Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-08-07 / 32. szám

az Ágostai hitvallás (XVI. és XVIII. cikkely) VILAQ! DOLQOK Krisztus a világ Ura A Szentírás egyértelműen tanítja, hogy Krisztus a világ Úra és „köze” van mind­ahhoz, ami az emberre és éle­tére vonatkozik! Hiszen az a világ, amelyet az Isten szeret (Ján. 3,16), nem valamilyen különleges világ, hanem a mi világunk: az Istentől elfordult, bűnös emberiség! Ezért nincs jogunk ítéletet mondani a vi­lág felett.! Ezért nem nézhet­jük le a világot! Hiszen mi is abból valók vagyunk. Hiszen mi is bűnösök vagyunk! Leg­kevésbé mondhatunk elma­rasztaló ítéletet az „istentelen világ” fölött. Hiszen nem a mi „érdemünk”, hogy már nem vagyunk Isten ellen: Krisztus halt meg érettünk, bűnösökért, istentelenekért (Hóm. 5,6). Isten szeretete volt olyan nagy a világ iránt, hogy nem a világ elpusztítására, hanem megmentésére küldte el egyszülött Fiát. Isten szeretete a Krisztus­ban ajándék a világnak. Ezárt nem szabad hátat fordítanunk a világnak. Aki elfordul a vi­lágtól, az nem Krisztus követ­ségében jár. A megtérés sem pzt jelenti, hogy elfordulunk a világtól, mert a Krisztushoz megtérés egyet jelent azzal, hogy szolidáris vagyok a vi­lággal és a világi dolgokkal. Keresztyén embernek len­ni azért annyi, mint ki­állni másokért, a világért. „Isten úgy beszél az egy­házzal, hogy a világról beszél vele. A világ Isten cselekedetének a közvet­len tárgya” (Niles). Isten szeretete a Krisztus­ban felkarolása a világnak. Nem úgy szereti Isten Krisz­tusban a világot, hogy rnegT tartsa a bűneiben, igaztalan emberi és társadalmi viszo­nyaiban, hanem az a célja Vele, hogy a bűn és sötétség hatalmából kiszabadítsa. Ezért lett testté az Isten Igéje. Ezért öltözött evilági alakba. Ezért kell az egyháznak kopernikusi fordulatot tennie, ha tisztázni akarja viszonyát a világhoz. Ezért kell megtanulnia, hogy nem a világ vgn érte, hanem ő van a világért! Ezért kell szolgáló egyházzá lennie ak­kor is, ha a világ nem ért egyet vele, ezért kell a ke­resztyén embernek együtt for­dulnia Istennel a világ felé, azaz kisebbé lennie minden­kinél, mindenkinek szolgájá­vá: embertársává lennie! Isten megmentő mozdula­tát kell a keresztyén em­bernek a világért és a vi­lági dolgokban gyakorol­nia. Én és a világi dolgok A lutheri reformáció elvi­tathatatlan érdeme, hogy új­ból fölfedezte és gyakorlati­lag is végiggondolta a keresz­tyén egyház és a keresztyén ember viszonyát a világi dol­gokhoz. „A világi dolgokról azt tanítják, hogy a törvényes világi intézmények Isten jó alkotásai... Mert az evangé- liom a szív örökkévaló igazsá­gát tanítja. Ezzel azonban nem forgatja fel az állami vagy a családi élet rendjét; nagyon is megköveteli, hogy az Isten rendeléseként meg­tartsuk és a szeretetet ebben a rendben gyakoroljuk. El­ítélik az anabaptistákat, akik eltiltják a keresztyéneket ilyen világi kötelességektől. Elítélik azokat is, akik az evangéliumi tökéletességet nem az istenfélelemben és a hitben, hanerp a világi köte­lességek elhagyásában kere­sik” — mondja az Ágostai Hitvallás XVI. cikkelye. „Krisztus egyháza a lényege szerint a szolgálat egyháza és életfunkciója a szolgálat” (Nygren). Ezért a keresztyén ember arra szabadult fel, hogy mindenkivel együtt munkál­kodjék minden emberért. Ez a mi világigenlésünk. A világ mai helyzete pedig sürgetően hív bennünket