Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-09-25 / 39. szám

„Bizony, Isten Fia vagy!" Igetanulm&nV Máté 14, 22-33. alapján, Helmut GollwHzer, 2 Stimme der Gemeindében megjelent írása alapján. II. Alapigénkben olyan embe­rekről van szó, akik már Jézus követésében járnak, akik elfogadták, hogy Jézus Isten hívásának megszemélye­sítője. Akik mindent elhagy­tak azért, hogy őt kövessék. Ezeket a vele oly szorosan ösz- szetartozó, a benne oly nagyon bízó embereket éppen ő viszi a legna­gyobb veszélybe. Alap­igénk hangsúlyozottan e szavakkal kezdődik: „Kényszerítette őket.” Nem saját belátásukból száll­tak hát még este hajóra. Em­lékeztet ez Péter halfogásá­nak történetére, ahol is a ta­nítványt, a hajózásnak szak­emberét, saját szakmai belá­tása ellenére küldi ki Jézus a tengerre, Jézus, az ács. De ő tudja, mit csinál, ő küld és az ember ezzel a küldéssel szemben nem állíthat semmi­féle: „én jobban értek hozzá, tehát”-ot. És még tovább: Jézus a vele való egyiitt- lét lelki elrejtettségéből látszólag elküld magától, ki az ítéletidőbe, az éj­szakába, a veszedelembe — ő maga pedig messze távol van: „íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok kö­zé.” Ilyen Ürral van hát dol­gunk, aki azokat, akik reá bízzák magukat, csak a leg­nagyobb veszedelmekbe küldi. A történet folyamán ez még egyszer előjön a Péternek adott válaszában. Ahelyett, hogy azt mondaná: „Nem, ne tedd, maradj a biztonságos hajóban, mert amit én meg­tehetek, arra te képtelen vagy”, — ezt mondja: „Jöjj!” És a szegény tanítványt egy olyan vakmerőségre csábítja, amely annak az életébe ke­rülhet. Azóta is minden idők­ben az ő tanítványainak meg kell tapasztalniuk: ha az ö bölcs előrelátásuk ítélet­időt lát is, nem szabad előle kitérniük, nem ma­radhatnak a Jézussal való csendes visszavonultság csak „belső közösségé­ben”, mert Jézus kénysze­ríti őket, hogy menjenek az emberek közé, az idők viharába, a kor problémái és harcai közé, hogy oda elvigyék az evangéliumot. És ha aztán az egyház nem úgy halad, mint büszke hajó a csendes tengeren, nem nagyrabecsült és tekintélyes, hanem dühöngő hullámok hányják ide s tova, mint a dióhéjat és szinte idő kér­dése csak, hogy mikor tűnik el, akkor kétség lopózik a ta­nítvány szívébe, vajon való­ban Isten hangja volt-e, mely Jézuson át hatott hozzá, hogy Jézusban valóban maga az élő Isten hallatta-e szavát, hogy mégis nem valami mítoszról és képzelődésről van-e szó, hogy az, akit eddig Istenként követtünk, nem va­lami csaló, vagy kísértet volt-é. Jézussal való megtapaszta­lás alapján közölnek velünk az Üjtestamentom emberei egy történetet, mely szerint Jézus belső és külső szo­rongások közé viszi az ő embereit. De a vele való megtapaszta­lás alapján mást is tudomá­sunkra hoznak: „Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egy­begyűjtiek.” (Ézsaiás 54,7.) „Nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok” (János 14,18.) „Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méné Jézus ...” (Máté 14,25.) Az el­beszélő azt akarja, hogy tel­jes ellentétében lássuk ma­gunk előtt: a vihartól korbá­csolt hullámokat, melyekben egy kis embercsoport segítség nélkül hányódik ide-oda, — és Jézus, aki mint egy király jön a simává tett úton lép­kedve, bántatlanul, ahol mást bántódás ér —, hogy meg­mentsen. És ugyanígy lássuk meg az idői ellentétet is, az ő jövetele előtt és után: előbb a veszendő tanítványok árva kiszolgáltatottságát, — aztán pedig amikor minden másként lett, mikor ő megjelenik. ígéret és beteljesedés tör­ténete ez. Parancsszava is ígéretet tartalmazott, mi­kor őket az éjszakába és a viharba kényszerítette. És az ígéret beteljesedik Jézus hűségéből, meg­mentő erejéből! És ez a beteljesedés új ígéretté lesz minden idők számá­ra: ezzel kell számolnod a Jézus gyülekezetében. Számolnod kell azzal, amit a történet első fele mond el, de számolnod szabad és kell számolnod azzal is, ami a történet második felében áll. Hogy milyen fontos volt en­nek a történetnek jó híre az őskeresztyén gyülekezet sze­mében, abból is látható, hogy mind a négy evangélista kö­zöl egy viharlecsendesítési történetet, sőt Máté kettőt is (a 8. fejezet és alapigénk). Nem minden jelentőség nél­kül hangsúlyozza alapigénk: A negyedik őrváltáskor jön Jézus. A zsidóknál akkor az éjszaka négy őrváltásra volt felosztva, mégpedig három óránként. Csak a negyedikben jön Jézus, csak a hajnali de­rengésben- Szinte egy egész éjszakán át hagyta hát a ta­nítványokat gyötrődni. Nem azonnal sietett oda, mint az édesanya, aki rögtön menti gyermekét, mihelyt vihar kezdődik. Nem jött azonnal, amint kiáltozni kezdtek utána. Mint kemény Jézus kény- szerítetté őket a viharba, és mint még keményebb Jézus hagyta őket órák- hosszat ott künn vergődni és csődbe jutni. És mikor végre, végre jön, újra va­lami egyedülálló és vá­ratlan történik. Jövetele nem űzi el azonnal a fé­lelmet, hanem a végsőkig fokozza. Nem látnak mást, mint egy őket fenyegető szellemet és „ordítanak a félelemtől”. És ezt jól jegyezzük meg: meg­mentésük úgy történt, hogy annak kezdete szinte a veszedelem kiélezésének tűnt. Még oly vággyal sóvároghat­juk is az ő jövetelét, ha vég­re jön, a dolog minden eddi­ginél komolyabbra válik. Akkor már nemcsak, a földi elemek riasztanak, ae maga az Isten is! És csak maga Isten tud minket Isten előtt megőrizni! Mert Jézus Isten Fia, mert Jézusban Isten való­sága maga jön hozzánk, ezért van szükségünk az ő megőrző és vigasztaló szavára: vigasz­talódjatok, én vagyok, ne fél­jetek. (Folytatjuk) Gádor András Könyvkiállífás a Nemzett Múzeumban A belépőt — aki a Nemzeti Múzeumban „A magyar könyv tizenöt éve” című kiállítást akarja megtekinteni — ez a Vörösmarty-idézet fogadja: „Könyv lett a rab nép s gyá­vák Köntöséből.:A kiál­lítás viszonylag kis terüle­ten is sokat mutat be: sereg­szemle a felszabadulás óta el­telt időszak könyvtermése fe­lett A kiállítás anyagát csopor­tosítva látjuk. A könyvkiadás fejlődésénél a számok mutat­ják, hogy az utolsó 15 év mi­lyen minőségi és mennyiségi változást hozott ezen a téren: 1938-ban 8156 kiadvány jelent meg 17 272 000 példányban, 1959-ben pedig 19 812 kiad­vány látott napvilágot 52 872 OOO példányban. Hazánk­ban egy ember átlagosan évi 50 forint értékű könyvet vá­sárol, ötször annyit, mint 15 évvel ezelőtt. A „bestsellere­ket” a tervszerű, folyamatos, könyvkiadás váltotta fel. A klasszikusok népszerűsítése terén jó szolgálatot tesz az Olcsó Könyvtár-sorozat. He­tenként átlag 60 000 példány­ban jelenik meg. Jókai „A kő­szívű ember fiai” című regé­nyét e sorozatban is kiadták, 100 000 példányban. A kiállítá­son tekintélyes részt foglal el a politikai, néprajzi, mezőgaz­dasági. műszaki, ifjúsági- és gyermekirodalom, valamint a zene és a sport területéről való könyvek bemutatása. A kiállítás másik része a könyvtárak működéséről szól. Legnagyobb közművelődési könyvtárunk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Érdekes táb­lásat mutatja be a közművelő­dési könyvtárak szervezetét és munkáját. 1938-ban 2650 könyvtár 1 165 000 kötetet adott kölcsön, 1959-ben pedig 19 000 könyvtár 34 000 000 kö­tetet. Betekinthetünk a könyv­tári munka „műhelytitkai­ba” is. A könyvterjesztés munkáját az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat, ill. az egyes kiadók vég­zik szak- és tudományos jel­leggel. Különösen jelentős a falusi könyvtárak megszerve­zése és továbbfejlesztése, hogy a falu—város közötti mű­veltségben különbségek még jobban kiegyenlítődjenek. A falusi könyvtárak állományá­nak gyarapítására pl. 1959-ben 6 100 000 forintot fordítottunk. A kiállítás kedves meglepe­téseket is tartogat a látoga­tóknak. A „jövő könyvesbolt­ja” olyan könyveket árusít, amelyek még nem kerültek forgalomba. Ugyanitt minden nap írók és költők beszélget­nek az olvasókkal és adnak autogrammot. A kiállítás má- I sik részén pedig hallani lehet Lenin, Thomas Mann, Gorkij és Móricz Zsigmomd hangját, Petőfi és József Attila költe­ményeit. A kijáratnál elhelyezett ven­dégkönyv bejegyzései tesznek csendes vallomást arról, hogy mit jelent a könyv a dolgo­zók életében. Nem tudjuk ezt a jól meg­rendezett kiállítást másként elhagyni, minthogy újra Vö­rösmarty versidézetére tekin­tünk, és a befejező sorokat ol­vassuk a könyvről: most a szabadság és a hősi kor beszéli benne nagy történetét.. B. TEMPLOM-LELET ANGLIÁBAN Kent grófságban, a Darent- folyó partján ásatásokat foly­tattak egy telken, ahol egy római villa állott. A munká­latok során egy valószínűen a II. századból származó po­gány templomot tártak fel. A lelet a szakértők vélemé­nye szerint alkalmas a pogány és keresztyén kultusz folya­matosságának bizonyítására. Már 1949-bes feltártak itt hat valószínűen egymás után használatban volt istentiszte­leti helyiséget. A régi pogány templom fölé a IV. század végén, amint az a mostani ásatásokból következtethető, egy római-keresztyén templom épült, amelyet Nagybritanniá- ban az első ilyen templom­nak tartanak. Konstrukciója közelfekvővé teszi azt a fel­tevést, hogy egy ideig a templom alsó helyiségeiben még pogány szertartásokat tartottak, amikor pedig már a felső helyiségekben a ke­resztyének végezték istentisz­teleteiket. A KERESZTYÉN DIÄK-VI- LÁGSZÖVETSÉG A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ÉS AZ ATOMFEGYVER ELLEN A Keresztyén Diák-Világ­szövetség Általános Bizottsága augusztusban kéthetes konfe­renciát tartott Szalonikiben. A bizottság elítélte a faji meg­különböztetés és faji lebecsü­lés minden formáját, fölhívást intézett valamennyi tagszö­vetséghez: emeljenek szót a még mindig fennálló faji korlátok eltávolításáért. Az Általános Bizottság magáévá tette az ellenőrzött leszerelés ügyét, üdvözölte a magfegy­verek megsemmisítésére irá­nyuló erőfeszítéseket. Szüksé­gesnek tartja a Bizottság, hogy a keresztyének között megbeszélések folyjanak a világban fennálló és a népeket egymástól elválasztó problé­mákról. Nyitott kapuk „Tróásban éjjel látomás jelent meg Pálnak. Egy macedón férfi állott előtte, aki kérte őt és ezt mondta: Jöjj át Macedó­niába, légy segítségül nekünk! Mihelyt pedig a látomást látta, azonnal igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük, hogy odahívott minket az Ur, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot. Elhajóztunk tehát Tróásból, egyenesen Szamot- rákéoa mentünk és másnap Neápolisba, onnét pedig Filippibe, amely Macedónia ama részének első városa és római település. És ebben a városban töltöttünk néhány napot. És szombaton kimentünk a városon kívül egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak a zsidók és leülve prédikáltunk az egybegyűlt asszonyoknak. És egy Lidia nevű, Tiatira városá­ból való istenfélő bíborárus asszony hallgatott ránk. Ennek az Ür megnyitotta a szívét, hogy figyeljen azokra, amiket Pál mondott. Mikor pedig megkeresztelkedett egész házanépével együtt, kért minket: Ha az Ür hű tanítványának ítéltek en­gem, jertek az én házamba és maradjatok ott. És unszolt minket.*’ Csel. 16,9—15. Pál apostolra úgy emlékezünk, mint aki a legtöbbet tette a keresztyénség terjesztésében. Sikereinek titkát kereshetnénk erős akaratában, törhetetlen elszántságában, szervezőképessé­gében vagy megválogatott munkatársaiban. Pál munkája azon­ban azért volt eredményes, mert Isten maga nyitotta föl előtte a zárt kapukat. Három kapu nyílt meg Filippiben az apostol előtt. 1. Európa kapuja. Azt a történelmi pillanatot örökíti meg részletesen az ige, amikor az Ázsia földjén termett evangélium Európába ér. A missziói munka irányítója és fővezére Krisztus, ö úgy akarta, hogy a mi földrészünkön honosodjék meg a ke­resztyénség. Pált és munkatársait eltiltja az ázsiai munkától és Macedóniába irányítja őket. Hatalmas táblának állította neki Krisztus az aratóit! Krisztus ma is ugyanezt cselekszi. Üj meg új munka­mezőkre küldi embereit. Dél-Amerikában, Afrikában, Indiá­ban nyílnak ma nagy kapuk a nemrég önállósuló ifjú egyházai előtt. 2. Lidia szívének kapuja. Az első európai keresztyén Lídia. Ráfigyel az igére, nemcsak „egyik fülén be, a másikon ki” en­gedi. Pál apostol óta minden igehirdető azzal a reménységgel beszél az Isten dolgairól, hogy a Szentlélek nyitogatja a szívek kapuját. Szükséges ez a munka, mert sokszor zárt szívvel, be­reteszelt belsővel állunk az igével szemben. „Nem nekem szól, hanem a szomszédomnak! Rajtam úgysem segít!” — mondjuk. Emberi erő és ékesszólás nem segíthet valóban. De Isten bele­adhatja erejét gyönge emberi szavakba és akkor élővé, hatóvá lesz az ige. Rádöbbent bűneinkre, Isten szeretetére, a meny- nyei Atya szavát halljuk ki belőle. A mai vasárnap minden igéje is „szíveket nyitogató” erő. Ne álljunk ellene az Isten munkájának! 3. Lidia házának kapuja. Lídia keresztyénsége nem rekedt meg az érzések területén. Hálás, szolgáló szeretet ébred benne. Cselekvésre, jótettekre buzdítja az elnyert kegyelem. Háznépé­vel együtt ők az első európai gyülekezet. Pál később is szere­tettel emlékezik rájuk. Tanuljuk meg, hogy az Isten mások felé való nyitott éle­tet kíván. A „Semmi közünk egymáshoz!” jelszó hangoztatása helyett induljunk el dolgozni mások üdvösségén és földi jó­létén. Amink van, erőnk, képességeink, vagyonunk, mind szol­gálatra kaptuk. Ha magunknak akarjuk megtartani, elveszít­jük, mint a példázatbell szolga az egy talentumot. Ha mások­nak szolgálunk mindazzal, amit csak kaptunk Istentől, akkor jutalmat nyerünk. Áldott az Isten, aki nyitott kapukat készít ma isi if j. Harmati Béla N APRÓL-N APR A VASÁRNAP: JER. 49:19.—LK. 16:15. — Jézus nem tűt látszatkeresztyénséget. Előtte nem lehet képmutatóskodni. Ha nincs bennem a krisztusi indulat Isten és ember felé, nem va­gyok Krisztusé. — Mát. 6:24—34. II. Kor. 11:1— 6. HÉTFŐ: ÉZS. 51:7,—MÁTÉ 5:12. — Luther mondja: „EZ valami igen jó és örvendetes szakasza Jézus igehirdetésének, ö nem törvényt ad, mint Mózes, nem rémítget, haném minde- nekfelett való örömre hív kedves ígéretével.” I. Tijn. 4:4—8( II. Kor. 11:7—15. KEDD: ÉZS. 51:4.—EF. 6:15. — Jézus a mi békességünk! Általa békességünk van Istennel. Jézus a régtől fogva szét­szórt embervilágot egymással is megbékéltette a kereszten. Lk. 16:9—13. II. Kor. 11:16—33. SZERDA: III. MOZ. 22:31-32.-1. KOR. 6:20. — A bűn: engedetlenség Istennek, szolgálat a Sátánnak. Krisztus kisza­badított vére árán a bűn rabságából, az Istennek való enge­delmességre. Ap. Csel. 27:20—37. II. Kor. 12:1—10. I. Máz. 28:10—22. CSÜTÖRTÖK: ÉZS. 43:21.—AP. CSEL. 10:4. — Isten népe ismételten megtapasztalja Urának gondoskodó szeretetét, s ör­vendezve hirdeti: csodálatosan cselekedett velünk az Isten. Jel. 12:7—12/a. II. Kor. 12:11—18. FENTEK: V. MÖZ. 11:7.—JAN. 4:42. — El kell jutnunk oda, hogy hitünk ne mások hitfelismerésén alapuljon, hanem mi magunk is megismerjük a világ Megváltóját saját Meg­váltónknak. Ján. 12:27—33. II. Kor. 12:19—13:4. SZOMBAT: ÉZS. 5:4.—JAN. 15:16. — Saját erőm és értel­mem által soha nem lehetnék Jézus tanítványa. Krisztus szólít meg igéjével és választ ki magának. Elhívása Isten és ember szeretetére kötelez. Jel.: 5:11—14. II. Kor. 13:5—13. Nagy István ISTENTISZTELETI REND HÍREK — Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnapon az oltár- térítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mt 19, 16—24; szó­széki igéje: Csel 16, 9—15. — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi-rádióban I960, szeptember 25-én reggel 8 órakor. Igét hirdet: D. dr. Vető Lajos püspök. * — HELYREIGAZÍTÁS. La­punk múlt vasárnapi 38t szá­mában az „Űjabb leletek a bibliai időkből” című cikkben sajnálatos évszám elírások tör­téntek. A helyes szöveg ez: „Dr. Dajani igazgató közölte, hogy a civilizáció csak mint­egy 1750-ben Krisztus előtt lelhető fel Sechemben. 1650 körül aztán...” — PAKS. A gyülekezet ra­vatalozó kápolnáját a temető­ben istentisztelet keretében áldotta meg és adta át ren­deltetésének Koren Emil, a Déli Egyházkerület püspök­helyettese. • — AZ EGYHÁZEGYETEM SAJTÓTANÁCSA szeptember 23-án, pénteken tanácsülést tartott. • — A BUDAI EGYHÁZ­MEGYE LELKESEI MUNKA- kuzueeege szeptember 13-án ülést tartott Kelenföldön. Áhí­tat (Kendeh György) után Zoltai Gyula tartott előadást „Izrael és az egyház” címen. A Római levél 9—11- fejeze­teit dogmatikai szempontból tárgyalta és ezzel kiegészítette dr. Benes Miklósnak ugyan­erről a témáról írt dolgoza­tát, amely elsősorban írásma­gyarázati jellegű volt. Vison- tai Róbert egyházmegyei elő­adó-lelkész a Gyülekezeti Se­gély 1960. évi munkáját is­mertette. • — A BUDAPEST-RÁKÓCZI ÜTI SZLOVÁK egyházközség szeptember 25-én vasárnap délután 5 órakor a gyülekezet tanácstermében (VIII. Rákóczi út 57/b.) szeretetvendégséget tart. A szeretetvendégségre a híveket szeretettel hívja az egyházközség • — CSALÁDI HÍREK: Légrúdy József, a zuglói egyházközség pres­bitere és Ivánka Margit, a sashal­mi gyülekezet kántora jegyesek. — Tarkó Elemér és Dán Éva október 8-án, szombaton délután 5 órakor tartják esküvőjüket a Bu- dapest-Angyalföldi templomban. (XIII. Fóti út 22.) — HALÁLOZÁS. Dr. Rásó Lajos (1873—1960.) a pesti evangélikus egyházközség volt presbitere, az Egyetemes Egyház egykori főügyé­sze július 5-én elhúnyt. — SÍRKŐ AVAT AS. Algőver An­dor evangélikus lelkész,, volt bu­dapesti vallástanár sírkövét szep­tember 29-én, csütörtökön du. 4 órakor avatják fel a Rákoskeresz­túri—Üj-Köztemetőben (45/3. par­cella). A szertartást Ruzicska László lelkész végzi. Az emlékező csaiád ezúton hívja a sírkőavatás­ra az elhunyt tisztelőt, barátait és volt tanítványait. „ .,. átalment a halálból az életre.” (ján. 5.24.) — Komplett ebédlőbútor eladó. Megtekinthető hétköznapokon 9— 19 óráig. Budapest, XI. Bartók Bé­la út 72. f. 4. A Sajtóosztály 1RATTERJESZTÉSÉBEN KAPHATÓ Virágh: Evangélikus hittankönyv I. o. 7,50 Ft Molnár: Bibliai Történetek III. a 8.-Ft Bottá: Bibliai Történetek IV. o. 7,-Ft Dr. Ottlyk: Az egyház története V—VI. o. 14,-Ft Groó: A Szentírás VII. o. 9,-Ft Prőhle: Az evangélium igazsága VIII. o. • 12,- Ft Evangélikus Gyermekek Könyve kötve 18,— Ft EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VTU.i Üllői út 24. Telefon: 142—074 fizetési ára egy évre 60,— Ft fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VUl. Árusítja a Magyar Poßta 10 000 példányban nyomatott 806001/2 m. Zrínyi Nyomda» Bp, Budapesten, 1960. szeptember 25-én Deák tér: de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Hafenscher Károly. Fasor: de. fél 10 Ifj. Blázy Lajos, de. 11 Jakus Imre, du. 5. Szere- tetvendégség: Jakus Imre. Dózsa Gy. út: de. fél 10 Sülé Károly. Üllői út 24.: de. fél 10 Kardos Jó­zsef, de. 11 Kardos József. Kará­csony Sándor u.: de. 10 Grün- valszky Károly, du. 5. Szeretetven- dégség. Rákóczi út 57/b.: de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. há­romnegyed 12 Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán u.: de. 11 Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Kő­bánya: de. 10 Takács József. Utász u.: de. 9 Veörös Imre. Vajda Péter u.: de. fél 12 Takács József. Zugló: de. 11 Boros Károly, du. 6 Boros Károly. Rákosfalva: de. 8 Szabó István. Gyarmat u.: de. fél 10 Bo­ros Károly. Fóti út 22.: de. 11 Nagy István. Váci út 129.: de. 8 Nagy Ist­ván. Újpest: de. 10 Friedrich Lajos. Pesterzsébet: de. 10. Soroksár-Üj- telep: de. fél 9. Rákospalota MÁV telep: de. fél 9. Rákospalota Nagy­templom: de. 10. Rákospalota His­templom: du. 3. Pestújhely: de. 10 Kürtösy Kálmán. Sashalom: de. 9 Karner Ágoston, Rákosszentmi­hály: de. fél 11 Karner Ágoston. Rákoscsaba: de. 9 Békés József. Rákoshegy: de. 9. Rákosliget: de* 10. Rákoskeresztúr: de, fél 11, du. 3. Bécsikaputér: de. 9 Várady La* jós, de. 11 Várady Lajos; este 7 Schreiner Vilmos. To- rockó tér: de. fél 9 Schreiner Vil­mos. Óbuda: de. 9. Vámos József, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5. Vámos József. XII. Tarcsay Vilmos u.: de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, este fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút: de. fél 11 Zoltai Gyula. Diana út: de. fél 9 Károlyi Erzsébet. Kelenföld: de. 8 dr. Rezessy Zoltán, de. 11 dr. Re- zessy Zoltán, du. 6 (úrv.) Kendeh György. Németvölgyi út: de. 9 (úrv.) Kendeh György. Kelenvölgy; de. 9. dr. Benes Miklós. Budafok: de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény: de. 8 Visontai Róbert. Csillaghegy: de. fél 10. Csepel; de. 11 Mezűsi György, du. Z.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents