Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-09-18 / 38. szám

MESÉL A KÖVITÉZ • • • Szeptemberi riport A kertekben fehér ősziró­zsa, a levegőben ezüstösen csillogó ökörnyál: szeptember van. Reggelenként ezüst fáty­lat terít magára a sárguló kert. De még nyílnak a kerti virágok .., még zöldéi a nyár­fa az alföldi tanyák előtt... A homok mintha elfáradt vol­na a nyári kergetőzéstől: már nem tudja hátára venni a szél. Majd a jövő nyáron ... Csodálatos az ősz! Sokan azt mondják, hogy az elmúlást je­lenti. De vajon tudunk-e az elmúlás ellen tenni valamit? Tudunk-e valamit is tenni azért, hogy a virág el ne szá­radjon, a meggyújtott gyertya él ne égjen, az ifjúság el ne múljék? Az évszakok közt az ősz a festő! Hiszen egyik évszaknak sincs annyi színe, mint éppen az ősznek. Zöld és arany, ezüst és bordó. Mert mi is az ősz? Hosszab­bak lettek az árnyak ... meg­bámult a platánfa levele ... az akác is kezd méregzöld köntöst felölteni, hogy aztán hirtelen sárgára cserélje fel azt:.. a szőlők levelei közül kicsillan a gazdag termés ... a temetők szegfűcsokrait fel­váltja az őszirózsa és a kri- zantémum:.. Szép az ősz! Szép a hegyekben, a városban Pesten és vidéken egyformán! Az elmúlást jelentő őszben elindultam keresni a mara­dandót. És lent a Duna-Tisza közén, a Kiskúnság kellős kö­zepén megtaláltam. Hajába belelopta magát egy kósza ezüstfonál, arcára ráült a haj­nali nedvesség, kardját szür­kére dörzsölték a szálló ho­mokszemcsék. Hazánk egyetlen kurucszob- ra előtt állok. Most érkeztem a vonatról, s alig indul el az ember a vasútállomástól a vá­ros felé, megállít ez a kővitéz. Felnézek a hatalmas szoborra. A kővitéz kardjára támaszko­dik, s fejét kezébe hajtja. Kő­arcának kővonásai lenéznek oda a föld alá... Kuruc cson­tokat keres ott lent a mély­ben ... Egy nemes és nagy­szerű elgondolás hősei ők.;. Megrázták a fájdalom és szol­gaság láncát, s vérük nyomán felragyogott a hajnal fénye a magyar haza felett... Mért búsulsz? Hát nem hal­lottad, hogy milyen szépen beszéltek lábaidnál keményka­lapos urak? Magyarságról és igazságról szónokoltak. — S Te csak kezedbe temetted ar­cod, mert többet láttál, mint a lábaidnál kakastollal ékesí­tett őrállók .. Elnéztél a há­zak felett, s láttad a várost... A négyszögbe épült városházát égbenyúló tornyával A tudo­mány helyi „székesegyházát”, ahol megfordult Csokonai Vi­téz Mihály is».| Láttad a köpködőt... Kőarcod kőráncai megteltek őszi harmattal Sírtál, mert sok volt a tüdőbaj -...A kún ka­lapok, a fehér kikeményített vászoningek a nádasok lehel­letét szorították a kún kopo­nyákba és szívekbe... Nézlek most is .. s Olyan sokszor láttalak ... Beszélj ne­kem valamit a múltról, hiszen te is láttad a múltat és látod a jelent is :.. Te őszből szü­lettél, magyar hazánk „őszé­ből” és örök vagy, mert örök a hála a szívünkben a kuruc bősök Iránt... És megszólalt a kurucszo- feor: LÁTTAM AZ EMBER KEZÉT.., 'Á világhíres Csipkeház ... Itt mellettem ... Valamikor azért építették, hogy népies- kedjék az elfáradt nép... Ro­mantika a homoktenger, a ta­nyavilág közepén! Kún kezek apró „pókhálókatfontak. Jutott belőlük királynői ruhá­ra és grófkisasszonyi alsó­szoknyára. De itthon... Aztán az ember keze ököl­be szorult! Kissé elfelejtették a csipkeverést, de beletanul­tak az építkezésbe ... Azóta már kézbevették a tűt is... LÁTTAM A KÖPKÖDŐT... De szomorú is volt az! Va­sárnap délelőtt, amikor a templomok harangjai az Űr­höz hívogattak, rongyos ru­hájú, szakadt cipőjű ember­vásár kezdődött... Ott, a vá­ros közepén... Nem messze a templomtól... S jöttek a vi- rilisek, a nagygazdák... Mint régen a rabszolgapiacon Egy pár csizma, egy öltözet ruha, két kiló só, öt kiló sza­lonna, egy kézfogás — és le­het folytatni az utat a temp­lomba ... Volt miért bocsána­tot kérni! LÁTTAM A VÁROSHÁZA TORNYÁT... Magasan tör a felhők felé. A tűzoltók fészke... Ellátni innét Majsáig és Kőrösig. Azt mondják, tiszta időben még a szabadkai tornyokat is lehet látni. Ebből a toronyból hang­zott fel olyan sokszor márci­us idusán a tárogató hangja... Szép volt? Talán inkább meg­rázó! S becsukódtak a tavaszi levegőre megnyílt ablaksze­mek, mert az „őszi harmat” után csak maradt a fagyos, emberi szíveket, gyermekek száját, fiatalok jövőjét befa­gyasztó tél... LÁTTAM A NÁDASOKAT... Szegénylegények menedéke... Szúnyogok eldorádója... be­tegség terjesztője. Odakúszott a város alá. Betört a házak közé... Mert a kún város­ban jutott pénz balalajka-ze- nekarra és bankettre, de nem jutott nádasirtásra és egész­ségre ... ÉS LÁTTALAK TÉGED IS.;. Kis gimnazista voltál. Talán elsős. Minden délután ahány­szor csak a foci-pálya felé mentél, mindig összetalálkoz­tál a polgármester úrral... Tudtad is te, hogy ki ő! És nem köszöntél neki. Otthon aztán jött a nemulass! Apád, aki ott dolgozott a hatalmas polgármester úr városházáján, azt mondta: — Kisfiam, miért nem kö­szönsz a polgármester úrnak? Tudod, hogy ő parancsol ne­kem. És szólt, hogy te nem köszönsz neki... Sikerrel fejeződött be egy háromtagú expedíció ezidei ásatása — ez már a harmadik volt — Jordániában. Az ókori osztály jordániai bizottságá­nak igazgatója ezzel kapcso­latban közölte, hogy ebben az évben az expedíció értékes le­letekre bukkant, amelyek Krisztus születése előtti négy­ezer évtől a Krisztus születése előtti századik évig terjedő időkből valók. Táborhelyeket, lakóházakat, városerősítése­ket, templomokat és palotá­kat találtak. Az ásatásokat a bibliai Sechem város környé­kén Nablus közelében végez­ték. Az ásatások jelenlegi ada­tai azt mutatják, hogy Se­chem lakói kezdetben nem laktak szilárd épületekben. Dr. Dajani igazgató közölte, hogy a civilizáció csak mintegy 1250-ben Krisztus előtt lelhető fel Sechemben. 1050 körül az­tán egy templomerődöt léte­sítettek falakkal. Ez a temp­lom még akkor is uralkodott a város fölött, mikor Ábra- hám és Jákob útjaik során felkeresték az országot. Ami­kor 1250-ben az izraeliták Jó­zsua vezényletével a városba nyomultak, a templomot tet­ték gyülekező helyük központ­jává. Itt koronázták királlyá Abimelechet. Különösen fon­tosnak látszik, hogy 325 és 100 közötti Krisztus előtti idő­ből 3 réteget sikerült feltárni. Ekkor volt a samaritánus megszállási. Ezzel vált a Pa­lesztinái artológiában először lehetővé, hogy az eddig az ásatásoknál talált fazék-anya­got ebből a korszakból meg­lehetősen kiértékeljék. Fontos leletekre bukkantak Beitin faluban is. A régi Be­S azóta szorgalmasan kö- szöngettél. Miért? Mert apád­nak úgyis volt elég nagy bű­ne ebben a kún városban: lu- teránus volt... Most, hogy ismét eljöttél szülővárosodba, eszedbe jut-e, hogy ott, ahol most park van, ahol a szökőkút lövi az ég felé sugarát, ahol a neonfény vilá­git az őszi szerelmesek szemé­be, hogy ott volt a köpködő?... Aztán... De tovább már nincs időnk hallgatni a kurucszobor igaz meséjét. A jelent már a ri­porternek kell elmondania. De ez nem is könnyű. Összeszorul a szíve, amikor végigmegy Kiskunhalas utcáin. Hiszen ismerős itt minden. A járda, amelyre lép... A nyárfa, amely a levelét su- sogtatja... Az emberek ... Ahol a bölcsőjét ringatták, ott most egy új lakóház ab­lakai nevetnek rá. Ahol a fo­cit rúgta fáradhatatlanul, ott most a Mezőgazdasági Techni­kum épülete áll... Ahol elő­ször vallott szerelmet annak a kis sápadt arcú polgá­rista lánynak, ott az új vásárcsarnok épülettömbje hívogatja a vásárolni aka­rókat ... Ahol érettségi után beült egy pohár borra, ott most kis családi ház apró tulajdonosai játszanak az őszi napfényben... A város, ame­lyet egy életre a szívébe zárt, megváltozott. Nagyon megvál­tozott! All a kurucszobor és a Csipkeház! De eltűnt örökre a köpködő, a tudatlanság, a tüdőbaj és a magyarkodó tá­rogatószó is. És ma már nem bűn az, ha egy kisdiák nem köszön a tanácselnöknek! És nem bűn az, ha valaki lute- ránus! A csipkeverő asszonyok is­mét odahajolnak az asztalok fölé... Tárogató szó helyett énekhang cseng ki a gimná­zium nyitott ablakaiból: Egy a jelszónk a béke... Üj fia­talság, új vágyakkal és új ter­vekkel, új élményekkel és új lehetőségekkel készül az élet­re... Mennem kell. Lassan indul a vonat, s vár otthon a mun­ka. A múltat jöttem keresni szülővárosomban, s a jövőt ta­láltam. Azt, ami most van ki­alakulóban. Hajamba belega­balyodik az úszó ezüstfátyol... Megrázom fejem: ne! még ne! Majd később! De ősz van, s ennek így kell lennie! Nem, ezt már nem lehet kivágni! Ez az ezüstös szál már az enyém! Az ősz adta! thelben. Föltárták többek kö­zött a kananita szent helyet, amelyet már Krisztus szüle­tése előtt 2500-ban használtak. A fehér mészkő oltáron még az áldozati állatok vérfoltjait is megtalálták. Dr. Dajani kö­zölte továbbá, hogy pontosan efölött a régi áldozati hely fö­lött egy templomot is létesí­tettek. A régi templomfal há­rom helyen még érintetlen. Ügy látszik, hogy ez a temp­lom még Ábrahám idejében is használatban volt. József idejéig a város erő­dítését kiterjesztették és egy masszívabb falat vontak a vá­ros köré. GONDOLATOK Minél műveletlenebb valaki, annál gyorsabban elégszik meg kibúvókkal. * Megszoktuk, hogy az embe­rek kinevetik azt, amit nem értenek meg. A Sajtóosztályon kapható Biblia 60,— Ft Üjszövetség (kötve) 20,— „ Üjszövetség (fűzve) 12,— „ Énekeskönyv (kötve) 40,— „ Énckeskönyv (műbőr) 50,— „ Imakönyv (Raffay) 25,— „ Imakönyv (Jávor) 20,— „ Hitvallást iratok L 45,— „ Hitvallási iratok II. 45,— „ Ferenczy: Űj szív 10,— „ Káldy: Bev. az Új­szövetségbe 30,— „ Groó: Az élet kenyere 5,— „ Karner: A testté lett Ige 45,- „ Fálfy: Krisztus tanúja 5,=» s K. Á. Újabb leletek a bibliai időkből MLFÖLDÖN wtortent A keresztyén ember a Jövőért szolgál ÚJ DOGMÁK SZÜLETNEK? Vatikáni körök arra követ­keztetnek a pápa különböző nyilatkozataiból, hogy a ró­mai katolikus egyház ún. „ökumenikus zsinata” 1962. októberében kezdődik és két hónapig tart. Ezt nyilatkozta legutóbb Bozenben egy tanul­mányi tanfolyamon Periele Felici, a zsinati előkészítő bi­zottság főtitkára. Felicinek az a véleménye, hogy a zsinat új dogmákat is fog alkotni. * Eddigi értesüléseink alap­ján azt reméltük, hogy a római egyház megelég­szik az eddigi „dogmák” tömkelegével és óvakod­ni fog attól, hogy újabb dogmák alkotásával még jobban elmélyítse azt az űrt, amely közte és a nemkatolikus egyházak között a hit és tanítás dolgaiban tátong. Most azonban egyre inkább előtérbe kerül az első és legfontosabb zsinati előké­szítő bizottságnak, a Teo­lógiai Bizottságnak a sze­repe. Ez a tény pedig már előre sejteti, hogy a Vatikán éppen a jelenle­gi történelmi pillanatot akarja felhasználni arra, hogy az „egység” jelsza­va alatt új fejezetekkel bővítse tanítását és „dog­matárát”. Ez pedig nem fogja közelebb hozni egy­máshoz a keresztyén egy­házakat és a Vatikánnak tudnia kell azt is, hogy a Mária mennybemene­teléről alkotott legutóbbi dogmája és azt megelő­zően, a pápa csalhatat- lanságáról alkotott dog­ma elvágta az útját an­nak, hogy a protestan­tizmus hitbeli kérdések­ben egy lépéssel is köze­lebb kerüljön a katoliciz­mushoz, mint Luther Márton idejében! Ezt tudva, meglep ben­nünket az a hang, amely az Egyházak Világtaná­csa főtitkárának a St. Andrewsban tartott be­szédéből kicsendült. Nem akarunk elébe vágni e beszéd alapos teológiai és dogmatörténeti kiértéke­lésének. De mi úgy vél­jük, hogy Rómával nem lehet egyszerűen azon az alapon tárgyalni, hogy „hisznek-e a Jézus Krisz­tusban mint Istenben és Üdvözítőben” — ahogyan a főtitkár mondta, ha­nem azt is világosan lát­nunk kell, hogy a „hivő katolicizmus” mellett, sőt föléje rendelve, létezik és „szorgalmasan” dolgo­zik a „politikai katoli­cizmus”, amely a kato­likus többségű országok­ban (nálunk is!) éppen a pápa által 1962-re meg­hirdetett „egyetemes zsi­nat” jelszavát arra hasz­nálja fel, hogy „zavart” keltsen a vegyes házas­ságban élők életében, hogy az ún. „igazi de­mokrácia" zászlaja alatt saját szocialista kormá­nyuk ellen mozgósítsa a keresztyén embereket (a protestánsokat is!), hogy az evangélikus egyháznak az istentiszteleti életre vonatkozó „liturgikus” el­gondolásait úgy értékelje és magyarázza, hogy „íme, az evangélikusok meny­nyire közelednek a kato­likus miséhez”, hogy az „egység” szent bibliai ígéretét saját politikai céljaira használja fel és „egységes keresztyén had­járatot” indítson egyelőre csak erkölcsileg és érzel­mileg, majd a politikai hatalmakat felhasználva,, fegyveresen is a Kelet ellen. Ahogyan ezt tette a második világháború­ban, szövetkezve a német fasizmussal! Mielőtt az Egyházak Világtanácsá­nak a főtitkára elkötele­ző nyilakozatokat tenne Róma felé, jó lenne meg­hallgatnia azokat a tag­egyházakat is, akik nem hollandok és nyugatné­metek! Pl. a lengyel lu­theránusokat, a spanyol, kolumbiai és madagasz- kári protestánsokat. És minket is! — Vagy úgy gondolja a világ protes­táns keresztyénsége, hogy a Vatikán olyan „új dog­A „Háború és béke” c. filmet, melyet Tolsztoj hason­ló című könyve alapján készítettek, rendkívül sok ember nézi meg Budapesten, később majd vidéken. A film jó, ér­demes megnézni! Valaki nagyon bölcsen mondta nekem, aki a filmet szintén látta: „Már ez az egy háború filmen való látása elegendő lenne ahhoz, hogy soha többé ne le­gyen és mennyi háború volt még utána!” A FILM végső eredményében újra felveti a háború és béke kérdését• Korunk sok nagy kérdése közül a legna­gyobbat. Ma már végképpen tisztázott tény, hogy a ke- resztyénség, az egyházak, legyenek azok nyugaton, vagy keleten, nem segíthetik elő az emberiség intézményes pusztítását. Nem nézhetik kárörvendő érzésekkel embe­rek millióinak megölését. Ebből a tételből következik az is, hogy ezt a felfogásunkat nem képviselhetjük álcázott módon, rejtett formák között. Krisztust és a Szentírást tagadnánk meg, ha ezt tennénk. Mindenféle politikai ál­lásfoglalástól függetlenül, a keresztyén embernek valla­nia kell ezt a felfogást! A prágai Keresztyén Békekonferencia újra célba vette ezt a problémát, több más kérdéssel együtt! Mert problé­mák és kérdések bőven vannak. KORUNK rendkívül bonyolult kérdéseket vet fel tár­sadalmi, politikai, gazdasági, tudományos, technikai vo­nalon egyaránt. Felveti — hogy csak egy példát említ­sek —, a pénz szerepének, a vagyongyűjtésnek új problé­máját nyugaton. Egyre több olyan nyugati teológus akad, aki ma már egyértelműen vallja, hogy a pénznek és a va­gyonnak olyan egy kézbe való gyűjtése, mely elzárkózik az emberek módszeres felemelkedésétől és megsegítésétől, bűnös dolog. Es ez a meghatározás igaz! A technika világában az utolsó néhány évben egy év­századot ugrottunk. Korunk embere a technika nyelvét beszéli és érti a legjobban. E területen új kérdés vetődik fel és ezt így fogalmazták meg: Az értelepi nem szorul-e alárendelt szerepbe a technika világában? Vagyis a gé­pek milyen módon kerülnek az ember fölé? Filozófiai könyvek itt-ott felvetnek ilyen problémáti Vajon az ember nem felejti-e el egyáltalában azt, hogy ember? Teológusok, filozófusok, gazdasági szakemberek újra fogalmazzák az emberi élet célját, rendeltetését, kül­detését, rendszerint másképpen. KÜLÖN NAGY PROBLÉMA az egész világon az if­júság kérdése. Az ifjúság kérdése világproblémává lett! Statisztikusok állítják, hogy egyes országokban ugrást szerűen megszaporodott az öngyilkosok száma. Vagyisi nagy számmal akadnak olyanok, akik a világ dolgait re­ménytelenül összekuszálva látják és a marcangoló feszült­ségekből, az események sokszor végzetszerű sodrásából nem látnak más kiutat, mint az öngyilkosságot. A történelem logikus folyamata forradalmi állapot­ba ment át az egész világon. És ezt a logikus folyamatot nehéz volna megállítani, vagy más irányba terelni. Nos, ebben a helyzetben, ebben az állapotban a ke­resztyén ember, — ha még valóban Istennel beszélgető keresztyén emberek vagyunk, — akkor nem lehet mást mint a jövőt szolgáló ember. MERT A KERESZTYEN EMBER életének mindig célja van! A keresztyén ember a Jézus eljövetelének váradal- mában él, de e váradálomban nem tétlen, hanem dolgos szorgalmas életet élő valaki, aki az Istenen át nézi az em­bert, az embertársat és az élet minden kérdését! A keresztyén ember, mint a jövőért élő ember, a konk­rét jelenségeken túl, perspektívában nézi az életet. Nem előítéletekkel nézi embertársát. Aki előítéletektől megbi­lincselve tud csak embertársaira nézni, nem lehet Isten gyermeke! A keresztyén ember, mint a jövő embere, nem azzal van elfog!'.’’ja, hogy Isten parancsait hangosan elkiáltsa má­sok felé, hanem minden igyekezetével e rendelkezések szerint igyekszik élni! Es ha akadozva teszi is ezt, de a Szentlélek segítségével igyekszik tenni! Soha sincs azzal elfoglalva, hogy könyörtelen szigorúsággal ítélgesse em­bertársait. A könyörtelen szigorúsággal ítélgetők mindig gyanús emberek! A KERESZTYEN EMBER FELADATA, törekvései hogy magatartásával, munkájával elősegítse azoknak a feltételeknek a megteremtését, melyek lehetővé tesziki hogy ne legyen háború. Az emberek megértsék egymásti A technika, a gazdasági, társadalmi élet szolgálja az em­bert, annak felemelését és előrehaladását. A keresztyén ember jel a jóról, szépről, Istenről és a Jézus által hozott szeretetről. Az összevisszaságban tisz­tázódás, az ellentétekben békítő erő, a bizonytalanságban bizonyosság, a reménytelenségben reménység és mindig mindenekben szolgáló szeretet. Fülöp Dezső mát” fog alkotni, amely a reformatori keresztyén- ség tanítását fogja igazol­ni? Bár így lenne! Ak­kor majd mi igazoljuk első kézből a nálunknál jobb próféták igazát! A keresztyénség egységéről ilyen kétértelműen véle­kedő vitába milyen egy­értelműen és világosan kapcsolódik bele a moszk­vai patriarchátusnak az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságához intézett üzenete: Hang­súlyozza, hogy az egység­re törekvő szellemnek olyan erővé kell izmosod­nia, „amely képes áthi­dalni azt a szakadékott amely ma a világban megvan”. „A keresztyé­neknek” — mondja az üzenet — „közös akciót kellene indítaniok a nuk­leáris és minden más ha­lálos fegyvernek a meg­semmisítésére. Az általá­nos leszerelés súlyos problémájának a megol­dása, nem is szólva az éhínség, a nyomor és be­tegség ellen folytatott na­ponkénti harcról — igen nagy mértékben függ a- keresztyének közös esz-* tekvéséfoL”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents