Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-17 / 3. szám
Kosos gazdálkodás és keresztyén erkölcs A keresztyén magatartás lényege a szeretet. „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” — mondja az apostol (I Kor 16,14). Ezt a minden keresztyénre érvényes szeretet parancsot a mai, minket körülvevő, szocializmust építő világban és társadalomban kell gyakorolnunk. Családunkban, szomszédaink, ismerősök és ismeretlenek irányában, gyülekezetünk körében, — mindenkinek a maga helyén. De itt nem állhatunk meg. Ezt á szeireteten alapuló keresztyén magatartást kell tanúsítanunk napi munkánkban, földi hivatásunk teljesítése közben is. Tehát — és ez gyülekezeteink tagjainak egyre nagyobb részére, ma talán rnár a többségére vonatkozik «— a közös termelésben is, nagyüzemekben, ipari és mezőgazdasági szövetkezetekben. Falusi híveink új gazdasági és társadalmi életformában, a közös gazdálkodásban kezdenek élni vagy már régebben benne is élnek. Aki komolyan veszi hitét, kikerülhetetlenül szembekerül ezzel a kérdéssel: mit jelent keresztyénnek lenni, keresztyén erkölcsiség- ben élni a közös termelési rendben? Ennek a kérdésnek néhány fontos vonatkozására próbálunk feleletet találni a következők során. ( 'A GAZDASÄGI-TÄRSADAL- MI ÁTALAKULÁS és a : KERESZTYÉN ÉLET [Az a nagy átalakulás, amelyben ma a falu benne él, csak ahhoz a hatalmas változáshoz hasonlítható, amikor — száz-százötven évvel ezelőtt — a családi kis iparosműhelyeket először váltották fel a hatalmas, gépi berendezésű gyárak, a közös ipari termelés. Ez a folyamat nem állt meg az ipari üzemeknél, hanem — éppen ,á mi korunkban — a tudomány és a technika eredményeinek széleskörű felhasználásával együtt kiterjedt a pnezőgazdasági termelésre. A családi gazdálkodást falun is fokozatosan felváltja a ^mezőgazdasági üzem”, a közös gazdálkodás. Ebben a nagy átalakulásban él ma falusi híveink jórésze. I, Legelőször is azt kell világosan meglátnunk, hogy a keresztyén hit és élet nincs hozzákötve egy bizonyos gaz- ■dasági-társadalmi életformához. Isten törvénye, a szeretet jézusi kettős nagy parancsolata, a Tízparancsolat és a Szentírás erkölcsi intései olyan utat adnak az ember elé, amely nemcsak az apostolok korában vagy a reformáció korának életviszonyai között, hanem mai világunkban, a szocializmus gazdasági ^társadalmi rendjében is változatlanul érvényes. Krisztus evangéliuma ebben a nagy átalakulásban és az új életformában is éppúgy megnyitja előttünk a szeretet forrásait, erőt ad mindennapi feladataink betöltéséhez, mint a történelem megelőző időszakaiban. „Minden dolgotok sze- retetben menjen végbe!” Az apostolnak ez a szava kell, hogy alapja maradjon a keresztyének életének, maga- tartásó.nak az új gazdaságitársadalmi rendben is. A testvéri szeretet és segítés, az igazlelkűség, önmegtagadás és hivatáshűség erkölcsi törvénye új formában és új helyzetekben változatlanul érvényes ránk. Ha ebben az alapvető igazságban egyet Tudunk érteni, akkor a legfontosabbra már eljutottunk. >De mit jelent ez a felismerés közelebbről? A KÖZÖS TULAJDON KÉRDÉSE *' A legutóbbi másfél évtizedben sok új fogalmat kellett megtanulnunk. Közöttük egyik legjelentősebb a közös, : társadalmi tulajdon fogalma. Nem az „enyém” vagy a „tied”, hanem a közösség, a nép, az állam, a társadalom tulajdona: a gyárak termelő i gépei, a bányák és a villamos erőművek, a gépállomások és a tsz-földek. Milyen a keresztyén erkölcsi magatartás ezzel a közös tulajdonnal kapcsolatban? Sajnos, nem egyszer találkozunk a mindennapi életben olyan gondolkodásmóddal, hogy „közös” — közpréda; ha nem veszik észre, lehet elvenni belőle, lelkdis- meretlenül és gondatlanul bánni vele, hiszen ebből „senkinek sincsen kára”. Talán felesleges is hangsúlyoznunk, annyira nyilvánvaló: a hetedik parancsolat nemcsak a felebarát egyéni tulajdonát, hanem embertársaim közös tulajdonát is odahelyezi Isten oltalma alá. A felebaráti szeretet többek között az jelenti, hogy a másik java legyen előbbrevaló a magaménál. Mennyivel inkább mások közös java! Egy értékes, fontos gép törése vagy a lelkiismeretlen, hanyag munka következtében előálló termelési kiesés nemcsak egy embert, hanem az egész közösséget károsítja meg. Súlyosabb vétek, mintha csak egy valaki ellen vétkeztünk volna. A keresztyén erkölcsiség parancsa egyedül az lehet, hogy a magunkénál is jobban, lelkiismeretesebben védjük a közös tulajdont, ne a büntetés félelme vagy a jutalom reménye miatt, hanem lelkiismeretünk belső indítására, és szóval — jó példával másokat is erre neveljünk. A közös tulajdonnal való felelős, lelkiismeretes gazdálkodáshoz nagyon is lényegesen hozzátartozik a szakértelem, a hozzáértés. Az orvosnak betege iránti legjobb segítő szándéka és szeretete sem elég, ha nem érti tökéletesen a dolgát, nincs elméleti és gyakorlati szaktudása, nem tudja felismerni a betegséget és nem ismeri a gyógyító orvosságot rá. Ahhoz természetesen, hogy így „értse a dolgát”, sokat kell tanulnia, fáradnia. Ugyanez áll a tsz-tagra vagy az ipari szakmunkásra is. A keresztyén embernek tisztán kell látnia, hogy a gyakorlatias szeretethez nemcsak a segíteni akarás, hanem a segíteni tudás is lényegesen hozzátartozik. Ahhoz, hogy a közösségben végzett munkánkkal minél többet segíthessünk, lelkiismeretesen megállhassunk a hivatásunk dolgaiban, hozzáértésre, tehát tanulásra és tapasztalatszerzésre van szükség. Megint csak nem egyszerűen az anyagi boldogulás vagy mások elismerése egyéni érdekéből, hanem a helyesen értett keresztyén szeretet belső indítására. KÖZÖS GAZDÁLKODÁS - EGYÜTT VÉGZETT MUNKA A közös gazdálkodás azt is kikerülhetetlenül magával hozza, hogy a családtagok termelőmunkájának szűkebb köréből át kell lépni a széleskörű, közös munka területére. Aki eddig többnyire csak egymagában vagy családtagjaival együtt végezte napi munkáját, annak most sok emberrel, közös irányítás alatt, közösségben kell dolgoznia. A közösen végzett munkában a magam akaratát alá kell rendelnem mások irányító akaratának, egyéni érdekeimet a közösség érdekeinek. Ez pedig sohasem volt könnyű feladat! Sok ember között mindig könnyebben adódnak elő súrlódások, hangzik el éles szó, jelentkeznek ellentétek. A keresztyén erkölcsiség, a keresztyén szeretet gyakorlása ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy egyfelől tudnunk kell egyéni önzésünket megtagadni, kényelmünket és egyéni érdekeinket félreállítani, ha ezzel az egész, a közösség javát szolgálhatjuk; másfelől a keresztyén ember tudjon ellentéteket kiegyenlíteni és békességet keresni ott, ahol ilyen feszültség, súrlódás, ellentét adódik. Külön kell szólnunk arról a kérdésről, amit keresztyének és nemkeresztyének együttléte jelent a közös termelés minden területén. Tudomásul kell vennünk — nem kényszerűségből, hanem egyszerűen tényként — azt, amit már Luther is megállapított: az igazi keresztyének kevesen vannak. Akik pedig igazán keresztyének, azok szóval és élettel, munkájukkal is úgy tudnak tanúságot tenni hitükről, hogy ezzel nem bántják meg mások világnézeti és erkölcsi meggyőződést, hanem tiszteletben tartják a magukétól eltérő világnézeti és erkölcsi felfogást. Nem a meggyőzés és erkölcsi alap nélküli, érdekhajhászó, önző magatartást, mert ebben semmi tiszteletreméltó sincsen: hanem a más világnézeti alapon álló erkölcsi magatartást. Csak így várhatjuk a magunk hitének és erkölcsi felfogásunknak megbecsülését másoktól! Az együtt végzett munka a keresztyén szeretetnek, a másokkal való együttélésnek, az önzetlen segítésnek és önmegtagadásnak, tehát a keresztyén életfolytatásnak állandó, nagy és nehéz iskolája. A KERESZTYÉN MAGATARTÁS ALAPJA Mint az előbbiek során láttuk, a közös termelésben — a mezőgazdasági „üzemekben” éppúgy, mint az ipari nagyüzemekben — két fő erkölcsi követelmény jelentkezik: egyfelől a közös tulajdon hozzáértő, szakszerű kezelése, védelme és megbecsülése, másfelől a közösség, javát a magunk egyéni érdeke elé helyező „közösségi magatartás“. Ebben a két fő követelményben nincs lényeges különbség a világi és a vallásos erkölcsi felfogás között. Mindegvik látja a szaktudás és a „közösségi magatartás“, bibliai nyelven az önmegta- gadó szeretet szükségességét. Miért beszélünk hát mégis keresztyén erkölcsiségről a közös termeléssel kapcsolatban, pontosabban: mi teszi keresztyénné magatartásunkat, életünket a közös termelőmunka világában? Nem kegyes szavak, nem is valamilyen külsőség, hanem ennek a keresztyén erkölcsi magatartásnak a forrása: a szív hite. Az a tény, hogy az előbb leírt keresztyén érkötési magatartás végső alapja, el nem apadó forrása Isten iránti hálánk és szeretetünk, a keresztyén lelkiismeret. Isten gondviselő szereteté- ért és a bűnbocsánatszerző golgothai halálért forró hálával telik meg naponként a keresztyén ember szíve. S ez a hála hatalmas dolog! Arra indít, hogy Isten szeretetét továbbadjuk, szétsugározzuk magunk körül. Ez a hálás, hívő szív valóban képessé is tesz arra, hogy amint Isten odaáldozta értem Fiát a kereszten, és is odaáldozom testemet-Ielkemet, munkámat, földi életemet másokért. A keresztyén ember Isten sze- retetében él. Mindennapi munkáját is szüntelenül Isten színe előtt végzi. Fáradsága végső értelmét itt találja meg: Istennek adott naponkénti hálaáldozat az a felebarátért, mások javáért. Krisztus Urunk a titkon való jó cselekedeteket kívánja követőitől (Mt 6,3). Titkon és feltűnés nélkül, önzetlenül pedig úgy tehetjük igazán, a legalkalmasabb módon a jót, Ka a közösség javáért végzett szürke hétköznapi munkában, földi hivatásunk hűséges betöltésében adjuk oda életünk egy-egy darabját embertársainkért. Dr. Nagy Gyula EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. őr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Üllői út 84. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 3C,— Ft Csekkszámla: 20418.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 60 3245/2 Zrínyi Nyomda, Budapest Ökumenikus imaheti istentiszteletek Budapesten Január 17. és 24. között estéről estére több mint száz protestáns templom és más istentiszteleti hely várja Budapesten az Ige hallgatására, közös hálaadásra, bűnbánatra és könyörgésre összegyüleke- zőket. Negyvenkilenc fővárosi református gyülekezetünk éneke és imádsága is egybefonódik a világszerte egy időben együtt levő keresztyének áhítatával és bizonyságtételével. Sokhelyütt különböző hitvallású evangéliumi gyülekezetek közös összejövetelek tartásával fejezik ki Krisztus egyházainak lényegi egységét. Vendégigehirdetők és gyülekezeti tagok látogatnak el a szomszédos templomokba, hogy ott „együtt felbuzduljanak egymás hite által”. Szívesen hallgatják szószékükön az evangélikus, baptista, vagy methodista igehirdetők bizonyságtételét és szeretettel fogadják a testvérfelekezetek imádkozó tagjait. Az egyetemes keresztyén testvériség különösen szép bizonyságának ígérkezik az a négy ünnepi istentisztelet, melyet Budapest egy-egy központi jelentőségű protestáns templomában rendez az ökumenikus Tanács. Január 17-én, vasárnap este 6 órai kezdettel a Kálvin téri református templomban lesz az imahét ünnepélyes megnyitása. Az Igét Czeglédy István református teológiai akadémiai dékán, Halász Béla pápai evangélikus esperes és Szabó László, a baptista egyház országce elnöke hirdeti. Az imaközösséget Hecker Adám methodista superintendens vezeti. Január 19-én, kedden este fél 7 órakor a VI. Felsőerdősor 5. sz. alatti methodista templomban lesz közös összejövetelünk. Az Igét Várad y Lajos budai evangélikus esperes, dr. Patay Pál református lelkipásztor és Hecker Adám methodista superintendens hirdeti. Az imaközösséget Kovács Géza baptista lelkipásztor vezeti. Január 21-én, csütörtökön este fél 7 órakor a Nap utcai baptista templomban gyülekezünk össze. Az Igét Murám közy Gyula református lelki- pásztor, az ökumenikus Tanács főtitkára, Groó Gyula evangélikus teológiai profesz- szor és Wladár Antónia methodista lelkész hirdeti. Az imaközösséget Szabó László. a baptista egyház országos elnöke vezeti. Január 24-én, vasárnap este 6 órai kezdettel a Deák téri evangélikus templomban tartott közös összejövetelen zárjuk az imahetet. Igét hirdetnek: Koren Emil evangélikus püspökhelyettes, pesti esperes, dr. Tóth Kálmán református teológiai professzor és Hecker Adám methodista superintendens. Az imaközösséget Nagy József teológiai professzor, a baptista egyház alelnöke vezeti. Az istentiszteleteken szolgál a Kálvin-kórus, a Lutheránia- vegyeskar és a Baptista Egyház Központi Énekkara. A testvéri közösség gyakorlásának ezekre az alkalmaira is szeretettel hívja az evangéliumi egyházak minden imádkozó tagiát az ökumenikus Tanács VÁLASSZATOK! ...az életet és a halált adtam élőtökbe... A szlovákiai reformátusok lapjában, a havonta megjelenő magyar nyelvű Kálvinista Szemlében egy táblázatos kimutatást olvastam arról, hogy mi mindent lehetne előteremteni a fegyverkezésre fordított pénzekből. Mielőtt ezt a szlovákiai újságból átvett táblázatot közölném, hadd mondjam el, hogy elolvasása után elgondolkoztam, minek is nevessem ezt a kis tájékoztatót? Kimutatásnak? Felvilágosításnak? Statisztikának? Nem, egyik sem, pedig mindegyik is kissé. Sokan talán (enyhén szólva) tiltakoznak, mégis azt mondom, megtaláltam a helyes nevét a kis írásnak: prédikáció. Prédikációt olvastam. így is lehet, sőt így is kell prédikálni! Mindenki, aki a prédikáció világában kicsit is otthonos, elképzelhetetlennek tartja az alapige (textus) nélküli prédikációt, azt pedig egyenesen megengedhetetlennek, hogy egy prédikációhoz utólag keressünk textust. Aki ennek a táblázatnak az élén, amit én nagy merészen prédikációnak nevezek, valami igehelyet keresne, hiába fárad. Nincs feltüntetett textusa. Mikor azonban a kis írást elolvastam, semmi más nem maradt bennem, csak a hiányzó textus. Kiröppentek fejemből a számok, az adatok, a szakkifejezések, de megmaradt a mondanivaló, a textus. Éspedig úgy, ahogy az V. Mózes 30,19.- ben öltötte magára a szavak köntösét: „Bizonyságul hívom ma ellenetek a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam élőtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess, mind te, mind a te magod.” De lássuk magát a „prédikációt”: „Az alant közölt táblázat azt mutatja, mennyi iskolát, kórházat és más, az élet színvonalát emelő javakat lehetne előteremteni azért a pénzért, amit a fegyverkezésre fordítanak. A hadianyag árát az amerikai védelmi szolgálat, a hadsereg és a tengerészeti hivatal megállapítása szerint, a többi árakat az amerikai egészségügyi állami hivatal, az iskolaügyi minisztérium, New York' város központi hivatala és Rockefellernek, New York állam kormányzójának megállapítása alapján közöljük: Hadianyag: Ára dollárokban: Mire lehetne ezeket fordítani: B—52-es bambavető 8,5 mill. 213 tanterem á 40 000 dollár. B—70-es bombavető 10—20 mill. 500 tanterem á 40 000 dollár. Torpedóromboló csónak 27 mill. 9 iskolaépület á 3 mill, dollár: Irányított lövedékkel felszerelt torpedóromboló csónak 36 mill. 10 iskola á 3,3 mill, dollár. Repülőgép anyahajó 314 mill. 95 iskola á 3,3 mill, dollár. A csendes-óceáni rakétaállomások 5000 mill. 1500 iskola á 3,3 mill, dollár. B—36-os bombavető 1,5 mill. 300 tanár évenkinti 5000 dollár fizetése Lövedéket szállító hajók 19 mill. 19 000 évenkinti 1000 dolláros fizetés-emelése. Torpedóromboló kísérő hajó 20 mill. 40 játókpálya megépítése és az alkalmazottak fizetése á 500 000 dollár. „Atlas” atomtöltésű lövedék 1,5 mill. 3 könyvtár á 500 000 dollár. Atom tengeralattjáró hajó 50 mill. 10 kórház á 5 millió dollár. Sarki kutatócsoport részére tengeralattjáró hajó 85—105 mill. 23 kórház (160 ágyas) á 4 millió dollár Kétéltű rohamkocsi 40 mill. Az USA által rákkutatás céljára adott évi összeg kétszerese. Irányított lövedéket szállító nagy hajó 49 mill. Egy egészségügyi kutató intézet felépítése és felszerelése. Irányított lövedékek kilövésére szolgáló atomhajó 108 mill. Két egészségügyi intézet felépítése és felszerelése. „Forrestal” repülőgép- anyahajó 214 mill. Az USA által évenként megszavazott tudományos orvosi kutatást szolgáló összeg megkétszerezése. Irányított lövedékek kilövésére épített hadihajó 158 mill. Legmodernebb terv szerint megépített 15 000 lakóház. „Raskal“ terv az irányított lövedékek kilövésére 374 mill. 26 150 lakóház á 14 000 dollár. Három atommotorral ellátott tengerészeti bombavető 17,6 mill. 880 legmodernebb ház á 20 000 dollár. Cyrus Eton amerikai iparos egy, a leszerelésről tartott beszédében a következőket mondotta: „Meggyőződésem, hogyha az államok nem költemének oly hatalmas összegeket a fegyverkezésre, ezekkel az összegekkel a világból a legrövidebb időn belül ki lehetne irtani az emberiség minden nyomorát, a betegségeket, megszüntetni az éhséget, pótolni a természeti katasztrófák okozta károkat. Az Egyesült Államok is, a Szovjetunió is mérhetetlen földterületekkel és kimondhatatlan természeti kincsekkel és tehetséges népekkel van megáldva. Ha tehát győzedelmeskedne az általános és teljes leszerelés gondolata, ezek az országok olyan életszínvonallal rendelkeznének, amilyent a történelem még nem ért meg. Azután segítségükkel a világ többi országaiban is előmozdíthatnák az életszínvonal felemelését oly magasra, mint a sajátjukét.” Márcsak ezért is mi mindannyian támogatjuk a Szovjetunió javaslatait a teljes lefegyverzés és a tartós béke érdekében.” A fenti táblázat két egymásnak megfelelő hasábja ugyanakkor egymásnak ellentmondó, egymás ellen feszülő két hasáb, amint ellentmond a halálnak az élet, az átoknak az áldás. Mert az első hasáb a halál és átok, a második pedig az élet és áldás hasábja. Válasszatok! „Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam élőtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod.” A józan ész is, Isten igéje is azt tanácsolja: Válassz! Válaszd az életet és az áldást! Ez a választás — az elet választása a halállal szemben —: az egyedül méltó Ámen erre a „prédikációra”. Gádor András
