Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-07-10 / 28. szám

AMIKOR EUROPA FÜG­GÖNYE a XVI. század elején felgördül, a világ szeme előtt hatalmas színjáték bontako­zik ki. Ott van a születőben levő reformáció, a Német Római császárság roppant, határtalannak ígérkező biro­dalma, a felfedezések és fel­találások. A könyv és az ágyú, mint a díszlet legfon­tosabb kellékei. Az egyik, hogy a gomba módjára sza­porodó nyomdákból elindul­va, a szellem forradalmát el­végezze, a másik, hogy ret­tegésben tartson birodalma­kat, városokat, népeket. A korszak nagy emberei, a XVI. század főszereplői — Luther, Calvin, Erasmus, V. Károly, VIII. Henrik, II. Szolimán, Cortez, Magellan, Dürer vagy Holbein stb. stb., a titokza­tos rendező intésére várnak, hogy szerepüket az emberiség előtt lejátsszák. Ilyen méretű változást, megújulást és történelmében érezhető gazdagságot nem sok századról mondhatunk el. Ennek a századnak minden lélegzetvétele történelemmé lett. Ha egy kalandor, műve­letlen csavargó kenyérkere­setből tengerre szállt, felfe­dező lett és neve, ha nem is minden dicsőséggel, de bele­került a század antológiájá­ba. Pizarro és Peru, valamint az inkák pusztulása az arany miatt — címszók alatt talál­juk meg a lexikonokban. De ennek kapcsán kiterjed egy birodalom határa olyan mér­tékben, hogy „a nap soha nem nyugszik le benne”. Az ismeretlen világot fel kellett fedezni, a világ tele volt tit­kokkal, és a XVI. század em­bere a „csodák birodalmába” lépett és nem győzte falni a sok újat. E SZÁZAD MÉHÉBEN FOGAN meg a technika, hogy a későbbiek során ma­ga alá gyűrje a fizikai világ ellenállásait és korlátáit. A könyv és a puskapor birodalmakat támaszt és semmisít meg, szellemi­eket és fizikaiakat egy­aránt. Ez a század merte kibontani az egyház meg­tisztításának lobogóját és szinte termelte a nagy szellemeket. A XVI. szá­zad humuszából nőtt ki Luther, Zwingli, Calvin, Erasmus és Shakespeare is, hogy csak egy-két neve­sebbet említsünk. A század éppen túl gazdag eseményei miatt nem volt egységes. Annyi minden tör­tént egyszerre, hogy emléke­zetünkben a régen tanultak közül csak egyik-másik ölt formát. Az egyháztörténetből, re­formátorunk életéből a fontosabb állomások ta­lán évszámokkal együtt a tudatunk birtokában vannak. Belénk vésődött 1517. október 31. dátuma, mint a reformáció első mérföldköve, és emléke­zetes talán 1521, a worm- si birodalmi ülés, amikor Luther Márton a császár és a gyűlés résztvevői előtt vallást tett tanítá­sáról. De milyen nehéz mindezt belcállítani egy körképbe, melynek ezek az események, ha jelen­tősek is, végeredményben mégiscsak részletei. Töméntelen sok érdek, szál és tényező formálja és gyúr­ja alaktalanná ezt a századot, amelynek politikai fókuszá­ban még mindig a császárság és pápaság áll. Mindkettő ha­lálos sebet hord, mindkettő látszat erővel, látszat hata­lommal hosszabbítja életét. Egymás kiegészítői, nincs egyik a másik nélkül, az egyik a tüdő, a másik a le­vegő, az egyik a szív, a má­sik a vér. Mégis olykor halá­losan összecsapnak, hogy más­kor azután vállvetve állhas­sanak útjába a hömpölygő áradatnak, a mindeneket el­söprő, megújító forradalmi változásnak. A „ROZOGA BIRODA­LOM"-hoz (V. Károly csá­szárhoz) tartozott Franciaor­szág, észak- és kelet Európán kívül a kontinens, Közép- és Dél-Amerika, sőt Magellán földkörüli útja vérmes remé­nyek forrását fakasztotta a császári agyban. Egy ilyen világra kiterjedt, fajtájában és vallásában, kultúrájában és érdekeiben különböző bi­rodalmat egységben tartani képtelenség, reményt megha­ladó feladat volt. Ez V. Ká­roly császárnak sehogyan sem sikerült. A roppant nagy birodalom végeredményben igen szegény volt és nem se­gített rajta a Fuggerek és egyéb bankárok képzeletet meghaladó kölcsöne, a biro­dalom repedéseinek betömé­séhez a kort kellett volna megérteni. A másik achillesi sarka az állandó, ütőképes hadsereg hiánya volt. Igaz ugyan, hogy néhányszor sike­rült V. Károlynak oroszlán- körmeit megmutatnia, olyan zsoldoshadsereget kiállítani, amellyel térdre kényszerítet­te a francia királyt, a római pápát, a törököt (itáliai há­borúk, 1527-ben Rómát száll- ja meg, a város kétharmad részét romokban hagyja, 1535-ben Tuniszt foglalja el a töröktől stb.). A birodalom országainak végeredményben az volt az érdeke, hogy a csá­szár gyenge legyen, ezt az ér­deket mindenütt igyekeztek is foganatosítani, mert a gyenge császár, a választó fe­jedelmek erősségét jelentette volna. A birodalom harmadik rákfenéje a keletről fenyege­tő hatalmas vihar volt, az ottomán török, amely a Du- na-medencében egyetlen len­dülettel átszakította a gátat. 1526-ban Mohácsnál elbukott az az ország, amely eddig, egy évszázadon át ellen tu­dott állni a török nyomásnak. Mohács mezején támadt valójában új életre a római szent birodalom és a Habsburg ház a „keresztyén Európa” vé­delmére. De Mohács volt a jele annak is, hogy Európa éjjel-nappal hal­lotta az Eufráttól a Du­náig, észak Afrikában Spanyolországig, a három világrészre kiterjedő ha­talom halálos ágyúinak dörgését. A PÁPASÁG, mint az európai politika másik ténye­zője, szintén halálos sebet hordott. A lutheri reformáció, az egyház hamis élete fe­lett egyre erőteljeseb­ben kibontakozó bírálat, a gondolkodókban szüle­tő mélységes vágy a tisz­tulás után egyik csapást a másik után mérték a pápaságra. Ebben a korban és ebben a harcban képtelen volt a ró­mai egyház diadalmaskodni. Az erkölcsi súly és tekintély hiánya minden, megmozdulá­sát eleve kudarcra ítélte. Mint beteg ember az ágyon, tehetetlenül vergődött a század szülte problémák pergőtüzében, még min­dig mentendő a régit, az elavultat, a hamisat. (Az 1520-ban kibocsájtott pá­pai átokbulla csak írott betű maradt, VIII. Henrik angol király Boleyn Annával kö­tendő házassága és VII. Ke­lemen pápa dispenzációja, ké­sőbb az angol egyházszaka­dás stb.) Egyszóval a pápa­ság korántsem az a szellemi tekintély, mint a középkor fényes századaiban volt. A két intézmény, a császár­ság és pápaság egymás ki­egészítését szolgálta, mégis, amikor érdekeik keresztez­ték egymást, olyan politikai manőverezést folytattak, hogy a kor embere a sárral be­Fóton, a Mandák Intézet­ben július hó 18-tól 23-ig és augusztus 15-től 19-ig kántor- továbbképző-napokat tartunk külön evangélikus gyülekezeti kántorok részére. Augusztus 22-től 27-ig a református test­vérekkel közösen karnagy-to­vábbképző tanfolyamot tar­tunk. A továbbképző alkalmak tárgya: az Énekeskönyv új éne­keinek tanítása, az új korál- könyv játszása, koráliskola és korálelőjátékok gyakorlása, kó­rusvezetési gyakorlatok. Érke­zés mindhárom alkalommal hétfőn délután 3 óljáig. Hazain­dulás szombaton délelőtt. Je­lentkezéseket (lelkészi aján­ló sorok mellékelésével) kö­vetkező címre kel beküldeni: Trajtler Gábor evangélikus lelkész, orgonaművész, Buda­pest* VIII., Puskin u. 12. mocskolt igazságot alig tudta megtisztítani. (I. Ferenc, „a legkeresztényibb király”, V. Károly császár ellen szövet­ségre lép VII. Kelemen pá­pával, a római egyház hit dolgában legnagyobb tekinté­lyű vezetőjével és II. Szoli­mán török szultánnal, aki ha­zánkon keresztül volt hivat­va megtámadni a Habsbur­gokat.) A reformáció azon­ban az ellenfeleket partne­rekké tette. A CSÁSZÁR ÉS A PAPA 1521-ben szövetséget kötött, hogy Luther tanítását meg­semmisítik. A wormsi edic­tum, amely Luthert törvényen kívül helyezte, első pillanat­tól kezdve holt betű maradt. Az ezt követő két évtized a német történelem legviha­rosabb és legzavarosabb sza­kasza. Az a szakadék, amely az egyházban keletkezett két- ségbeejtően mélyült, alig le­hetett remény arra, hogy át­hidalják. Egy zsinat esetleg meg tudta volna teremteni, amelyen a keresztyének egye­sülni tudtak volna. Ezt leg­szükségesebbnek talán V. Ká­roly látta. De persze neki lé­nyegesebb bajai voltak Spa­nyolországban, Afrikában, Itá­liában, Németalföldön, mint Németország vallási nézetelté­réseinek összeegyeztetése. A húsz év alatt csak egyszer 1530- ban hívott össze birodalmi gyű­lést, hogy alattvalói előtt mu­tatkozzék. Ekkor az augs- burgi (ágostai) birodalmi gyű­lésen elnökölve vetett el egy confessiót, hitvallást, amely a mi Ágostai Hitvallásunk. Nem egészen tíz éve, az el­ső birodalmi gyűlésen, a fia­tal, alig húsz éves császár egy baráttal ül szemközt, hallgat­ja lángoló szavait. A képes­ségekben nem éppen dúskáló Habsburg, aki semmiféle tárgyról nem tudott a maga fejével gondolkodni, (nem tudott németül és dadogott!) áll szemben egy ragyogó ké­pességű és ragyogó szónok­kal. A másik birodalmi ülé­sen már nem a személyek lényegesek, hanem az elvek. Egy sok gonddal, aprólékos figyelemmel megszerkesztett hitvallással éppenséggel nem tud mit kezdeni. ILYEN TÖRTÉNELMI ATMOSZFÉRÁBAN, 1530. június 25-én olvasták fel a kétszáz főt befogadó szűk püspöki kápolnában a Me­lanchton Fülöp által szer­kesztett hitvallást és nyújtot­ták át a császárnak. Luther­nek nem volt tanácsos meg­jelennie Augsburgban az edic­tum és hajlíthatatlan maga­tartása miatt, így ő a gyűlés ideje alatt Coburgban tartóz­kodott. Melanchton irata alapja akart lenni egy meg­egyezésnek, amely nemcsak az óhitűeket, de Zwingli hí­veit is egységbe tömöríti. Luther izgatottan leste, mi történik a gyűlésen. Erre az iratra írta azokat a nevezetes szavakat: „Nekem ez a mun­ka a maga egészében tetszik, nem tudok rajta se javítani se változtatni. Nem is ille­nék ez, mert én nem tudok oly szelíden és simán eljárni, mint Melanchton...” Ez a szelíd irat lett mégis az Ágos­tai Hitvallás néven azóta is a lutheránus hit klasszikus kifejezője. így fejeződött be a XVI. század első felvonása, hogy rövid szünet után kibontakoz­zék ennek a kornak a drá­mája. Rédey Pál Evangélikus Püspöki Hivatal. Részvételi díj: napi 20,— Ft, — helyszínen fizetendő. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: O- dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII. t Üllői üt 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 60.6556/2 = Zrínyi Nyomda Kántortovábbképzö-napok Foton A gyülekezet ereje E\ Ap. Csel. 4, 23—31. „Miután pedig szabadon bocsátották őket, elmentek az övéikhez és elbeszélték mindazt, amit a papi fejedelmek és vének mondtak nekik. Mikor pedig ezek hallották, egy szív- vel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez és szóltak: Urunk, Te teremtetted az eget, a földet, a tengert és min­dent, ami azokban van. Te mondtad a mi atyánknak, Dá­vidnak, a te szolgádnak szájával a Szentlélek által: Miért zú­golódnak a pegányok és gondolnak hiábavalókat a népek? Felkeltek a föld királyai és a fejedelmek összegyűltek az Ür ellen és az ő Krisztusa ellen. Mert valóban összegyűltek He­rodes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népévei e városban a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit te felcsentél, hogy véghez vigyék mindazt, amikről a te kezed és tanácsod eleve elvégezte, hogy megtörténjenek.’? I Csel. 4, 23—28. Napról napra, óráról órára tapasztaljuk, hogy olyan idő­ket élünk, amikor mindig van valami újság. Az új dolgot pe­dig nem tudja az ember magában tartani. Szereti minél gyor­sabban elhíresztelni, tovább adni. Az újság nem tűri a hallga­tást. Elmondja az ember azt is, ami neki örömet, boldogságot szerzett. Keresi a másik embert, keresi a társat, hogy beszél­hessen róla. A mi számunkra, keresztyén emberek számára nincs nevezetesebb újság, mint az, hogy Jézus Krisztus él, és nincs nagyobb örömhír, mint a Róla szóló evangélium. Mi volt, vagy miben volt az őskeresztyének ereje? lsősorban és mindenek felett az imádságban. A maguk kicsi életét az egész teremtettség életével határtalan biza­lommal, kitárt szívvel és gazdag reménységgel tudták Isten elé vinni imádságukban. Azzal a rendíthetetlen hittel álltak imájukkal Isten elé, hogy Istennél minden lehetséges. Öt semmi korlát, semmilyen hatalom nem akadályozza, nála nincs reménytelen helyzet, nincs reménytelen ember, nincs megoldhatatlan kérdés, mert ő ég és föld Ura. ő „teremtette az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van.” (V. ö. 24. vrs.) Ettől a hatalmas Űrtől mindent szabad kérni, apró életek és nagy világproblémák megoldását egyaránt. Imádságukkal a hitnek azzal a teljes bizalmával álltak Isten elé, hogy Isten belefoglalja az ő kérésüket is világfenntartó, világmegváltó és világkormányzó munkájába. Czeretete volt a másik kiemelkedő vonása az őskeresztyén ^ gyülekezet erejének. Csodálatos módon tudták szeretni egymást. Az ajkukon nem volt képmutatás ez a szó: testvér. Mindenki látta azt a bensőséges közösséget, amiben egymással éltek. És az a szeretet, ami annyira feltűnővé és láthatóvá tette őket, nem valami olcsó érzelgés volt. Szent szeretet volt, mely tudott gyógyítani, tudott feddni és tudott tisztogatni. Az ő szeretetüket a szeretet igazi ismertetőjele melegítette és ragyogta át: az áldozat. Előkelőek és gazdagok örömmel mondtak le birtokaikról, földjeikről, csak azért, hogy másokon segítsenek, hogy velük együtt mindenki egyaránt megelégedett lehessen. És mindezt belső örömmel tették, mert egyetlen vágy, egyetlen cél forrósí tóttá át szívüket: 'a másik ember java, a másik testvér boldogulása. Hiszen a szeretet lényege éppen abban van, hogy: „nem kényszerűségből, hanem örö­mest”. Mindennapi életük volt a harmadik kiemelkedő vonása az őskeresztyén gyülekezet erejének. De ez a „mindennapi élet” a Krisztusé volt. Ök nemcsak hallhatóvá, hanem látha­tóvá is tették az evangéliumot: valósággal odaélték az embe­rek elé. Letagadhatatlanná tették Krisztus erejét. Hitük és életük teljes összhangban volt, egészen egy volt. Nem vált ketté az Istennel való életük és a világban való forgolódásuk. Nem voltak mások a templomban, és nem voltak mások az életben. A feltámadott Krisztus volt a őskeresztyén gyülekezet erejének forrása! Szavuk aranyfedezete életük volt, és életük mögött az élő és győzelmes Krisztus állt. Hitük és életük an­nak a boldog valóságnak a ritmusában élt, hogy Krisztus le- győzte a bűnt és halált, él és uralkodik. Vele éltek, belőle származott örömük, szeretetük, bátorságuk, körülményekkel és feladatokkal megbékélt szívük. Ifj. Blázy Lajos NAPROL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT. 84, 5. — Boldogság után vágyakozik minden szív. Elnyerhetik, kik meghallják az Űr szavát, a hir­detett Igét! A boldog szív erről bizonyságot tesz és szüntelen dicséri az Urat! — II. Kor. 13, 11; I. Móz. 50, 15—21; I. Kor. 14, 13—19. HÉTFŐ: JÖB 33, 4. — Isten teremtett engem minden te­remtménnyel együtt, ö adta testemet, lelkemet. Az ö képére teremtett! — Kol. 1, 15—16; Jn. 8, 1—11; I. Kor. 14, 20—25. KEDD: BlR. 6, 13. — Sokszor kétségeskedünk, miért a szenvedés, a próbatétel? Akit szeret az Ür, megdorgálja, meg­ostoroz pedig mindent, akit fiává fogad! — I. Péter 4, 12; I. Sám. 24, 2—20; I. Kor. 14, 26—40. SZERDA: ÉZS. 66, 14. — Isten megmutatja magát az Öt keresőknek, hogy örömünk teljes legyen. Bennünket is fel akar használni engedelmes eszközül, hogy mentő szeretete mások előtt is nyilvánvaló legyen. — I. Jn. 5, 4; Mt. 5, 43—48; I. Kor. 15, 1—11. CSÜTÖRTÖK: I. KIR. 18, 37. — Isten gyermeke nemcsak önmagáért könyörög, hanem testvéreiért, gyülekezetéért, né­péért. Mindnyájan egy Atyának vagyunk gyermekei, nemre, fajra való különbség nélkül. — I. Kor. 8, 6; Mt. 18, 15—20; I. Kor. 15, 12—19. PÉNTEK: I. MÓZ. 15, 1. — Isten számtalanszor kijelenti: Ne félj, én veled vagyok, pajzsod én vagyok! Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? — Mk. 9, 24; Róm. 15, 1—7; I. Kor. 15, 20—28. SZOMBAT: ÉZS. 60, 15. — Irgalmas az Űr! Nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Ezért küldte egyszülött Fiát, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen. — Gál. 4, 26; Jel. 22, 1—5; I. Kor. 15, 29—34. (Sz. E.) !l!llllllll!!lllllll!llll!!1llllll!llll|l|!l!|!|!lllll!lll!l!!llll!lllll!lllll!llll!!ll|!|llll!i!ll|l|,l!lll!l!l!lll!l!!!l!lilll!l!llll!!l!l!!!|i|||!lll!l!l!lll!!!l!|j|!lllll ISTENTISZTELETI REND HÍREK Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mt 7,24—27. Szószéki igéje: Csel 4, 23—31. — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi-Rádióban július 17-én, 8 órakor. Igét hirdet: D. dr. Vető Lajos püspök. RÁKOSPALOTA. Koren Emil, a pesti egyházmegye es­perese július hó 3-án ünnepi istentisztelet keretében iktat­ta hivatalába a gyülekezet újonnan választott tisztikarát és presbitériumát. A Borsod-Hevesi Egyház­megye Lelkészi Munkaközös­sége július 1-én Miskolcon ülésezett. Dr. Ottlyk Ernő teo­lógiai akadémiai dékán, Rás- ky Sándor református espe­res, püspökhelyettes, Nikodé- musz János újesanálosi lel­kész az egyház békeszolgála­táról tartottak előadást. Igét hirdetett Moravcsik Sándor és Túrmezei János lelkész. CSILLAGHEGY. A gyüleke­zet július 3-án ünnepi hálaadó istentiszteleten emlékezett meg temploma 25. éves jubileumá­ról. Az istentiszteleten igét hir­detett Várady Lajos budai esperes. A közgyűlésen Szi- lárdy Alfréd egyházközségi felügyelő ismertette a gyüle­kezet történetét. A Budai Egyházmegye üdvözletét ÜZimmermann Aladár egy­házmegyei felügyelő tolmá­csolta. Várady Lajos budai esperes egyházunk képviseletében dr. Beresztóczy Miklós prépost­tal, az Országos Béketanács katolikus bizottságának főtit­kárával, résztvett a Keresz­tyén Demokrata Unió 10. kongresszusán Erfurtban. Vá­rady Lajos igét hirdetett az erfurti egykori Ágoston-ren- di kolostor templomában, amelyben ugyanakkor dr. G. Turs lett érsek és J. Woolaid litván prépost a Szovjetunió evangélikus egyházainak üd­vözletét adták át. Az esperes felszólalt a külföldi meghí­vottak számára tartott záró­ülésen Burgscheid ungenben, a Lipcsében tartott lelkészi munkaközösségi ülésen, to­vábbá a Hazafias Front által rendezett két gyűlésen Apol- daban és Breitenwörbisben. Ben G úrion eretneksége. Heves vita középpontjába ke­rült Izraelben Ben Gurion miniszterelnök, mert azt ál­lította, hogy az Egyiptomból kivonuló Izrael fiai egyálta­lán nem voltak olyan sokan, amint arról a Biblia és Izrael történelme tudósít. Az „eret­nekség” miatt bizalmatlan- sági indítványt nyújtottak be a parlamentben a miniszter­elnök ellen, de ezt az indít­ványt elvetették. Ben Gurion azt állítja, hogy az éhínség folyamán csupán József ro­konsága hagyta el Kánaánt. Ez a csoport mintegy 7(1 ki­vándorló lehetett. Az Egyip­tomból való kivonulásig — két generáció alatt — ez o szám mintegy 600-ra növe­kedhetett. Ezzel szemben Untermann tel-avivi főrabbi azt állítja, hogy Mózes több mint kétmillió embert veze­tett ki Egyiptomból. Noé bárkája. Amerikai tu­dósok kutattak Ararát he­gyén Noé bárkájának marad­ványai után. Az expedíciót azért indították, mert nem­régen Ararát hegyének kö­zelében repülőgépről egy hajóra emlékeztető képződ­ményt figyeltek meg. A tu­dósok felkeresték ezt a „ha­jót”, és Ankarába visszatér­ve. közölték, hogy az „a ter­mészet játéka és nem ember­kéz alkotása”. Az expedíció vezetője elmondta, hogy csak egy földsáncot találtak a hegyoldalon, mely nyilván földcsuszamlás következtében hajó-forma alakot nyert. A bárkának azonban semmiféle archeológiái nyoma nem ta­lálható. Kincset talált. Egy isafjai (Izrael) druz paraszt szántás közben Izraelben a Karmel hegyén két agyagkorsóban mintegy háromezer darab ezüstpérizt talált. Az érmék szakértők szerint, a Krisztus előtti 70. és a Krisztus utáni 60. évek közötti időszakból származnak. Mindesetre leg­alább 1900 éve kerültek a földbe. BUDAPESTEN, 1960. JÜLIUS 10-ÉN Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 Trajtler Gáhor. Fa­sor de. 11 Koren Emil, du. 6 ifj. Blázy Lajos. Dózsa Gy. út de. fél 10 Koren Emil. üllői út 24. de. fél 10 Kardos József, de. 11 Kar­dos József. Karácsony Sándor u. de. 10 Molitorisz János. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szi- lády Jenő, de. háromnegyed 12 Molitorisz János. Thaly Kálmán u. de. 11 Rédey Pál, du. 6 Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 Szuchovszky Gyula. Gyar­mat u. de. fél 10 Szuchovszky Gyula. Rákosfalva de. 8 Kinczler Irén. Fóti út 22. de. 11 Nagy Ist­ván. Váci út 129. de. 8 Nagy Ist­ván Újpest, de. 10. Blázy Lajos, Pesterzsébet tie. W. Soroksár új­telep de. fél 9. Rákospalota MAV­telep de. fél 9. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Rákospalota Kis- templom du. 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán, Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszentmihály de, fél 11. Karner Ágoston Bécsi­kapu tér de. 9 Madocsai Miklós, de 11. Várady Lajos, du. 7. Ma­docsai Miklós, Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos, Óbuda de. 9. Zöltai Gyula, de. 11. Zoltai Gyula, du. fél 7. Károlyi Erzsébet; Pest- liidegkút, de. fél 11. Ruttkay Ele­mér, Diana út de. fél 9. (úrv.) Ruttkay Elemér, Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán, de. 11. dr. Rezessy Zoltán, du. 6. dr. Rezessy Zoltán, Németvölgyi út 138. de. 9. Csengődy László, Kclenvölery de. 9. Szupplikáció Budafok de. 11. Szupplikáció Nagytétény de. 8. dr. B’enes Miklós, Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Mezősi György,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents