Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-07-31 / 31. szám

A Prágai Keresztyén Békekonferencia szeptemberit Prágában tartandó ülésszaka elé

Tessedik két hitvese

IGAZSÁG ÉS BÉKE

Szeptemberben Prágában újra ülésezik a Prágai Keresztyén Békekonferencia. Az új ülésszak munkájának eredményességéhez a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsában részt vevő egyházaink — evangélikus egyházunk is — előkészítő jó munkálatokkal szeretnének hozzájárulni. A Prágai Keresztyén Békekonferencia feladatának tekinti, hogy munkája, a kérdések, melyekkel foglalkozik, határozatai, állásfoglalásai minél szélesebb egyházi közvéleményben terjedjenek el, a gyülekezetekben és a gyülekezeti tagok előtt ismeretesek legyenek. Lapunk e helyén azért folyamatosan ismertetjük azokat a hozzászólásokat a szeptemberi ülésszak egyes témáihoz, melyekkel magyarországi egyházaink szeretnék elősegíteni a Prágai Keresztyén Békekonferencia jó munkáját.

Az alábbiakban a Prágai Keresztyén Békekonferencia „Igazság és Béke” című tanulmányi témájához Prőhle Károly hozzászólását közöljük.

T. Ä címben megadott téma két szempontból is nehéz feladatot rejt magában. Egyrészt egyházi szempontból majdnem egészen töretlen úton kell haladnunk, másrészt egészen különleges az a világtörténeti helyzet is, amelyben ez a feladat elénk kerüZ.

2. Egyrészt majdnem egészen töretlen úton kell haladnunk, amikor az igazság és a béke kérdésével foglalkozunk. A teológiai diszkusz- sziók során külön a béke és külön az igazság kérdése már sokszor került megvitatásra, de a kettő egymáshoz való viszonya annál ritkábban. Egyházi teológiai irodalma ezért alig van. Pedig a világ- politikában gyakran esik szó Igazságos békéről. Meggondolkodtató azonban, hogy

ezt a jelszót elsősorban Nyugaton hangoztatják, különösképpen azok, akikről nehezen lehet elhinni, hogy komolyan törekszenek a békére, vagy ahogyan ők mondják: igazságos békére.

Nem vonjuk kétségbe, hogy vannak olyan eszményi gondolkodású emberek, akik őszinte meggyőződéssel hangoztatják az igazságos béke követelményét.

Mind az igazság, mind a béke olyan magasrendű emberi eszme, hogy méltán lelkesedik érte minden becsületes szándékú ember. Viszont éppen ezért válhat az igazságos béke eszméje hidegháborús szándékokat fedező jelszóvá, olyan módon, hogy az igazságot egyoldalú érdekek leleplező- jévé teszik, vagy egészen eszményi és a gyakorlatban megvalósíthatatlan követelményeket vonnak le belőle, s így teszik a békés megegyezést eleve lehetetlenné.

Ebben a helyzetben kell tehát az igazságnak olyan értelmezését keresnünk, amely elvileg helytálló és mégis alkalmazható az emberiség mai kérdéseinek békés megoldására.

3. Másrészt nehézzé teszi feladatunkat az, hogy számolnunk kell annak a világtor- fcéneti helyzetnek a különlegességével, amelyben a béke és az igazságosság kérdését tárgyaljuk. Régen az igazság és a háború került egymással kapcsolatba. Ezzel a témával a keresztyén teológia is régóta foglalkozik, és csak az igazságért folytatott háborút, a „iustum bellum”-ot tekintette mint elkerülhetetlen rosszat elvileg igazolhatónak. Sőt, az ilyen háborút is csak abban az esetben volt hajlandó igazolni, ha végső célja az igazságos béke, a iusta pax, amely helyreállítja, illetve megvalósítja az igazságos rendet. Ez az álláspont az emberiség közös meggyőződésének is tekinthető, hiszen alig akadt olyan író, vagy gondolkodó, aki az igazságtól független erőszakot próbálta igazolni. A gyakorlatban azonban nem érvényesültek ezek az elvek.

Rendszerint a győztes fél akarata diktálta a békét és döntötte el, mi az igazság. Ilyenkor nem is lehetett felvetni az igazság és béke kérdését. Valamivel kedvezőbben alakulhatott a helyzet, ha a háború nem járt megsemmisítő eredménnyel, és a két fél egyezkedése közben méltányosság formájában

érvényesülhetett az igazság.

Hozzátehetjük még azt a történeti tapasztalatot, hogy minél szélesebb körök véleménye szerint sikerült megvalósítani az igazság követelményét, annál szilárdabb volt a béke. A mai helyzet azonban merőben új feladatok elé állít.

Ma nem a győztes és a legyőzött fél áll szemben egymással. A második világháború a fasizmus ellen folyt és a fasizmus teljes vereségével végződött. Felette az emberiség mondot ítéletet az emberiség nevében. Ez az ügy elvileg elintézett kérdés. De ma a volt fegyver- társak, a kapitalista és szocialista rend erői versengenek egymással. A versengés egyelőre hideg- háborús jellegű.

Már ebből is mérhetetlen kára van az emberiségnek. De komolyan fenyegeti az emberiséget egy olyan háború kitörése, amelynek nyomán az egész emberiség megsemmisülhet.

Ma tehát nem a háborút követő igazságkeresés folyik a béke helyreállítása érdekében, hanem arról van szó, hogy békés megegyezéssel elkerüljük a háborút.

Az igazság elvének tehát olyan megfogalmazására és érvényesítésére van szükségünk, amely nem a háborús döntést tételezi fel, hanem elkerülhetővé teszi a háborút és megszilárdítja a békét;

4. Feladatunk kettős nehézsége miatt nem gondolhatunk arra, hogy azonnal végleges és örökérvényű megoldást tudjunk felmutatni, mégis

kötelességünk az emberiség legjobbjaival, a felelősséget érző becsületes emberekkel vállvetve harcolni az emberiség mai kérdéseinek igazságos és békés megoldásáért.

5. Érdeklődésünk természe- sen elsősorban a Szentírás felé fordul. Köztudomású, hogy a Szentírás nemcsak sokszor említi mind az igazságot, mind a békét, hanem e kettőt sokszorosan viszonyba is hozza egymással.

A Szentírás sajátos teológiai szemléletmódjából következik, hogy az Istenhez való viszony kérdésévé teszi azt, hogy mimódon érvényesül az emberek között az igazság és a béke.

Az Ótestamentom alapvető tétele az, hogy Isten élő igazsága, „mispát”-ja, amellyel jutalmazza a jót és megtorolja a gonoszságot, helyreállítja az igazságot és a békét az emberek és a népek között. Ezért

az a nép élvezheti a béke örömeit és áldásait, amely megvalósitja a maga körében az igazságot, és amelynek vezetői igazság szerint ítélnek (itt is a „mispát” szó szokott szerepelni!). A próféták gyakran foglalják az igazságos ítélkezés fogalmába a társadalmi igazságosság alapvető szempontjait is.

Az eszhatologikus reménységnek pedig szerves részévé válik Isten végső ítélete, mely megszüntet minden igazságtalanságot, és igazsággal alapozza meg az örök béke világát.

Az Újszövetség is feltételezi ezt az eszhatologikus hitet. Ez áll Jézus .Isten országáról szóló prédikációja mögött éppúgy, mint Pál meg- igazulástana mögött. A Római levél is azzal kezdődik, hogy Isten személyválogatás nélkül ítél, s azután szól a megbékélésről. Az igazságos ítélet eszhatologikus veszedelme a hit által való megigazulás háttere. Isten igazsága ettől a veszedelemtől ment meg s ezt Pál kettős értelemben tudja megfogalmazni. Egyrészt a megigazulás által van békességünk Istennel, másrészt Isten megbékéltet minket magával, hogy igazságban járjunk.

Ebből pedig az is következik, hogy egymás között is békében éljünk: az igazságot érvényesítsük szeretettel. Pál ennek nemcsak individuális, hanem az egész emberiségre kiható következményeit is felismeri és kifejti, amikor megigazulástanát a zsidóság és a pogányság sorsára nézve fejtegeti.

A Szentírás természetesen sok más vonatkozásban is beszél az igazságról és a békéről. Összefoglalóan azonban elég most megállapítanunk, hogy a Szentírás szerint a béke és az igazság szorosan összetartozik mind Istenhez, mind az emberekhez való viszonyban: az igazság érvényesülése nélkül nem tudja elképzelni a békét,

6. A fenti néhány utalás 5« érzékelteti, hogy nagy jelentőségű lehet az igazság és a béke szentírási teológiai alapjainak a feltárása, ha a világ mai kérdéseiről keresztyének egymás között beszélgetnek. De ha részt akarunk venni az egész emberiség békéért folytatott közös szellemi erőfeszítésében, akkor teológiai gondolatmeneteinket ki kell egészítenünk olyan szempontokkal is, amelyeket minden józan gondolkodású ember elfogadhat és felhasználhat. Nem jelenti ez a teológiai alapok elhagyását, sőt inkább éppen így érvényesítjük azokat.

Helytelenítjük ugyanis azt a rajongó felfogást, amely szerint a Szentírásból, mint Isten Igéjéből közvetlenül értelmi megfontolás nélkül lehet levezetni az evilági feladatainkra érvényes irányelveket. A teremtő Istenbe vetett hitünkből sokkal inkább az következik, hogy Isten arra adta értelmünket, hogy minden helyzetben és minden időben józanul mérlegeljük az adottságokat és a lehetőségeket.

Éppen ez az álláspont teszi lehetővé a hivő ember számára, hogy minden józan és becsületes emberrel együtt értelme segítségével előítélet nélkül keresse a jó és elfogadható megoldást a világ mai kérdéseiről.

7. Szükségünk van tehát az igazság egyetemes emberi megfogalmazására. Az igazság egyetemes emberi értelmezésénél abból az ősrégi meghatározásból indulhatunk ki, hogy

az az igazságos, ha érvényesül a „suum cuique" elve, vagyis amikor mindenki megkapja a magáét, illetve azt, ami őt megilleti.

De ebbe a meghatározásba bele kell helyettesítenünk azt a tételt, amely kimondja, hogy a mai emberiség közfelfogása szerint mi illet meg minden embert.

Nem lehet vitás, hogy

ez az emberi jogok ösz- szessége: az egyenlő emberi megbecsülés, az emberhez méltó szellemi és anyagi körülmények, a művelődés és a pálya-választás tekintetében egyenlő lehetőségek biztosítása stb.

Csak mellékesen utalunk arTESSEDIKNEK, A NYOMORÚSÁGOS SZARVAS LELKÉSZÉNEK, a híressé vált iskola és az ahhoz tartozó gazdaságok és háziipari műhelyek vezetőjének, a termelési reformernek és falugondozónak sok irányban kellett működnie. Felmerül a kérdés, kik voltak legjobb munkatársai. Tessedik kétszer nősült. E kiváló, sokoldalú szarvasi pap legmegbízhatóbb segítőtársa két hitvese volt.

Tessediket Markovicz János, a gyenge egészségű fiatal szarvasi pap hívta meg maga mellé segédlelkésznek 1767-ben. Tessedik a következő évben oltárhoz vezette lelkésztársa húgát, Markovicz Teréziát (1750—1791), aki nemcsak odaadó, hű élettársnak, de fáradhatatlan munkatársnak is bizonyult. Markovicz Terézben különben atyja, Markovicz Mátyás (1734— 1762) szarvasi lelkésznek szellemi örökösét kell látni, tekintve, hogy már atyja is elkezdte a hívek látogatását, a falu rendezését.

TERÉZ ASSZONY az első növénytermelési kísérleteknél, a családlátogatásoknál és az iskola felállítása körül sokat segített a kezdet nehéz éveiben férjének. Különösen a selyemtermelés terén fáradozott sokat. Mint olvasható, már

10 gyermek anyja volt, amikor legidősebb leányával, Terézzel, Mazzucatto Augustinóhoz ment Budára, hogy a selyemfeldolgozás mesterségét kitanulja és a szövést-fonást Szarvason elterjessze.

Nagy gyász érte a családot, amikor Teréz leányuk hirtelen meghalt. Tessedik, hogy felesége mély bánatát enyhítse, magával vitte őt németországi útjára, melynek során mintaképeit: kiváló lelkésztársát, F. Mayert, és a neves pedagógust, Salzmannt látogatta meg. Németországi útjuk alatt Tessedik számos pedagógussal, publicistával került össze. A látogatásukról beszámoló

egyik német cikk írója kiemelte, hogy milyen példás életet él a Tessedik házaspár. „Ez a nő, amilyen szerény, épp oly okos teremtés” — írta — s a német nők előtt is mintaképnek tüntette fel.

Németországból hazatérve még fokozottabb munkába kezdett a Tessedik-házaspár. A gyenge fizikumú asszony

ra, hogy az igazságnak ez az értelmezése következik Isten igéjéből is, amely szerint Isten teremtett minden embert és Előtte nincs személyválogatás. Az igazság helyes értelmezésénél természetesen azzal is számolnunk kell, hogy az emberi hibák és gyengeségek miatt a gyakorlatban sohasem érvényesül az igazság elve ilyen abszolút tisztaságban. Viszont relatív különbségek, mégpedig nagyon lényeges relatív különbségek mégis lehetségesek. Ezek szerint tehát azt a rendet kell igazságosabb rendnek tekintenünk, amely célul tűzi ki a legszélesebb emberi rétegek, sőt minden ember emberi körülmények közé juttatását, és amely ezt a célt legjobban közelíti meg a valóságban.

Tapasztalatunk szerint ma a szocialista rend felel meg leginkább ennek a követelménynek, s ebből az is következik, hogy a tartós világbéke legbiztosabban szocialista alapon képzelhető el.

8. Ezzel szemben az igazság és a béke kérdését még nem oldottuk meg, sőt az igazi nehézségek itt kezdődnek. Nézetünk és okfejtésünket nem fogadja el- minden ember.

Kapitalista rend képviselői is igényt tartanak arra, hogy ők adják meg az embereknek az igazi emberi életfelételeket. Sok jel mutat arra, hogy ezt az igényüket fegyveresen is érvényesíteni akarják.

Ezzel tartják háborús izgalomban a világot. Ebben a helyzetben józan emben megfontolásból csak olyan megoldás képzelhető el, amely az igazság „suum cuique” elvét érvényesíti a két egymással vetélkedő rendre is. Gyaazonban nem bírta azt a sok munkát, amit 13 gyermek nevelése, valamint a parókia és az iskola körüli teendők megköveteltek és tevékeny élete derekán, 1791-ben, tüdőbajban elhunyt. Nagy űrt hagyott maga után szerető férje és gyermekei körében, és fontos munkakörében is. Tessedik sem hivatását sem más irányú munkáját, de főleg gyermekei gondozását nem láthatta el feleség nélkül. Félév után házasságot kötött Lisso- vinyi Karolinával (1760—1820), Zipser Mátyás hutafelügyelő özvegyével.

AZ ÚJ ASSZONY, két gyermeke mellett, szerető édesanyja lett a Tessedik-árvák- nak, majd férjét még öt gyermekkel ajándékozta meg. Elsősorban a kertészet fejlesztésében játszott nagy szerepet. Jófajta magvakat hozatott külföldről és osztott szét _ a parasztok között. A zöldség- termesztés Szarvason és környékén igen jövedelmezően elterjedt. A parasztokat megtanította a hazánkban férje által elterjesztett lóhere- és lucernamag helyes tárolására és erről füzetet is írt. Emellett bőven kivette részét a közben igen látogatottá vált szarvasi gyakorlati iskola tanulóifjúságának a mezei és ipari ismeretekre való oktatásában. Férje szellemében ő is arra törekedett, hogy a csele- ked+ető, öntevékeny oktatási módszer minél jobb eredménnyel járjon. Az akácosí- tás. de méginkább a gyümölcsfa-ültetés terén is sokat munkálkodott. Mint Tessedik legjobb ismerőjének, dr. Nádor Jenőnek egyik munkájában olvasható, — a tanítványok segítségével napjában száz-háromszáz csemetét is beoltott. A burgonyát kenyérsütéshez és pálinkafőzésre is használta, de a cukorszirup- főzést és a konzerválást is jól értette, örömmel tanította az iskolás lányokat ruhaszabásra és varrásra, ezek vele együtt gyomláltak, ástak, tisztogattak, a tőle tanult népdalokkal fűszerezve munkájukat, mivel Tessedik szívesen alkalmazta a szórakoztatva-oktatás pedagógiai elvét. De megtanította őket a változatosabb főzésre, az egészségesebb ruházkodásra és a tisztáikodás fontosságára is. E kitűnő asz- szonytól általában mindent elsajátíthattak a falusi lányok, amit egy jó gazdasszonynak és anyának tudnia kellett. Bikorlatilag ez azt jelenti, hogy

meg kell adni a békés együttélés és a békés verseny lehetőségét: eközben majd kitűnik, melyik szolgálja inkább az egyetemes emberiség érdekeit.

9. Ugyanerre az eredményre jutunk, ha mérlegeljük a többi számbavehető megoldási lehetőséget. Nemzetközi vitás kérdések megoldására a békés versenyen kívül csak a döntőbíráskodás igénybevételéről vagy az önbíráskodásról lehetne szó. Döntőbíróság igénybevétele azonban a kapitalista és a szocialista rend mérkőzése esetében teljességgel lehetetlen és kilátástalan, mert ebben a mérkőzésben érdekelve van az egész emberiség, s ezért

elképzelhetetlen olyan fórum, amely tárgyilago- sabb és igazságosabb megoldás mellett dönthetne, mint a már említett békés verseny. Az önbíráskodás pedig egyenlő volna a háborúval.

Eltekintve attól, hogy ez végső romlásba dönthetné az egész emberi világot, ha atomháborúvá fajulna, még az ún. hagyományos, fegyverek használata esetén sem tudná megoldani a Kelet és Nyugat között fennálló ideológiai, gazdasági és társadalmi kérdéseket.

Minden értelmes ember beláthatja, hogy az ideológiai kérdések megoldásának helyes eszköze nem a fegyver, hanem a meggyőzés. A gazdasági és társadalmi felépítésnek pedig életeleme a béke. Viszont nem az emberiség javát szolgálja és ezért nem igazságos és maradandó az a rend, amely csak háborúval vagy házonyára haszonnal forgatta Tessedikné férje egyik legjobb segédkönyvét, Campe-nak a „modern” leánynevelésről szóló munkáját. Ügyes, takarékos háziasszony volt, aki a tej és vaj árából hozta össze a konyhapénzt és pontos könyvelést vezetett háztartásáról. Szenvedélyesen segített a szegényeken, az árvákon. Kitanulta a betegápolást. A kuruzslók, a javasasszonyok! ellen és a beteglátogatás terén igen lelkesen működött az első kirurgus megjelenéséig. A betegeket házi patikájából ellátta különféle gyógyfüvek- kel, ürmös-borokkal és kenőcsökkel, majd az első szarvasi patika 1803. évi megnyitása után, ezt látta el magatermelte gyógynövényekkel.

MINDENBEN TESSEDIK- HEZ ILLŐ FELESÉG VOLT,

aki férje szép és tág munkakörében mintaszerűen megtalálta a hivatott hitvestárs szerepét. Igazi fenkölt szellemű, nagytiszteletű asszony volt ő, ki végigkísérte férjét életútja második felén, hiszen csak nár hónappal előbb szállt sírba, mint férje. Temetésén Mi- kolay István lelkész magas- szárnyalású magyar nyelvű beszéddel búcsúztatta el szeretett családjától és Szarvas népétől.

Az a kis könyv, amely Tessedikné halála után a kitűnő asszonynak emléket kívánt állítani, igen szépnek tünteti fel a házasfelek között uralkodó tisztes, magyaros viszonyt. Tessedikék családi életét, tisztasága és józan egyszerűsége alapján, példaadónak tekinti dr. Nádor Jenő is. S egy ilyen puritán, dolgos családi élet megteremtése elsősorban mindig az asszonyon múlik.

Tessedik elejétől fogva igyekezett feleségét és felnőttebb gyermekeit mindazon teendőkre ' kioktatni, amelyek az ő pedagógusi és termelői munkájával kapcsolatban állottak, hogy bennük mindenkor segítőtársakat találjon. Intézete tanulóinak nagy létszáma miatt, és az állandó tanerőhiány miatt ilyen segítőtársak nélkül, valóban nem tudott volna boldogulni. Az bizonyos, hogy Tessedik legjobb munkatársait nem tanár- vagy lelkésztársaiban, hanem két kiváló hitvesében kell látnunk.

Dr. Szabó Miklós

borús termeléssel tudja fenntartani gazdasági és társadalmi egyensúlyát.

•Marad tehát az egyetlen értelmes és elfogadható lehetőség: a békés együttélés, a békés meggyőzés és a békés verseny. Ennek pedig feltétele a teljes fegyverletétel, a teljes leszerelés, ahogyan ezt a szovjet államfő javasolja.

10. Már említettük, hogy a világ mai helyzete a régebbi megoldásokhoz képest új megoldásokat követel az igazság és a béke kérdésében. Régebben a háború végeztével kellett lerakni az új rend alapjait, hogy így tegyék lehetővé a békét. Elvileg lly-ín módon igyekeztek rendet teremteni az első világháború után a wilsoni pontokkal. Ma is vannak, akik hasonló módon képviselik a béke megteremtését. Ezt a programot röviden így lehetne megfogalmazni: teremtsük meg először a mai világ igazságos rendjét, akkor ebből következik a tartós béke. Aki azonban a mai viszonyok között így értelmezi az igazságos béke jelszavát, az tudva, vagy tudatlanul akadályozza a béke megvalósítását,, hiszen éppen az a vitás kérdés, hogy milyen legyen ez az igazságos világrend. Éppen ezért ma csak a megfordított út ésszerű és járható.

A totális háború helyett totális leszereléssel kell megteremteni a békés együttélés és a békés verseny lehetőségét, hogy ennek nyomán kialakulhasson az az igazságos gazdasági és társadalmi rend,

amely az egész emberiségnek felemelkedését és javát szolgálja;