olyan igényt, amely valami olyan egyházat akar, amilyen lehet az egyház a polgári demokráciában. Különösen kiemelte a püs pök az egyház prófétái szolgálatát, hangsúlyozva, hogy prófétálás az Isten szolgálatába állított megújított értelem használatát jelenti a fel adatok és a szolgálat helyes felméréséhez. Különösen olyan dolgokban, amikre feleletet közvetlenül az Írás nem ad És ez nem a hittel elsősorban, hanem a szeretettel van összefüggésben. Az ige szerepe itt nem közvetlen, hanem kisegítő. Egész békemunkánkat nem közvetlenül, hanem csak közvetve kell levezetni az igéből. Élet-halál kérdésről van szó! Isten szolgálatába állított értelem nem mondhatja: háború. Csak azt mondhatja: élet. A hit alulról felfelé, embertől Istenhez irányul, a békeszolgálat a szeretet irányában munkálkodik, embertől emberig. Ennek az elvi alapvetésnek szellemében szólott ezután arról, hogy egyházunk lelkészeinek hogyan kell betölte niük szolgálatukat a szocializmusban. Bátor kritikai élő (Folytatás a 2. oldalon) A szeretet megmarad Virág illatozik a vázában asztalomon. Ma még üde, szép, de holnap már lekókad kis feje. Szirmai megsárgulnak, lehullanak. A mi földi életünk is ilyen húlló virág. Az elmúlás egyetemes törvénye korlátok közé szorít minden élőlényt. „Megszárad a fű és virága elhúll”. E költői bibliai kép életünk eliramlására emlékeztet. A múlandóság árnyában mi az életünk célja és értelme? Az ige válasza „Az Űr beszéde megmarad örökké”. Belső tartalma az, hogy Isten szeretető állandó. Ez nem elmúló érzelem, vagy üresen kongó szó, hanem aktív szeretet, cselekedet. Isten az emberiségért lángoló szívét adta e világnak, hogy megtanítson az élet értelmére és céljára. Egymásért élni, egymást szeretni, úgy ahogyan isten megmutatta Péter 1,22—25. Jézus Krisztus által. Csak a szeretet teszi értékessé és tölti meg tartalommal elrohanó életünket. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy Krisztus öltsön testet bennünk, hogy egymás krisztusai lehessünk. Isten igéje arra tanít, hogy mutassuk meg egymásnak érző, egymásért lángoló szívünket cselekedeteinkben. Őszinte, igaz szeretetre vár a családunk, munkatársaink, magyar népünk és az egész emberiség. Az igaz szeretet harcol a fajgyűlölet, rombolás és a háború démonai ellen. A sze- retetet sugárzó szívű ember tudja, hogy Isten megmentő szeretetét kell sugároznia embertársai felé. Isten szeretete ajándék. A Szentlélek szüli újjá szívünket. Isten megmutatott szere- tete a golgotái kereszt. Ez a nagy szeretet indít bűnbánatra, mulasztásaink felismerésére és feladataink hűséges elvégzésére. Múlandó életünk sürget: Emberek, szeressétek egymást, míg lehet, míg tart a földi élet. Igazán szép és tartalmas élete csak annak van, aki meg tudja mutatni szívét az embereknek, aki megérti, hogy naponként meg kell tisztulni az önzéstől. Az szolgálja hűségesen Urát, aki felismeri' a másik emberben Isten képmását. A megújult szívű ember el tud mélyedni a másokért vállalt és odaadással végzett önzetlen munkában. Lehet, hogy nem kap megértést és hálát az emberektől, de Isten előtt jó lelki- ismerete van, szívében öröm és boldogság, mert múlandó életét egy hervadatlan élő virág koszoxúzza: A szeretet. Ez pedig megmarad örökké. Garami Lajos Rína prédikáció Sokszor azt gondoljuk, hogy más nézeten, véleményen levő embereket leszerelni, más belátásra bírni, hitre juttatni rábeszéléssel, fordulatos érveléssel, „fclokosítással”, esetleg szemrehányással lehet. De olyan gyakran tapasztaljuk, hogy ezek hatástalan módszerek. Van a lelkek megnyerésének egy másik módja. Az, hogy az életünket némán odatartjuk az emberek elé szerény példának, nem lobogó fáklyának, csak olyan pislákoló gyertyának. Ez nehezebb, de célravezetőbb módszer. Nem hiába tanácsolta Jézus is az övéinek: „Ügy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket. ..” Erről szól az Ap. Csel. 16. fejezetében olvasható börtönjelenet. A börtönőr háznepé- vel együtt megtér, hitrejut. Pedig Pál és Silás nem próbálták térítgetni, nem beszéltek neki arról, hogy szebb, boldogabb élet a megtért élet, a bűnbe merült életnél. Nem azt tették, amit az adott helyzet diktált, amit az eszük is tanácsolt, amit mások is helyeseltek volna, hogy ti. meneküljenek el, hanem hivő lelkűk szavára hallgattak, maradtak, nehogy menekülésükkel másokat romlásba döntsenek. Ennek eredményeképpen maradt életben egy öngyilkosjelölt, s szolgálhatott tovább övéinek. Erre a fényre figyeltek fel a fogolytársak is. Megigézte őket az apostolok példaadása. Maradtak ők is. Nem kellett útjukat állni, nem kellett rájuk kiabálni. A fény marasztotta őket. A példa az egyetlen nemzetközi nyelv, amely mindenki számára érthető, fogható, aki készakarva nem hunyja be előle a szemét. A legékesebb beszédet is elfelejti egyszer az ember, egy áldott példa sokszor a sírig is elkísér. Egy atyai balrátom bizonyságtevése: „Törékeny, kiesi asszony volt özvegy édesanyánk. Nem vert, nem kiabált, amikor rosszat tettünk, hanem leült a kis székre és köténye sarkába sírta el fájdalmát miattunk. Ennek a könnyező asszonynak a látása olyan sok rossztól rántott vissza bennünket, s ma is itt jár mellettem.” A világító élet gyümölcs keresztyén életünk fáján. Balczó András
