Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-09-11 / 37. szám
KP. BÉRM. BP. 71 JlelUfs zkip zés üti k , EGYHAZUNK ELSŐ INTÉZMÉNYÉ a Teológiai Akadémia, lelkészkepzésünk műhelye. Az Ágostai Hitvallás 7. cttcke szerint „az egyház a szenten gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítjuk es a szentségeket heiyesen szolgáltatják ki." Az egyház létkérdése tehát az ige hirdetése es a szentségek kiszolgáltatása. Ez a középponti egyházi jelaaai teszi a lelkészképzés ügyét, az ige hirdetésének és a szentségek kiszolgáltatasanak, iellát az Isten rendelte egyházi hivatalra való jelkészítésnek a szolgálatát annyira jontossa. A jövő egyházának arculata formálódik a Teológiai Akadémián. A jövő igehirdetöi és szentsegkiszolgálói készülnék szent feladatukra. A lelkészképzés ügyének döntő szerepet nyomoan megértjük, ha arra gondolunk, hogy itt arról van szó, kiknek a kezébe kerül az egyház legdrágább kincse: az evangélium. BELSŐ ELHÍVÁS NÉLKÜL nem is lehet ezt a feladatot elvégezni. Luther sekreslye-imadsagában Isién színe előtt azt vallotta, hogy a maga erejéből nem képes ilyen nagy és széni hivatal hűséges betöltésére. Azonban az egyház Ura gondos- kQdik arról, nogy a Szentlélek az Isten nyájat egybelerelje az ige hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása által, gondoskodik arról, hogy legyenek alkalmas tanítványok, akik a Krisztus követségében járnak és végzik a megoekéltetés szolgálatai. A Jézus Krisztusban való hitnek, a szolgálatra való elhivatottságnak és a lelkészt hivatal viseléséhez szükséges tudásnak az összhangjában található meg a lelkészi hivatalra való alkalmasság. A HIT ÉS A TUDÁS két pólusa között megy végbe a lelkészképzés. Ha csak az egyikre tesszük a hangsúlyt, feltétlenül tévútra jutunk. Ez a hit a Jézus Krisztusban való hit, amely Krisztus híveit egy szent néppé, királyi papsagga fűzi egybe. Aki ebből a hitből kiszakadt, az elvesztette Jézus Krisztussal, az áldott szőlőtökével való belső kapcsolatot, tehát annak keresztyén elete menthetetlenül kiszárad. Aki hit nélkül, tolvajhoz hasonlóan lopakodik be a lelkészi szolgálatba, annak az egyház Ura előtt kétszeresen szigorú ítéletben lesz része. A Jézus Krisztusban való hit azonban nem lehet meg tudás nélkül. Ismernie kell azt, akiben hisz, annak az akaratát, törvényeit és evangéliumát. De ismernie kell az egyház múltjának es jelenének egész életét is, sőt ismernie kell azt a világot, amelyben az egyház szolgálatát végzi. Mert hiszen aki az egyházi hivatalt hűségesen akarja betölteni, annak jól kell ismernie a Biblia világát, Isten embermentő szándékát, de ugyanakkor jól kell ismernie azt a világot is, amelyben az igét hallgató hívek élnek. A JÖVŐ EGYHÁZÁNAK PÁPJAI csak úgy készülhetnek fel kellőképpen a szolgálatra, ha lépést tartanak a modern élet követelményeivel. A holnap evangélikus lelkészének alaposan kell ismernie kora teljes egyházi műveltségét. Ez igen széleskörű feladatot jelent, mert a teológiai látóhatár is kibővül, az egyházi gondolkodás is széles területeket ölel át. A reformáció nemhiába állította középpontba a Bibliát, a bibliai tudománynak kell a teológiai képzés szívének lennie. Ezt azonban körülölelik a teológia egyéb ágai, amelyek az egyház szerteágazó tudományának különféle területeit foglalják magukba. A jövő lelkészeinek ezenkívül érte- niök kell az emberiség alapvető kérdéseihez, hiszen az egész emberiség jövendőjéért érzett felelősség jegyében kell szolgálniuk. Korunk megtisztelő feladata az evangélikus lelkész számára, hogy a béke jövendő korszakának építője lehet. A jövő evangélikus lelkésze is megbecsült ember lesz — min, ahogy a mai is az —, ha azok táborába lép, akik őszintén és fenntartás nélkül akarják a békét. A jövő egyházának papjai kell, hogy ismerjék hazánk fejlődésének törvényeit is. A tisztes hazafiság mindig hozzátartozott az evangélikus lelkész szolgálata követelményeihez. Hazánk békéje és felvirágzása szoros összefüggésben áll az emberiség békéjével, aki ezeket szolgálja, egyúttal hazafias és emberies kötelességet teljesít, sőt Jézus Krisztus emberszeretetre vonatkozó parancsának nyomdokán jár. FELEMELŐ TÁVLAT áll a jövendő lelkipászforai előtt. A lelkészi szolgálat a legszebb, a legmagasztosabo, de egyszersmind a legnagyobb felelősségű hivatal, amely embernek osztályrészül juthat. Nincs még egy, amely annyira teljes és feltétlen odaadást követelne viselőjétől. Oda kell adnia magát a Jézus Krisztusnak való szolgálatra teljesen és egészen. Ez a szolgálat pedig az emberek üdvösségre való megmentésének és ugyanakkor földi boldogulásuk előmozdításának a szolgálata. Súlyos, de gyönyörű feladat: szószéken állni és bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, az ég és föld Istenéről, aki az embert megmenti a bűntől és haláltól, és aki az embert meg akarja menteni minden földi katasztrófától, bajtól és nyomorúságtól. Luther szavai szerint ahogy Jézus odaadta magát a világért, ügy leéli a keresztyén embernek is Krisztussá lennie a felebarátjáért. Az evangélikus lelkész nagyszerű feladata: rátenni életét Jézus Krisztus szolgálatára, az Isten- és emberszeretet útmutatásának követésére. , ÜJ TANÉVRE INDUL LELKÉSZKÉPZÉSÜNK. A szeptember 15-én megkezdődő munka nemcsak a teológusok és tanáraik ügye, hanem az egész magyarországi evangélikus egyház ügye, közegyházi ügy. Ez azért van így, mert az ige hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása is közegyházi ügy, tehát az arra való felkészítés is az. Ennek az új tanévnek az elején a múltba is tekintünk. Mert tíz esztendős a Teológiai Akadémia. 1950. őszén alakult meg, mint a volt Hittudományi Kar utóda. A korábbi állami egyetemi keretből az egyház tulajdonává lett a Teológiai Akadémia. Az állam jóvoltából továbbra is élvezi a teljes anyagi támogatást. Gyülekezeteink a Teológiai Akadémia Lelkésznevelő Intézetét támogatják adományaikkal, ahol a teológusok szállást és ellátást nyernek. ISTENNEK ADUNK HÁLÁT mindazért, amivel az elmúlt tíz esztendő alatt Teológiai Akadémiánk munkáját megáldotta, új lelkészek szolgálatba állítását munkálta. Ő volt az, aki elhívta az igehirdetői tisztre a fiatalokat, ö volt ott a hitben és a tudásban való gyarapodásban, ő nevelt, irányított, kormányzott és uralkodott — emberi eszközökön keresztül Őbenne bízva lépjük át lelkészképzésünk új tanévének küszöbét! Dr. Ottlyk Ernő Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának skóciai ölese ii. AZ ÜLÉS MEGNYITÁSA A Központi Bizottság ülése a St. Salvator templomban tartott áhítattal kezdődött, melyen dr. C. Fry elnök szolgált. Majd az ülésteremben az összegyűlteket egymás után üdvözölte Burleigh, a Skót Egyház elnöke, Fisher canterbury érsek, Wright, a St. And- rews-i Egyetem professzora, végül Mackie lelkész, a rende- zőbizotiság elnöke. A hivatalos üdvözlések után megkezdődött a tanulmányi munka. A TANULMÁNYI MUNKA A Központi Bizottság ülésén meglehetősen sok tanulmány szerepelt. 'A főbb témák a következők voltak: 1. Az Egyházak Világtanácsának szerepe, tekintettel az egységre. 2. A népesedés problémája. 3. A keresztyén bizonyságtevés, prozelitizmus és vallás- szabadság. 4. A vallásszabadság (mint külön téma is). 5. Az Egyházak Világ-tanácsa bázisának megváltoztatása. 6. Az Egyházak Világtanácsa és a Nemzetközi Missziói Tanács egyesülése. 7. A harmadik, Üj Delhiben tartandó vi- lággyülés problémája. Az ülésen első sorban az „egyházak egységével” és a „népesedés” kérdésével foglalkoztunk. A többi témával már évek óta foglalkozik a Központi Bizottság. AZ EGYSÉG KÉRDÉSE „Az Egyházak Világtanácsának ■ szerepe, tekintettel az egységre” címen Henri ' de Espine, a genfi teológia professzora tartott előadást. A téma elővételit az tette szükségessé, hogy az Egyházak Világtanácsának több tagegyháza igényelte az Egyházak Világtanácsának erőteljesebb szolgálatát az egyházak egymáshoz való közeledésének, illetőleg egységének megmunkálásában. Az elmúlt 12 évben ugyanis az Egyházak Világtanácsa inkább csak tanulmányi munkára szorítkozott az egység kérdésében és megelégedett azzal, hogy a Világtanács tagegyházai a gyakorlatban együtt dolgozzanak. Most felvetődött a kérdés, hogy nem lehetne-e az egves tagegyházaknak tanbeli közeledését is előmozdítani. Espine professzor előadásában nem ment bele nagyobb dogmatikai kérdések felvetésébe, inkább csak arra szorítkozott, hogy összefoglalja azokat a próbálkozásokat, amelyek az egység valósítását célozták az ökumenikus mozgalomban. Az előadás után meginduló vitában kitűnt, hogy valóban él a tagegyházakban vágy a szorosabb egység után, de a tanbeli közeledés vonalán ez sok akadályba ütközik. Bizonyos tanbeli kérdésekben a tagegyhá- zalf egyetértenek de varrnak különbségek a tanításban, amelyek egyelőre elválasztó tényezők. Egyesek óvtak minden optimizmustól é tekintetben, mások viszont, a túlzott pesszimizmust kifogásolták. A jelek azt mutatták, hogy a szorosabb egység munkálásáról le nem mondva, egyelőre a gyakorlatban való együtt,munkálkodást kell mélyíteni. Közben az egyes tagegyházaknak a maguk országain belül nyílik lehetősége a tanbeli közeledésre is. A témát a Bizottság további tanulmányozásra adta ki. KAPCSOLAT A SZOVJETUNIÓ EGYHÁZAIVAL A Szovjetunióbeli Ortodox Egyháznak két kiküldötte vett részt a Központi Bizottság ülésén és pedig Vitaly Borovoy professzor és Viktor Alexeev. Köztudomású, hogy a Szovjetunióbeli ortodox egyház nem tagja az Egyházak Világtanácsának, mégis tavaly Rhodosban, az idén St. Andrews-ban képviseltette magát. A két kiküldöttön keresztül van mód a kapcsolatok fenntartására és elmélyítésére. Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottságának jelentésében ezzel kapcsolatban Fry elnök többek között ezt jelentette: „Az 1958-ban Ut- rechlben tartott első tanácskozások óta az orosz ortodox egyház és a Világtanács közötti kapcsolatokat az egymás jobb megértésére való törekvés jellemezte. Az elmúlt esztendőben további lépések történtek ennek a célnak érdekében. Az Egyházak Világtanácsa egy küldöttsége meglátogatta az elmúlt év decemberében az orosz-ortodox egyházat. E látogatás alkalmával alkalmuk nyílt találkozni a lutheránus, a baptista és az örmény egyházak képviselőiddel is.” Igen nagy jelentőségű eseménynek kell tartanunk, hogy Alcxij pátriárka hosszabb levelet írt a Központi Bizottsághoz a St. Andrews-i ülés alkalmával, amit a jelenlevők örömmel hallgattak végig. (Folytatás a 2. oldalon) Elutazott magyar protestáns Szeptember 6-án ünnepélyes istentisztelettel kezdődik a Prágai Keresztyén Békekonferencia harmadik teljes ülése Prágában. A magyarországi protestáns egyházainkat 13 tagú küldöttség képviseli a jelentős ülésszakon. Szeptember 5-én délután indult el a küldöttség a Ferihegyi repülőtérről. Evangélikus egyházunk képviseletében Káldy Zoltán püspök, az evangélikus küldöttség vezetője, dr. Ottlyk Ernő teológiai akadémiai dékán és dr. Pálíy Miklós teológiai akadémiai professzor utaztak a béke- konferenciára. A református küldöttség vezetője dr. Bartha Tibor tiszántúli püspök, tagjai: Szamosközi István dunaI melléki püspök, dr. Varga Zsigmond debreceni teológiai akadémiai dékán, dr. Pákoz- dy László Márton és Jánossy Imre debreceni teológiai professzorok, Tóth Károly kon- venti külügyi osztályvezető és Huszti Kálmán lelkész. A methodista egyházat Hecker Áriám szuperintendens, a Magyar Ortodox egyházat dr. Berky Feriz protoierej képviseli. A konferencia témáit lapunkban folyamatosan ismertettük gyű1 ékezeteinkkel és annak tagjaival. A konferenciával kapcsolatban kérdést intéztünk elutazása előtt Káldy Zoltán I püspökhöz a konferencia munkájáról és jelentőségéről. Káldy Zoltán püspök válaszában hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben, amikor egyrészt a háborús és hidegháborús erők másrészt a béke megnövekedett erői, különösképpen a szocialista béketábor erői, feszülnek egymásnak, különös jelentősége van a Prágai Keresztyén Békekonferencia harmadik ülésének. Napjainkban minden erőt, tehát minden egyházi erőt is latba kell vetni milliók vágya, az evangélium igénye, az emberiség békekorszaka elérése érdekében. Egyházi hetilapunk, az Evangélikus Élet beszámolt nemcsak arról a munkáról, mely egyházaink hozzájárulása akar lenni a Prágai konferencia sikeréhez, de igye- kezatt a konferencia nagy feladatának a keresztyének aktív bekapcsolódásának elérésére is. A konferencia jelentőségét nemcsak az emeli ki, hogy remélhetőleg eddig nem látott nagyszámban vesznek részt rajta az egyházak képviselői — ilyen nagyszámú küldöttség is először megy Magyarországról — hanem az is, hogy a legnevesebb teológusok tartják a konferencia témáiról az előadásokat. Az első témáról: „Az emberiség békekorszaka felé” dr. Helmuth Gollwitzer bonni teológiai tanár és dr. Martin Niemöller hessen-nassaui egyházelnök; „A béke és az igazságosság” problémaköréről Hromadka professzor tart előadást. „A békesség és az ortodox egyházak” az orosz ortodox egyház képviselője beszél. Szeptember 8-án Gurk- hardt bonni teológiai professzor „A béke a technikai korszakban” és John Collins londoni kanonok „Mi a teendő?” Emil Fuchs lipcsei teológiai tanár pedig „Konkrét feladataink”-ról tart előadást. A Prágai Commenius fakultás szeptember 10-én megemlékezik a Prágai Keresztyén Békekonferencia kiváló munkatársának, dr. Hans Iwand bonni teológiai tanárnak el- hunytáról. Ugyanakkor tiszteletbeli doktori címet adományoz neki. A konferencia harmadik ülése szeptember 11-én délelőtt a prágai Salvatore templomban ökumenikus istentisztelettel zárul. Nyilatkozata befejezéséül a püspök annak tolmácsolását kérte, hogy a lelkészek, a gyülekezet és a hívek foglalják imádságaikba a Prágai Keresztyén Békekonferencia munkáját, imádkozzanak a békéért, a békés egymás mellett élésért, a leszerelésért. Küldöttségünk és a Prágai Keresztyén Békekonferencia béke érdekében végzett szolgálatára evangélikus népünk együttmunkálkodására Isten gazdag áldását kérjük. Helyes élei A Biblia szerint (I. Pét. 4, 17.) az ítélet az egyház népén kezdődik. Ezt akkor értjük helyesen és akkor kerülhetjük el, amikor figyelünk Jézusnak az ítéletről mondott szavaira, (Máté 25, 34—40). Mit vesz itt elsősorban tekintetbe Urunk? „Éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok ...” Ezek pedig nyilvánvalóan cselekedetek, gyümölcsök az ember-élet fáján. S a gyümölcsöket Isten elsősorban azokon a fákon, embereken keresi, akik az övéinek vallják magukat. Az egyház népén. Ha pedig nem talál, ítél. Ezért rendkívül fontos az amit a mai vasárnap igéjében ad elénk Isten. „A hit is. ha cselekedetei n mcsenek, halott önmagában.” Következésképpen, halottak vagyunk cselekedetek nélkül. Tehát Krisztus kövclés’ nincs cselekvő kére ziyéh élet nélkül. Jézus ar. ítéletkor nem csak azt veti a megítéltek szemére, hogy rosszul, hamisan tanítottak, nem jó! fejtették ki tanításait, de azt, hogy nem jól éltek. Nem úgy. ahogyan Isten parancsolta. Nagyon sok keresztyén magára ismerhet az alábbi kis történetben. Egy lelkész igehirdetésére sokan kijelentették, hogy ők ezután követik Kr sztust. Az igehirdeíő elébük szabta a feltételeket. — Hisztek-e Istenben? Igen. Hiszitek-e, hogy egyszülött Fiát adta értünk s Ö benne van bűneinkből szabadulásunk? Hisszük. Bünden ilyen és hasonló kérdésre igen volt a válasz. De ö folytatta tovább: Elhagyjátok-e a hazugságot? Semmi válasz. Felhagytok-e a lopással? összemosolygás. Nem fogtok ezután szoircrú- ságot, kárt, szenvedést okozni egymásnak, egymást gyűlölni. megbántan? Irgalma- sok lesztek-e másokkal? így kérdezett tovább. Ugyan, hogyan kívánhat tőlünk- ilyeneket, volt a felelet. Már pedig Jézus ilyeneket kíván tőlünk s a hit gyümölcseiként ilyeneket keres rajtunk. A mai ige intés is bűn- bánatra. Ha szeretjük hangoztatni a világ bünbánatának szükségességét, akkor előbb nekünk keil megmutatnunk azt, mi a megtérés. Nem csupán szavakban, de a megtérés kétségtelenül felismerhető és a másikat tápláló gyümölcseivel, cselekedeteivel. Isten nemcsak szólt hozzánk, de cselekedett is értünk. Nemcsak a törvényben mondta, hogy mit tegyünk, de megcselekedte megváltásunkat. Irgalmassága diadalmaskodott ítélete felett s megmentett a Krisztusban. Akiknek tehát van élő hitük Jézus Krisztusban, azoknak éltető a szeretetük is mely- lyel odafordulnak a másik ember, az egész világ felé, nyújtván nekik a bitnek gyümölcseit. Boros Károly
