Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-09-04 / 36. szám
Asegy házi örtén e tholi fl keresztyénség elterjedése Magyarországon Jézus Krisztus egyházának egységes történelme van. Félreértés lenne azt gondolni, hogy az evangélikus egyház történelme Luther Mártonnal kezdődik, vagy a magyarországi a hazai reformáció történetével. Ebben az esetben nem Jézus Krisztus lenne az egyház feje. hanem Luther Márton, ennek a képtelensége ellen pedig maga Luther tiltakozott a legélesebben. Ha tehát az egyháztörténelmet kétezeréves egységnek fogjuk fel, akkor természetes, hogy a magyarországi egyháztörténet sem a 16. században kezdődik, hanem akkor, amikor elfogadta a magyarság a keresztyén- séget. A LATIN VAGY A GÖRÖG EGYHÁZ? A keresztyénség már korán ismert volt a magyarság előtt. Egyházi vonatkozású szavaink tanúbizonysága szerint a keresztyén seggel a magyarság elsősorban a szlávok révén ismerkedett meg. Több törzsfőről, így Bulcsúról, az erdélyi Gyuláról és Ajtonyról tudjuk, hogy a keleti keresztyénségét vették fel. Görög nyelvű kolostorok is voltak Magyarországon, s a legelső keresztyén templomokat Bizáncból (Konstantinápolyból) jött építészek emelték. A kezdeti görög hatást azonban hamarosan felváltotta a nyugati latin egyház befolyása. Géza fejedelem korában főleg német, olasz papok és szerzetesek özönlöttek az országba. Amikor Géza a keresztyén vallásban nevelt fiát, Istvánt a német császárral szemben álló bajor herceg leányával, Gizellával házasította össze, Gizella kíséretében német papok és lovagok új csapata jött az országba. így megkezdődött Magyarországnak a latin-keresztyén műveltségbe való beilleszkedése. A KERESZTYÉNSÉG TERJEDÉSÉNEK MÓDJA Magyarországon, is mint sok más országban, a fejedelmi, majd királyi udvar felől indult el a keresztyénség terjesztése. Általánosan elfogások minden gúzsba tudja kötni az embert. Le tud kötözni bennünket a pénz szerelme, vagy a testiség. És vannak, akiket gúzsba köt a baj, akik. a baj igézetében járják végig az életet. Szemük nem nyílik rá a nyíló virágra, csak a gázra. Forrásvíz helyett a bűzhödt mocsarak igézik meg. Átsírják és átpanaszkodják az életet. Mosoly nincs az arcukon. csak cinikus fintor! A vidám emberre úgy néznek, mint Isten ellenségére. EZek a bajtól megkötözött, síró, panaszkodó, mindenkit irigylő emberek megtalálhatók nemzeti és egyházi életünkben egyaránt, ök azok, akik megidézetten éveket álldogálnak el a bajok előtt és nem, hajlandók az ellenzőt szemükről levenni, hogy meglássák mindazt, ami épül, szépül, nagy lesz! Olyanok, mint a gyenge úszók, akik alig tudnak ki- evickélni a partra. A bajoktól megkötött embereknek szól ez a pár sor: Isten igéje nem arra való, hogy szobánk négy fala között gyönyörködjünk benne. Isten az igét azért adja, hogy annak engedelmeskedjünk! Ebből pedig az következik, hogy ahol bajok és hibák vannak, — mert vannak —, ott segítsünk azokat megoldani hazánk és egyházunk életében egyaránt. Mindezt tegyük a köz javára és embertársaink örömére! Nyílt szívvel és, becsületes szándékkal. A világmindenség végső törvénye — ezt nekünk igazán tudnunk kell —, az, hogy Isten szeretet. Ha ezt a tételt tudjuk, hisszük és elfogadjuk, nem élhetünk lógó orral, nem lehetünk kárörvendők. Boldogok vágnunk, hogy Isten megváltott bennünket! De ebből azt a parancsot vesszük, hogy éljünk szeretőiben, segítsünk és örvendezzünk! Alkotmányunk ünnepén 200 000 embert láttam, fénylő napsütésben, jól öltözötten, oldott nézet az, hogy a magyarság I. István király parancsára, kényszerítő okoknál fogva lett tagja a keresztyénségnek. Ez a kényszerítés azonban mégis hasznosnak bizonyult és haladó szerepet töltött be, mert nélküle a magyarság úgy járhatott volna, mint a kárpáti medencében előtte élt népek, amelyek nyomtalanul eltűntek. István felismerte népünk fennmaradásának érdekét, és azt cselekedte, ami az adott helyzetben a leghelyesebb volt. István király elrendelte, hogy minden tíz falu építsen templomot. Kezdetben a papok valamennyien idegenek voltak s a nép nyelvén alig beszéltek. István uralkodása alatt keletkeztek az első egyházi iskolák is, ahol a hazai papi utánpótlás nevelkedett. István törvénnyel kötelezett mindenkit, hogy jövedelme tizedrészét (dézsma) az egyháznak adja. Ezenkívül minden püspököt, kolostort, papot ellátott hatalmas birtokkal, rengeteg szolganéppel. A keresztyénség elterjedésének ez a módja egyáltalán nem volt szokatlan és feltűnő, Európa-szerte fejedelmi parancsszóra indult meg a nép térítése. AZ EGYHÁZI SZERVEZET István király korának gyermeke volt abban a vonatkozásban is. hogy szorosra fonta az egyház és állam közötti viszonyt. Ez az ún. nagykonstan- tinuszi korszak virágzásának ideje, amikor az uralkodó nemcsak az államnak, hanem az egyháznak is a feje. István király koronát kért II. Szilveszter pápától. Ugyanakkor a keresztyénség érdekében tett intézkedései elismeréséül megbízást kapott további apostoli munkálkodásra, ennek alapján püspökségeket alapított, püspököket nevezett ki és általában megszervezte Magyarországon az egyházat. A keresztyénség terjesztésének erélyes intézkedései számos lázadást váltottak ki. így kellett megküzdenie Istvánnak a dunántúli Koppánnyal, a marosvidéki Ajtonnyal és az erdélyi Gyulák ellenállásával, valamint a besenyő Thodáman a Margit-híd és Sza- badsághíd között a Duna mindkét oldalán. 200 000 embert láttam, akik mosolyogtak és jókedvnek voltak. Nézték, mint nagy gyermekek a sportrepülők dugóhúzóit, bukfenceit, csavarjait. Gyönyörködtek a fehér, piros, kék virágú ejtőernyősökben. A sok tízezer pihenő, szórakozó ember látása örömüzenet volt, hogy jó dolog békében élni, egymást segíteni és örvendezni. Nem kellett senkinek sem megmagyarázni, hogy a sportrepülők szórakoztató mutatványai szebb látvány, mint a bombavetőgépek halálthozó érkezése. Mi tehát a feladatunk? A CSEHSZLOVÁKIÁI TEOLÓGIAI FAKULTÁSOK VEZETŐI A szlovákiai Evangélikus Teológiai Fakultás dékánjává dr. Ján Michalko professzort, prodékánjává pedig dr. VL. Olexa docensét, a Teológiai Internátus igazgatóját választotta meg a Fakultás tanácsa, miután dr. J. Berger eddigi dékánnak a hivatali ideje lejárt. A Prágai Comenius-Fakul- táson újabb két esztendőre választották meg dr. J. L. Hromodkát dékánnak és dr. J. B. Souceket prodékánnak. EGY AMARIKAI KERESZTYÉN BÜNVALLÁSA Augusztus első hetében több ország és egyházi szervezet keresztyének békekonferenciát tartottak a Párizs melletti Bievres-ben, Kloppenburg dortmundi egyházfőtanácsos vezetésével. Rész vettek a konferencián többek között D. Hromádka prágai dékán, D. Kiivit észt evangélikus érsek nuzóba vezérrel. Jellemző, hogy a pannonhalmi apátságot a pogányok felett aratott győzelme alkalmából alapította István király. A keresztyén Magyarország államszervezetének kialakítása. ebben az időben nagy lépés volt előre, az előző törzsi- nemzetségi szervezettel szemben. István király vitathatatlan érdeme, hogy évszázadokra megalapozta a magyar állam és a magyarországi egyház szervezetét. A BELSŐ EGYHÁZI ÉLET A középkori egyházi életet vette át a magyarság térítő papok és szerzetesek révén. Igaz ugyan, hogy a magyar- országi térítők javarészt az ún. clunyi reformmozgalom hatása alatt álltak, csakhogy ez az irány nem annyira az evangélium szellemében, mint inkább a római egyház érdekében tevékenykedett. Az a keresztyénség, amelyet a magyarság átvett, a pápaság iránti feltétlen tisztelet és engedelmesség jegyében élt. Ezt még a Mária-kultusz és a szentek tiszteletének vonásai egészítették ki. Gellért püspök életírói kiemelik, hogy működése különös mértékben fokozta Mária tiszteletét. István király a legenda szerint halálos ágyán Mária pártfogása alá helyezte Magyarországot. Innen számították Magyarországot „regnum Marianum”- nak, azaz Mária országának. Mindez természetesen ellenkezik a szentírással, amely Jézus Krisztust állítja középpontba. A középkori egyház minden jellemvonása megtalálható a magyarországi keresztyénség- ben is, márpedig köztudomású, hogy éppen a középkori egyház visszásságai váltották ki a pápasággal szemben álló ún. eretnek mozgalmakat, míg végül is a reformációban adta meg Isten az egyháztisztítás alkalmát. A következőkben bemutatjuk, milyen reformmozgalmak akarták a hazai egyházi életet megjavítani, a keresztyén- séget eredeti formájába visz- szavezetni a pápás egyházzal szemben. Dr. Ottlyk Ernő Mindenesetre nem az, hogy egész életünket csak a bajokat látva töltsük el! Hanem az, hogy először Jézus Krisztusra nézzünk és a tőle kapott erők birtokában: éljünk, segítsünk és örvendezzünk! A bibliában egyébként 800 olyan ige van, ami az örvendezésre szólít fel. Isten fontosnak tartotta, hogy nyolcszáz- szor mondja el: örvendezzetek! Elsősorban azért, mert megváltott emberek vagyunk. De ennek logikus következménye a szeretetben való élet, a segítés és az örvendezés! Bajoktól megigézett emberek, vágjátok el a kötelékeket és örvendezzetek! Fülöp Dezső és Parijskij leningrádi teológiai professzor is. A konferencia végén az amerikai békeszövetség elnöke Hirosimára emlékezve vallást tett arról, hogy az amerikai nép bűnrészese az elmúlt háborúnak, hogy bűnt követett el az első atombomba ledobásával és arra hívta fel a keresztyéneket, hogy imádkozzanak a békéért. PAUL HANSEN LELKÉSZ CSEHSZLOVÁKIÁBAN Paul Hansen dán evangélikus lelkész, a Lutheránus Világszövetség kelet-európai egyházainak Genfben székelő titkára, aki ez év júniusában egyházunk hivatalos vendége volt, szeptember 5—20-ig Csehszlovákiában tartózkodik. Részt vesz a Prágai Keresztyén Békekonferencia 3. prágai ülésén a Lutheránus Világszövetség hivatalos megfigyelőiéként s utána Jan Chabada szlovákiai egyetemes püspök meghívására meglátogatja a csehszlovákiai evangélikus gyülekezeteket. mpudöu 4. Hödéut „AZ ATOMBOMBA NEM SZOLGÁLJA ISTEN DICSŐSÉGÉT!” A mecklenburgi egyházi hetilap legújabb számában cikket jelentetett meg ezen a címen: „Isten figyelmeztet bennünket.'’ A cikk keményen elítéli az eucharisztikus kongresszusnak azt a tanítását, mintha az atombombát „Isten büntető vesszejének” lehetne tekinteni. „Nincs olyan puska és nincs olyan ágyú, amelyből Isten nevében lehetne tüzelni és olyan atombomba sem, amely Isten dicsőségét szolgálná.” Majd a keresztyénekhez fordul intő szavával: .,Ha a világ arra készülne is, hogy a figyelmeztető táblát elgázolva, pusztulást zúdítson a világra a fékevesztett erőkkel, a keresztyéneknek akkor is naponkénti feladatuk, hogy Isten oltalmazó szeretettre intsék az embereket.” A háborúnak, elsősorban az atomfegyvernek ilyen értelmezésével 1957-ben, az egyházi és politikai hidegháború akkori legelfájultabb korszakában találkoztunk először. Nem tarthatjuk véletlen jelenségnek, hogy akkor Asmussen evangélikus vezető teológus mondta ki a fenti tételt a politikai katolicizmussal egyetértésben. Asmussen a negyvenes években még egy véleményen volt Gollwitzer és E. Wolf professzorokkal, akik ma Nyugat-Németországban az atomfölfegyverkezés legkövetkezetesebb ellenzői és ma már a Prágai Keresztyén Békekonferencia élharcosai. Asmussen viszont ott található mindig a vatikáni hidegháborús front bajnokai között és minden bizonnyal szerepet játszik az atomkérdésben képviselt felfogásában az is, hogy a nyugatnémet evangélikusságban a katalizáló irányzat vezéralakja. Azt nehéz volna eldönteni, hogy katolizáló teológiája tette-e az atomháború hívévé vagy fordítva. De azt eléggé jelképezi, hogy aki a Vatikán „kereszteshadjáratot” tervező politikai koncepcióját magáévá teszi, az előbb vagy utóbb hitelvileg is átcsúszik a Vatikán oldalára. És ez megfordítva is igaz! KIÁBRÁNDULT Ázsiai keresztyének Fiatal kelet-ázsiai keresztyén egyetemi hallgatók kiábrándulásáról hallunk híreket Nyugat-Németországból. Dr. Siem Tjien Hing, a Nyu- gat-Berlinben tanuló külföldi egyetemi hallgatók evangélikus lelkésze, legutóbb egy Dániában tartott nemzetközi konferencián számolt be arról a megdöbbentő tapasztalatáról, hogy a nyugatnémet egyházi éleit kiábrándítóan hat a kelet-ázsiai keresztyén hallgatókra. Elmondotta, hogy az egyik buddhista családból származó, de meggyőződéses keresztyén egyetemi hallgatót annyira megrázkódtatta találkozása a nyugatnémet evangélikus keresztyénekkel, hogy néhány hónappal tanulmányainak a megkezdése után Nyugat-Németországból ezt irta édesanyjának: „Azt reméltem', hogy igazi és eleven keresztyénséget találok Nyu- gat-Berlinben. Csalódtam és visszamegyek Japánba, hogy buddhistává legyek.” Különösen azt vetik szemére ezek a kelet-ázsiai keresztyének a nyugati, elsősorban nyugatnémet egyházaknak, hogy Isten tízparancsolatának nincsen helye az emberek életében. Nekünk sohasem szabad az ítélő bíró szerepében fellépnünk. Nem tesszük ezt most sem, bár ezt a keresztyén magatartást ritkán tapasztaljuk nyugati testvéreink részéről. Sokszor vádolnak meg bennünket azzal, hogy mint keresztyének, nyílt szívvel és értelemmel szemléljük a világ dolgait és igehirdetésünkben éppen az emberek mindennapi életében akarjuk gyakorlattá tenni Isten követeléseit és adományait. Most az ázsiai keresztyének alaposan kioktatják a mi bírálóinkat és éppen azt hiányolják Nyugaton, amit ők kifogásolnak nálunk. Mindez azonban számunkra nem elégtétel, hanem intelem. A BAJ IGÉZETE KÜLFÖLDI EQYHÁZI HlREK MÁTÉ „Ezek után pedig kiméne és láta egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ül vala és monda néki: kövess engem! És az mindeneket elhagyván, fel- kele és követé őt.” így hívta el Jézus azt a tanítványt, akiről az első evangélium van elnevezve. A tizenkettő között találjuk, az evangéliumokban Bertalan és Tamás között a sorrendben mint hetedik, az Apostolok cselekedeteiben pedig a nyolcadik helyen. Sorsa kissé hasonlít az üstököshöz. Hirtelen tűnik fel, nem tudjuk honnan jön, ott találjuk Jézus környezetében és azután amilyen rejtélyesen villant fel fénye, ugyanúgy tűnik el nyomtalanul szemünk elől az első század izzó kohójában. A „V A MSZEDÖ” JELZŐT kapta és Lévi volt az eredeti neve. A Máté névhez úgy juthatott hozzá, mint Kéfás a Péter névhez. Ajándékba kapta Urától, mint ahogyan sok mindent kapott ajándékba mesterétől, nem utolsósorban az apostolságot. Jellemére egy kis élettöredék enged következtetni. Amikor Jézus elhívta, lakomát készített házánál és nagy sokaságot hívott meg, akik között vámszedők és „egyebek” voltak. A Máté előtt felvillant „laterna magica” fényénél látjuk ennek az embernek örömtől túláradó szívét, megtalálta végre azt, amiről a vámszedőasztal mellett álmodozott, amire életén át vágyakozott: nyugalmát és békességét. És ezt az örömöt, boldogságot osztotta meg környezetével, mitsem törődve azzal, hogy ez kihívja a farizeusok megvetését Urával együtt. Pillanatok alatt rájött ez a szív arra, hogy a megosztott öröm dupla öröm. Bármily keveset tudunk erről az apostolról, ez a pillanat-felvétel megmaradt róla: ennek az embernek, vámszedönek szíve volt. És az, aki ismeri a szívek és vesék titkát és látta Máté cselekedetének rugóját, ilyen szavakkal igazolta tettét: „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.” (Lk. , 31—32.) AZ EVANGÉLIUMBÓL MÉG azt is megtudjuk (Mt. 10, 3—6.), hogy Mátét Tamással együtt küldi ki Jézus azzal a határozott paranccsal, hogy pogányok útjára, samari- tánus falvakba ne menjenek, de menjenek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. Ezek után mélységesen hallgatnak róla az evangéliumok, sőt az Apostolok cselekedetei sem tud róla semmit, az apostoli levelekben is hiába kutatunk neve után. nem találjuk. A hagyomány szerint Palesztinában (Ázsia), Etiópiában (Afrika, ma Abesszínia), és Macedóniában (Európa, tartomány a tulajdonképpeni Görögországtól északra) missziónál! Három világrész ismerte őt a monda szerint, csak mi nem tudunk róla semmit. De mindez azért rendeltetett így, hogy ez a gyenge kis fáklyaláng fényével hozzájáruljon a nagy „világosságihoz. Krisztus munkájának megismeréséhez. Az óegyházi hagyományok szerint Máté írta az első evangéliumot. Ez a tudósítás először Papiásnál fordul elő. (Papiás a kis-ázsiai Hierapolis püspöke a II. században.) Kr. után kb. 140-ben így ír: ..Máté héber nyelven írta az 6 (Jézus) igéit és ezt fordította (más nyelvre) mindegyik (tanító) oly jól, ahogyan tudta”. Noha ez a tudósítás ősi és tetszetős, sajnos mégsem így van. Több komoly érv szól ellene. AZ ELSŐ EVANGÉLIUMBÓL hiányzik a szem- és fültanú eseményeket, cselekményeket és beszédeket átélt élményszerű frissessége. Ha az apostol Máté írta volna, mindez úgy tükröződnék az evangéliumból, mint Já-tos apostolnál. Az is megállapítható, hogy a régebbi Márk evangélium szolgált alapiratul, mivel az első evangéliumban szinte az egész Márk-beli közlés megtalálható és Márk evangéliuma jóval régibb eredetű. Tudnánk még hasonló érveket felsorolni a biblia-kutatók eredményeiből. Ezek a tények mit sem vonnak le azonban Máté evangéliumának értékéből, még csak az sem, hogy nem maga az apostol írta. Bennünket nem a személy, hanem az üzenet, az evangélium igazít el. Ez az evangélium pedig hatalmas erővel hirdeti Krisztust és munkáját. Ezt a Mátét pedig, aki az első evangéliumot írta, evangélistának mondjuk. Jól és helyesen. Evangéliuma az egyik legősibb újszövetségi iratunk az első századból. A későbbi képzőművészet szárnyas embernek (angyalnak) ábrázolja Ezékiel könyve első fejezete alapján, jeléül annak, hogy azt az üzenetet tolmácsolja, ami az Ümál kezdődik Rédey Pál ÉGI MENETREND“ Jó dolog, hogy van menetrend. Nem találomra indulnak a vonatok és érkeznek az autóbuszok, hanem meghatározott időben. Előre tudhatjuk, hogy hova mikor érünk, mert a vasút és az autóbusz számára a menetrend — törvény. Van „égi menetrend” is! Ahogyan a földi utakon meghatározott a járművek mozgása, úgy a beláthatatlan égi pályákon száguldó csillagmilliók között is rend va,n. Lapozzunk most bele kicsit az „égi menetrend”-bel Elgondolkoztató tényekre találunk. A fény gyors hírvivő. Egy- egy másodperc alatt mi sétatempóban kb. egyet-egyet lépünk. Ugyanennyi idő alatt az autó néhány métert, a repülőgép néhány százmétert, a fény pedig 300 000 km-t képes megtenni. Vagyis, amíg mi egyet lépünk, a fénysugarak hét és félszer tudják körülszaladni az egyenlítő mentén a földet. Földünk és „bolygótestvéreink”, a Mars, a Vénusz, a Jupiter, stb. és a Nap — együttvéve a mi naprendszerünk — csak kicsiny porszem a távolabbi nagy csillaghalmazokhoz képest. Legközelebbi csillagszomszédunk, az -Centauri A nevű csillag kb. 4 fényévnyire van tőlünk, vagyis olyan hatalmas a távolság közöttünk, hogy a gyors fény is csak 4 év alatt tud onnan hozzánk jutni. Derült nyári estén jól látható a fejünk felett a csilla,- gok között kanyargó Tejút. Olyan mint ezüstös porral beszórt hatalmas országúit. Valójában töméntelen csillag nagy rendszere. Hasonlattal élve azt mondhatjuk, hogy az „égi seregek”- nél naprendszerünk csupán egy szakasz, a Tejút pedig egy egész ezred. És a távolban más „ezredek”, más Tejút-rendszerek csillogása is látszik. Mai legnagyobb távcsöveinkkel négymilliárd fényévnyire tudunk belelátni a világba. Ebben a hatalmas „látott” világban a hozzánk legközelebb álló Tejút-rendszer az Andro- méda-köd, Kb. kétmillió fényévnyire van tőlünk. Hatalmas a világ! Ügy számítják a tudósok, hogy világunk olyan gömbhöz hasonlít, amelyiknek a sugara kb. öt és fél milliárd fényév. Akkora görögdinnyét képzeljünk el, amelyiknek a közepéből minket mesebeli hétmérföldes- csizmánál is gyorsabb, egy-egc lépésre 300 000 km-t haladó rakéta is csak öt és fél milliárd év alatt hozna ki. Ez a roppant világ állandóan mozog. Földünk napont' megfordul a tengelye körül, mint sarkán pergő vidám leány. Egy év alatt körüljárjuk a Napot. Ez az egész Nem rendszerrel együtt hallatla'- sebességgel szágüldunk távo7 célok felé. Mióta mozog a világ? Sok tudós állítja, hogy kb. 5— 6 milliárd évvel ezelőtt a esi! Ingok mind-mind egy közer ponti óriási gömbben volta1 együtt, és valami hatalma robbanás űzte őket szét és ű~ még ma is egyré távolabb ókéi egymástól. Az „égi menetrend”-et távolról sem ismerjük még egészen. Amit azonban eddig megláthatunk a tudósok kutatása nyomán, az kell, hogy alázatosságra intsen. Hatalmas a világ! Hát még a világ Alkotója! Isten tartja kezében a világ kormánykerekét! O a Kezdet és a Vég. Belepillantva az „égi menetrend”-be, vallhatjuk a zsoltáríróval: „Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezének munkáját hirdeti az égboltozat!” (Zsolt. 19,2.) ifj. Harmati Béla