a szolgálatra. Nem csupán azért, hogy minden jó kez­deményezésben részt ve­gyünk, mint segítőtársak, hanem azért is, hogy a világot fenyegető kataszt­rófát elhárítsuk. Mert a keresztyéneknek en­gedelmeskedniük kell a fel- sőbbségüknek és a törvények­nek, amelyek a teremtő Isten akaratából adva vannak: a házasságban, a hivatásban, az állami életben erkölcsi köte­lességét teljesíti a keresztyén ember. Az evangélikus keresztyén- séget ismételten megkísértette az a veszély, hogy keresztyén hitére hivatkozva, vissza­húzódjék a világi dolgoktól. Pedig az Ágostai Hitvallás XVIII. cikkelye nagyon vilá­gosan beszél arról, hogy a vi­lági dolgokban a keresztyén embernek a józan eszére kell hallgatnia. „Az emberi aka­ratnak van annyi szabadsága, hogy becsületes, világi életet tudjon folytatni, és válasz­tani tudjon olyan dolgok kö­zül, amelyék az értelem ha­táskörébe tartoznak.” A ke­resztyén ember tehát nem csinál a világi dolgokból hit­beli kérdést és az egyházi dolgokat nem teszi függővé a világi élet állandó változásá­tól. Az evangélikus ember fel­szabadultan és jó szívvel él és dolgozik ott, ahová az élet állította. De Isten igéje arra kötelezi, hogy mindig a jő és igaz dolog mellett álljon ki és har­coljon a rossz ellen. Híre érkezett, hogy egy amerikai szekta, a Hamisí­tatlan Evangélium Közössége ismét megtudta, mikor lesz a világvége s hogyan. A szekta vezetője bizalmas ki­nyilatkoztatásban részesült és látomását továbbadta övéi­nek. Atomháború lesz — mondták — s vele jön a vi­lágvége. Csak ők maradnak meg, persze, az igazhívők, á hamisítatlan evangélium ha­misítatlan prédikátorai. A modern Noék gyorsan hozzá­láttak, hogy megépítsék mo­dern bárkáikat, vagyis város­végi elkülönült lakótelepük atombiztos óvóhelyeit — ám elmulasztották, hogy a boldo­gult emlékű pátriárka szere­pét mindenestül megismétel­jék. A bárkaépítő ősatya ugyanis, mielőtt a maga és övéi mentéséhez fogott volna, prófétáim kezdett és a töb­bieket, a kívülállókat is in­tette, hogy gondoljanak a készülő ítéletre és meneked- jenek előle. A faluvégi Noék megelégedtek azzal, hogy ma­gukat mentsék, a hamisítat­lan szeretetből még arra sem telt, hogy hitetlen családtag­jaikat magukkal vigyék a világvég-biztos óvóhelyekre, mint ahogyan az igazi Noé sem csak tiszta élőlényeket vezetett a bárkába, hanem tisztátalanokat is. Bensőn városka hamisítat­lan szektásainak — őszintén szólva, kissé mulatságos — esete nem éppen egyedülálló. Az évszázadok alatt gyakran akadtak, akik tudni vélték a közeli világvége pontos ide­jét. Olyanok is sokan vol­tak, akik látták, hogy a világ sorában valami nincsen rend­ben és hamar elvonultak egy oszlop tetejére vagy egy fél­reeső kolostorba, esetleg az erdő mélyére, hogy bús re­meteségben megmentsék leg­alább magukat. A világvége azonban elmaradt, a világ bajait pedig mások orvosol­ták. Jézus Krisztus, akire hivat­kozva, az efféle hamis noé- ságot próbálgatják a minden­kori elvakult rajongók, ugyan­csak észrevette annak idején, hogy az emberiség életében valami nincsen rendben és a valóban hamisítatlan evangé­lium szerint arról is meg volt győződve, hogy a dol­gon változtatni kell. Az el­vonulás helyett azonban a cselekvést választotta. Tetté­nek színhelye ugyancsak a faluvége volt. Három évi ta­nítás után a falun kívül, a vá­roska szélén meghalt másokért. Ellentétben utánzóival, nem Ebből adódik a keresztyén ember felelőssége a világi dolgokban. Felelős azért, hogy hazája a jó, a nép boldogulását előmozdító, és az emberi­ség megbékélését munkáló emberek és mozgalmak oldalára álljon. Felelős azért, hogy embertársá­nak az élete szép és igaz legyen. Felelős azért, hogy hazájában a rend és az igazság érvényesüljön. Fe­lelős azért, hogy az em­berek józan eszükre hall­gatva, előre és ne hátra tekintsenek. S mindezt az Isten előtti fe­lelősségben teszi, aki arra ne­vel bennünket, hogy a világi dolgokban bizonyítsuk meg keresztyénségünk, hitünk és engedelmességünk igazát. Ez a felelősség indított ben­nünket arra, hogy hűséges ha­zafiak legyünk a szocializ­must építő Magyarországon. Ez a felelősség kényszerített bennünket arra, hogy nem­csak egyenként, hanem mint egyház is odaálljunk azok mellé, akik korunkban a béke, a jólét, a jövő, a szép élet harcosai. Ez a felelősség indít bennünket arra, hogy ma­gunkhoz öleljük az egész em­beriséget, fajra, nemzetiségre és világnézetre való tekintet nélkül. Dr. Pálfy Miklós magát mentette, hanem a többieket. Micsoda különb­ség! A bensoni Noék nem fedez­tek fel újdonságot, akkor, amikor kinyilatkoztatták ma­guknak, hogy a világ mos­tani életében valami nincs rendjén. Azt is helyesen lát­ták meg, hogy a nukleáris fegyverkezés komoly fenye­getést jelent az emberiség jövőjére nézve. Még atom­háború sem kell hozzá, ele­gendő lenne, ha a nyugati ha­talmak megtörnék a Szovjet­unió által öt esztendeje kez­deményezett atomcsöndet és tíz-tizenöt éven át tovább robbantgatnák bombáikat, mint annak előtte. Ha — de nem tehetik többé, mert sze­rencsére nemcsak a falu­végre bújt, a biztonság ked­véért jókora konzervkészle- teket felhalmozó szektások foglalkoznak az atomveszély elhárításának gondolatával. A békeszerető emberiség a bensoniakkal ellentétben, cse­lekvő harcot vív azért, hogy az atomcsönd ne törjön meg s hogy a nukleáris energia az emberiség javát és ne pusz­tulását szolgálja. Noé torz utánzói kevesen vannak, de olyanok még so­kan, akik bár nem a falu­végre, de a passzivitásba fél­revonulnak és tétlenül nézik a világ sorsának alakulását. Lényegében ezek is egy húron pendülnek a Hamisítatlan Evangélium Közösségének ha­mis keresztyénéivel. Mindegy, hogy valaki oszlopfőre, erdő­be, klastromba, faluvégi óvó­helyre, otthonába, önmagába, lelke sarkába vonul-e félre. Dolgozni, fáradozni kell azért, hogy az emberiség jövője bé­kés, szép és jó legyen, hogy ne zavarja meg semmi. S közöttünk már senki sem tétlen? (zay) NORVÉG LELKÉSZ FELHÍVÁSA: NORVÉGIA LÉPJEN KI A NATO-BŐL (Oslo) Forbeck norvég lel­kész, a Béke Világtanács tagja a legújabb amerikai légi pro­vokációval kapcsolatban köve­teli: Norvégia lépjen ki a NATO-ból és egy sémlegességi politika felé orientálódjék. A „Dagbladet” című lapban ezt írja: „A nép kezdi felismerni, hogy különösen veszedelmes társaságba kerültünk. Az USA-repülőgéppel való epizód valójában nem epizód, hanem egy láncszeme a más országok szuverenitását komolyan meg­sértő láncolatnak.” Világvége a faluvégen HÍREK. — Szentháromság ünnepe 3 utáni 8. vasárnap, Hirosima- napi bűnbánati és könyörgő istentiszteleten az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mt. 21, 28—31; szószéki igéje: Csel. 8, 26—39, vagy szabadon választott alapige. • — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi-rádióban au­gusztus 7-én, reggel 8 órakor. Igét hirdet: Káldy Zoltán püs­pök. A REFORMATUS EGYHÁZ ZSINATI TANÁCSA július 22-én dr. Bartha Tibor püspök lelkészi és dr. Erdei Ferenc főgondnok, világi el­nök vezetésével ülést tartott. Dr. Bartha Tibor beszámolt az eddigi zsinati előkészítő munkáról és a szakbizottsá­gok előtt álló feladatokról „Egész egyházunknak, így leg­főbb törvényhozó és intézkedő testületünknek: a zsinatnak is az a célja, hogy Isten el­hívása alapján és szándékai szerint vegye az Űr Jézus Krisztus szüntelen szolgála­tának jó hírét, hogy megértse az Úr Jézus Krisztus szolgá­latát és abban a megértett ige alapján részesedjék. Fel­ismerve, hogy minden szolgá­latunk csak az Ür Jézus Krisztus szolgálatában való részvételünkképpen bír érte­lemmel, tartózunk minden egyházi funkciónkat a minél jobb szolgálatra nézve elren­dezni. Tudnunk kell, hogy a szolgáló Krisztus életében résztvevő szolgáló egyház felé való átmenetben élünk.” A püspök ezután ismertette a szakbizottságok között fel­osztandó munkaanyagot. Majd az egyes szakbizottságok elő­adói tették meg javaslatai­kat a legközelebbi felada­tokra vonatkozóan. Meghatá­rozták 1. az egyház alkotmányi szakbizottság, 2. a missziói szakbizottság, 3. a tanulmányi szakbizottság, 4. a gazdasági szakbizottság, 5. a külügyi szakbizottság feladatait. Fog­lalkoztak a szakbizottságok munkamódszereinek kérdésé­vel, s felhívták a szakbizott­ságokat, hogy munkájuknál vegyék figyelembe a bibliai alapot, a hitvallásokat, a ha­ladó hagyományokat, a gyü­lekezetek, presbitériumok és lelkipásztorok javaslatait, a testvér egyházak tapasztala­tait és azt a teológiai fejlő­dést, melyet a református egy­ház a megváltás és a szolgáló egyház megértése tekinteté­ben megtett. A zsinati tanács ülése dr. Bartha Tibor püspök záróbeszédével ért véget. * — Männinen Illés finn lel­kész, országgyűlési képviselő néhány napot hazánkban töl­tött. Männinen Illés annak­idején egy esztendőt töltött a soproni teológiai fakultáson. Meglátogatta püspökeinket, megtekintette a budavári or­gonát és felkeresett néhány lelkészt. Az Országház megte­kintésekor fogadta őt Rónay Sándor, az országgyűlés el­nöke is. Männinen Illés ez­úton köszönti mindazokat az ismerőseit és barátait, akiket az idő rövidsége miatt felke­resni nem tudott. — IKLAD. Kedves ünnepe volt az ikladi gyülekezetnek július 24-én. Ekkor adta át templomi használatra Keve Lajos lelkész a templom oltá­rára adományozott fénycső-vi­lágítást. A műemlék-templom stílusába jól illeszkedik az oltárkép két oldalán elhelye­zett fénycső, mely egy gyá­szoló család áldozatkészségét és egyházszeretetét dicséri. * — A BUDAPESTtFASORI TEMPLOMBAN a hívek ké­résére hangerősítőt vezettek be. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vet® Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vin.i Üllő! út 24. Telefon: 142—074 Előfizetést ára egy évre 60,— Ft fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 607146/2 Zrínyi Nyomda Élet és békesség „A test dolgaival való törődés halál; a Lélek dolgaival vaW törődés pedig élet és békesség. Mert a test dolgaival való tö­rődés ellenségeskedés Istennel szemben, minthogy Isten tör­vényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akikben pedig nincs a Krisztus lelke, az nem az övé.” Rom. 8,6—9. Háború és halál: ez az ellentéte az életnek és békesség­nek. Erre különösen ma gondolunk, amikor templomainkban! megemlékezés történik Hirosimáról, ahol 15 évvel ezelőtt a szörnyű második világháború még szörnyűbb befejezéseként az első atombomba robbant. Árnyéka azóta is ránehezedik arra a városra, ahol még ma is halnak meg emberek annak az egyetlen bombának utóhatására. Sőt az árnyék ráneheze-, dik az egész emberiségre, mert az atomhalál és az atomfertő­zés veszedelme újabb háború esetén nemcsak egy várost, ha­nem az egész világot fenyegetné. Isten igéje — amely nem mostani válogatás, hanem év­tizedes perikoparend alapján kerül Szentháromság ünnepe! után 8. vasárnapon, augusztus 7-én szószékeinkre — a há­borúval és halállal szemben az életet és békességet hirdeti, Élet és békesség: ez a kérdés túlnő templomok falán. Ezért fáradoznak jóakaraté emberek gyárakban és szántó­földeken, laboratóriumokban és tárgyalóasztaloknál. Ez a vágy él szerte a világon a becsületes emberek szívében. Élet és békesség: ez a fiatalok álma, akik az élet országútjának kezdetén járnak. S ez az öregek óhaja, akik csendes, nyugodt^ veröfényes, hosszú naplementét szeretnének. Nekünk, keresz­tyéneknek együttérzéssel és segítéssel kell kísérnünk azt a munkát, amely hazánkban és sokfelé a világban folyik az élet szebbé tételéért és a béke megőrzéséért. Élet és békesség: ez a kérdés persze most, Isten igéjének fényében úgy áll elénk, mint mindegyikünk legszemélyesebb ’ benső ügye. Azt a gyökeret tárja fel Pál apostol, ahonnan sorsunk kiágazik: az ember lelke mélyét. A bűnös emberből olyan törekvések, célok jönnek elő, amelyek önmagának és embertársainak is nyugtalanná teszik az életét, önzés, harag, viszály következtében zaklatottá lesz az életünk. Hitetlensé­günk szembeállít Istennel, ezért olyan kusza sokszor a lel­künk. Az Istennel való békesség olyan az ember élete szá­mára, mint a falat kenyér és a simogató napfény. Egy 80 év feletti fiatalos öregember mondotta egyszer, hogy frisseségé- nek titka a derűs életszemlélet. Van. akinek ilyen a termé­szete. De az Istennel való kapcsolatból mindenki megszerez­heti a győzelmes örömöt, amely kiegyensúlyozottá teszi a3 embert. És innen, belülről, szívünk mélyéről, a hitből indul* hat ki a szeretet, megértés, a másik ember elhordozása, § szelídség és békülékenység, amely nemcsak saját környezetéi vei jön rendbe, hanem világméretben is gondolkodik s fajok» népek, különböző rendszerek között a békét munkáiig. Szívünk legbensőbb törekvéseinek ehhez a megváltozásá­hoz Szentiélekre van szükségünk. A Szentlélek törekvése élet és békesség — így fordíthatjuk igénk legdöntőbb mondatát, Még mindig a pünkösd utáni időszakban vagyunk. Fájdal­masan nehezedhet ránk a felismerés: milyen keresztyének vagyunk, ha nem lakik bennünk Isten Lelke? Szabad azon­ban belekapaszkodnunk abba a hitbe, hogy az igén és úr­vacsorán keresztül valóban vesszük Isten Lelkét, s ez a Lélek dolgozik bennünk, ha engedjük. S miért ne engednénk bol­dogan, hiszen Isten Lelke vágyaink, céljaink, törekvéseink átformálásával nemcsak békés földi életet, hanem az örök életet, az örök békességet ígéri nekünk! NAPRÓL.NAPRA VASÁRNAP: NEH. 8, 10. —KÖM. 15, 5-^. — A leg­nagyobb örömöt Istennek a bűnös megtérése szerzi. Mindnyá­jan Istennek meg nem érdemelt szeretetéből élünk. Ez for* rasztja egybe Isten népét Isten dicséretére és az egymág iránt való szeretette. Joel 2, 21—29; Jer. 20, 7—16. " HÉTFŐ: JÖB 34, 18. —I. TIM. 2, 5—6. -- Isten akaratát nem lehet büntetlenül megszegnünk. Egyedül Krisztus sze­rezhet békességet Isten és ember között, mert Ö, a bűntelen, vállalta bűneink következményeit. — Mt. 5, 13—16; Jers 21, 1—14. KEDD: III. MÖZ. 26, 9, —I. PÉT. 1, 5. — Isten vgltoz­hatatlan hűséggel áll mellettünk hatalmával és szeretetével. Ebből nyer kitartást és reménységet hitünk. Mt. 12. 33—37; Jer. 23, 1—8. SZERDA: ZSOLT. 66, 18. —MT. 5, 23—24. — Isten szent­sége nem tűri, hogy a kegyes élet leple alá rejtsük szeretet- lenségünket, gyűlöletünket és kegyetlenségünket. Ha hamis szándékokat melengetünk felebarátunk ellen, hamis az isten­tiszteletünk is. — Jak. 2, 14—17; Jer. 27, 1—12. CSÜTÖRTÖK: JER. 23, 35. —CSEL. 18, 21. — Életünk Istenfői van. Ezért józanul fontoljuk meg dolgainkat, dönté­seinket, terveinket, és keressük Isten akaratát. A magabiztos ember biztosan szembe kerül Istennel. — I. Kor. 12, 12—26j Jer. 28, 1—17. PÉNTEK: ZSOLT, 145, 4. —MT. 21, 16. — Isten hatalma nem a múlté. Minden nemzedék megtapasztalhatja és dicsér­heti, ha gyermeki fogékonysággal, becsületességgel és igaz­ságérzettel hallgatja Isten szavát. — Fii. 1, 6—11; Jer. 30, 1—3; 31, 1—14. SZOMBAT: ZSOLT. 18, 40. —I. KOR. 13, 13. — Az Isten embere felveszi a harcot minden gonoszság ellen. A gonoszt azonban nem az erőszak, hanem egyedül az a szeretet győzi le, amelyre Krisztus mutatott példát. Mt. 2Í, 18—22; Jer. 31* 31—37; Péld. 16, 1—9. Cs. S. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, i960, augusztus 7-én. Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán du. 6. dr. Kékén András Fasor de. ll. (úrv.) Várady Lajos du. 6. Sülé Károly Dózsa Gy. út de. fél 10. (úrv.) Sülé Károly Üllői út 24. de. fél 10. Grünvalszky Ká­roly de. 11. Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 10. Kar­dos József Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) d;. Szilády Jenő de. 3/4 32. Kardos József Thaly Kál­mán út de. 11 . (úrv.) Drenyovszky János du. 6. Drenyovszky János Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Boros Károly Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly Rá­kosfalva de. 8. Boros Károly Fóti út 22. de. 11. (úrv.) Nagy István Váci út 128. de. 8. (úrv.) Nagy István Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Oj- telep de. fél 9. Rákospalota MÁV telep de. fél 9. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Rákospalota Kis* templom du. 3. Pestújhely de. 10* Kürtösy Kálmán Sashalom de. 9* Karner Ágoston Rákosszentmihály de. fél ll. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. SGhreinetf Vilmos de. 11. Koren Emil este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. 8. (úrv.) de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. Fülöp Dezső du. 5. Vámos József TarcSay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. ll. Ruttkay Elemér este fél 7. Károlyi Erzsé* bet Pesthidegkút de. fél 11. Groó Gyula Budakeszi de. 9. fCárolyi Erzsébet Kelenföld de. 8. (úrv.jl Kendeh György de. ll (úrv.) Ken- deh György du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi úi de. 9. dr. Rezessy Zoltán Albertfalva de. 7é Visontai Róbert Kelenvölgy de. & Visontai Róbert Budafok de. ll* Visontai Róbert Nagytétény du. 3® Visontai Róbert Csillaghegy de* fél 10. Csepel de. 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents