Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-07-10 / 28. szám

Katolikus NÁTO-parádé A szendl evangélilms prédikátor 1824-ből való folyóirata A Neue Zeit kommentárja arról számol be, hogy ez év nyarára tervezik München­ben a katolikus egyház 37. Eucharisztikus Világkongresz- szusát. Ezek a „Nemzetközi Katolikus Napok”, amint az eucharisztikus kongresszust egy katolikus lexikon nevezi — hozzájárulhattak valami­kor a katolikus vallásosság elmélyítéséhez. Kétségtelen azonban, hogy, sajnos, az idei Eucharisztikus Világkongresz- szust a nyugatnémet milita- rizmus demonstrációjául akar­ják felhasználni a békéért harcoló országok ellen. A híres klerikális újság, a „Mann in der Zeit” májusi száma „katonai szám” (!). Eb­ben a katonák számára ké­szült kiadásban „Meghívás Münchenbe” címmel a követ­kező felhívás olvasható: „Tá­bori püspökünk, Joseph Wen­del kardinális, hív titeket az 1960. évi Eucharisztikus Vi­lágkongresszusra és meghív, hogy 1960. augusztus 3—7-ig vegyetek részt azon. A szövet­ségi haderő katonáin kívül meghívtak katonákat Francia- országból, Angliából, Olaszor­szágból, Spanyolországból, Portugáliából, az Egyesült Ál­lamokból, Kanadából csakúgy, mint a velünk szomszédos or­szágokból.“ Közölték azt is, hogy „külön­vonatok fogják a katonákat Münchenbe szállítani és hogy a katonák számára a külön- szabadság és a szolgálatmen­tesség a szövetségi haderő igazgatásába tartozó tisztvise­lők, alkalmazottak és mind­azok számára, akik onnan kapják fizetésüket, engedélye­zés céljából már a miniszter elé van terjesztve. Az uta­zás, az elszállásolás, élelme­zés és a kongresszus egyszeri rendezvényén való részvétel költségeit úgy fogják megál­lapítani, hogy minden kato­likus katona részt vehessen.” A kongresszus „fő pontja”- ként jelöli meg a felhívás „a katonák nemzetközi összejö­vetelét a különböző nemzetek tábori püspökeivel a Kreuz- bergen és a nemzetközi közös tábori istentiszteleten”. * Mindehhez nem kell külön­leges magyarázat. Jelek sze­rint az ez évi eucharisztikus kongresszus a militarista Nyugat-Németországban nagy­szabású NATO-parádénak ígér­kezik. • Sajnos, úgy tűnik, mintha a parádé főpróbáját éppen a legutóbb ugyancsak München­ben tartott Kirchentagon. az evangéliumi keresztyének 1959. évi augusztusi (12—16) egyházi összejövetelén ren­dezték volna meg. Lapunk­ban annakidején beszámol­tunk arról, hogy ezen az egy­házi összejövetelen milyen otthonosan mozogtak a nyu­gatnémet felfegyverzés „baj­nokai", például Schröder mi­niszter és a volt miniszter, az azóta menesztett tömeggyil­kos Oberländer. Akkor is volt a katonák számára egy külön rendezvény: „Katonák és Lelkészek1’ címen, mintegy 1700 nyugatnémet katona részvételével. Előadásokat ak­kor Heusinger tábornok, Er- hardt, nyugatnémet minisz­ter, Dibelius és Lilje püspö­kök tartottak. Hadd idézzük most Dibelius püspök annak­idején oly heves felháboro­dást kiváltó szavait: „Mi nagy bizalommal vi- . seit etünk irántatok, kato­nák, akik hazátok meg­védésére készültök. Mi­lyen jó, hogy a tábori lelkészet felállítására megegyezést kötöttünk!... Németország valamennyi püspöke nevében mondom néktek: viszontlátásra!” Nos, most ugyancsak Mün­chenben megtörténhet a vi­szontlátás! A főpróba után jön a parádé. A NATO szol­gálatába szegődtetett keresz­tyén hittel való visszaélést az idén még nagystilűbben ké­szülnek megismételni. A meg­hiúsított csúcsértekezlet után, mikor a megbékélés és új bizalmi légkör kialakítása ér­dekében tartózkodni kellene minden felelőtlenségtől, nem felelőtlen lépése-e a keresz- tyénségnek NATO-jelmezt öl­teni, vagy a NATO-t keresz­tyén jelmezzel álcázni? A keresztyén egyházaknak ma — az evangéliumi egy­házaknak csakúgy, mint a ró­mai katolikusnak — nem a hidegháborúhoz kellene se­gédkezet nyújtaniok. A kéz ma másra kellene. Arra, hogy dolgozzanak és harcoljanak vele a békéért. Arra, hogy imádságra kulcsolják, amikor szívből kérik az Istent, hozza el végre a népek közötti őszinte megegyezést, a háború félelmétől mentes, a fegyver­nélküli igazi béke napját. H. AMIKOR NEMETH LÁSZLÓ TANÜ CÍMŰ folyóiratának első száma megjelent, amelyet a szerző szintén egymaga írt, nagy érdeklődéssel várta a magyar újságolvasó közönség a második és a folytatólagos számokat. Gödör József fo­lyóiratának második száma hasonló érdeklődésre tarthat számot. / A szerkesztő ismét nagyobb tanulmányt közöl az Oktató Részben A Társaságokról cím­mel. Háromfajta Társaságról ír: Házassági, polgári és val­lásos társaságokról. A házas­sági társaságok cím alatt a következő kedves sorokat ír­ja: A férfiúnak kötelessége a szerzés, a mindennapi ke­nyérnek megkeresése, és akármelly más szükségek­nek az Istentől parancsol- tatott utakon való póto­lása; az asszonyé pedig a takaríttás és nevelés. A férfiúnak munkás köre te­hát a világ, az asszonyé- a ház. Megmagyarázza a monogámia és polygamia fogalmait s az előbbiről ezt írja: monogá­mia, a hol egy férfiú és egy asszony teszik a principális tagokat. Ebbe a társaságba tsak önkényes eltökélléséből léphet az ember, nem pedig kénszerittésből. Itt az asszony nem rabszolgája a férfiúnak, hanem barátja és segéd-társa. A polgári rendek rovatában leírja mindazokat a rendeket, amelyek a történelem folya­mán Európában társadalmi szerepet játszottak. Egy pár érdekes címet hadd említhes­sünk meg: A Keresztviselő Asszonyok, vagy a Tsillag Ke­resztes Dámák rendje. A Maszlagról való vagy Szent András rendje, a Nadrág Pántlika rendje. A Tudós tár­saságokról írt sorai így kez­dődnek: Már Salamon Pred. XII. 11. találtatnak az ilyen tudós társaságok nyomai, melyben maga Salamon volt a praeses. Babilóniában is, Or- choeban és Borsippéban, ahol a Chaldeusoknak Oskoláik voltak, találtattak tudományos társaságok. A Romaiaknál Ci­cero, Mecaenás és mások tu­dós társaságokat formáltak. — Azomba a régi időkben még is ritkák voltak az illyen in­tézetek. A tudományoknak ki­rályi Akadémiája 1700-ban vette eredetét Berlinben. Cal­cuttában egy olly társaságot fundált Jones William, és még más Anglusok, mellynek tzél- ja az Ásiai polgári és termé­szeti történeteknek, régiségek­nek, mesterségeknek, tudomá­nyoknak és literaturának fel­fedezése. Ez a társaság 1784- ben 13-dik Januáriusában tar­totta első ülését. A Jóltevő társaságok felsorolásában írja: Pesten is fundált az elhunyt Hermine Hertzeg Asszony, Jo­sef Cs. K. Fő Hertzeg Orszá­gunk Nádor-Ispánányak sze­retett hitvese, 1817-ben Áp­rilisban egy Asszonyi Egye­sületet ..: A VALLÄSOS TÁRSASA­GOK LEÍRÁSÁBAN olyan tö­mérdek anyagot tálal olvasói elé, amilyen nagy anyagot egy­ben talán sehol sem lehel együtt találni. A szerkesztő lelkületét jellemzi az itt kö­vetkező néhány sor: Kész akarva hagytam a Keresztény Vallást leg­utoljára. A Keresztény Vallásnak eredetét nem szükséges festegetnem, külömben is minden jóra való Keresztény ember tudja, hogy az 6 Vallása ez előtt 1823 esztendőkkel mitsoda környülállások között támadott és terje- dett... 64 szerzetesrendet sorol fel és a keresztény szekták száma 152. Mindegyiket felsorolja. A MULATTATÓ PRÓZA CÍMEN ad hosszú párbeszé­det és egyben tanítást (írója Holéczy Mihály). Majd példá­zat következik Edvi Illyés Pál tollából a Paradicsomi Élő fa címmel, melynek kedves val­lásos hangulatú sorai vannak. A békés felekezetköziség han­gulatát örökíti meg a Nagy­lelkűségnek egy Neme című írása, melyet a Talmudból fordított Kis Sámuel. Keve­sebb verset közöl a szerkesz­tő ebben a számban. Neveze­tes Testámentom cim alatt megemlékezik Pénzéi Ábrahám Jakab­ról, akit „az egész tudós világ ismert”. A Luthe- rána vallástól, mellyben születletctt, elállóit és a Catholica Hitre adta ma­gát; ettől ismét eltérvén, a Lutheránusok közé ál­lott. Pénzéi véghetetlen tudományú férfiú volt, a ki minden Euró­pában feltalálható nyelveket értett, azok között nevezete­sen a Magyart is és a Tótot. A Magyar Nyelvnek oly mohó barátja volt, hogy 1818-ban, sőt egésszen ha­láláig, privát letzkéket adatott magának abból. Tudós Turcsányi János, mostani Győri Evang. Subalternus Professor Ur által és ő a Jenái Tudo­mányos Újságban is sok Magyar nyelven írott könyveket ditséreíesen re- censeált... TUDOMÁNYOS EGYVE­LEGEK ROVATBAN közli a hazai és külföldi szépiroda­lom új könyveinek felsorolá­sát, a békés felekezetközi helyzetet jellemzően az elő­léptetések és nekrológok ro­vatában megemlékezik sok katolikus papi férfiúról is. S kis hírként, Különös Kegye­lem címmel a következő so­rokat adja: ö Cs. s Kir. Apos­toli Felsége, a ki minden Val­lásbéli tekintet nélkül kivan Alattvalóival jót tselekedni, a múlt 1823-dik esztendő Ju­nius hó 10-dikén, a 1457-dik Szám alatt költ kegyes Végzé­se szerint, kegyelmesen meg­engedni méltóztatott, hogy en- nekutánna a Magyar Országi mind a két valláson levő Pro­testáns Superintendesek, hi­vatalos dolgaikban ingyen le­velezhetnek a Postákon. Áld­ja meg az Ég ezt a kegyes Felséget hosszú élettel... A Laura című folyóirat har­madik száma már nem jelent meg. Ki fog derülni egykoron ennek is az oka. A két szám anyaga azonban a szerzőnek, illetve a szerkesztőnek halha­tatlan nevet biztosított a ma­gyar és az evangélikus egy­ház történetében. Életéről néhány sort megír­va, megismerheti az egyházi közvélemény, hogy ki is volt ez a lelkes papi férfiú? gödörházi gödör jö­ZSEF SZAKONYBAN szüle­tett 1795-ben és meghalt 1858­A Chilét sújtó földrengés- és szökőárkatasztrófa követ­keztében súlyos károkat szen­vedett a chilei evangélikus egyház is. Hírt adtunk arról, hogy a németországi egyhá­zak diakóniai szerve 200 000 márka segélyt küldött Chilé­nek. Most újabb 300 000 már­kát juttatott a németországi egyházak diakóniai szerve a chilei evangélikus egyház se­gélyezésére. Ennek a második pénzküldeménynek alkalmá­ból Friedrichs Karle prépost a chilei evangélikus egyház vezetője, a chilei ökumenikus segélyszerv elnökségi tagja, Santiagoból többek között a következőket írja: „200 000 márkás küldeményük a kor­mánynál és a népnél nagy örömet váltott ki. Szinte egyetlen család sincs, amely a földren­géstől — 800 kilométer hosszúságban, — kárt ne szenvedett volna. Valdi- viában. Puerto Monttban, Llanquihueban és Puer­to Octayban a templo­mok összeomlottak és újra kell azokat építeni. Valdiviában és Puerto Monttban — a katasztrófa középpontjában — a pa­rókiák is úgy megrongá­lódtak. hogy már nem hozhatók helyre. Ehhez járult a más egyházi épületeken esett óriási kár. A német iskolák és intemá- lusok is olyan kárt szenved­tek, hogy legnagyobb részük többé nem használható. Csak ban. A hazai iskolák elvégzés se után a jénai egyetemen ta­nul theologiát és filozófiát. Itt 1818-ban bölcseleti doktori vizsgát tett. Olyan kjválő ifjú volt, hogy az egyetem profesz- szori címmel tüntette ki és a jénai egyetemen mindkét tárgykörből előadásokat tar­tott. Goethe unokahúgát vette feleségül. Ez a rokonság is inspirálta további tudományos munkásságra. 1818-ban jelent meg a Specimen novae inter­pretationis Pauli epistolae ad Galatas III. 20, Jéna és 1819- ben Isagoge historica című műve. Szendre került lelkésznek, ahol kiváló munkát végzett s falusi gyülekezetében, nem ép­pen szerencsés házassága miatt, a lelkes munka példa­képe lett. Gyülekezetét és fa­luját 1858-ban egy óriási tűz­vész egészen elpusztította; Nem maradt a faluban egyet­len ép ház sem. Értékes könyvtára is teljesen megsem­misült. Németországi rokonai értesülvén nagy tragédiájá­ról, hazahívják a jénai egye­temre. ö visszautasította a meghívást. Otthon maradt a teljesen romos falujában. A papiak pincéjében húzta meg magát s innen járt körbe az országba, látogatott el külföl­di barátaihoz s gyűjtött össze annyi pénzt, hogy újjáépíthet­te a paplakot, a templomot s példája révén s a falusiak­nak nyújtott anyagi támoga­tásával a falu is újjá épül­hetett. A gyűjtött pénz olyan magas volt, hogy az összes építkezések elvégzése után a gyülekezetnek még 1200 forint tőkéje is maradt. A fárad­hatatlan munka, a gyűjtéssel járó sok törődés felőrölte egészségét, de még megérte az újjáépítés örömeit. Száz évvel ezelőtt halt meg az az evangélikus lelkész, aki­ről eddig csak kevesen tud­ták, hogy ki volt és mit cse­lekedett. Meg kell hajtani az elismerés zászlóját száz év után is. Azért, mert tudomás nyával hírt és dicsőséget szer- zett a jénai egyetemen, azért, mert tudományos munkaival saját magának babérokat szerzett, azért is, mert a ha­zai magyar nyelven írt írásá­val beírta nevét a magyar új­ságírás történetébe. De leg­főbbképpen azért kell nevét egyházunkban örökké és fen­nen dicsérni és tisztelni, mert a legnagyobb bajban sem hagyta el gyülekezetét. Volt hite ahhoz, hogy helytálljon és nemcsak az Igével, hanem cselekedetével is építsen. G. L. Santiago és Valparaiso lel- itészi körzetei nem szenved­tek közvetlenül a földrengés­től. Innen nagyarányú segély­akciót indítottak. Ezek a lel- készi körzetek fogadják be a menekültek tömegeit is.” Hans Hollenderer, az osor- nói német evangélikus gyüle­kezet lelkésze jelentette, hogy a templom tornyán óri­ási hasadék támadt és a harangok az erős ráz- kódtatásától lezuhantak. A vasúti berendezések megrongálódtak. A föld­rengés súlytotta vidéken a gyárak elpusztulása vagy súlyos megrongáló­dása miatt nagy a mun­kanélküliség. A nagy ka­tasztrófa után sem múlik el nap újabb földmozgá­sok és földcsuszamlások nélkül Az országban a károkat megközelítően 6 milliárd dol­lárra becsülik, noha a ka­tasztrófa teljes pusztítása még áttekinthetetlen. A fent említett pénzkülde­ményeken kívül az egyházi segélyakció repülőgépen 80 000 fontnyi élelmiszert, vi­tamintablettákat, tífusz-szé­rumot és penicilint is küldött Chilébe, mintegy 15 000 dol­lár értékben. A Lutheránus Világsegéíy és az Egyházak Világsegélye további 1500 gyapjútakaró és 115 000 font ruhanemű küldését szorgal­mazza. Az egyházak szerte a világon egyre hatékonyabban sietnek a chilei hittestvéreik megsegítésére. Visser't Hooft nyilatkozata Az Evangelischer Nachrichtendienst Ost (Evangé­likus hírszolgálat kelet) főszerkesztője interjút foly­tatott dr. Vissert Hoofttal, az Egyházak Világtanácsa főtitkárával. A főtitkár május 9—11. között Berlinben az Ökumenikus Tanulmányi Napokon vett részt. Fel­tett kérdésekre adott válaszát tartalmilag az alábbiak­ban ismertetjük. A múlt év végi moszkvai lá­togatás az orosz ortodox egy­háznál és a moszkvai pát­riárkánál Az Egyházak Világtanácsa kezdettől fogva arra töreke­dett, hogy kapcsolatot teremt­sen a Szovjetunió egyházaival, elsősorban is az Orosz Orto­dox Egyházzal, de az ország másik három egyházával is: a lutheránus, a baptista és az armén egyházzal. Különösen az evanstoni 1954. évi világ­gyűlés óta keresték az érint­kezést. Először levelezés for­májában, majd a nagyon po­zitív és eredményes 1958. évi ismeretes utrechti tárgyalá­sokon. Az akkori megbeszélé­sek szolgáltak alapjául a rendszeres kölcsönös látoga­tásoknak. Ilyen volt a moszk­vai patriarkátus két képvi­selőjének a Világtanács genfi központjában tett 1959. évi látogatása, a patriarkátus kép­viselete a Központi Bizottság rhodosi ülésén és végül az Világtanács küldöttségének moszkvai látogatása. A Szovjetunióban mind a négy egyházat meglátogatták és nagyon barátságos fogad­tatásban részesültek. Megta­pasztalták, hogy az ottani egy­házak a maguk területén sza­badságban végzik szolgálatu­kat. Egymás kölcsönös meg­ismeréséhez még kell bizonyos idő. Remény van arra, hogy a kölcsönös látogatások még intenzívebbé válnak. Meg­hívták a Szovjetunió egyhá­zait a Világtanács Központi Bizottságának nyáron tartan­dó skóciai ülésére és számos más ülésre és rendezvényre. Ha jelenleg még nincs is itt az ideje, hogy a Szovjetunió egyházai az Egyházak Világ­tanácsának hivatalos tagegy­házaivá legyenek, minden re­ménység megvan arra, hogy ez az idő el fog érkezni. A megosztott világban az Egyházak Világtanácsa szem­pontjából mit jelentene ez a közeledés? A jelenlegi kapcsolat ténye már ma is azt fejezi ki — mint az a tény is, hogy az Egyházak Világtanácsának tagegyházai vannak Kelet-Né- metországban és a kelet­európai országokban is —, hogy a Világtanács komolyan veszi az egyetemességet és olyan mozgalom akar lenni, amely magában foglal minden politikai és kulturális hely­zetben élő egyházat. Fontos, hogy a velük és az egymással folytatott beszélgetés tovább foliyék. Reménység van arra, hogy ezek az egyházak a har­madik világgyűlésen Üj Delhi­ben „erős képviselettel” lesz­nek jelen. A sokrétű, tehát részben kü­lönböző kiinduláspontból ere­dő fáradozások a feszültség csökkentésére és a békére Az a tény, hogy azonos ke­resztyén alapelveket vallók vesznek részt az ökumenikus mozgalomban, azt az alkalmat és kötelességet jelenti, hogy a Világtanács 'a feszültség csökkentéséhez hozzájáruljon és tagegyházaival közösen munkálkodjék a békéért. Köz­ismert, az Egyházak Világta­nácsa Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának munkája, mely az egyházak „közös’’ (?) meggyőződését megszövegezi és az illetékes fórumokhoz, legyen az Egye­sült Nemzetek Szervezete, vagy egyes kormányok — el­juttatja. A Világtanács 1961. évi Űj- Delhi-i világgyűlése Fontos tény, hogy 1961-ben első ízben lesz Ázsiában a világgyűlés. 1948-ban Amster­damban, 1954-ben Evanston- ban a Világtanács keresztyén kultúra területén ülésezett, ahol a nagy keresztyén egy­házak élnek. Most olyan föld­Zamárdi (Aradi utca) a hó 2. vasárnapján de. 11-kor, a hó 4. vasárnapján du. fél 5- kor. B.-szárszón az Evang. üdülőben minden vasárnap de. 10-kor, a református templomban a hó 2. vasárnapján este 8-kor, a hó 4. vasárnapján de. 10- kor. B.-szemesen (protestáns fatemp­lom) a hó .2., 4. és 5. vasárnapján de. fél 9-kor. B.-lellén (református templom) a hó 1. vasárnapján este 7-kor, a hó 3. vasárnapján de. 9-kor. B.-hogiaron (református templom) a hó 1. vasárnap du. fél 6- kor, részen lesz az ülés, ahol ki­sebbségben van a keresztyén- ség és ahol ősi, ázsiai vallá­sok formálták a kultúrát és az életet. Az ülés témája: „Jézus Krisztus, — a világ világossága”. Ez nem azt je­lenti, hogy az ún. keresztyén nyugati népek a világ vilá­gossága és hogy ezek lenné­nek a megváltók. Hanem azt jelenti, hogy mindenkinek Jé­zus Krisztusra kell tekintenie, mégpedig annak tudatában, hogy ő nem az emberiség egy részéért, hanem az egész em­beriségért jött. Nem szabad egyetlen vallást sem bármi módon is megbántani. Az igazi lelki életet meg kell be­csülni. De a keresztyének kö­telessége rámutatni, Jézusra, mint a világ Megváltójára. Az Egyházak Világtanácsa és a Dél-Afrikai kérdés Az Egyházak Világtanácsa már Evanstonban világosan és érthetően megfogalmazta álláspontját a faji kérdésben. Az egyházakban minden faj és nép teljes szabadságban munkálkodjék együtt. Termé­szetesen ez nem maradhat egyházon belüli ügy, hanem legyen határozott útmutatás a faji kérdés általános prob­lémáiban. Evanstonban a Vi­lágtanács minden faji meg­különböztetést elvetett. Dél- Afrikában egyformán vannak az Egyházak Világtanácsának bantu- angolnyelvű és afrika- nyelvű tagegyházai. És ezen egyházak mindegyikében él­nek olyan keresztyének, akik a fajok igazi megbékéléséért küzdenek. Az Egyházak Vi­lágtanácsának az a feladata, hogy az ottani egyházakat se­gítse: legyenek közösen való­ban pozitív erővé egy olyan társadalom felépítésében, ahol a fajok nem szembenállnak, hanem együtt élnek. A ka­tasztrófa csak így kerülhető el. al&hó 3. vasárnapján de. fél 11- kor. Fonyódon (protestáns templom a hó 1. vasárnapján de. fél 10- kor, a hó 3. vasárnapján du. 2-kor. B.-fenyvesen (protestáns templom­telek) a hó 1. vasárnapján de. 11-kor, a hó 3. vasárnapján du. 4-kor, Siófokon (Fő u. 111.) de. 11-kor, Balatonvilágoson (Alsóújtelep 31., Drenyovszky-villa) július és augusztusban vasárnap 5 órakor (reformátusokkal együtt). Balatonkenesén (református temp­lomban) július és augusztus 2. és 4. va­sárnap du. 2 órakor. Istentiszteletek a Balaton partján Egyre jobban bontakozik ki a Chilét támogató egyházi segéiymozgalom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents