Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-09-04 / 36. szám

Bizonyságtevő élet As Ur kesében „Abban az időben pedig Heródes király kegyetlenkedni ke:»* dett némelyekkel a gyülekezetből valók közül. így megölette fegyverrel Jakabot, János testvérét. És mivel látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert is (akkor éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak). Mikor elfogatta, tömlőébe vetette őt és átadta négy-négy katonából álló négyes őrségnek, hogy őrizzék. Húsvét után akarta őt a nép elé vezettetni. Pétert tehát a fogságban őrizték; a gyU- lekezet pedig buzgón imádkozott érte az Istenhez. Mikor pe­dig Heródes elő akarta őt vezettetni, azon az éjszakán Péter két katona között aludt, megkötözve két lánccal. És őrök őriz­ték az ajtó előtt a tömlöcöt. És íme az Ür angyala odalépett hozzá és fény ragyogott fel a börtönben és meglökve Péter oldalát, felkeltette őt, és azt mondta: Kelj fel hamar. És le­estek a láncok kezéről. És szólt neki az angyal: övezd fel magad és kösd fel saruidat, — és úgy cselekedett. Azután így szólt neki: Vedd fel a felsőruhádat és kövess engem! Ekkor kiment és követte őt. És nem tudta, hogy valóság az, ami az angyal által történik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. És mikor átmentek az első őrsön, majd a másodikon, eljutott tak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától meg­nyílt előttük, és amikor kimentek, végighaladtak egy utcán és az angyal hirtelen eltávozott tőle. És Péter magához térve, ezt mondta: Most tudom igazán, hogy az Ür küldte el angya­lát és szabadított meg engem Heródes kezéből és mindattól» amit várt az egész zsidó népi” Csel. 12, 1—11. Emberileg nézve az első keresztyén gyülekezet életének egy szomorú és egy örvendetes eseményét foglalja egybe a fenti igeszakasz: Jakab apostol erőszakos halálát és Péter sza­badulását a fogságból. E két eseményben szinte igazolódik az, amit Jézus Péternek mond a János evangéliumában található híradás szerint. Péter ott (Jn. 21, 18 kv.) az élete végére vo­natkozó jézusi jövendölés után János sorsát kutatja. Jézus akkor arra tanítja meg Pétert, hogy tanítványai sorsa az <5 akaratától függ. „Ha akarom...” — hallotta akkor Péter és eddigi életútján megtapasztalhatta, hogy az elküldő Ür maga tartja kezében küldötteinek sorsát. De ő is és a gyülekezet i® megtanulta, hogy Jézus akarata nem önkényes. Az egyes em­ber és a gyülekezet sorsa beleilleszkedik az evangélium előre­haladásának nagy összefüggésébe. Ez tükröződik vissza abból a magatartásból, melyet az események közben tanúsítanak. Megbékélten hajtják meg jejüket Jézus akarata előtt anélkül, hogy panasz, vagy szi­dalom születne ajkukon. Jézus akarata előtti megalázkodásuk azonban nem a ki­szolgáltatottak alázata. Uruk iránti bizalomból születik, mint ahogy ebből születik meg az az imádság is, mellyel a fogság­ban levő Péterért könyörögnek. Lehetetlen helyzetben hangzik el ez az imádság, azzal a meggyőződéssel, hogy Jézus Ür min- denekfelett, s ha ő akarja, a zárt kapuk is megnyílhatnak. Ezt a megalázkodó, de Isten szabadító szeretetébe biza­kodó magatartást ajándékozza meg Isten Péter szabadulásával. E két vonás: a megalázkodás és a bizalom az, ami ma is tanításul szolgálhat egy kései, nyugodalmasabb időben élő és szolgáló tanítványi körnek, a ma gyülekezetének. Hittel kell fogadnunk a gyülekezet életének eseményeit, mint akik az emberi történésen túl látják cselekvő, uralkodó és mindenek­ben az emberek javát munkáló Megváltójukat. De ugyanakkor őszinte szívvel és reménységgel tárják fel Uruk előtt szolgá­latuk felelősségét, a gyülekezet életének minden vajúdó kér­dését..,,; , Sem Péter, sem a gyülekezet nem lát minden nehézségben azonnal martíriumot (a szó későbbi, nem biblikus értelmében) és nem is keresi azt szándékosan, mintha az volna az igaz ke- resztyénség elengedhetetlen pecsétje. Magatartásukat sokkal inkább meghatározza az a készség, hogy mindig és mindenütt készek legyenek „felövezni” magukat és menni azon az úton, amerre az Ür indítja őket. Ez az engedelmes készség az, amiért a mi gyülekezeteinknek is sokat kell könyörögniük és tusa- kodniuk, hogy megértve Jézus mai útmutatását, készek legye­nek járni is ezen az úton. Csak alázatos, bizakodó és engedel­mes gyülekezetek és szolgálattevők várhatják imádságaik meg­hallgatását és Isten áldását. Mezősi György NAPRÓL-NA'PRA VASÁRNAP: ZSOLT. 71, 23,—GÁL. 3, 13: — Isten az úr. Akarata törvény. Reánk nehezedő teher, egyre gyarapodó adósság. Töltsön el felszabadult örömmel, hogy ezt az adóssá­got Krisztuson hajtotta be Isten. Mk. 7, 31—37; II. Kor. 2, 5—11. HÉTFŐ: II. MÖZ. 16, 12.—1. PÉT. 2, 3: - Azért nem aka­runk tudni Istenről, mert rossz a lelkiismeretünk, s félünk Tőle. Aki fél Istentől, rosszul ismeri Öt. Jézus Krisztustól tudjuk, s hitünk által szüntelen tapasztaljuk, hogy Isten nem kárunkra, hanem javunkra van. És. 42, 1—8; II. Kor. 2, 12—17. KEDD: JER. 29, 12.—CSEL. 1, 14: — Az imádságban talál egymásra Isten és az ember. Az ember bizalommal fordul Isten felé. Isten pedig szeretettel hallgatja meg a felé fordulót. II. Kir. 20, 1—7; II. Kor. 3, 1—6. SZERDA: ZSOLT. 119, 45.-CSEL. 16, 34: — Ha Istent megismerjük, másképp tekintünk a világra is. Isten közelségé­ben eltűnik szívünkből a világtól való félelem, s megtelik az életünk a szeretet feladataival, ott is. Jak. 5, 13—18; II. Kor. 3, 7—11. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 20, 8.—LK. 1, 51: — Az erő és hatalom egyedül Istené. Ezért bízzuk magunkat az Örökkévaló hatalmára és erejére. Mt. 9, 35—38; II. Kor. 3, 12—18. FENTEK: JOB 33, 12, 13.—JAK. 4, 10: - Sok megfejthe­tetlen titok van Istenben emberi értelem számára. Annak azonban, aki Istentől várja a titkok megfejtését, a legfonto­sabbat mindig tudtul adja. Mt. 8, 14—17; II. Kor. 4, 1—6. SZOMBAT: ZSOLT. 71, 71—LK. 2, 49: — Erről a világ­ról sok mindent megtanulhatunk, de Isten dolgaira egyedik Isten taníthat. A bölcs ember foglalatos az ige hallgatásában, mert az ige által tanít meg Isten az ő akaratára. Lk. 4, 38—44; II. Kor. 4. 7—12. Cs. S. Luther a jócselekvésről Divatos s ezért elkoptatott szó. Lassanként szégyelljük kimondani, hiszen bizonyos körökben még ma is szinte minden második kérdés így hangzik: Bizonyságot tettél-e már a Jézus Krisztusról? Nem ennek a mondatnak az igaz voltát, hanem az elhasznált­ságát, a frázis jellegét kifogá­soljuk. Amikor ezek a körök bizonyságtételről beszélnek, akkor a vallásos érzelmek és gondolatok elkoptatott, az em­bereknek semmitmondó szóla­maira utalnak. Hiszen nem­csak igaz, hanem elkötelező tanulság az, hogy nincsen ke­resztyén élet bizonyságtétel, tanúskodás nélkül a Krisztus­ról. Csak éppen az a kérdés, hogy bibliai értelemben kiket kell és lehet Krisztus tanúinak tartanunk? Kik tesznek bi­zonyságot Krisztusról az éle­tükkel?. Nem kell sokáig kutatnunk a Szentírásban, első lapjain ott áll előttünk Keresztelő Já­nos, akinek az alakjáról ol- ■ áshatjuk le legtisztábban, hogy mit jelent tanúnak, bi- ronyságtevőnek, Krisztus ta­nítványának lenni keresztyén értelemben. Keresztelő János sohasem magáról, gondolatai­ról és az érzelmeiről beszélt, hanem arról, aki utána jött. Ö maga arra sem méltó, hogy ennek az új Ádámnak a sa­ruja szíját megoldja. Keresz­telő János mindig Krisztusra mutatott és róla, mint az Isten Bárányáról tanúskodott. Ta­núskodott arról, aki elveszi a világnak a bűnét s akinek hozzá képest növekednie, ne­ki pedig alább kell szállania. A BIBLIA TELE VAN ilyen bizonyságtevőkkel, akiknek az alakjáról leolvashatjuk, hogy mit jelent hitelesen Krisztus tanújának lenni. A tanú Isten küldötte, aki Isten ügyét kép­viseli a világban. Nem magát hirdeti és a maga dicsőségét keresi, hanem az Istenét. Mind jobban és jobban eltűnik amö- gött, amit Isten szól és üzen általa az embereknek. Egyre alább száll, hogy Krisztus megváltó munkája tiszta fé­nyében ragyogjon. Erre a ta­nítványi magatartásra neveli Jézus a tanítványait, amikor a lelkűkre köti: „Aki vallást tesz' rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek az én mennyei Atyám előtt, de aki megtagad engem, azt én is megtagadom!” (Mt. 10 32.). KRISZTUS MINKET IS ilyen bizonyságtételre hív és küld. Ezt a hívást nem lehet elutasítani és a küldést nem lehet megtagadni. Ma Krisz­tus hívása és küldése egé­szen megbotránkoztatóan hangzik felénk, hiszen azt kell az Isten Krisztusának valla­nunk, aki nyomorultul szenve­dett, akit mint gonosztevőt ke­resztre feszítettek. Nekünk már arról a Krisztusról kell bizonyságot tennünk, akiben isten emberré lett és azt akarja, hogy az ember se legyen a másik ember far­kasa, hanem a felebarája. Arról a Krisztusról kell ta­núskodnunk, aki a nagy szeretet parancsolatát véste a szívünkbe: „Szeresd felebará­todat, mint tenmagadat”. Azt a Krisztust kell hirdetnünk, aki után egyre kevesebben kérdeznek a világban s ezt a Krisztust az igazi ember, a könyörületes felebarát példa­képeként kell minden ember °lé állítanunk. Azt a Krisztust kell hirdetnünk, aki nem a csendes imakamrák négy fala közé küldi tanítványait, ha­nem az emberek közé, akikért Ü jött, szenvedett, meghalt és 'eltámadott. Tanúskodnunk kell arról, hogy van egy élő Ür, aki meghalt ugyan, de ebben a halálban Isten életet adott nekünk. MERT A TANÚSKODÁS utolsó szavával nem a halálról, hanem az életről beszél. A ta­nítvány nem a halál, hanem az élet, a pezsgő életerő üzenetét viszi a világba. A tanítvány nem úgy szereti a világot, ímelyért Krisztus meghalt, kog>i disszidál belőle és a ma­ga nagyságát, a maga emelke­dését keresi annak a vesztén. Ez a bizonyságtétel felel meg a Szentírás tanításainak és azért ez a mi bizonyság- tételünk is. S minderről nem szavakkal, hanem tettekkel tanúskodunk, az életünkkel bizonyítjuk meg, hogy Krisz­tussal és a Krisztusért leélt élet gazdag és kitáruló élet ember és világ felé egyaránt. A mi bizonyságtételünk élet és küldetés. ÍGY LATSZIK MEG, hogy mennyire más a biblia értel­mében bizonyságot tennünk, mint ahogyan az emberek ezt a szót elkoptatták, vagy köny- nyelműen használják. Mert könnyű dolog elröppenő sza­vakban elmondanunk, hogy mennyire ragaszkodunk Krisz­tushoz és a hitünkhöz. De jaj nekünk, ha az nem több az ajkak vallomásánál. Jaj ne­künk, ha nem tud rajtunk erőt venni úgy, ahogyan Ke­resztelő Jánoson erőt vett a bizonyságtétel kényszere: „Ne­ki növekednie kell, nekem pe­dig alább szállanom.” Jaj ne­künk, ha mi nem tudunk iga­zán kicsinyekké lenni Krisz­tusért! Mert nincs nagyobb méltóság, mint az Isten tanú­jának lenni, de jaj annak, aki ezt a tanúságot meghami­sítja! Bizony úgy van, hogy amíg nem vált életté számunkra a Krisztusról való bizonyság- tétel, addig megüresítjük ma­gát az életet és addig a mi tanúskodásunk is üres beszéd csupán, amelyből hiányzik a tanítványok és a tanúk Krisz­tusra mutató élete. Pedig jaj annak, aki ezt a tanúbizony­ságot megüresíti, aki úgy tesz, Budapesten, 1960. szeptember 4-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafen- scher Károly, de. 11. Káldy Zol­tán, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. ifj, Blázy Lajos, du. 6. ifj. Blázy Lajos. Dózsa Gy. út de. fél 10. iíj. Blázy La­jos. Üllői út 24. de. fél 10. Grün- valszky Károly, de. 11. Grün- valszy Károly. Karácsony s. u. de. 10. Kardos József. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. J/,12. Kardos József. Thaly Kálmán "út de. 11. Ráday Pál, du. 6. Drenyovszky János. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Rákosfalva de. 8. Gyarmat u, 14. de. fél 10. Fóti út 22. de. 11. Gádor András. Váci út 129. de. 8. (úrv.) Gádor András. Üj- pest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Rákospalota MÁV telep de. fél 9. Rákospalota Nagytemp­mintha tanú lenne és mégsem az! Jaj annak, aíki a maga kis életét dédelgeti, aki alomvá­rait szépítgeti, aki „menedé­ket" épít magának a múltból I a jövőre és azt hiszi, hogy ezzel az Isten országát „épít­geti, dédelgeti”! A tanú üze­netének minden mondanivaló­ja ez: Az Istennek ama Bárá­nya, aki elveszi a világ bű­neit, elveszi a mi világunk bűneit is. Még azokat a bűnö­ket is elhordozza, amelyekkel az Ö tanúi vétkeztek ellene. Engem, a tanút együtt hordo­zott el a két latorral. Engem, a hívőt együtt hordoz el te­remtett világával. Engem, a tanút „mindenkivel” együtt szeret. NEM SZÓLHATUNK KRISZ­TUSRÓL ANÉLKÜL, hogy ne az életet prédikálnánk. Nem lehetünk keresztények ebben a világban, hogy magunkban ne hordozzuk ennek a világ­nak minden gondját-baját és a meggyőzés szent erejével ne hirdessük: Mindenre van erő a Krisztusban. Mindenre — ezért vagyok Krisztus tanúja és az élet, a holnap, a re­ménység bizonyságtevője. Dr. Pálfy Miklós jellemző bizonyítványa a lel­kész! pályára alkalmasságá­ról, aki a folyamodónak a leg­utóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelkészi bizonyít­ványt a lelkészi hivatal a kér­vénnyel egyidejűleg levélben közvetlenül az Akadémia dé­kánja címére küldje meg. — Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolato­kat „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az aka­démiai tanulmányi idő öt esztendő . A felvételi kérvénnyel egy- időben a jelentkezők kérjék felvételüket az Evangélikus Lelkésznevelő Intézetbe is, ahol az Akadémia hallgatói lakást és ellátást kapnak. Ez a kérvény is a dékáni hiva­talba küldendő, részletes ön­életrajz kíséretében. A férfi hallgatók elhelyezéséről, a tartásdíjról stb. az Intézet igazgatója, dr, Pálfy Miklós (Budapest, VII., Puskin u. 12.) ad felvilágosítást levél- beni megkeresésére. Kérjük a lelkészeket, szí­veskedjenek az érdeklődők fi­gyelmét erre a hirdetményre felhívni. lom de. 10. Rákospaiota-Kistemp- lom du. 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Rákosszentmi­hály de. fél ll. Karner Ágoston. Bécsikaputér de. 9. Madocsai Miklós, de. ll. Várady Lajos, este 7. (úrv.) Várady Lajos. Toroczkó tér de. 8. (úrv.), de. fél 9. Schreiner Vilmos, öbuda de. 9. Vámos József, de. 10. (úrv.), Fü- löp Dezső, du. 5. Vámos József. Tarcsay V. u. de. 9. Zoltai Gyula, de. ll. Zoltai Gyula, este fél 7. Károlyi Erzsébet. Pesthidegkút de. fél 11. Budakeszi du. 3. Ke­lenföld de. 8. (úrv.) Kendeh György, de. 11. (úrv.) Kendeh György, de. fél 10. (Gyermekis­tentisztelet), du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. dr. Rézessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Nagytétény du. 3. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. ll. Barcza Bé­la, este V Barcza Béla. HÍREK — Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mt 5, 33—37; szószéki igéje Csel 12,1—11. * — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi Rádióban 1960 szeptember 4-én, reggel 8 órakor. Igét hirdet: dr. Ott- lyk Ernő teológiai akadémiai dékán. * KALDY ZOLTÁN evangé­likus püspök és dr. Bartha Tibor református püspök f. hó 26-án megérkeztek St And- rewsból, az Egyházak Világ- tanácsa Központi Bizottságá­nak az üléséről. Munkatársai közül sokan várták a Ferihe­gyi repülőtéren a felesége kí­séretében megérkező Káldy Zoltán püspököt, aki több cikkben számol majd be la­punk olvasóinak is külföldi benyomásairól és a Központi Bizottság munkájáról. * A NÓGRÁDI Evangélikus Egyházmegye Lelkészi Mun­kaközössége f. évi augusztus hó 30-án tartotta ez évi VI. munkaülését a balassagyarma­ti gyülekezet tanácstermében. A munkaülésen Breuer Osz­kár írásmagyarázatot tartott, Fábry Mihály úrvacsorát osz­tott és az esperes előterjesz­tései után két előadás. hang­zott el: Garami Lajos lel­kész „A sajtó, a film, a rádió és a televízió szerepe hí­veink életében”, ifj. Harmati Béla pedig „1 Móz 1—3 a teo­lógia értékmérlegén” címen tartott előadást, ♦ A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye Lelkészi Mun­kaközössége kétnapos munka­ülést tart szeptember 14—15. napjain Gyenesdiáson, ame­lyen a megnyitó áhítatot Horváth József, az úrvacsorái igehirdetést Szepesi István tartja. Nagy Gyula írásmagya­rázatot tart, Halász Béla es­peres ' beszámol keletnémet országi útjáról, Dr. Ferdinánd István 1 Móz 1—3 teológiai és katechetikai feldolgozásáról. Diósgyőrvasgyár. A gyüle­kezet megrongált templomte- tőjének helyreállítása javára augusztus 28-án templomi es­tet rendezett, amelyen Becht József ny. tanítóképző-intézeti zenetanár orgonaszámokat adott elő. — CSALÁDI HÍR. — Farkas Zoltánná sz. Paazig Hermina 53 éves korában meghalt. Temetése szeptember 1-én volt a rákos- keresztúri temetőben. — Feltá­madunk! Halálozás. Pildner Gusztáv, a iiósgyőrvasgyári egyházközségnek hosszú időn át volt presbitere, 82 esztendős korában elhunyt. Teme­tése nagy részvét mellett folyt le. Koporsójánál a vigasztalás igéit Pásztor Pál vasgyári lelkész hir­dette. — Lelkészcsalád tanuló leányai részére albérleti szobát keres. Tel.: 110—363. — Képes Biblia díszkötésben eladó. — Cím a kiadóhivatal­ban. — Üres szobát keres nyugdíjas nő. Cím: Imre Gizella, Bp., XIV. Ajtósi Dürer sor 39. A Sajtóosztályon kapható hittankönyvek Virágh: Evangélikus hittankönyv, L o. 7,50 Ft Molnár: Bibliai törté­netek, III. o. — — 8,— Ft Bottá: Bibliai történe­tek, IV. o.-------------7,—Ft Dr . Ottlyk: Az egyház története V—VI. o. 14,— Ft Groó: A Szentírás VII. o.--------------------------9,—Ft Pr őhle: Az evangélium igazsága, VIII. o. — 12,— Ft Evangélikus Gyerme­kek Könyve (kötve) 18,— Ft EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIH., U11Ő1 út 24. Telefon: 142—074 rt fizetési ara egy évre 60,— Ft fél evre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vin. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 607701/2 — Zrínyi Nyomda Ha a hívek azért tennének jót, hogy elnyerjék a menny­országot, akkor soha se lenne az övék és inkább a hitetle­nek közé tartoznának. Mert Isten hivő gyermekei jóaka­ratból és szívesen cselekszik a jót, nem jutalomért, ha­nem egyedül Isten dicsőségé­re. Bátrak és készségesek a jónak cselekvésére akkor is, ha nem lenne sem menny­ország, sem pokol. Ezt Krisz­tus szavai bizonyítják, aki azt mondja: „Jöjjetek atyámnak áldottai, örököljétek az orszá­got, mely számotokra a világ kezdete óta elkészíttetett.” Hogyan érdemelhetnék ki cse­lekvésükkel az országot, ha az számukra elkészíttetett, még mielőtt ők lettek volna? Isten országa nem készül, ha­nem el van készítve, ellenben az ország gyermekei előkészít­tetnek és nem az ország, ami annyit jelent, hogy az ország érdemli meg a gyermekeket és nem a gyermekek az or­szágot. Felvétel Teológiai Akadémiára Evangélikus Egyházunk le­endő lelkészeinek kiképzése a budapesti Teológiai Akadé­mián történik. Akik a Teológiai Akadémiá­ra felvételüket óhajtják, fel­vételi kérvényüket — az Aka­démia Felvételi Bizotságához címezve — legkésőbb szeptem­ber 15-ig küldjék be a dékáni hivatalhoz (Budapest, VL, Lendvay u. 28.). A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: a) születési bizo­nyítvány, b) a legmagasabb iskolai végzettség bizonyítvá­nya, c) helyhatósági vagy más olyan bizonyítvány, mely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek foglalko­zását és kereseti, illetve szo­ciális viszonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részle­tes), e) keresztelési bizonyít­vány, f) konfirmációi bizo­nyítvány, g) részletes önélet­rajz, mely feltárja a kérvé­nyező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lel­készi szolgálatra indulás okait, b) esetleges egyházi műkö­déséről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá az illetékes lelkésznek és eset­leg még a vallástanító lelkész­nek a jelentkezőt részletesen 71 millió evangélikus a világon A Lutheránus Világszövet­ség legújabb hivatalos statisz­tikai kimutatása szerint a vi­lág evangélikus híveinek a lélekszáma 1960 februárjában meghaladta a 71 milliót. Ebből majdnem 59 millió Európában s ebből 36,8 millió Nem valamilyen nagyon piszkos miunka miatt kell szé­gyenkezni, hanem csupán a legpiszkosabb állapot, a testi lustaság miatt. Tolsztoj L, * Sem a szenvedést, sem az ínséget, sem a halált nem le­het legyőzni türelmetlenség­gel, megfutamodással, vagy azzal, hogy vigasztalódni pró­bálunk, hanem csupán azzal, hogy az ember erősen helyt­áll és kitart, sőt bátran megy neki a szerencsétlenségnek és a halálnak. Aki a pokoltól fél, R. Tagore. W!l!llt!lltllllll!lll!lltll!i:i!1l!l1!l!l!lllllll!1ll!ll|IIIIWlll!lillll!lll:lil!!llllll!lll)lllllll!l!lllllini!l!lllllllll!l!l!l!l!l!lllllll!lllll,l<lll!jll!l!l!1 ISTENTISZTELETI REND Németországban él. Az Egye­sült Államok 16 különböző evangélikus egyházi csoporto­sulásának a lélekszáma most haladta meg a 8 milliót. Az 59 millió európai evangélikus­ból azonban csak 41,96 millió tagja a Lutheránus Világszö­vetségnek. a pokolba jut, éppen úgy, aki fél a haláltól, azt a halál örökre elnyeli. Aki fél a szen­vedéstől, alulmarad. A féle­lem semmi jóra nem képes. Ezért minden dologban sza­badnak és bátornak kell len­ni és szilárdan helytállni. Luther * Aludtam és azt álmodtam, hogy az élet öröm; Felébredtem és azt láttam, hogy az élet kötelesség; Azután dolgoztam és íme: a kötelesség örömmé lett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents